Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-05 / 276. szám

ELLENZÉK

■MHHBOI

1942 deoomber 5.

KITEKINTÉS A VILÁGBA

Irta: HESZKE BÉLA

fcf.ZEl.Ml ÚTMUTATÓ

Ezzel a címmel jelent meg a legújabb Iránéi. i versgyűjtemény. (itineruüc sentimental).

Van valami mcggondolkoztató abban az időszerűtlennek látszó hősiességben, amelyet a jraneia írók a szellem legtisztább megnyilatkozásai mellett sikraszállnak. Háborús idők egyébként kedveznek a költészetnek s téves ailitás, hogy háborúban hallgatnak a Múzsák. A megpróbáltatások, a szenveaések és a valóság legkegyetlenebb szellcmtllenes betörései ellen éppen a költészet a legtisztább fegyver. Mindaz, ami * csend, a szellem hé késebb világa felé hajt, ma értékes. Talán soha annyit nem kívánt az ember az. olvasástól, a zenétől, a képzeletet tápláló bűvészetektől, mint ma. Olyan csillagképbe fordult az európai szellem, amely alatt minden kérdéssé és kérdésessé változott. Az eszmék és szellemi építmények mai nagy összeomlásában, átértékelésében, újraalkotásában az ember ösztön szerűen keresi azt, ami a maradandónak, a hozzá fér hetetlennek világát idézi. S ebben a lázas, önmarcangoló keresésben sokszor az „elveszett időben ", az élet jelen- tektehnnek látszó élményeivel kelt megelégednie, hogy aztán rájöjjön arra:

az élet kis csodái, a röpke élmények sokkal jobban gazdagítják lelkét, mint a nagynak hirdetett „szenzációk'1.

Háborús idők mindig lelkhsmercivizsgálat- ra késztetik az embert, ez a „lelkusmcret vizsgálat nem csupán a gyarlóságok szigorú számbavételét jelenti, hanem számadón.: is kényszerít a mindennapi élet kicsinek látott s mégis oly vigasztaló jelenségeiről, élményeitől, — arról, amit Anatole Erau :c ,jelentős kis eseményeknek" nevezett. így vilik élménnyé mindaz, ami talán annyi ideig sím tait, „míg így levét mcgrezdiilvagy amíg egy embertárs szerető pillantása keresztezi révedező tekintetünket. A háború szélsőségeket rejtegető idejében az ember elemi igazságok után kutat, örök és egyszeri: érzelmekre vágyik s kik közvetítenék ezt jobban, mint azok, akik a lelek legfinomabb érzelmi hullámzásának leghivatotlabb irányilói; a költők. Ezért fordul feléjük a békésebb napok öncélú és lusta nemtörődömségénél nagyobb érdeklődéssel a háborús idők embere. Ideje is több, mint békés időkben. Gyalog jur s az elsötélitéses esték hamar otthona felé haltjuk, ahol várja már a magánélet egyre lassuló, hosszú várakozásokba fulladt életütemének kedves vigasztalója, más világokat rejtegető, változatlanul önzetlen emberbarátja: a könyv.

A magánélet ütemének megUssulása, az olvasó ember lelkében a tiszta érzés után só- várgú vágy s az időtlen és' változatlan egyszerű igazságokat hordozó nzés közve itcsé- ' nek a szempontjai vezették hiene Deisaml- Masstnct, hogy az ,,Érzelmi útmutató“ című jraneia versgyűjteményt összeállítsa. Nem törekedett teljességre, mint ahogy ezl egy antológia-szerkesztő sem érheti el. sőt ebben a gyűjteményben igen sok verstö edék olvasható. Ez azonban egyáltalán nem zavarja meg a kötet egységét és nincs a tél róvására. Mussct-tŐl Cocteau-ig, tehát az uj és legújabb francia költészetből ad szemelvényeket és a kötet bevezetőjélzen hosszasan fejtegeti, hogy a francia költészet háborús időkben néha sokkal szebbet, sokkal maradandóbbat adott az európai irodalomnak, mint békében. Emlékeztet a XVI. század vallási küzdelmeiben alkotó költőkre és seregszemlét tart azok felelt, akik „fegyverek között írtak.'1

Háborús idők nem némithatják cl az igazi szellemet, az őszinte érzést. Az igazi tehetség mindig csak a „jövőnek ‘ alkot. Jelene állar- dóan változó átmenet, közjáték, amely elöl a múlttá sorvadó jövőbe menekül s ezért mindig megújuló, tehát maradandó lesz alkotása. A fegyverzaj között alkotó művész, és költő példájának mennyi analógiáját latin aréna az. európai ember. Ilyen példánál• vagyunk tanúi most is.

Miért lennünk kétkedők ezúttal?

PÁRISI SZINHÁ2I ÉLET

A példátlan válságba jutott Lancia politikai helyzetről érkező híradásokkal egyidőltreu a sze-'lcnii élet frontjáról élénk és tartalmas alkotómunkáról kaputik híreket. Megkezdődött Parisban a színházi élet és a múlt évben olyan gyakori felújítások helyett több eredeti bemutatóról számol he a párisi sajtó. Legutóbb Marcel Achardnah, a fiatal francia színpadi szerzőnemzedék egyik 'gén tehetséges tagjának mutatták be uj vigjátékát ,,Co- Hnette“ címmel. Az uj francia irodalom egypár elismert nagysága készült el darabjával. Ezek körül is a »legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. Metiiriac, Cocteau és Montherlant uj darabjainak a bemutatója elé.

A kezdődő 9*1 ni évad komolyságát egy érdekes irodalmi szélhámosság tarkitolta. amiről sokat beszélnek most párisi színházi körökben. A második francia á&ianui srinház (L‘Odéon) igazgatóságának

;2EGÓ£ÍL

Irfíí: HÓBAN JENŐ.

r felfogás .i külfölditől, hogy nem ismerte a - egyesek alapjogait, az úgynevezett alft- i\yj közjogokat, amelyek pl. a weirtíari alkotmányban mint személyes, elvonliatatlan

szabadságjogok szerepeltek. A magyar köz- ‘iogi felfogás szerint a szabadságjogok is sokkal inkább az egyeseknek a közösségi jogait, a nemzet életébe való bekapcsolódásának eszközeit jelentették, nem pedig az állam célki- ,Tűzései elé emelt és a közösségtől idegen egyes részére állammentes vagy áilamellenes > abad teret biztosító bástyákat.

Arra is rá kell mutatni, hogy a magyar alkotmány az államhatalmak merev elvalasztá- M terén sem utánozta a nyugati demokráciákat. A törvényhozó és végrehajtó hatalom s az utóbbinak kormányzati, közigazgatási és bírói ágai mindig harmonikusan együttműködtek és az államfői hatalom biztosította közöttük a helyes egyensúlyt.

Az első világháborút követő időkben a legtöbb parlamentáris államban a parlamentarizmus kinövései, az egyes osztályok uralmát biztosító, önző párturalom és a pluralizmus állandó válságokhoz vezettek. Viszont, a feltörő baloldali forradalmaktól, főleg pedig a bolsevizmus veszélyeitől való félelem a központi kormányzat erősítését követelte. Mivel ez a reform a merev alkotmányu államokban. ahol tehát az alkotmány bármely módosítása csakis nehezített módokon volt eszközölhető, nem történhetett meg alkotmányos utón, kénytelenek voltak a parlamentarizmus kikapcsolásával a diktatúrát igénybe- venni. Nálunk minden reform az alkotmány keretei között mehetett végbe.

A magyar alkotmány történeti jellegéből következik, hogy minden részét a változott viszonyokhoz képest lehet módosítani és eltűrő hu anélkül, hogy alapjellege megváltoznék. Miután a formai értelemben vett alaptörvényeket nem ismeri, minden alkotmáuy- váito?tatás egyszerű törvénnyel történik. Nálunk énhez nem volt minősített, vagyis kétharmad zeve bőségre, népszavazásra vagy külön aikotmán.yozó gyűlés összehívására 'zükség. A magyar alkotmány éppen a hajlékonysága lolytán különbözik a merev alkotmányoktól. Páratlan rugalmassága igy mindenkor alkalmassá tette a magyar alkotmányt arra hogy nemzet minden nagvobb rázkód- tatás nélkül vigyen keresztül benne korszerű újításokat, ha viszonyainknak megfeleltek és az idők bírálatát már kiállották. Így például iSgS-ban valósággal a francia forradalom v Villányainak legfontosabbiait valósította n\eg a nemzet alkotmányos utón, vagyis az országgyűlésnek és a királynak kpzremü- 1.üdéjével. Vagy például a hivatásrendi kép- Vselet az országgyűlés felsőházáról 1926-ban alkotott törvényben hamarább testet öltött, kint valamely modern tekintélyállamban. A nagy koreszmék és világáramlatok hatása tehát a magyar alkotmányon is meglátszik, de ősi intézményeit a külföldi eszmék hatása alatt soha fel nem áldozta. így volt ez az 1848-1 szabadságharcnak Ausztria részéről orosz segítséggel történt leverése és az azt követő abszolutizmus korszaka után 1867- ben; és igy volt 1920-ban is, az 1918—1910. évek forradalmi állapotai után., amikor más államok valósággal az alkotmányozás lázában éltek. Ugyanakkor Magyarországon ez ősi alkotmányhoz való visszatérés volt a kibontakozás útja.

Hála alkotmányunk páratlan rugalmasságának, kivételes időkben is eleget tudott tenni a nemzeti közösségnek szolgáló legmagasabb hivatásának. Amikor a háború cs forradalmak alatt a törvényhozói gépezet nehézkessége vagy nagy nyilvánossága miatt nem mutatkozott elegendőnek és megfelelőnek, egyszerűen széleskörű hatalomátruházások következtek be törvényhozási után a végrehajtó hatalom javára. így elsősorban és főleg a háború esetére szóló kivételes hatalom alakjában, vagy a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítása végett. Ilyen esetekben tehát nálunk is éppen úgy a mozgékonyabb kormányhatalom részéről történik a' jogszabályalkotás, mint a tekintélyállamokban. A klasszikus magyar alkotmányos felfogás azonban a felhatalmazások idejének korlátozása és országos parlamenti bizottságok ellenőrzése révén ily esetekben is biztosítani tudta az országgyűlés ellenőrzési jogát. Nálunk tehát a közösségi gondolat ilyenkor is érvényesíteni kívánja a felelősség ősi magyar alkotmányos intézményét.

*

Kereszténység, európaiság, közösségi gondolat és a nemzeti hagyományoknak minden idegen eszmével szemben való megőrzése és a jövő számára való átmentése a magyar alkotmánynak azok az eszmei kincsei, amelyekből nemzetünk lelke sugárzik felénk. . Nincsen olyan modern eszme, amelyet alkotmányunk segítségéve!, tehát alkotmányunk keretei között meg ne valósíthatnánk. a mai magyar nemzedéknek nem lehet más hivatása, mint hazánk függetlenségét és a kor viszonyaihoz mindig alkalmazkodó alkotmányunkat, századokon át megszentelt, de az ősi szellemben egyre megújuló életformáinkat bárhonnan jövő Kísérlettel szemben is megvédeni és a közösség érdekében továbbfejleszteni.

Verőfénnyel, szépért virrad a nap és telehinli derűvel « tájat. A piros háztetőkön kacagó madarak gyűlnek fürödni a fényben. Az ör komolyán járja a kapu mögötti rövid szolgálati sétát és minden- fordulónál odaüés a verebekre:

— Ne te, sok pimasz! Ugyan vigadtok-..

Lopva haza gondol egy sokkal kisebb, pirosfedelü másik házra, amelynek ereszén minden reggel éppen igy összecsődül napot köszönteni a sok veréb.

De lám, valaki jön.

Hm! Valaki?

'Az ut szegélyén jókora fehér i rasz közelit a kapu felé. Az őr megnézi s jó- ffázderszeme hamar megméri az egész kutyát.

—1 Az éjjel kitekeregte magát — gondolja. — Meg is tépték ügyesen.

Úgy lehet valóban, mert a kuvasz gubancos és erősen elcsigázott. Alázatosan, tétovázva jön a kapu felé, majd megáll előtte s biztatást várrá, az emberre néz.

Az meg reásandit és komolyan, . szó- monkérön kérdezi:

'— Na, mi lesz?

A kutya farkcsóválva válaszol s iybb első lóhát kedves porolóra emelgeti, mintegy engesztelőén.

A katona szigorúsága enyhíti.

.1— Látom, jó nevelésed volt, komám. De most indulj ám s nézz hazafelé is. Gazdádat házzal együtt ellophatták, ha csak reád bízta 1iz örizé$t. — S hogy a kutya tovább kínálkozik, nagyobb nyomatékül még megtetézi: — Itt nem. érünk rá veled játszani... S tíz ácsorgó* tilos « kapunál.

A kutya úgy néz, mintha értené. Még bólint is rá nagy szomorúan. S az őr megf- indul, immár megnyugodva, hogy eligazította a hívatlant. Fordulat közben újra odáles a tetőn tollászkodó verebekre, majd lenn is körülnéz s hát lám, a beste kuvasz még mindig ott a kapunál. Úgy látszik, nem is akar távolodni.

— Ez valamire elszánta magát — gondolja az őr s erősen reánéz. A kutya földre süti ét szemét s föllépésekkel, gyámoltalanul a kapuhoz zárkózik. Hízelkedve ü rácsokhoz feni az oldalát.

*Az ember nézi s elmosolyodik.

— Na, kuvasz, tán beállnál katonának?... Hát hiszen, ha erősen akarod, tőlem maradhatsz, van itt csont elég. Majd jelentem, hogy elszegődtél hozzánk. De annyit mondok, megbecsüld magád, mert jobb hely nincs tán az egész világon.

Nyitja a kaput és a jövevény orrával, lábával segít neki. Aztán, hogy a kapun belül kerül, léét lábbal az őrre támaszkodik. Az barátságosan ráül üget.

—- Jól van, komám. Éti beengedtelek, de majd hnUíkodj a százados urnák. Tőle függ, hogy itf maradhatsz-e vagy mész. Aztán csak húzd ki magad ügyesen.,. Na- ne szomorkodj, én is szólok érted.

A kuvasz végighallgatja a végzést, majd az őrszoba előtt, « napon orrút a farka árnyékába dugva, sorsára várón elszénde- redik. Az őr pedig tovább járja az utat előre s vissza a kapun belül. Minden ujtíbb fordulónál előbb a kutyára néz, egyre melegebben, egyre inkább hazücmlékézön. csak azután sadit, már rosszaién, á hangosmi csám.áíó verebekre.

ugyanis ‘gy „titkos drárnuiró‘‘ darab*/ uyujlotl he Jacqije# de l.acretrlle, a te

hetsége# regényíró, nevében. A .színház dramaturgja először a nagy Írónak kijá ró tis'/ltdeUrl és komolysággal olva-.ta • 1 a darabol. Csodálkozva észlelte; azonban, hogy az írás egyáltalán m in érezteti Lm retclle-t, a kitűnő stilisztái s levőben kereste fel, hogy kíméletesen készítse elő a darab visszautasítására. Akkor tudta meg. hogy Lacretellenek még szándékában sem vo*' t darabot i rí* i. Így a mark ária iró nevével ellátott irásioünek nem sikerült az , gr odaírni pótauyagokíi sorába kerülnie. Pedig minden pap'rkorlátozás ellenére rnég Parisban is akad sok cdyan írás, ami díszes kiállitásúval is — csak „pótanyág'' ■

NÉMET HÁBORÚS REGÉNYEK

A koreszme változásának a jele, hogy míg az első világháború a’att az Irodalom esősorban a pacifi7.mus eszméit oldotta fel magában, addig a mai háború özönével ontja az olyan regényeket, amelyekből majd a késői utód a világtörténelem legvéresebb küzxlei- mének az eposzát ál'ithatjn majd össze.

A példátlanul nagy német könyvkiadás tetemes részét képviselik azok a regények, amelyeknek tárgya kizárólagosan a hábona. A maihoz hasonló háborús regényözöht ismertünk az inflációs időkben, am;kor ü/m-?" vo't megírni a tizennégyen idők szörnyit eseményeit és ,,ami utána következett".

A mai német! háborús regények egyik jellemző motívuma a „másik" háborúban is harco'ó apa és a mostani világégésben kiHrő fia találkozásából, sorsuk egymásbakapesoló- dűíiából adódó érdekes és drámai helyzetnek mesébe öntése. Ebbői a témakörből meriţi r - génye tárgyát Ulrich Sander (Fin zweistimmiges Lied) és W. G. Klucke (Begegnung in Polen).

Viharos idők mindenkoron naplóirókat szülnek,. A 'engyolországi és a nyugati hadjáratnak igen sok naplóiró német katonája volt. Most egyre-másra jelennek meg ezek a knmor é'ményt tartalmazó írások. Siegmund Gr-iíf „Wall der Herzen" cimi'r naplójában 287 idegtépő nap történetet meséli el.

A háborúban vergődő müvészlelek rajfflt adja Otto Linók kisregénye (Sankt Martin). A bombázástó' összetört gótikus templom portáléjának javítása közben találja a halii a regény szobrászhősét.

Egy francia grófnő és egy nemet tiszt; regényes történetét meséli el Wilhelm Ehmers a „Die Nacht von Paris" cimü könvvéb°n. amelynek főeseményei a németek Parisba való bevonulásának éjszakáján, 1940 juniu6 13-án játszódnak le.

Természetesen a mai német, iroda'om nemcsak háborús tárgyú regényekkel jelentkezik. Más témakör is megkapja a maga íróját, s a színpad pedig éppen „időszerűtlen" szépségekkel gyönyörködteti a szorgalmasan színházba járó németeket. Olvassuk, hogy Goethe, Shakespeare és Schiller müvei állandóan szerepelnek a nagy német 9zinpadok műsorán.

— Nyughassátok már, átkössék, szegény. Sokat verekedett az éjszaka.

fis hogy a váltós megjött, ilyenformán jelentkezik a százados előtt:

Alázatosan jelentem, a reggel beké- renzett egy gazdátlan kuvasz. Megfogadtam laktanya kutyájának. Alázatosán kérem százados urat, engedje meg, hogy itt maradjon.

— Minek néked áz a kutya, fiam?

— Otthon is van és éppen ilyenforma- Meg aztán segít az őröknek is.

— Jó na. De hol van? Hadd nézzem meg én is.

A kuvasz, mintha megérezte volna- hogy róla döntenek, figyel s az első lúi'ó intésre már ott is ierem.

— Dt vön —- mondja áz őr. hogy bemutassa.

— Itt van — nézi á tiszt s eszébe jut messzire sodródott gyermekkorából egy régen volt s tán legelső barát, kicsi gazdája játékszekerét türelmesen vontató s hu vigyázó bozontos, fehér, falusi kuvasz.

■— Maradhat — mondja. — De rr.i a n eve?

— A neve? — Az őr a kutyára sandít. — .Úgy gondoltam, tán lehetne Bori. Hiszen olyan takaros, házias.

— De áz leánynév.

Alázatosan jelentem, ökéme is csa■< leány... Tessék nézni a hűséges szentéi. olyan óz, mint á jó fehércselédé.

— Jó, hát legyén... Gyere ide. B1

A kuvasz lépik és megáll közöttük. Hátú'- egyszerre két kéz simogatja s felelte Izét arc összemosolyog.

Így lesz belőle laki any a kutyája. Delien már a konyhát is megtalálja s ebéd után a legénységi szállás körül szerfz uj ismerősöket. Este áz őrök társává szegődd: s éberen szimatol az éjszakába, hogy megugasson a benti nyugalmai es • cg bántó minden kinti neszt.