Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-09 / 253. szám
1 ELLENZÉK r u> 10 £2 nove rn b ■ r 0. ^WtmiiV»* i'iti’iUJ(i aasaamaxswa NITIER kaacallár: a döntő ebben a hogy ki adia a végső üfésf I" A német birodalom vezére müncheni nagy beszédében ismertesse a háborús helyzetet MÜNCHEN, november 9. (MTI) A Német Távirti Iroda közli: München, a nemzeti szocialista mozgalom fővárosa vasárnap megülto annak a 13 nemzeti szocialistának az emlőket, aki 1923 november 9-én életét áldozta a nemzeti szocialista birodalomért. A Fiiarer, aki vasárnap rógi bajtáisai körében taitczkodoU, beszédet mondott, amelyet 18 órakor a nagy német birodalmi rácVió is közvetitett. Az egybegyült nemzet: szocialista vezetők percekig tartó lelkesedéssel ünnepelték a Führert. nemzeti szocializmus nélkül Európa nem léteznék iisbibé!“' Ä Führer beszéde elején megállapította, hogy ha a párt 1933-ban belső vonatkozásban nem vivta volna ki a győzelmet, Németország hatalom nélküli állam maradt volna 100 ezer főnyi hadsereggel. Ilyen viszonyok között szükségszerűen önmagától sorvadás várt volna rá. Már akkor felütötte fejét keleten egy szörny, amelynek egyetlen gondolata volt, hogy erre a legyengült, önmagától meghasonlott Európára törjön. Ha a mi harcunk akkoriban nem így végződik, akkor neun létesült volna a világtörténelemben az a hatalom, amely alkalmas lett volna arra, hogy a keletről fenyegető veszéllyel szembeszálljon. Ma már tudjuk, hogy abban az esetben Európa valószínűleg már nem léteznék többé. — Ninos még egy nép, amelynek annyi sikere lett volna, mint a németnek. A történelemiben példátlanul áll mindaz a csodálatos eredmény, amelyet egy egész ellenséges világgal szemben a legutóbbi három évben elértünk. Nem változtat ezen az som, hogy ebben az esztendőben többször -válságok is voltak. Ha ezt az egész időt felvonultatjuk szemünk előtt, egy tény bizonyos: azokkal az ellenfelekkel állunk szemben, akikkel mindig harcoltunk. Mögöttük pedig ugyanaz az erő áll: a nemzetközi zsidóság. Ismét nem véletlen, hogy ugyanaz az erő jelentkezik, amely annakidején belső vonatkozásban szembeállt velünk. „Nyugodt vagyok minden nemei a» Most együtt vannak elánunk külső vonatkozásban ás a nemzetközi szabadkőművesség titkos főnökétől és zsidó agv- irösztjéíől kezdve, egészen a bolscviki Oroszország zsidóságáig. Éppen ugv. nem véletlen, hogy ugyanaz az állam, amely akkor azt bitte, hogy Németországot a hazug hírveréssel rombadöntheti, most Ismét előtérbe tolt egy embert ugyanazzal! a feladattal. Akkor Wd sorinak. hívták, ma RooseveUnek. Annakidején Németország áldozata lett ennek a támadásnak. Ellenségeinknek azonban óriási a tévedése, ha azt hiszik, hogy- megismétlődhetik ugyanez az eset. Ha akkor talán a legjobban megszervezett nép voltunk a világon, akkor ma kétségtelenül a legnagyobb mértékben mondhatom ezt. Ha valaki azt hiszi, hogy az a másik világ ezt a népet megrendítheti, nem ismeri a nemzeti szocialista párt erejét, hatalmas szervezetét.-— Nyugodt vagyok minden német gondolkodás ár ól, aki ma keleten harcol és onnan visszatér. Elmondhatom, nézzétek meg a mi berendezéseinket, hasonlítsátok össze a mi otthonainkat és szociális vívmányainkat azzal, amit odaát láttatok. Hasonlítsátok össze a német paraszt sorsát a szovjet parasztéval és azután mondjátok meg a véleményeteket, ki csinálja jobban és kinek voltak a szándékai becsületesebbek. Még senJá sem tért vissza, akinek más lett volna a /elfogása, mint: hogyha volt egyáltalán szocialista állammegulokulás, az csak Németországban történt. Ez is az egyik ok, amiért az a másik világ, | hiienösen a kapitalista érdekekből ed- j lenünk harcbaszálló erők, akik még ma j is saját magántőkéjüket tartják szem I előtt, arra ösztökélik a gyenge és határozatlan népeket, hogy pusztítsák el az egyetlen életképes és jövőt biztositó államformát. Ha néhány nappal ezelőtt Eden kijelenthette, hogy ,.nekünk, angoloknak, tapasztalataink vannak a kormányzásban“, azt válaszo'om, a kormányzásban nem, de annál jobban a kizsákmányoláisban. A Führer ezután rámutatott Németország nagy történelmére. Emlékeztetett Nagy Frigyesre, akinek sorsa a mai sorssal hasonliható össze. Emlékezte tett egy könyvre, amelyet a napokban adott ki Sven Hédin, amelyben szószeirint idézi az annakidején általa a lengyel kérdésben az angoloknak tett javaslatát. — C=ak hálát adhatok az Istennek, —• mondolta — hogy mindezt másként intézte. Ha annakidején ezt az ajánlatomat a britek elfogadják, Danzig talán német lenne, egyebekben minden maradt vol- nq a régiben. Tovább dolgoztunk volna. belső újjáépítésünkön, ugyanakkor azonban minden bizonnyal keletről, Lengyelországon keresztül tört volna reánk a bolsevizmus. Hogy mindez nem igy történt, köszönhető azoknak, akik ezt az ajánlatomat akkor — a békére nyújtóit jobbot — visszautasították. 1910-ben mégegyszer megkíséreltem békére nyújtani kezemet, akkor is visszautasításra találtam, mert gyengeségnek minősitellék eljárásomat. Az utolsó békeajánlatot 1940-ben tettük. Most már csak a harc marad. Egy másik hatalom is tapasztalta ezt időközben, amely előtt világossá vált, hogy a nemzeti szocialista jóslatok nem üres szólamok. És ez a nemzetközi zsidóság. Az a hatalom, amelynek mi minden szerencsét: enségün- ket köszönhetjük. Ha a zsidóság azt hiszi, hogy Európa faji kiirtására nemzetközi háborút vezethet, úgy ez az európai zsidóság kiirtásával fog végződni. Ez az a bubám, amely el fog terjedni Európa határain túl az egész világra. A nemzetközi zsidóságot egész démoni mivoltában az egész világ fel fogja ismerni. Mi, nemzeti szocialistáit, gondoskodunk erről. Máris egész Európa felismerte ezt a veszedelmet és egvik állam a másik után csatlakozik törvényhozásunkhoz. Az ellenség kCísés heeseti átlátszó hírverése — Ellenségeink a legkisebb siker esetén is bukfencet hánynak örömükben és mindig megsemmisítenek bennünket Ha azután nem minden úgy történik, ahogyan szeretnék, kétségbeesésüket átlátszó hírveréssel igyekeznek leplezni. Olvassák el a szovjet hadijelcntésekct június 22-től. A megsemmisített tonnatartalom a Keleti tengeren máris jóval nagyobb, mint Németország egész hajóhadának tonnatartalma a háború előtt. A Szovjet annyi hadosztályunkat semmisítette már meg, ameny nyit egyáltalán fel sem állíthatunk. Állandóan eredményesen harcolnak, mindig visz szavernek bennünket és ebben az állandó vissza« lésben katonáink mégis egészen a Kaukázusig jutottak. A szovjetsikerek ellenére olyan ütemben menetelnek katonáink, amelyhez hasonlót nem ismer a világtörténelem. Hogy én mindig nem azt csinálom, amit az ellenség szeretne, ez ránézve bizony súlyos csapás. „Ksdilmsímeí sohasem Bárom fel mások előli” — ők elvárták tőlem, hogy a középső szakaszon támadjak és most joggal méltatlankodhatnak, hogy e helyett Sztálingrád mellett támadunk. Ez pedig egyszerűen azért történt, mert egy bizonyos helyen el akartam érni a Volgát. Elogy véletlenül Sztálingrádnak hívják ezt a helyet, az jelentéktelen. Jelentékeny csak az, hogy 30 millió tonnás forgalmat vágtunk el, többi között 9 millió tonnás kőolajforgalmat. Otí folyik össze Ukrajna és Kuban egész gabonatermelése, hogy onnan északra szállítsák, továbbá a nagymeny- nyiségü mangánérc. Ott van az óriási közlekedés középpontja. Ezt akarjuk megszerezni és meg is szerezzük, mert már csak kis helyeken fo- lyik a harc. Hogy ott nagyobb erűt nem vetünk be, ez azért van, mert nem akartam második Verdii nt. Csak egészen kicsi roham csap at okát alkalmazunk. Az időnek nincs szerepe, de egyetlen hajó sem mehet fel a Volgán és ez a fontos. Csak egy lehetőséget tartunk szem előtt, a százszázalékos eredményt. Az a kérdés, van-e okunk kételkedni ebben az eredményben. Ha ellenségeinket, hírverésükön át nézzük, akkor csak a költő szavaival fejezhetjük ki benyomásunkat: „Egyszer az egekig ujjong, máskor pedig halálosan szerencsétlen.“ Azt is szememre vetették, hogy Szevasztopolnál miért töltöttünk annyi időt. Azért, mert otJt sem akartunk tömegmészárlást. Sze- vaszíopol mégis elesett a Krim-fél- szigettel együtt. így fogjuk elérni egyik célunkat a másik után, mindig következetesen. Az ellenség most úgy tesz, mintha támadni akarna, de a nagy készülődésnek megint az lesz a vége, hogy a kellő időben, a kellő helyen mi avatkozunk be. Az a tény, hogy a Szovjet nem áll sem a Piren-eusok előtt, sem pedig Szevillúnál. Ez ugyans az a távol ág, mint innen a Terek folyóig. Ha ellenségeink fájdalmas in egá i 1 ai>\ ül■.a volt. az, mely szerint a németek behatolása Kirkenesbe és Narvikba stratégiai hiba, úgy még fájdalmasabb megállapításuk lehet az a „stratégiai hiba“, amelyet Sztálingrádnál „követitünk el“, amikor életbevágó pontot szállottunk meg. Ugyanilyen stratégiai hibákat követtünk le, amikor megszálltuk Ukrajna ga- bonamczői't, az ottan i mangán érc telepeket, azután Kubán vidékét és a legfontosabb kőolajvidékeket. Valóban stratégiai hiba megszerezni több mint 10 millió tonna kőolaj termelésére alkalmas területeit és valóban stratégiai hiba elvágni 9 mi!!ió~Íon- nás kőolajforgalmat a Volgán. Arra, hogy ellenségeim valami módon minden áron rá akarnak beszéldVuj lépésekre, azt mondom: haditerveimet sohasem tárom fel mások előtt és elhatározásomnál sohasem alapítom mások véleménye szerint. Akkor is más elhatáro: ksra akartak, bírni, amikor az angolokat kikergettük Franciaországból, noha kijelentésük szerint egymillió emberük volt ott. Én megmaradtam eredeti elhatározásom mellett — és hol vannak rna az angolok. És ha most azt mondják, hogy előnyomulnak a sivatagban, azt válaszolom: néhányszor már előnyomultak ott és azután a döntő pillanatban vereséget szenvedve visszavonultak, túl eredeti állásaikon. Az a döntő ebben a háborúban, hogy ki adja a végső ütést. Azok mi leszünk. így van ez a termelésben is. Odaát állítólag mindent olcsóbban és jobban termelnek, mint mi. Én azonban biztosíthatom őket, bogy a mi tervezőink sem alusznak. 1939-ben Churchill kijelentette, hogy a tengeralattjáró- veszedelmet végkép elintézte. „Még főbb, még jobb iegv'ilerekei gyzriumk** — Az uj világháború kitörése óta 20 millió tonna hajótere: süllyesztettünk rd. sokkal többet, mint az előző világháborúban. Tengeralattjáróink száma jelentékenyen felülmúlja az előző világháborúban gyártott tengeralattjárókét. És még főbb, még jobb fegyvereket gyártunk, Ha az urak azt mondják, hogy uj fegyvereik vannak, nem tudják, hogy mi már régen nem tartunk-e jobbakat, illetve újabbakat a kezünkben. Nekünk állítólag rosszabb katonáink és rosszabb szervezetünk van. Mégis egyik sikert a másik után aratjuk. Hitler kancellár beszédének további részében az általános hadihelyzettel foglalkozott. VILL AMHIRBSTÉ S 3 X ZONGORA, jóhangu, bécsi gyártmányú eladó. 1—3 között. Hegedűs Sándor-u. 15. szám. 03676 NAGY jutalomban részesül, aki visszahozza a ,, Ila rmincadik“ szombat esti utolsó előadásán elveszített nagy vörösróka boát. Vá- rady bőröndös üzlet, Uránia_palota. 03675 LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékcsahb kivitelig, legai» csobban az „ELLENZÉK“ könyves* boltjában, Kolozsvár. ELLENZÉK politikai oanüipj Felelős szerkesztő: ZATEURECZKY GYULA Felelős kiadói VITA SÁNDOR merényletet kivettek si egy bácskai tehervonaí ellen ' A Magyar Távirati Iroda jelenti: November 7-ón 23 óra 15 perckor egy tehervonat Csáktornya és Kis-Szabadka állomások között a 42-es számú vasúti őrliáztól Kís-Szabadka felé mintegy 700 méternyire pálya- merénylet következtében kisiklott. A kisiklás folytán a mozdony, a kr- lauzkocsi és 9 teherkocsi a vasúti töltés mellé zuhant a mélységbe. A mozdonyvezető meghalt, a fütő, a vonetvezető és a fékező súlyosan megsérült. A vonat többi személyzete kisebb sérüléseket szenvedett. A pályatest helyreállításáig a vasúti közlekedést átszállással bonyolítják le. A Csáktornyái csendőrség megállapította a kisiklás okát, amely szerint a sirnneze ütközőjénél az összekötő csavarokat és a hevedert a sötét-" ség leple alatt leszedték és eltávolították, a sint psítz doronggal kiemelték a helyéből., A csendőrség erélyes nyomozást indított a tettes'k kézrekeritésére. A Minerva Irodalmi és nyomdai Mürutézci Rt, nyomása- Felelős vezető: MAJOR JOASHdif»
