Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-04 / 2. szám
/ÎI.I.rNZEK 1943 lanoâr 4. — 2„ TégU lâzstţ: Amitől écdcmts iMii... ÁlcL&'zatkés-z&éfr Tulajdonképpen non tartozik a nyilvánossá^ ele az a megható történet, amelyet az alábbiakban megírok. Újév küszöbén az egyik kolozsvári vendéglőben baráti társaság ült együtt íS a beszélgetés során többek között az áldozatkész ség is szóbakerüit. /I társaság tagjainak anyagi viszonyai nagyon különbözőik voltak. Akadt közöttük olyan, aki jelentős szerepet játszik gazdasági életünkben es a keresztény magyar kereskedőt ár sad alomban komoly szaktudásával általános megbenalest szerzett. így tehát a kereseti lehetőségei is jóval jelentékenyebbek, mint a társaságban ugyancsak képviselt fixfizetésért dolgozo állami jótisztviselőé, vagy magánhivatalnoké. Az áldozatkészség körül parazs vita támadt. 7 ob t i azt állították, hogy a j’.xíi ettéses közi .'osztály arány lagosan nagyobb áldozatokat hoz a közösség.'/, mint a. ok, akik havonta többezer pengőt kerestük. A pro és kontra véleményeket számadatokkal igyekeztek Ivzonyitani a szembenálló álláspontok kép: isclói. A tanulságos és érdekes vitatkozás vmidencseetre jellemző arra, hogy az áldozat- készség körül nincs rendjén valami és az egész, magyar társadalom átérzi, hogs. a közösségi szellemnek még nagyon sok eredményre van szüksége. A történetnek azonban nem ez a Ciattanója és nem is az volt a szándékom, hogv az áldozatkészségről elvi fejtegetésekbe bc~>átkozzam. A vitatkozásnak ugyanis gyakorlati eredménye is volt. A társaság egyik tagja ugyanis megemlítette, hogy a kisebbségi magyar idők egyik tevékeny harcosa súlyos betegen, nehéz anyagi körülmények között sínylődik. Sem a múltja, sem életfelfogása, nem engedi meg, hogy barátaihoz forduljon segítségért. Hogyan kellene te out bebizonyítani az együttérzést? Anélkül, hogy az érzékenységét, vagy a büszkeségét sértenénk Rövid eszmecsere után pillanatok alatt jo"> pengő gyűlt össze a fehér asztal mellett. A társaság tagjai ezt az összeget erutcatták annak a társadalmi egyesületnek vezetőségéhez, mely r.ek keretei között az anyagi gondokkal küzdő beteg annakidején jelentékeny szerepet játszott. Egyik adakozó sem neiezte meg magút, hanem az egyesületet kérték fel, hogy az átmeneti segélyre szánt összeget továbbítja. Eddig szól a történet. Nevek nem szerepelnek henne. Az igazi jótékonyság sohasem szedet kérkedni. Azért tartottam szükségesnek, hogy Az igazságszolgáltatás büntető malmában apró emberi sorsok őrlődnek. A becsület ösvényéről elkallódott emberkék, a magántulajdon szentségét nem ismerő apró-cseprő tolvajok, félkézkal mórok, alkalmi szélhámosok dideregnek a törvényszék folyosóján, és izzadnák a jó fütött tárgyalóteremben, amíg a törvény és a rend nevében kimondják felettük ă végszót. Egyékét fogházőr szuronya csillan, egy-két rendőrkard villan fel közöttük; a polgári rend őrei és a törvény végrehajtó közegei. Az egyik kékegyénruhás fogházör mellől fiatul, gyanúsan barna menyecske tá- pászkodik fel, amikor a nevét szólítják). Vontatott mozdulatokkal, nesztelen járással lopakodik előre, néha vissza-vissza néz, szeme vágyón pihen meg az ajtón és ablakokon. Va'óban ketrecbézárt fenevadhoz hasonlít, akinek szemében ugyanaz a szürkezöld láng viliódzik, jpint az állatkertek fekete párducáéban. Ha egyetlen lehetősséget találna, vád sikoltással rohanná el, vagy leszökne á második emeletről hú ösztönös halálfélelme nem állna útjában. w Mire á bírói éme'vény elé érkezik, már egészen asszonnyá szelídül. Bátran, szinte kádárán áll meg bírái előtt, száját mosolyra huzva mutatja hófehér, vadhará- pásu fogsorát. Rózsás szoknyáján kacé- rán libbent olykor egyet-egyet, arcát némelykor szégyel’ősen eltakarja, majd ismét nyíltan, gátlás nélkül, szinte kihívóan nevet. A bírói erély alis birjă olykor rendre és fegyelmezett viselkedésre kényszeríteni. Következetesen^ makacsul tagad mindent. Dehogy is érzi magát bűnösnek. Sőt még köszönetéi érdemelne ă kiváló szolgálatokért, de a hátátlan emberek nem érdemlik már meg, hogy előttük feltárják a jövendő titkait és egyengessék a sors útjait. — Nem csaltam én, kéremszéjjen, ném is hazudtam. Ha Julis nem könyörgött t olna, hogy szerezzem vissza hűtlen udvari óját, nem kerü tem volna ilyen helya.: áldozatkészségnek ezt a megható példáját u nyilvánosság előtt ismertessem, mert az. az. é* lésem, hogy a teltek nagyon gyakran mindennel kifejezőbben beszélnek. A fiai álca ttiuntca- vzövetUczet siktw a Sxckdpßldäh. Nemes és die sér etr cm éltó elgondolásokkal alakult meg a Kaláka Munkuszövetkezet, amely a t tű te (, legfőbb céljául, hogy közös mun1, i segítségével minél gazdasági és iparvá'.lj,atot hívjon életre Erdélyben és főleg a S'/.et elyjöldön. A Műnk i. c -ieikezel tagjai — ugyenek szellemi, tur ■ fizikai munkásuk — kétheti munká'tkat kó/.u.egi célokra kell áldozzák, amelyet a s?3t eineytt tetszés se,'inti időpontban vebíi igénybe A.r alaf ,/jr ik okban lefekteted tér •i-hi:ne gyakorlati megvalósítása termeszt lesen nagyon nehéz örvendetes azonban, oogy a üzcü'cly- fclam máris széleskörű visszhangja van a szövetként felhívásának. Mert Cs’bncgye mezőgazda társadalma — a tanítóság és iparosság Hadakozása után — egyöntetűen elhatározta, I. g) felsorakozik a Kaláka mögé. Kérte a központot, hogy ismertesse a gyakorlati vonalvezetést. A csíki iparosság viszont emlékiratban értesítette a szövetkezet vezetőségét csatlakozásáról. Elhatározását azzal indokolta, hogy a csíki ipartestület elöljárósága ezen az utón látja megoldhatónak egységesen és politikamentesen az. egyetemes székely gazdasági kérdéseket. Azt remélik, hogy ezzel a különleges székely élet ősi forrnak és hagyományok alapján nyer megoldást. Hasonló rc- konszenvet találtak a munkaszolrtkezet tervei Háromszék és Udvarhely vármegyékben is. Hisszük, hogy a jószándéku tervek a valóságban is érvényre juttatják majd mindazokat a közösségi szempontokat, amelyeket a szövetkezet megalapítói céljaikul kitűztek. A Icacács^^álc Uagídiá{a Számtalanszor szóvátettük már, hogy kormányintézkedéssel kellene megtiltani a fenvő- fák irtását. A Hargita fenyveserdóibő! decemberben százezer számra hurcollak cl a fiatal fenyőket, amelyekkel a vásárlók lelkiismeretlen üzérkedést folytatnak. A karácsonyi a zetbe. A jó szivem tett lünkre, ez az áldott jó szivem, hogy segíteni akartam szegény szerelmes fehérnépeken... — De a panaszos egészen másként adta elő a dolgot — frissíti fel á vádlott emlékezetét az elnök —, valahogy olyanformán történt a dolog, hogy maga ment a panaszos házába és maga beszéde rá a kuruzslásrá... — Juj— dehogy is kuruzslás, kezitcsókolom. Igazság az, a tiszta igazság. A jövendő valódi képe, ahogy ă „spiritusz“ megmutatja. , — Na, magának megmutatta. Azt hiszem, erre maga sem számított? — Igen, instálom, mert Julis nem tartottá be ä „spiritusz“ rendelkezéseit. Megmondtam tisztán, hogy kilencednap éjjel tizenkét órakor kelet felé fordulva igyon kilenc kortyot a varázsitalból. Erő van abban kezitcsókolom és hatalom--. «* — Persze hogy nem ivott, mert közben megjött a józan esze és rájött arra, hogy maga csak azért rendezte ezt áz egész Szamár komédiát, hogy kicsaljá tőle azt a bizonyos selyemblúzt és szövetszoknyát. — Én, instálom, dehogy is csaltam, dehogy is csaltam. Ő adott mindent jószántából, de különben is mindez kellett ahhoz, hogy teljes legyen á varázslat. Visz- szavittém volna mindent, ha eltelilc á kilenc nap. — Azóta kilenc hét is eltelt, mégse vitte vissza- , I— Nem bizony, mert Julis nerrţ itta meg a kilenc kortyot. Én csak teljes munkát végzek- Ha megitta volna, minden máskép történhetett volna. — Na, az az egy bizonyos, hogy most teljes munkát végzett. Aztán, hogy is gondolja maga, hogy valaki megigya azt a kotyvalékot, amit ö s szemasz ka fok? ■— Jaj, dehogy volt az kotyválék, kézitü/éikedésre ugyanis a székely nép súlyosan ráf'/ct, mert a felvásárlók legiubb csctlicn egy pungős árat fizetnek a két-három méter magas fiatal fenyőkért. Ugyanakkor a io-^ i$ «-/.őrös áron hozzák a karácsonyfákat formámba az ország különböző városaiban S/c- elyföldi laptársaink ebben a/ évben jóelőrc s/.ót emeltek a fenyőfairtás ellen. Sajnos, a na0yon is megszívlelendő sajtómegnyilatkozások nem jártak sikerrel, mert ebben a/, évben is tevábbfolyt a székelyföldi fenyvesek pusztítás.' Szomorú adatok bizony íják most, hogy mennyire hiábavaló volt ez a fenyőfairtás. Egyik budapesti lap tudósítója végigjárta a főváros több karácsonyfapiacát s megállapította, hogy a karácsonyiak igen nagy hányada gazda nélkül maradt a piacon Az idén a szaloncukorból is csak kis mennyiség állott rendelkezésre, úgy, hogy a legtöbb ..ţa!id egészen törpe karácsonyfával bee»te. Ezért a legtöbb nagyobb fa eladatlan maradt. Ezeket a visszamaradt karácsonyfákat feltüzelik, a gályákat pedig virágkereskedőknek igyekeznek majd eladni. Hasonló volt a helyzet Kolozsváron is, ahol a karácsonyfaárusok szintén elszán.itották magukat. A közönség h gnagyonb része a tulmagas árak miatt tartózkodott a vásárlástól, az utolsó napon pedig a tömegével visszamaradt fenyőfákat valósággal döm- pmg-árakon kínálták eladásra. Anni Így sem sikerült eladni, tüzelöanyagna-t használták fel. A karácsonyfák tragédiijt mindennél beszédesebben igazolja, hogy a székelyföldi fe- nvőeidők ügyében szigorú jogszabályt kell hozni. A székelyföldi fenyvesek az ország nemzeti vagyonának egyik legszebb kincsét képezik, amelyet minden erővel meg kell, védelmeznünk. ELTEMETTEK MANOWARDA NEMET OPERAÉNEKEST. Berlinből jelentik: Szombaton volt Manowarda, a nagy német operaénekes ünnepélyes temetése. A gyászszertartáson résztvett Göring birodalmi tábornagy és Göbbels dr. birodalmi miniszter is. Az elhunytat a berlini állami operában ravataloz ták fel. Göring tábornagy elhelyezte a Führer koszorúját a nagy német művész kopor sóján cs megindult szavakkal búcsúzott az elhunyttól. • Az „AKARAT" Szövetkezet értesíti t. tagjait, hogy Unió-utca 11. szám alatti icodájá- ban megkezdte az 1943. évi tagsági vásárlási könyvek kibocsátását. A Szövetkezet kéri tagjait, hogy 1942. évi tagsági könyveikkel személyesen vagy meghatalmazott utján jelenjenek meg és a régi tagsági könyvet, illetve annak 1—11 oldalait az uj tagsági könyv ellenében szolgáltassak, be. A beszolgáltatott tagsági könyvbe bejegyzett vásárlások után fogja a közgyűlés megállapítani az évvégi nyereség alapján a vásárlási visszatérítés mérvét. csókolom. Kilenc szem só volt benne csupán, meg egy Jriss tojás, meg hét szem purázs- Jó az, ha megisszák... — Szóval, nem ismeri be, hogy kicsalta a panaszostól a ruhákat, ázzál az ürüggyel, hogy majd visszaviszi, de nem vitte vissza? « .v, , — Nem. csuhám- ő adta■ — A tanuk vallomásából és a nyomozás adataiból mindenesetre mást lehet megálhipitani. IJgy látszik, nem jitgaszl- kodik ahhoz az enyhítő körülményhez, amelyet a töredelmes beismerés nyújt—. Kihirdetem a törvényszék ítéletét — folytát ja később az elnök —. á vádlottat büntetett előéletére való tekintettel nyolchónapi börtönre ítéli a bíróság. Belet- nyugszik? » — Ártatlan vágy ok, kezitcsókolom. — Nem azt kérdeztük. Belenyugszik, vágy fellebbeze? «* — Belenyugszom, mit csináljak, pedig ártatlan vágyok, a jóságom áldozata lettem-.. , Cigánynyelven sötét átkokat szór az egész világra, amíg elvezetik. A fogházőr alaposan megizzad, amíg a fogházba kiséri. Zömök, ötven év körüli férfi következik ezután. Egyik lábán gumibocskor, másikon fonott szalmapapucs- Rongnok- kal alaposan kibélelte mini á kettőt Öltözete művészileg összemesterkélt ronqyda- rábok halmaza. Ha nem volna dereka madzaggal többszörösen átkötve, mindent lefújna rólá az első szellő. Haját már rövidre nyírták á fogház fertőtlenítőjében, de szákállá hetek óter nem látott borotvát- Kiálló pofacsonf- ján gubancokban lóg á szürkésfékete ser- te. Megtépett, alázatos ember, aki mindig megfogadja a bíróság előtt- hogy ez az utolsó, mégis, még aznap lop, ahogy Páráét a hadiéi házaknak Ismeretei, hogy vizkereszt napján nyílnak meg ar újonnan létesített hadtkórhá- y.ak. I/. a háború idejére létesült uj intézmény azonban — mondanunk sem kell egyelőre bizony szegényes, jóllehet, a legnagyobb és legfontosabb hivatást tölti be, hogy visszaadja beteg, sebesült honvedeink egészségét- A/ uj hadikórháznak, mondjuk ki nyíltan: nincs, vagy alig van párnája. Ezért a Vöröskereszt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéhez fordult segítségért, felkéri a nemesszivü magyar hölgyeket, hogy támogassák munkásságukkal a hadi- k or ház uj intézményét, szollitsák fel adakozásra a tagjaikat s maga a szövetség tőle telhetőleg mozgassa meg Kolozsvár egész társadalmát. Mi sem természetesebb, hogy a sajtó is minden erejével segítségére siet ennek az uj mozgalomnak s a Magyar ’ Asszonyok Nemzeti Szövetségével együttesen kéri fel a város társadalmát, hogy ezúttal is, mint annyi más alkalommal, ami-, kor bebizonyította Kolozsvár, hogy sziv- vel-lélckkel áll minden jótékonysági megmozdulás mellé, egy marék tollal, esetleg egy-két párnával járuljon hozzá ahhoz, hogy mihamarabb biztosítani lehessen beteg és sebesült honvédcink fekvőhelyét az uj hadikórházak kórtermeiben. Az adományozott tollat, esetleg párnákat az adakozók a MANSZ irodájába (Jókai-utca 2. II. em. Leventeovhon) juttathatják el délelőttönként ii órától í-ig. Gondoljon mindenki arra, hogy a nemesszivü adományával egy-egy fiatal magyar életnek teszi jobbá, enyhébbé a helyzetét. Ma este: Az évad első zenekari hangversenye Karácsony előtt több. kivételesen szép zenei eseményben volt részünk, elég, ha Dolmányt —Zathureczky Ede, Earagó György, Rosier és a szombathelyi Schola Cantorum hangversenyeit említjük, de sajnálatosan hiányoztam a zenekari hangversenyek. Annál nagyobb érdeklődés előzi meg a mai zenekari estet. Fiiharmonikusaink Beethoven V. szimfóniájával kezdik műsorukat, azután három modern szerzeményt játszanak: Bartóktól a Két portrét, Kodály Marosszéki táncait és Strauss Richárdtól a Halál és megdicsőülés cimü szimfonikus költeményt. A hangversenyt Va- szy Viktor vezényli. elhagyja az ügyészségi fogházat. — Na, ismét idekerült — kezdi ismerősen a tárgyalást vezető elmök —> pedig ä múltkor megígérte, hogy nem követ el többet semmiféle bűncselekményt. — Mit csináljak á szükség vht rá. — A szükség vitte rá, hogy gyertyát lopjon, méghozzá a templomból, éppen ă szent ünnepek alatt? Kitáönben is maga, ha jól tudom-, református vallásu, mit keresett a katolikus templomban? — Imádkozni m-entem, kéremszépen, Ú református templom akkor éppen nem volt nyitva. __ — Korán kezdi maga. hajnali hat órakor áz ájtatosságot... Mondja inkább azt, hogy bement körülnézni, mit lehet elemelni. — Uram, bocsásd meg, dehogyis ménem azért. Csak ahogy ott imádkoztam, az egyik kis oltár melleit, olyan szépen világított a két gyertya... Nem is tudom, hogy került hozzám. • _ * — Úgy, hogy elrejtette á ruhájá alá, de észrevették, amikor ki akartam osonni. ^ — Lehet, hogy úgy volt, instálom —« nyugszik bele megadóan. ..— Tehát beismeri, hogy lopási szándékkal ment a templomba. Ezt minden esetre enyhítököriilménynek vesszük, de súlyosbítja az esetet, hogy templomból lopott. A tömény szék ezért öthónapi elzárásra ítéli- Belenyugszik? ■— Belenyugszom— Nő, akkor rendben is lennénk, de most már mondja meg, minek kellett magának â gyertya? — Éhes voltam. — Micsoda? Gyertyát topott, mert éh es volt? Ez kissé különösenr hangzik El akarta adni? — Dehogyis, könyörgöm- Bevittem volna a főtiszteléndő urakhoz a klastromba, honij találtam-.. Hátha meghívták voD nä ebédrg... Őrnaga is mosolyog az ötleten és vidáman lépett őre előtt. Tavaszig megint biztosította á megélhetését. IN AGY KÁLMÁN Törvényszéki karcolatok Bájital és szenieltgyeriya
