Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-09 / 6. szám
1 M3 Jan« Ar 9w Leventék munkaadóinak figyelmébe A Kolozsvári Városi és Járási l»0’ vente Parancsnokság felhívja a leventék főnökeinek és munkaadóinak fegyelmét arra, hogy az iskolai szünetek alatt a leventeoktStás nem szünetel, miért is a leventék a foglalkozásokon a rendes helyen és időben jelenjenek meg saját érdekükben. A légoltalmi Liga kolozsvári csapóitjának. elnöksége felhívja az V. légókörzetbe tartozó ház- és házcsoport parancsnokait cs parancsnokhelyetteseit (azokból a házakból, ahol valamilyen oknáí fogva ilyenek ni tcsenek, a háztulajdonost, vagy megbízottját), hogy az a:ább reltüntetett időben és sorrendben a Horthy Miklós-ut 52. sz., 2. állami népiskolában megjelenni szíveskedjenek. A megjelenés a feltüntetett pontos időben szigorúan kötelező. !943 január 10-en d. e. 9 órakor: Horthy Miklós-ut páros oldal: Radák, Teltky Bánffy, Kiss, Szt. István-ut 1—59. számig. 1943 január 10-én d. e. jél ij órakor: Horthy Miklós-ut páratlan oldal, Munkácsi, Hidelvei, Szt. István 79, 81, 83, Boldog 2— 4—6. számig. 1943 január írén, d. u. 16 órakor: Szt. István-ut páratlan oldal 59-től, Árpád, Szeszgyár, Veréb, Kurta, Fürj és Csóka-utcák, Átjáró, Székely Mózes, Halász, Zug és Haj- du-utcák, Szt. István-ut páros oidal. 1943 január 11-én d. u. 77 órakor: Kandó Kálmán, Vasút, Varga, Kőmálalja, Erzsébet, Künn Géza, Rádai, Gizella, Ilona-utcák. 1943 január 11-én d. u. 18 órakor: Kalandos, Boldog, Kálvin, Kemény Gábor és Ba- ross-tér utcák. 1943 január 12-én d. u. 16 órakor: Kővári László, Mozdony, Szolnoki, Vass, Raktár, Kárpát és Kalauz-utcák. 7943 január 12-én d. u. 17 órakor: Kálmán király, Lakatos, Finály, Böhm Károly- utcák. 1943 január 12-én d. u. 18 órakor: Budapesti, Andrássy, Barabás M., Batthánvi, Bezerédy, Pekri G., Körösi Cs., Huszár, Kopjás, Ijjász-utcák. 1943 január 13-án d. u. 16 órakor: Beöthy, Ferenczy Zoltán, Tóth Ede, Simon Elek, Szél, Lejtős, Trombitás, Kigyó-utcák. /943 január ^ 13-án d. u. fél 18 órakor: Lépcső, Fellegvári és Fellegvári I., II., HL, IV., V., VI., VII., VIII. sz. oldal sikátorok, 1943 január 17-én d. e. jq órakor: Az ösz- 6zcs utcaparancsnokok, * A Légoltalmi Liga kolozsvári csoportjának elnöksége^ felhívja a V. légó körzetbe tartózó ház- és házcsoport parancsnokait és parancsnokhelyetteseit (azokból a házakból, ahol valamilyen oknál fogva ilyenek nincsenek, a háztulajdonost, vagy megbízottját), hogy az alabb feltüntetett időben és sorrendben ^ a Horthy Miklós-ut 51. sz. állami népiskolában megjelenni szíveskedjenek. A megjelenés a feltüntetett pontos időben szigorúan kötelező. 1943 január 14-en. d. u. 16 órakor: a Vas- vari Pal, Kund vezér, Hétvezér, Előd vezér, Táltos, Tiirr, Sándor László és Turul-utcák. 1943 január 14-én d. u. 17 órakor a Levente, Töhötöm, Huba, vezér 6, 18, 15, 17, 19, ii. Álmos Ond vezér (és Liszt Fercnc-u. 18. számtól 35. számig) utcák. 1943 január 14-én d. «. 18 órakor a Tass vezér, Ond vezér-u. 23. sz. Rákóczy-ut 6 _ 70. számig, a Bercsényi-u. és Tisza István-u. 20. sz. ház. *943 január 13-én d. u. 16 órakor a Rá- koczi-ut 72. számtól a 138 számig a páros es 61 szarntol 75. számig a páratlan, ahol Emese-u. Liuba vezer-u. 1—9 számig, Liszt Ferenc-u. 2—10-ig, illetve 1—5-ig. Cserkcsz-u. c.s a 7^z.a István-u. 3, 5, 7, 9. számig. Tö rök-vágasi, Fillér és Szél-utcák. /943 január 13-én d. it. 17 órakor a Dónatn-ut 2. számtól 60-ig, illetve 33 _34-ig. Vastag György-u. Rákóczy-ut 9. számtól 91 számig, Tamás András, Etelközi és a Ben- kő József-utcák. /943 január 13-én 18 órakor a Moido- s an Gergely,, Szilagyi Sándor, Csengőn, Murányi, Martin Lajos, Márky Sándor, a Donath-ut 47, 49, 51, Kolozsvári testvérek es Jankó János-utcák. 1943 január 16-án d. u. 16 órakor az Érttel Ferenc,^ Szinyei Merse, a Kányafő:-ut 2~4 számig es a Dónáth-ut 62 számtól 140 ,zamig, illetve 125. számtól 169. számig. /943 január 16-án d. u. 17 órakor a Dó- aath-ut 142. számtól, illetve 181. sz-tól végig és a Kányafői-ut. 1943" január 17-en d. e. 10 orakor az osz- '7es kijelölt utcaparancsnokok a Horthv dik!ós-ut 52. sz. alatti 2. sz. állami uépis- olíban. ELLENZÉK iiiwniífa«MMiriiii I um Megnyílt! Kitűnő reggeli kávé t Kitűnő uzsonna kávé ! Elsőrendű likőrök I Figyelmes urí kiszolgálás!! cukrász na ester, ' « Szentegyház-u. 1. sz. alatti cégét áthelyezte Mátyás kírá.'y tér 23. sz. alá (volt CSEKE-cukrászda) helyiségébe, Albina-udvar. Korszerűen átalakítva! Szeretettel vár]a k. vendégeit. Közismert elsőrendű ké zitmények. Telefon: 19-59. Bevonják Szerb Antal irodalomtörténetét az iskolai könyvtárakból MAROSVÁSÁRHELY, január 9. Tudósítónk jelenti: A vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól leirat érkezett valamennyi középiskolába, igy a marosvásáf- he yiekhez is, liogy Szerb Autal köz ismert irodalomtörténetének az iskolák könyvtárában lévő valamennyi példányát szolgáltassák be a minisztérium úgynevezett diszpozíció osztályába. Mint ismeretes, az 1920-as évek végén Kemény János báró marosvécsi várában, a helikoni irók körében érlelődött meg a gondolat. hogy népszerű irodalomtörténet megírására pályázatot írjanak ki. A pályázatra sok munka érkezett be. A bíráló bizottság, amelynek eredetileg Kuncz Aladár, Mukkal Sándor és Babits Mihály voltak a tagjai, elnöke pedig gróf Bánffy Miklós volt. Kuncz Aladár időközben bekövetkezett halála miatt Mól tor Káirop került a bírálóbizottságba. Annakidején a bizottság bárom pályamunka közül döntött az elsőségről. Az egyik volt Szerb Antal munkája, a második Juhász Géza debreceni tanár izzó nacionalizmussal megírt munka ja, a harmadik pedig Barámky Job mun kaja. A bírálóbizottság Szerb Antalnak i lói te oda az első dijat és az ezzel járó százezer lejt. A könyvet azóta is sokszor bírálták és támadták és ennek tudható oe a kultuszminisztérium mostani döntése. A marosvásarbelyi iskolákban ma elkobozták Szerb Antal irodalomtörténetét. SZOVJETHADNAGY BESZEL A VÖRÖS HADSEREGRŐL (Honvéd haditudósító század. Ferencz Gyárfás hdp. örm.) Éjfél után egyet, mutat az óra. Őrszemeink, figyelőink csikorgó hidegben, tomboló szélviharban állnak a Don vonalán. Kergeti, űzi a szél a havat. Ilyenkor különösen nyitva kell tartanunk a szemünket. A vörösök előretolt őrszemei alig néhányszz lépésre vannak ... Egyik figyelő meghúzza a készültséghez vezető huzal fogantyúját. A fedezékben nagy csörömpöléssel verődnek össze az üres hüvelyek... Egyszerre ugranak a legények ... — Ott, jobbra, valami mozog a hóban!... Csak muszka lehet — jelenti a figyelő. Kitágulnak a pupillák. Eszeveszetten táncoló hópelyhekkel birkóznak, a szemek. Egymagában közeledik valaki. — Ne lőj Jetek, hátha szökevény! — adja ki a parancsot a szakaszvezető. — De azért az elsütő kilincsen vannak az ujjak, hogy nagyobb mozgás esetén azonnal * tüzeljenek. A túloldalról át igyekvőkkel szemben nem sok a bizalom ... — Fetartott kézzel szalad a 730fa — jegyzi meg az egyik honvéd, — Ugylátszik megunta a Sztalin-féle jólétet! 'S valóban: most már egészen jól látszik, feltartott kézzel szalad állásaink felé egy vörös katona. Busz lépés távolságra lehet, amikor szabályszerűen rákiált a figyelő. Hasira vágja magát a muszka s feltartott kezeivel integet, hogy nincs semmi rossz szándéka. Két emberünk melléje ugrik s félperc alatt futóárkunkban van. A vörös katona hadnagyi rendfokozatot visel. Arcvonalunk aránylag rövid szakaszán ez már a negyedik eset, hogy tiszti rendfokozatot viselő pártol át hozzánk. Azonnal a parancsnok elé vezetik. A védőkörlet parancsnoka csupán a szökés körülményeire és a szembenálló erőkre kiváncsi. A többit majd a magasabb páráncsonkság illetékes osztálya intézi el. — örmény nemzetiségű egyetemi hallgató vagyok — kezdi vallomását Sztálin átpártolt tartalékos hadnagya. — Huszonkettedik esztendőmet taposom. Minket, egyetemi hallgatókat. felsőbb parancsra, saját elhatározásunk, vagy megkérdezésünk nélkül vezényeltek tiszti tanfolyamra. A vörös hadsereg veszteségei óriásiak. Minden vonalon a lehető leggyorsabb és legerélyesebb pótlást vezetik be. Már a tizen öt éves gyermekeket is össezszedik, kiképzőtáborokba viszik és néhány hónapos gyakorlatozás után arcvonalba küldik. A propaganda teletorokkal ordítja, hogy az angol és amerikai szövetségeseknek sikerült felállítania a második arcvonálat. Most, két oldalról egyszerre Toppantják össze a német és szövetséges csapatokat ... De a pártfogó szólamok már nem érnek célt — hangoztatja a szovjet- hadnagy. Csüggedés költözött a lelkikbe. Most már nemcsak a legénység, hanem a tisztikar is meg van győződve: Sztálin elvesztette ezt a háborút. Még ideig-óráig tarthatja masát, de céltalan miniden vérontás. Ehaligat, majd foytatja: — Hogy az angolok és amerikaiak segitenek-e? Csöppnek is kevés a tengerbe, amit kapunk. Néhány repülőgép, harckocsi és tüzgép mellett, ruhaanyagot, küldenek csak. Ezek a küldemények azonban — jól tudja ezt a Szovjetben már minden gondolkodó — nem jelentenek komoly katonai támogatást. Ilyenre nincs is kilátás. ígéretekben azonban kifogyhatatlanok. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy a vörös hadsereg hite megrendült, mert. tudja: egyedül nem képes megnyerni a háborút. Komoly segítség nincs. Fölöslegesen ont vért és pocsékol anyagot Sztálin.- 9 — Megint szünetet tart, majd ezeket mondja: — A vörös hadsereg már oda,jr főtt — hangoztatja a szovjettiszt - , hogy benzinhiány miatt tömegesen állítják le a gépkocsikat, és vezénylik arcvonalba a vezetőket. Akár hiszik, akár nem, öt ven-hat van kilométeres útszakaszon alig lehet ot- tiz gépkocsit látni. Ennek természetes következménye, hogy a pótlás, a minőségi gyengeség mellett — rossz is. Az líraiba menekült gyárak még nem tudnak dolgozni. A visszavonulás során úgy, ahogy, megmentett gépek nagyrésze már a leszerelésnél, majd a szállításnál ment tönkre. A megmaradt és használható gépek kiegészítésre szorulnak. Tető alá hoj zalaiak, felszerelésük sok időt vesz igénybe. A kilátástalan s igy céltá- I lan harc napról-napra több és több harcgépet, tűzfegyvert követel. Előteremtésük nagy, megoldhat atlap feladat elé állította a vörös hadvezetőséget, mert a tartalékok kifogytak. Egyetlen példát hozok csak fel, amit volt alkalmam ellenőrizni: az ezerkilencszáznegyvenkettő évi gyártású gyalogsági fegyverek és más közgépek mái- junius hóban alkalmazásba kerültek Katonai szakértő tisztában van azzal, hogy ez mit jelent. Ennyire kifogytak a tartalékok. Ljabb szünet után igy folytatja: — Számtalan esetben volt tiszti megbeszélés tárgya a magyar tüzér1 ség munkája. Csapataink riad ózni kezdenek, ha a tüzérség és aknavetők munkához látnak. Ilyenkor majdnem minden katona agyában szökési terv forog. Ennek tulajdonítható, hogy elképesztően apadnak a századok. A szemben lévő arcvonalon a századok nvolcvan-kilencven emberből állanak. Minél régebben állanak itt, annál többen válnak kámforrá. — A polgári lakossággal való érintkezés is veszedelmes mái' — mondja utóbb —, mert a civilek mind háboruellenesek. Nincs se ruhájuk, se ennivalójuk. Sokat szenvednek, nyomorognak. A vörös kancsuka szakadatlanul munkára hajtja őket. A minap, a.mikor egy magyar járőr hái*om, vagy négy bunkert. felrobbantott a túlsó parton, a két-három kilométerre lévő falu lakossága ünnepélyesen felkészülve várta a honvédek bevonulását. Azt hitték, el akarjk foglalni a falut... A vörösök nyolc asszonyt a helyszínen végeztettek ki. A terror, az elnyomás hihetetlen méreteket öltött. Elgondolkozva mered maga elé és sóhajtva szólal meg újból: — Pedig igyekeznek tartani a lelket. a kommunisták. Szakadatlanul ordítják, bömbölik a hangszórók, hogy: „Egész Franciaországot megszállták a szövetséges csapatok! Csak kitartás! A második arcvonal már áll s a fasiszták és kapitalisták végnapjai közelednek!“ Közben a közlekedés terén olyan kétségbeejtő helyzetbe került a szovjetrendszer, hogy egyetlen szabadságos vonatot sem tud beállítani. Ennek természetes következményeként: a vörös katona nem ismeri a szabadságot. Tetézi a helyzetet, a lel ki nyomorúságot, hogy levelet sem kap övéitől, mert erre a célra sem állnak megfelelő forgalmi eszközök rendelkezésre. Ilyen körülmények között nem lehet. csodálkozni, hogy velem együtt mind többen keresik a szökésre alkalmas pillanatot. Már hónapokkal ezelőtt, meg akartam szökni. Mint szakaszparancsnok, csak az alkalomra vártam. Végre a mai zimankód, hófuvásos éjszakát jónak találtam tervem keresztülvitelére. Itt vagyok és nyíltan hangoztatom: a vörös hadsereg tömegei egyre kilátás- talánabbnak látják a küzdelmet. A fegyvereket még ideig-óráig füzemben,, tarthatja a terror, de a‘lelkek felett elvesztette az uraimat... Nyíltan, felemelt fővel és meggyőződéssel hangzik a huszonkétéves ömleny nemzetiségű szovjethadnagy hangja. Aztán köszönettel, illedelme'í meghajlással fogadja el a feléje nyújtott cigarettát s „füstölve“ indul a magasabb narancsiioksáe- felé.-- •
