Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-02 / 247. szám

X

í 9 4 2 novemuer 2.

ellen zék

A felsőházi törvény novellája

Irt«: CSEKEY ISTVÁN, a magyar közjog professzora

A mostani idők iramában alig tud a megna- j gyoL’odott ország valamely távolabbi helységé- J ben lakó közönséges polgár tudomást szerezni | a jogalkotás tervezeteiről. így most is, mire j kezemhez jutott a belügyminiszter urnák október 21-én a felsőházhoz benyújtott törvényjavaslata a felsőházi törvény novellájáról, máris pallóin a rádióban, hogy a képviselőház elfogadta. Valaha a kormány féri iák, mielőtt benyújtották az országgyűléshez törvényjavaslataikat, megkiildötték minél több szakembernek, hozzászólás végett. Újabban a törvényjavaslatok többnyire csak a minisztériumok bürokratikus mühelyjeiben készülnek. Ennek egyik következménye a törvény állandóságával és tekintélyével alig összeegyeztethető gyakori törvényváltoztatás és kiegészítő novella.

A szóbanforgó törvényjavaslat abból a helyes elgondolásból indul ki, hogy a felsőltázról szóló 1926: XXII. t. c. annakidején az országgyűlési képviselők számával majdnem teljesen egyenlően állapította meg a felsőházi tagok számát. Az 1925: XXVI. t. c. szerint ugyanis ,245 képviselőt kellett választani. A felsőház tagjainak létszámában ingadozások lehettek, de ezeknek halára oly szűkre szabott volt, hogy 1932-ben például pontosan 245 volt a felsőház tagjainak száma is. Amelyik államban kétkamararendszer van, ott rendkívül fontos a törvényhozó testületek tagszámának a megállapítása. A demokratikus elgondolás a népakarat biztosítása végeit arra törekedett, hogy a képviselőház lehetőleg majorizálhassa a íelső- ^ázat. Viszont Angliában 619 képviselővel .szemben 721 tagja van a Lordok Házának. Azok az államok azonban, amelyekben az országgyűlés két házának együttes ülései vannak, arra törekedtek, hogy a két kamarának taglétszáma lehetőleg megközelítse egymást.

Nálunk ettől a helyes elvtől az utóbbi időben lényeges eltérés mutatkozott egyrészt annak következtében, hogy az 1938: XIX. t. c.-re megváltoztatott választójog a képviselők számát 360-ra emelte; másrészt pedig a terület- visszacsatolások folytán történt képviselői behívások következtében ez a létszám 386-ra emelkedett. Viszont ugyanakkor a felsőháznak 282 tagja volt, annálfogva, hogy a kormányzó f a 40 kinevezhető lagon felül újabban még 22 tagot nevezhetett ki a visszacsatolt területekről. Uymcdon az országgyűlés képviselőházának taglétszáma több, mint százzal múlta felül a feísőházét. Minthogy alkotmányunk értelmében a két ház együttes ülésél'en éppen a legkiemelkedőbb közjogi funkciókat végzi, igy többek közt a király-, kormányzó-, kor- j mányzóhelyettes- ési koronaőrválasztást, stb., * nyilvánvalóan nem érvényesülhetett volna az j 1937: XXVII. t. c.-ben újból helyreállított az j az alaptétel, amelyet átmenetileg az 1926: XXII. j t. c. félretolt: hogy az országgyűlés két háza- j nak a jogköre egyenlő.

A felsőházi törvény novellája értelmében a v két ház tagjainak száma közt alig lesz külön- j ség. 386 képviselővel szemben 375 lesz a felső- , házi tagok száma. Az országgyűlésnek pedig j összesen 761 tagja lesz. Ha a két ház együttes , illésre ül össze, akkor érvényes határozat ho- j zatalához vagy választáshoz legalább' összesen j annyi’ tag jelenléte szükséges, amennyit a felsőház és képviselőház házszabályai mindkét házra nézve külön-külön meghatároznak. (Ez mindkét ház házszabályai szerint 50.) Vannak azonban ettől eltérő törvényes rendelkezések is. így kormányzó- és kormányzóhelyettesvá- laszfás alkalmával mindkét ház tagjai háromötödének jelenléte szükséges. Ha ennyien nem jelennek meg, az együttes ülést a következő napra kell halasztani s akkor elég, ha a kor-' mányzóhelyettesválasztásnál a két ház tagjaiból háromszázan vannak jelen (1942: II. t. c.) Kormányzóválasztáskor pedig az 1937: XIX t. c. rendelkezései szerint ilyen esetben a két ház részéről 100—100 tag megjelenése elegendő a határozatképességhez.

Amikor felsőházi novella a törvényhozók számát lényegesen felduzzasztottá, úgy látszik, nem gondolt a ’ törvényhozó arra, hogy aligha fejezné ki a nemzeti közakaratot, ha a 761 törvényhozóból mindössze kétszázan választanák meg jelenlegi legmagasabb közjogi funkcionáriusunkat, az államfőként szereplő kormányzót. Amikor az 1937: XIX. t. c .a kormányzó- választást szabályozta, nem érte *sl törvényhozóink száma az ötszázat sem. így még megfelelő nek látszhatott az az intézkedés, hogy az első ülés határozatképtelensége esetén a kormányzó megválasztásához elegendő kétszáz törvényhozónak a jelenléte. Ma azonban a megnövekedett országban, a törvényhozók számának aránytalan felduzzasztása mellett ez nem mutatkozik kielégítőnek. A helyes megokolásról a mostani novellában kellelt volna gondoskodni. Annyival is inkább1, mert már az 1937: XIX. t. c. miniszteri Indokolása azzal indokolta ezt a kétszázas létszámot, hogy „megközelíti az országgyűlés tagjainak fele részét", amiről ma már — mint a fentiekből kitűnik szó sem lehet.

Amikor a Tübingában megjelenő Jahrbuch des öffentlichen Rechts 19. kötetében 1931-ben utoljára ismertettem a magyar közjog fejlődését. a felsőház megszervezésével kapcsolatban a következőket Írtam: „Ezzel (már mint a House of Lords tagjainak számával) szemben a felsőház tagjainak száma a magyar törvény szerint a 240-et is átlépi, jóllehet, ha tekintetbe vesszük, hogy Angliában átlagban 140.009, Franciaországban pedig 120.000 lélekre esik egy felsőházi tag. számuk Magyarországon csak halvan körül lehetett volna. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar főrendiháznak utoljára 367 tagja volt és hogy a trianoni békeparancs következtében az államterületnek és

a népességnek kétharmada elveszett, a felsőház tagjainak száma legfeljebb 120-ig emelkedhetnék. Csodálatos, csaknem érthetetlen nagy- zolás ez akkor, amikor államgépezetünk berendezésében minden irányban szigorú takarékosságot hirdetnek, Egyfelől az állami tisztviselők ezreit bocsátják el, másfelől pedig nagy költségekkel, úgyszólván mesterségesen politikusokat tenyésztenek, amennyiben az uj választótörvény (az 1925: XXVI. t. c.) szerint is Magyarországnak aránylag százai több lesz a képviselője, mint van a gazdag Franciaországnak.' (205—6. 1.)

Azóta nálunk az országgyűlési képviselők száma 14i-el emelkedett, törvényhozóink száma pedig 761-re fog rúgni. Ezzel szemben a csaknem százmillió lakosú Németbirodalomnak 876 képviselője van. Már a jelenlegi háb'orut megelőzően állandó törekvés volt külföldön, főleg takarékossági okokból, a képviselők létszámának csökkentése, így a 45 milliós Olaszországban 1928-ban 535-ről 400-ra szállították le számukat, 1930-ban Danzigban 120-ról 72-re, 1931-ban Svájcban nem 20, hanem 22 ezer lélekre választottak egy képviselőt. Kérdezzük, hogy a két háznak az 1943. évi költségvetésé- ! ben hétmillión felül előirányzott költségei helyeit nem lehetnie e pénznek jórészét hasznos beruházásokra fordítani? Ilyen nehéz időkben amugyis a „leegyszerűsített törvényhozás" működik. Alig van a háború alatt á 36-os és 42-ős országos bizottságok működésié melleit az országgyűlésnek jelentékeny aktiv szerepe a jogszabályalkotás terén.

Ha már azonban a terülelgyarapodások felett érzett nagy örömünkben oly nagymértékben felduzzasztjuk törvényhozóink számát, nem lenne helyesebb a minőségi fokozás? Amikor a mostani törvényjavaslatnak a íelsőházban történt tárgyalása közben a pécsi egyetem felsőházi tagja azt a javaslatot tette, hogy a vidéki egyetemek tagsági Helyeit a felsőházban emeljék fel egyről kellőre (ugyanakkor a törvényhatóságokét 50-nel emelték!): a belügyminiszter azzal kérte a javaslat elutasítását,

hogy ez mosl nem időszerű, s a kérdés elbírálását a háború utánra kell halasztani.

Az aránytalanság azonban szembetűnő. Mig « budapesti egyetemek minden kara választ felsőházi tagot (összesen 9-el), addig pb a kolozsvári egyetem csak egyet választ, jóllehet több kara von, mint a Pázmány péter-egye- temnek. Az 1942. évi költségvetésben az előirányzott kiadásai csak 800 ezer pengővel maradtak a budapesti tudományegyeteméi alatt, viszont másfélmillió pengővel múlják felül egy- egy vidéki egyetemét. A 82 tanszéke.« kolozsvári egyetemnek ugyanannyi felsőházi tagja va® a magyar törvényhozásban, mint a 38—40 tanszékes más vidéki egyetemnek, nem Is szólva az ugyancsak egy-egy felsőházi taggal szeneplő képző- és zeneművészeti főiskolákról. Vagy a kolozsvári — ha már ezt a kifejezést kel) használnunk — csak ebben a közjogi vonatkozásban „vidéki" egyetem, egyébként azonban szintén „fővárosi", Erdély fővárosának egyeteme? Igaz, hogy a felhozottak csak számok. De idézzük Goethét, akinek szellemes mondása még a Statesman's Year-Book ideérkezett utolsó kötetének is mottója: „Man sagt oft: Zahlen regieren die Welt. Das aber ist gewiss, Zahlen zeigen wie sie regiert wird."

Fáy István kultuszállamtitkár a debreceni egyetem legutóbb sub auspicii» gubernátort doktorráavatása alkalmából hangsulyzta, hogy az embert eligazító tudománynak az egyetem a reprezentánsa. „És mégis nálunk a tudomány és kultúra és ezek reprezentánsainak megbecsülése még ma sem olyan fokú, mint annak éppen a mai időkben lennie kellene." Ameny- nyiben a megbecsülésben az államkormányzat óhajt előljárni jó példával, meg kell találni a módot, hogy a tudomány emberei onnan is hallathassák szavukat, ahonnan hangjuk mesz- szebb hallszik. Ha már „vidéki" egyetemi tanárok — ellentétben minden kullurállammal -- Magyarországon nem lehetnek egyúttal országgyűlési képviselők: amikor most a felsőházi novella 40-ről 65-re emeli lel a kormányzó részéről élethossziglan kinevezhető felsőházi tagok számát, a javaslatot tevő minisztertanács a magyar közélet kiválóságai között bizonyára megfelelő helyet fog biztosítani a tudomány önzetlen munkásai számára is, akik csendben végzik nemzedékekre kiható alkotó és nevelő munkájukat.

RD€BJH9HQT HIR€I

ITTr7ligírTr«M'-au"iirymT^^

Emlékiratban Ismertette az Érdéig! Fárt a miniszterelnökkel a munkásság sürgős megvalósításra váró sorskérdéseit

KOLOZSVÁR, november 2. Röviden jelentettük, hogy Kádlüy Miklós miniszterelnök másfélórás kihallgatáson fogadta az Erdélyi Párt vezetőit. Gróf Teleld Béla, ; a párt országos elnöke. Albrecht Dezső ügyvezető alelnök, Ember Géza, a parlamenti csoport elnöke és dr. Mihó Imre a parlamenti csoport főtitkára a kihallgatás során az összes erdélyi kérdéseket behatóan ismertették a miniszterelnökkel. Többek között részletesen tájékoztatták a miniszterelnököt az erdélyi munkás- kérdésekről és a legsürgősebb tennivalókat emlékiratban foglalták össze. A munkáskérdésben beadott emlékirat elsősorban a munkaügyi felügyelők kinevezésének kérdésével foglalkozik. Hangoztatta, hogy a munkaügyi felügyelők kinevezése az erdélyi munkásság egyöntetű óhaja. A kormányzat elvben már hozzájárult a munkaügyi felügyelőségek létesítéséhez, a munkaügyi felügyelők kinevezése azonban még nem történt meg. Az Erdélyi Párt arra kérte a miniszterelnököt, bogy a kérdés tanulmányozása után intézked- , jék a munkaügyi felügyelők kinevezéséről. A kinevezendő munkaügyi felügyelők feladata, hogy kivizsgálják és a törvényes eszközök igénybevételével orvosolják az erdélyi munkásság konkrét par naszoit és kívánságait.

Az erdélyi munkásság megoldásra váró kérdéseit pontos adatok alapján ismertette az Erdélyi Párt vezetősége n miniszterelnökkel. Részletesen tájékoztatták a miniszterelnököt az udvarhelymegyei Szentkeresztbányai Vasgyár Rt. Kivétel bányászainak a drágasági pótlékkal, az akkord-bérekkel, az OTI-val és a fizetéses szabadsággal kapcsolatos panaszairól

Nagyfontoss'águ kérdés a székelyföldi gömb fa-f eldolgozó munkások ügye. A gömb fa-fel dolgozó munkások annakidején íakás, fűtés világítás, "természetbeni járandóságokkal nyertek a telepeken alkalmazást- A munkaadók most havi 10—12 pengős házbérek fizetésére kényszerítik őket, ami bérüknek . 10—12 százalékát teszi ki. Az üzemeknek nincs sem ebédlő termük, sem fürdőjük. A iparvasutak- r.ál ismeretlen fogalom a minimális bér, vagy a túlórák dijazása. Havi 80—100 pengő fizetésért naponta 12—16 ó‘át dolgoznak nagycsal'ádu munkások. Szóvatelte továbbá az Erdélyi Párt, hogy Maros- hévizén, Borszéken és Csikszentsimonbari az üzemek a munkások ellátásáról sem tudnak megfelelően gondoskodni.

Rámutatott az Erdélyi Párt a kolozs- megyei Egeres—ferencbányai, körí.vélye- si, bogártelki bányamunkások, továbbá az egeresi gipsz, kaolin és kalcitmüvek munkásainak kívánságaira. Ezek a munkások a legalacsonyabb munkabérekért a lehelő legnehezebb és legegészségtelenebb munkát végzik. Feltétlenül szükséges tehát a bányászok legkisebb munkabérének megállapítása.

A kolozsvári üzemekkel kapcsolatosan az Erdélyi Párt emlékirata megjegyzi, hogy Kolozsváron a legtöbb üzemnek munkásfürdője van, de tiizifahiány miatt ezeket nem bocsátják a munkásság rendelkezésére. Kellő jóakarattal a közeli erdőkből még ma is gondoskodni lehet a t üzemanyagról.

Szóvátette az Erdélyi Párt a fodrászét i end égi át ói pari, szállítási és fogtechnikus szakmában dolgozó munkások pana- szaít.

Sürgős elintézésre vár a munkaka marók kérdésének rendezése is. Az Erdélyi Párt javasolta, hogy a keleti országrészeken minden vármegyei székhelyre, továbbá Nagybányára és Gyergyószentmiklóvra, mint fontosabb ipari gócpontokra, ogy- egy munkakamarai ügyvédet szerződtessenek.

Ismertette az Erdélyi Párt emlékirata Kolozsvár munkásainak anyagi helyzetét. A rendkívüli viszonyok miatt

feltétlenül szükségessé vált. hogy Kolozsvár a legkisebb munkabérek szempontjából a fővárossal és környékével egij csoportba, vagyis a második osztályból az első osztályba kerüljön. Szatmárnémeti és Marosvásárhely thj. városok a legkisebb munkabérek szempontjából a harmadik csoportba tartoznak. Az Erdélyi Párt rámutatott arra, hogy ez a munkások szempontjából: súlyos sérelmet jelent, kérte tehát, hosrv a hét város a második csoportba kerüljön.

Indokoltak és jogosak a székelyföldi fafeldolgozó üzemek munkásainak panaszai is. A fafeldolgozó üzemek munkásai, továbbá egyes bányatelepek munkássága a legkisebb munkabérek szempontjából a

Ái MBBB

negyedik csoportba tartozik, holott ezek a helyek nem. termő vidékek és itt <*» élelmiszer még drágább, mint Budapesten. A székely földi fatrrr.nelő üzenjek panaszai ügyeljen október 25-én a munkaadók és a munkásság képviselői érle ke/.lelet tartottak, ameOyen a munkaadók is elfogadták, hogy a negyedik bércsoport helyett a harmadik bércsoport béreit fizessék munkásaiknak. Az Erdélyi Pártnak az az álláspontja, hogy a kitűnő értékesítési viszonyokra való tekintettel, arra lehet kötelezni a munkaadókat: a székely- földi fatelepeken a második bércsoport béreit fizessék, tehát a székelyföldi fafeldolgozó üzemek a második csoportba, az erdélyi bányatelepek pedig a harmadik bércsoportba sorozhatok.

Kérte továbbá az Erdélyi Párt, hogy a közszükségleti cikkek általános drágulására való tekintettel,

az összes munkavállalók javára állapítsanak meg egységesen újabb háborús drágasági pótlóitól.

Az Erdélyi Párt emlékirata a bevonullak hadisegélyének kérdésének rendezésére hívja fel befejezésül a kormányzat fi' gyeimét. Hangoztatja, hogy a hadbavonul- tak segélyezésének minél hatásosabb gyakorlati megvalósítására az Erdélyi Párt semmiféle áldozatot nem tart soknak és kéri, hogy ezt az elvet a hadba- vonullák munkásainak hozzátartozóira is érvényesítsék.

Kállay Miklós miniszterelnök megígérte az Erdélyi Párt vezetőinek, hogy a munkáskérdéseket a legalaposabb tanulmányozás alá veszi és a legrövidebb időn bébi! megteszi a szükséges intézkedéseket. Az Erdélyi Párt az emlékirat egyik példányál egyébként Varga József kereskedelmi és iparügyi miniszterhez is eljuttatta.

VÁLTOZÁSOK AZ UJ VASÚTI MENETRENDBEN

KOLOZSVÁR, november 2. (Az Ellenzék munkatársától.) A legújabb menetrendváltozással kapcsolatban olvasóinkat az alábbiakban tájékoztatjuk a Kolozsvárt érintő változásokról:

A Beszterce felől érkező gyorsvonat a kolozsvári állomásról az eddigi 13 óra 05 perc helyett 13 óra 18 perckor indul Budapest felé, Budapestre érkezik 20 óra 05-kor. L~j vonatpárt állítottak be a Kolozsvár— kolozskarai vonalon részben azért, hogy megkönnyítsék az oly sok panaszra okot adó Kolozs—Kolozsvár közötti forgalmat. Ez a vonat 14 óra 36 perckor indul a kolozsvári állomásról, az ellenvonat pedig 16 óra, 10 perckor érkezik Kolozskaráról Kolozsvárra. A többi vonatjárat változatlan marad.

Magistretti kolozsvári hangverseny©

Különleges élményben le-sz része ezerdán Kolozsvár zenekedvelő közönségének. Ekkor tartja ugyanis egyetlen kolozsvári hangversenyét L. M. Magistretti olasz hárfamüvéez, akiről a legnagyobb külföldi lapok is megállapították, hogy a világ legnagyobb hárfajátékosa. Magistretti hangversenyét a helybeli Olasz Kul- turintézet rendezi. Erről a nagy olasz művészről, aki hangversenyezett már hazáján kívül Németországban, Svájcban, Magyarországon, Angliában, Görögországban, Franciaországban stb., a világsajtó olyan hangon ir, ami csak a legkivételesebbeknek jár ki. Idézünk a világsajtónak ezekből a kritikáiból:

A Münchener Zeitung irja: Magistretti a háj-fának nagymestere. Flangversenye diadal a művésznek és diadal a hangszerének.

Signale: Hallani kell, mert amig az ember nem hallja, el sem képzeli1, hogy mit lehet hárfán produkálni.

The Musical Times: A világ legjobb hárfa- művésze.

Le Galois: A hárfának olyan mestere, akinek egész Európa tapsol.

Pester Lloyd: Csodálatosan bárfázik Magistretti. Hihetetlen hanghatásokat hallottunk tőle.

Messager d'Athenes: 0 a hárfa Paganinije. Valóságos fenomén.

Zeit am Montag: A hárfa Liszt-je Magistraţii mester.

Ilyen és hasonló hangon Írnak a lapok L. Magistrettiről, kinek kolozsvári hangversenyét óriási érdeklődés előzi meg.

FÉRFISZÖVETSÉGI HÍR. A Belvárosi Református Férfiszövetség legközotebbi ösz- szejövetelét november hó 3-án este fél 7 órai kezdettel tartja Király-utca 22. szám alatti helyiségében. Bibfát magyaráz Mátyás László vallástanár. Előadást tart J (bossy Andor, cvang. esperes: „Az erdélyi irodalom kialakulása“ ciment