Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-26 / 268. szám

1642 ntti^pftcr Ii ELLENZIK megaiyerésérei kell öss-ap trnto&i tiaixi és mindazok a reformok, amelyek ennek rovásává történnek., a háború, utánra halasztandók,/varrnak azon­ban reformok, amelyeket éppen a habom megnyerése érdekéiben kell inegvalósiríani. Fentiekben azokat, a kérdéseket vetettem fel, amelyeknek a megoldá­sára éppen azért van szükség, Ix-ogy a nemzet egyetemes erejét a habom megnyerése érdekében vet.lie.sse lat­ba. Szervezett társadalom, céltuda­tos nemzetnevelés, gazdasági terme­lésünk fokozása és a mindezt 'tuda­tosító egységes közszellem, znegany- nyi feltétele annak, hogy a iiáborut úgy a külső, imint a belső fronton megnyerjük. Így látja a nagy magyar kérdése­ket. az erdélyi magyarság- és a végső győzelem kivívásához a maga részé­ről azt a törhetetlen hitet és kitar­tását adja, amely az idegen megszál­lás legnehezebb idejében sem ren­dült meg. Gróf Teleki Béla beszéde után Toldy Zol­tán, majd Mezey Lajos felszólalása követke­zetté Ezután Tasuádi-Nágy András elnök fél­beszakította a vitát és a Ház legközelebbi ülését csütörtökön délelőtt 10 órára tűzte ki. A KULTUSZMINISZTER BE­JELENTETTE, HOGY KO­LOZSVÁR UJ GYERMEKKLI­NIKÁT KAP Az appropriácios vita ülése után került sor az interpellációkra. Először a korábban elhangzott interpellációkra adott írásbeli vá­laszokat olvasták fék Ennek során felolvasták a kultuszminiszter válaszát Bálint József képviselőnek a múltkoriban elmondott inter­pellációjára, amelyben a kolozsvári gyer­mekklinika tarthatatlan helyzetét ismertette. A kultuszminiszter válaszában közölte, hogy a kolozsvári gyermekklinika ügyében si­került kedvező megoldást találni, amennyi­ben a pénzügyminiszter r millió 700 ezer pengőt bocsátott rendelkezésére. Ezen a pénzen a kolozsvári Hargita-szállót vásá­rollak meg a gyermekklinika részére. A képviselőház a kultuszminiszter válaszát örömmel vette tudomásul. Az uj interpellációk közül első helyen Mi- kó Imre képviselő interpellációja állott, aki bejelentette, hogy a bánffyhunyadi román— magyar határincidens ügyében akart interpel­lálni, de mivel a külügyminiszter már választ adott a külügyi bizottság legutóbbi ülésén erre a kérdésre, interpellációjától eláll. „Missziómnak érzem, hogy hamisítatlan} magyar népi muzsikát adjak a magyar; közönségnek“ ; Tö ok Erzsébet, a fiatal ko'ozsvári Kodály-énekesnő edd’gi > működéséről, elgondolásairól beszél KOLOZSVÁR, november 26. Barátságos ott- ionában beszélgettünk Török Erzsébettel, az itthon s Budapesten egyaránt sokat szereplő Kodály—Bartók énekesnővel, a magyar népi zene kiváló propagálójával, akinek csütörtöki estje elé megérdemlő érdeklődéssel vár Ko­lozsvár közönsége. Mi vezette arra a gondolatra, hogy miisor­számait a magyar népi zene jegyében állítsa össze? — kérdezzük. — Látszólag véletlenül, de talán melyen, létekben, adottságaim révén jutottam el ad­dig, -hogy magyar kötelességemnek érezzem a hamisítatlan népi dalok terjesztését. Tulajdon­képpen drámai színésznőnek készültem, de mert vonzott a zene, a dallam, énekelni is ta­nultam A Kodály—Bartók feldolgozások min­dig nagy feladatot róttak az énekesekre. Ma­gam ee hittem, hogy ezekkel a feladatokkal megbaxátkozhatom. Egyszer, énekóra közben, rájöttem, hogy nehés, da szép magyar feladat ez. Amikor már tudatosan készültem rá, egy­szer Kodály mester megkérdezte: kitől tanul­tam ezt a stílust. Nem volt nehéz válaszolnom reá: Udvarhely­széki cselédleányaink voltak e egészen kis- lánykorom óta belémidegződött az éneklésnek ez a nagyon kifejező formája. Tulajdonképpen nem állíthatom, hogy csak erre készültem, hogy csak ez a művészetem mozgási területe. Énekelek én régi olasz, né­met, francia, orosz dalokat is. A hangsúly azon van, hogy régi. Mindezek a mai időkre vonat­koztatva: népszerűtlenek, ie lassan-lasßan tudatosodik a magyar közönség m ez a tudato­sodás egyben azt jelenti, hogy folyton emelkedik a népi zene üflztelőnak száma. Legtöbb müsorszáaaom hangsúlyozottan a Ko­dály—Bartók feldolgozások interpretálása. Mindez terméKtetesen erdélyi 1 magyar Töltőm­ből adódik. Hiszen Basilfdes Márián kívül senki nincs ma Magyarországon, aki elsőrendű köteles­ségének érezné, hogy a magyar szivekbe be- leénelaelje az ősi dallamok tiszta szépségét iissioané^f évtől hetven éves korig kell fizetni <a hadmentességi váltságot Magyarországon az iskolák feladata, hogy mélységes zenei műveltséget adjanak — Mi a benyomása — kérdem — megértő-e közönségünk ebben az irányban? — Ó igen — feleli. —- S fogékony volt a múltban is. Példát mondok. Amikor — úgy 20—21 évvel ezelőtt Bartók Béla először hang­versenyezett városunkban, tomboló) taps ki­sérte minden müsorszámát. Akkor, amikor az ország többi részein — szomorú, de igy volt — bizony r,- * f' l'í'if.i Nem szabad közön­ségünket lebecsülnünk azzal, hogy azt mond­juk: ez a muzsika keveseknek kell. Tény az, hogy ma még kevesen értik, de ebben nem a kö­zönség a hibás. Az iskola kell, hogy megad­ja ehhez a zenei képzettséghez az alapot. Lelkeket kell a szmmagyar zenei1 elgondolá­sok útjára vezetnünk. Mégpedig fogékony, fia­tal lelkeket. A közönség korosabb része —■ sajnos — nem tud már velünk tartani. Ez még az a nemzedék, amelyik Ady Endrét is őrült­nek bélyegezte. Ennek a korosztálynak kako­fónia, kusza „zagyvasag" a Kodály-—Bartók feldoinozásu népi dallam. Természetesen nem jelentheti ez azt, hogy a haladó közönség s az, u| dütiy jelentőségét érzékelő, sőt lelkese­dő rétegét is megfosszuk a nemes élvezetétől. Sokszor halljuk: ma kevés a kenyér, sok a goad nincs pénz. minek az a sok hangverseny? Erre csak azt felelhetem: nemcsak kenyérnél él az ember. Meg kell mozgatni a lelket, hogy örömmel dolgozzék a test. Tragikusnak tartom, hogy a nyugateurópai zenébe' a múlt század termését ismerjük csak G, —XVII. századbeli muzsika kiesett népünk tudatából. Filléres hangversenyeket kellene rendeznünk, mondjuk 50 filléres hely­árakkal a tanulóijjuság, a munkásság, a falu s kisvárosok részére, hogy széles rétegekkel megismertethessük a népi zenét. Lelkes művé­szeink vannak, akik szívesen lemenőének a szórványvidéltekr« vasárnaponként, csak any- nyi segítséget kérnének, hogy autó aljon ren­delkezésükre, mert hiszen lehetetlen más­kép nehézségek, télviz idején mindenfelé el­jutatok, Körülöttünk élő népek nagy propa­gandát vernek külföldön népi kultúrájuk mel­lett, Mi pedig hallgatunk. Pedig milyen előnyt jelentene számunkra, ha Palló Imrét, Basili- des Máriát segítenénk ki külföldre. Vannak, akik azt hiszik: mert idegen kultúrákon ne­velkedtünk, ebbe bele id keil rögződnünk. S bizony mai társadalmunk nagy része se nem beszél, &e nem ir, se nem gondolkodik még | ma ee magyarul. S ez az idegenség végigvo­nul zenei nyelvünkön is. Jelenlegi kultuszmi­niszterünk az idők szavára hallgatva — úgy tudom — máris elrendelte ennek ellensulyá- sára az óvodákban is a kötelező népizene éneklést. Azt is hallottam sok helyütt: nem szereti a közönség ezt a zenét. A tangóhar­monikát se szerette. De amióta állandóan azt verik a fejébe, hogy ez a mai modem időki hangszere, azóta megszerette. Mindenhez pro­paganda kell ma. Én igyekszem s hivatásom­nak érzem, hogy ennek a népi iránynak, har­cosa legyek e hogy egyben fiatal, magyar mu- zsuku&ainlcat is bemutassam. A népi zene mű­velőire gondolok itt, Farkas Ferencre, a Bű­vös szekrény szerzőjére s Veressre, városunk szülöttére akiket alig, vagy egyáltalában nem ismernek. Mert velük senki se foglalkozik. — Rádiónknak kellene a népi zene első » legfőbb terjesztőjének lennie. Sajnos, alig-alig ad műsorában ebből valamit Pedig pld. Ádám Jenő zenei ismeretterjesztő előadásának mi­lyen komoly a sikerei Intézményesen kell mego dani a művészek anyagi ellátásának ügyét A művésznő komoiy, kedves arcán újra bo­rongás suhan át, amikor a nehéz küldésről, a müvéíizek anyagi helyzetének tarthatatlansá­gáról beszél. Kedvezőtlen körülmények között, napi gondok közepette cl a müvósznemzedék. Elgondolása szerint államilag kellene helyze­tén segíteni. Mégpedig hamarosan. Alkotó képesébe tökélyének idején. Ha megfelelő hi­vatalos anyagi támogatáshoz jutna., nem kal- 'ódnék el, de idegen zsoldok szolgálatába se állana,- , > • • Manapság még mindig az a helyzet, hogy legértékesebbjeink is vagy eladják magukat, ! vagy testileg-lelkileg összeroppannak, idő ! előtt s mire islernek addig, hogy megfelelő i életet teremthetnek maguknak s családjuk- J nak, kiábrándult, csalódott emberek. Búcsúzáékor megszorítja kezemet s utánam | szól: Egyébként örömmel várom idei első i nagy találkozásomat a kolozsvári közönséggel. I JÉKBY VILMA, » BUDAPEST. November 26. Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter rövide­sen a képviselőház elé terjeszti az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a had mentes­ségi váltságról szóló törvényjavaslatot, A hadkötelezettségi adót azok a katonai szol­gálat alól mentesüli állít ásköt el esek fize- tik, akik Áalmatlanságuh miatt katonai szolgálatot egyáltalán nem teljesítenek, vagy akiket póttártalékba helyeztek, vagy katonái szolgálatuk megkezdése előtt a honvédség kötelékéből elbocsátottak. Ke­resetnélküli kiskorúaknál, pályájuk kezde* tén állóknál, akiknek túlnyomó része szü­lői támogatásra szorul, a hadkötelezettségi adó kivetésénél nemcsak a saját jövedel­müket, hanem szüleik, ellátójuk jövedel­mét is tekintetbe veszik. A hadmentességi válságot minden olyan polgár köteles fizetni, aki betöltötte 24-ik életévét, de nem múlt el 70 éves és ezidö szerint katonai szolgálatban, vagy honvé­delmi munkában nem veszik igénybe, A váltsáig szó nem jelenti azt, hogy Séfizeté- sével a szolgálatot meg lehet váltani, ha­nem csak azt, hogy ezt a közszolgáltatást mindazoktól szedi az áH'am, akik tényleges szolgálatra, vagy honvédelmi munkára be­hívót nem kaptak. A hádkötelezeifségi adó mértéke sulyo- j sobb, mint a hadmentességi váJtságé, mert ez az adó a hároméves tényleges katonai szolgálat alóli mentesség ellenében jálr, ezt egyszersmindenkorra vetik ki és 3 év alatt kell negyedévenként egyenlő részletekben megfizetni. Ezzel szemben a hadmeitességr vakság mindig csak a háború vagy a hábo­rús veszély idejére vethető ki. Beszedésé­nek kezdeti és végső idejét a miniszterel­nök állapítja meg. A hadkötelezettségi adó alapja az egyes hozadéki adókból alapul veti kulcs szerint fizetendő. A hadmentes­ségi adóváltság kivetése a jövedelmi ala­pul vett jövedelem vagy a jövedelemre kö­vetkeztethető lakásbér összege alapján tör­ténik. A jövedelem alapján 0.6——4 százalékig terjedő progresszív kulccsal kiszámított váltság és a lakásbér alapján 3—10 (a nem kotöttbérü lakásokban lakóknak 1—8 százalékig terje-dő kulccsal kiszámított válság körül azt az összeget kell kivetni, amely á kettő közül nagyobbik. Mindkét adó alól mentességet csak az alacsonyabb életszínvonalon élők kaphatnak. Hir sze­rint azok, akik a jelenlegi háborúban 3 hónapot töltöttek a harctéren, a rájuk eső hadmentességi váltság felét fizetik, akik pedig 6 hónapig voltak kint, semmit sem fizetnek. Kedvező elbírálás alá esnek az elmük világháború harcosai is. Maiikényt György tragikus halála A magyar irodalomnak súlyos gyásza van: ötvenhétéves korában öngyilkos lett M ejt há­ny György, a kitűnő novellista és regényíró. Majthényi György még az első világhábo­rú előtt tűnt jel ízes, hangulatos novelláival, amelyek a különböző napilapok és irodalmi folyóiratok hasábjain jelentek meg. Szeged­ről indult ei, ott banktisztviselőskődött. Ami­kor Pestre került, folytatta tisztviselői mun­kásságát, de mégis az iradolam volt az. amely lekötötte érdeklődési körét és jövőbeli hivatását. A világháború alatt, a fronton küz­dött és csak akkor tért vissza a lövészárok­ból, amikor súlyosan megsebesült: ötven szá­zalékos rokkant lett. A világháború után ő is a „Napkelet“ írói gárdájához csatlakozott, itt jelentek meg értékes tárcái, színházi és irodalmi kritikái. Több figyelemreméltó re­gényt irt, igy például a „Május“ cimü mun­kát, amellyel nagy sikert aratott. Az utóbbi evekben gyengélkedett: közel két esztendővel ezelőtt szélütés érte és azóta egészsége roha­mosan csökkent, kedélytelenné vált es kény­szerképzetek üldözték. De a munkáról még igy sem mondott le: a tenyérjóslásról irt munkája egyike a legkitűnőbb szakmunkák­nak s most akarta befejezni kiadója részére „Az uri fiú“ cimü regényét. Majthényi György Podmaniczky-utcai la­kásán, hétfőn délután lett öngyilkos, revol ver golyó vetett véget a minden szépért jóért dobogó szív verésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom