Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-30 / 294. szám

ELLENZÉK 19 42 december 3 01 iwHiiiMiiBMiiiii——mb mamma Hogyan sáfárkodtál? Óra kergeti az órát. Esztendő az esz­tendőt. Néha adódik pillanat, amikor meg' állhatunk, hogy visszatekintsünk- Visszate­kintsünk a múltra, amelyben voltunk és ami ini magunk voltunk. Uj esztendőkor jönnek ilyen pillanatok. Amikor hivőn vagy hitetle­nül számotvetiink önmagunkkal. Kérdések tódulnak elénk kérlelhetetlenül és szigorúan. Emlékek csillannak íel hivogaíóan szomorúan, vagy kedvesen. Próbálgatjuk erőinket, hogy miképpen vihetnek a jövendő leié. Kissé válságba jutunk. Kissé elerőtlenédünk. Kissé elszomorodunk. Gyengék voltunk, hibásak voltunk, esendők és bűnösek Voltunk. Csak a hit és a reménység, a jószándék és1 a rózsa­színű álmok adnak erőt arra, hogy jobbak le­gyünk, mint voltunk a múltban. Önvallomások ideje az esztendő Vége. De falán mégsem árt nyilvánosan feltenni a magános gyónás kér­déséit. Mért az egyesekből összetevődő ÖSz- szesség ügye nyilvánosságot követel. És ha mint élő lelkiismeret akarunk megszólalni, kötelességünk feltenni a szigorú kérdésekei, hogy jobbak lehessünk a jövendőben. A Mindenható sokkal ajándékozott meg bennünket az elmúlt esztendőkben. A magyar élet jövendőjének kapui talán sohasem tárul­tak olyan szélesre, mint most. Mérhetetlen és töménytelen a lehetőség. Az elhivatottak böl­csen vezetik az ország ügyeit és Magyaror­szág felkelő napja hitetadóan világítja le a vérző láthatárt. De vájjon mit tesz ezért, mind­ezért az egyes? Az egyes ember, az egyes magyar, akiből áll a nemzet? Az ó-esztendő torán csúfos és kemény sza­vakat kell mondjunk. Nagyok a hibák és na­gyok a bűnök. Még nagyobbak az egyenet­lenségek. Honvédeink odakint meghoznak minden áldozatot, meghozzák a legnagyobb áldozatot. De idebent csak kevesen hajolnak meg alázattal áldozatuk előtt és még keveseb­ben hajlandók hasonlóra. Lanyha biinök, rest­ség, kapzsiság uralkodik a leikeken. Á pénz trónol mindenekfelett és törik össze az er­kölcs. Frázisok nyugtatják meg a lelkiisme­retet. Cimek, rangok, kitüntetések szabják meg az élethez és a kedvezményekhez való jogot. Hánynál a zsidók szidásában merül ki a cselekvés ereje. Hány, de hány emberre illenek ezek a szavak és hány számára szi­gorú gyónási kérdés ez. Itt vannak a kedvezményezettek. Erdélyben különösképpen ismerjük őket. A jogcím, amiért kedvezményben részesültek, tisztelet­reméltó. De nem mindig tiszteletreméltó az, ahogyan kedvezményhez jutottak. Végered­ményében ez is megbocsátható volna, ha úgy viselkednének, ahogy kötelességük volna. De vannak, akik állítólagos, vagy nem állítóla­gos múltbeli jogcímeken ma ezreket vágnak havonta zsebre. És ezek között vannak, akik mohóságukban megfeledkeznek minden köte­lességről. A semmittevés ügyes csoportod fásá­val gyűjtik a pénzt és diszes hivatalukból, irodáiukból vagy lakásukból kidobják a ké­regétől. fütyülnek a közéletre, legyalázzák a közösségi életet. Feles pénzüket pezsgőre és cigányra szórják. Vájjon milyen lelkiismereti tel állanak ezek az uj esztendő küszöbén a jövendő előtt? És vannak mások. Bárdolatlan tisztviselők, gőgös kereskedők, mihaszna iparosok, akik a hát’oru kényszerű körülményeit!, amtelyekből fakadtak és amelyek következtében lehetnek, rutul használják ki embertársaikkal szemben. Eil felejtik, hogy a háborús' közigazgatás; és) gazdaság kényszerű vizfeje egy napon el- pukkan cs akkor mindenki annyit számit, amennyit ér. Elfelejtik azt, hogy el fog kö­vetkezni az idő, amikor a kereskedőnek kell a vevő után futnia és megszűnik részéről a kegycsztás. Elfelejtik, hogy a háborús élet által teremtett hivatalok nagyrésze feloszlik és ember kell legyen a gáton, aki azután megállhatja a helyét. De vannak másmilyenek is. Akik csak ma- gukfelé néznék. Akik nem törődnek semmivel és senkivel. Akik jajonganak végeredményé­ben nevetségesen kicsiny korlátozások miatt és áldozatnak nevezik azt a semmit, amit hozniuk kell a jövendő érdekében. Akik foly­tatlak a suttogó propagandát és csanot-nnont otthagyva, rohannak hallgatni a londoni rádiót. Akik piszkodnak és ovaláznak mindent és a maguk nyomorult jólétéért hajlandók bármit odadobni. Az esztendő végén tett pvónás sokak szá­jába kell, hooy adja a kérdést: hogyan sáfár­kodtam? Akkor, amikor feketén vásároltam, amikor rémhíreket terjesztettem, amikor ke­rültem a munkát, amikor gorombískodtam em­bertársaimmal. amikor hangoztattam cimet és rangot, amikor nem végeztem kötelességemet, amtker nem állottam l'e n küzdők sorába, uoy, mint honvédetek a véghefetlen orosz hómezon. Az ui-eszteod5 bizonyára iobbat hoz szá­munkra. De kell, hopy mindenki önmaga felé forduljon az ó-eszlendö végén és beismerve kicsiny vagy naov hibáit, bümit, vagy bot­lásait, igaz javulást ígérjen a jövendőre. RÁKÓCZI-FILMSZINHÁZ SZÜTS MARA HÁZASSÁGA Közkívánatra prolongálva dec. 30-ig! December 31-től: ÉLETRE ÍTÉLTEK FÉNYKÉPALBUMOK minden ár­ban és minőségben (papír, vászon, bőrkötésben) az „Ellenzék“ köny­vesboltban kaphatók. Kolozsvár, Má­tyás király-tér 9# INTÉZETEK és VENDÉGLŐSÖK FIGYELMÉBE! Elsőrendű minőségű és fcjjcslmák kaphatók: —• 100 kg-ként P 34. — 100 kg-ként P 66.— — 1 kg-ként P 1.10-től. Sir^arépa — — —-----­Pét czselyem —----------­Fajalmák-----------------­Fenti árak esb rcsktér értendők. Bicismi Sándor Ufódat nagykereskedés, Mátyás király-tér 26. szám és FÜ öp GáS2*3 nagykereskedés, Szácheny i-tér 19, szám. Mii jeleni a Székelyföld számára a Dédu-Szepeifmlva közöli vasai? Irta: Gaál Alajos országgyűlési képviselő A négy székely vármegye, vagy ahogy mi, székelyek rátarti, féltő büszkeséggel mondjuk, Székelyország, a magyarlakta földnek legkeletibb, az ország központjá­tól, fővárosától legtávolabb eső része. Ez a távolság már a múltban a régi magyar időkben is komoly Kátrányt jelen­tett lakóira, hiszen a haladás, művelődés minden áldása egy-két lépéssel, sokszor több esztendővel, de nem egyszer évtize­dekkel is később, vagy néha meg sem ér­kezett oda. Ezer méternél is jóval magasabb hegy­gerincek meredtek, uHatan hágók zárták el a világtól s a táviróoszíoptól a kocsi- és vasutig, a betűtől a könyvig, a cséplő­géptől, a motortól, turbinától a rádióig, Tnirrden eszköze a haladásnak csak akkor jutott e] ide hozzánk, ha a többi, az or­szág szivéhez, agyához közelebb eső or­szágrészek már megkapták és élvezték is azok áldásait. A jórészt állatenyésztésre kényszerülő derék népet rossz esztendőkben éhínség fenyegette nemegyszer, mert járható utat S egyéb közlekedési eszközök hiányában gabonát, lisztet sem hozhatott faluja, há- zatájékára. Magyarországnak' tekintélyes vasúthá­lózata volt már, mikor a Székelyföld egyetlen vármegyéj'ének egyetlen kilomé­ternyi sínpárja sem vo'lt még. Rengeteg panasz, deputációzás, küzdés árán született meg végre 1909-ben a szé­kely körvasút, m©ly végigszelve a székely vármegyékből hármat, enyhülést s egy- időre valamelyes orvoslást hozott a bajra. Ez a szerény kis vasút nemcsak azt je­lentette, hegy a távolabbi magyar foki búzáját, fehérkenyerét, szőlőjét, zöldségét elhozta a csíki hegyek közé, a Hargita lá­baihoz, hanem jelentette azt is. hogy hoz­ta a nyugati műveltség minden kincsét, ismereteket, tudást, orvost, tanárt, gyógy­szert és szérumot, egyszóval mindent, ami ennek a mostoha sorsban élő népnek jobb. igazabb és emberibb életet jelenthetett. De jelentett egyebet is, nevezetesen, hogy mindazt, amit ez a főid termelt, ami hegyei hátán nőtt, mélyében szunnyadt S most csákányvégre, szakember kezei és mérlegelése közelébe kerülhetett, egyszer­re mérhetetlen értékké, igazi nagy szé­kely. magyar nemzeti vagyonná, eleddig csak mesében bal-ott kinccsé lehetett. Embernek, állatnak, kőnek, víznek, fű­nek és fának becsülete, nemies igazi be­cse lett, s ahogy a vasútra, erre a liliputi kis székely körvasúira léphetett, pénzt, aranyat adlak, kincset kaptunk érté. Az 1914—18-as világháború kitörése ezt az 5—6 esztendős boldogságunkat, a bimbó­ba szökő gazdasági kibontakozásunkat ál­lította Be. 22 esztendős rabságunk rabtartói pedig arra használták fel ezt a szegényes sín­párt is, hogy a rajta haladó kocsikon-fosz- szák meg hegyeink hátát legértékesebb va­gyonkánktól, a székely fától s kimenet­ien és oktaüűn rablógazdálkodással elvi­gyék potom pénzért, legtöbbször semmi­ért — zöMaranyunkat, zengő, zugó, nyá­ron madárdalos, télen hóval boritott szárnyú fenyőrengetegeinket. Mialatt odaát szabad magyar testvé­reink, ha gonddal-hajjal, de javítgatták, kövezték, betonozták országutjaikat, vá­rosaik utcáit, síneket cseréltek, mozdonyo­kat kovácsoltak, Árpád éts Lél-vonatokat gyártottak a magyar akaraterő és tudás csodálatos eszközeivé.!, addig a mi ország- útjaink járhatatlanokká lettek, kis vas­utunk talpfái elkorhadtak, táviróvezelé- keiuk kidőltek, s a lemaradás és lassú jjusztidás, kdldusszegényseg cs ba'katii sors siralmas állapotában züllöttünk. így és ebben talált az 1940. esztendő, a bécsi döntés éve is. A hazatérés határtalan öröme, a sza- j haddá -lett magyar test, minden önfeledt j boldogsága és mámora sem tudta feled- j telni egy percre sem azt a szörnyű vaió- | Ságot, hogy ez a döntés elvágta az eret és j utat. mely vérünk, vérkeringésünk, éle- | tünk egyetlen szerve volt. így áldottunk borvizünkkéü, fánkkal s a Hargita ezer kincsével egy vasúti kocsi, egy mozdony, 1 kg. szén, 1 liter petró­leum, 1 szál gyufa, 1 m. ingre, pelenkára való vászon, liszt, elegendő kenyér, zsir és minden egyéb nélkül. Kifosztva és elvágva attól és azoktól, ahová visszavágytunk, sóvárogtunk, mint­ha azt mondták volna gúnnyal, gonosz szóval: — Ezt akartátok?! Itt van! A koldus- j tarisznyát megkaptátok! Nem sejtették, hogy a magyar haza és ! fest vérszeretete ilyen aránylag rövid idő aílatt segít kilebből a szörnyű bojunkból is. Az elmondottak maguk is felelnek a címben föltett kérdésre, de hogy mit je­lent és a közeljövőben mit fog jelenteni részünkre, székelyekre az uj vasút, az alábbiakban hítni fogjuk! Az elmúlt két év alatt úgy az áru-, mint a személyforgalmat ide és vissza, be és ki a MÁVAUT kocsiparkja, lófogata, fu­varosok és egy keskenyvágányu kisvasút bonyolította le hősies igyekezettel, ere­jük, teljesítőképességük teljes igénybevé­telével. A lófogatu fuvarozás a meredek hágók­kal és lejtőkkel tele a Déda—széretfalvi útvonalon, äassu, költséges és elégtelen voU. Az aránytalanul nagy költséggel rend­behozott és fenntartott úttest több he­lyen meg-megcsuszott és ásandó és újabb befektetéseket és áldozatokat igényelt. Az útvonalon bámulatos pontosság- 1 gab tökéletes megszervezéssel működő MAVAUT-járat, gumi. benzin, olajfo- , gyasztássaí!, személyzeti és üzemi költse- 1 gei tetemes megterhelést jelentettek és a lejárt autógumik pótlása, a kocsik javí­tása, hajtóanyaggal való ellátás — a há- | borús gazdálkodás nem kivánt megterhe­lését jelentette, ami egy okkal több volt, hogy a társasgépkocsik járata, mely amúgy sem nyújthatta a vasúti közleke­dés kényelmét, minél előbb megsziintet- tessen. A keskenynyomtávu kisvasút az áru­forgalom lebonyolítására szorítkozott, de ennek is csupán egyharmadát vállalhatta, mert napi teljesítőképessége mindössze 30 kocsi volt. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a kisvonat kocsijai mindössze 4 tonnások voltak s igy az érkező, vagy el­menő, de 10—15—20 tonnás kocsikba rakott árut minden esetben át kellett rak­ni, de mivel a vasútnak nem voüt meg- felélöLés árunkénti szakszemélyzete s nem egyszer súlyos bonyodalmak adódtak ab­ból, hogy a feladott áru hibás kezelése miatt nem a rendeltetési helyére érkezett, vagy a ládát rendelő gyümölcskereskedő, faragotlfát s az asztalos deszka helyett — mondjuk — tűzifát, egyszóval egyebet, mint amire szüksége volt és rendelt: ka­pott. A MÁV vezetőségének és személyzeté­nek minden igyekezete, fáradsága és jó- száudéka sem oldhatta meg a rendelkezé­sére áUó eszközökkel a hatalmas felada­tot, mely a Székelyföld áru, é rtem cs sze­mélyforgalmának ^bonyolításával reá hárul t. Érthető bát, hogy a vele Szemben tá­masztott igényeknek nem felelhetett mey A vonatok állandóan késtek, a kisvasút végállomásain, a MÁVAUT indulási pont­jain állandó áru- és személy torlódás, zsufolódások, idegeskedés, panaszok, ki- fakadások. bent a székely vármegyékben áru- és néha élelemhiány nyomában drá­gaság mutatkozott, aminek enyhítésé ;J- legjobb igyekezettel sem mindig sikerült. A kisvasút teljesítőképességének csekély volta nagyfokú és állandó kocsihiányt je­lentett, mert az elszállításra váró és kere­sett fűrészelt áru. mely népünk ’egfőblt kereseti forrása a fűrészeken és állomá­saikon felduzzadva, tárolva vesztegelni kényszerült. A szükséges kocsikért a MÁV igazgató­ságáig kellett járni, kilincselni s a kocsi­kat kiutaló tárcaközi bizottság legjobb szándéka is csak részben és nagy késede­lemmel intézhette eh de csak ugv. ahogv az ezirányu kérelmeket. Az itt vázolt és szándékosan is hiányos kép megmagyarázza azt az őszinte örö­met, amit a mintegy százötvenmillió pen­gővé’! megépített és iizembehelyezett uj- vasut megnyitása alkalmával mi. széke­lyek éreztünk. Kenyerünk, életünk csak ugv lehel sze­gényesen is biztosítva, ha van lehetőség, hogy elszállítsuk földünk kincsét, tertticl- vénveinket, igy mindenfajta fánkat. ás­ványvizeinket, mesziinkef, idburkoló kö­vünket. árpa, zab. krumpli, lencse, cukor­répa. erdei gyümölcs, á>Hat, stb. fölösle­geinket s az éretüik kapott pénzen meg­vásárolhatjuk és az uj vasúton idehozhat­juk a hiányzó élelmet, ipari termékeket, iparizálásunkhoz szükséges gépeket, a további vasútépítéshez szükséges anyago­kat és határaink biztosítására elengedhe­tetlenül1 megkívánt eszközöket, tárgyakat és kellékeket. Nem volna teljes a kép, ha nem beszéd­nek arróh begy mit je’ent ez a vasút a Székelyföld idegenforgalma szempontjá­ból. A négy vármegye nagyobb része hegy­vidék, fenyves, fenyvesalatti, subalpin jel­legű, hói se szere, se száma a kiválóbb­nál kiválóbb szénsavas, alkaliás ásvány­vizeknek, borviz. sós, jódos kénfiirdők- nek, üdülőtelepeknek. A betegek, lábbadozók. erőtlenek, vér­szegények, Basadow-betegek, reumások. neuresztéuiások, ideggyengék, pihenni vá­gyók paradicsoma ez a föd, ah el testben, lélekben, felerősödik, felfrissül, uj életre indul az, aki pár hetet madárdalos be­gyei, virágos völgyei, buzavirágkék ege alatt töltött. A turisták, sizők, s a télisportot űzők igazi hazája, hol a hó és jégviszonyok té­lien a legállandóbbak s hol a magaslati fény, az ultraviolett sugarak ereje feke­tére bamitja a begyek hátát s a hóme­zőket járó sizők, Szánkázók arcát. Kényelmes kocsik, gyorsvonatok hoz­zák az ország fővárosából, vagy bármely távoleső részéből is ezután már a Szé­kelyföld vendégeit anélkül. hogy a ko­csikból átszállói kényszerülnének s nincs, nem lesz a sok panasz és eleddig jogos szemrehányás, mert ez a vonat, a mi kör- vasutunk, újra végigszalad a régi utón a lüktető, pezsgő életet visz és hoz a ma­gyar föld minden szögletében. A Székelyföld fürdő és üdülő jellege csak ezután lehet teljessé. A fürdővizeinket eddig is fölkeresett vendégek száma megsokszorozódhat s pénzt és nyomukban kenyeret, áldást hoz, s ad az itflakó népnek, melynek búzája, szőlője nincs, vagy csak kevés, de ezer más kincse van, amit ésszel, okossággal, józan munkával most már ennek a várva- várt, eped ve, türelmetlenül óhajtott vo­natnak birtokában kibaszna-hat. önmaga és gyermekei javára gyümölcsöztelhet. A vasút gazdasági jelentősége felbecsül­hetetlen, hadászati szempontból nélkü­lözhetetlen s ahhoz, hogy elmaradt, sze­gényes életünkre jobb napok, az itt élő Úszta magyar fajú népre emberibb sors. derűsebb, igazabb élet köszönthessen: leg­fontosabb és leghathatósabb eszköze, mely nélkül — mint az elmondottakból is láttuk — megérdemelt felemelésünkre gondolni sem lehetett volna. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom