Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)
1943-02-02 / 26. szám
* 19 4 3 február 3. fcUliüfil if/jfc, Ä m £& tíOC6*tíf€&SÍ se&emikk ! KOLOZŞ VÁP, feb'uár j, f/Jz Ellenzik 'munkatársától.) Vizkcíenz. napján is ott coltunk a Vöröskereszt Hadi kórházzá átalakított Tán it ókhúz áh an az ünnepélyes felavatáson, az átadásnál. Hallottuk a hivatalos átadást és átvételt jelentő •beszédeket, a komoly, felelősié glelje s szavakat. Aztán körülnéztünk. Bejártuk a kórtermeket és — megnyugodtunk. Pompásan felszerelve, alaposan felkészülve, patyolattisztán állt készenlétben az uj hadikorház. Ott volt az orvosi, ápolónői és műszaki személyzet. Minden együtt volt, a nagy munka első része lezajlott, 'csak a kórtermek voltak még üresek s az embernek önkéntelenül ilyesféle óhaj fakadt a szivében: Bárcsak sohase telnének meg ezek a fehér, tiszta kórtermek!... Alig három hét telt el azóta s január 30-án, szombaton este megszólalt a hadikórház irodájában a Hughes-gép: Vasárnap délután érkeznek a sebesültek! A jelentésre nyomban megváltozott a kórház képe. Ujab'b lázas munka indult meg. „Mozgósítási' kapott a konyha. A parancsnoki szobában szakadatlanul berregett a telefon. Az orvosi és ápolónői személyzet felöítolte a fehér köpenyt.. Egyik utasítás a másikat követte az irodákban. Gondosság, alaposság, szeretet: ezeknek a tényezőknek a jegyében folyt a munka. A szeretet irányított mindent. S ennek a legmagasabb hőfokot elért szeretetnek arra is kiterjedt. a figyelni, hogy a legkisebb párna is a helyén legyen. Mint szerető édesanya várja halálos veszedelemből megmenekült fiait ölelő karjaiba, úgy várta a kolozsvári hadikorház a harctéri sebesülteket... És megjöttek. Ó, azokat az első pillanatokat, amikor ránknéztek, amikor a szemükbe néztünk, sohasem leint cl jele néni! Mit mond, mit rejt, mit őriz a szegük? Őrjítő pokloknak a tüzet, vad harcoknak emlékét, a halállal való barátkozás nagy élményét örzik-e ezek a szemek? Tekintetükből ezt kutatjuk. És úgy nézünk rájuk, mint a szentekre. Szelíden, féltőn, kimondhatalan szeretettel. S ők hallgatnak. Csendesek. Amit kiolvashatunk szemükből, ami ott dereng fáradt, elkinzott, sápadt arcukon, ami csillog melegít szivükben, mint a felkelő nap első sugara és fénye, ami ott rejtőzik gondolatuk mélyén, mindössze ennyi: Hazajöttünk... Hallgatagok és csendesek. Katonák. Sebesült katonák. A testvéreink. Igen... hozajöttek! És ebben áz egyetlen szóban minden benne van... * Most itt vagyunk köztük a hadikórházban. Sorra nyitogatjuk a kórtermeket. Min- dentkukhöz ellátogatunk néhány percre, élkapni néhány élményt, egy-egy emlékfosz- lányt, hogy továbbadjuk. Hogy halljuk a szavukat, hogy. elbeszélgessünk egy kicsit velük. Mit ts mondanak?... Több mint négyszázan érkeztek Kolozsvárrá s az olvasó bizonyára mindent szeretne tudni róluk. Ú, amit elisönek kell elmondanunk, ami megnyugtató cs a legmegraga- dóbb: hogy néhányuknak mosolyt is láttunk az arcán. Ezek a könnyebb sebesültek. Dra- ga, gyönyörűen emberi cs olyan lélekbemarkoló volt ez a mosoly a halál poklából érkezett katonák szemében, hogy láttára ösz- szeszór ült egy kicsit a torkunk. Mintha bril- liánsnál drágább ékszer csillogott volna a harctéri zubbonyokon. Istenem, még mosolyogni tudnak ezek a katonák!... Két zászlóssal, egy hadnaggyal s egy fö- hadnaggyal beszeltünk. Aztán a hovédekkel, ezekkel az egyszerű, kedves emberekkel. Örákhosszat elhallgatnánk őket. A legtöbben dunántúliak és alföldiek, de van kóz- ■hk erdélyi is, főleg Bihar- és Szilágy me gyéből. Mindegyiknek van valami mondanivaló- Ía\ uSá', bogy már alig győzzük jegyezni. Mind onnan jöttek, a voronyezsi arcvonalrol, ahol az orosz emberáradat január íz-én indította az offenzívat. ;— Annyian voltak, mint a hangyák. Ha három-négy sort lekaszáltunk, tizenöt hosz- szu sor jött a helyükbe, regengeteg harcikocsival és mindegyik muszka gyalogos kezében géppisztoly — magyarázza az egyik fiatal, dunántúli honvéd. — És milyen ruhájuk volt — told ja meg & másik — háromszoros vatelinnel bélelt s a lábukon szőrméből készült nemez-csizma. Nem fáznak azok a jég hátán sem' — De mind ittasok voltak! —- mondja a nagybajusza, biharmegyei honvéd —, látszott, hogy a támadás előtt alaposan lehatlak okét rummal cs vodkával. Bélelmetesen és kajánul vicsorítottak felénk cs a „hun-hurü“ kiabálásuk mellett egyre ezt kiáltották íe- . lénk: !di suda! (Gyertek ide!) * & 9 A nagy kíírály Premier a Gondnkán Németországban a legnagyobb kitüntetést, a „Nemzet filmje1 jelzőt nyerte! Olaszországban a velencei frlmverseny legnagyobb diját, a Mussoliní-dijat kapta! Nagy Frigyes életéi tárja elénk ez a titánt filmalkotás megrázó drámai keretben. Jegyekeit 7 napra előre kiszolgáltat a pénztár. Előadások kezdete fél 3, háromnegyed 5 és 7.10 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné számozott helyekkel. Bemutatja a Corvin, hogy minden beszédnél, minden ünnepségnél többet tud nyújtani: a legtisztább, Hgón- zellenebb szeretet adta s a hazaiért hőseink számára az otthon kényeimét, melegségét és gondosságát varázsolta. Amikor Vízkereszt . napján a kolozsvári Vöröskereszt Hadikórházat felavatták, nemes dálnoki Veress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok azt mondotta: — Azt akarjuk, hogy mindnyájan, akik ideérkeznek majd a harctérről, gyógyultan és egészségesen hagyják el e kórházat. harcsak beteljesedne ez az óhaj s mihamarabb hazatérhetne saját otthonába a sok drága honvéd fiú, aki harctéri szolgálatával és sebesülése árán hősiesen kivette részét ebből a ma dúló szörnyű háborúból. És ki tudja, talán az átélt borzalmas emlékeket is el fogják majdan felejteni családjuk körében, hiszen a szeretet csodára képes. Befejezésül hadd idézzük vitéz Rémy Gyula dr. orvos-őrnagynak, a kórház parancsnokának szavait: — Mindent, de mindent el lehet felejteni az életben, de az első jótéteményt soha'... 1 ; GREDIN ÁR AURÉL. Miklós előadása a szabadegyetemen KOLOZSVÁR, február 3. Február 1-én megkezdődött o.z Egyetem Barátai Egyesületé n*k rendezésében a szabadegyetemi előadások 5. sorozata. Az első előadást az egyetem aulájában nagyszámú »3 előkelő közönség előtt gróf Bánffy Miklós tartotta „Mecénás a művészetben“ címmel. Az előadás előtt dr. Mlsholczy D&Zsö egyetemi tanár üdvözölte a kitűnő előadót. Bánffy Miklós gróf előadásában kifejtette, hogy a „Mecénás a művészetben“ olyan kérdés, amely nemcsak a nagyközönség előtt ismeretlen, de maga a szaktudomány sem dolgozta fel. Ela a kérdéssel foglalko" zunk, mindjárt felvetődik kté't kérdés: Mi, vagy ki a mecénás:1 Melyik művészetnél van döntő szerepe? Bánffy Miklós rendkívül érdekes meghatározást adott az igazi mecénásról. Mecénás alatt a köztudatban általában a művészet pártolóját, a művész pártfogóját, vagy anyagi támogatóját értik. A vevőt cs megrendelőt. Ez nem fedi igazában a mecénás fogalmát. A mecénás valójában a minden művészben meghúzódó költőnek egyik érdekes válfaja. Mecénás az, akinek művészi álmai vannak s ezt másokkal megvalósíttatja. Mecénásra elsősorban a képzőművésznek van szüksége. A költő, vagy zeireiszerző egymagában élhet, vagy alkothat. Kiadó, megrendelő, vagy hallgató nélkül. Nem igy a képzőművészétben. — A képzőművésznek olyan „anyagra“ van szüksége, főként ă nagy alkotásokhoz, a molyét másnak kell adnia. Itt lép fel a mecénás nagy jelentősségéi szerepe. Igazi mecénás azonban nem lehet valamely közösség vagy valamilyen közület. A mecénás alkotó egyéniség. Megálmodja és maga akarja látni művészi álma megvalósulását. Bánffy Miklós gróf mindvégig lebilincselő előadásában történelmi jelentőségű példákkal bizonyította, hogy az ilyen értelemben tevékenykedő mecénások sokszor az egész világszeiKLeinre döntő befolyást gyakorolnak. Költői képekben gazdag jellemvonásokat adott az igazi mecénásokról, akikről azt lebei mondani, hogy ők maguk az alkotó művészek. Végső megállapításként czzal fejezte be előadását, hogyha minden művészet nagy egységét nézzük, tisztában áll effotlünk az igazi mecénások alkotó ereje. Az ő álmukat valósítják meg azok az alkotások, amelyeket a művész a maga módján élőL- rehivolt. Az egyetem auláját teljesen megtöltő közönség lelkesen ünnepelte a kitűnő előadót, akinek az egyesület és a közönség nevében dr. Miskolczy Dezső elnök mondott köszönetét. & $zéket\? m&egyák n&k bâsî&sSijâk a öérayafa-s!!â2â&g Az ország hányaíaellátásának előmozdítása érdekében az ipariigyi minisztériumban beható megbeszélések folytak. A megbeszélések eredményeképpen az erdő- igazgatóságok a székelyföldi megyékben a termelés gyorsítása és a hozam növelése érdekében egyes helyeken már kiadták a vágatási engedélyeket. Az erdőigazgatóság minden egyes termelő részére bizonyos mennyiségű bányafa termelését irta elő és a beszolgáltatás körülményeiről is rendelkezett. A bányák a fát ab állomás veszik át a termelőtől, ami lényeges megkönnyítést jelent az eddigi helyzettel szemben. Csik- cs Maros-Tordamegyék területéről mintegy 150.000 köbméter bányafa szállítása várható az intézkedések következtében. A rendelet betartását és a vállalatok munkáját a legszigorúbban ellenőrzik. Eltemették Gálfi Lőrincet Kolozsvár, február 3. Kolozsvár magyar társadalmának nagy részvéte mellett kedden délután kisérték utolsó útjára Gálfi Lőrincet, az unitárius teológia tanárát. Az unitárius egyház halottját a 'kol’égium dísztermében ravatalozták fel. A gyászszertartás délután fél 3 órakor kezdődött és azon az unitárius egyház összes intézményei képviseltették magukat. Elzarándokoltak a koporsóhoz Gálfi Lőrinc volt tanítványai, barátai, tisztelői és a többi keresztény egyházak képviselői is. Józan Miklós unitárius püspök gyönyörű ima keretében méltatta Gálfi Lőrinc érdemeit, aki több, mint fél évszázadon keresztül állott, a nemzetnevelés szolgálatban. Abrudbányai János dr., az unitárius teológia dékánja, a teológia nevében vett búcsút a kitűnő pedagógustó', aki az unitárius lelkészek legnagyobb részének tanára volt. Dr. Kiss Elek egyházi fő- jegyző ae unitárius intézmények nevében tartott! gvnszbeszédet és meghatottan méltatta azt a munkásságot, amelyet Gálfi Lőrinc a Dávid Ferenc Egylet érdekében végzett. Végül Bencze Márton teológus a tanítványok utolsó tiszte’etadását tolmácsolta, akiknek az elhunyt professzor mindig őszinte barátja és támogatója vöt. A házsongárdi temetőben a sírnál Símén Dániel teológiai tanár mondott búcsúbeszédeit. METEOR HUT,LŐTT EGY PERUI VÁROSRA vBUEXOS-AYRES, február 3. (DXB —eMTI.) Mint Limából jelentik, az egyik középperui város főutcájára óriási meteor zuhant le, amely több házat rotmba döntött. HATVANÖT HALOTTJA VAN A PERUI FÖLDRENGÉSNEK BUENOS-AYRES, február 3. (DNB —MTI.) Peruból érkezeit jelentések szerint a legutóbbi földrengés áldozatainak száma G5 halott" és több mint 2000 sebesült . j Az egyik kórteremben nyolc an-tizen fc I küsznek, Ketten az asztalnál ülnek. Épp ab- j ban a pilanatban leptük meg őket, amint áléit élményeikről beszélnek. Percekig némán figyeljük. Kém zavarjuk kérdésekkel. s ami azonnal kitűnik beszélgetésükből, amit rendkívül jól esik hallani, az az igaz baj- j társiasság. lágy beszelnek, olyan aggódó sze- j vetettel azokról a bajtársaikról, akikkel j együtt voltak s akiknek sorséiról most már | semmit sem tudnak, hogy ez a finom érzés i százén üti az embert. Egyikük az tan meg is | magyarázza: „Gtt künn tanulja meg igazán \ az ember, hogy mi is a bajtársiasság. A közös • sors, a közös szenvedés tot a halai kapujában, a le gigazab’) és legmélyebb testvériességbe forraszt mindenkit. Legendákat beszélnek a német bajtársak gyönyörű munkájáról. Mesébe illő például az a mozzanat, hogy amikor értesültek a honvéd arcvonalát ért j irtózatos támadásáról, nagy távolságból is pokoli gyorsasággal rohantak bönvédbajtár- j saik segítségére. És beszélnek, beszélnek vége szakadatlan emlékekből. Itt-ott humor is megcsillan szavaikból, elmondanak apró-cseprő kedvességeket, hogy ott a borzalmak között is hogyan született rneg egy-cgy ötletes vicc, vagy egy- egy epés megjegyzés a muszkákról. A lényeg mindenesetre abban domborodik ki, hogy -J ha tízszeres és húszszoros túlerővel zu: iult ! rájuk az orosz áradat, egy emberként ősz- i sze forrva, bátran álltak a vártán. * A személyzet most szolgálja fel vacsorára a finom, jó nagy adag túrósésuszát. Délben húslevest, tökfőzeléket sertéshússal és fánkot kaptak. Megtudjuk azt is, hogy már a megérkezésük napján özönével árasztották el sebesültjeinket szeretetajándékokkal. Elől járt ebben a Vöröskereszt és a kolozsvári Magántisztviselők és Magánalkalmazottak Egyesülete. Ez utóbbi egyébként műsoros ünnepséget is rendezett szórakoztatásukra, Dunky Jenő elnökük vezetésével és nagyértékü ajándékot osztott szét közöttük, narancsokat, kekszet, csokoládát és cigarettát. Képes folyóiratok és újságok is özönével érkeznek, hogy olvasnivalójuk is legyen. A sebészeti osztály folyosóján az egyik bi- harmegyei honvédet, aki a karján sebesült meg, de föntjárhat, már meg is látogatták a hozzátartozói. Egymásután érkeznek a családtagok s örömmel és boldogan ölelik és csókolják őket s a kérdezűsködéseknek és válaszoknak se vége, se hossza. A könnyebb sebesültek ,közül tizen színházba készülnek este. A színház és a inozik is minden napra jegyeket bocsátanak a hadikórház rendelkezésére, hogy a könnyebb sebesülteket szórakozásban részesíthessék. A nagy társalgóban szól a rádió s rendkívül megnyugtató az a tudat, hogy ezek a harctérről hazatért hősök valóban szerető, meleg otthonra találtak Kolozsváron. Erdély fővárosa megmutatta,
