Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-27 / 47. szám

t í. KITEKINTÉS A VILÁGBA ELLENZÉK 1543 február 1*1. Irt*: HESZKE BÉLA Legmagasabb árban vásárolunk zongorát, pianinót, harmoniuraot! Megbízónunkát díjmentesen kiküldjük. Sternberg liangszergyár Budapest, VI!., Rakóczi-u hatvan. ini. «/rí 1193 tói ll'Ót-i'j nr. angol kintit} ősztiindiiát éhe-te Oxfordijai). I'u < 11 ii ii k p\ magyar főpapról, uz Arany Ibiiül <*íí\'ik s-/ü\r'^c/ii jéröh aki 41 Majma f.harUi szövegezőjének volt a vendége Canterlmrvh:m. \ középkori ang<d Kró­nikák áhítattal ó csodálattal beszé'nek a hat ilma- niugvar kirak ról fs a gazdag maps ar birodalomról. Xdgrnond király mint 1h kfhii/N i'titó -/rri pr1 a J\. Henrik és a törökök közötti vis/a'v clsmulasáhan. f /.andoalmn tanuló magyar puritánok“ Iwzzáh fi $<iros]mt(ikra Corneniust, Wll század legnagyobb nevelőjét Ih'th- j»'!) Gábor inai értelembe» \ c.|t Lull urálii szerződést'' Idd a/ angol királlyá’. E west­in'nstn'i szerződés < p dim nve/íe azt. borv­ámul erdélyi fiatalember kerülhetett ki Angliába tomilináuyai folvlntásáru. A re- forimr'inredék csaknem minden egyrs tag:“ ja járt A unkában é* Kos-nthró tiihh mint száz mii jc'ent meg angol nyelven < töl.h mint másfél száz verset írtak a/ angol költők a map var szabadság ragyogó -/hu- hó! urnáról. Szoryos kutatómunka eredménye Gál István kis könyvecskéje. Meghízható adu* tuiiiak újszerűség** rne ett megvan a? »7 értéke is. hogy o!olvasái*a után még vi-lá* Şosahlrj válik előttünk a különb-ég. ami a régi év n7 uj Anglia között var*. Mondhatjuk úgy is, hogy Churchill én Anglia — az keltő! A MŰVÉSZNŐ KUTYÁJA Nem nagy p-et. d*> jellemző mivol­ta miatt éppen ebbe a rovatba kí­vánkozik, ahol néha a világ sajátsá­gos eseményeiről történik röviden I megemlékezés. Azzal kezdődik az eset, hogy r dé- I delgretett, elismert és ’ehetséges fő­városi színésznőnek elveszett a ku­tyája. Megjelent a pesti sajtóban a >zoká<os Ilii adás. Olvastuk. (Mit el neui olvas az ember!!?) Tudcrná-ul vettük, hogy a művésznő kutyabfi- rát s nem sajnál semmiféle k. ült.sé­ffel, hogy kedvenc állata, melyről a „társaságban* tudták, hogy „sealy- ham-terrier* fajta (születési okmá* uyok rendben!) megkerüljön, leltek a napok s a kutya megkerült. Ez a történet. Hnidjén lenne mindez. Most kői­vel kozák azonban az, urni loltrd lenni [eljegyzési érdemel. A tóvárosi szín­házi hetilap ugyanis h ár omol ti u- las, képekkel tarkított riportban s/amoli )M-* az. elve-stolt kutya, baza- téeé- éríj)! I z. a „publicitás1, rin g hu* zudtolja még a b grnei íí'Zebb yanlo"-- agyakban szülei ett í'eklámoHei^i i-s Lát.Mik a lapban, lioev mikén’ tor haza. a. „tékozló Üu“, gyonyor!n*‘l- hettünk a boldog tulajdonos moso­lyéban, cs-od áll Láttuk a megtért ku- :ya étkezését és „pitlzéséF s végül azt Ls, hogy miként indul a „megtért kutya’1 rnaszuto.san a linóm csempe- ka db a. Csodálatunk és elismerésünk a kutyáé, amely olyan jó volt és ha­zatért. SzemmHláthntólay boldoggá tette n művésznői. Kezünkbe jutóit a Hegyi Beszéd, a boldogságról, a kis örö­mökről és a szegénységről... Na, de hagyjuk! \ lényeges m-gir. csak az, hogy ma, amikor napon la talán ezrekre ruy azoknak a száma, akik való- ben elvesznek egy gigászi küzdelem Lnlernójában, amikor lefagyott végtagokkal, dermedten, tobbnó- napos lrontszolgálat minden bor­zalmának élményével harcol sok­millió ember a jövendőért, amikor Európa egyes tájain már katasz- tróiális méreteket kezd ölteni a nagy leszámolásból származó ki* hatások sora, araikor annyi millió embernek nemcsak fütött szobája nincs, hanem hiányzik már a mi­nimális ennivaló is, amikor a finn gyermekek már csak tányérból kaphatják a tejet, mint a macs­kák, mert olyan kevés van, ami­kor mind több és több béna ember ül le az otthoni családi asztalok­hoz, amikor a lemondás hősies példáit szolgáltatják egyének és közösségek, akkor a fővárosi szín­házi hetilapban akad három o 1- d a 1 annak a ténynek a regisztrá­lására, hogy a művésznő kutyája megkerült. Ma. a papirkovlútozús é? anyaggaz­dálkodás idején szabad é< lehetsé­ges barom olda lon szemléltei ni az , hogy mit müvei eg> kóborutról ha­zat én kutya * miként őrül a kutyá­ját anvúsan szerető tulajdonos. Szólamunk kell erről az esetről an­nak a sokezer nincstelen maqyar­nak a nevében, akiknek nemcsak fürdőszobája nincsen, hanem még a betevő lalat is szűkösen akad. i S/ólammk kell az egészségesebb, | józanabb érzés és gondolkozás re* véhen, mert ez a háromoldalas ri- I port kórt it net! Beteg és fele- ; lötlen szellem kiáltó jele. Egyre jobban erősödő térhódítása annak a szellemnek, amelyet elnémitott- ságban boldogult Incze Sándorok terjesztettek hetenkint Magyar- honban abban az időben, amikor • intim Pisla sugdosott pletykákat a főváros gyökértelen társaságá­nak és a vidék Ifcsurjainak és „strandszépeinek'1. Csodáljuk a művésznőt, hogy en­nél; a „riportnak“ a közlését megerj-, gfcdte, mert jól tudjuk róla, hogy a komoly magyar színművészet, egyik I jelentűs, sőt legjelentősebb munká­ba. A kutyán riem csodálkozunk,! mert ha logikája lenne, bizonyára ; r»c*m egyezett volria bele ennek a kő-1 pe^. riportnak a loközlésébe. 1 gry háti marad a tanulság levonása, amit mindenki joggal megtehet. T.'ndo- rodni még szabad Undorodjunk tehát!!!.,. AMERIKAI NAGYLELKŰSÉG Most gttott hozzánk a „Saturday Evening *i po<í" egyik köziemértyc, amelyúo! idézzük | Summer Wellesnek a Memorial Day-en el­mondott javaslatát a békekötésre vonatkozó­iig: _ B a n Győzelmünk esetén a fegyverszünet r- t é-kekötés között legalább három évnek k ■! eltelnie, mert így hiánytalanul végrehajt­hatjuk a teljes leszerelést s lecsűlaöuit ke­délyek békésebb hangulatában kőibe'link kéket és szerződéseket. A jelzett cárom év alatt legyőzött államok katonai megszál­lás alatt lennének s ez biztosítékot nyúj­tana arra, hogy az amerikai hehe ne a bosszú müve legyen“. Csodáljuk az. amerikaiak nagylelkűségét. Lemondanak olyan bosszúról, amelyre senki ohot nem adott... SZENT MIHÁLY LO VÁN Ma meghalt a szomszédunk. Hónapokkal ezelőtt beszállították egyik pesti kórházba. Nemrégiben hazaüzent az orvos-, rnen.en be az asszony, búcsúzzék el az urától, meri an­nak hamarosan vége. Az asszony ment, vitte a kislányt is, hazajött, sirdogált. Egyik reggel azután váratlanul megérkezett a beteg. Akik az állomáson leszállani látták a vonatról, alig ismertek fel a csont és bőr embert. Fekvőszéket állítottak a tornácra. Itt fe­küdt az ember csukott szemmel, fc.ébren, jélálomban. Ha erős köhögési roham lepte meg, hivták az orvost. A beteg azután aludt tovább a fekvőszéken, a tornác bürüsében. Ma kora hajnalban, amikor még éppen csak világosodott az égalja és csípős, de már tavaszias légáramlat keringett a feierte virág• ágyasok fölött, idekopogott a szóm szed asz- szony: jöjjön át a gazda, meghalt a fé'je. A gazda Átment, az orvos is megjött, szépén (h. end ezt ék a megboldogultat, ürme Mohé öl­töztették, azután csendben kör kiülve az ágyat, várták a reggelt. Úgy nyolc óra lehetett, már valami hal­vány napsütés is fátyolózódott itt a hegyek között, amikor kozzam jött a kislány. — Tessék jör.ni, most viszik édesapámat. Megfogta a kezemet, átmentünk a kerten, ki az utca ajtón a szomszéd kapuig A torná­con az összecsukott fekvőszék, a kertajtó nyitva, meg a konyháé is, ott állott a n'gy fekete lécből összetákolt fadarab négy hosz- szu rúdon, a Szent Mihály lova. A kertre sütött a koratavaszi nap, tyúkok kár alá.-a töltötte be a nagy csendet. Megálltunk a kertajtó előtt., az asszonyok között. Egyik előtt nagy kötény volt, mos« léiccs vödröt 1artolt a ke.-eben. Másikon haj- háló, a harmadik öregasszony, rékhben, bősz- szu, ráncos szoknyában, sötét, vastag fejken- du vei. Mindenki összekulcsolta kezét a melle--------------------------'Irta: TIU RY ZSUZSA alatt, csak az asszony a vödörre! áh. lelógó karokkal. Halkan folyt a beszélgetés. — Úgy mondják, elküldték a kórház­ból. I '.damit vétett a szabályok ellen, bogy mit, csak 6 tudja, szegény, t.iég az hozzá, azt mondta a doktor, menjen haza Isten híré­vel. Így hajhálós asszony. A mánk a vödö'rel, bólogatott. — Bizony, a szabályok, azt mindenütt megkövetelik. — Hát ha hibázott is, melyikünk van hi­ba nélkülf — mondta kenetteljesen az. öreg­asszony. — Azért jó ember volt. — Az. A. konyhaajtóban 'megjelenik a gazda, az un a felé kémlel, a sáros hóié kaz" ft kanyargó, keskeny ösvényre, nyugodt pillantással. — Hol marad Kovács? Hárman nem tud­juk elvinni a temetőig. Két másik szomszéd jött ki utána, egyik kissé megbillentette a Szent Mihály lovát, mint aki a fogását próbálgatja. — Nem, nem — mondta. — Kéhez nz ilyen tehetetlen test. síkkor már jött a negyedik ember a másik utca fedői. Lassan lépkedett, az asszonyok előtt megbillentette sapkáját, — Jó reggelt. ■— Adjon Isten. 1 Bement a konyhaajtón, röviddel utána né­gyen hoztak kifelé a koporsót. Ráhelyezték a fekete lécekre, a gazda, aki a vezető sze­repét vette át, intézkedett: ki:ót hátrábV told. Úgy, most megvan az egyensúly. A leg­utóbb érkezett ember levette a sapkáját, homlokát törül get te, úgy mondta az asszo­nyok felé: — Melegen süt már a nap, jön a tavasz. Bólogattak: már itt is van, bizony. Akkor kijött az. özvegy feketében. /i kertajtónál megállt, fejét a kapufélfának támasztott *, sirt keservesen. Az asszonyok mintegy ve­zényszóra elővették kendőjüket. A ki a vöd­röt tartotta, köténye csücskét emelte a sze­méhez, majd rövid tétovázás után letette a vödröt és másik kezét az özvegy felé nyúj­totta; — Fogadja részvétemet. Mindnyájan cirnormoltuk a két szót. A ff ke terűi: ás asszony most már hangosan zoko­gott, az öregasszony vigaszt u a ■ — .Ve sírjon, lelkem. Elment szegény, a jó Isten úgy rendelte. Maga meg itimwaclt a kislánnyal. A:, özvegy felsírt, a vajhád-ós kissé megro­vór mondta: — Mindnyájan voltunk özvegyek. ' Süni és heves bólogatás: úgy bizony, mind­nyájan. A vödrös asszony azt is elmo idta, hogy második férjében kapta meg az igazat. Már egészen el volt sanyargatva, am.kor jött az a jó ember és könnyített az életén. Az öz­vegy halkabban sir, figyel az. okos íriszedre. á{ négy ember megfogja a rudat — kettő elől, keltő hátul. A gazda vezényel: na rr.:$t! Megemelik, újra leteszik, majd megint eme­lik, indulnak a kert ajtó felé. Az. asszonyok fclrcállanak, csendesen és kíváncsian nézik a menetet, amely most kifordul a kapun. A 'sapkás ember megint a melegről panaszko­dik. — Hát csak kibírod a temetőig, vagy mi. — Ki én. Csendesen mosolyognak, vigyázva fordul­nak a keskeny ösvényre, lassan meneteinek előre, a négy ember a koporsóval. A fekete bólé aló! földszag árad, sálából, kissé távo­labb, az erdőben már nyílik a hóvirág és süt a kora reggeli, áldott nap. Amikor befordulnak a mellékutcába, eirra gondolok, hogy ezért követte el szegény fe­le az.t a bizonyos szabálytalanságot ott a. kór­házban. Hogy idehaza, ilyen szép reggelen, madárcsicsergésben, érezve a föld éledő sza­gát, igazi békében bandukol nassen Stent Mi­hály lován a temető felé. 11 ILKA ’ ‘ ■ — I * t . * * Szitnyai Z olt út: uj regénye , ,/* 'tiké eiuvu-l Ono-c jclrnr meg. A/ uj Szitnvai-regéuv mer• jelenésével kapcsolatban ideír lenne már lel i oiernt ennek a kitűnő elbeszélőnek értekeit, I amelyeket érzésük szerint - iölötte hamisan uclt meg eddig a? úgynevezett „hivatali- i irodalmi fórum”. Ne kutassuk ok.ic nines, a Î félreismerésnek. Ma, amikor irodalmi életünk ; a Síckt.isOil.is megesz Ion ságuhan tápod, nein i sorsa van egv olyan szépiáinak, aki c sík | azt müveit, amire tehetsége eleve elrendelte: mesél, vagv ha jobban tetszik; e!bc*Z' l. M. pedig Szán.:t; Zoltán elsősorban cet teszi. Mai elbeszélőink legjobbjai közé tartozik. Ar­ról nem panaszkodhat, hogy nincs olvasó­tábora. Azt mir lelróhatja azonban, hngv a mai magyar Parnasszus ítészei kevés kegyet osztottak neki, holott ma csak egy ki; p.il- fordulás, egy kis jels/óhangoztat.ís, egv „írót törzsasztalhoz" való eljrogatis ./.ökséges s búris göröngytelenebb utón balad a/ ember, aki elsősorban önmagiról állapitó meg, hogy iró. Szitnyai Zoltán regényeiben megtaláljuk mind,izokar az. ismérveket, melyek egy szép- írót valóban azzá tesznek: könnyad mesélő- készség, érdekes meseszövés, a reaénvfigurik mögött munkáló mélységes emberi magatartás, jó szerkesztési képesség, hibátlan jellemábrá­zolás, mesében feloldott egységes véleménv a világ dolgairól. E tulajdonságok mellett van még Szitnyai Zoltán müveinek, egy kü­lönleges értéke. Regényeiben kaptunk hamisítatlan Wp't n :,ehi léki magyar éle! alakjairól • ár -r.->J miamikor irodalmunk véglegese- [ átázni lógja a maggar tájuk színeit és i?r:t mely a; utóbbi busz év regényíród.’! rúnán olyan szinpompás gazdaságba : öu.lr.:t pro- ■aha, Szitnyai Zoltán mize,: jói: lehűl or. fogja emlegetni azok *ö: •'ti. ame.' .ek 'ey sajátságosabb és legszínesebb ké net a'- | :áh a Felvidék magyar életéről U regénye olyan világról ad képet, ami- j r.óról eddig kevés szó esett irodaira főm'- | tan. Szlovákiába vezeti Szitnyai Zoltán „Milki" című regényének magyar hősét Ki- táv Gábor festőművészt. L rokonszenvesen bemutatott magyar egy szlovák erdőm'r'ök és eev magyar asszony házasságibb sv árma- ;c leánnyal. Milkával kerül össze s ee-ből az érdekes találkozásból indítja el Szitnyai Zol­tán különleges meséiét, amelyben a nemzet* cllenícter a mindent átfogó érzelem megnyug­tató megoldásában oszlat el Témájában uj a regény, megoldásában pedig a mindent iö- egvenlitő érzelem régi. általános cn ’reri é- , íratlan törvényeit példázó. A „nemzetiségi" családból származó leány ■ c-s a maga nemzet! magatartását pó.’anatig iím feladó magyar festőművész sorsi: lit ér­dekesen elmesélt története újszerű regény- ‘orma mai irodalmunkban. Ilyen könyv esak a Duna-medcnce népeinek irodalmában szü­lei betett meg. Nemzetiség és magyarság prob­lémái példázódnak a színes mese mögött. A meséből pedig meggyőzően árad a megnyug­tató tanulság: a népek között áhított meg­értés útja ott kezdődik, ahol a politikum végződik: az örök emberi érzésnél... ANGOL—MAGYAR TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK Egy író politikai érettségére vall, ha olyan témákkal való foglalkozóra szánja magát, amivel szemben a korszellem, a ,napi kurzus“ nem látszik kedvezőnek. Fe­liig az ilyen korszerűtlen, vállalkozások­hoz csak egy kis megértésre van szükség, \ agy hogy Montaigne tanácsát idézzük: „megkülönböztetni leéli tudnunh:l. Kü­lönbséget kelü. tennünk napi politika és az időtlenséget igénylő szellemi szolgálat kö­zött s azonnal megértjük, hogy a válság, a viszály e'Aimiliík, de marad a széliem s azt szolgálni kell. Ilyen magasabb nézőpontból szemléli Gál István az európai és benne a magyar szellemet s ezért dacolva a kedvezőtlensé- gek sorúval, olyan témakörrel fog'alkozik- amelyhez az óvatosak és számítók (meny­nyi ran ilyen!) nem mernek hozzányúlni- \z >X Tigarn“ fiatal tudós szerkesztője leg­újabb kiadvátnyában az angol-magyar tör­ténelmi kapcsolatokat vizsgálja- Kés könv- véhor megtudjak, hogv Magyarhon törté1- nifi és kulturális kapcsolatai csiíknem egyidősek a magyar királysággal. Ku’turá- is teuren mâr a XII. szászadból tudunk ér* clekes angol-magysar kapcsolatokró . Tvi zondoka volna, hogy az ehő bejegyzett oxfordi diák éppen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom