Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-27 / 21. szám

3 9 4 3 Január 2 7.

ELLENZÉK i ■■■MBBBmnBMaaamaBBB

A mai háborús „koplalást“ nem cserélnők el ükapáink békebeli „jólétével"

Ha háboiu van is, mégis van karácsony, év vége, év eleje, ünnepek sorozata: minden háziasszony kitesz magáért és igyekszik megmutatni, hogy a szűkös ellátás mellett ie 'e- r hét jót és jól ■ siitni-főzni. S amit az aezonyok * szretetteljes gondolkodása és odaadása folytán most olyan szívesen veszünk,, talán még kedvesebb lenne nekünk, ha arra gondolnánk, hogy a szükség ma csak átmeneti á'- la;:ot régen —és nem is olyan nagyon régen •—, pedig még törvény volt. S az is eszünkbe juthatna, hogy azok a korlátozott és sokféie módon növelt és ízesített adagok, amelyekhez ma hozzájutunk, szintén nem nagyon régi időkben elképzelhetetlen bőségnek tűntek volna fel. Érdemes vissza’apozni, hogy is volt az régen, nem a szegény, törökdulta magyar földön, de a müveit világnak akkor leggazdagabb államában: Franciaországban. A francia történetírás bőségesen tájékoztat' erről bennünket.

Hogy cs;k a víznél kezdjük: Parisban olyan vizhiány vo’t, hogy egészen Napoleon eső faonzulságáig a párisi. fejadag egy félveder víz volt naponta ivásra, főzésre, mosogatásra és mosásra együtt. A mosdás nem sok vizet vett igénybe — és el lehet képzelni, hogy a fél vederből erre juttattak a legutolsó sorban —, a fürdés meg éppen nem vo't szokás Michelet, a nagy francia történetíró egy könyvében igy kiált fel: ezer eszrtendeig nem fördöttek Franciaországban! Tizenhatodik Lajos pedig, aki életének 26 évén át vezetett hűsége® naplót minőén apróságról — a nagy dolgokat bizony kihagyta—, megszámolta, hogy ícbb mint egy negyedszázad alatt osz- szesen 43-szor fürdött. A Napkirâ’y, XIV. La- jo6 Versaillesben megcsiná’tatta a csodálatos viz játékokat, de fürdőszobára nem volt szüksége. A pár is iák a Szajna vizét itták, benne a város valamennyi szennyével: és dicsérték, hogy a, zavaros viz jobb, minit a svájci hegyekből lefutó kristály tiszt a patakok vize. De mikor első Ízben akarták tisztogatni a város csatornáit, hat munkás holtan fordult te a felnyitott, üregekbe. A Tudományos Akadémia megvizsgálta az esetet és azt állapította meg, hogy ezek odalent • meglátták a baziliszkuszt! —• az verte meg őket a szemével. »

Napoleon mondta egyszer, mint‘első konzul, sétaközben:

— Szeretnék csinálni vai amit, ami Parisnak hasznára lenne.

— Adjon vizet nekik, felelte kísérője.

S még aznap megkezdték az e’6Ő komoly vizveze'ék építését, Ez vitte az első jó vizet a Fény Városába s csak azóta mernek a párisink arra gondolni, hogy a vízből elegendő is juthat a szomjas és munkájában verejtékező embernek.

így kezdődött a vízzel és még rosszabbul az ételekkel.

A tálalásnak, mert a kenyérnek sorrendben a lege’ső rendeltetése az volt az asztalon, hogy tányérul s öigáljon. Éne szükség volt, hiszen a legelőkelőbb háztartásnak sem lehetett any- nyi tónyérja — még cserépből sem, nemhogy ezüstből vagy ónból —, hogy egy nagy társaságot elláthasson teritékke'. A nagy társaság te.mészetesen nem egyszer száz meg száz embert, jelentett. A tányér szerepét tehát a kenyér töltötte be, ame ynek sem- az anyaga, sem az alakja nem volt a maihoz hasonló. Pedig ez az alak sokszáz esztendőn keresztül nem változott, siók helyen még a hatóság is beavatkozott és megszabta a kenyér a’akjét cs súlyát is. így Parisban a kenyérnek egy fél láb szélesnek és négy ujjnyi vastagnak keflllett lennie: olyasvalami volt ez, mint egy

vágóde'-zka. Emészthetetlen, lángosszerü tész- ladaráb vo't ez a kenyér: alakjánál fogva is igen jól pótolhatta a tányért.. A terítésnél mindenki elé tettek egy ilyen kenyeret, s kiki arra «szedte ki a hus'i, hogy azon. vagdalhassa szét. S amint aztán az ebéd folyamán a ke. nyer — amit olyanforma 6izóval neveztek, minhta mi vágókénak mondanék. — megsz vta magát a különböző zsirokka' é© mártásokkal — a vendégek e'fogyasztot'ák a tányért is. Amiből pedig az következik,' hogy tehát magához a hús .oz nem eltek kenyeret — és nem ettek egyebet sem hozzá. A francia konyhán még ma i6 kii'ön tálalják a főzeléket és külön a 6üitet: együttenni nagy hiba lentne.

Ezt a kenyeret nem is sózták meg: a só nagyon drága vott cs csak a nagy urak asztalán £ordut elő, o t is takarékoskodtok ve’e. S hogy mígis Írgyen va ami ize a kenyérnek, porrátört é'nHsmaoot szórtak rá. Az ánizs aztán igen kitörő alka'mat szo’gá ta ott arra is, ha egyebet akartak még a kenyérhez keverni.

Saláták és fűszerek

Az egykorú számlákon azonban emellett a kenyér mellett szerepel a mai fehérkenyér ! őse is*: a kis fehér cipó, amit már közvetle- j nül evésre szántak.

! A főzelékek közül a kömény, baraooiy. j foghagyma, vöröshagyma, mogyoróhagyma I vizitorma, articsóka, a borsó srzerepetek az j aszta on. Ma az csaknem mind fűszernek szá- j mit és a mai főzelékek még akkor korántsem I fogytak olyan mennyiségben, mint ma, hanem i mint ma a fűszerek. A borsót például ritka és ,, királyi" ételnek tartották. A dinnyét a tizennegyed k századtól kezdve ismerték, ügy látszik, vo'.ak bizonyos Platós káposztafajta k is. amelyek ma eltűntek. Ezeknek a főzelékeknek nagyon erőteljes, jellegzetes izük vo'it* és ezt az ízt még fokozták is az erős füszerezessel. Majoránna, kömény, koriander, bazsalikom, levendula és rozmarin egyént, vagy külön-külön is nagyon fontos afkotóré- sze volt mindenféle mártásnak. Az erős mártás pedig kellett, hogy e fedje a majdnem mindig romlott hús izét és szagát!

A vadhúst és a mészárszéki húsokat az asztalon öntözték meg savanyu növényt mártásokkal, amelyeket utcai árusok adtak el. Ezek az árusok igen előkelő céhet alkottak 1608-tó kezdve.

A salátákat nagyon kedvelték. Az ebédekhez többfélét is felszolgáltak ezekből — rendes: n négyfé’ct.

A húsoknak nagy bősége volt, de a sertést mindig külcn rang illette meg. A hus- mérgezcsek azonban már korán nagy óvatosságra késztették a halóságokat s kű ön ellenőrző szervezetet teremtettek a vága1 ásókra való felügye'et céljából. A mészárosoknak fitos vo't az állatokat levágni, ha azokat az ,.esküdtek" még eleven állapotukaan nem láthatták.

S a húsok között olyanok is, amelyeket ma már nem fogad el a konyha: a kócsag például, akár vadászaton lőtték, akár pedig tenyésztették — mert kii’ön kócsagászatok voltak az elcke'ő udva-ok me1 lett —, mindenképpen királyi éte’nek számított, de ugyancsak az volt a daru és a holló is.

A tolva, a kormorán, vagv kárókatona, a bö'cmb ka, a sürdisznó, a mókus mindennapi eledel volt, akárcsak az őz, a szarvas, a medve, a vaddisznó, vaddisznómaiae.

Cukrozott sajt

Keletien kenyér és hús, hús, hús

Nem volt burgonya, tehát nem volt íömeg- tâplâi'tto. Hiányzott a kukorica, tehát nem volt zsiradék. A sertést az erdőn makkoltat- ták, csak hússertés volt.. S gyakran éppenugy vadásztak rá, mint a vaddisznóra. S majdnem állandóan húst etilek,. mert ez legalább nőtt az erdőn és a mezőkön, amelyeknek csak kis része volt művelés alatt. A tizenhatodik században Franciaországban a fele parlagon hevert.

A tizenhetedik században, három évszázaddal ezéLőtt, Franciaországban még pontosan azon a módon sütötték a kenyeret, ahogy arra a gallok népét a római légionáriusok megtanították, akik meg Egyiptomból hozták a kenyérsütés tudományát. A kenyér vo't* a táplálkozás és a konyha alapja, de ez a kenyér nem olyan volt, mint a mienk. A mi kenyerünk) olyan jellegzetes és magábanál’.ó készítménye a konyhaművészetnek, annyira kiforrott, készítési módjában o’yan végleges, hogy valóban háború kell hozzá, ha egyszer egy árnyalatnyival módosítani akarjuk. S azt is csak úgy, hogy megmaradjon tápláló kenyérnek, De ki merne arra gondolni, hogy a kenyeret meghamisilsa, hogy idegen anyagokat keverjen belé, hogy például kenyérrel próbá'- jon valakit megmérgezni? A búzaliszt azonban régente nem volt tiszta mint mai, amikor a terménynek legfeljebb 2 százalék idegen anyagot szabad magával vinnie, de amit ai kitűnő berendezkedésű ma'mok majdnem lö- héto'-sen kitisztítanak,, mielőtt meg a buza vagy a rozs lisztté válnék. A termény tele volt gyommal, magvakkal, közöttük számtalan olyan mérges hatásúval is, hogy a liszt miatt nem egyszer valóságos járványok törtek ki. S mi több, még ismerték is ezeket a gyi’ko6 hatású magvakat és gyomokat! és éltek is velük: a mérgezés ebben az időben még valóságos ipar volt. S ha lassú és meg nem figyelhető halált akartak előidézni, a liszthez folyamodtak. Még a beszerzési forrást is pontosan tr dták: ha ohyan risztre volt szükségük, amely szédülést és sebeket, majd üszkösödést) okoz, a D^uptonébe mentek bűzéért. Ez a vidék ma is kereskedelmi szereméről ismert. Az üszők és az anyarozs fontos kereskedelmi cikk voit ekkor a dauphinéi búzában. S mivel maga az alapanyag, maga a termény olyan tisztátalan s mert ahány liszt, annyiféle, megvolt az alkatom arra, hogy egyebet is keverhessenek a lisztbe, a javas emberek tanácsai szerint — akik pedig előkelő udvarokban körülbelül megfe’elnek a mai háziorvosoknak.

S a kenyér mégis, e sok életveszé’v között is alapanyaga volt a konyhának — ső fa tálalásnak. is.

Sajtot sokfélét ettek. A leghíresebbek voltak az auvargen-i sajtok. A sajt már a maca sajátos, erős izénél fogva igen alkalmas volt veszedelmes mesterkedésekre a konyha körül. A sajtot sütve is ették. S fogyasztották úgy is, hogy a piritóskenvéren szeleibe vágva elhelyezték és megédesítették.

Tengerihalat a tizenkettedik századtól kezdve fogyasztottak az ország belsejében is. A szállítási nehézségek miatt ritka eledel volt. A húst egyaránt készítették sütve és leveseknek is. Ezek közül a levesek közül sokat ma már csak névről ismerünk, Álta ában szerettek a sóhiány miatit eresen fűszerezett husnemüeket, a növényi eledelek pedig olyanforma szerepet töltöttek be, mint ma a körítések. Tésztanemüfcknak nem volt semmiféle divatja: jó latit volna, ha kenyérnek inának eleget tarmeir.L

S amig az emberek konyhája az á’latvilág termékein épül fel, addig nem lehet hőségről beszélni. Amig nincs oitszeto növénytermelés, az istállózott jószágtenyésztés sem inAz angol iaíár meneküli meg a Panagra

repülőgép szersncíétíenségébő!

BUENOS-AYRES. január 27. (MTI—PNB.) Quicacliar helység közelében megtalálták a Panagra társaság eltűnt repülőgépének roncsait. A gép egész személyzete és 14 utasa szénné égett. Az utasok közül egyetlenegy ember menekült meg: Howard Alfréd angol fuiár.

apa———— I —m

Bodnár Sándor országggáíési képviselő beszámoló komija

NAGYVÁRAD, január 27. Az Erdó'yi Párt jákóhódosi és. kügypusztai tagozatai választmányi értekezletet tartottak. Mindkét értekezleten megjelent Bodnár Sándor, az Erdé'yi Párt kisgazda országgyűlési képviselője és dr. S:abó Lojos ref. lelkész, járási titikár is. Mindkét községben a szokottnál is nagyobb érdeklődés kisérte az értekezletet. Jákóhódoson Burtos Adorján ny. főszolgabiró, a szalárrii járás pártelnöke üdvözölte a kiküldötteket. Bodnár Sándor képviselő beszédében hangsúlyozta, bogy könnyű ígérgetni, de felelősségteljesen országot vezetni, kormányozni, nagyon nehéz. Kérte a megjelenteket, hogy forduljanak bizalommal a párthoz, amely minden jogos kérést a 'legmelegebben pártfogásban részesít. Dr. Szabó Lajoş félkész beszélt azután, majd az egybegyűltek percekig ünnepelték a párt kiküldötteit.

KügypuSztán is Bodnár Sándor képvidulhat meg. Nem volt az csak kedvtelés, hogy a francia királyok szinte valamennyien szenvedélyes vadászok: a családapa gondja van ebben, aki érzi a család, a nagy család eltartásának kötelezettségét. XVI. Lajos az, aki a vérpadon adott számot ktirá’.yi alkotó munkájáról, feljegyez;?, hogy összesen 189.254 darab különböző vadat ejtett el és még 1784 szarvast is. Még fecskére is vadászott: volt egy nap, amikor kétszázat lőtt. . .

S amikor ifjú feleségét, Mária Antoniettet, az „idegent" várta s a Hatol pír pénzt szórt a nép közé, a nép igy felelt:

— Nem kell a pénzetek, szeretünk benneteket, de kenyeret adjatok!

... Igaz, bőség ma sincs De ha bőség nincs, van vatomi, amit úgy hívnak, hogy: e ég: De ezt az „eleget" nemrég találták fel és csa,k nagyon rövid idő óta tudja előteremteni a hatalmas és egyre növekvő gazdasági szervezet, mindenkinek munkája és odaadása árán, (mm.)

selő mondott beszámolót, melyben vázolta azt a hatalmas nagyarányú munkát, amelyet az Erdélyi Párt parlamenti csoportja végzett az elmúlt esztendőben az erdélyi magyarság érdekében. Azután részletesen ismertette a gazdatársadalom kérdéseit és megoldásaik lehetőségét. Az egybegyűltek nevében Másztics János igazgató-tanító beszélt. Rámutatott arra, hogy a község lakói kivétel nélkül, mindnyájan az Erdélyi Párt zászlaja alatt sorazoknak. azzal a lelkesedéssé1, amely már az első percekben is záisziló abá állította őket. Az Erdélyi Párt kiküldöttei azután Bihar községbe látogattak el, aho,1 resztvettek a Vöröskereszt által rendezett kulturiinne- pélyen.

BŐRNOTESZEK, BŐRTÁRCA5 minden színben és minőségben ai „Ellenzék"4 könyvesboltban kaphatók. Kolozsvár, Mátyás király-tér 3,

^ K2B8SQ

4 gyerg yószenimiMósí érd & birtokosok

közgyűlése

GYERGYÓSZENTMIKLÓS, január 27. A napokban tartotta meg Gyergyószent- iii*kIós köz birtokos-ága rendes közgyűlését, mely alkalommal vitéz Balázs Sándor, a közbirtokosság uj elnöke terjesztette c'ó a gyűlés tárgysorozatát, arait a közgyü és néhány hozzászólás után el is fogadott. A kozni: íokosság 504.000 pengős bevétele- bő' t re az évre 32.000 pengőt hozott at bevételként.

Ttolvó évben 17.000 ms fát szándékszik kitermelni a közbirtokosság, melynek kb.

430.000 pengő értékéből újabb érd í,)fé,t és a csemetekert fenntartását határozták e'. Hosszas rnegbeszé és tárgyát kép<-z'e az Frdöbn tokosság és a Faszövetkezet viszonya Végűi is abban állapodtak meg. h >gy az hrdóbirtokosság nem eladja, honira feldolgozásra és kereskedelmi célokra csak átadja fáját a Szövetkezetnek.

György F. István, volt elnök azzal magyarázza meg az Erdőbirtokosság ezen álláspontját, hogy a Szövetkezet altruista intézni* ny S mint ilyen, haszna nem len*-! Ami haszon mutatkozik, az a fát á mió ga /«toké kDl legyen.

Blénessy erdőbirtokossági tag azt kéri, hogy adiák a fát mindazon tagoknak, akiknek saját szükség’etükre is kevés a fájuk. Ferencz Gábor erdőgazda az erdőről és vágterületekről telt jelentést.

A vadásztársaságnak 1200 pengőért ad vadászterületet s a medvék irtására jutalmat tűz ki. Kápolnaépitésre telket ad a Gvilkostónál. A 'ievente'őtér építésére 50 ms fát. a postásoknak pedig 20 m3 fát adományoz a közgyüés. A tisztviselők fizetését egységesen 200 pengőben állapítja meg.

Végül Bcrecz János erdőtanácsos és vitéz Balázs Sándor elnök adtak kiegészítő nyilatkozatot.

Fejíődifc.e a Cyiltcsíé?

GYERGYÓSZENTMIKLÓS, január 27. A Gyilkostó-üdiüő heJyi bizottsága Örmé~

I tiyi Antal v. tanácsos, hatósági biztos elnökletével a napokban tartotta meg gyűlését. melynek egyedüli tárgya a folyó évi költségvetés előterjesztése és letárgya- lása volt.

A Gyilkostó és város idegenforgalmának közgazdasági jelentőségét tükrözte az a nagy érdeklődés, amit a bizottság tagjai tanúsítottak a gyűlés egyedüli tárgvát képező költségvetés iránt- s akiket e sősor- ban is a költségvetés aránylag magas ösz- Szege lepett meg: 26.350 pengő. Az üdülőhelyi bizottság a Gyilkostó fejlesztésére szánt összeg következőképpen oszlik meg:

Egy korszerű ivóvizforrás fogla ására 3000 pengő. Parkképzés és fenntartására 2000 pengő. Sétapadok és a tó partján egy ut kiépítésére 1000 pengő. Közrádió 600 pengő. Üdülőhelyi könyvtárra 500 pengő. Nyilvános szemétládákra 400 pengő. Mentőfelszerelés beszerzésére 500 pengő. A Gyükostó tisztítási költségeire 400 pengő. Jelzőtáblák, utjelzé'sek és tájékoztató térképekre 700 pengő. Szeméthordás és fuvarozásra 800 pengő. Öntözésre 600 vpengő. Nyilvános WC felállítására 4000 pengő, stb.

Külön elismerést érdemel a bizottság minden egves tagja azért a valóban nehéz és körültekintő munkáért, amivel ennek a tekintélyes összegnek előteremtésén fáradozik- Es kifön azért, hogv ennek a gyönyörű helynek élvezetét főkép idegenforgalmi szempontból csakugyan elfogadhatóan könnyűvé teszik.

HONVÉDORVOSOK TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAI. Az Erdé’yi Muzeum Egyesület Orvost' dományi Szakosztálya kerekben fo’yó hó 28-én. csütörtökön délután 6 órakor az uj klinika (Mikó-rcta 4 ) előadótermében honV' d- orvcsok tudományos előadást tartanak. Ülés- elnök c!,r. vitéz Kibédi Varga Lajos. Bemuto'á- tok: Dr. Széli Endre orvosezázados (heivő-ségi kórház, m. v.): öngyi'kosság köve'kéziében ktotriezett teljes gégéé’záródás esete, dr De- Lvtv.ky Antal orvostszázados (helyőrségi kór1 az, m. v.j: Feltűnően súlyos fagyás esete.

E oadésok- Dr. Lippay-Almássy Arthur ervosezredes: Sebesült-el’át ásnánk az orosz harctéren és dr. Debitzky Antal oivosszázado® (heJv- őrségi kórház, m. v.j: Tapasztalatok az erdélyi scozásokkal kapcsolatban. Az érdeklődő orvosokat ée orvostanhallgatókat az elnökség szivesen ’átja,