Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-05 / 3. szám
2 ELLENZÉK 19 4 3 január 3. Udvarhely vármegye vasútja December ;>ik.\ a dód a - szórót falvi vasútvonal megnyitása felemelő ünnepség- volt a/. rgé*s/, ország számára. Mintha súlyos lidéiTiiyomastol szabadult volttá meg a Székelyt'ölni, vagy mintha fuldokló jutott volna friss levegőhöz. Annál szomorúbb az egyetlen vasúti összeköttetés nélkül maradt megye, Fdvarhely vármegye 120-000 színtiszta magyar la.kosa.nak a helyzete. Ennek a vármegyének csak a Nagy kukul lő völgyen keresztül volt összeköttetése régebben az ország többi részével, ma azonban az uj Inat ár ezt a vonalat elvágta s ez a behozatalra szoruló szegény vármegye gazdasági téren a legnagyobb nehézségekkel küzd. Örömmel vette tudomásul Udvarhely vármegye egész közönsége, hogy kormányzatunk elsőrendű céljává, sürgős feladatává tette ennek a megyének is a vasúti forgalomba való bekapcsolását. Az Udvarhely vármegyét bekapcsoló vasúti vonalra több terv merült fel Vannak, akik Székelyke- resztur—A taros vásárhely között szeretnék létesíteni ezt a kapcsolatot, mások .Székelyudvarhely—'Marosvásárhely vagy Szászrégen között szeretnék az uj vasútvonalat elvezetni, megint mások SzékelyudVarh ly— Málnás között építenék ki a vasutat év végül tervezik még a Székelyud- varhely—Csíkszereda közti vonatat. Az utóbbi kivételével mindenik észak-déli irányú bekapcsolást valósítana meg, ami nemcsak azzal a hátránnyal jár, hogy folyóvölgyeket keresztezne és agyagos-palás rétege- í ken haladna, hanem az a legfőbb hibájuk, hogy Délerdély vasutjainak megnyílása után nagyrészben feles- , legessé válnának. A megépítendő vasútnak elsősorban Udvarhely vármegye érdekeit kell szem előtt tartania, de ezen túl olyannak kell lennie, hogy az egész Székelyföld gazdasági fellendülését is szolgálja. A székelység a Keleti Kárpátok ölében abban a hátrányos helyzetben volt, hogy az ország szivétől távol feküdt és -még a gazdasági útvonalak is elkerülték. Széehenvi István, mikor lefektette a magyar vasútépítés alapját, még úgy tervezte a keleti vasutat, hogy az a Székelyföldön keresztül haladva vezessen a Fekete-tenger felé Galacig, vagy Odesszáig. Amikor azonban megépítésre került ez a vastuvonal, akkor idegen érdekek kerültek előtérbe és a színtiszta magyarlakta Székelyföldet elkerülve, mind idegenajku községeket bekötve valósították meg az összeköttetést. Nekünk nem szabad feladnunk a tervet, hogy a félmilliós, egységes székelytömböt az európai gazdasági vonalakba szervesen bekapcsoljuk, ezért szükséges, hogy a Budapestet a Kelettel összekapcsoló szárazföldi útvonal itt vezessen keresztül. A ma országhatárok álltai elvágott délerdélyi vasutak bizonyára megnyitnak a háború után kereskedelmünk forgalma számára és akkor csak egy Székelyudvarhely és Csíkszereda között megépítendő vasútvonal rövidítheti meg lényegesen a keleti összeköttetést és állíthatja aiSzé- kelyföldet ennek a fontos kereskedelmi útnak az irányába. iSzapora székely népünket elsősorban a vasút nyomán lel sarjadó ipar utján tudjuk szőkébb hazájában megtartani s csak igy érhetjük eil, hogy meggátoljuk a szétszóródásukat és városokban való elproletarizálódásukat. A Csik szer e da—Szék e 1 y u d v arh el y között megépítendő vasútvonal óriási iparosod ási lehetőségeket nyit meg. Ezen a vonalon a Hargita öle hatalmas mennyiségben rejti a még fel nem tárt, vagy éppen a vasút hiányában kellően ki nem aknázott természeti kincseket, mint amilyen a vas, szén, mész, kaolin, trach.it, hazáit. stb., stb. A felbecsülhetetlen és kiváló minőségű vasat .jelenleg csak a szén t k ereszt bányai kis vasgyár dolgozza lel. A (5000 kai őri ás el kok- szosodott barnaszenet, mely N m. vastag rétegben lordul ('lő, ma még egyáltalán nem aknázzák ki ugyancsak szállitó eszközök hiányában. Mészkő- hegyeink kitűnő lehetőséget, nyújtanak cementgyártásra, nagyon jó minőségű kaolinunk az edénygyártásra, a lépten-nyomon felbukkanó gyógy- és borvizek gyógy- és üdülőhelyekre nyújtanak lehetőséget, de mindezek megvalósításához szükség van a vasútra. Szükség van arra a vasútra, amelyik életet jelent 120.000 magyarnak, mert ha mindezek a tervek nem valósulhatnak meg, eksorvadj teljesen a megye gazdasági élete, a székelyek pedig vehetik a vándor botot a kezükbe, amint elfogy az erdejük, a fájuk, amiből most még tengethetik életüket. Ez a veszedelem nem is csak a távoljövőben fenyeget, hanem ott lóg már Udvarhely vármegye feje felett, mert a szakértők becslése szerint a megszállás alatt rablógazdálkodással kegyetlenül irtott erdők alig néhány évig udnak még annyi fát szolgáltatni, hogy a lakosság azok feldolgozásával keserves kényeiét megkeresse. Régebben a székely elszekerezett Medgyes, Segesvár slb. vdékére s ott fáját gabonára cserélte be. Ma az orGRI! januári slágerei unó a „Sárga Kaszinó“ film főszereplője mig csak pár este vendégszerepel. szághatár ettől a lehetőségtől is megfosztja s igy a kenyérmagvak beszerzési' és szállítása terén még nagyobb mértékben mutatkozik meg a vasúti összeköttetés hiánya. Ma tehát, amikor Udvarhely varmegye vasúti bekapcsolásának kérdése felvetődik, tulajdonképpen nem csak egy vármegye népének gazdasági fellendüléséről, vagy elsorvadásáról van szó hanem az egész egységes székely tömbnek a gazdasági erővonalakba való beállításáról, vagy további elhanyagolásáról. Dr. VÁRÓ GYÖRGY. Öt perc gazd^sú n földrajz MAROKKÓ TALAJ KINCSEI Marokkó gazdasági története nem nagyon régi kelet.ü. Csupán néhány évtizeddel kell visszapillantanunk az idő folyásában, hogy ennek a talajkincsekben rendkívül gazdag országnak kiaknázására irányuló első próbálkozásokat felismerjük. Ezek az eLső próbálkozások nagyrészt sejtéseken alapultak, nem sok időnek kellett azonban eltelnie, hogy a sejtések mind csábítóbb valósággá váljanak, úgyhogy az első világháborúban Marokkó már mint a nagyhatalmak „Paris-almája“ szerepelt. A világháború utáni évek, de a jelenlegi háború előtti évek is Marokkónak olyan rohamos kitermelését eredményezték, hogy a jelenleg különösen vas-acél gondokkal küzdő angol - ameri kai hatalmak minden politikai erkölcsöt félretevő november elejei ; „rajtaütése“, annak ellenére, hogy ezen akció stratégiai végeredményét tekintve nem sok jóval kecsegtethet I már a közeljövőt nézve sem, a ki- I éhezett ember megfontolatlan habzsolni akarására jellemző módon miniden bizonnyal Marokkó gyors és lehetőleg minél nagyobbmérvü kl- ! zsákmányolását célozta. I Ha végigtekintünk azoknak az j óriási tőkét befektető érd e kéltségek- : nek a során, amelyeket a század- forduló óta Marokkóban alapítottak, azonnal sejthetjük, hogy micsoda gazdagságról lehet itt szó, hiszen ezek a kapitalizmus jól bevált eszközeivel dblgozó érdekeltségek bizonyára értettek tőkéjük gyümölcsöző befektetéséhez. Marokkó a,másik két északafrikai francia gyarmat (Algír és Tunisz) mellett nagyságra nézve a középső helyet foglalja el. Területe 415.000 négyzetkilométer, lakóinak száma 6.4 millió. Bányászata a világháború után indult rohamos fejlődésnek. Ennek elősegítésére Franciaország mindent megtett, nevezetesen a bányászat érdekében emelte pl. az ólom és cink-árakat 1941-ben, az ólomnál 2100 frankra, a cinkércnél 1400 frankra, ami 60 százalék, illetve 50 százalék emelést jelent. Óriási lépésekben fejlődött Marokkó foszfát- kitermelése is. A marokkói foszfát 68—70 százalékban tartalmaz trical- ciumfoszfátot és a termelést nagyban elősegíti az a körülmény, hogy földszinti műveléssel végezhető. — 1938-ban a termelés 1.487 000 tonna volt, ebből a kivitel 1,432.900 tonna. Főlelöhelyek a Casablancától 140 km.-re fekvő Kourigha környékén vannak. Ugyancsak jelentős termőhely Louis Gentil, amely Safi kikötővárostól 80 km.-re fekszik. S.afi városa egyébként a világ egyik legmodernebb rakodóberendezésekkel rendelkező kikötője. Ezek a berendezések tóránkinti 1200 tonna teljesítménnyel dolgoznak. Marokkó mellett nagyjelentőségű foszfát lelőhelyekkel rendelkezik még Franciaország Tuniszban, úgyhogy Francia- Északafrika a világ foszfáttermelésének több mint 30 százalékát szolgáltatta. A vasérctermelés terén Északafri- kában első helyen Algír jön számításba, a vasérc további kitermelése azonban, az acél nemesi tő nehézipar, Marokkó sajátja. Marokkó mangánérctermelése terén jellemzőek az utóbbi évek rohamosan növekedő eredményei: 1934-ben 7300 tonna, 1936-ban 39 300 tonna, 1938-ban már 86.600 tonna. A termelés jelentős hányada Bou-Arfa-ra esik, 360 km.-re Oudjatól. Rendkívül gyorsan emelkedett a kobalttermelés is. Az első marokkói kobaltérc 1932-ben jelent, meg a világpiacon. A lelőhelyek az Agadir kikötőjétől keletre 250 km.- re fekvő Bou-Aszerben vannak. Ezek a k ohal ttartal mu ércek jelentős mennyiségben szolgáltatnak nikkelt is. Érdekes, hogy az utóbbi években a kobalt tartalmuk csökkent, a nikkelt art almuk viszont kb. olyan arányban növekedett, és pedig a csökkenés 13 százalékról 105 százalékra, mig a nikkeltartalom növekedése 3 százalékról 4.9 százalékra. A kobalt-koncentrátum 1938-ban kereken 6541 tonna volt,, 720 tonna k obal t tártál ómmal. Marokkó emellett Északafrika1 legjelentősebb ólomtermő helye. Úgyszintén számottevő mennyiségben fordul elő cink is. Az ólomtermelés fém-tartalma 1938-ban 19.000' tonna volt, mig a cinktartalom 3000 tonna és igy Marokkó a cinktermelés terén Észak-Rhod'esia, Algír és Reiga-Kon- go után a negyedik helyen áll. De első helyen áll abból a szempontból, hogy a marokkói ölömére Afrika ólomércei között a legtöbb ezüstöt tartalmazza. Az előfordulási helyek Aouli és Midéit között fekszenek, mintegy 150 km.-re Feztől. Az ólom- termelő érdekeltségek között szerepel a belga Compagnie Royale As- turienne des Mines 279 millió belga frank tőkéjével és az ugyancsak belga Société Anonym ed es Mines et Fond éri es de Zinc de Ia Vieille Montague. Marokkó réztermelése Algír és Tunisz réztermeléséhez viszonyítva azonban nem nagyjelentőségű. Marokkó gazdasági életének mind történetét, mind pedig politikai vonatkozásait a Banque de Paris et de Pays Bas irányítása jellemezte mind a mai napig. 1902-ben és 1903-ban Horace Finaly nevezetű intézménynek akkori vezetője, a pazarló életű szultánnak kölcsönöket bocsátott rendelkezésére, amelynek következménye Marokkó szuverénitásának elvesztése lett. A Banque de Paris et de Pays Bas, másrészt viszont a párisi Rotschikl Bank, valamint a párisi Stern-Rankház érdekeltségébe tartozott. Ugyancsak Rotschikl hívta életre 20-000 frankkal a Comité du Maroc-t, amelynek vezetői Francia- ország gyarmati politikájának irányitói voltak. Ezzel összefüggésben, de mint különálló intézmény, az említett Banque de Paris kreációjaként létesült a jelenleg 35 millió frank alaptőkével rendelkező Comp. Géné- rale du Maroc, amelynek a feladata Marokkó gazdasági éltének irányitá- sia és amely intézmény gyakorlatilag az összes gazdasági ágban befolyással bír. A világháború előtti marokkói német és osztrák tőkeérdekeltsé- geket a versaillesi béke érteimében szintén a Comp. Générale du Maroc vette át. Ami pusztán az ipari vonat hozásokra jellemző, első helyen említendő a Schnei der-Creusot alapította Compagnie Marocaine 45 millió frank alaptőkével. Nemsokára azután egy ipari konzorcium létesült, amelyben francia érdekeltségek mellett angol, olasz, német, spanyol és portugál érdekeltségek is resztvettek. Ez a konzorcium hívta életre 2 millió frankkal 1907-ben az Union des Mines4, amelynek feladatköre kizárólag Marokkó talajkincseinek feltárása volt. A társaság alapszabályai szerint a francia tőkerésznek legalább 50 százalékosnak kellett lennie, aminek célja magától értetődően a hatalomnak tisztán financiális eszközökkel való megtartása volt. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a gyakorlati kitermelés, a bányászat életrehi- vása, fejlesztése és a lelőhelyek felkutatása a német Mannesmann testvérek nevéhez fűződik. A Németország és Franciaország között lévő sok politikai huzavona azonban még a világháború előtt odavezetett, hogy Németország lemondott marokkói érdekeltségeiről és ezért kárpótlásul Francia-Kongó egy darabját kapta mely a versaillesi béke után Uj-Ka- merun néven ismét Franciaország tulajdonába kerti 11. — boti —* BŐRNOTESZEK, BŐRTÁRCÁK minden színben és minőségben az „Ellenzék“ könyvesboltban kapha« tők. Kolozsvár, Mátyás király-tér 3.
