Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-18 / 261. szám

ellenzék 1942 november 18« VcfyU lézs€$: AvmjcúI é&d&mcsUhí»»* iljxíi&sétyi szettem Városszerte most gyűjtik össze a tflzedesek és íaüzedesek a lakosság uj törzslapjait az élelmiszer- és ci- pöígénylésekre. Tizedeseink nagy munkát végeznek. Nemcsak a törzs­lapok összegyűjtés© a feladatuk, ha­nem azt is vállaimok kellett, hegy a szükséges útbaigazításokat megad­ják a közönségnek. Véletlenül alkal­mam volt arra, hogy megfigyelhes­sem: mit jelent a gyakorlatban ez az önként vállalt erkölcsi! kötelezettség. A borbélyom ugyanis fotízedeis a Kossuth Lajos-utcai körzetben és a vendégekkel együtt a törzslap iránt érdeklődők is egymásután keresik fel az üzletében. Mintha csak vala­mi hivatalban volna az amber, ahol az ügyielek egymásnak adják a ki­lincset. Csodálatos, hogy mennyi tü­relemmel és ügybuzgalommal adja meg a felvilágosításokat. Ugyanazt i a dolgot húszszor is aprólékosan el­magyarázza. Nagyon sok „hivatal­nok ur“ eljöhetne ide udvariasságot, türelmet és lelkesedést tanulni. Pe­dig a borbélymesternek nincs ebből semmi anyagi haszna. Egyetlen tize­des, vagy főtizsdes sem kap külön iizeiségai, csak egy csomó külön­munkát, utánajárást és esetleg kel­lemetlenséget is vállal magára, ami­kor a megbízatását teljesíti. Nem elszigetelt jelenséggel, hanem a magyar öntudat egyre örvendete­sebben mutatkozó tényével állunk itt szemben. Ezért irorn ezeket a so­rokat, hogy mindannyian felfigyel­jünk rá. Elégtétellel tapasztalhat­juk, hogy a magyar kisemberek íö- ; megeiben egyre jobban kifejlodjik a közösségi szellem. A magyar kisipa- í ros, kiskereskedő és munkás sokkal inkább átérzi, hogy a közösségért , áldozatot kell hozni, mint azok, akik i fényes anyagi körülmények között élnek. Kisembereink boldogan és büszkén vállalják a közéleti szere­pet. Nem azért, mert a szereplés de­kórumot jeleni, hanem azért, mert magyar kötelességei látnak a mun­kában, Szándékosan hivatkoztam a borbélyomra, aki főtizedes és akit tréfásan nagyon sokszor ugratok azzal, hogy „közéleti férfiú“. Hiszen amellett, hogy fötizedes, alelnöke az egyik iparos alakulatnak, pénz- tárnoka a fodrászmesterek testületé- ! nek, presbiter a református egyház- j községben és 'igazgatósági tag az egyik fogyasztási szövetkezetnél. Egészen bizonyos, hogy még más egyesületekben is tisztséget visel, csak azokról hirtelenében megfeled­keztem. ^Dicséretére legyen mondva azonban, mindenütt bebizonyította, hogy megérdemelte az előlegezett bizalmat. Becsületesen, szorgalma­san elvégzi a rábízott munkái, mert tudatában van annak, hogy a közös­ségért cselekszik. Kisembereink átértették az uj idők uj szellemét. A közösségi szel­lem szerencsére a tömegekben talált a legtermékenyebb talajra. Ennek a szellemnek köszönhetjük, hogy a kisemberek fegyelmezetten és öröm­mel jelentkeznek minden olyan he­lyen, ahol a közösségért nemzeti feladatot kell megvalóistani,, Töme­geink győzedelmesen kerültek ki a jövendő nagy erőpróbájából és ki­sebbségben maradtak azok, akik az egyéni érdeket a közösség parancsa fölé helyezik. Lassankint mindazo­kat ki fogja közösíteni a társadalom, akik nem tudnak beilleszkedni a kö­zösségi gondolatkörbe, mert az uj Európának csak azok lehetnek hasz­nos munkása!, akik munkából és ál­dozatkészségből önzetlen lelkesedés­sel kiveszik a részüket. Hí a ţetetos ? Az iparigazolványok revíziójával kapcsola­tosan közöltük a megdöbbentő valóságot: közei tízezer magyar iparos elmulasztotta a törvényes határidőn bellii benyújtani a íelül­, vizsgálati kérvényt. Ebből a tizezer iparosból ' négy és félezer a Székelyföldre jut. Kataszljó- í (fáiis szám ez, ha elgondoljuk, hogy a tör­vényes rendelkezések értelmében esetleg keríti sor a határidő meghosszabbítására. Mi j történik ezekkel az iparosokkal? Jogosan tet- tűk fel a kérdést, amelyre most sepsiszent- I györgyi laptársunk, a Székely Nép, megadja I a választ A Székely Nép körkérdést intézett ’ az illetékesekhez és ennek eredményeképpen j kiderült, hegy a székely iparosokat az illet é* ' kés községi hatóságok egészen az utolsó per- ; cig a lehető legnagyobb tájékozatlanságban hagytak. Először az volt a hiba, hogy nem lehetett űrlapot kapni. Amikor az űrlapok I végre megérkeztek az iparhatósághoz, ott azt g választ kaptak, hogy kiküldték kiosztásra a községi elöljáróságokhoz. Az egyes jegyzői hivatalokban sok időbe került, amíg a jegy- I zők áttanulmányozták az utasításokat, de ' mégsem adtak kielégítő felvilágosítást az ér­dekelteknek. Amint a Székely Nép arja, a csikszentkirályi jegyzőségen például az érdek­lődő iparosoknak a következőket mondták: „Olvassák el a hivatalosan kibocsátott tud- ; nivalókat." A tudnivalók második bekezdése könnyen tévedésre adhat alkalmat. Ez a bekezdés igy szól: „Nem esnek felülvizsgálat alá a vissza­csatolt keleti és erdélyi országrészeken a ka­tonai közigazgatás megszűnte, azaz 1940. évi december 22. napja után kiadott iparjogosit- ványok." A székely iparosok azt hitték, hogy őket nem érinti a felülvizsgálat. Még október 28- án a jegyzőhivatalok is megerősítették, tégy nem kell beküldeni felülvizsgálatra jo­gosítványaikat. Többek között ez volt a hely­zet Csikszentkaráty községben és számos szomszédos községben is. Mikor október 29- én a csikszenikirályi jegyző a főszolgabi- róságon megtudta, hogy kötelező a felülvizs­gálat, már nem volt idő az űrlapok pontos és helyes kitöltésére. Az a helyzet tehát, hogy' a székelyföldi iparosokat nem tehiet ha­nyagsággal és a törvényes rendelkezések iránti tiszteletlenséggel vádolni. Mint a Szé­kely Nép megbízható adatok alapján irja, na­gyon sok községben maguk a j'egyzők voltak az iparosok mulasztásának okozói. Ez termé­szetesen semmit sem változtat azon a jogi tényen, hogy az érdekeltek elmulasztották a törvényes határidő betartását Ei kell azon­ban fogadni, hogy itt vis majorral állunk szemben és az illetékes kormánytényezők bi­zonyára módot találnak tizezer magyar ipa­ros kenyerének megmentésére. líadaítni &<z& &áía; ? Érdekes levelet kapott szerkesztőségünk. A levelet Szatmárnémetiből keltezték. Az előt­tünk eddig isme rétien „Magyar irodalmi szolgaiad’ bocsátotta ki, bizonyos Vi’ág Gellert ur országos irodalmi stúdiója. A szol­gálat előfizetési dijai: egy évre 40 pengő, fél­évre se pengő, negyedévre 10 pengő. Virág Gellert ur, mint a fenti szolgálat vezetője, arra kérte szerkesztőségünket, hogy a körze­tünkben. lakó irók, költők, zeneszerzők és irodalombarátok pontos lakcímét közöltük vele. Kérését a következőkkel indokolja: „Szolgálatom, mely sajtókamarai engedély­ijei In, mintegy felhatalmazva van arra, hegy a ponyvairodalom ellen küzdjön és te­kintve c-zt, hogy Kolozsvár és környékén még eddig ismeretség hiányában az illető egyéneket nem tudtam összeírni, ezúton ké­rem, hogy a csatolt válaszlapon postafordul­tával a kert elmeket szolgálatommal közölni szíveskedjenek“. A levélhez a válaszlap is mellékelve van, j amelyről Virág Gellert „ősmagyar iró“ sok­szorosított fényképe mosolyog ránk. Ezideig nem hallottunk Virág Gellert országos iro­dalmi. -trilliójáról, sőt arról sem volt tudomá­sunk, hogy a Sajtókamara a ponyvairodalom elleni küzdelemre felhatalmazta. Virág Gel­lert figyelmei bizonyosan elkerülte, hogy a Magyar Újságírók Egyesülete erdélyrészi ta­gozata emlékiratban kérte Kolozsvár polgár- mesterét: csak olyan kiadványok terjesztését engedélyezze, amelyeket az egyesület és a város sa,lóelőadója erre érdemesnek tart. Vi­rág Geüht magyar irodalmi szolgálatát egy­előre még nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy évi 40 pengőbe kerül. Mindaddig tehát, amíg nem tudunk részletesebbet szol­gálatai-ói, ne nehezteljen, hogy nem közöljük a körzetünkbe tartozó irók és irodalombará­tok tiniét. , a ţto&uS'-iizp Országszerte nagy feltűnést keltett Kiss Kálmán.' országgyűlési képviselő képviselőhá­zi beszéde, amelyben annakidején elmondot­ta: hogyan lesz a 3 pengős bárány bőrből .15 pengős sapka.^ A képviselő beszédében a leg­szigorúbb bírálatot mondotta a Globus cgy- kéz működésével kapcsolatosan. A Globus marosvasarhelyi kirendeltsége szükségesnek tartotta, hogy ebben az ügyben nyilatkozzék. Igyekezett^ megcáfolni Kiss Kálmán adatait, amire a képviselő újabb bizonyítékokkal vá­laszolt. Most, ugylátszik, a kormányzat is foglalkozott ezzel a kérdéssel, amellyel kap­csolatosan Kiss Kálmán a következő nyilat- ' kozatot adta: „A Glóbus-ügyben a legjobba- | kac mondhatom. Az, úgynevezett karakul bő­rökre vonatkozna» ígéretet kaptam, hogy azokat kiszabadítják a Glóbus alól. Az erre vonatkozó rendelet már a napokban meg is jelenik. Azok a gazdák, akik karakulban készítenek, feloldást kapnak, ami azt jelenti, hogy a bőröket szabadon adhatják cl s nem lesznek kénytelenek a Glóbushoz fordulni. Az ilyen bőrökkel foglalkozó gazdákat külön egyesületbe tömörítik, amely megvédi érde­keiket. Egyébként is sikerült mélyebb bepil­lantást nyernem a Globus üzelmeibe és a gazdák által régen várt orvoslás is rövidesen megtörténik''. A magunk részéről nincs sok hozzátenni- valónk Kiss Kálmán nyilatkozatához. Az egész közvélemény megnyugvással fogadni, ha a jövőben a hárompengős báránybőr sip­ka nem kerülne Imsz-egynéhány pengőbe. Jâz&eţ 90 évet I EilencvniedSk születésnapjai ün­nepelte Sándor József udvari taná­csos, az EKKE cliszeinöke. Az EMEE vezetősége ebbá'l az alkatomból me­leghangú átiratot intézeti Sándor Józsefhez, amelyben, szerenc^ekivá- natal mellett méltatta azt a munkát, SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET A TraviaU, amely a közönség széles- ré­tegeinek kedvelt Verdi-operája, tegnap es­te néhány uj szereplővel került előadásra. Alfréd szerepét most elsőizhen énekelte d<r. Sikolya István. A fiatal, uj tenorista határozott nyeresége operaegyüttesiinknek. Kellemes firai tenorja van, főként közép­ső hangjai szépek, hangképzése is kifogás­talan. Őshonosán mozog a színpadon s igv játéka is előnyösen befolyásolja a ró­la alkotott képet. E!'<'enb$n a tiszta into­náció tekintetében, sajnos, hagy kívánni­valót. Az öreg Gennont rokonszenves sze­repében a kórusból kiemelt Virágos Mi­hály lépett fel s örömmé'! újságoljuk, hogy operaegyfittesünk egy 'egészen kitűnő ba­riton hinganyaggal gazdagodott. Széphang­0melyet az EMKE érdekében vég­zett, Sándor József testi és szellemi erűnek 'teljes birtokában érte racy ezt a kivételesen magas életkori. Neve és munkássága mar a világhá­ború előtti években közismert volt- Fáradtságot nem ismerő, tevékeny közéleti férfiú vöt Sándor József és bár személye körül sokszor merültek fel viták: mindenki elismerte róla, hogy jószáisdéku, igaz magyar em­ber, aki a köz érdekeit önzetlen lel­kesedéssel kívánta szolgálni. Sándor József a kisebbségi idők harcaiból 1» bátran kivette a részét. Az idegen uralom alatt többizben volt képvise­lője és szenátora a Magyar Pártnak. Valóságos parlamenti viharok között mondotta e! Bukarestben tartott be­szédei során a kisebbségi sorsban élő magyarság jogos kívánságait. Egy hosszú élet munkája után Sán­dor József most igazán kiérdemelt pihenésben tölti napjait, illesse te­hát tiszteletűnk és elismerésünk, mert becsülettel dolgozott és egy­kori őrhelyén az utódok most döntő fontosságú munkát végeznek az uj magyar jövendő érdekében. szinü baritonja van Virágos Mihálynak, nagy terjedelmű és erőteljes. Igaz, még túl­zottan hátrahelyezve, szorítva képzi a hangot. Rendező kéül melléje, aki megta­nítja a színpadi mozgásra s jó énekmes­ter és Virágos M'hályból igen jeles bari­tonista válhatok. Máris szép sikert aratott. Amiina szerepében most először lépett fel az ugyancsak komoly Ígéretet jefeutQiTur­ján Vilma. Gast ont Gaál Józsej alakitolta. Az előadásnak különben most is fő erősségét Páka Jolán és Sándor Mária jelentette, igen jól szerepelt Horváth Lász­ló és Bakó József is. Elemében volt a tánc­kar is Rimóczy Violával és Lehmann Lot- tival az élén. Az egész előadást biztos kéz­zel* fogta egybe a vezénylő Endre Bé]n. K. B. Svájci ioiyóimta S sági helyzetéről ZÜRICH, november 18. (TP.) A Na­tionale Hefte zürichi folyóirat együk hosz- szabb tikkében vizsgálja a szovjet gazda­sági helyzetét, A vörös hadsereg és a se­géderők veszteségeinek fefezámolása után a folyóirat megállapítja, hogy Sztálin még mindig többmilliós hadse­reggel rendelkezik és hogy az érzékeny embervcszteség min­denekelőtt minőségi tekintetben érezteti hatását. A szovjet eddig elvesztette legsűrűbben lakott területeit, ahol a szovjet legképzettebb, leghaszna- v éhe több lakossága ék A lap ezután hi­vatkozik szovjetorosz adatokra, amelyek­ből kiderül, hogy a németek által eddig megszállt szovjet területeken a szovjet elvesztette szénter­melésének 65, vasgyár tusának 70 és mangánérctermelésének ugyancsak 70 százalékát. Az olajforrások nagyrésze is német kézen vaunak, miközben a bakui olajforrások a Volgáig történt német előretörés követ­keztében nem használhatók ki megfelelő mértékben. Ehhez járul még az. hogy' a szovjetorosz folyók, igy mindenekelőtt a Volga, több mint féléven át nem hajóz­hatók jégzajlás miatt. A szovjet gyárak közül német kézen van a legnagyobb szovjet aluminiumgyár, mely a második legnagyobb hadmű­veleti területen fekszik. A négy legna­gyobb liutamü közül á szovjet már csak kettővel rendelkezik (Magnetigorskhau és Kosnezkben). Három legnagyobb páncél- kocsi gyárai közül már csak a cseljabinsz- ki dolgozik a szovjetnek. A folyóirat ezután felveti a kérdési, hogy Szibéria milyen mértékben jelent pótlást az elvesztett területekéire Megál­lapítja: tévedés lenne feltenni, hogy a szovjet kezdettől fogva elhanyagolta gyár­iparát a nyugati részeken áz Ürallal és Szi­bériával szemben. A legnagyobb és legje­lentősebb gyáripari telepek a szovjet sta­tisztika kimutatása szerint a Szovjetunió európai részén helyezkedtek el. 193<-ben Kusnezkben és a Tungu medencében, nemkülönben az Uraiban összesen 41 mil­lió tonna szenet termeltek, ami a szovjet széntermelése 30 százalékának fele: meg, az uráli vasércbányákból került ki a szov­jet vastermelésének ugyancsak 30 száza­léka. Moszkvai jelentések szerint a vonatok mozdonyait szén helyett tő­zeggel és fával fűtik és a gyáripar is pótfiitőanyugokra szóruL A sűrű közlekedési hálózat elvesztése is érzékenyen érezteti hatását. A Szovjetunió vasút vonalainak 70—00 százaléka a németék által megszállt te­rül ete.hre esik. A vi-ágon nincs még egy olyan hely, ahol a szén, mangán, elektromos erők. kőolaj és élelmiszerek olyan ideálisan találkoz­nának. mint a Donee medencében. Most több mint 2000 km.-rSl kénytelenek oda­szállítani a gyár! termeléshez szükséges szenet. Azonban már Ivók éhen is csak 14 nap akUt érkezett mes csry tohervonat Knragandából Moszkvába. Ez természetesen a szovjet ipari erő te­kintélyes gyöngülését jelenti, irja a sváj­ci lap. A meglévő tartalékok azonban is­meretlenek és azt sem tudni, iiogv női ven mértékben sikerült a szovjetnek átmente­ni gyáriparát a nyugati területekről. Még kevésbé ismeretes n nyugati szövetségesek segélynyújtásának mértéke. A szovjet je­lenlegi közélelmezési helyzetét illetően a lap megállapítja, hogy a szovjet gabonatermő vidékeinek há­romnegyedével csaknem teljes éléstárat elvesztette. A Szovjetunió többi része termékeken. Úgy látszik, hogy itt rejlik a mai szovjet- gazdaság Achilües-sarka — irja a lap — utalva arra. hogy az utóbbi időben a/, an­golszász sajtóban is -számos aggódó fang látott uauvilá-aot e tekintetbe A Traviata uj szereplőkkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom