Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-07 / 252. szám
19 4 2 november 7. 8 ELLENZÉK wwakmi2*ízamaisa Szabó István: írók, költők, kiadók a Német Birodalomban (Befejező k < >/, 1 e*m ény.) A hivatalos kultúrpolitika mindent elkövet, hogy az irót megismertesse az idők kérdéseivel. A tohetsé- í ges fiatal irok számára, is lehetővé teszi a nagy nemzeti ünnepnapokon va.ió megjelenést és segítséget nyújt i olv irányban is, hogy az iró látokö- i lének bővítése és az élményszerzés I céljából az élet. és az emberi munka J legkülönfélébb területeivel (ipar, j ipari munkásság, bányászat stb.) ' anegismerkeühessek. Ismeretes, hogy : a minisztérium az elmúlt években i például több iroi körutazást rendezett a lengyelországi és a nyugati csataterekre. Sok iro vett részt a volhiniai, besszarábiai, vagy a balti németek hazatelepítsenek akciójában, lehat alkalma volt az idők zaj- lásának számtalan mozzanatát — minden előre kikötött kötelezettség nélkül — személyes, iroi élményévé tennie. Ezeknek az iró, a költő számara széles körben nyújtott lehetőségeknek hatása már is érzik az uj német birodalomban, s még nagyobb eredményekkel lehet számolni a jövőben. Ez a kultúrpolitikai elgondolás persze közelről şem íényképhü- ségü, vagy .jobb esetben riporteri teljesítményiekre tart igényt. Egyszerűen a valóság és a költői alkotás problémájával számolva, megköny- nyiti az iró feladatát, amennyiben közel viszi a valósághoz, a lüktető élethez s a nemzet jövendő sorsáért vívott küzdelem nagy mozzanataihoz. Vége ugyanis és vége is kell hogy legyen azoknak az időknek, amikor az élet perifériáján, szegényesen és bujkálva, kiadójától ki- ii z sor ázva élt s müvét legfeljebb az utókor ha megbecsülte és elismerte. A birodalmi irói kamara az iró életérdeke védelmében egy normativ jellegű szerzői-kiadói szerződést dolgozott ki. Ez a; szerződés egyik félre nézve sem kötelező érvényű, mindössze a szerző érdekei legalsó határának biztositására szolgál. A már majdnem egy évtized© tartó iró-kiadói bajtársi együttműködés azonban ezen a téren is érezteti üdvös hatását s a régen megszokott rendszeres torzsalkodás a két tábor között ma már egyre ritkábban fordul elő. Az irói kamarában mindkét félnek hivatott képviselői ülnek, akik tanácsaikkal és döntéseikkel megteremtették a bizalomteljes együttműködés összes feltételeit s azt az egészséges légkört, amely a vállvetett munkát biztosítja. Sziveden siet azonban az iró, a költő segítségére az államon kívül a párt s az egyes városok, amelyek évenkénti dijak kitűzésével különösen a fiatal, kezdő irót segíti nevének ismertté tételével a nagy nyilvánosság elé, die a gondtalan alkotói /munkát is biztosítja számára. Az önhibáján kívül szükségbe került irón pedig az ismert weimari Schiller-alapítvány gondoskodik, szintén egyszerű, bürokratám entes módon. Mindez természetes is, ha tekintetbe vesszük, hogy a nemzeti szocialista állam nem él külön, a néptől e'lvonatko- zott életet. Ellenkezőleg: minden megnyilvánulása a népért van, következésképpen és ez alapelvek jegyében tehát nem állhat ellentétben az íróval sem, akinek örök és kimeríthetetlen. témakészletét a nép, a társadalom élete -szolgáltatja. Ez a nép és költője közti kapcsolat jut ünnepélyes kifejezésre az évente Weimarban megrendezett Nagynéniét Könyvhét és Nagynémet Költői Találkozó alkalmából is. A szellemi ember megbecsülése Az Íróinak, a költőnek, a szellemi élet termelőjének tehát különleges bánásmódban van része. Nem lebecsülendő azonban a kiadó erkölcsi és nemzetgazdasági szerepe sem. A kiadónak a kamarába való felvételekor bizonyítania, kell, hogy vállalkínzásának megalapításához, vagy annak továbbvezetéséhez megfelelő gazdasági erővel remJelkézik. (Adóét, esetekben a bizonyos mértéiig- természet es kiadói versenynek egészségtelen elfajulásától szintén a kamara védi a szakmai és gazdasági életet.) A vezet es nagyon jól tudja, bogy magas kulturális igényeket csakis gazdaságilag biztosított vállalkozások iránt támaszthat. Biztosítja. a tisztességes üzleti nyereséget, de tiltja a felárakat, mini szellemi értékeknek meg nem engedett, kapitálist aizü kihasználását azért is, mert ez. azt jelentené, hogy jó vagy éppen ritka könyvekhez csakis a vagyoni lag' tehetősebbek jutnának hozza. Mindezeket a fontos szakmai kérdéseket az Írói kamara a 117 éve fennálló német könyvkereskedők egyesületével egyetértésben intézi és okija meg, tiszte leibe !i munkásai és munkatársai segítségévek Az ügyeknek e tiszteletbeli intézői természetesen a szakmai legkiválóbb és legtapasztaltabb munkásainak soraiból kerülnek ki s munkásságuk kiterjed a legkülönfélébb adoés jogi kérdésiekre egyaránt. A mai német könyvkiadás egész vonalán és minden ágazatában ezeket a kultúrpolitikai törekvéseket látjuk 'érvényesülni s a dolgok gazdasági része is ezeknek ti törekvéseknek szolga lat áltat i áll, nem pedig megfordítva, mint. ahogyan a múltban volt. VI int a kamara irói osztályának eset ében, úgy itt is egy nagy politikai, nevelői feladatot tűzött ki muga elé a vezetés: minden könyvkiadót és könyvkereskedőt ránevelni és rászoktatni annak belátására, hogy munkája részletében és egészében egyaránt szolgálat a népért, a közösségért. S mint ahogyan az előbbi esetben történt, ebben a viszonylatban is megállapít halta a vezetés azt, hogy mindezen alapelveknek s a belőlük következő intézkedéseknél; fontosságát és helyességét a könyvkiadók és könyvkereskedők szerte a birodalomban nemcsak belátták, de azoknak egységben ritka fegyelemmel vetették alá magukat. Kényszer alkalmazására nem volt szükség, meri a meggyőzés és-az érdekelteknek a közös cél érdekében való bizalomte.ljes együttműködése beláttat.a mindannyiukkal. hogy nemcsak a szervezésen múlik a siker, hanem elsősorban az embereken, akiknek együtt, kell dolgoznád;. Eltün' az elleniét az élet és a könyv között A tárgyalt kérdések után még néhány szót az utánpótlásról és az utánpótlás képzéséről. Fentebb elmondottuk azokat a gazdasági feltételeket, amelyekhez valamely könyvkiadó, vagy könyvkereskedő kamarai feltétele függ. A továbbiakban meg kell említenünk, hogy e feltételen kívül a felveendőnek természetszerűleg árja származásúnak kell lennie, hároméves, kellőleg igazolt tanuló-gyakorlattal kell rendelkeznie s végeznie kellett a német könyv kereskedők birodalmi iskolájának négyhetes tanfolyamát. A tanfolyam o-t egy a kamara tagjaiból alakított bizottság előtti vizsga zárja be. A tanuló e tanfolyamon (Leip- zig-ban, a ,. könyvek városában“) megismerkedik mindazokkal a nagy elméleti összefüggésekkel és szakmai kérdésekkel, amelyeknek birtokában valóban a népközösség érdekeit szolgáló kereskedő válik belőle. A német birodalmi írói kamara egész szervezete és minden intézkedése a köreiben •munkálkodóktól, tehát az írótól, költőtől, könyvkiadótól és könyvkereskedőtől egyetlen egy eél szolgálatát követeli meg: a lehető legjobb és legtöbb könyvet nyújtani a nép nagy közösségének. Ennek az egységben, fegyelemben, egymás iránti kölcsönös bizalomnak jegyében lezajló munkának mintegy megkoronázása az évente biro- dalomszerte megrendezett Nagynéniét Könyvhét. A nemet könyvhetek megszervezése és lefolyása nagyjában egyezik a nálunk szokásos könyvhetekkel, mindössze annyiban ttér el attól, hogy a rendszerint őszszel megrendezett és valójában irodalmi jellegit könyvheteken kívül, tavasszal rendezik a „szakkönyv-toborzást“ (Facbbuch-W&rbung), mely alkalommal kizárólag, de minden szakterületet felölelő szakkönyvek kerülnek könyvhét szerű rendezésben a nyilvánosság elé. E toborzásul; rendszerének bevezetését az a felismerés 'tette szükségessé, hogy a népközösség leggyülmölesözőbb tőkéje a munkaerő, amelynek minden irányú helyes és a közösség érdekében való felibasznál ás ára a szakkönyv ad feleletet, amelynek eszerint nagy nemzetgazdasági h order e- je van. A német nemzeti szocialista kultúrpolitika eddigi eredményei szerint sikerült kiküszöbölni a könyv és az élet közti ellentétet vagy különbséget. A Német Birodalomban a könyv a népért van, mindenkiért, van s hazai vonatkozásán túl pedig német felismerés szerint is, legkiválóbb követe a népek közti egyetértésnek és barátságnak. MAROSVÁSÁRHELY TÖRTÉNETE Cßak a múltkoriban jelent meg egy diszes könyv Kolozsvár történetéről, de Erdély második városa, Marosvásárhely, tüstént követi a példát. Kiss Pál részint megirta, részint ösz- szeállitotta a székely főváros történetét. A két könyv tanúsága szerint az újabb feladatok betöltésére induló magyarság még egyszer visz- szapillant a múltba, onnan merit bizodalmát. Igaz, vért és ragyogást egyformán talál benne; a vér azonban arra inti, hogy soha nem volt veszélytelen dolog magyarnak lenni', de Erdély napjának felragyogása bizonyítja, hogy akkor is érdemes volt küzdeni, mindig az :s lesz a mi számunkra. Kiss Pál hatalmas forrástanulmányt végzett könyve megírásához. Száznál több képet csatol mellékletül hozzá. Anyagfeldolgozása azonban a gyűjtésben megnyilvánult gondosság ellenére 6em olyan rendszeres, mint például Kolozsvár történelméé. Ha politikai, művelődési és általános szellemtörténeti szemszögből készítené eL külön-külön a fejlődés hosszmetszetét, s az idősoros rendre építené fel a müvet, belőle még világosabban előcsillanna az a tény, hogy Marosvásárhely története nagy vonalaiban azonos a székeíység politikai és művelődéstörténetével. A székelyek virágkora Marosvásárhelvnek is fényt adott, a táj minden mélyen izzó lávája itt buggyant fel, teret követelve magának. A székeíység városépítő kedve itt mutatkozott meg egészen, ami egyúttal sejteti is, hogy ha a vasutpoütika és a közutépitkezcs nem ejtette volna el ezt a négy megyét, tiszta életű kis városok egész sora emelkedhetett volna arra a 6ulyra, amelyre — szomorú — még Marosvásárhely is csak nagy erőfeszítésekkel vergődött fel. A város ősi magva, az első település kezdete, mai oklevél ismereteinkből nem jelölhető meg. De amióta feltűnt, iparosvárosnak ismerik; a céhrendszer fénykorában kialakult iparos-szellem azonban a dolog természetéből kifolyóan a magyar népi életfelfogás polgári formája. Némely kisebb székely város mellett elsősorban Marosvásárhely nyújtott lehetőséget jelentősebb székely falusi tömegek polgárosodására. Ebből érthető is, hogy amikor ez a közvetlen és tiszta népi gyökerű polgárság a város falain kivül is beleszól az ország dolgaiba, a legjózanabb magyar hangot üti meg. Az Erdélyre annyira jellemző emlékirat-irodalom polgári képviselői is Marosvásárhelyről szólalnak meg. Marosvásárhely, az ökörsütés városa, nemsokára arról lesz nevezetes, hogy higgadtan, magyarul gondolkozó polgárok itt Sütik rá a hitelesítő bélyeget a válságos idők törekvéseire. Várépítő Borsos Tamás innen emelkedik ki, hogy Erdély követévé váljék. ,A történelemnek, haditudománynak, magas politikának és szellemtörténetnek hány kemény harcosa indul el innen! Bethlen Gábor, a két Bolyai, Bőd Péter, Aranka György, Teleki Sámuel gróf Afrika-utazó és mások. És hányán tértek ide máshonnan, uj magyar életet teremteni a szűz talajon! Ez a város, ahogy köveiben megőrizte a múltat, úgy gondolkozásában is közel maradt az élet Gyökereihez. Az iparosváros azonban munkálatokat jutányosam vállal Urinezi & Gd„, Zápolya-utca 14. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebök-cukrászda) természetszerűen nyúlt a könyv után, rá űs illett, amit Goethe mondott: több világosságot! Lám, a történelemalakitó városból, ahol har- vinchét országgyűlést tartottak, a huszad k század elejére iskolaváros lett, s ma az if; nemzedék] életbe készülődése teszi mozgalmassá és fontossá. Mint a nagyobbra vágyás fellángolása, akad egy Teleki Sámuel, aki magyar Göttingát akar varázsolni belőle, egy életet £Jáoz hatvanezer könyv összevásárlására akad egy Tolnai Lajos, Petelei István, ak. nyugtalan szivének minden tiizét arra pazarolja, hogy a kispolgárból magasabb szellemi igényű embert neveljen, irodalmi társaságot alapit; akad egy Bernády György, aki megteremti Erdély legbarátságosabb városát, meg- £niti az utcáit lerakja az alapjait a közmüve- Jód és i életnek, egész Erdélyben páratlanul áll intézményeket létesít. Emberek emésztették fel magukat a szakadatlan küzdelemben, amig Ma rosvásárhely eljutott mai állapotához: a tudás és a művészet városa lett. Annyi könyve van három nagy és több kisebb könyvtárban, hogy az egész Nagy Magyar Alföld városainak ösz- 6zevcve nincs ennyi. Kiss Pál könyve megszólaltatta 3 múltat: műemlékeket, nagy halottakat, élő hagyományokat és sírköveket idézett fel, iskolákat /s intézményeket emelt magasra, hogy mindünkI figyeljen rájuk, még ma is. Mert nemcsak a jnu!t a miénk ezen a földön, városok közterein, falvak hepehupás utcáin, Erdély termőtalaján, vizek mentén és hegytetőkön, hanem a jövő is a miénk. Egyszerre ragaszkodunk a jnulthoz és készítjük a jövendőt, egyszerre dolgozunk és tanulunk tovább. Az ilyen könyvek pedig álljanak mellettünk állandó figyelmeztetőül. (P-) KÉT SVÉD MÉRVÜK MERÉSZ TERVÉ. Két stockholmi mérnök: Ottó Plazer és Walter Nathanson olyan készüléket készítettek. amelynek segítségével veszély nélkül fel lehet kutatni a tenger fenekét. Ez a készülék. tulajdonképpen nem uj találmány, csak tökéletesítése annak, amelyet az. amerikai Beebe és Barton természettudósok 1934-ben konstruáltak es amellyel a Bcrmuda-szige- teknél 906 méter mélységbe ereszkedtek le az óceán mélységeibe. A svéd mérnökök uj készülékével 1500 méteres mélységbe tehet leereszkedni, sőt a feltalálók meggyőződése szerint akár 2000 méter mélységbe u. A különleges találmányt úgy szerkesztették meg. hogy ellentálljon annak a rettenetes viznyomásnak, amely ilyen mélységben érvényesül. A két mérnök a Balti-tenger mélységébe akar leszállni készüléke segítségével és egyelőre filmet akar készíteni a mélytengerek életéről. Azután e]- sülyedt Hajók és kincsek felhozatalára is gondolnak. ___________________(—1 180. számú feladvány. Koetsheid P. A.-tól. 1 mm \ |jj % \ m m ■ wm m tWM lS§ fa »I i m 6 a bedé ígh Világos: Kd6, Vd4, Fe3 és h3. gy: d2, d3, e2 (7 drb.) Sötét: Kf5, Bg4 és g5, ITd7 06 h5. gy: Í7, gö, (7 drb.) Matt 2 lépésben. A szeptember 26-án közölt 177. sz. feladvány (Ébend) megfejtése: 1. Bh4—h8. Világos: Kasbdan. Sötét.: Polland. (Newyork, 1938.) 1. d2—d4, d7—d5, 2. c2—c4, c7-- c8, 3. Hbl—c3, d5Xc4, 4. e2—e4, e7—e5, 5. Hgl-~ f3, e5Xd4, 6. FflXc4.. (Az Aljechin—Euwe világbajnoki meccsből ismeretes korrekt huszáráldozat. 6. d4X-'3-ra ugyanis 7. Fc4Xf7-ţ- Ke8- -e7, 8. Vdl — b3 jönne, döntő erős támadással.) 6 ...... Ff8—c5, 7. Hf3—e5! Vd8—f6, 8. He5X Í7, d4Xc3, 9. 0—0, Fc8—e6. (Természetesen nem c3Xb2, 10. FXÖ2, VXb2,. 11. Vd8 matt miatt J0. Fel—g5, Vf6XSő. ÍN in te mentség) !t Hív Xgő, FeűXH 12. Vdl—hő f- r?—g6, 13. Vh5—h3, c3Xb2. 14 Bal—dl Hbg—a6. 15. Vh3—c3! Fc4Xíl. 16. Kgl X‘i b2—bl. IV). 17, BdlXlü és sósét feladta.
