Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-11 / 255. szám

ELLENZÉK I 5 1942 november 11. 150 év Ma van 150 éve, hogy a nemes ifjak színját­szó társasága, vagy ahogyan magát nevezte: „köztársasága", Fejér János „elöljáróságával" megkezdte a Belszén'Uteában, a Rhédei-ház báltermében az állandó erdélyi színészetet. Ez a ház a Jókai-utcában, hála Istennek, még ke­ményen áll és homlokzatán emléktábla hirdeti — a százéves forduló hálás érzelmeinek bizony­sága —, hogy a magyar nyelv és művelődés érdekében hatalmas munka indult meg ott. A nagy társulat rövid tevékenység után — az anyagi nehézségek és a német szülészet nyo' mása miatt — elhagyta ezt a hajlékot és a Fő- ,tér, meg a mai Deák-utca sarkán levő Pataki- házba költözött, de évek múltán ismét vissza­tért az első tanyára, hogy nagy vezérének, id. Wesselényi Miklósnak halála után pedig a lő­tér! Wesselényi-ház lovagló iskolájába, maid változatos Odisszea után, 1821 t.»n a Farkas-ut­cai kőszínházi! telepedjék be. Nyolcvan egyné­hány esztendő után fényes hajlékot emeltek a színháznak a Hunyadi-téren, ahonnét oj ura­lom szorította ki a sétatéri Színkörbe, amelynek helyén már előzőleg is állott egy kedves, nagy fából épült nyári aréna, Korbuly Bogdán bő­kezű intendaturájának müve. A kolozsvári ál­landó színház, nem számítva kezdetén más vá­rosba való menekvéseit, mmt például kétéves debreceni tartózkodását, magában Kolozsvári nyolcszor változtatott lakást 1792-től 1941-ig, szóval majdnem 149 éven át. De nem változtatott soha lelket. Se szülésze­te. se művelődése, se közönsége. Színészeiben mindig több épeit, mint másutt. Nem csodálkoz­hatunk, ha tudjuk, hogy már az első társulat­ban két olyan lángész volt. mint gidófalvi Jan- csó Pál. „az első magyar komikus" és Kótsi Patkó János, a volt lovaskapitány, az első szí­nészi mondat elszavalója Kolozsvárt és az első Hamlet Magyarországon, aki fényes tehetségé­vel, gazdag atyja pénzével, id. Wesselényi Mik­lós tiszttársi barátságával és kemény erélyével a Pataki-házt'an a kolozsvári színészet első fénykorát varázsolta elé. Avagy ne nőtt volna fel itt a magyar szinimüvészet hatalmas galé­riája, mikor ilyen örök nagyságok tündököltek itt egymás után. mint Dériné, Egres,sy Gábor, aki Kolozsvárt kaparta elé a Bánk bánt és a kassai kísérlettől eltekintve, itt indította el diadalmas útjára Jászai Mari, Pálmai Ilka, Pau- lay Ede. Szigeti József. Újházi Ede, E. Kováls Gyula, K. Ce.rő Lina. Krasznavné, Szentgyörgyi István, Várady Miklós, Hegedűs Gyula, stb. És micsoda művelődés ragyogott és szeretet sugárzott' Döbrentei Gábor drámai pályázata Bolyai Farkast lelkesítette fel és tulajdonkép a Bánk bán életrekeltét is okozta. Kólsi Patkó megvetette a Shakespeareákultusz alapját, mely sehol oly nagyra nem nőit, mint Kolozsvárt. A kolozsvári színház első karmesterei közt volt Lavotta János, a verbunkos zene továbbvivője és Ruzitska József, aki Kolozsvárt szerzetté és vezényelte az első magyar operát, a „Béla fu­tását". Még a Bach-korszak sem bírta az 1821. után állandó színházba törekvő német színé­szetet szóhoz juttatni. És egyre nőtt ez a mű­velődés. Ha nem sikerült Havi Mihály igaz­gató különben magas törekvésű operai kirán­dulása Bukarestbe a 60-as években, annál si­keresebb volt a bécsi kirándulás a 80-as évek­ben. Ditrói Mór közel félszáz napon át, a mult század végén, egyfolytában magyar ciklust birt rendezni és inmn szervezte meg a Vígszínház első nagy társulatát; Japovics Jenő rendszeres ifjúsági előadásokat vezetett be. magyar tör­ténelmi, majd klasszikái ciklusokat nyújtott. Nem csoda, ha olyan színigazgatók törtek utat ezeknek, mint a műkedvelő Nagy Lázár, a szak­értő Feleki Miklós, vagy Mátrai Fetegh Béla, vagy Megveri Dezső és az intendánsok sorá­ban a munkás, vagy bőkezű Eszterházy Kâlmâ- nők, Gyarmathy Miklósok, Bölöni Józsefek szerepeltek, nem beszélve a régi bizottságok- ról, ^amelyeket az országgyűlés küldött ki és a későbbi színi választmányokról, amelyek az államhatalom és a társadalom képviseletei vol­tak. Beszéljünk e arról, hogy az uj században Kolozsvárnak már önálló műsora volt, hogy a kisebbségi korban a színház a magyar ellenál­lás mellé fegyvere volt és ősbemutatók, erdélyi dráma pályázatok és egyéb módozatok segítsé­gével, erdélyi nevelésű kiváló erőkkel az uj er­délyi irodalom drámai részének fogantatását segítette. Ugyancsak fölösleges szólnunk róla bőveb­ben, hogy politikai cs társadalmi élet itt min­dig összekapcsolódott a kolozsvári .színházzal s igy szilárd, lelkes, ízléses szinházi közönség ne­velődött és fejlődött ki, amely, ha olykor» többnyire a nehéz közélet miatt, félig-meddig hütlenkedett is és válságokat fokozott, mégis lu’ajdonkép kitartott mellette és egyre nagyobb lelkesedéssel tért vissza hozzá mindig. A nemes ifjakat nemcsak az 1790-ben Budán indult szín­házi mozgalom, hanem ugyanakkor az erdélyi országgyűlésen az Aranka György-íéle nyelv­művelő indítvány hatása is mozdította meg és az országgyűlés minden súlyos pillanatban gon­doskodott a színházról bizottságok, törvénypk, sőt adókivetés utján is, mint mikor a közada­kozásból épülő színház félbemaradt. Egész kü­lönleges. közjogi helyzet alakult ki. Még vállal­kozások idején is Nemzeti Színház volt a ko­lozsvári, mögötte állam, város, közönség szi­lárdan, segítő kézzel állott, nem beszélve'az ők lelki és szellemi együttérzéséről. Ezt a közön­séget sehol sem bírták felülmúlni. Ez a közön­ség birtokot ajándékozott a színháznak (Ujfalvy Sándor), lovat, kocsit, szekeret kedvenc színé­szének és annyi forró estet, mint aligha valahol még a világm. Úgy látszik, a kisebbségi kor nagy kifáradása után a város megint a régi kezd lenni. Ez a gyönyörű mult megérdemli, hogy most a 150. évfordulóra az időkhöz mért egyszerű­séggel ugyan, de forrón megünnepeljük. A szín­ház néhány napi halasztással vasárnap, novem­Rém űzetik ki a törvényellenes módon köí tőidre távozóitok részéről átaíalt pénzösszegeket KOLOZSVÁR, november 11. A m. kir. minisztérium 5.180—1942. M. E. szá- , mu. fend elet értelmében a törvényellenesen, tehát hatósági engedély, érvényes nth vél vagy határ átlépési igazol vány nélkül kill földre távozott ah, vagy a törvneije^ a- nesen, tehát érvényes útlevelük lejárta után külföldön tartózkodók részéről, vagy megbízásából belföldre átutalt pénzösszegeket a Magyar Nemzeti. Bank, vagy az átutalásban közreműködő pénzintézet nem fizetheti ki annak a személynek. (.ki­nek a javára átutalták, hanem az átutalt összeget zárolt számlán kell jóváírni. Vaáés József Feí©nc királyi liercen Kolozsváron (Dr. vitéz József Ferenc főherceg több- napi tartózkodásra Kolozsvárra érkezett. A királyi herceg hétfőn megjelent a ko­lozsvári Nemzeti Színház szokálsos hétfői Tizes Szervezet előadásán. Keddien dél­előtt megjelent n városházán, ahol a vér SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET H színház íuaieuma alkalmából Vánticrdíjat alapított báré rosréndezési kérdések iránt érdeklődőit. Délután részt vett dr- Faragó Ferenc egye­temi tanár előadásán és nagy érdeklődés­sel m égitek intet te azokat az intézménye­ket, amelyeket a város a felszabadulás óta létesített. Kemény János főigazgató KOLOZSVÁR, november 11. A kolozs­vári színjátszás 150 éves évfordulója al­kalmából báró Kemény János, a kolozs­vári Nemzeti Színház főigazgatója jubileu­mi serleget, alapított. A serleg célja az, hogy vándordíjként azzal évről-évre ki­tüntessék a kolozsvári Nemzeti Színház­nak valamely tagjóit, aki az év folyamán elörevitte a kolozsvári Netnzen Színház ügyét. Az évenként odaítélt serlegre min­den alkalomkor rávésik a kitüntetett mű­vész nevét. Az elgondolás szerint 50 esz­tendeig forog ez a serleg a kolozsvári mű­vészeit között. 50 év múlva pedig beke­rül történelmi dokumentumként a Kolozs­váron alapítandó Magyar Művészeti Mú­zeumba. Azt remélik, hogy egy ilyen év­ről-évre kiosztott elismerés, még fokozni fogja azoknak a művészeknek lelkesedé­sét és munkáját, akik felismerik azt, hogy Kolozsvárnak milyen döntő szerepe van a magyar művészet megőrzése és to­vábbfejlesztése tend elén. KOLOZSVÁR, november 11. (Az El­lenzék munkatársától.) Budapestre való utazása előtt beszélgettünk Lenhardf Ilo­nával, a kolozsvári Nemzeti 'Színház szép- hangú szoprán énekesnőjévé1. Lenhardt Ilona a Bohémélet Musette je, egyike a leg­többet foglalkoztaíott magyar rádióéne­kesnőknek. Ma. szerdán délután 5 órakor ötvenedik koncertjét adja a budapesti stu* dióban s ugyanakkor elmondhatja, hogy a külföldi rádió stúdiókban eddig har- minchétizben éneke t. Megkérdezem a becskereki származású szőke Lenbardt Ilonát, hogy miképpen lett énekesnő? — Budapesten a Zeneakadémián Sza­bados Béla tanítványa voltam, majd ta­nultam Ábrányi Emilnénél is. Mindjárt a 'vizsgáéiőadials után ösztöndíjasnak akart Szerződtetni a budapesti Operaház és ugyanakkor ajánlatot kaptam Zágrábból, ahol pontosan négyszer olyan nagy gázs-it ígértek. Az utóbbit fogadtam el, mert sajnos, az előbbiből nem tudtam volna megélni. Három évig voltam Zágrábban és tökéletesen megtanultam a horviát nyel­vet. Ekkor mégegyszer hívott a budapesti Operaházhoz minden magyar énekesnő vágyainak végcélja. Megint csak Radnav Miklós igazgató volt az. aki szerződtetni akart, mikor már hazautaztam és közvet­len a szerződés aláírása előtt voltam, meghalt szegény Radnav és igv az én ope­raházi szerződtetésem sem sikerült, mert Radnav utódja nem volt köteles teljesíte­ni azokat a kötéseket, amelyeket elődje hozott létre. így nagy vidéki városok kö­vetkeztek számomra. Szegeden, Miskol­con énekeltem és játszottam klasszikus operetteket is. Talán érdekes megembte-' nem. hogy milyen véletlen játszott köz­ben életCDi és pályám alakulásánál. Kény­telen voltam Zágrábba menni és hazatéré­semkor azért nem szerződtethettek mind­járt, mert idegen hangsúllyal kezdtem ma­gyarul h észlelni. Mire azután Slzieren esé­sen elhagytam az akcentusomat, meghalt a pártfogóm, Radnay Miklós. — Milyen szerepeket énekel legszíve­sebben? — A Hoffmann meséit, a Lakmet és főleg a Traviatát, de szívesen játszom klasszikus operetteket is, igy Lehár és Kálmán Imre muzsikája áll közel hoz­zám. Most még azt mondja, csillogó szem­mel : — Eddig nagy csendesség volt körülöt­tem. de úgy látszik, ezt minden uj állo­máshelyén végig kel] csinálni. Most bol­dog vagyok, mert énekelni fogok a Lak­úiéban és a Vigözvegyben, amelyet még sohasem játszottam. A Denevért is műsor­ra tűzte a színház és aminek legjobban örülök, a tél folyamán eljátszom a Luxem­burg grófja női főszerepét, amelyet olyan sokszor és olyan nagy kedvvel játszottam már. (—rí. —i.) Adományok a téli segélyakcióra A Kormányzó Ur hitvese Őföméltósága segélymozgalmára a 99.000. számú posta- takarékpénztári számlán november 7~én a következő adományok érkeztek: Dréher Jenő és neje (Martonvásár) 10 ezer pengő. Soroksári Textilipari Rt. 2000 pengő, Felten és Gudleaumey (Budapest) 1500 pengő. Mgayar Kender. Len és Jut- taipar Rt. (Budapest) 1000 pengő, Rosse- nutnn (Budapest) 500 pengő, Textil mü­vek Rt. (Sepsiszcntgyörgy) 500 pengő. Fiedler János Lenipari Rt. (Budáját) 200 pengő, Jose Gallarl-Kirbau Dugógyár (Budapest) 200 pengő. Gardenia Csipke- függöny és Szövőgyár (Budapest) 150 pengő. ,.Tetraíí Rt- (Budapest) W0 pengő, Franké Support (Budapest) 50 pengő. N. N. (Budapest) 20 pengő. Baritz Árpád (Dós) 5 pengő. IJerskovits Margit (Kolozs­vár) 5 pengő. Szőr Lajos (Szinérváraljo) 1 pengő. Természetbeni adományok: Jan- csó Gyula (Dunakeszi-Alag) egy csomag vegyes ruhanemű. bér 15-én díszelőadást fog rendezni a 150. év­fordulón két napig. A szinházi előadáson kivül még sok szép csendes egyéb alkalom is kínál­kozik az emlékezésre: az emléktábla meglisz- telese a Jokai-uícában, számos jeles színészünk (Jancsó Pál, Csergő Celesztin igazgató, László József, Gyulai Ferenc, Neéb Mária, Székelyné Ungar Anikó, Fehérvári Antal és Megyeri De­zső igazgatók, Szombathelyi Béla, Pusztai Béla, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Várad! Miklós, stb.) sírjának megkoszorúzása. És ki keltene nyomozni, hogy felesége, a felséges szépségű Fejér Rozália mellé nem temették-e Kólsi Palkó Jánost is a voJt minorita templom­ba? Az emlékezés a magyar alkoló erő, kultú­ra és diadalmas magyar művészet megbecsü­lését jelenti. Osztozzunk tehál mindannyiac szivvel-lélekkel a színház ünnepében! H szombathelyi Egyházi Énekkar hangversenye Kolozsváron November utolsó hetében ritka élményben lesz része városunk zenekedvelő közönségé­nek. A főtéri Szent Mihály-templomban no­vember 25-én délután 120 szombathelyi egy­házi' éneklési ajkán megcsendülnek az egyhá­zi polifon muzsikának klasszikus remekei. Nyolcvan magyar fiú ée negyven férfi alkot­ják ezt a kart, melyben a tanügyit főtanácsos­tól a kereskedőig, a gimnazistától az elemi iskolásig a férfitársadalom minden osztálya és kora képviselve van. Palestrina, Oriandus, Vic­toria Ó6 Ingegneri halhatatlan, de elképzelhe­tetlenül nehéz müveiből adnak elő csodálatos dinamikával, biztonsággal és az aprólékossá­gig menő gondossággal. Éppen ez a kar két értékmérő fókusza: a finom, aprólékos kidol­gozás ce a nagyvonalú egység. Akik a szom­bathelyieket hallották otthon, vagy vendég- szereplésükkor, joggal állítják, hogy ez a ma­ga nemében egyedülálló magyar Schola Can- torum utolérte a bécsi énekesfiuk, vagy a salz­burgi és a müncheni székesegyházak énekka­rát s nem tudják, mit dicsérjenek jobban, a basszus egzengésszerü ércét, vagy a drága, bo- gárszemü gyermekek üvegtiszla hangját. A Schola Cantoruin Sabariensis megalapítója esi karnagya: Dr. Wemer Alajos, a római Egy­házzenei Főiskola kitüntetéssel végzett maest­roja, aki ma a budapesti Zenei Főiskolának is tanára egyúttal, nyolc év alatt bámulatos énekkart teremtett, melynek legfőbb értéke és érdeme az, hogy roppant munkával, csodás művészettel, liturgikus intelligenciával a ,eg- magasziosabb zenének fejedelmi kompozíciói­ból szedi, építi, íejieszti programját. A Schola Chantorum-ok akkor alakultak, amikor az első keresztény századok üidözteíé- sei után az istentisztelet a bazilikák íényéb-n kivirágzott. Kettős céljuk volt: i. liturgikus, hogy az ártatlan gyermekhangok a legmél­tóbban tolmácsolják az Ur szentélyében a hí­vők fohászait s a lérfihangokkal együtt a leg­komolyabb és leághitatosabb színezetet adják az egyházi énekeknek; 2. kulturális, hogy az erre fogékony gyermekeket a lehető legkisebb korukban vezessék be a zene gyönyörűségei, világába és lelkűket átitassa a legmagasabb énekkari művészet. Ez a kora tavaszi szentelt vetés erkölcsi és művészi szempontból egy­aránt mindig megteremtette a maga bőséges aratását. A fiatal karnagy, aki még nincs negyven­éves, pap, zeneszerző cs pedagógus egy sze­mélyben, a szombathelyi schola-jával tökéle­tes rátermettségéről, klasszikus szakképzett­ségéről és istenáldotta géniuszáról tesz bizony­ságot. Az ő ,,a capella" énekrciivéezete olyan fokot erf el, melyről nem lehet elég oiagr.sz- talólag írni s az értékelésének tegigazibo for­mája az, ha hálát adunk istennek, hogy meg­ajándékozta a magyar zeneKuiturát n szombat­helyi énekiskolával. Df. Wemer gárdájában az Ur instramentuma zeng és ímádkoz'k. A fővárosi katolikus és nem katolikus ze­nei kitűnőségek, egyházi és világi kiváló mu­zsikusok, mikor először hallották a szombat­helyieket, ámulattal s könnyes szemekkel kér­dezték ..egymást: Hogyan, hát a magyar fiuk erre is képesek? Schola hanganyaga, énektech­nikája, énekstílusa valóban nagyszerű, mert a legkényesebb és legkényelrneiicnehb fekvések­ben is biztos indítások és- kristálytiszta intoná- piók, hajlékonyság, szirtessé”, az erő har­móniája, arányossága, kontrasztjai jellemzik. S nem ötletesség, vagv szenzációkeresés, ha­nem intelligencia és finomság, hogy dr. Werner nem szívesen énekelteii scholáját templomon kivül. Az ő karának énekelni tudása érvénye­sülne bárhol is, de legigazabban mégis a temp­lomban él. Wemer dr. nem produkciókat ad, nem tapsokra pályázik s éppen ezért rokkal többet ér el: hallgatói boldogitását, leket ne­mesítését, Isten dicsőítését. A technikai szervezés munkáját a főtéri rém. kát. plébánia gazdasági hivatala vállalta iMá­tyás knály-tér 15., az udvarban), ahol a 3 és 2 pengős fenntartott helyek előjegyezhetek; jesznek ezenkívül 1 pengős ülőhelyek cs 50 fil­léres állóhelyek az ifuság részére A hang­verseny műsorára legközelebb visszatérünk. (Dr. k. T.) OLASZ—MAGYAR ÜNNEPSÉG RÓMÁBAN RÓ.MA, november 11. Impozáns olasz—magyar ünnepség színhelye volt a Hómai Magyar Intézet, a Fa- lazzo Falcon ieri, amelyet az ,XTnio­né Storia de Ária“ tekintélyes római művészeti és tudományos egyesü­let több mint 200 tagja látogatott, meg Az intézet mütörténeti neveze­tességeinek a megtekintése után a díszteremben zajlott le az ünnepség, amelyen Gr. Uiff. Romok) Artdoli professzor, az egyesület elnökének lelkeshangu bevezetője után Mihály László, lapunk római munkatársa tartott „Magyarország és a római magyar Akadémia“ címmel olasz- nyehrü előadást, amelyet a nagyszá­mú olasz közönség meleg tetszéssel fogadott s a végén, az elnök záuósza- vai után is, sokáig melegen tfuUe- .tett az olasz—magyar barátság mel­lett. Az ürmepfiégen képviseltette magát a római magyar Akadémia vezetősége és a római magyar kirá­lyi követség is. Ö!¥si?edsz8r énekel ma a bsdape'ti rádióban Lenhardl Ilona, a Roiszsvári Nemzeti Színház énekesnője

Next

/
Oldalképek
Tartalom