Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-27 / 47. szám

*9 4 3 C«tir ttÄf *7­ELLENZÉK A széket# élet a sok virág, gyökerével sziklában Is megkapaszkodó szálfa mellett, ma is tele van gazzal, burjánnal. A virág gyöngének látszott, de ezer színével a magyar jövendőt hirdette. El her­vadt, ha kegyetlen idők jártak, de magját mindig elhintette, kiszórta és a régi gyökérből s az elhintett magokból minden tavasszal uj tilta­kozás kelt ki. A sziklás ormon még­is aga szkodé fen yőt sem p> 1 szt irha ti a ei semmi vihar. Állta a strázsát. Ha­jol t, nyöszörgőtt, ha a vihar egyre kegyetlenebből vágott végig rajta, cie állt tovább. A burján, a gaz is egyre terjedt, rothadása, sokszor a virágillatot is elnyomta. Ma a bur­jánok is virágnak álcázzák magu­kat, csak ha közel megy az ember, akkor érzi rothadásukat.. Minden időkben pontosan .megál­lapította a józan gondolkozás, hogy :i virágok, a viharral keményen da­coló fák között burjánzó gyom ide­ren szellemből táplálkozik. Mennyi keserűséget, lelki fájdalmat és kö.ny- nyet lehetett volna és lehetne ma is megakadályozni, ha mindenki át- érezné: erről az ős földből ei kell tűnnie az idegen szellemnek. Ezen fáradoznak a fajtájuk sorsa és jövő­jéért aggódók és dolgozók. Az egy­más lebecsülése, gyalá zása pedig nem ősi magyar „erény“. Ilyen esz­közökkel és felfogással nem lehetett vona hazát szerezni és megtartani. Az idegen, ellenséges szellem hin tér - íe és hinti ma is az ellentéteket, dobja a lángoló csóvákat magyar és magyar közé, hogy a maga nagy pe­csenyéjét sütésre jól elő készíthesse. Nyíltan szembe kell néznünk a kérdéssel és meg kell állapítanunk: az idegen uralom bérencei által meghonosított rendszert meggondo­latlanok tovább folytatják. Magyar és magyar közé éket vernek, árkot ásnak ma, amikor minden igaz em­ber testvérkezet keres és szorít. Ezeknek a meggondolatlan rombo­lóknak még mindig van elég idejük ellentétek, szitására és élesztősére. Hazugságok és alávaló ocsmánysá­gok valóságos' tárházát tartják nyit­va. Nincs ezeknél jobb magyar a földön, ii óinknál többet nem szen­vedett, több érdemet nem szerzett senki, holott, ha alaposan utánané­zünk a dolgoknak, az elnyomatás idején s máskor is, amikor legények kellettek a gátra — egészen más hú­rokat pengettek, más hangokat „fog­tak“ ki... Most legény kertnek, mert. most magyarnak lenni igazán nem nehéz, semmiféle veszedelemmel nem jár, sőt — meg is lehet élni be­lőle... Minden becsületesen gondolkozó ember azon a. véleményen van, hogy immár ülepedni kell hagyni a vi­zeket. Ma minden dolgozni akaró, dolgozni szerető magyar megtalálja a maga munkakörét. Az idegen, el­lenséges szellem által fütött rosszin­dulat azonban ebbe sehogysem tud beletörődni. Nem tud, de nem is akar a közös cél érdekében a közös rn u n k ába beilleszkedni. Nem lehet és nem szabadi ezt az idők végtelenségéig nézni. A rombo­lás szellemét minden rendelkezésre álló eszközzel félre kell állítani az útból. A sötét jelent'getőt, a sunyin rágalmazót, az irigységből más ké­nyeiére töröl, rneg keli bélyegezni. A mai idők összefogást sürgetnek. Az embereket és érdekeket összefogó erő és szellem érvényesülhet csak. A magyar és magyar közé éket verők és árkot ásóknak el kell tűnniük a porondról, mert Széchenyi időszerű nagyszerű igazsága szerint: „Ezek­ben az időkben két lehetőség van ahhoz, hogy meg védjük és biztosít­suk a magunkét. Ágyuk és közvéle­mény “ Minden, magyarnak ehhez kell, kö­telessége tartani magát. 7 —o Tábori újságok a magyar műveltség szolgálatában Kőiéi kél és léi évszázada helyszínen írják a ma^ar történelmet A „Forrás" cimii szépirodalmi foiyo- rat 2. számából vettük öt az alábbi érdekes cikket a tábori újságok tör­téneti fejlődéséről és jelentősegéről. Eddig igen kevesen ’nkább csak a szak­emberek — tudták, licgy a magyar időszak', sajtó lapjait katona, mégpedig //. Rákó. zi Ttreue vetette meg, ezelőtt zy; esztendővel. $ az ok, amely az első magyar időszaki sajtó­terméket életre hivra,,m.élver. benne gyöke­rezik az alkotó magyar lélekben: Rákóczi az akkori „müveit Európát“ akarta jel világosí­tani. Milyen ismerős, műven öntudatosan mag} ar és mennyire mai ez i megmozdulás! Az akkori, XVIII, századeleji müveit Eu- lópa ,,világnyelve1 természetesen a latin volt s ezért a nagy körültekintéssel alkotó Ecje- dclem is latin nyelven nyomatta újságját. A iap 1705 tavaszán, Méretűin* iiungarr.us címmel indult s 1711-ig, az egész kuruc sza­badságharc tartama alatt >:i.1 szállt szem­be az osztrák császári ház rosszindulata hír­verésével. Eleinte hetenkint, később bavon- kint jelent meg s a későbbiek során, hogy az igazságra irányuló törekvését jobban hang­súlyozza, címe Mer curin' Vendicus ex Hun­gária lett. A hat nehéz >:>/. emlőn at megje­lent jellegzetes tábori újságból — sajnos — csak hat példány maradt reánk. A többiek évszázadok óta lappangnunk valahol a kül­földi könyvtárakban vagy valamelyik ma­gyar főúri könyvtár ismeretlen rejtőkén. Félelem a ..rebellisektől a» tg A második katonai jellegi: újság ; 789-ben indult. Különböző okok miatt Becsben nyom­ták, de magyar nyelven s ami a legfonto­sabb, magyar szerkesztők szerkesztették. E lap a Görög Demeter és Kerekes Samuel szer­kesztette Hadi és más nevezetes történetek c. katonaujság volt. Szerkezete még természete­sen olyan, mint a többi Xv‘.íí emázadreji újságé: füzetsorozat. E lapban olvashatók az első magyarnyelvű haditudósitások s amikor elcsitult a háború, a müveit szerkesztők más területen folytatták nemzetnevelő munká­jukat. Úttörő munkát végeztek a magyar nyelv ápolása, a rajzolás kifejlesztése, a betű­metszés és könyvnyomtatás terén s példát ad­tak az ifjú magyar tehetségek nevelésére is, amennyiben a lap költségén kitan itattak több magyar ifjút. Az 1792-ben Magyar Hírmon­dó címet fölvett lap 1803-ban megszűnt, de mintegy 15 esztendei élete színes és gazdag tárháza a magyar műveltségnek. Az önkényeskedő császári cenzura Magyar- országon sokáig béklyóban tartotta a ma­gyar műveltség fejlesztéséért küzdő lapok éle­tét. Különösen vonatkozik ez a katonai jel­legű lapokra, melyeket a cenzúrán kívül egyébként a Legfelsőbb Haditanács is ellen­őrzött, nehogy véletlenül megismétlődjek a „rebellisek“ megmozdulása, mint Rákóczi idejében. így nem csoda, ha a sajtószabadság Franciaországban 1789-ben aratott első euró­pai győzelme után még ötven esztendőnek kellett elmúlnia, mig végre a lapok Magyar- országon is szabadon szolgálhatták a ma­gyar műveltség ügyét. Bár a katona-újságok fő célkitűzése mindig elsősorban a harctéri tudósítás, az ellenséges propaganda ellen­súlyozása s a vitézi eszmények ébrentartására irányuló törekvések, mégis, ha a 237 eszten­dő óta megjelent több mint izo tábori új­ságot kezünkbe vesszük, kivétel nélkül mind­egyikben megtaláljuk azokat a fejezeteket, amelyek az Örök magyar műveltség fáklyái­ként világítanak előttünk. Az 1848-as magyar szabadságharc adta az első nágyobbszabásu feladatokat a tábori uiságoknk a magyar műveltség szolgálatá­ban. Különösen azokon a helyeken, ahol el­szigetelt harcok folytak, mint Erdélyben és Komáromban. Kolozsvárott Bem tábornok engedélyével, 1848 december 28-án indult a Honvéd cimii katonai napilap, melyet Öcs- vay Ferenc, a neves tanár, saját betűivel szer­kesztett. Hogy milyen hivatást teljesített az első magyar katonai napilap, arra . élénken rávilágít az a tény, hogy az ellenségeskedé­sek nagyobbmérvii kifejlődésével a postajá­ratok is nagy nehézségekkel küszködtek s így a fővárosi lapok alig juthattak Erdélybe. A lap haditudósitásain és hadtörténeti adatain kí­vül rendkívül értékes kultúrtörténeti adato­kat is tartalmaz, amelyeknek feldolgozására már megindultak a munkálatok. 1849 májusában Csíkszeredán Biró Sándor honvédszázados szerkesztésében megszületett a legjellegzetesebb székely tábori hetilap Hadi Lap címmel. Harciasságra és küldetésé­nek őszintén magyar jellegére a következő so­rok éles lényt vetnek: „Lesznek, akik ke­zükbe véve lapunkat, oly savanyu pofát csi­nálnak, mintha vadalmát ettek volna és csak azért, mert nem velin a papírja s nem pesti ciceró betűvel van nyomva .. . papírja oly vastag, mint éppen a csíki vászon, amiből készült s betűje oly avas, mint a zárda fala, hol nyomalik...' A nyomda ugyanis a csiksomlyói barátoké volt, akik meg is szén - védték a magyar műveltség c* harcias hangú lapjáért. A szabadságharcot követő üldözte­tések idején megkinozták őket és nyomdá­jukat is elvették. Még jellegzetesebb e lap melléklapja, a hí­res első magyar tüzérj szaklap, a Csíki Gyu­tacs, melyben ti puskaporgyártásról, Gábor Áronról és Bodor Péterről találhatunk igen érdekes adatokat. A „Csíki Gyutacs“ két számát, amire, éppen napjainkban bukkantak rá, a magyar i ladilevéltárban világritk aság­ként őrzik. Azoknak az arcéle, akikre a lap céioz, félreérthetetlenül és világosan elénk rajzoió- dik száz év távlatából is. A múltban sűrűn hemzsegtek a magyar műveltség hivatott ige- hordozói és képviselői körül az ilyen „sava­nyú pofák“, akik fanyalogtak és kényszere­detten mosolyogtak, ha azt érezték, hogy a nemzet önmagára talált. A körülzárt Komáromban különleges hiva­tást töltött be Mack József tüzérőrnagy napi­lapja, a Komáromi Értesítő. Az. 1849 már­cius 26. és május 8, közötti bombázások idején a hírek gyéren szivárogtak csak be a várba s igy könnyen megeshetett volna, ha nincs kéznél a jól szerkesztett tábori újság, hogy elharapódzik a fejetlenség és a lelkekben tá­pot talál az ellenséges propaganda. i£<at©n«i*Jság Genîbers ­A szabadságharcot követő üldöztetések ide- I jen sem tudták azonban a magyar műveltség e lelkes harcosait végleg elnémítani. Egyik külföldre menekült honvédtiszt — Kápolnay V. István százados — Genf ben indított la­pot Katonai Hetilap címmel, természetesen magyar nyelven, így adták a magyar mű­veltség fáklyáit kézről-kézre a lelkes és ha­zájukat szerető honvédek s igv teremtettek folyamatosságot az eiviharzott évszázadok között. Az 1867-es kiegyezés rnár tömegével te­remtette a hírlapokat és folyóiratokat. Lapot kaptak a politikai pártok, az egyesületek, irodalmi irányok, de a tábori újságok az idő­szaki sajtó fokozódó termelésében mindig megtartották eredeti célkitűzéseiket; a harci tudósítások ts a vitézi eszmények ébrentartá­sára irányuló törekvés mellett igyekeztek a magyar műveltség ügyét is szolgálni. 1849-től 1914-ig mintegy 50 olyan tábori újságról tudunk, melyek e célok szolgálatában állottak s amelyek gazdag tárházai a magyar­ság küzdenirudásának és műveltségének. Lövészt r^kííödctlom Az 1914—18-as világháború azután még különlegesebb s még jellegzetesebb szint adott a magyar művelődéstörténetnek. A roppant kiterjedésű arcvonalak majd minden katonai egységénél — de különösen ott, ahol több­ségben magyarok szolgáltak — megszülettek a tábori, újságok s az eredeti célkitűzés- k újabb feladatokkal szaporodtak: a navy har­cokban kimerült s az otthontól távol küzdő honvédeket szórakoztatni is kellett, hogy a lélek rugalmas maradjon s az öldöklő küzdel­mekben ne szálljon alá életszínvonala. így került előtérbe a katonahumor, a tábori szín­ház és a jellegzetes lövcszárok-irodaiom. A világháború tábori újságainak sorát a 49-ben körülzárt Komáromhoz hasonló sorsba került Przemysl Tábori I jság-ja. nyitotta meg, 1914 októbertől 1913 március 22-ig, a vár eí- estéig a várban lévő magyar honvédek na­ponként olyan nyomtatott tábori újságot ad­tak a tízezrekre menő przemyslicknek, hogy arra örökké büszkék lehetünk. Az érdekes lapot Molnár Kálmán dr. t. főhadnagy — ma pécsi egyetemi tanár — szerkesztette s vezér- és szakcikkein kívül még arról is neve­zete-, hogy a világháború hires kökőjenek, Gyónj. Gézának megrázó erejű versei e lap­ban látták először napvilágot. A magyar szellem ott lobbant fel legelő­ször és legerősebben a világháború alatt, de akkor annyira, hogy visszfénye a későbbiek során még jocoo kilométernyi távolságból 's visszatükröződött. A szibériai hadifogolytá­borokban —- Gyérnek is Krasznojarszkbnn legtöbb helyen újságokat szerkesztettek. Ha a papírt és másolószereket csempészni kellett is — erre is van példa —, még ak­kor sem hagyta magát a magyar lélek. A mü­veit európai mindig felülkerekedett benne s emberfeletti küzdelmeiben, világraszóló hős­tettei között még külön lövész írok-irodalmat is teremtett magának. Pedig mindig voltak, akik „savanyu poíát csináltak“, amikor ke­zükbe vették a lövész árok újságjait — külö­nösen itthon. Az 1914-18-as világháborúból majdnem ice tábori újságot ismerünk. Nevezetesebb közülük a przemysíi lapon kívül, a kassai 34-esek Vilmos Bakák Lapja, a nagyváradi 4-esek Isonzorncnti Tárogatója, a székesíehér- v űri 19-esek Nép fölkelője, a pécsi is,-esek Fokosa, a budapesti 29-esek Ciboja, a mára- marOii 85-ösök Manilowaja, a szabadkai 86-orok Tarnopol jeléje, seb. Mindannyi kü- lön-külön és együttesen is színes fejezete a magyar műveltségnek. A világháború befejeződése után a tábori ujságirodalom rövid ideig „katakomba életit’ kényszerült Pedig a mondanivalónk nem változott. Sőt tisztultabb és öntgdatosabb lett. Csakhogy voltak, akik nem szerették, ha a magyar tisztultabban és ön tudatosabban lá­tott. Ezek ellen indította 19:9 novemberé­ben Gömbös Gyula a MOVE cirr.ü lapot s ezek ellen harcolt 1912-tői a Magyar Kato­na című tábori újság is, mely az ellenforra­dalom és az alakulásban lévő Nemzeti hl td- sereg hetilapja volt. A magyar sajtó őrhelyeit lassan-lassan azok foglalták el, akiket hivatásuk a magyar műveltség őrzőiként harcba szólított. A tá­bori uj-ágirodalom, polgáriasultabb külsővel a fejlődésképes szakirodalom szolgálatába állt s a napi harcok átterelődtek a politika és az irodalompolitika harcmezőire. A tájbon ujságirodalom katonaszerkesztői azonban ré­sen álltak. A szakirodalom kérdései mellett élesen figyelték a magyar műveltség hadállá­sait is s ha kellett, a' magyarság nemzeti esz­ményeinek szolgálatában újra harcba szálltai;. liven harcbaszállás teremtette meg 193~- ben a Riadó című légoltalmi lapot és 1938- ban a Vitézi Rend Zrínyi-csoportjának lap­ját, a Magyar Katonaujság-ot. Az előbbit Nagyrévi György dr., az utóbbit vitéz. Ró­zsás József alezredes szerkeszti. Uj fegyvernem — es hadi- tudósító E két lap indulása szinte egybeesik .1 mai háborúk megkezdődésével. Ezek uj, eddig nem ismert „fegyvernemet" teremtettek: a haditudósiló századokat. F.zek az alakulatok a magyar műveltség történetében s taián az egész világon eddig páratlan áldozatokkal olyan sajtószolgálatot alkottak, amiért vi­lágszerte csodálattal adóznák. írók és új­ságírók, fényképészek és iilmriporterck, rá­diósok és képzőművészek szolgálják e száza­dokban a magyar műveltség ügyét. A hadi­tudósítók már ebben a háborúban is hősi ál­dozatokat hoztak. így áldozta fel életét m 1- gyár részről Fehértáji Tibor, az ismert új­ságíró és olasz részről, de magyar csapat ve­zetése közben, a neves olasz író és újságíró: Franco Vellőni Dionisi. All a harc a magyar műveltségért, a H- lág műveltségéért s eközben már ma 'is több tábori újság született. így: a Tábori Híradó, a Tábori Újság, a Keleti Front, a 48-as Hon­véd, a Don parti járőr és a Képes Tábori Új­ság A szovjetföldön harcoló honvédek kard­dal s a velük együtt harcoló haditudósítók, akik őseinkhez méltóan a helyszínen szerkesz­tik a tábori újságokat, tollal is írják a ma­gyar történelmet. Ha megvizsgáljuk a világ összes államainak tábori ujságirodalmát, ilven gazdag múltat s ilyen felfelé ívelő művelő­déstörténeti megmozdulást, mint nálu-k magyaroknál, sehol sem tapasztalunk. S ez ösz.tonszerüleg hathat minden müveit ma­gyarra. Büszke öntudattal mondhatjuk el te hát Zrínyi Miklóssal a nagy igazságot; , Fgv nemz.ctnH sem ’agyunk alábbvalókh'' LUK A CS JÓ7.SF.F Yakarmőnyrépaittag szükségletét fedezze azonnal, mert készlet csak korláto't mennyiségben áll rendelkezésre. Érd ’ lyi Gazdák Magirtékesiiő Szövetkezete Kolozsvár, Majális-utca 10. Telefon: 31—83. ^namr

Next

/
Oldalképek
Tartalom