Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-14 / 258. szám
ellenzék: Sí 1942 november 14.' A szociális kérdés M Kovrlg Bála Rector TTIagnificus előadása az Erdélyi Párt kolozs- ív vári tagozatának 1942 november 3-án tartott összejövetelén sxS Századunk első háborúja után a szociális •>öíjí}lődés sodra meggyorsult. A harmincas t-da vekig erőteljes szociális átértékelődés követ- J3s*zett he, akkor is, hogyha ennek az irányát e s a jelentőségét a magyar társa da lóriinak bninnden tagja nem is ismerte fel a maiga tel- Asajsségében-. Mi váltotta ki ez.t az átértékelő- Mindenekelőtt magának az akkori ínosonkaországi magyar társadalomnak, a trda- inooni magyarságnak belső átalakulása. Átala- áífjulása szellemben és szerkezetben. Szerke- ulJstben is, mert az első háborúnak az ese- ujflériyei következtében mindenki látta, hogy 7így fegyveres küzdelemben csak az a nép ulMlhatja meg a helyét, amely haderejének 103toképességét gazdasági önállósággal, terme- lásssének berendezésével is meg tudja támasz- in in n i. Minden ország igyekezett olyan közbe- > naen d e zéseket, olyan termelési rendszereket, :yílyan termelési kereteket teremteni, amely Juliánokon egy háborúban is n)e gmarad a t ár- bnadalom és szolgáltathatja azokat a fegyverseket. azokat a nyersanyagokat, amelyekre a uajem/.et jogos érdekeiért harcoló, küzdő had- 1 méregnek szüksége van. Ez a törekvés mindé- Jiiaiitt kialakította a nagyipart, a gyáripart, tsizt lényegesen fejlesztette, kereteit tágította. ••Oe nem a gazdaságosságnak a szempontja, oaem az az elv érvényesült, hogy minden ipar áss minden termelés a gazdasági szempontból a legmegfelelőbb helyen bontakozzék ki, ha- onem hogy lehetőleg minden ország rendel- oxezzék azokkal a termelési feltételekkel, ame- r/.yek háború esetén biztosítják nemcsak a I Marsa dalom megélhetését, hanem a haderő- ■•mek ütőképességét is. Így alakult ki Magyarországon is az erő- oteljes iparosodás, amely mindig a városia- osodásnak fejlődésével kapcsolatos. Ez tö- okél&tesen átalakította a trianoni magyar társadalom szerkezetét és odáig vezetett, hogy '11935-ben már az őstermelő lakosságnak számaránya az egész akkori társadalomban nmindössze 49 százalék volt. Abban- a Magyar- oországban. amely tudvalevőleg mindig mint uúgynevezett agrárállam volt nemzetközileg is- rrmeretes. líyen erőteljes átalakulása a tá-rsr- b dalomnak természetszerűleg mindazokat a aszociális problémákat is napirendre tűzte, i amelyek az ipari termeléssel, a gyáripari í sa játos üzemi viszonyokkal és a városi é 1 et_ I formával kapcsolatosak. Ez volt az egyik tényező, amely sürgette, siettette a szociális fejlődést. A másik meg az, hogy a húszas-harmincas években a külföldön sok jó magyar ember megfordult és megdöbbenéssel tapasztalták a nyugati országok népének a magyar néppel szemben lényegesen kedvezőbb életviszonyait, tehát a magyar népnek viszonylag elhagyatott, bizonyos tekintetben elhanyagolt helyzetét. Az összehasonlítás a különböző népek életproblémáival, minden hazáját szerető gondolkodó magyar tőben kiváltotta az erőteljes akarását egy emberibb, becsültebb, a magyarnak értékedhez méltóbb élethelyzet kialakításának. Ez türelmetlenséggé fokozódott, hajtotta a gondolkodó, akaró, cselekvő magyarságot afelé, hogy a magyar nép számára méltóbb élethelyzetet, éleik örül menyeket alakítsanak ki. Ebben az időben ama gyár Ságnak életkör- nyezetében két hatalmas mozgalom iámiadt. Az egyik a bolsevizmus, o másik a fascizmu.s. A bolsevizmug a maga értékrombolásával és erkolcspusztitásávad nagy figyelmeztető jel volt az égbolton. Sokan tanultak a bolseviz- mushól. a cárizmus összeomlásából és a bol- sevizmus által kiváltott nagy értékveszteseg- bul. De vaunak, axik joggal állítják, hogy a törvények és kormányzati intézkedések nem egyszer a félelem szülöttei. Nem egyszer annak tulajdoníthatók, hogy a birtokon belü- bek. az uralmon levők kedvező helyzetüket féltik a deposszedálás veszélyétől és ezért teremtenek humánus intézkedéseket. A másik mozgalom a fascizmus. A fasciz- mus megmutatta a nemzeti és a szociális gondolatnak együvé tartozását és azokat az értékeket, amelyeket egy nép javára kívánt a nemzeti gondolatnak és politikának a szociális eszmével való ötvözése. Jó magyarokat, erős hazafiakat ez a példakép is arra késztetett, hogy ösztönözzék, sürgessék, irányítsák a magyar szociális fejlődést. Szociális kérdések . . . Hányszor szokás emlegetni ezeket a kifejezéseket és mégis mennyire bizonytalan ezeknek a'fogalmi tartalma. Szociális kérdés: társadalmi kérdés. De a társadalomról is úgy beszélünk, mintha a IcgtiSztázottahb, legnyilvánvalóbb lenne a társadalom fogalmának a tartalma. Pedig ha társadalmi kérdésről beszélünk, akkor legfontosabb, hogy tudjuk: körülbelül mi is az a társadalom? Nép, nemzet, társadalom: bizonyos ember- közösség. Sokszor ugyanaz az embersoknság, sokszor nem az. Semmi esetre sem azonos az államnéppel, mert hogy mennyire nem az, azt éppen Erdélynek a magyarsága .jól tudja. Amikor nem tartozott a magyar államnak a népéhez, de tagjának érezte magát a magyar nemzetnek. Tagja volt a román államnépnek, de nem volt semmije a román állam. Tehát, ■ilyen alapon könnyen megértjük, hogy a magyar 'nemzet, a magyar társadatom mennyire nem azonos a magyar államnéppel. A nép mindig égy embersokaság, amely érzi és tudja, hogk vaunak közös értékei, amelyeket meg kell őriznie, mert sajátja, de azért is. mert a saját érték többe lenek is értéke. Ezek az értékek lehelnek a hagyományai, lehet a néprajznak minden kincse, lehet eszme, dal, szenvedés, a mult könnyes fájdalma, a történelmi élmények, lehet öröme a múltnak és> a jövőnek minden reménye. Ez a nép. De a nép nem szervezet, A nép nem történelmi életet él. A nép értékeknek a síkjában dolgozik, fenntart, átalakít szellem vagy fajtabéli értékeket. Akkor, ha ezt a sokaságot nem aszerint vizsgáljuk, hogy honnan jöttél?, mi van benned?, miért áldozol?, mit tartasz fenn?, mit akarsz átörökíteni utódaidnak?, unokáidnak?, hanem azt kérdezzük: mit akarsz kifejteni a történelemben?, milyen hivatást vallasz?, miért szer- vezkc-del?, mi az, amit fenn akarsz tartani a népek társadalmában?, mivel akarod gyarapítani az emberek éleiét a történelembe való belenyujtózkodásoddal? — akkor már a nemzetet értjük. Tannak azonban még nemzetek, amelyek nem egynépii, hanem többnépii nemzetek. Amikor a törtéelemben összenőttek és tár- sadalmasultak, egymásba kapcsolódtak különböző népek, hogy ugyanabban az életformában, megőrizvén mindegyik a maga szabadságát, együtt kifejtse képességeit, és ezzel gazdagítsa az emberiséget. Ily többnépii nemzetnek vallotta honát a magyar. És ma is még, mint európaiak és mint keresztények és mint a hagyományoknak a nemzete, el akarjuk hitetni magunkkal azt, hogy mi több- népü nemzet vagyunk. De ha az élet valóságát, a magyar realizmust nézzük, azt kell mondanom, hogy csak mi látunk velünk egybekapcsolódó, velünk együttélni akaró, a magyar nemzetnek hivatását vállaló más népeket, amikor akikről így vélekedünk, nem vallják a magyar hivatást, nem vállalják a magyar nemzetnek a jövőjét és mindazt, ami nagy hivatással áldozatként valamennyiünket kötelez. A magyar realizmussal látnunk kell hogy e nemzetnek egyetlen egy gondolati eszközt sem szabad sutba dobnia. Népekről beszélünk, amelyekről azt hittük, hogy a mi irányításunk alatt népek a magyar nemzetben, de ezek már nem ilyen népként viselkednek) Ezek közül nem egy már más nemzethez, az általuk vállalt. más nemzethez tartozik éls ekéni viselkedik. Erre való tekintettel lássuk azt a szörnyű bonyodalmat, amelyben népünk él ugyanabban a hazában, amely számunkra az élettér. Ebbeh a hazában most több nemzet kereszteződik. Hol vannak a 'határaik? A lelkekben, a szellemekben, a demarkációs vonalak a szivekben és agyakban húzódnak, ezek szünetlenül keresztezik egymást. Itt Erdélyben is több nemzet él, de nem lehet meghatározni, hogy hol kezdődik és hol végződik az egyik és másik, mert az csak a lelkekben, magatartásban és áldozaton keresztül ítélhető meg, hogy ki hova tartozik. Tehát ennek meglátásával kell kezdődnie minden szociális kérdésnek a látása Magyar- országon. Kevesen vaunak — mert ha statisztikát nézünk, hogy az ideológiához hogyan tartoznak és vonzódnak az emberek, már ott tartunk, hogy Magyarországon is kisebbségben vannak azok, akikben él a magyar nemzeti tudatosság és a szüntelen felelősség a magyar közösségért. Milyen belső feszültségek lehetnek, téphetik és feszíthetik g magyarságot a nemzeti kérdéstől eltekintve? Kiválthatja ezt vagy a nemzeti jövedelem és vagyon megoszlásban való súlyos aránytalanság, vagy a nemzeti1 elit és az általa vezeteti rétegek közötti eltávolodás, megnemértés, vagy az, hogy az osztályként megszervezett és meg nem szervezett rétegek nem élnek az ő általuk fenntartott. kifejtett értékeknek megfelelő színvonalon. Ismét lehet az oka az ilyen szociális feszültségeknek a kulturális helyzet. Nin- osen arány például egy_egy társadalmi rétegnek társadalmi jelentősége, ért ók ne velő teljesítménye és a nemzeti kultúrában való szerepe között. A szociális kérdés tehát nem azonos a munkáskérdéssel, nem azonos egyik vagy másik társadalmi rétegnek a kérdésével, a jövedelem és vagyon megoszlásának a kérdésével sem. Ez az egész kultúrának a kérdése, mert minden kulturlerüleben feltalálható a szociális kérdésnek bizonyos formában való megnyilatkozása, mert minden kid- tárterületen vannak mozzanatok, amelyek az emborközii és csoportközi együttműködést akarják. Izlandban, Norvégiában a halászoknak a foglalkozási rétege az, amely elsősorban érdekli a közt, Hollandiában a kereskedelmi réteg olyan jelentőségű, hogy a kereskedelmi foglalkozásban érdekelteknek szociális helyzete lényeges mértékben befolyásolja az egész közösség életét, tehát a kereskedők szociális kérdése az első nemzeti és szociális kérdés, Ha a magyar társadalmat nézzük, meg kell állapitanunk, hogy a magyar társadalmi szervezetre figyelemmel az agrár szociális kérdés esősorban az. amely a mOigyar nemzetnek első szociális kérdését alkotja. Voltak idők, amikor erről a figyelmet el akarták terelni. Voltak idők, araikor elsősorban az iparosodott rétegnek a szociális kérdéseit valósították meg. De nemzeti szempontból nem ez lelt volna az elsőrendű fontosságú, a legnagyobb fontosságú szociálpolitikai kérdés. Mert ükkor, amikor városi és ipari vonatkozásban az előadott mozzanatokban aránytalan lépést tartottunk sok európai állam fejlődésével, ugyanakkor agrár vonatkozásban a magyar földművelő társadalommal ezt a lépést mellőztük. Hová vezetett ez? Még nagyobb városba- toxlódáshoz. Miért? Mert a kedvezőbb munkafeltételek, a kedvezőbb munkaviszonyok vonzották a mezőgazdasági népréteget a városba,. Magyarországon egy egéseen sajátos, hatalmas társadalmi réteg van, amelyhez képest ilyren arányú és mértékű társadalmi réteg közép- és keleíeuropában sehol sem található. És ez a mezőgazdasági munkások, napszámosok és cselédek hatalmas rétege. Míg a közép- és keleteurópai államokban a mezőgazdasági foglalkozásnak nak 80—90 százaléka önálló gazda, vagy önálló bérlő, tehát a maga számlájára termelő, addig Magyarországon a mezőgazdasági foglalkozásuaknalc 65—70 százaléka munkavállalói sorban mezőgazdasági napszámos, cseléd, idénymunkás, törpe részesbérlő, részes földművelő, kertész, s‘tb. Az agrárkérdést sokan szeretik kizárólag a föld haszonkérdésének minősíteni. Az agrárkérdésnek a súlypontja kétségtelenül itt van. De ne engedjük, hogy kizárólag az agrár- slrukturában és annak módosításában lássuk a mezőgazdasági szociális fejlődésnek egyetlen lehetőségét. Nagyon jól tudjuk, — hiszen külön előadás tárgya lehetne — hogy mennyi termelési, szociális, nemzetpolitikai szempont játszik közre agrárszervezetünkben. Ezeket a szempontokat összeegyezteti egy magvar törvény éspedig egy nem is olyan régen, 1939-ben hozott magyar törvény, amelynek az volt az általános alapelve, hogy éveu- kint 100—120—130 ezer hold vezettessék át a nagybirtoknak a sorából a kishirtoknak az életkörébe. Ezt a törvényt nagyon sok meggondolás és termeléspolitikai szempontoknak mérlegelése alapján fogadta el mind a képviselő, mind a felsőház. É? végül sajnálatos, hogy ez a törvény törvénytárunkban megvan, de végrehajtása körül igen visszás jelenségek mutatkoznak. Mert tudnunk kell azt, hogy vissza fognak jönni — minél nagyobb számban reméljük, — azok. akik a honért küzdenek a fronton és akik igényt fognak tartani arra a földre, amiért küzdenek. De azt is jól kell 'tudnunk, hogy éppen a magyar népsűrűség fokozása érdekében a miagyar belső területeknek éppenugy. mint a védelmi területeknek magyar etnikumú tagjai erősítése szempontjából, nemzeti fennmaradásunknak a kérdése, hogy minél több magyar gyökeret verjen — minél mélyebb, minél erősebb gyökeret verjen a magyar földbe. Itt nem lehet termelési szempontokat gáncsul vetni, mert abban az esetben, ha a dunántúli, alföldi és egyéb 1 at i f u ni u m ok nők a földjén egészséges magyar családoknak a letelepítését az államhatalom minden eszközével nem teszi lehetővé, ott lesznék mások, de azok nem lesznek magyarok. Tehát különösen vétkezik a magyar nemzet fennmaradásával szemben az. aki bármilyen termelési szempontot hoz fel kifogásul, hogy ezzel megakadályozza minél több magyar családisak földi, őz juttatását. A megélhetésnek kettős alapja vau: a magántulajdon és a munka telije Síitmiény ára; a bér. Minden családnak annyi magántulajdont adni, amennyi a megélhetéséhez szükséges, nem lehet. De nem ig lenne kivonatos, mert akkor ebben az esetben a jövő veszélyének az elmúltával mindenkinek a munkateljesítménye eks átnyúl na. Az utóbbi kérdést nem is kell túlságosan tárgyalnunk, mert bármenynyire csökkent a magyar szaporodás, nem lehet időszerű kérdésnek venni azt, bnev a családokat megfelelő magántulajdonban részesítsék. EUenben egy olyan természetű törekvést igen is meg lehet valósijáni, hogy lehetőség szerint családi otthonhoz minél több magyar család hozzá jusson. Gondoljunk csak akár a községekre, akár a társadalombiztosításnak ipari és mezőgazdasági társadalombiztosításnak otihonépátő tevékenységére. Ezekkel kapcsolatban mindenütt látható olyan törekvés, ami a tulajdonosoknak bizonyos gazdasági öncéluságukkail ka]»* cső latos, hogy az általuk teremteti tőkejavakat megtartsák. A helyes családpolitikáinak az a törekvése, amely elősegíti, hogy minél könnyebb feltételekkel, minél gyorsabban tu, lajdonokba jussanak az otthonok, hogy a saját otthon birtoklásának az élménye lelki nevelő hatással a nemzet közösségébe ruta jobban belekapcsolja az egyes embereket. És hogy a saját otthonnak, a családi háznak a birtoklása, a tulajdon mivoltának átérzóso fokozza minden állampolgár legértékesebb tulajdonságát, a felelősségérzetet. Éppen ezért a korszerű szociális törekvésok megkövetelik, hogy a biztosítási épitkezés minél inkább és minél nagyobb mértékben tulajdonszerzésnek az elősegítésér<> történjék. Ha külföldön járunk, látjuk a városok körüli nagy övezeteket, kis kerteket, ragjuk ás családi házakat. Szinte latifuudiumi nagyságú területeket foglalnak el ezek a kis kertes családi házak. A gyárak üzemfőnökének, a munkaadó vállalatnak, és a munkavállalónak kell együttműködnie ennek megvalósításában. A financiálási kérdés megoldását már annyira tisztázták, miért nem valósítható meg ez a gyakorlatban? Mit jelent ez háborús időben? Mi történne, ha minden munkás birtokolhatna ilyen kis kertet, kis házat? Ha korcsma helyett szabadidejét ezeknek a kis kerteknek a megmunkálására forditauá? Ha családtagjainak el nem használt munkaerejét ennek az értéktermelő munkának a kifejtésében hasznosítaná? Ennyire kialakult megoldásokat miért nélkülözünk? Budapest körül is hatalmas területek vannak, amelyeket az egyéni szorgalom csodát tevő módon művelhetne meg. Ha azonban ezeket minden lelki érdekeltség nélkül művelnék meg, lehetnének, keletkezőén ejk bizonyos értékű vitamin-kertek, de értékük nem azonos az előbb említett megoldásuakkal. A munkabér kérdésről szeretnék még néhány szót szólni. A munkabér kérdésével kapcsolatban, fontos mozzanat, a minimális munkabér. Most csak a családi munkabérről akarok einblést tenni. Elfogadta a törvényhozás a családi munkabérnek az elvét. Helyeselte ezt és a törvényjavaslat indokolása csodálatosképpen aláhúzza mindazt, amit a keresztény szociálpolitika ezzel kapcsolatban elgondolhat!. Ha ez ennyire értékes, miért nem általános? Általánosan sokkal könnyebben megvalósítható. minit Így rendszertelenül, részletesen. Most mi történt? Különböző szakmákban vaunak bérpótlék pénztárok, ezek külön intézményként bonyolítják to a kérdést. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos rengeteg adminisztrációt le kellene egyszerűsíteni és azt egységesen minden szakmában megoldani. Nem lehet egyes szakmákkal minden tekintetben törődni, mig más szakmák kérései elől mereven elzárkózni. A munkabér és munkaidő kérdéssel kapcsolatban: háborúban vagyunk, mértéktartás Játszódjék a szociálpolitika magatartásában is. Ez megköveteli megtartását a törvényeknek, megtartását az állam akaratának. Az állam erkölcsi tekintélyének megóvása követeli meg. hogy az általa szentesített normát érvényesítse az életben. Szigorú ellenőrzés kell. Néhány nagy üzemnek a belső munka viszonyába könnyebb beletekinteni, mint számos kisebb, vagy középüzembe. Akarni kell ezt a megvalósítást, de a szociális törvényeknek megvalósításához annyi dolog szükséges! A meglévő szociális mozgalmak — tisztelet egyiknek, kevesebb tisztelet másiknak — annyira kis hányadát ölelik fel az érdekelt munkás és egyéb rétegeknek, aminek következtében nincscu elég tekintélyük, hogy tőlük tartsanak, akár az államhatalom, akár pedig a munkaadó. Ahol nincsen ilyen természetű szociális mozgalom és ahol háborús időkben ilyen nem is remélhető, ottan közhatalmi eljárásokkal kell ezt elősegíteni. Az Erdéyi Pártnak egyik érdeme, hogy állandóan napirenden tartja a munkakamaráknak és munkafelügyelőségeknek a kérdését. De ezek ne legyenek látszatmegoldások, hanem olyan intézmények, amelyek a nemzet óncé- luságát képviselő kormányhatalomtól függetlenül, szinte a bírónak a függetlenségével, anyagi gondoktól menten és szakértelemmel álljanak minden egyes tag mögött. Csak ebben az esetben lesz eredménye, különben csak kompromittálni fogják magát a gondolatot. Mert az nem megoldás, hogy szinte a megélhetésnek a határán életengcdélÍyel rendelkező kis tisztviselőkre bízom azt, hogy hatalmas üzemek urai és közhatalmit letéteményesei előtt képviseljenek első látásra to. Ián nem rokonszenves érdekeket. Ezért kell számukra intézményesen lehetővé tenni, hogy gerincesek legyenek, tárgyilagosak legyenek, hogy tekintélyük legyen minden irányban. Tehát nem látszólagos idényintéz-, ménnyel, hanem tárgyilagos, kemény helytállás megteremtésével kell kialakítani a munkaügyi feügyelőségeket és általában minden szociális értelmű szabály végrehajtásának ellenőrzésére hivatott szervezetet. Ez nemcsak azoknak az érdeke, akiket véd ez
