Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-26 / 20. szám

* 1943 január 2tf­ELLENZÉK tfaggar irodalompártoló társaság A magyar szellem és a magyar irodalom ügye sohasem volt annyira közügy, mint nap­jainkban. Mint a lázban égő szervezet, érzé­kenyen észleli a nemzet a szellemi élet min­den megmozdulását és fokozott érdeklődéssel /kiséri, hogy merre tart az az \it, amelyet a ’ nemzet leikiisireretét hordozó irók járnak. Háborús időket élünk és emellett uj, szociális országot igyekszünk kiépíteni: két olyan kö­rülmény is forog fenn egyszerre, amely ezt az é: zékenys.get megmagyarázza Háborúban és különösen a mostani ,,totális háborúban" rém elég csupán a hadsereg és a nemzetgazdaság mozTÓsitása, hanem a nemzet másik legna­gyobb erejét, a szellemet is mozgósítani kell az örök nemzeti cé’ok érdekében folytatott küzdelemben. A belső megújhodás igényét pe­dig elsősorban éppen a szellem emberei, a magvar irók hirdették meg és küzdöttek érte évtizedeken keresztül abban az időben, ami­kor a tömeg és a fömegirotíatem etett még- csak képzelgőknek vagy túlhajtott lendü’etü álírodoz knak látszottak. És ma, amikor az uj ország már épülőben van, ugyancsak az irók azok, akik az építés tervrajzát elkészítik és a munkát irányítják. Mert a magyar iró mindig a nemzet lelkiismerete volt tisztán és husába- vágóan érezte magvar népünk vágyait, kíván­ságait és tisztán látta a magyar jövendőt. A nemrégen megtartott lillafüredi találkozó felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar iró ma már nem icmeteségbe vonult álmodozó és még kevésbé nézi elefántcsont toronyból a vil got banem benne él napjaink viharos for­gatagában és az ország hivatalos vezetőivel együtt aggódik a nemzet holnapi sorsán és azokkal együtt keresi a biztos és járható utat. Sajnos, a múltban a magyar iró magányba szoíult és legtöbbször csak halála után, el­késve ismerték fel mondanivalóit és próbálták megfogadni tanácsait. Harminc-negwen év járt az iró és eszméinek köztudatba vi­tele között és ugylátszik, hogy a mai rohanó korunk végre átugrotta ezt a közbeékelt tá­volságot és az írót eljuttatta saját korához. Mégis alig van nemzeti életünknek egyet­len t'nyezője, amire olyan kevés gondot for­dítanának, mini a magyar Írókra. Európa leg­nagyobb1 költői a példák arra, hogy az író­nak a múl ban mindig pártfogóra, maecénásra volt szüksége, mert természetéből kifolyólag nem az anyagi javakkal, hanem a lélek és szellem ügyével foglalkozik. De a költő is éppen olyan ember, mint más, éppen olyan anyagi szükségletei vannak és rendszerint kétszeresen nehezednek rá a földi élet gond­jai. Mfnálunk kevés pártfogó akadt, aki gond­jába veti volna egy-egy irót, hogy levegye válláról a mindennapi élet terheit, aminek cka talán abb^n keresendő, ho°y sajnálatos történelmi körülményeink a múltban legtöbb­ször s^enü eállitották az irót a politikai hata­lom képviselőivel. Mert a politikai hatalom a múltban csak igen ritkán képviselte azt a ti 'pi és nemzeti érdeket, amiért a magyar iró mindig harcolt. A századforduló táján aztán mintha változás állott volna be: irodalmi pártfogók jelentkez­tek és többek között olyan költőknek is be- folyásolófvá váltak, mint Ady Endre. Ez a pértfogolás azonban olyan érdekeket képvi­selt, amelyeknek káros voltát csak nemrég és már-már szinte elkésve vette észre a nemzet és maguk az irók is. Amit mi magyarok el­mulasztottunk, azt elvégezték helyettünk ezek az idegen lelkiséget és érdeket képviselő iro­dalmi hatalmasságok, akiknek szinte teljes mérőkben sikerült néhány évtizedre a magyar irodalmat a saját arcukhoz éthasonlfanl. Ezek az idegenek nagyon fél tudták, hogy az egész nemzet lelkét és szellemét elsősorban és leg­könnyebben a költők és művészek lelkén ke­resztül lehet befolyásolni és »eredményesen hasz-ositettak is ezt a felismerést. Az utóbbi évtizedekben aztán úgyszólván egyetten iro­dalmi jutalmazás, az 1928-ban létrejött Baum- gar'en-alap és d:j mérte ki a magyar íróknak az şnyagi támogatást és az elismerést. Nem szán­dékunk ezuüal fog’alkozni ennek az a’apit- v-'nvnak a kezelésével és a dijak kiosztása körüli szempontokkal: épnen a legutóbbi díj­kiosztás kapcsán bőségesen tárgvalfa ezt a kérdést az egész ország sajtója. Nem bírálatot akarunk mondani, mert hiszen például a Barmgarfen-alapitvánnyal szembeni bírálatok és kifogások ellen a legkézenfekvőbb és leg- nvo—ósabt' érv az, hogy ha nem tetszik ez az alapítvány, miért nem hoz létre valamelyik magyar ember ennél jobbat? Most úgy látjuk, ez az uj alapítvány meg- va’ósulóban van. Az elmúlt vasárnap meg­alakult Budapesten az ügyvédi kamara díszter­mében a „Magyar Irodalompártoló Társaság", amelynek előkészületeiről már hónapok óta hallottunk. Ta'an vetetten, hogy éppen a Baumgarten-dijak kiosztásának napján folyt le ez a telkes hangulatú a’akuló közgyűlés, amelyen megjelent a vallás és közoktatásügyi miniszter és az igazságügyminiszter képvise­lője is. Nagvvona’u és merőben uj tervekkel indult e! a , Magyar Trodalompárto’ó Társaság" és a telek szerint végre megoldja a magyar széliem! étet egyik legégetőbb és legfájóbb ker­etes 't. a közösségi szeltem érvényesül ebben a társaságban, amely az írókat nem akarja függő viszonyba hozni azokkal, akik anyagi támo­gatására sietnek, hanem a legszemélytetenebb mó.Hon úgy akarja előteremteni és átnyújtani jutalmát, mintha valóban maga a nemzet adná, Kétségtelen, hogy az irodalmi pártfogolásnak és jutalmazásnak ez az egyet’en legmegfele­lőbb módja, A társasig létrehozója és elnöke Szabó Lajos dr. személyében a legmegfelelőbb ember került a nagyvonalú mozgalom élére, meri Szabó Lajosról köztudomású, hogy a ma. gyár szellem rajongó és aggódó szeretele ve­zeti és hosszú évek óta fáradozik azon, hogy megkönnyítse a sajnos, ma is nélkülöző Írok anyagi és s el'emi életét. A megalakult „Magyar Irodalompártoló tár­saság" másik figyelemreméltó és uj kezdemé­nyezése, hogy az anyagi támogatás mellett a magyar Írókat és a magyar nemzeti társada - mat közelhozza egymáshoz A dijakat nem jutalomként adjék, hanem llszteictütjként. Az irók előadásokat tartanak a társaság tagjai előtt a magyarság kérdéseiről és az előadás tiszteletdijaként kapják a társaság támogas­sál. Ez a munka már meg is kezdődött cs az alakuló közgyűlés Sinka Istvánt bízta meg az első előadás tartásával és tiszteletdijkéní nyomban kiutalt neki ezer pengőt. A társaság alapjának létrehozásánál is eredeti elgondolást valósított meg Szabó lajos dr E~er tag összegyűjtőét határozták eb akik havonta tiz pengőt tizeire« be a társaság P'n7tárába. Ez évi százhúszezer pengő, olyan összeg, amely minden eddiginél nagyobb vo­nalú irOda’ompártolást tenne lehetővé. Elisme­résre! kell feljegyeznünk, hogy a „Magyar Fiodsiompártoló Társasán' létrehozói és első tefjai a magvar ügyvédi társadalomból Kerül lek kJ és a nemze'i gor.m« rozásu magyar ügy­védek közül már májdntrn kétszázan léptek be a társaságba. További munkájában az egész magyar társadatem támogatására számit a .Magyar Jro-telompárioló Társaság” és a ma­gunk részérő' is hizvnk henne. hogy az e?or tag legrövidebb időn belül jelentkezik. Annál is inkább, mert lelkiismerefvizsgálat féle tesz a társaság tagnévsora és szemléltetően tárja fel, begy kik azok. ak'k a fellengzős szavakon túl tettekre is alkalmasak. De a magyar kö­zösségi szellemnek is példája lesz az a társa­ság és alkalmas arra. hogy tárgyi cáfotetokat nyújtson minden érvelésre, amely a széthúzást és a szalnialángot magyar sajátságnak akarja feltüntetni. A magyar Írók é# a magyar irodalom anyagi lli-gp'tenségét akarja hiz'osl ani az Irodalom- pártoló Társaság és jutalmainak odaítéléséiül a következő szén pontokat tarlja maga előli. Támogatásra csak az a magyar iró (arthal igényt, aki »egyrészt müveivel, művészi kész­ségének és képességeinek kétségbevonhatatlan bizorys'gát szolgáltatta, másrészt pedig mű­vészetével a magyar népi közösség és a nem­zeti ujjászü e'rs nagy céljait szolgálja. A tár­saság nem kivan jutalmazni olyan irodalmi me-nyi atkrzást, amely a magvar irodalmi ha. gyomány fővonalának nem felel meg és nem tün!k annak szerves folytatójaként. Figye’em- beveszik l o^y az iró munkájában, mondani­valójában ed-e valami olyant, ami a magyar­ságot mint élő, fennmaradni akaró közo ssé- get, önmaga megismerteiken helyzetének átte­kinti ben. tájékozódásában, gyengének, he­te- é geinek, hibáinak kikii'zöbö'ésében, eré­nyeinek és erőinek fejlesztésében és kibasz- nálteá’-an segíti. A társaság szé’es látókörét hizonyi'ja, hogy az egyéniség ülj't is kihang­súlyozza és mint felhívása mondja, „feltétle­nül megbecsüljük azt az irót is, akinek a fenti értele írben nincsenek ugyan közösségi te.v’a- tai, de emberi men'tanivalójának kifejezésé­ben, hangjában, költő ségének izében fe'tegze- tesen magvar, aki a magyar ember sajátos ler- mérzetéből, látásából, eszejárásából mutat meg valamit". Ha a társaságnak sikerül megvalósítania anyagi alapját és hü marad ahhoz a szellem­hez amit alaku'ásakor kifejtett, nem tehet aggodalom afelől hogy valóban az igazi ma­gyar lelkiség hordozója és megerősitője lesz. Erdély közönsége bizonyára magáénak tekinti ezt a mozgalmat, amelyben legjobb szándé­kainak megvalósulását látja és méltóképpen kiveszi részét az egységes magyar szellem megerősítésére irányuló munkából. b. gy. Egyetem Mozgóban BERLIN, január 26. (MTI.) Ä Német Távirati Iroda jelenti; „Itt az ideje“ cí­mű cikkében a Völkischer Beobachter felhívja a német polgári lakosságot, hogy polgári életmódját rendelje alá a totális 'hadvezetés követelményeinek és vállalja egvrészét azoknak a terheknek, amelyeket pillanatnyilag az árevonal visel. Tekintet­tel azokra a csatákra, melyek keleten dúl­nak és figyelembevéve azokat a döntő for­dulatokat, amelyek most vannak kockán, az otthonnak nem szabad magát egy lehe­tőleg könnyebb, békésebb életmód kivá­Külpolitikái szemináriumot rendez a mtP Lillafüreden LILLAFÜRED, január 26. (MTI.) A Magyar Élet Pártja folyó hó 24-től 29-ig tartó időbén kii-politikai szemináriumot rendez Lillafüreden, amelynek célja a párt külügyek iránt érdeklődő tagjai szá­mára összefoglaló tájékoztatást adni az ál­talános alapvető külpolitikai problémák­ról, valamint részletes szakismeretet nyújtani a magyar külpolitikum alapvető kérdéseiről. A szemináriumot a nemrégi­ben megalakult külügyi intézet szervezte meg. A szeminárium feladata az ország íegjobbnejvü szaktudósainak és diploma­táinak bevonásával az egységes magyar külügyi felfogást lerögzíteni, valamint ezen tuimenőleg útmutatást adni az irány­ba, b ogy mi módon képviselhetjük az egyetemes magyar külpolitika érdekeit legjobban ugv hazánkban, mint hazánkon klvük A lillafüredi külpolitikai bét iránt az országgyűlés tagjai körében rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg és a Magyar Élet Pártja, valamint az Erdélyi Párt tag­jai közül több mint 140 képviselő és fel­sőházi tag jelent meg, élükön vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszterré1, a Magyar Étet Pártja országos elnökével. Bárczav Ferenc m. kir. titkos tanácsos, pártvezér helyettes, gróf Teleki Mihály nyugalma­zott földművelésügyi miniszterrel, a kép- vi selő ház külügyi bizottságának elnöké­vel és vitéz Bonczos Miklós igazságügyi 'államtitkárral. Sok halálos áldozata van Argentí­nában a hőhullámnak MADRID, január 26. (DNB—MTI.) Buenosayresi jelentés szerint az argentínai hőhullám mind súlyosabb lesz. Sokan haltak meg hőgutában. Emellett a mezőgazdaság és az állattenyésztés is nagy veszélyben van. A marhák milliói kiégett pusztákonállanak tűző nap alatt és a tájék kiégett kráterek képét mutatja. A folyók és a tavak kiszáradtak. Ar­gentínában éppenugy, mint Uruguayban, az állattenyésztést katasztró­fától féltik. Totális küzdelemmé fejlődött a háború és ebben mindnyájunknak részt keil vennünk grja„!f£ az ideja'1 című cikkébsn a Völkischer Beobachter ^almaival áltatnia. Az az erőfeszítés, mely az arcvonalon küzdő katonáknak osztály­részül jutott, a polgári lakosság újabb erő­próbáját is megköveteli. Öngyilkosság vol­na sértetlen, békés életmód illúziójában figyelni az eseményeket és tétlenül állni ellenségeink egyesült felvonulásával szem­ben. A harc keménységének sok formá­ját keb megismernie nemcsak a kint har­coló katonáknak, hanem az otthon polgá­rainak is. A háború totális küzdelemmé fejlődött és ebbén mindnyájunknak részt kell vennünk. A MÉP külpolitikai betét tegnap reg- gél nyitotta meg vitéz Lukács Béla tárca­nélküli m. kir. miniszter, a MÉP országos elnöke. Megnyitó bibédében ismertette azokat a szempontokat, amelyek a párt­nak az országos elnökségét ennek az első szemináriumnak a megrendezésére kész­tették, majd vázolta a szeminárium tan­anyagának összeállítását. Az országos el­nök ezután felkérte a külügyi intézet el­nökét bevezető előadásának megtartására- Vitéz Tócsői Móricz Kálmán előadásában vázolta azokat a feladatokat, amelyek ü nemrégiben megalakult külügyi intézetre tudományos, tanulmányi és külügyi vo­natkozásokban hárulnak, majd az intézet és munkatársai nevében hálás köszöneté­nek adott kifejezést KáUay Miklós minisz­terelnök és \küliigyminiszternck, hogy a mai külpolitikailag olyan rendkívül fon­tos időkben az intézet létrehozásává.! ott­hont és intézményesen megszervezett mun­katerületet nyújtott a külügyi tudományok magyarországi művelésére. A mindvégig feszült érdeklődéssel ki­sért előadás után Horváth Jenő egyetemi tanár, hazánk közismert diplomáciai tör­ténészének előadása következett. TÖLTŐTOLLAK mlndon árban, minőségben nagy választékban az „Ellenzék" könyvesboltban, Kolozs­vár Mátyás klráíy-tér ?, ma a leghíresebb francia bohó­zat premierje: igy Isis Gév@«8és Az „Elnökné“ cimü világhírű francia bohózat ragyogó filmvál­tozata. Főszereplők: Elvira Po- pescu és Henry Garat. A szipor­kázó an szellemes filmet hsak 16 éven felüliek nézhetik meg. A gazdag műsor keretében: 1. Kossuth Lajos azt izén te 2. Donald szerencsés napja. (Szi- nes Micky Maus.) 3. Életre-halálra! (Dzsungelfilm.) MEGTALÁLTÁK A LEZUHANT AMERIKAI VÍZIREPÜLŐGÉP RONCSAIT AMSZTERDAM, január 26. (DNB -—MTI.) Az angol hírszolgálati iroda kaliforniai jelentése szerint Blueia- kenei szétzúzódva megtalálták azt az eltűnt vizirepülőgépet, amelyen English tengernagy 18 más utassal együtt szerencsétlenül járt. A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ A HONVÉDCSALÁDOKÉRT PÉCS, január 26. (MTI.) A pécsi Nemzeti Színház a január 25-éveI kezdődő hét bruttó bevételének 10 százalékát fölajánlotta a Főmélto- ságu Asszony „Honvédcsaládokért1' akciója javára. Leütötte az izgága gép&oesivezetdt — egy 6^re i.élték KOLOZSVÁR, január 26- Yégh Sán­dor kolozsvári munkás erős felindulásban elkövetett emberölés büntette miatt került a törvényszék elé. Az eset, amelyért Yégli Sándort felelősségre vonták, 1940 szep­tember 11-én, a honvédcsapatok bevonu­lása napján történt. Rudi Ernő gépkocsi­vezető a Főtéren megismerkedett egy ma­gyar honvéddé1, elvitte a Széua-téren lé % ő Abrabám-féle kocsmába és megvendégel­te. Meghivta még azonkívül Páter Ferenc és Székely Zsigmond nevű munkásbará­tait és mulatni kezdtek. Akkor került ar­rafelé Yégh Sándor is, akit Péter Ferenc behívott a kocsmába. Rudi Ernő már kissé ittas volt és sértegetni kezdte Yégli Sándort, akit Péter Ferenc vett védelmé­be. Rudi Ernő, aki hatalmas termetű, iz­mos ember volt, erre Péter Ferenc eben támadt és alaposan helybenhagyta. A ve­rekedés kezdetekor Yégh Sándor kimene­kült a kocsmából és haza akart sietni, de Rudi utánasietett, állítólag verekedési szándékkal. Mikor ^ égh Sándor meglátta a feléje kö2e!edő gépkocsivezetőt. az egyik kerítésből kitört egy karót és f éjbe sil jtoltă Rudi Ernőt. A hatalmas termetű ember azonnal elte­rült a földön és koponyaalapi törés kö­vetkeztében néhány óra leforgása alatt meghalt. A bizonyítási eljárás után a törvény­szék Yegh Sándort erős felindulásban el­követett emberölés büntette miatt egyévi elzárásra ítélte. Az ítélet jogerős. Parlcetiezési munkálatokat jutányosán válla) Lorluezi Co., Zápolya-utca 14. és Szentegy- báz-utca 1. (Sebők-cukrászda)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom