Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-10 / 229. szám
EVV1VA UNG I IERI A! VHatytycw ţiuk 1/faitáMkcwt, a% tuuífrcd ifyu&áfyi MILÁNÓ, szt'pieniln’r vége. lz Ellenzcl: kiküldött munkatársától. A Mam nóta szó, ütemes lépések verik, lel a milánói utcát, amelyet pillanatra eláraszt a komoran giomohgi» fellelek mii* şii!l kibukkanó napsugár. Az európai if* jusâşi sportversenyekre ideérkezett csapniuk vonulnak a Puizzn di Sun Ambro- gio felé, hogy hódoljanak az o asz liósölc emlékének. Ólt menetelnek a fekete ba- liUa sapkás o aszok, a hore-gkeroszteSr széke néniét fiuk után a mi árvalánylmjlas* sapkás fiaink Is. \ spanyolok jellegzetes piros sapkája, az ugyiiex /.ed „bouur* messzin’ harsog élénk szilien eh Moscar- jdo kapitány vezeti a spanyolokat, licuzór egykori- hős védőjének fia. Most elhallgat â zene. csak a dobok puffognak tompán. Iliin’ könnyed dt'i ritmusú énekbe kezdenek a spanyolok, s példájukon a magyarok is reágvujtanak egy pattogó magyar nótára: Édesanyám, kedres anyáin, csak az o kérésem . . . Zeng a fiatal tüdőkből jövő nóta. elnyomja a másikat is, csatlog- to-p-nak a lapos kövezeten kemény lépteik. Oldalt a járdán ilt is, olt is .sorfal képződik. megindul és elharapózik a taps és az éljenzés: „Evvtva Ungkeria.1“ „Er~ vivrt gli wtgheresi/“ (Éljen ATa-gyarország! Kljének a magyarok'.) KHencvenen vannak a mi versenyzőink a vezetőségi tagokkal együtt —*• leányok és fiuk. Bahissy András testnevelési főelőadó és fífikay Árpád alezredes vezeté-ével jöttek ide Milánóba, hogy- az európai ifjúsági versenyeken képviseljék a magyar színeket. Ezek a milánói európai ifjúsági sport- versenyek folytatásai a közelmúltban lezajlott bécsi kongresszusnak, amelyen megalakult az Eurójmi Ifjúság: Szövetsége; ennek a tagjai mérkőznek most üt Milánóban, nemes versenyben a testi erőikkel, ügyességükkel. Annakidején Firenzében — az ottani események ugyanis össz- sveíiiggnck a bécsi kongresszussal és az Európai If júság Szövetségének a megalakításával, s mindazzal, ami most Milánóban lejátszódik — szellemi téren versenyzett egymással az európai ifjúság, ilt pedig a sportban az „ép testben ép lélek“ elvén. S amint Firenze Nagy Gyula magyar levente festő versenyben való győzelmével dicsőséget hozott a magyar névre, úgy a milánói versenylapok első pillanatától kezdve biztosak voltunk abban, hogy- a magyar fiuk nemcsak a milánóiak szivét hódítják meg rögtön, hanem méltóan mutatkoznak be a spor tarén án îs. Ebben nem csalódtunk, bar sok (és boldog) szorongásban volt részünk ,,odáig“! Minket, az olasz állam által a milánói ifjúsági versenyekre meghívott és vendégüli látott külföldi újságírókat — akiknek sorában egyedül képviselem a magyar sajtót —, dr. Bovini, a G- I. L. (olasz fascista ifjúsági szervezet) sajtófőnöke fogadott a modem é§ hatalmas arányaival a most érkezőt csodálatba ejtő milánói pályaudvaron a G. I. L. sajtószolgálatának „Stampa“ felirásu kárszalagos tagjaival, s kalauzoltak el az „Albergo Continentale"-ban levő állásunkra. A következő napokon már tapasztalhattuk, hogyan működik ez a sajtószolgálat, amikor a Milánóra vonatkozó tudnivalóktól, az összes vonalakon szabad utazásra jogosító vihamosjegyektől, a versenyek eredményeiről szóló boüettiuok-tól kezdve az újságokig: olasz és külföldi lapokig mindent megkaptunk. Figyelmes, pontos, mindenre aprólékos részltetekre kiterjedő szervezési munka, «mi meglepte nemcsak az esetleg tájékozatlant, hanem azt is, aki már ismerős kt. igen, ez a fascista Olaszország! —- Milánó a lego&aszabb és. Tegfascis- tább város —- mondotta nekünk újságíróknak köszöntőjében Banainici, a G. I. L. A ice-Comaudaute-je, & mennyi igazság van a szaváiban. Milánó az a hely, ahol századokon át mindig erős1 és bezárt falakra találtak az Itália földjére lépő idegen hódítók. Itt Milánóban áll a hires »Cinque Ginrnahe“, az „Öt nap“ emléke, íesoké o napoké, amikor a milánóiak hősiesen küzdöttek Radetzky osztrákjaival abban ;»/. időién, amikor mi magyarok viskódtól ik az blege» reakcióval. Irmon ^szakról indul! ni az olasz «»fţysúg, az ,,Italia I nihr- eszméje, s innen indult. ni a régi római imprrium erényiül megváló- siló és az uj birodalmai mcgllvremlő fas- cizmus! INora felejtjük <‘l a logalást a ,>C<>~ t’»“*ban (,.eo\o a. m oda, lyuk, a fás- crzmtis c 1 (Miségi*i adlak ezt a gúnynevet, ami később die.s»í-éggé \ á11: (a na Püolo <la ('ajinobio 35. szám akiit In vő kopott, Szegényes két nmei' Ins kórházban, ahol Mussolini az elmúlt világháború idején az álla,ha a apitott ,,1J<>polo d'Il(th<i"-l szerkesztette;) Innen a Piazza San Scpolco-ra mentünk, aliol annakidején az akkori* milánói kereskedelmi kamara nagy termében 1919 március 23-án megalakult az első ..fascio <li ComJmttÍ7iwn1o'\ Lelkes fiatalemberek és világháborút végigliar- co I frontharcosok voltak tagjai ennek, akik nem nézhették tovább, hogyan sodorja Olaszországot a baloldalit iizgfltás veszedelembe. a vörösek hogyan gvaláz- zák meg sorra az olasz haza eszményeit, s ezt a forrongó belső állapotot és az ingatag olasz kormány gyengeségét hogyan használják fe: a nyugati szövetségesek arra. hogy Olaszországot elüssék (mint ahogy meg is tették) jogos igényeitől. Ma ennek az el>5 harci /'Wc/’o“-nak a tagjait (nein sokan vannak) hivják röviden ..surise polcr is t óin m h‘‘. Mindennek alig busz éve és máris történelem! Most az uj Európa ifjúsága ad egymásnak baráti találkozót Mi ánó falai küzölt. Ott lengenek a lobogók, köztük a miénk ík, hogy az utolsó napon, a ver-e- II\ i-k eredményének ünnepélyes kihirdetéseikor Bicéi korporációs miniszter, az Európai Ifjúság Szövetségének lisztclet- IIL elnöke és Rarasio, az olasz fascista párt helyettes főtitkárának a j-len étében a milánói Arénán felvonják a győzelmi árbocra a magyar lobogót is az olasz és német mellé- Hullott a bő őszi zápor, fekete ernyősor húzódott végig a tribünök J felelt, mindez azonban mm iankasztottn le u lelkesedést, amikor nyilvánosságra hozták, liogv Olaszország győzött. Németország második. Magyarország a harmadik left t izmi négy európai nemzet versenyében. „Mi győzők" — súgta nekem oda buldog mosollyal az egyik obtsz kolléga, «mint hárman ülünk a feliér asztalnál egy nagy berlini 'lap munkatársával együtt és koccintunk a győzelemre. Részletezve egyes eredményeket: Magyarország pé (Iául harmadik lelt a ke- rékpárvm-f. nyben, megelőzve a biciklizésben gyakorlottabb észak inka t: a belgákat, hollandokat és dánokat, inig a férfi úszás ban egyenlő pontarányban győztünk a németekkel. De a versenyek eredményeiméi is fontosabb az a gondolat, ami gvő- zölt Milánóban: a hit, haza és a család eszméje, a csataterek fogycerzuja közben a szebb jövő békés nn ink úján ah az elő- diészité.ve. Alert ezt szolgálta Milánóban minden, a versenyeken kívül a fényes rí* ceri ment o-k, ünnepségek is. amelyekről másik alkalommal le>z majd módom beszámolni. Mihály László. liiáeikisilés a világiba Angolok és franciák i_,n. Ha«ke Béla Az egyre meglepőbb európai háborús események áradatában mintha kevesebb figyelmet szentelne a sajtó tannak a hősies küzdelemnek, amelyet Madagaszkár maroknyi francia gyarmati hadserege folytat a ,,felszabadi fás és védelem“ nevében garázdálkodó angol hadakkal. Ügy látszik, a történelem nem elégedett meg azzal, hogy hullafoltossá tette Gallia testét. Nem volt elég az 1910-ben Franciaország egész társadalmi és állami életet felforgató és megszámlálhatatlan egyéni és lömegtragédiát előidéző összeomlás szörnyű vihara. Dakar és Szíria után a gyarmatbirodalom újabb területén kászálódott össze az a taihui politikai fátyol, amelyet 1939-ben még angol—francia „entente cordiale“-nak neveztek politikai szelűdonok, nagytőkések és hiszékeny polgárok. Ezekben az őszi napokban, amikor egy legyőzött nép sok szenvedést látott €tors* közösei revedt szemekkel; néznek egy közeledő háborús tél elé, még arra is kell gondolniok, hogy vájjon mi történik a darabokra szaggatott birodalom“ távoli tájain, ahol a hűség és kitartás fanatikus erejével még egy pár francia e lkot áll a barátból álnok eilen seggé lett angolnak. Akaratlanul eszünkbe jut az utolsó párisi ünnepélyes julius 14-e, a franciák cicomás, vidám nemzeti ünnepe, amelyet a sors különös játéka szerint még. az „örök barátság“ jegyében rendezett a Daladier- kormány. Azon az utolsó, „barátság“ jegyében ünnepelt julius 14-i reggelen, 1939-ben, négyszáz angol bombavető gép zajára ébredt a ma már sötétté kom o rod ott „fény városának“ lakossága. Majd megkezdő idött a nagy katonai parádé. A Champs Elyséen a Marseillaise és az angol hinar inusz összekomponált hangjaira cséréit zászlót az „örök barátság“ nevében a francia és az angol vezérkar főnöke. Angol gárdisták ágáltak a . gyönyörű sugárúton s a lapok a két nemzet zászlóitól tarkított oldalakon zengték a „törhetetlen és másiíhatatJan barátság“ hazug himnuszát. Hat hétre a nagy parádé után megjelentek Paris utcáin a mozgósítás« feit-hii vasok Az ünnepség s az agyónhangoz- j tatott ,.entente cordiale“ emléke és szug- geszLiv ereje még nagyon élénken élt és I hatott a halálra készülő francia népben. 1 Ma gab i zto nsiigá t még fokozta az őrrntes- ; térből hadügyi államtitkárrá lett Mag!not ‘ győzhetetlen védelmet hazndó vonala, j Diinnkirchemrek és Compiegne-nek kellet ! következnie, hogy a francia nép ráesz- ! méljen: valami szörnyű becsapás áldoza* I ta lett. Majd a dakari merénylet növelte j a csalódást és a romlást, amelynek ár Î nyékában még most is csak lolkiismeret- i vizsgálatot tarthat az európai műveltség egyik letéteményes, sugallója és hordozója: a francia nép. Ennek a történelmi lelkiismeretvizsgá- latnak egyik megrendítő és érdekes rész- 1 Hete az angol-francia viszony leplezetlen ; és őszinte feltárása. ! A minap került * kezembe Jean Lu- j cbairenek, ă neves francia közirónak, ! diplomatának érdekes könyve, amely I kertelés nélkül feltárja a % angol-francia • viszony valódi helyzetét. Súlyos vádak hangzanak el ebben a { könyvben a csatornán» túlra menekült I angolok félé. Á kiábrándult barát keserű, I I de elfogulatlan hangján szól Luchaire a ,,felszabadítás“ cégére alatt nemzet* tragédiát előidéző angolokról s könyvét ar- Î ra az állításra alapítja, hogy Anglia hatalma és politikája minden időben az európai államok szétforgácsolására való törekvésen és a szétforgácsolt, egymásra uszított államok riválitásáu alapozódott és allápszik a jelenben is. Súlyos vádak következnek ezután s Luchaire bebizonyítja, hogy Európa államai <* történelem folyamán állandó törekvést mutattak az egység fésűé', de éppen Anglia mesterkedései, merev elzárkózása miatt ez az egység nem jöhetett létre. Valahányszor az európai történelemben támadt egy nagy hadvezér, vagy ál- i lámférfiu, aki ezt az egységet meg akar- j ta valósítani, Anglia mindig megtalálta a I módját, hogy az ne jöhessen létre. Ezért I morzsolódott fel Spanyolország V. Károly j idejében, ezért halt meg számki vetésben Napoleon a ezért, zúdított háborúi Amjpillanat cs rájöu, liojţy iizenual incg kell venni ön- j n< nc!v is ti/. oszlálysorgjeggél! Szerencsé esetben nyerhető: 7<K).00(» [\ Főnyeremény > 300.000 J*. Jutalom: 400.000 P. «tl>. síi. 1 .ü Húzás már október 17-én. Sor»jegyárak: Nyolcad 3.50 P.. negyed 7.— P.. fél 14.—^ P. S egész 28.— P. lia a cári Oroszországra. Anglia europa» JÍ£< egy.ségeUencs politikájának az eredménye ~r> az Is, hogy Franciaországnak el kellett H vesztenie gyarmatbirodalmának nagyobb d< részét s ez a politikai magatartás akadá- -»; lyozta meg egy nyugat afrikai olasz gyár-, n matbirodalom kialakulását is. Luchaire módját ejli annak is, hogy elmondja a második világháború kitörését 1 megelőző nájry drámai nap történetét is. > Ebből kitün'k, hogy még meg lehetett II volna menteni a békét, ha egypár angol . U politikus és diplomata nem szabott volna i. lehetetlen feltételeket a tárgyalások rneg- ; -: kezdésére. Azokban a drámai nápoklian r a .,barátságló'“ elv:ikitott francia köz- ! - vélemény még nem látott tisztán. A J dünnkireheni rászedés után azonban felnyílt minden franciának a szeme s most 1 Írói áhal szól e nép és vádol. Hálásan i gondol űíz ál amférfiira, áld nem szegyeit fehér zászlót lengetni a németek : felé, mert tudta, hogy ezzel sem megalá- zottságát, sem gyengeségét nem példázza, csak azt az elhatározást, hogy uj útra indítja népét, amelynek végállomásán az európai egység táblája lesz ki akasztva. A történclemfonnáló erők néha 'erős kézzel nyúlnak egy nép életébe. Sokszor úgy látszik, hogy mindent elsöpörnek, * pedig csak fel akarnak rázni egy népet, melynek múltja egy jövendő európai hivatás betöltésére kötelez. Ez történt Franciaországgal. Tragédiája nem zajtótt le katarzis nélkül, s ennek egyik bizonyi- téka éppen az angolokkal való viszony ’ őszinte felszámolása lelt. amelyből az eu- 4î rópai egység felé egy lépéssel közelebb' került. < * ÁLARCOS BANDITÁK VAKMERŐ RABLÓTÁMADÁSA A DÉLVIDÉKEN Szenttamás, október 10. Vakmerő álarcos rablótámadás történt Male- tin íSzvetozár Túrja és Temerin között lévő birtokán. Hajnalban magukat csendőrnek mondó ismeretien emberek kopogtak be a birtokoshoz és arra kényszeritették a birtokost,; hogy otthon őrzött pénzét, mintegy 600 pengőt, átadja nekik. A támajdók' innen Trifunovics Dancse szállására mentek és hasonló módszerrel ezer pengőt raboltak el. Tekintettel arra, hogy a vakmerő rablás az elsötétítés ideje alatt történt, a tettesek statáriális biróság elé kerülnek. AkJúmkmáR'
