Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-23 / 18. szám
2 ELLENZÉK 19 4 3 jannâr 21. A jobb magyar jövendő A!brnch. Dezső országgyűlési kéov'sslő e'.őadata az Erdélyi PJrí kolozsvári Sagozatának előadás-sorozaíában Az Erdélyi Fürt kolozsvári tagozatának előadássorozata Albrecht Dezső orsziággyülési képviselő előadásával befejeződött. A nagyétde- kességü befejezőeiőadást az alábbiakban közöljük: Az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatának előadássorozata jelen előadással zárul be. Ennek az előadássorozatnak az előadói kitekintettek Európába, foglalkoztak a legfontosabb magvar létkérdésekkel és komoly tudományos felkészültséggel világították meg Erdélynek legfontosabb sorskérdéseit: a székelv élettér, a szórvány és a nemzetiségek kérdését. A befejező előadásnak az a célja, bogy az előadássorozatban kifejtett tételekből levonja a gyakorlati tanulságot. Minél jobban közeledünk a háború döntő kifejlődéséhez, annál világosabban látjuk, hogy alapvető kérdéseink két kérdésben vonhatók össze: Egyik a háborúra vonatkozik s azt keresi, mik az előfeltételei annak, hogy a magyarság az elkövetkezendő sorsdöntő időkben ereje maximumát mutathassa fel. A másik kérdés a jövőben kutat s azt keresi, mennyiben áll készen a magyarság arra, hogy a háború után minél kevesebb érték kockáztatásával teremtse meg és valósítsa meg a korszerű magyar életet. A jobb magyar sors. a jobb magyar ember és a jobb magyar élet kérdéskörére utalunk ezzel, pontosan arra, melyet az előadássorozatot meghirdető meghívó az előadássorozat céljául tűzött ki. Az első kérdésünkre a válasz közkeletű: A szilárd külső és belső front képezik a feltételét annak, hogy erőink a felmorzsolódás helyett meghatványozódjanak. Elemezzük és bontsuk részeire ezt a két fogalmat. Külső front alatt nem csupán azt a Don- menti szakaszt értjük, melyet honvédségünk oly' hősiesen védelmez, hanem mindazt, amit ezzel fejezhetünk ki: az erős magyar Isadsereg. Minden hadsereg ereje az anyagi és az erkölcsi tényezőktől függ. Igv volt ez minden korban s a hadvezérektől függött, hogy a két tényező közül melyiket helyezik előtérbe, de a két tényező szükségességét senki sem tagadhatta. A tények oebizo- njyitották, hogy honvédségünk megfelelt azoknak az egészen újszerű kivánalmaknak, melyeket a modern háború és az egészen más, idegen és ismeretlen körülmények és feltételek között folyó orosz hadjárat elébe állított. Honvédségünk felszerelése és felszerelésének korszerűsítése állandóan folyik. Az e téren folyó nagyarányú munka helyes megítélésénél nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt, hogy 1936-ig csak kis létszámú hadsereget tarthattunk, mert a békeszerződések nemcsak területeinktől fosztottak meg, hanem ellenőrzés alá vetették hadseregünket is. A magyar államnak az utolsó évek munkájával kellett pótolni azt, amit például a román hadseregnek 22 év alatt az entente tálcán hozott. Hadseregünk ereje azonban éppúgy függ az erkölcsi tényezőktől is. Itt elsősorban az itthonmaradottakról való gondoskodás fontosságára kell rámutatnunk. A legyőzött Magyarország nem tudott olyan mértékben gondoskodni a világháború áldozatairól, amint az szükséges lett volna. Azok a rendelkezések, melyek a világháború rokkant- jainak, hadiárváinak és özvegyeinek a sorsát szabályozták, egy legyőzött ország kényszerű korlátozásai között hozattak. A világháború ideje alatt az itthonmaradotr.ak gondozása sem volt kellőképpen rendezve. Az azóta eltelt húsz év változást hozott a szociális gondolkozásban s ennek folytán ma minden háborús fél jobban akarja honorálni az itthonmaradottak gondozásában azt a rendkívüli teljesitményt, melyet a modern háború a küzdőtől megkíván Ezen a téren még távol állunk a német állam kimerítő gondoskodásától, mely' háborús szociálpolitikája alapelvéül azt tűzte ki, hogy senkinek a hozzátartozója nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mintha a családfő otthon volna. A karácsony előtt letárgyalt törvényjavaslat, mely a hadkötelezettségi adót és a hadmentességi válságot hozza be, megnyitotta a fejlődést ebben az irányban. Nem kívánok a katonáink harckészségét emelő, tisztán katonai intézkedésekkel foglalkozni, csak arra akarok rámutatni, hogy mennyire fontos katonáink számára az, ha érzik a hátország támogatását és együttérzését. Hazatérő katonák panaszol iák ennek a hiányát. Ezen a téren sok a tennivaló s ez a tennivaló elsősorban önmagunk nevelésében mutatkozik. A belső front alatt nemcsak a nemzet fegyelmezettségét, áldozatkészségé: kell értenünk, hanem mindazoknak a tényezőknek összességé, melyek lehetővé teszik a nemzet töretlen erőkifejtését. A belső front terén elsősorban a közellátás kérdését kell említenünk. Kimeríthetetlen kérdés ez, melyről sok jót é; rosszat lehet mondani, de ha tárgyilagosak akarunk lenni, úgy azt kell megállapítanunk, hogy még mindig jobb a helyzet nálunk, mint Európa bármely más országában. Egyre kell csak nálunk ügyelni — s ez részben a helyi hatóságoktól függ —, arra, hogy ekosorban történjen gondoskodás a szegényebb ncpréte- gek elemi szükségleteinek kielégítéséről. Ha el tudjuk érni azt, hogy mindenM megkapja a létfenntartásához szükséges minimumot — s ezekhez az idegőrlő sorbanállás nélkül jusson —, úgy ezen a vonalon törés nem állhat be. A belső front kérdése azonban éppen ugv, mint a külsőé, nemcsak anyagi kérdés, hanem erkölcsi is. A közellátási miniszter szabályozza az árakat és az áruk elosztását, de nincs olyan szerv, mely gondoskodna a kereset igazságos elosztásáról, illetve j jogosulatlan keresetek korlátozásáról. Tudjuk, évezredes tapasztalat bizonyítja, hogy a háború idején, éppúgy, mint az árvíznél, a szemét felül kerül. Tudjuk, hogy ezt egészen kiküszöbölni lehetetlen. De tudjuk azt is, hogy az ár magával sodorja a szemetet s mihelyt elül, a viz tükre újból tiszta lesz. Bele kell nyugodnunk, hogy becsületes .in- bér számára a nemzet legnagyobb erőfeszítését jelentő háború sohasem volt és nem lesz konjunktúra, hanem áldozat. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogv a különböző egv- kezek és állami jogosítványok szaporodásával nem nőtt egyenes arányban az állami ellenőrzés. A béke idején a kereseteket egészségesen korlátozza a szabadabb gazdasági élet. A háborús gazdálkodás kötöttsége azonban kivételes helyzetet teremt egyes jövedelmi források számára. Az egészséges egyensúlyt újból meg kell tehát teremteni az ellenőrzés fokozása és a kivételes helyzetbe jutottak keresetének korlátozása utján. A belső front kérdéséhez tartozik a nemzet fegyelmezettsége, lelki ereje,, hite és bizalma. Ez az a terület, ahol mi ugvis mint párt, úgyis mint a nemzet tagjait képező magyar emberek, legtöbbet tehetünk. A háború sorsa nem annyira az éveken, mint inkább az utolsó órákon, esetleg pillanatokon dől el. Ezért annyira fontos a nemzeti -gy ég., a pártküzdelmek tompitása és kikapcsoló-. 1 A nemzeti egységnek pártokon és osztályokon felül kell megvalósulnia. A magyarság józan politikai ösztönére vall, hogy a nemzeti egység megteremtésének szükségességével egyenes arányban tompul a pártok közötti harc is. A magyar politikai élet egyik legmegnyugtatóbb jelensége, hogy az olyanv- nyira fontos nemzetiségi kérdést az ellenzéki pártok sohasem használták fel pártpropa- gandai izgatás számára, hanem ezt olvav fontos nemzeti kérdésnek tekintik, melyben minden pártnak egyet kell értenie. A nemzeti egységnek az osztályok közötti ellentét eltompitásában is meg kell nyilvánulnia. Ezen a téren kettővel kell számolnunk. Az egyik az a tapasztalat, hogy a háború mindig hatalmas szociális változást hoz maga után. A másik tapasztalat az, hogv a háború rendszerint kiélezi a szociális ellentéteket, melyek könnyen vezethetnek a háború végével járó elernyedésben forradalmi változásokra. Ez volt az eset t 918-ban. Ezeket a veszedelmeket kell megelőznünk a háború folyamán hozandó olyan intézkedésekkel, melyek levezetik a szociális feszültséget s ugyanakkor megteremtik a nagyobb és mélyebb társadalmi egységet. Az előbb 1918-ra hivatkoztam. Á hivatkozás nem egészen helyénvaló, mert 1918 a legrosszabb, hogy úgy mondjam „klinikai5' jelenség volt. Akkor szembenállt egymással a nemzeti érzésű középosztály a nemzetközi szellemű, osztályharcot hirdető munkássággal. Azóta megváltozott a helyzet: a középosztály szociális érzékkel és a munkásság nemzeti érzéssel telítődött. A szociális érzéket gyakorlatban megmutató közép- és vezetőosztály és államvezetés egyfelől; a munkásság fegyelme és nemzeti érzése másfelől: ez az a két pillér, melyet szüntelen erősítenünk kell, hogv a háború végével járó szociális megrázkódtatásnak nemzeti társadalmunk épülete szilárdan ellentálljon. A magyarság bizalmáról, hitéről kell még beszélnem, mint olyanról, melyre a Delső front erőssége szempontjából szükségünk van. Bizni és hinni kell abban, hogv a magyarság a maga erejéből képes elhárítani a veszedelmeket és megépiteni a maga otthonát. Nyugodt bizalom és szilárd hit szükséges. Vérmes remények és kishitűség között ingadozunk állandóan s mindkettő egészségtelen. Ha ahelyett, hogy suttogó propagandára s a tervszerűen elhullatott pletykákra hallgatnánk, többet forgatnánk a magyar történelmet s a nemzeti jellemünket feltáró Írásokat, úgy világosabban állna előt'ünk a magyar politikai ás államalkotó erő, mely Akai nehezebb helyzetekkel is képes volt megbirkózni. Történelmünk legutolsó fordulója is bizonyságot tesz erről, mikor a magyarság a trianoni mélységekből tudott felemelkedni. * A külső és belső front egyaránt az állam- vezetés szilárdságán épül fi 1. Hiába lenne katonáink hősiessége, társadalmunk jószándéka, az egyesek igyekezete, ha államvezetésünk — alkati hibáinál fogva — nem tudná ezeket összefogni, irányítani, hasznosítani. Az erői eszitésnek azt a fokozott mértékét, melyet a háború megkiván, csak szilárd államvezetés mellett lehet megvalósítani. A szilárd államvezetésnek a személyi feltételeken kívül alkati feltételei is vannak. Az államvezetésnek ugyanis rendkívüli hatalommal kell birnia, hogy akaratát véghezvihesse, a nehéz és veszedelmes helyzetekben módja legyen külső befolyásolástól mentesen dönteni és döntését végrehajtani. Hasonlatos a háborús államvezctés helyzete a meredélyek között vezető utón megbokrosodott lovak hajtásához. A kocsisnak egyedül kell megbirkóznia a lovakkal, de csak egyedül is képes megbirkóznia velük. Ha az urasok közül valaki a gyeplőbe rántana, a meredélybe zuhannának. Ezért szokták felvetni azt a gondolatot, vagyis nem volna-e helyesebb egyetlen ember kezébe letenni a hatalmat, vagyis nem volna-e helyesebb feloszlatni az országgyűlést és diktatúrát léptetni életbe. A kérdés fejtegetéséhez nem tartozik hozzá, igy csupán megemlítem, hogv a diktatúra nem ugv szokott létrejönni, hogy valakinek a kezébe leteszik a hatalmat, hanem azt a diktátor szerzi meg. A kérdés lényege az, hogy a mai alkotmányunk akadályozza-e a nemzet erőkifejtését, avagy a kérdést fordítva feltéve — azt egy diktatúra nem biztositaná-e jobban? Futó pillantás is, amit alkotmányrendszerünkre vetünk, meggyőz arról, hogy a diktatúra bevezetése felesleges. A kormányzat az országgyűléstől olyan széleskörű felhatalmazást nyert, melvnek birtokában mindent megtehet, amit a háború sikeres megvívása érdekében szükségesnek lát. E téren egyébként is utalnunk kell alkotmányunk nagyfokú rugalmasságára. Az élet sodró erejével és áramlásával szemben nálunk nem tudott gyökeret verni a formalizmus s a magyar jogszabályozásban nem a jogforrás erőssége, hanem a rendelkezés helyessége dönt. Vannak törvények, melyek igazán „halva születtek", mert rosszul szabályoztak viszonyokat s vannak miniszteri rendeletek, melyek túlélnek törvényeket, sőt a törvénnyel szemben is érvényesülnek, ha helvesen ragadták meg a kérdés lényegét és helyesen szabályozták az életet. Csak példaképpen mutatunk reá, hogy a kom- mün leverése után az önmagát feloszlatott, illetve elnapolt országgyűlés helyébe nem a régi, elavult választótörvény alapján, hanem miniszteri rendelet alapján választatott meg az uj nemzetgyűlés. Az államvezetés szilárdságát biztosítja tehát alkotmányunk rugalmassága. Nincs szükségünk diktatúrára, hanem szükségünk van lelkiismeretes, a kor szavát értő, a magyarság vágyaival együttérző és azt megvalósító kormányférfiakra. II. Az előbbiekben azzal foglalkoztam, hogy meg vannak-e a tárgyi és lelki előfeltételei annak, hogy a magyarság a döntő pillanatokban ereje teljét mutathassa fel s kiverekedje magának a jobb magyar jövőt. A továbbiakban azt kívánom vizsgálat tárgyává tenni, hogy mennyiben áll készen a magyarság arra, hogy a háború után minél kisebb msg- rákódtatással teremtse meg a korszerű magyar életet. Azzal szeretnék foglalkozni tehát, hogy mai életünkben mennyiben vannak adva a korszerű magyar élet feltételei. Ha erre a kérdésre felelni akarunk, ug_y elsősorban azt kell eldöntenünk, hogy mit értünk korszerű magyar élet alatt? Korszerű magyar életforma volna a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus, a spanyol fal- langizmus, a portugál salazarizmus, vagy az orosz kommunizmus átültetése? Korszerű lenne, de nem lenne magyar. Korszerűbb magyar életforma volna az ősmagyarok, a magyar középkor vagy bármely simult magyar életforma életrekeltése? Magyar lenne, de nem lenne korszerű. Nyilvánvaló, hogy korszerű magyar élet csak az lehet, melyben mindkét elem feltalálható s mely egyaránt megfelel a kor és a magyarság igényeinek. Az" érdemi kifeités előtt még két dologra szeretnék rámutatni. Az egyik az, hogy a korszerűség nem egyes intézmények átültetéséli on, hanom a «'ellem átélésében áíl Igr > veszedelmes, he más társidalmí és ga/di- sáfp viszonyok között kitermelődött intr/ menyeket egyszerűen átültetünk. Utalhatunk, mint jellemző példára, .1 magyar váltójogra, mely a világkereskedelem igényei által a nyugati kapitalizmus egyik gócpontjában, I Um- burgban kialakított váltójogot ültette át a mi agrár és feudális jellegű viszonyaink közé. Látszólag korszerű c-elekedet volt, de igazában véve őrültség. Ugyanis ennek a törvénynek eredményeképpen több var föld került idegen kézre, mint talán .1 román agrárreform folytán. A másik, mire rá szeretnék mutatni az, hogy a mai rend./erekben igen sok az olyan elem, amit beléjük a háborús viszonyok szőttek. Ha a korszerűség, tehát a jelen s a jövendő kor igényeit akarjuk megállapítani, úgy szét kell választanunk a különböző rendszerekben azokat a részeket, amelyek a kor igényeit képezik, azoktól, amelyeket a háború idézett elő. S ez nem könnyű, mivel a háborúra való előkészülés már kialakulásukban befolyásolta ezeket a rendszereket. Végül reá akarok mutatni arra, hogy a mai kornak jellemzője annak válság-jellege. Egyetemes válságról van szó, politikában, erkölcsben. műveltségben, művészetben éppúgy, mint a tudományban és a gazdasági életben. A válságnak pedig az a természete, hogy szembe kell. nézni vele, mélységeibe kell esni s a lélek megfeszitett akaratával kell a kiutat megkeresni, a megtisztuláshoz, a katarzishoz eljutni. A válság előidéző okai tehát általánosak, a megtisztulás, a gyógyulás azonban csak egyéni lehet. Ha ezek után a kor igényeit és a korszerűséget akarjuk megállapítani, úgy nem elégedhetünk meg a már közkeletűvé vált hármas jelszóval, azzal ugyanis, hogy nemzeti, keresztény és szociális iegven. Meg kell vizsgálnunk azt, hogy az állami és az egyéni élet különböző vonalain miben jelentkezik a korszerűség. Kezdjük az államformán. Kétségtelen, hogy a liberális-demokratikus áilam túlélte magát s még azokban az államokban is, melyek a nevükben ezt a címet viselik és ennek külsőségeit őrzik, a felszín alatt olyan változások történtek, hogy klasszikus megfogalmazásban liberális demokráciáról nem beszélhetünk még Amerika esetében sem. A liberális demokrácia szabadosságából és kollektiv felelőtlenségből nyilvánvaló az ut a fegyelmezett és egyéni felelősségen felépülő totális állam felé. A mai állam már nem elégedheti!; meg azzal, hogy mint egy semleges szemlélő nézze az élet folyását és csak ott avatkozzon be, ahol veszedelmeket lát, hanem az életnek mindig több részét vonja szabályozása körébe. A mai totális államokat nem tekinthetjük azonban véglegesen kialakult formáknak, mert hí • szén ezekben, mint fentebb említettük, igen erősen érvényesülnek a háború kívánalmai és az ezekből folyó megkötő tv'gek. A liberális demokráciában az egyéni szabadság volt túlsúlyban s az állam érdekei háttérbe szorultak. a totális állam mai látható formáiban az állam érdeke áll minden ■\f.d-:tt és az egyéni szabadság van túl erős korlátozásoknak alávetve. A jövő államf ormája az lehet, amelyikebn az egyéni szabadság és az állam éideke egyensúlyba kerül. Gazdasági vonatkozásokban a liberális gazdasági rendet, melyben az allara közönyösen nézte a gazdasági erők szabod játékát, ahol a nagy hal felfalta a kicsi halat, felváltotta az irányított gazdálkodás. A liberális gazdasági rend tisztán a tőke, a kapitalizmus érdekeit nézte. Még ha az állam be is avatkozott, még ő is tisztán a tőke érdekében cselekedett és a nemzeti szempontokat figyelmen kivül hagyta. Jellemző példa erre a magyar iparfejlesztés története, mely a leg- magyarabb vármegyéket mellőzte. 188x-tői 1914-ig az iparfajelesztési támogatás feint- laga Udvarhelyrhegyében 0.29, Csikmegyében 0.43, Maros-Torda vármegyében 0.30, Há- rosmszék vármegyében 1.43 volt csupán, inig Aradban 3-30, Brassóban 3.86, Szegesben 8.43, Pozsonyban 10.20 és Liptóban 17.2 volt. Az irányított gazdálkodás lehetőséget ad a nemzeti gazdaságpolitika megteremtésére és a termelés okszerű megszervezésére. Az irányított gazdálkodástól külön kell választanunk a kötött gazdálkodás rendszerét, melyet a háborús viszonyok teremtettek meg s mely nem állandó és amelyet épp emiatt nem lehet korszerűnek nevezni. Társadalmi vonatkozásban az eddig esetleges jótékonykodásban megnyilvánuló szociális eszme bevonul az állam működését megszabó és irányitó eszmék, gondolatok közé. Az állam nem nézheti tétlenül, hogy széles néprétegek a tőke szeszélvének és kizsák- 1 mányolásának legyenek kiszolgáltatva. Megszabja tehát a minimális munkabéreket, a munkaidőt, a kötelező fizetéses szabadsagot, a kötelező biztosítást és állami szerveket állít fel a munkások védelmére. De nem nézheti az állam azt sem tétlenül, hogy a nehezebb viszonyok között élő munkásság nem juthat azokhoz az egészségügyi és művelődési vívmányokhoz, amelveket az emberi szellem kitermelt, de amelyekkel csak a vagyonosok »
