Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-04 / 275. szám

-1 c. vs 4. T —1J—v / Egyiptom szembeforJul a bri< politiltávaS^ PÉNTEK, 1942 december 4. LXIII, évfolyam, 275. szám. AR110 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókaí-u. 16., Lem. Talef.; 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 ALAPÍTOTTA: BflRTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 *«• negyedévre 8 P., félévre 16 P., égési évi* 32 P. ••önálló, ©itcéln,mmél erősebb ésmagyarabb Magyarországa kell az US Európában “ Kállay Miklós miniszterelnök nagy beszédben hitvallást tett a nagy magyar nemzeti célokról — Befei a megaiánlási vita BUDAPEST, december 4. A képvi­selőhöz csütörtökön folytatta az 1943. évi állami költségvetésről szó­ló törvényjavaslat folytatólagos vitá­ját. Az ülésen, amelyet 10 óra 10 perckor nyitott meg Tasnádi Nagy András elnök, a kormány részéiről jelen volt Kállary Miklós miniszterel­nök, vitéz Reresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Reméuyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Radocsay László igazsógügyminiszter. Maróthy Károly (.Nyilaskeresztes Párt) volt a hat nap óta tartó vita utolsó szónoka. Ezután Kállay Miklós miniszterel­nök emelkedett szólásra, bogy vála­szoljon a vita során elhangzott felr szólalásokra. Kállay Miklós miniszterelnök: „Minél erősebb és magyarabb Magyarországot kell kialakítanunk*! KálLay Miklós miniszterelnök más- félórás beszédben válaszolt az apro- práációs vitia során elhangzott felszó­lalásokra és leszögezte kormányá­nak álláspontját az általános poli­tikai kérdésekben. Hangoztatta, hogy a Magyar Élet Pártjának programjá­val és elődeinek célkitűzését folytat­va indult el. Nyugtalan, változó, ki nem alakult irányú időknek jellem­zője — mondotta —, uj és uj progra­mok adása. Nem uj és uj programot adni a lényeg, hanem megvizsgalini a tervek sokaságát és megállapítani, mi valósítható meg, mi a reális, mit nem lehet és mit káros megcsinálni. A fegyelem és a rend alapja bár­milyen program megvalósításának. A világtörténelem minden forradal­ma kudarcba füllt, pusztított, sem­mit sem valósított meg, legfeljebb az valósult meg, amit átvett belőle az, aki a rendet később hely reál látottá. Két kivétel van: a fascista és a nem­zeti szocialista forradalom. Ezek nem is voltak forradalmak, mert for­radalmi állapotok között a rendet állították helyire, nem tértek le a realitások útjáról. Ellenforradalmak voltak. Első feladatuk a rend hely­reállítása volt, aminek biztosítása után jött az eredmények és alkotá­sok csodálatos korszaka. Az ellen- forradalmat Magyarországon több mint húsz évvel ezelőtt megcsinál­tuk. Itt a hatalom megszerzésére többé nincs szükség, az megvan és a leg­jobb kezekben van. a rend biztosí­tása is. A magyar nép lelkierején nyugvó rend fennáll az országban és bizoni’ benne, hogy mindig meg is marad. Ha tehát az alapfeltételek' megvan­nak az országban, csak a teendők feltárása a fontos. Megállapítani és kimondani, mit lehet és miit szabad csinálni. Önálló, öncélú, minél erősebb és magyarabb Magyarországot kell az nj Európában kialakítanunk. De már most dogmákba foglalni, szabatosan elhatárolni céljainkat nem lehet, hanem lehet és kell mindent konzerválná, kifejleszteni és megteremteni, ami erősebbé felkészültebbé tesz bennünket, eu­rópai szövetségeseink számára pe­dig fontosabbá tesz bennünket Ez hadseregünk, ősi alkotmá­nyunk, szabadságjogaink és belső rendünk megtartása és biztosítása, aminek velejárója, sőt elkerülhetet­len kelléke összes belső erőnk feltá­rása, felhasználása, erkölcsi erőnk mozgósítása, ami végeredményben kulturális és szociális haladást je­lent. Együttműködésre van szükség a nemzeti célok érdekében A miniszterelnök ezután rámuta­tott arra, hogy mindig világosan meghatározta álláspontját haboms szövetségi kötelezettségeink és bel­ső ügyeink alapvető kérdéseiben. A magyar erő, akarat és érték fel­tárásában egyesüljünk és/ ha ezt megtesszük, mindnyájan megtet­tük kötelességünket. A pártok közti együttműködés kér­désével foglalkozva a miniszterelnök rámutatott aatra, hogy az a párt, amely nem hajlandó a nemzeti célok érdekében együtt­működni, az már nem párt ás ki­nő' a magyar nemzet testéből. A jövő fejlődés csakis a szociális ki­egyenlítődésben található meg. A vi­lág ebben az irányban fog haladni. A magyar népet Középeurópa vezető népéül — ami ezer év óta mindig volt — továbbra is csak úgy tarthatjuk meg, ha tovább fejlődünk ezen a té­ren. A nemzeti fellendülésnek van­nak materiális alapfeltételei. De naggyá egy nemzetet csak fiainak kiválósága tehet. Ezért fel kell tár­ni, ki kell termelni az értékeket. Szociális megvalőSiiások A miniszterelnök a továbbiakban rámutatott az utóbbi húsz év alatt .végzett szociális munkásságra s han­goztatta, hogy a tőlünk keletre és délre felevő és a Rajnától nyugatra fekvő országok munkáját, Angliát is beleértve, messze túlszárnyaltuk. Ta­lán nincs még egy nép és nemzet, amely olyan tét terőkif ejt ©sít muta­tott volna, mint aimit mi tettünk a legnehezebb helyzetben az elmúlt években. Ezzel szemben statisztikai adatokkal igazolta, hogy Erdélyben és különösen a Délvidéken, mennyi­re elmaradott állapotokat találtunk az anyaországiakhoz képest. Szociá­lis intézkedéseink és intézményeink felsorolása után a miniszterelnök a magyar föld és a föld népének pro­blémáival foglalkozott. Magyarországot általában a nagy­birtok hazájának tartják — mon­dotta. Hangsúlyozta, hogy ez teljes tévedés, mert ha csak a szántóföldét tekintve a nagy- és középbirtok és kisbirtokok arányát nézzük, nálunk ma is nagyobb a kisbirto­kosok kezében lévő föld területe, mint akár Németországban vagy Olaszországban. Az egészséges f ö ldb i rt ok piol ibika i megosztás megfelelő ütemű folya­mat kell, hogy legyen. Agrárnépes­ségünk helyzetén való segités leg­fontosabb módja a házhelyakció. E téren nyugodt önérzettel számolhat be a multévi eredményekről és ezt az akciót a jövőben még jobban ki­fejleszteni kormányzata legelső kö- t el ességé n e k t e k i n ti. A szociális jó­lét megteremtése terén követi a hâz­ii elyakciót a mezőgazdasági munka­bérek szabályozása és ezzel együtt olyan mezőgazdasági árpolitika lé­tesítése, amely megfelelő . megéllie-. tést biztosit, továbbá a mezőgazda- sági munkásság biztositásáirk olyan megalkotása, amilyen az iparban is van. Mindezek mellett szükséges a nagybirtok és kisbirtok termelési intenzitásának fokozása nemcsak termelési szempontból, de népfeles- legeink elhelyezése szempontjából is. Agrár feudalizmusról beszélni furcsa a nagytőke uralmának idején. Hol van a magyar nagybirtok ural­ma és vezető szerepe ahhoz képest, amilyen uralma bizonyos és velünk ellenséges országokban a nagytőké­nek volt és van. A miniszterelnök ezután rámuta­tott arra, hogy a kisgazdák mindig jelentős mértékben voltak képvisel­ve a parlamentben is és csak olyan országokban terjesztenek el felfogá­sokat a magyar nagybirtokosok uralmáról, akiknek fáj, hogy mi kü­lönbek vagyunk másoknál, külön életformák között élünk, mint má­sok. Nálunk a kisbirtokos osztály fejlő­dőben van és gyarapszik, és ahol kritizálnak bennünket, éppen ott sorvasztják el a kisparasztságot, mert mindent elnyom a szabad ver­seny meg nem alkuvó kíméletlen­sége. A miniszterelnök ezután hosszab­ban foglal kozot t a törvényhozási összeférhetetlenség kérdésével. Rá­mutatott arra, hogy a parlamenti bizottságok előtt fekszik a kérdés­komplexum. Itt főképpen erkölcsi kérdésről, a közéleti etika kérdésé­ről van szó és a maga részéről máris a legmesszebbmenő szigorúsággal kivánja érvényesíteni saját pártjában a megfelelő felfogást, függetlenül attól, hogy az összeférhetetlenségi törvény tető alá kerülhet-e vagy sem. „Kapcsoljunk ki min­dent, ami erőnket gyengíti!u Végül felhívást intézett a képvise­lőkhöz és a nemzethez, hogy kapcsoljunk ki mindent, ami erő­inket gyengiti, ami a bizalmat és a hitet aláássa. Háborúban vagyunk és a Legször- nyübb vád, mit reánk olvashat a történőim, ha olyant teszünk, ami nem azt az ügyet szolgálja, amiért fiaink az orosz síkságokon küzdenek és ez csak egy lehet, mindnyájunk közös egyetlen hazája, Magyaror­szág. A miniszterelnök beszédét gyak­ran szakította meg a tetszésnyilvá­nítás és a végén kormányának tag­jai és a képviselők hozzásiettek, hogy üdvözöljék. Ezután folytatták az apropriációs vitát. Elfogadta a képviselőház a megaiánlási iavaslatot Vitéz Leel-őssy Árpád (MÉP a tisztviselő hiányról beszélt és sajnálattal állapította meg, hogy a közigazgatási tanfolyamok e'néptele- nedtek. Ezen a kérdésen feltétlenül segíteni kell. Hangoztatta, hogy minden áron meg kel! könnyíteni ai tehetséges szegény sorsú gyer­mekek taníttatását. A törvényjavaslatot elfo­gadta.'' Iucze Antal (Imxédy-párti) kijelentette, köte­lességének tartja leszögezni, hogy a minisz- tere'nök beszédének tónusa méltó volt és megfelelt a hagyományoknak. A miniszterelnök rendkívül találóan vázolta beszédében a politikai programok megszü­letését. Ajánlotta, hogy tegyék te mind annyian programúkat a Ház asztalára és ezekben a programokban határozottan szö­gezzék le, hogyan látják a jövőt Kifogásolta, hogy a miniszterelnök nem be­szélt az ország érdekére nézve döntő zsidó­kérdésről. Tudni akarják azt is, hogy a kor­mánynak mi az álláspontja a szociáldemkrata párttal ée az uj Európával kapcsolatban. Vukomich Gergely (délvidéki) kérte a ke­reskedelmi, közlekedési és iparügyi minisztert, hogy továbbra is fordítson gondot a délvidéki úthálózat kiépítéseié és megjavítására. Ezután felhivta a figyelmet a Qélvidék ipájára és ke­reskedelmem, amely feltétlenül megsegítésre szorul. Kérte az iparügyi minisztert, hogy a Délvidéke: részesítse ugyanolyan arányban nyersanyagban, mint az ország lobbi részeg A kormány iránti teijes bizalommal a javasla­tot elfogadja. Rapcsányl László (Imrédisla) sürgette a tör­vényhozói összeférhetetlenségi törvény iaca-

Next

/
Oldalképek
Tartalom