Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-05 / 3. szám

f 1943 Január 5. ELLENZÉK ELTEMETTÉK HEGEDŰS LÓRÁNDOT BUDAPEST, január 5. (MOT.) Hét­főn délután nagy részvét mellett te­mették el Hegedűs Lóránd titkos ta­nácsos, nyugalmazott pénzügymi- niisztert, a TÉBE elnökét A Kerepe­si-temető hallót ta&házában a koporsó előtt Ravasz László református püs­pök végezte a szertartást. Gsázik Bé­la államtitkár a pénzügyminiszté­rium nevében búcsúzott Hegedűs Lóránd tói. Fabinyi Tihamér nyugal­mazott miniszter a felsőház és a. TÉBE nevében mondott búcsúbeszé­dek Kresz Gusztáv a Tudományos Akadémia, Réidey Tibor a Kisfaliidi Társaság, Gáspár Jenő a Sajtókama­ra, Benda Jenő a Pesti Hiriap nevé­ben búcsúzott. A beszédek elhang­zása után Hegedűs Lóránd holttestét felesége és leánya mellé helyezték örök nyugalomra. Összslrdsí és dlfitäsi köíeíe- zsífségft^nsR eíegsí nem íefí 1893—1922. évben szüíeíeííek urátcgas összeírása KOLOZSVÁR, január 5. Kolozsvár vá­ros polgármestere közli: Hivatkozással a m. kir. honvédelmi miniszter 1942. évi no­vember hó 23-án kelt 69.041—ein. 15— 1942. sz. rendeletére, mely szerint had­köteles az ország területén állandóan lakó az a férfi is, akinek állampolgársága nem állapiiható meg, vagyis akinek állampol­gársága nem igazolható ugyan, de aki idegen állampolgárságát sem tudja hitelt­érdem ően eredet; hivatalos okirattal (ál­lampolgársági bizonyítvánnyal, vagy az idegen állam illetékes hatósága állal kiáJ- li'tott érvényes útlevéllel) kimutatni. Ennek értelmében állandóan az ország területén lakónak kell tekinteni — itt tar­tózkodási idejétől függetlenül — azt a személyt, aki Magyarország területén ál­landó letelepedés szándékával tartózko­dik. Felhívom az 1893—1922. évekbep szü­letett mindazon férfiakat, akik állitáskö- telezeífségiiknek a mai napig eleget nem tettek, hogy összeírásuk végett 1943. évi január hó 25-, 26. és 27-én délelőtt 8—1 óráig a városháza 24. számú szobájában j ek ütközzenek. Ez a kálóimnál kü-!ön is felhívom a me­nekültek és visszatértek figyelmét jelent­kezési kötelezettségük betartására, tekin­tettel arra, hogy a fentemlitett rendelet értelmében addig is, míg a magyar állam* polgárságuk végleges elintézést nyer, már hadkötelesekké váltak. AZ ANGOL-AMERIKAI PARANCS­NOKSÁGOK 142 túszt lövettek AGYON FRANCIA-ÉSZAK- AFRIKÁBAN PARIS, január 5. (MTI.) Ä Német Távirati Iroda közli: Egv Clermond Ferrarid ban megjelenő hetilap sze­rint Franeia-Éjszakafrikában az an­gol-amerikai parancsnokságok 142 túszt agyon!övét lek, mert az arab la­kosság nem hajlandó támogatni az angol-amerikai csapatokat. A közé^keleti angol lég5» ©pő 1163 repülőgépet vesz­tett a mult éviben LISSZABON, január 5. (MTI.) A Stefani-iroda jelenti: FéÍMvatalos kairói értesülés szerint, mint Lon­donból közük, feltételezhető, hogy a középkeleti angol légiere multévi vesztesége 1163 repülőgép. NYILT-TÉR *) Ezen rovat alatt közi öttokén neu» réi> lad felekissége* a szerkeMtöséj, Értesítem az érdekelteket, hogy Popovicsi Feter, Kajantoi-ut iio—112. szám alatt levő házát és üzleteit elcseréltem. Esetleges köve­teléseikkel három napon belül jelentkezzenek. Kolozsvár, 1943 január j. Szakáss Bclaná ,AKI ISIÁSZBAN SZENVED, annak a régóta bevált, biztosan es kíméletesen ható, természetes ^ „FERENC JÓZSEF' keserüviz rendszeres használata által könnyű és pontos székletételről feltétlenül gondoskodnia ' kell. Kérdezze meg orvosát! UTf TEADÉLUTÁN ***” ftü JANUÁR 6-ÁN, VIZKERESZT NAPJÁN és minden vasárnap délután 4-től 8- g a NEW-YORK GRILL HELYISÉGÉBEN. Filharmonikusaink első bérleti hangversenye Muzsikára szomjas közönségünk csaknem teljesen megtöltötte tegnap este a Mátyás Ki­rály Diákház hangversenytermét, hallani kí­vánta már a Filharmóniai Társaság kitűnő zenekarát és vonzotta az értékes miisor is, amelyet Vaszy Viktor a következő müvekből állított össze: Beethoven Sors-szimfóniája, ! Bartók Két portréja, a Marosszéki táncok Kodálytól és Strauss Richárd szimtónikus köl­teménye, a Halál és megdicsőülés. Beethoven fenséges muzsikája, a Sors-szim- fónia ezernyi szépsége betöltötte a lelkünket. A magávalragadó szenvedélyesség, a vigasz­talás gyöngéd hangjai, a küzdelem dulása és a mámoros győzelem, amelyet csak pillanatig árnyékol a sors-motivum visszatérése, mind lenyűgöző erővel szóltak Vaszy Viktor pál­cája nyomán. Az első tétel reprizében és Iro­dájában megragadott az első hegedűk fénylő színe és lendülete, a második tételben pedig a gordonka-téma csodálatos plasztikussága. Egy kis, halvány nyomaték a pontozott kot­tákon és el nem nyújtott harminckettedek, — ez a titka az egésznek, amint a próbíkon Vaszy Viktor utasításaiból láttuk. Ahlroz ké­pest azonban, hogy klasszikus zenét játsztak. a rézfuvók hangerejükkel kissé kíméletlenül fölébe keveredtek a vonósoknak a negyedik tételben. Meglepően mély hatást .tett közönségünkre a szünet után sorra kerülő Bartók szerze­mény, a Két portré. Bartók, aki eredetileg a nemzeti romantika Liszttől megütött hangján szólalt meg, hamarosan uj utakra tért. A ze­neesztétikusok általában az 1908-ban irt I. vonósnégyesétől ’számítják uj stílusát, s az egy évvel korábban készült Két portré igy határmesgyén áll, készülésekor azonban már betelt a két esztendeje annak, hogy Bartók Béla Kodály társaságában népdalgyüjtő útjait járta, érezzük is a Két portrén a magyar dal­lamkincs ihletését, főként az első részben, az eszményi arcon. A második, a toiz arc gro­teszk vonásai is igen hatásosak s élveztük a nemzeties romantika minden béklyójától megszabadult- bátor hangszerelését. Vaszy Viktort és zenekarát dicséri, hogy Bartók mü­vét az est kimagasló eseményévé tették. A Marosszéki táncokat, Kodálynak ezt a Liszt­rapszódiák stílusából kinövő alkotását is nagy szeretettel fogadta a közönség, amit teljesen megértet Kodály hangszinkeverésének szépsé­ge és játékos stilusutánzó kedve. Strauss Ri- chárdnak az ember halálküzdelmét festő szimfonikus költeményét játszták befejezésül a filharmonikusok. Az érzéki gyönyörűséget hajhás zó harmóniák tömege, a hangszerelés zsúfolt szépségei és az egész mü áradó lendü­lete nem tévesztette el hatását. Vaszy Viktor kiemelkedő érdemein s a ze­nekar jó munkáján kívül nem hagyhatjuk em- litetlenül a hegedűszólókat ízlésesen játszó Budaházi Fehér Miklóst sem. Kéki Béla. A magyar film és A Magyar Futár és az Egyedül vagyunk legutóbb irodalmi esitet rendezett Buda­pesten. Az est magátólértetődöen szé^s hullámokat vert politikai körökben is, mi­után ott az előadók (Oláh György, Imré- tly Béla, Rajniss Ferenc) részéről radiká­lis jobboldali megállapítások történtek- Nem is csodá'kozunk afölött, hogy e meg­állapításokkal szemben bizonyos oldalról felhördültek. Megszokott jelenség ez má>r és egyszer meg fog szűnni. Csodálkozunk azonban a ,,víta“ egyik részén, úgy ann^-k okain, mint módszerein. Az esten szere1- pel-t Páger Antalt is, aki a hangosfilm szü­letéséről elmondott szellemes bevezető után, a magyar filmgyártás kérdésére tér­ve, a következőket mondotta-: Szóval ... egy szép napon szerény kis gyárunkba megérkezett a csoda... a 1 hangfelvevő gépezet és járulékai... Kigyul- tak a lámpák, forogni kezdtek a gépek, a színészeket lökdöste a rendező jöbbri- balra, előhívták, kopiroztak, nyirtak-vág- tak... és megszülettek az első... bágyadt magyar filmek... Mindenki ujjongott... min­denki büszke volt.., Az igazság pedig a:'., hogy mi b’zony sápadt kis filmjeinkkel messze kullogtunk a nagy külföldi verseny­társak mögött A sok megoldani való között a pénzkérdés és rendezőkérdés kiáltón ütötte fel a fejét. A helyzet már csaknem kilátástalannak látszott, mikor is a sors ke gyesen segítségül jött. Híre terjedt: ugva- nis, hogy az akkori Berlinből, a néhány 1 éve kiszármazott és az ottani „film és kör­nyékén" elhelyezkedett „magyar kolónia" jön vissza Pestre. Nem éppen a honvágy hozta őket haza, kicsit jönniök is kellett. Megérkeztek. És ha már megjöttek, birtok­ba is vették ezt a szegény, kátyúba ju­tott magyar filmgyártást. Egyszerre megol­dódni látszott minden. Volt már rende­ző, kötter. prodjuccr, story... azaz forga- tókönyviró, segédrendező, gegmen... azaz éceszgéber, még divatos zeneszerző is akadt a kolóniából. Csupa remek szak­ember... A „Szakma" ujjongott. Most kezdődik igazán!... Meg is kezdődött! A színészeket egymásután rendelték ki a „Stab" elé. A szakértő rendező hunvori szemmel nézegette, méregette a művésze­ket, akik remegve várták, hogy a nagy lehetőségek birodalmába bebocsátást nyer­jenek. Állatvásáron láttam csak hasonlót. Megnézték a szakavatottak a szegény pá- 1 riák szemét, fogát, lábát és ezek alapján döntöttek alkalmas, vagy alkalmatlansá- 1 guk mellett. Engem is megnézet: a iende­a Magyar Nemzet ző — ujjaiból képkeretet formált szeme elé, úgy mustrált — és bár színpadon so­hasem látott játszani, kimondta: „Nem használható, kicsi a szeme". Hazamentem. Mit csináljak, ő a szakértő. Nem tagadom, egy kicsit azért fájt nekem. Az: is be­vallom, hogy aznap délután, dacára an­nak, hogy soha nem voiatm az a kimon­dott „tükörbenéző" típus, óraszám ültem a ! tükör előtt.... néztem a szememet... nie- resztgettem... tágítottam. Kicsi maradt... A filmen aztán egy nagyszemii színész játszott, akit még berlini szolidaritás fü- í zött a rendezőhöz... Megbukott a fim. Egyszer aztán engem is homlokon csó- • költ a szerencse. A rendező látott a szín­házban. Tessék elképzelni... vett... a követ­kező filmjére Óké, mondták. (Óké, ez egy olyan... amerikai kifejezés... szerették az ilyesmit). Nem buktam meg, de... de sikerem se volt. Ezt a „producer" mondta. (A pro'd- jucer,... a ... gyártó,.., aki a szerződést is kötötte.) Újra leszerződtetett. Olcsón, hi­szen nem volt sikerem. A szerepek szinte mefoghatatianok vol­tak. Egy fiatalember a vezérigazgató cs a gépirókisasszony között, avagy egy' hu­szártiszt — a főhuszártiszt mellett —, ;.ki mint pótszerelmes a bonyodalom miatt látszott néha a „nagyszemii" Emmáké- mel­lett. így tengődtünk. Ők voltak a szak­emberek. Most már. csak az volt a fon- hogy ott legyek köztük. Úgy jártam keltem a csodák világában, mint a japán hamisgyöngyruhás, aki eljött Európába, hamisgyöngyöt árult, de közben- a szeme mindent látott, a füle mindent hallott; az­tán hazament és a nemzete javára adta, amit tanult. Kilestem az operatőr lencséit és titokban fotografálni tanultam, be be­ültem a hangmérnök kocsijába, még a vá­gószobába is bekukkantottam. A csoda lassan kezdett szétfoszlani előttem. Köz­ben hamisgyöngyöket... illetve... hamis sze­repeket árultam Nem voltam egyedül. A mai film jónéhány rendezője, színésze, vá­gója, felvételvezetője, forgatókönvvirója. sőt divatos zeneszerzője leste el hasonló módon a csoda titkát, akik velem együtt, mint a japán gyöngyárusok, szivvel-Iélek- kel adják megszerzett tudásukat a nem- 1 zet javára Igen, rhi összeültünk, beszélgettünk. Az igazi magyar filmet kerestük, azt a ma­gvar filmet, amelyik ne csak szórakoztas­son. de egy kicsit tanítson is, az uj ma­gvar filmet, amely megmutatja a saját hibánkat is, hogy' okoljunk azokon. Ma­gyar filmet, amely hitet, önbizalmat adjon a kisembernek, aki hajlamos lenézettnek, elnyomottnak érezni magat sokszor ok nélkül ás. Embernek mutatni a kabarék által annyiszor megcsufolt magyar para tor. Megmutatni a fiatal tamtónemzedéu- nek, Hogy milyen magasztos hivatást kell betöltenie, a félrevezetett magyar mun­kást elriasztani az átkos kommunista ta­noktól, társadalmi közeledést szítani iz­gatás nélkül; magyarnak lenni! Ez a cé­lunk, ezt szeretnénk szolgálni szerény művészi képességeinkkel A „szegénység", mint ahogyan a regi, okos filmszakemberek mondották, igenis helyet kaphatott végre a mozik vásznán. A fürdőkád- és bárjeleneteket felválthat­ta a kisemberek problémája. És ha száz­szor is propagandafilmnek nevezik, sőt gú­nyolják filmjeinket egyesek - legyen az! Mi szívesen csinálunk propagandát a magyar parasztnak, a magyar munkás­nak, a magyar tanítónak, magyar mér­nöknek, a székelynek, a magyar havasok­nak, Kárpátoknak, az eljövendő bpidog Nagy-Magyarországnak! Ennyit mondott Páger- Készakarva kö­zöltük előadását, mert a mi technikánk is „fejlett" és el akartuk kerülni azt, hogy olvasmiröl beszéljünk, amit olvasóink esetleg nem ismernek. Bizonyos ..képes­ség14 kell ahhoz, hogy ebbe az előadásba beleköthessen valaki. Ez a ,-képesség44 azonban uay látszik, a Magyar Nemzet ki­tűnő cikkírójában maradék nélkül meg­van. Mert ime mit ir Parragi György a Magyar Nemzet egyik legutóbbi számá­ban: „Nem nagyon érdekeltek az est szereplői. Elsősorban nem voltam kiváncsi Paver An­tal irodalompolitikái kiruccanásaid, mert mint kőzeteit megnyilatkozásaink h'.a’.i. s Egye­lője mér rég megállanijttam, ko ;y Páger nem ért sem az irodalomhoz, sem a politiká­hoz. Ugyanakkor azonban rr ’ [állap' ‘attak velem együtt sokan mások, hogy kitünően irt a .money making“-hez a pénzc'inái.hhoz. Ez elvégre önmagában nem hiba, hanem ve­le szüe tilt tehetség, amihez nem konya'' v k rilsi gcan sokan. A magam rérzérö. azon ián h küzd keletien ellenszenvet érzek az olyan arany szerzéssel szemben, amelyet a tömegin- dubai oi: folyamából és iszapjából mosnak nt oly módon, hogy azokat feíkőrbácjc!,ák, az iszapot felkavarták, a folyamban feszülő elemi evőket féken tartó védő gátakat á.z ág- jak, vagy kimossák. Nem szil'len egysze­rűen a v ulkánon táncotokat, 1 vulkán gy ma- rdbnn uli.almazott plutonikus erőkkel Kacér­kodókat, akik veszedelmes játék révén szé­díts tér..pában gazdagodnak c< l a sas fc.úb- t-.dijakat szednek.“ Egyszóval Parraginak az fáj, bogy Páger pénzt keres- Kétségkívül! sok pénzt. De vájjon zsidó elődei nem kerestek-e sok pénzt? Lényegesen többet, mint Pá­ger. És mit csiná-lak e jeles férfiak és hölgyek a sok pénzzel? A magyar gazda­sági élet vérkeringésébe boesálották-e, avagy? Hát igen... avagy!... De végered­ményében ez a kisebb >-vádpont". A na­gyobb az, hogy Parragi „ellenşzen\et érez" az általa fentebb vázolt módon tör­ténő aranyszerzéssel szemben. Az ő sze­mében ugv látszik, egy magyarabb ma­gyar jövendő kívánása „tömegindFat“ felkorbácsolt, fekavart iszap a magyar népi mozgalom, a kisemberek verejtékes és hősi élete, a magyar paraszt, a magyar faj megbecsülése, a magyarság primátu­sának hirdetése és megvalósítása az or­szágban. Mert ugyebár az uj Páger-filmek mégis csak errőj szólnak, ezért készülnek, ezt hirdetik- És mi a „védőgát"? A Ma­gyar Nemzet? És kit véd ez a gát? Ki el­len véd ez a gát valakit? Szőke Szakará­kat a feltörő magyar élet árjával szem­ben? Azt a --magyar” filmet, amelyet jó- érzésü ember csak pirulva és összcszori- tofct ököllel nézhetett meg a „boldog“ de- moliberá'is időkben is? 4 agv mindazt, ami ezek mögölt a főnek mögött álU, élt, mozgott és virult? Ezek volnának a „plu- •lonikus erők"? Plutouikusoknak talán valóban azok. De miért éppen a Magvar Nemzet eitneégére alatt kell ezeket véde­lembe venni. Ennyire dühödte», ennyire semmitmondó okból kifolyóan, egy ma­gyar művész nagyon is igaz. nagyon is mérsékelt megá-Upitásaiból kifolyóan? A harag rossz tanácsadó és a Magyar Nem­zet ugvlátszik, mégis ráhaMgial. Ezzel a Páger elleni nem éppen sikerültnek mond­ható támadással nagyon is leleplezte rrV- gát, sokkal székesebb síkokon, mint azt valószínűen bármikor szándékában JetI volna meglenni. (7) TÖLTŐTOLLAK minden árban, minőségben nagy választékban az ;;Ellenzék“ könyvesboltban, Kolozs­vár Mátyás király-tér ..5 «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom