Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-24 / 44. szám

# 1943 február 24. ÜLlENZfiK ÉJf3E£ Ví%U Jáz&ef: Í*%4>%Í? 0 9 9 U&zi äss^cß^etetelc Rendőrhatóságaink nyomatékosan fel- f/ hívták a közönség figyelmét arra, hogy a 11 órás záróra b tartósat a legszigorúb­ban ellenőrzik. Megszűnt ez úgynevezett „türelmi idővagyis pontosan 11 órára ki kell üríteni az összes vendéglőket, ká- véházakat és szórakozóhelyeket. Erinek a hatósági rendelkezésnek óz a célja, hogy a mai vérzivataros időkben senki se lép­je túl a zárórát és az itthonmar adottak ne feledkezzenek bele a szórakozásokba, ugyanakkor, amikor honvédcink á harcté­ren életüket kockáztatják a boldogabb ma­gyar jövendőért. Nem szabad figyelmen kiiáil hagyni azonban azokat az érvelése­ket sem, amelyek a szigorú zárórarende­lettel kapcsolatosan a házi össze jövetélek ellen is állást foglalnak. Egyre gyak­rabban előfordul ugyanis, hogy „kitünően sikerült* házi összejövetelekről hallunk, amelyeken az egybegyült társaság a késő hajnali órákig együtt maradt. N-éha cigány is felvetődik az ilyen hâzimidatságokrn, ahol szmvkingos urak és estélyiruhás höl­gyek élvezik „az én házam az én váram“ elvének előnyeit, anélkül, hogy a mulat­ságba a rendőrhatóságok beleavatkozhat­nának• Távol áll tőlünk az a szándék, hogy á túlzottan szigorú erköUtsbiró szerepében tetszelegjünk. Abban semmi kivetni válót nem találunk ugyanis, ha néha egy-egy családi háznál hét-három meghitt jóbarát 11 órán túl is együtt marad, hó ennek nincs kimondottan mulatság jellege. A haj­nalig tartó vacsoráidnak és házimulatsá­goknak azonban most minden jóérzésü magyár ember hadat leéli üzenjen■ Telje­sén osztjuk ezzel kapcsolatosan egyik szé­kelyföldi laptársunknak állásfoglalását, amelyben a magyar lel kiismer e the z szóvá, tiltalcozik d háborús zsurozások és á fe­ketepiacról eredő vacsoraasztalok ellen. „Miért nem akad legalább egy vágy-két igaz magyar a békebeli terített asztalhoz meg­hívottak között, aki odámondaná a véle­ményét a szives vendéglátó házigazdának? Miért nem akadnak olyanok, akik távol­maradással tüntetnek még ókkor is, ha biztosan tudják, hogy utána beborul fejük felett a felettest, vagy baráti kegy nápsu- garas ege? Miért nem akadnak olyanok, akik vállalják á meghívottak névsorából való kifelejtést, a hanyag üdvözléseket és minden hitvány emberi megnyilatkozást, amely a megalkuvást nem ismerő emberek számára olyan bőven kijár?“ — irjú a székelyföldi laptársunk. Ezeket a kérdéseket országszerte fel kell tennünk mindazoknak, akik álszenteskedő házi összejövetelek jogcímén hajnalig di- rom-dánomoznak és azzal áltatják önma­gukat, hogy ilyenformán nem vétettek a. közszellem és á zárórárendelet ellen. Le­gyünk elsősorban önmagunknak bírái és irtsuk ki társadalmi életünkből mindazo­kat a ferdeségeket, amelyek joggal tűn­hetnek fel kihívásnak az öntudatos ma­gyar közvélemény szemében. : ^ IóíUöhös hiitapi íúHpodatant Különös botrány foglalkoztatja egyik er­délyi város közvéleményét. A botrányt hír­lapi közlemény robbantotta ki, amely inter­jút közölt a város főjegyzőjétől. Ebben a nyi­latkozatban a főjegyző azt a kijelentést tette, hogy lemond állásáról és visszavonul a köz­életi szerepléstől. Másnap azután egy másik lapban megjelent a cáfolat. A főjegyző ki­jelentette, hogy esze ágában sem volt olyan nyilatkozatot tenni, amilyent a szájába ad­tak és a legerélyesebben tiltakozik a cikk be­állítása ellen. Minket nem érdekelnek a vita helyi vonatkozásai, mert a magyar közösség szempontjából nem jelent sorskérdést, hogy valamelyik vidéki város közigazgatási tisztvi­selője megmarad-e állásában, vagy lemond. Fel kellett figyelnünk azonban a sajtóközle­ményeknek arra a részére, amelyek a hírlapi kacsát közlő cikk szerzőjének személyével állanak összefüggésben. A főjegyző cáfolata ugyanis megállapítja, és vele együtt a lap szerkesztősége is kategorikusan kijelenti, hogy az interjút nem hivatásos újságíró csinálta és a bonyodalmat előidéző cikk szerzője nem tagja az Országos Magyar Sajtókamarának. Ezeket az állításokat a másik lap sem cáfol­ja meg és oda módosítja a cikkíró szerepét, hogy az a lapnak nem munkatársa, hanem megbízottja'4 volt. Megdöbbenéssel állapit­bárjuk meg ezekből, hogy Erdélyben meg mindig nem sikerült teljesen kiirtani az. álhit"- lapirókat. Éppen eleget szenvedtünk a múlt, ban a „közgazdasági szakértő uraktól“ és ti magánélet titkai után hajkurászó revolverlap­szerkesztőktől. Az újságírói hivatás tisztessé­gét most szigorú törvények és kormányintéz­kedések védik. A legszigorúbban el kell járni azokkal szemben, akik ezeknek a rendelkezé­seknek kijátszásával akarnak kísérletezni. Ez a különös sajtóbotrány időszerűvé teszi, hogy a legszigorúbb ellenőrzés alá vegyük a sajró- kamarai törvény rendelkezéseinek betartását, hogy se „lapmegbizott“, se „hirlaptudósitó“ néven ne léphessenek fel olyan emberek, akik cimbitorlást követnek el, amikor újságírónak adják ki magukat és szégyent hoznak a tisz­tességes magyar toliforgatás jó hirére. Új­ságírónak csak az nevezheti magát, aki ragja az Országos Magyar Sajtókamarának. Az ál- hirlapirók korszakának egyszersmiudenkorra leáldozott, mert velük szembeni a büntető ha­tóságok azonnal védelmet nyújtanak. A táicadatsin Uiínái < Tanulságos statisztikát olvastunk a ,,Székely ! Nép" című laptársunkban. A sepsis/.enlgyör- j gyi lap közli az ottani törvényszék elnökének beszámolóját, aki a törvényszék teljes ülésén kijelentette, hogy a2 összes bűnügyek felét > közellátás elleni bűncselekmények teszik ki. ; Az állam és a társadalom hiénáival szemben a törvényszéki elnök a gyakorlati tapasztalatok 1 alapján szigorúbb és gyors megtorlást látna j időszerűnek. Az árdrágítók az állami és nein- 1 zeti lét legiontosabb érdekei elten vétkeznek, velük szemben tehát drákói szigorúsággal kell fellépni. Az egyes büntető szakaszok in­tézményesen foglalkoznak ugyan ezekkel a bűncselekményekkel, de látszik, hogy egy­részt az előkészítő eljárás hosszadalmassága, másrészt az elrettentő példa hiánya miatt a fennálló törvényes rendelkezések nem mutat­koznak elég hatásosan a nemzeti lét vérszi- vói üzérkedésének letörésére. A sepsiszent­györgyi törvényszéki elnök sajnálattal állapí­totta meg, hogy a megye területén az elmúlt esztendőben 754 árdrágító ügy korült tárgya­lásra, tehát majdnem annyi, mint a törvény­széknél folyamatban levő más bűnözők ügyei­nek összes száma. A törvényszéki elnök végső következtetésként azt tartaná szükségesnek, hogy az előállitást ezeknél a bűnügyeknél rendszerré hall tenni, s a fennálló jogszabá1 lyok szigorítása által minden árdrágitási ügyet gyorsított bűnvádi eljárás alá vonjanak. A teljes siker érdekében azt tartaná helyesnek, NAGYVÁRAD, február 24- A város kisgyüíégén dr. Soós Istvún polgármester bejelentette, bogy felhívást kapott a vá­ros vezetősége, hogy üdülés céljából az Erdélybe érkező 20 finn katonatiszt közül hánynak az ellátását vállalja. A polgár­mester javaslatára a kisgyülés úgy dön­tött, hogy 5—10 napra, vagy pedig 2 tisz­tel busz napra üdülésre teljes ellátással magára vállal a város. A finn vendégeket a város tulajdonát képező Rimanóczy- szállodában helyeznék el étkezéssel, mozi és színházjegyekkel, valamint a Rimanó- czy-fürdő használatát is nyújtják számuk­ra- Azután bejelentette a polgármester, hogy a közlekedésügyi miniszter egy tu­rista és diákszálló ’létesítéséhez 50 ezer pengős hozzájárulást ajánlott fel Nagyvá­radnak. Erre a célra a Rimanóczy-ölap- hoz tartozó egyik házat jelölték ki, mely­nek földszintjén iizfetheilviségek létesül­nek, mig a Turista szálló az épület két emeletén lenne. A szükséges építkezések elvégzése érdekében zárt árlejtést rendez­nek. és az átalakítást junius elejéig elvég­zik. A kérdéses épületrészt a város 2500 pengő évi bérért venné ki az alaptól és a közlekedésügyi minisztériumnak turista és diákszálló céljaira egyelőre tíz évre adná bérbe. Az átalakítási munkához a város ,7. ha a jogorvoslati lehetőségét a legszűkebb me­derbe szorítanák és olyan súlyos büntetéseket léptetnének clett'e, mint a szomszédos álla­mokban. Hisszük, hogy ezek a javaslatok, niutólyeket az egész közvélemény is magáévá tesz, rövidesen a joggyakorlatban is érvénye­sülnek.. Hot a Ui&a ? Rövidesen megemlékeztünk már arról, hogy Simor Erzsi és Goli Bea j‘lrnszínész­nők marosvásárhelyi vendégszereplése a tömeghisztéria milyen visszás kirobbaná­saira aduit alkalmat. A most ide érkezeit maros vásárhelyi lapokból reszteteket. <$ olvashatunk ezekről o eseményekről. A Székely Szó cimii laptársunk meglehetős ironikusan megá lapítja, hogy „A művész­nők egész napjukat imádott közönségük és az előzetes reklám szolgálatúban töltötték. Délelőtt az Országzászló tövében fenyké- peteietfék le magukat, férfi ki $éret ükkel összekapaszkodva, a jobbérzésü járókelők nem kis csodálkozására. Ugyanis Maros- vásárhelyen — szerény véleményünk sze­rint — nem, azért állítottak fel Ország' zászlót, hogy a film és egyéb csillagok reklámháti eréül szolgál jón. Azt már csak mellékesen említjük meg, hogy az ólig zsendiilö füvet letapostálnoha jól olvas­ható tábla hirdeti az irni-olvasni tudók számára, hogy á fűre lépni tilos. Délután az egyik főtéri könyvkereskedésben ren­dezlek aiifogramosztogevtást — igaz, hogy jólékonycélra —, de egy ál tg ún nem a mai komoly háborús időkhöz méltóan". Marosvásárhelyi laptársunk megjegyzé­sei mindennél jobban bizonyítják, hogy Marosvásárhely komoly közvéleménye ho- i gyan fogadta a tömeghisztéria sajnálatos elferdítéseit.. Újólag hangoztatjuk, hogy az ilyenfajta kuHusztultengést a legmé­lyebben elítéljük. Abban azonban nem ér­tünk egyet laptársunkkal, hogy ezért n vendégszereplő művészeket terhelné a fe­lelősség. A hiba ott van, hogy a helyi ren­dezők mesterségesen úgy felfokozzák a kö­zönség érdeklődését, hogy az ellen a mű­vészek legjobb szándékuk ellenére sem tudnak fellépni■ A hiba tehát a rendező­ségekben van, amelyeknek kerülni kellene a tömeghisztéria kirobbant ásóira adódó al­kalmakat. sőt arra kellene figyelmeztetniük a közönséget, hogy a leghíresebb filmszí­nész is húsból, vérből va'ó ember, akinek terhére van, ha a magánéletében az imá­dók százai zaklatják. , j ezer pengővel járul hozzá. Közölte még a polgármester, hogy a Szigligeti Színház óvóhelyét 200 férőhellyel q színház alag­sorában rendezik be 9123 -pengő költség­gel. Itt helyezik el a földszint és a páho­lyok közönségét, inig az emeleti páholyok és az emeleti karzatok közönségét a szom­szédos Pannonia-épiilet pincéjében. ahol 800 férőhely van. A nézők elvezetését be­tanított jegyszedőnők intézik szükség ese­tén. A város területén különböző helye­ken 14 darab 4 méter széles és 6 méter mély légoltalmi közkút készül, összesen 59.000 pengő költséggel. Ezek építését már e héten megkezdik. Azután a kisgyü­lés egyhangúan elfogadta a leánytanonc- otthou létesítésére tett javaslatot, a leány- tanoncotthont egy meglévő épület átalakí­tásával rendezik he 40 leánytanonc szá­mára­....................5 _ Ä marosvásárhelyi tábla is telment a megvesz teme­téssel vádolt mérnököt MAROSVÁSÁRHELY, február 24 Á marosvásárhelyi ítélőtábla **gnap tárgyal la Asztalos Kálmán székelyudvarhelyi vá­rosi mérnök hünperét. A mérnököt, aki a román uralom alatt >zolgálatot tel j/'sitell, kilencrendbelj megvcsztegetéssc,! vádolják. A megvesztegetéseket a vád szerint azzal követte el, hogy csak azoknak adott épít­kezési engedélyeket, akik a tervek elkészí­tése címén nagyobb összeget fizettek neki. Elsőfokon a székelvudvarhelyi törvény szék felmentette, most másodfokon a táh ;i tartott tárgyalást. Dr. Asztalos Sándor ko­lozsvári ügyvéd védőbeszédében azt han­goztatta, hogy a romániai szabályzatok megengedték neki magárimunkák vállalá­sát, úgyhogy ő jogosan kért pénzt azoktól, akik vele készíttették a házat. A tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét- A főügyész seni mi ségi panaszt jelentett he. BO millió márka az ered* méayd az ötödik utcai gyűjtésnek: BERLIN, február 24. (DNB—MTI.) Az 1943 február b án és 7-én rendezett ötödik birodalmi utcai gyűjtés, amelyen a tisztvi­selő k és a jiézmüipárosok vettek részt, előzetes számítások szerint több, mint 30 millió birodalmi márkát eredményezett. Az előző év ugyané gyűjtése több. mint 23 millió márkát hozott és így 25 miiiá már­kányi. illetve 100 százalékos növekedést lehet megállapítani. n székelyföldi közé pieri műv i szét kérdései Dr. Entz Géza előadása az Erdélyi Muzeum Egyesületben KOLOZSVÁR, február 24. Az Erdélyi Mu­zeu Egyesület Bölcsészet, Nyelv és Tötrténet- tudományi szkosztálya februári tudományos felolvasó ülésének keretében dr. Entz Géza.. a fiatal erdélyi művészettörténész, az Erdélyi Muzeum levéltárának tisztviselője tartott elő­adást „A székelyföldi középkori művészet kér­dés eU címmel. A felolvasó ülés megnyitójában dr. György Lajos szakosztályi elnök a székelyföldi ma­gyar tudománymüvelés szükségességére és nagy feladataira mutatott reá. Orbán Balázs el­évülhetetlen munkájáról megemlékezve, hang­súlyozta, hogy az erdélyi magyar tudomány- művelő intézményeknek és szervezeteknek to­vább kell haladniok az Orbán Balázs által megjelölt utón, hiszen ez nemzeti feladat és parancs. „Ne feledjük el — mondotta —, hogv amint a Székelyföld hozta vissz 1 Er­dély egy részét trianoni elszakitottságából, a jövőben is ő fogja azt tovább gyarapítani és a magyar egységben megtartani.'1 Entz Géza előadása rámutatott arra. hogv a Székelyföld művészeti kincsei még mindig meglehetősen ismeretlenek és feldolgozatlanok. Pedig még futólagos áttekintésük is az érde­kes és tanulságos kérdések egész sorára vet világot. A sajátos székelyföldi művészet Ki­alakulását a terület félreeső földrajzi helyze­te, valamint a székely társadalom egységes rétegeződése erősen befolyásolta. A művészi központok hatása mindig későbben jutó re el Erdély e legkeletibb zugába, a formai és tar­talmi elemek viszont a peremvidéki művelt­ség törvénye szerint tovább fennmaradtak. Innen magyarázható a félkörivü és gótikus művészet továbbélése a 14., illetve a 16. szá­zadban. A két nyugati szék bizonyos átmene­tet képvisel Erdély egyéb területei felé, a két keleti szék viszont a maga zártságában a szé­kelyföldi művészet legsajátosabb színezetét mutatja. Itt alakul ki a székely erődtemplo n típusa, mely a szásszal szemben megtartja világos, áttekinthető és arányos jellegét. Ezek azok a jegyek, melyek a magyar művészi Íz­lést jellemzik. A székely középkori műemlé­kek egészükben és részleteikben is az alkotó nép élénk képzeletének, biztos formaérzéké­nek és egyszerű, világos beszédének beszédes bizonyítékait adják. A székely tevékenységet a közösségi Ízlés előterébe tolulása jellemzi. Benne a magas és népművészet egyinásba- áramlik. így válhatik éppen a székelyföldi művészet a magyar művészet nagy nemzeti kérdései megvilágításának legmegbízhatóbb fényforrásává. Március 31-én megszórniuk az eddig kiadott fegyver- tartási és viselési engedélyek KOLOZSVÁR, február 24. A kormány rendeletet adott ki á lőfegyver, lőszer, robbanóanyag és a robbantószer tartásának korlátozásáról. Eszerint az eddigi fegy­vertartásra és viselésre szóló engedélyek 1943 május 31-én megszűnnek. A tulajdo­nos az illetékes rendőrhatóságtól uj engedélyt kérhet. Akinek junius I‘én nincs en­gedélye, köteles á birtokában lévő fegyvert legkésőbb junius 15-ig elismervény elle­nében ct rendőrhatóságnak beszolgáltatni. A lőszer, robb ártó any ág, vagy robbantó­szer vásárlására már kiadott rendeletek szintén érvényüket vesztik május 31-én„ A rendelettel kapcsolatban á belügyminiszter úgy intézkedett, hogy az uj fegyvertar­tási engedély iránt a kérelmet az elsőfokú rendőrhatóságon március 31-ig kell írás­ban benyújtani. (MTI.) Üdülő finn tisztek érkeznek Erdélybe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom