Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-04 / 2. szám

/ÎI.I.rNZEK 1943 lanoâr 4. — 2„ TégU lâzstţ: Amitől écdcmts iMii... ÁlcL&'zatkés-z&éfr Tulajdonképpen non tartozik a nyilvános­sá^ ele az a megható történet, amelyet az alábbiakban megírok. Újév küszöbén az egyik kolozsvári vendéglőben baráti társaság ült együtt íS a beszélgetés során többek között az áldozatkész ség is szóbakerüit. /I társaság tag­jainak anyagi viszonyai nagyon különbözőik voltak. Akadt közöttük olyan, aki jelentős szerepet játszik gazdasági életünkben es a ke­resztény magyar kereskedőt ár sad alomban komoly szaktudásával általános megbenalest szerzett. így tehát a kereseti lehetőségei is jóval jelentékenyebbek, mint a társaságban ugyancsak képviselt fixfizetésért dolgozo ál­lami jótisztviselőé, vagy magánhivatalnoké. Az áldozatkészség körül parazs vita támadt. 7 ob t i azt állították, hogy a j’.xíi ettéses közi .'osztály arány lagosan nagyobb áldozato­kat hoz a közösség.'/, mint a. ok, akik ha­vonta többezer pengőt kerestük. A pro és kontra véleményeket számadatokkal igyekez­tek Ivzonyitani a szembenálló álláspontok kép: isclói. A tanulságos és érdekes vitatkozás vmidencseetre jellemző arra, hogy az áldozat- készség körül nincs rendjén valami és az egész, magyar társadalom átérzi, hogs. a közösségi szellemnek még nagyon sok eredményre van szüksége. A történetnek azonban nem ez a Ciattanója és nem is az volt a szándékom, hogv az áldozatkészségről elvi fejtegetésekbe bc~>átkozzam. A vitatkozásnak ugyanis gya­korlati eredménye is volt. A társaság egyik tagja ugyanis megemlítette, hogy a kisebbségi magyar idők egyik tevékeny harcosa súlyos betegen, nehéz anyagi körülmények között sínylődik. Sem a múltja, sem életfelfogása, nem engedi meg, hogy barátaihoz forduljon segítségért. Hogyan kellene te out bebizonyí­tani az együttérzést? Anélkül, hogy az érzé­kenységét, vagy a büszkeségét sértenénk Rö­vid eszmecsere után pillanatok alatt jo"> pen­gő gyűlt össze a fehér asztal mellett. A tár­saság tagjai ezt az összeget erutcatták annak a társadalmi egyesületnek vezetőségéhez, mely r.ek keretei között az anyagi gondokkal küz­dő beteg annakidején jelentékeny szerepet játszott. Egyik adakozó sem neiezte meg ma­gút, hanem az egyesületet kérték fel, hogy az átmeneti segélyre szánt összeget továbbítja. Eddig szól a történet. Nevek nem szerepelnek henne. Az igazi jótékonyság sohasem szedet kérkedni. Azért tartottam szükségesnek, hogy Az igazságszolgáltatás büntető malmá­ban apró emberi sorsok őrlődnek. A be­csület ösvényéről elkallódott emberkék, a magántulajdon szentségét nem ismerő apró-cseprő tolvajok, félkézkal mórok, al­kalmi szélhámosok dideregnek a törvény­szék folyosóján, és izzadnák a jó fütött tárgyalóteremben, amíg a törvény és a rend nevében kimondják felettük ă vég­szót. Egyékét fogházőr szuronya csillan, egy-két rendőrkard villan fel közöttük; a polgári rend őrei és a törvény végrehaj­tó közegei. Az egyik kékegyénruhás fogházör mel­lől fiatul, gyanúsan barna menyecske tá- pászkodik fel, amikor a nevét szólítják). Vontatott mozdulatokkal, nesztelen járás­sal lopakodik előre, néha vissza-vissza néz, szeme vágyón pihen meg az ajtón és ablakokon. Va'óban ketrecbézárt fene­vadhoz hasonlít, akinek szemében ugyan­az a szürkezöld láng viliódzik, jpint az állatkertek fekete párducáéban. Ha egyet­len lehetősséget találna, vád sikoltással rohanná el, vagy leszökne á második emeletről hú ösztönös halálfélelme nem állna útjában. w Mire á bírói éme'vény elé érkezik, már egészen asszonnyá szelídül. Bátran, szinte kádárán áll meg bírái előtt, száját mo­solyra huzva mutatja hófehér, vadhará- pásu fogsorát. Rózsás szoknyáján kacé- rán libbent olykor egyet-egyet, arcát né­melykor szégyel’ősen eltakarja, majd is­mét nyíltan, gátlás nélkül, szinte kihívó­an nevet. A bírói erély alis birjă olykor rendre és fegyelmezett viselkedésre kény­szeríteni. Következetesen^ makacsul tagad min­dent. Dehogy is érzi magát bűnösnek. Sőt még köszönetéi érdemelne ă kiváló szolgálatokért, de a hátátlan emberek nem érdemlik már meg, hogy előttük feltárják a jövendő titkait és egyengessék a sors útjait. — Nem csaltam én, kéremszéjjen, ném is hazudtam. Ha Julis nem könyörgött t olna, hogy szerezzem vissza hűtlen ud­vari óját, nem kerü tem volna ilyen hely­a.: áldozatkészségnek ezt a megható példáját u nyilvánosság előtt ismertessem, mert az. az. é* lésem, hogy a teltek nagyon gyakran min­dennel kifejezőbben beszélnek. A fiai álca ttiuntca- vzövetUczet siktw a Sxckdpßldäh. Nemes és die sér etr cm éltó elgondolásokkal alakult meg a Kaláka Munkuszövetkezet, amely a t tű te (, legfőbb céljául, hogy kö­zös mun1, i segítségével minél gazdasági és iparvá'.lj,atot hívjon életre Erdélyben és főleg a S'/.et elyjöldön. A Műnk i. c -ieikezel tagjai — ugyenek szellemi, tur ■ fizikai munkásuk — kétheti munká'tkat kó/.u.egi célokra kell áldozzák, amelyet a s?3t eineytt tetszés se,'inti időpontban vebíi igénybe A.r alaf ,/jr ik okban lefekteted tér •i-hi:ne gya­korlati megvalósítása termeszt lesen nagyon nehéz örvendetes azonban, oogy a üzcü'cly- fclam máris széleskörű visszhangja van a szö­vetként felhívásának. Mert Cs’bncgye mező­gazda társadalma — a tanítóság és iparosság Hadakozása után — egyöntetűen elhatározta, I. g) felsorakozik a Kaláka mögé. Kérte a központot, hogy ismertesse a gyakorlati vo­nalvezetést. A csíki iparosság viszont emlék­iratban értesítette a szövetkezet vezetőségét csatlakozásáról. Elhatározását azzal indokol­ta, hogy a csíki ipartestület elöljárósága ezen az utón látja megoldhatónak egységesen és politikamentesen az. egyetemes székely gazda­sági kérdéseket. Azt remélik, hogy ezzel a különleges székely élet ősi forrnak és hagyo­mányok alapján nyer megoldást. Hasonló rc- konszenvet találtak a munkaszolrtkezet ter­vei Háromszék és Udvarhely vármegyékben is. Hisszük, hogy a jószándéku tervek a va­lóságban is érvényre juttatják majd mindazo­kat a közösségi szempontokat, amelyeket a szövetkezet megalapítói céljaikul kitűztek. A Icacács^^álc Uagídiá{a Számtalanszor szóvátettük már, hogy kor­mányintézkedéssel kellene megtiltani a fenvő- fák irtását. A Hargita fenyveserdóibő! decem­berben százezer számra hurcollak cl a fiatal fenyőket, amelyekkel a vásárlók lelkiismeret­len üzérkedést folytatnak. A karácsonyi a zetbe. A jó szivem tett lünkre, ez az ál­dott jó szivem, hogy segíteni akartam szegény szerelmes fehérnépeken... — De a panaszos egészen másként ad­ta elő a dolgot — frissíti fel á vádlott emlékezetét az elnök —, valahogy olyan­formán történt a dolog, hogy maga ment a panaszos házába és maga beszéde rá a kuruzslásrá... — Juj— dehogy is kuruzslás, kezitcsó­kolom. Igazság az, a tiszta igazság. A jö­vendő valódi képe, ahogy ă „spiritusz“ megmutatja. , — Na, magának megmutatta. Azt hi­szem, erre maga sem számított? — Igen, instálom, mert Julis nem tar­tottá be ä „spiritusz“ rendelkezéseit. Megmondtam tisztán, hogy kilencednap éjjel tizenkét órakor kelet felé fordulva igyon kilenc kortyot a varázsitalból. Erő van abban kezitcsókolom és hatalom--. «* — Persze hogy nem ivott, mert közben megjött a józan esze és rájött arra, hogy maga csak azért rendezte ezt áz egész Szamár komédiát, hogy kicsaljá tőle azt a bizonyos selyemblúzt és szövetszoknyát. — Én, instálom, dehogy is csaltam, de­hogy is csaltam. Ő adott mindent jószán­tából, de különben is mindez kellett ah­hoz, hogy teljes legyen á varázslat. Visz- szavittém volna mindent, ha eltelilc á ki­lenc nap. — Azóta kilenc hét is eltelt, mégse vitte vissza- , I— Nem bizony, mert Julis nerrţ itta meg a kilenc kortyot. Én csak teljes mun­kát végzek- Ha megitta volna, minden máskép történhetett volna. — Na, az az egy bizonyos, hogy most teljes munkát végzett. Aztán, hogy is gondolja maga, hogy valaki megigya azt a kotyvalékot, amit ö s szemasz ka fok? ■— Jaj, dehogy volt az kotyválék, kézit­ü/éikedésre ugyanis a székely nép súlyosan ráf'/ct, mert a felvásárlók legiubb csctlicn egy pungős árat fizetnek a két-három méter magas fiatal fenyőkért. Ugyanakkor a io-^ i$ «-/.őrös áron hozzák a karácsonyfákat for­mámba az ország különböző városaiban S/c- elyföldi laptársaink ebben a/ évben jóelőrc s/.ót emeltek a fenyőfairtás ellen. Sajnos, a na0yon is megszívlelendő sajtómegnyilatkozá­sok nem jártak sikerrel, mert ebben a/, évben is tevábbfolyt a székelyföldi fenyvesek pusz­títás.' Szomorú adatok bizony íják most, hogy mennyire hiábavaló volt ez a fenyőfairtás. Egyik budapesti lap tudósítója végigjárta a főváros több karácsonyfapiacát s megállapí­totta, hogy a karácsonyiak igen nagy hánya­da gazda nélkül maradt a piacon Az idén a szaloncukorból is csak kis mennyiség állott rendelkezésre, úgy, hogy a legtöbb ..ţa!id egészen törpe karácsonyfával bee»te. Ezért a legtöbb nagyobb fa eladatlan maradt. Ezeket a visszamaradt karácsonyfákat feltüzelik, a gályákat pedig virágkereskedőknek igyekeznek majd eladni. Hasonló volt a helyzet Kolozs­váron is, ahol a karácsonyfaárusok szintén el­szán.itották magukat. A közönség h gnagyonb része a tulmagas árak miatt tartózkodott a vásárlástól, az utolsó napon pedig a tömegé­vel visszamaradt fenyőfákat valósággal döm- pmg-árakon kínálták eladásra. Anni Így sem sikerült eladni, tüzelöanyagna-t használták fel. A karácsonyfák tragédiijt mindennél be­szédesebben igazolja, hogy a székelyföldi fe- nvőeidők ügyében szigorú jogszabályt kell hozni. A székelyföldi fenyvesek az ország nemzeti vagyonának egyik legszebb kincsét képezik, amelyet minden erővel meg kell, védelmeznünk. ELTEMETTEK MANOWARDA NEMET OPERAÉNEKEST. Berlinből jelentik: Szom­baton volt Manowarda, a nagy német opera­énekes ünnepélyes temetése. A gyászszertar­táson résztvett Göring birodalmi tábornagy és Göbbels dr. birodalmi miniszter is. Az el­hunytat a berlini állami operában ravataloz ták fel. Göring tábornagy elhelyezte a Füh­rer koszorúját a nagy német művész kopor sóján cs megindult szavakkal búcsúzott az el­hunyttól. • Az „AKARAT" Szövetkezet értesíti t. tag­jait, hogy Unió-utca 11. szám alatti icodájá- ban megkezdte az 1943. évi tagsági vásárlási könyvek kibocsátását. A Szövetkezet kéri tag­jait, hogy 1942. évi tagsági könyveikkel sze­mélyesen vagy meghatalmazott utján jelen­jenek meg és a régi tagsági könyvet, illetve annak 1—11 oldalait az uj tagsági könyv el­lenében szolgáltassak, be. A beszolgáltatott tagsági könyvbe bejegyzett vásárlások után fogja a közgyűlés megállapítani az évvégi nyereség alapján a vásárlási visszatérítés mér­vét. csókolom. Kilenc szem só volt benne csupán, meg egy Jriss tojás, meg hét szem purázs- Jó az, ha megisszák... — Szóval, nem ismeri be, hogy kicsal­ta a panaszostól a ruhákat, ázzál az ürüggyel, hogy majd visszaviszi, de nem vitte vissza? « .v, , — Nem. csuhám- ő adta■ — A tanuk vallomásából és a nyomo­zás adataiból mindenesetre mást lehet megálhipitani. IJgy látszik, nem jitgaszl- kodik ahhoz az enyhítő körülményhez, amelyet a töredelmes beismerés nyújt—. Kihirdetem a törvényszék ítéletét — foly­tát ja később az elnök —. á vádlottat büntetett előéletére való tekintettel nyolc­hónapi börtönre ítéli a bíróság. Belet- nyugszik? » — Ártatlan vágy ok, kezitcsókolom. — Nem azt kérdeztük. Belenyugszik, vágy fellebbeze? «* — Belenyugszom, mit csináljak, pe­dig ártatlan vágyok, a jóságom áldozata lettem-.. , Cigánynyelven sötét átkokat szór az egész világra, amíg elvezetik. A fogházőr alaposan megizzad, amíg a fogházba ki­séri. Zömök, ötven év körüli férfi követke­zik ezután. Egyik lábán gumibocskor, másikon fonott szalmapapucs- Rongnok- kal alaposan kibélelte mini á kettőt Öltö­zete művészileg összemesterkélt ronqyda- rábok halmaza. Ha nem volna dereka madzaggal többszörösen átkötve, min­dent lefújna rólá az első szellő. Haját már rövidre nyírták á fogház fertőtlenítőjében, de szákállá hetek óter nem látott borotvát- Kiálló pofacsonf- ján gubancokban lóg á szürkésfékete ser- te. Megtépett, alázatos ember, aki min­dig megfogadja a bíróság előtt- hogy ez az utolsó, mégis, még aznap lop, ahogy Páráét a hadiéi házaknak Ismeretei, hogy vizkereszt napján nyíl­nak meg ar újonnan létesített hadtkórhá- y.ak. I/. a háború idejére létesült uj intéz­mény azonban — mondanunk sem kell egyelőre bizony szegényes, jóllehet, a leg­nagyobb és legfontosabb hivatást tölti be, hogy visszaadja beteg, sebesült honvedeink egészségét- A/ uj hadikórháznak, mondjuk ki nyíltan: nincs, vagy alig van párnája. Ezért a Vöröskereszt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéhez fordult segítségért, felkéri a nemesszivü magyar hölgyeket, hogy támogassák munkásságukkal a hadi- k or ház uj intézményét, szollitsák fel ada­kozásra a tagjaikat s maga a szövetség tő­le telhetőleg mozgassa meg Kolozsvár egész társadalmát. Mi sem természetesebb, hogy a sajtó is minden erejével segítségére siet ennek az uj mozgalomnak s a Magyar ’ Asszonyok Nemzeti Szövetségével együtte­sen kéri fel a város társadalmát, hogy ez­úttal is, mint annyi más alkalommal, ami-, kor bebizonyította Kolozsvár, hogy sziv- vel-lélckkel áll minden jótékonysági meg­mozdulás mellé, egy marék tollal, esetleg egy-két párnával járuljon hozzá ahhoz, hogy mihamarabb biztosítani lehessen beteg és sebesült honvédcink fekvőhelyét az uj hadikórházak kórtermeiben. Az adomá­nyozott tollat, esetleg párnákat az adako­zók a MANSZ irodájába (Jókai-utca 2. II. em. Leventeovhon) juttathatják el délelőt­tönként ii órától í-ig. Gondoljon minden­ki arra, hogy a nemesszivü adományával egy-egy fiatal magyar életnek teszi jobbá, enyhébbé a helyzetét. Ma este: Az évad első zenekari hangversenye Karácsony előtt több. kivételesen szép zenei eseményben volt részünk, elég, ha Dolmányt —Zathureczky Ede, Earagó György, Rosier és a szombathelyi Schola Cantorum hangver­senyeit említjük, de sajnálatosan hiányoztam a zenekari hangversenyek. Annál nagyobb ér­deklődés előzi meg a mai zenekari estet. Fii­harmonikusaink Beethoven V. szimfóniájával kezdik műsorukat, azután három modern szerzeményt játszanak: Bartóktól a Két por­trét, Kodály Marosszéki táncait és Strauss Richárdtól a Halál és megdicsőülés cimü szimfonikus költeményt. A hangversenyt Va- szy Viktor vezényli. elhagyja az ügyészségi fogházat. — Na, ismét idekerült — kezdi isme­rősen a tárgyalást vezető elmök —> pe­dig ä múltkor megígérte, hogy nem követ el többet semmiféle bűncselekményt. — Mit csináljak á szükség vht rá. — A szükség vitte rá, hogy gyertyát lopjon, méghozzá a templomból, éppen ă szent ünnepek alatt? Kitáönben is maga, ha jól tudom-, református vallásu, mit keresett a katolikus templomban? — Imádkozni m-entem, kéremszépen, Ú református templom akkor éppen nem volt nyitva. __ — Korán kezdi maga. hajnali hat óra­kor áz ájtatosságot... Mondja inkább azt, hogy bement körülnézni, mit lehet el­emelni. — Uram, bocsásd meg, dehogyis mé­nem azért. Csak ahogy ott imádkoztam, az egyik kis oltár melleit, olyan szépen világított a két gyertya... Nem is tudom, hogy került hozzám. • _ * — Úgy, hogy elrejtette á ruhájá alá, de észrevették, amikor ki akartam osonni. ^ — Lehet, hogy úgy volt, instálom —« nyugszik bele megadóan. ..— Tehát beismeri, hogy lopási szán­dékkal ment a templomba. Ezt minden esetre enyhítököriilménynek vesszük, de súlyosbítja az esetet, hogy templomból lopott. A tömény szék ezért öthónapi el­zárásra ítéli- Belenyugszik? ■— Belenyugszom­— Nő, akkor rendben is lennénk, de most már mondja meg, minek kellett ma­gának â gyertya? — Éhes voltam. — Micsoda? Gyertyát topott, mert éh es volt? Ez kissé különösenr hangzik El akarta adni? — Dehogyis, könyörgöm- Bevittem volna a főtiszteléndő urakhoz a klastrom­ba, honij találtam-.. Hátha meghívták voD nä ebédrg... Őrnaga is mosolyog az ötleten és vidá­man lépett őre előtt. Tavaszig megint biz­tosította á megélhetését. IN AGY KÁLMÁN Törvényszéki karcolatok Bájital és szenieltgyeriya

Next

/
Oldalképek
Tartalom