Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-29 / 293. szám

ellenzék 1942 december 21. Korszerűsítették az Otl-t Jocgyarapltó időnek számit be az öregségi biztosításban a katonai szolgálat A Budapesti Közlöny december -1 1 számában je'ent meg a társadalombizto­sítási jogszabályokat módosító kormány rendelet, amely a biztositolt népesség szé­le» rétegleit érdeklő *geu foutCTS rendelke­zéseket tartalmaz. Legfontosabb u badbavonunakat éiiii- tő rendelkezések, amelyek minden vonu­lón jelentősen javítják a liadbavotiuUak. és bozzáitartozolk szolgáltatásait. A betegségi ellátás szempontjából leg­lényegesebb az a változás, bogy ezentúl a kötelezően biztosítottak liozzátartozói já­rulékfizetés nélkül, B'Z önkéntesen bizto­sítottak bozzátartozói pedig a járulékok felének megfizetése esetében mindaddig megkapják a betegségi segélyeket, amig a badbavonidt biztosított katonai szolgála­tot teljesit. Az öregségi és rokkantsági biztosításban a katonai szolgálat egész időtartama jog- gyarapitó időnek fog számítani, ha a jái- ru^ékokat erre 0« időre megfizetik. A já­rulékokat a hadbavomiltak, illetőleg boz- zátartozóik bárom évi kamatmentes ré-sz- letekben is megfizethetik. A hadiözvegyek és hadiárvák járadé­kot akkor is kaphatnak, ba a biztosított­nak, az előirt 200 beles várakozási idője helyett csak 100 bét tartamú várakozási ideje volt, az utána befizetett járulé­kok 90 százalékát visszakapják hátrama­radottak A hősi halált hah ipari alkalma­zottak özvegyei korukra és egészségi á la­pot u k ru tekintet nélkül járadékot kaphat­nak abban az esetben is, ba kh évnél rö- viidebb időt töltöttek a hősi halált hab biztosítottal házasságban. A bizositó-intézetek a biztosítottak és családtagjaik kórháfci ápot'ása esetében az ápolás 28 napján túl az ápolási költség S0 százalékát fizetik a kórházaknak. Igen sok olyan rendelkezést is tartalmaz a ren­delet, amelynek célja a biztosítottak igé­nyeinek jobb, egyszerűbb és gyorsabb ki­elégítése. Ettől! a céltól' vezettetve a ren­delet a betegségi segélyezést bizonyos vo­natkozásokban uj alapokra fekteti. így például a jövőben a keresőképes biztosí­tottnak a betegségi segélyek mindaddig járnak, amig biztosítási viszonyuk fart, sőt azon túl is még tizenhárom hétig. Az Egyesült Államok ellenőrzése alá került D’lafrika, Anglia gazdasági hatalmának kulcspontja BERLIN, december 29. A „Die Bank“ I cinai folyóirat tanulmányt közö' Ansrl-a afrikai tőkebefektetéseiről és az Egyesült Államok terjeszkedési politikájáról A ta­nulmány szerint Anglia Délafrikában egy­oldalú tőkebefektetési politikát folytatott, amely kimondottan magárgazdasági és imperialista-gyarmati elgondolásokból in­dult k>. ami megakadályozta, hogy ennek a területnek gazdaságilag kiegyensúlyo­zott megalapozottsága valósággá váljék. De szó van a cikkben arról a már bosszú idő óta előkészített és hosszú időre terve­zett betörésrő' is, amellyel az LSA a bri­tek utolsó tengerentúli hatalmi pozíciójá­ban a lábát megvetni iparkodik. Egész Afrikát számítva. Anglia tőkebefektetése 1939 őszén névértékben 780 millió fontot tett, ami 155 százalékos átlagos árfolya­mon számítva, kereken 1-2 milliárd font­nak fefel meg. Ebből 275 millió font, vagyis 22.7 százalék esett áOamkölcsö- nökré. amelyeket kizárólag a Birodalom­hoz tartozó országoknak nyújtottak. A Dé'afrikai Unió a Nagybritannia által Af­rikában befektetett tőkéből 732 millió fonttal, vagy is nem kevesebb mint 60 szá­zalékkal részesedett és amiből 613 millió font esett a különböző társaságok alaptő­kéjére. Ez az összeg magában véve is mintegy 100 millió fonttal nagyobb, mint az Indiában é$ Ceylonban befektetett egvüttes tőkék árfolyamértéke volt ugvaD- ebben a időben. A 286 érdekéit társaság közül 210 társaság mintegy 480 millió fontos alaptőkével bányászattal foglalko­zott éspedig 88 százalékban aranybányá­szattal. Pusztán ebből a tényből is kitű­nik az afrikai aranytermelésnek a fontos­sága a brit devizagazdálkodás szempont­jából1, de azt is bizonyítja ez a tény, hogy milyen kereseti lehetőségeket biztosított a délafrikai aranybányászat, amikor Angliá­nak Afrikában befektetett összes tőkéinek majdnem a fele helyezkedett el Déiafrika aranybányászatában. Jellemző, bogy a négy legnagyobb érdekeltség birtokában van a névértéknek több mint a fele, a tényleges aranytőkének pedig több mint a háromnegyede. Angliának ezekkel az „arany“ befektetéseivel szemben a többi bányászati és egyéb befektetései erősen a háttérbe szorulnak. Az a tény, hogy az angol tőke olyan kimagasló mértékben ve­tette magát az aranybányászatra, az Unió pénzügyé helyzetére ugyan kedvező ha­tást gyakorolt, más részről azonbaxi olyan gazdasági és politikai következményekkel járt, amelyeknek a hatása nem maradha­tott észrevétlen a brit világbirodalom fel­borul asz táisár a irányuló törekvésekben. Az ország 1941 -ifi állandóan növekvő meny- nyiségii aranyat szállított külföldre és ez az ország kivitelének több mint kéthar­madát tette és bevi'e'e ellenértékének kö­zel 60 százalékát fedezte. Ebből keletke­zett a dominium jólétének az a szokatla­nul nagyarányú függősége, amelybe az északa rerikai Egyesült Államok aranvbe- viteléve? szemben kerti t. Amikor az I SA hajlandóságot mutatott arra, hogy Dél- afrlka aranytermését továbbra is felvásá­rolja, azt bizonyította, hogy tudatában van annak, hogy ő tartja kezében az an­gol birodalom legfontosabb afrikai hatal­mi állásának a kulcsát. Az Unió utáfi 1939-ben Rhodesia tudta a legtöbb és egyben Hegérdekesebb angol-afrikai tőke­befektetést felmutatni. Ez a befektetés a maga 109 millió font névértékével leg­alább 171 millió font árfolyamértéknek fel t meg. Ebből mindössze 16 miíhó esett áll a mk öles önökre, 155 millió pedig 69 különböző társaságra. Az Unióval el­lentétben a befektetés középpontja itt nem az aranybányászat voh, hanem a színes­fémek és a vasnemesitőfémek és elsősor­ban a réz, ame’v utóbbi 99 millió font sterlinget tudott lekötni és amelynek ipa­ri és főként hadiipari fontossága jelentős amerikai tőkéket is meg tudott mozgatni. Váltakozó szerencsével, de folvton éle­sebbé váh az ang-ol és amerikai tőkék versengése a rhodeslai rész körül. A há­ború kitörésekor az amerikai tőkének a rbodesiai .E election Trust“-érdpkeltségé- né’ már olyan arányú volt az érdekeltsé- go.Togv vitathatatlan amerikai ellenőrzés­ről tehetett beszélni. LEVÁGÁSRA CSAK VÉTELJEGY- GYEL LEHET SERTÉST VÁSÁROLNI KOLOZSVÁR, december 29. A Közellátási Hivatal közli, hogy sertést levágás céljára vásárolni nem szabad csak vételjeggyel, illet­ve a hatóság által engedélyezett szerződéssel. Aki sertést továbbtartásra vásárol, ’«agy a sa­ját sertését vágja le, azt legalább két hónapig kell tartsa. Azok ellen, akik ezt a rendelke­zést nem tartják be. büntető eljárás indul meg s a rendelet ellen vétőket másféiévi fog házig terjedő elzárással büntethetik, ezenkívül a jogtalanul levágott sertést elkobozzák. Fn- gedélyezve van too kgr.-on felül és i> kgr.- on aluli sertés, illetve malac vásárlása, de itt is kötelező a vágási engedély beszerzése s a megfelelő zsirmennviség beszolgáltatása­BŐRNOTESZEK, BŐRTÁRCÁK minden színben és minőségben az „Ellenzék“ könyvesboltban kapha­tók. Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Az uj magyar történelem arany lapjairól A SZOVJET UNIÓ (HARCTÉRI NAPLÓRÉSZLET.) _ 2 TAMÁSI ÁRON, SZEMLÉR FERENC ÉS ASZTALOS ISTVÁN A BAUM- GARTEN-DIJ NYERTESEI BLIDAPEST, december 29. Irodalmi körök­ből nyert értesülés szerint .1 Baumgarten-dij bizottsága döntött az idei dijak odaítélése ügyében. A döntés szerint az erdélyi irók kö­zül Tamási Áron a díj összegének kétszere­set, 8000 pengő jutalmat kap. Rajta kívül ré­szesülnek az alapítványban íszetnlér Ferenc, Asztalos István és egy fiatal nagyváradi köl­tő, kinek nevét még nem közöltek. A bizott­ság döntését a , kultuszimnisztérium hagyja jóvá. HOGYAN VÉDEKEZNEK A REPÜ­LŐGÉPSZÁRNYAK ELJEGE­SEDÉSE ELLEN A téli repülések alatt a legnagyobb veszélyt a repülőgép szárnyainak az eljegesedése rejti magában. Ezáltal ugyanis a gép egyrészt sokkal ne­hezebb, mintán nagysulyu jég rakó­dik le rá a légből, másodsorban pe­dig a szárnyak alakja is megválto­zik, aminek következtében nem tud elegendő „felhajtó erőt“ aidíni ahhoz, hogy a gép a levegőben maradhas­son. Az eljegesedés ellen úgy védekez­nek, hogy a szárny első éhére egy felfújható gumitömlőt szerelnek. Amikor a szárny elkezd jegesedni, ezt a kis gumihurkát felfújják, ez- j által a jég a szárny elején megrepe­dezik. Az erős légáramlás azután be­lekap a megtöredezett jégdarabokba és azokat az egész szárnyról lehasit- ja. Olyan megoldás is van, amely a szárnyak belsejét füti meleg levegő­vel és így a jéglerak ód ást megaka­dályozza. 5NNSN-OI3NAN ÁLLAMI BIRTOKOK UKRAJNÁBAN Ukraj­nában jelenleg 2215 állami birtok van. Ezek összesen 6,300.000 hektár földön gazdálkod­nak, melynek túlnyomó része feketeíöld. Voi- hiniában és Podóliában 575 állami birtokot ta­lálunk. (TFK) UKRÁN TEJ- ÉS ZSIRK'ÖZPONT. Kievben százezer márka alaptőkével „Ukrán lej- és zsirközpent" létesült. Az intézményhez kerek 10 erer különböző üzem tartozik. (TFK) AZ USA PÉNZÜGYI HELYZETE. Newyorki jelentések szerint a nemrégiben engedélyezett 8 milliárd dolláros adóemelés már nem sokat segíti a pénzügyi helyzeten. Az 1943 pénzügyi évre ugyanis kejek 49 millárd dollár deficittel számolnak az államháztartásban. Érdekes megemlíteni, hogy 1933-ban — Roosevelt első évében — még csak 4 milliárd dollár hiány mutatkozott. Minthogy az 1943-ra előirányzott kiadások összege kb. 74 milliárd dollár, amit csupán 24 milliárd bevétel fedez, a 49 milliár­dos deficit tizenkétszerese a tiz év előtti hiánynak. (TFK) Kőrösmezőről gyalogmenetben indultunk a Kárpátokon át a titokzatos, ismeretlen Szov­jetunióba. Ősz volt körülöttünk, de nemcsak a természetben, hanem csodálatosképpen az itt lakó emberek lelkében is őszi hangulat, szemükben őszi szomorúság, arcukon a levelek sárga szine és lehullani készülő fonnyadtsága. Vájjon a nagy orosz Íróktól ismert általános orosz népi szomorúság ez? Lehet, hogy a régi és az uj élet együtt adja ezt a megrázóan egyhangú képet. Utunk elején, a volt lengyelországi terüle­ten még találkoztunk kedves, víg ukránok­kal és lengyelekkel, akik beszélgetés közben régi képeket, emlékeket szedtek elő a szek­rényekből, vagy az asztalfiókból s matatták: „Ez volt a mi házunk“. „Ez az esküvői ké­pünk“. „Valamikor itt nyaraltunk'*. . . A régi szovjet határon túl ez már nincsen. Az embereknek nincsenek emlékeik, a mult nem vigasztalja őket, hiszen 23 éve általá­nos a fájdalmuk, reménytelen a holnapjuk. Pedig Gogoly szerint e gyönyörű ukrán területen a legtündöklőbb fényű még a hold is- A világon sehol nincsenek ilyen pompázó meggyfák, mint itt. Amerre csak nézünk, a határ áldott jó termésű fekete föld. Mégis sápadtan süt a hold s olyan az ősz, mintha a nyár termése elmaradt volna!1 „Staroszty ne radoszty“— Az öregség nem öröm Naponta 30—50 km. utat teszünk meg. Menetvonalunkon sokszor nem találunk meg­felelő helyet még az elszállásolásra sem. Nagy ritkán egy-egy tanyaszerü település van, de csak olyan viskókkal, minr nálunk Magyarországon egy-egy község szélén az olábeigányok kunyhói. Zsuppfedcles, vályog­ból készült vackok. Apró ablakokkal és pisz­kos falakkal. Az ablakok legtöbbje szalmá­val van betömve a hideg ellen, ere sok he­lyen az egész düledező házikó körül van pa- lástozva szalmás trágyával. Ez az igazi szov­jetorosz kép. Ha benyit az ember a házba, legtöbb helyen kis előszobaszerü helyiségbe jut. Földes, ablaktalan sötét lyuk, kamra, mosókonyha kinézése van,. Innen nyílik egy ajtó az istállóba és a szobába s egy feljáró a padlásra. Trágyaszag, főtt burgonya, répa­gőz, dohos fülledtség. A szobák kicsinyek, nyitott fütőhellyel. Rozoga ágy, durva lócák, asztal, szekrény. Csín, szépség, ízlés sehol sincs. És a falvak mind ilyenek. Egyik házban öreg asszony és férfi fogad bennünket. Ijedten merednek reánk. Meg­nyugtatjuk őket, hogy csak pihenni jöttünk be kicsit, nem akarunk semmit. Kissé felenged­nek. Az asszony nagy csizmáival, melynek orrát piszkos kapcák helyettesítik, ide-oda topog a szobában, majd tejet tesz elénk az asztalra egy piszkos csuporban. Éhesek va­gyunk, de émelyedetten nézünk a tejre. Ra­gad a piszoktól minden. A tej szinte szürke szinü. Az asszony meg az ura azonban nem látja undorodásunkat és tovább kínál­nak. Kenyeret is hoznak. A fekete, korpás lisztből készült kenyér sem hozza meg étvá­gyunkat. Elháritjuk a kínálást 'és lassan meg­barátkozunk. Félelmük elmúlik s az orosz ember — mintha Tolsztoj muzsikjainak egyi­ke lenne —, mesélni kezd. Elmondja, hogy öt év előttig közös gazdaságban, kolchozban dolgoztak. De azóta, mint öreg, ő nem szá­mit embernek és élelmet sem kap. Egy fia van, az dolgozik csak, de a szülők után nem kap semmi fizetést, vagy élelmet. ,.Szturoszty nye radoszty“ (az öregség nem öröm) sóhajt- A kolchoz vezetőinek csak erős fiatalemberek kellettek. Ha pedig valaki megöregedett, nem kellett többé. Senki sem viselte gondjukat. Mazarov, a példakép Az orosz falvakban egyetlen kőépület az iskola, vagy a szovjetház. Úgy állanak a községben, mintha nem is tartoznának bele e szegény viskók életközösségébe. Általában skatuiyaszerüek, túlméretezett 8—10 terem­mel. Tanítás nincsen most, mert a tanítók legtöbbje a Szovjet embere volt és megszö­kött a vörösökkel, vagy az ukránok maguk verték agyon. Egy üres iskolában a szétté­pett térképek, csomóba hányt könyvek és fü­zetek között keresgélve ráakadtunk Maza- rovnak, a szovjet ifjúság vértanújának ké­pére is. Fiatal, alig 14 éves gyerek, akinek képe a szovjet nagyságok: Sztálin, Lenin, Budjenni között volt mindenütt. A nagy tisz­teletet úgy szerezte meg, hogy gyerekésszel szüleit — akik otthon család’ körben össze­hasonlították a Szovjet és a cári uralom alat­ti életüket és sóhajtva mondták, hogy jobb volt a cár alatt —, feljelentette a szovjet ve­zetőknél. Természetesen a szülőket azonnal kivégezték. A szovjet vezetőktől dicséretet kapott fiú büszkén hazament a kivégzés után s nagyanyja otthon agyonverte. így lett a szülőgyilkos, szerencsétlen Mazarov a szovjet ifjúság vértanúja és példaként felmutatott hőse. A szovjet fiatalság nevelésének ez az egyik legjellemzőbb példája. Nem csodálkozhatunk, ha a gyermekekben a szülők tiszteletének, a I családi szentély, az otthon becsülésének a leg­csekélyebb szikrája sincsen. A rumiéi vallási nevelést nélkülöző, anyagias szovjet oktatás­ban részesülő gyermekeket azután, alig ser­dülnek fel, kolchoz-munkára fogják. Itt a folytonos munkában, szellemi eltompultság- ban, mint a vadállatok éltek. Viselkedésük is vad, feltűnően idegenkedő és bizonytalan. Szemük fénytelen, érteiemnélküli. Arcuk sá­padt, testük rokkantán sovány és elkinzott. A föld népe anyagilag és erkölcsileg is csak süllyedt a szovjet uralom alatt. A város A nagy, sivár területek, szegényes községek után kanyargó hullámos országúton kék ár­nyalatú szürkeségbe, a városba jutunk. Csu­pa fehér pala a házak borítása. Úgy gondol­juk, most a kultúrával találkozunk. Végnél­küli tarlók, sárguló répaföldek és eldugott kis kunyhók, piszkos községek után végre város! De csalódunk! Az emberek kinézése, viselke­dése ugyanaz. Egyforma fülrehuzott sapkák, hatalmas kendők, nagy csizmák, rongyokba tekert lábak, szürke és újra szürke ruhák min­denkin. Az arcok is szürkék, kifejezéstelenek. A város nagyrésze romokban hever. A megmaradt rész sem gyönyörködtető. Rend- szertelen épülettömegek. Egyszobás tömegla­kások. Nem különbözik a légkör a községek­től. A ruházat is silány, ízléstelen rongy. Csupán a városi nőket még jobban eltorzítja az arcukra kent vastag púder és rúzs, de egyébként nem mások, mint a községi tö­meg. Az emberek rongyosan lézengek, csa­lódottak. Kik tartották fenn tehát ezt a rendszert? Kiknek volt érdeke, hogy a gazdag, termé­szeti kincsekkel rendelkező orosz földön ilyen nyomorban élő emberek legyenek? Kiknek hozott ez hasznot? A szovi.ee vezetőknek! 5 kik ezek? (K. F.J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom