Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-05 / 225. szám
«Ui HÉTFŐ, 1942 október 5, •loJ* 2d EH \ "i ’ B U:D.f? v ii * < LXIII, évfolyam, 225. számÉ91118 FlUiß ■S) 9ÍI 1JÜ «9 'S8 fit 89 m G 9\ m ttí on SS DÎ ih 8í [fi aa >ü ít S3 ít XÍ íí if >8 a 2 fI 8 3 fi f / I í S*erkeí2tŐ4ég <*9 kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I, ©m. Telef.; 11—09. Nyomda: Egye- texa-u, 8. ö. Tőiéi,: 29—23. Csekkszámla 72056 ILlPIIOtlt: BIRTHI MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÖVÁLLALA'P*j Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 £»»i negyedévre 8 P., félévre 16 P., égés* évre 32 P0 Okiét®? 6 (2.) Évtizedeken át, csak gyász volt. Szivettépő gyász. Azután ünnep lett belőle. A honfibú cikornyás ünnepe. Dörgöhangu szónokokkal és visszatérő mondatokkal. Úgy látszott, hogy az emlékmű agyonnyom- ja az emlékezést. Hogy puszta kővé és holt betűvé válik az áldozat. De most, összetörött a kő és epusztult a betű. Megnyaltak a sirok és a tizenhármak kKléptek belőlük. Szellemük kigyult és bevilágítja a magyar tájakat. így vált világítótoronnyá, bizonyságtétellé, példává számunkra s mindenki számára október hatodika. Ismét fordulat előtt állunk s fordulat előtt áll a világ. A jövendőért ismét meg kell hozni a legnagyobb áldozatot s az áldozásnak ismét megvannak a hősei. Örökös körforgás, örökös ismétlődés, örökös változás. De az életet előbb kezdjük a születésnél s folytatjuk a halálon túl. Ezért van értelme az életnek s a j halálnak, ezért a tettnek s az áldozatnak. Ezért repednek meg súlyos krip- taísdelek, hogyha kell, felröppenhessen a feledésből a szellem, hogy utat mutasson az utána következőknek. Az aradi tizenhármak a szabadságért harcoltak s haltak meg* A magyar szabadságért De a magyar szabadság a Kárpátok medencéjének szabadsága volt. Átölelte Európát és az Uj Világig világított. Maga alá temette a múltat s mérhetetlen szenvedések árán szélesre tárta a jövő kapud. Két korszak mesgyéjén kellett meghozni az áldozatot s megvívni a harcot. Nemcsak magunkért, hanem mindenkiért. Micsoda mérhetetlen sötétség ülhette meg a burgbeli koponyákat, amelyek re- belliónak minősítették a magyar szabadságharcot. S micsoda sötétség honolhatott a lelkeken, amelyek csak magyar ügyet láttak benne. A „gutgesinnt“ történetírás nemzedékeken át szolgálta ezt a sötétséget. Pedig csak a névsorra kellett volna egyetlen világos pillantást vetni: Kiss Ernő, Schwéidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahn er György, Nagy-Sándor József, gróf Leiningen Károly, Pölten- berg Ernő, Török Ignác, gróf Vécsey Károly. Vájjon ezek az áldott emlékű férfiak, akik között több volt az osztrák főtiszt és arisztokrata; a magyarul is alig tudó. otthagyták volna-e a császári lobogót, melyre felesküdtek, hogy a magyar trikolort emeljék magasra és vállalják szemiedőül a megszégyenítő vég után. ha néni lett volna magasabb eszme ráírva egy számukra idegen nemzet fájdalmánál s igazságánál? így mutatja meg az ő áldozatuk a a magyar szabadságharc nagyságát, mely messze túlnőtt a nép s az ország keretein és azt, hogy mert ez a szabadságharc magyar volt, nem lehetett egyéb, mint magyar! Török- dulás után, Habsburg-elnyomáS közepette, a maroknyi, szegény, esett magyarság emelte fel, volt képes egyedül felemelni a szabadság zászlaját a Kárpátok megpróbált medencéjében s volt képes azt végül is győzelemre vinni! Igaz, nemzetiségek fordultak ellenünk. Eíbolonditott nemzetiségek. Akik hűségükért ugyanazt kripták a császártól, mint mi „Tebelliónkért1. Akiket az általuk kiöntött vérünkkel váltottunk meg egy elkorhadt korszak pusztulásából. Akik nem vették észre, hogy összeomlik körülöttük a világ és az összeomló világban egyetlen szilárd támasz, egyetlen jövőbe mutató erő mi, magyarok vagyunk. Akik nem értették (mini ahogy sokan ma sem akarják megérteni), hogy ellenünk vagy nélkülünk Európa e térségein senki semmit nem tehet. Akik nem értették meg, hogy aki a Duna völgyében nr, az szükségképpen ur a Kárpátok pereméig. ő a rendező erő, az elosztó hatalom, a kiegyensúlyozó tényező. A Kárpátok medencéje sorsának letéteményese, történelmének felelős hordozója, Európa képviselője. Benne s általa történik minden válto- , zás, minden megtartás. Oh, kicsiny, ^tudatlan, becstelen politikusok, miniden szép akarat s jobb jövendő gyászvitézei, mennyi magvában holt szépséget kisértetek utolsó útjára. Ok, lovagjai, hősei s áldozatai az igazságnak, a szépnek s a jövendőinek, hányán pusztultatok el miat- ^tuk. MegsiketiUt szavak, félmondatok, féigondiolatck, félemberek csu- focska korszakai, mi mindent temettetek magatok alá! Ezen a verőfényes erdélyi őszön megsokszorozódik október hatodikénak értelme. Vájjon megértjük-e, mint száz esztendővel ezelőtt apáink, az Idő szavát? Vájjon meghozzuk-e az áldozatot s vájjon lelkesedünk-e úgy a jövendőért, mint ők? Az életünk s az élet nagy fordulatában helyt tudunk-e állani becsülettel, emberséggel, magyarul? Vájjon elég erős-e a mi hitünk, elég igaz-e a mi igazságunk, elég nagy-e a mi szeretetünk, hogy mások hite, mások igazsága, mások szeretete is legyen? Fénylőn világit az aradi tizenhármak szelleme! Nemcsak a dicső mult glóriája ragyog általa, hanem a jövendő fényessége is. A halálos fal aljában s a bitón bizonyságot tettek mi mellettünk, akik tudunk másokért golyót s kötelet vállalni s akik miatt ezért mások is vállalnak golyót s kötelet. Bizonyságot tettek amellett, hogy küldetésünk van s elhivatottak vagyunk, méltó képviselői Európának és sáfárai szellőmének. A meghasadt sírokból ezt üzenik nekünk az aradi tizenhármak. Higy- jünk önmagunkban s a jövendőnkben. S legyük méltóak midazokhoz, akik érettünk s a jövendőnkért meg- *■ hozták a legnagyobb áldozatot. GÖBING: Az ellátás terén a legnagyobb nehézségeket már leküzdöttük Ä meghódított területek termelése ellátja ez küzdő csapatokat és pótlást ad a német birodalomnak A termelésit tovább kell fékeznünk a cél érdekéken — Az ellátás terén a legnagyobb nehézségeket leküzdöttük. További lankadatlan munkára van szükségünk, mert figyelem!« kell vennünk azt is, hogy a birodalom területén 6,000.000 idegen munkás és több, mint 5,000.000 hadifogoly ellátásáról kell gondoskodnunk. Ez azt jelenti1, hogy termelési küzdelmünket tovább kell fokoznunk. A légitámadások' állal sújtott területeken a husadagot további 50 grammal emeltük s ma már. azon dolgozunk, )jogy a német népnek még a karácsonyi ünnepek előtt jelentős pótlást nyújthassunk húsban, lisztben és remélhetőleg más ilyesmiben is. A birodalmi tábornagy ezután felhívással fordult az egész német néphez, ‘hogy ne pocsékolja a felesleges energiát. A háború, ha minden német számára nagyobb szén\tedést és áldozatot ’ jelent is, mindez azt a célt szolgálja, hogy a háborút megnyerjük. Felhívta a német népet, hogy továbbra is olyan szilárd és eltökélt magatartást tanúsítson, mint eddig. — Magam gondoskodtam róla — mondotta —, hogy hatalmas, magtárakat állítsanak fel, amelyekből azonnal el tudjuk látni a légitámadások áldozatait. Minden, számomra hozzáférhető országból és tekintet nélkül a kiadásokra, óriási mennyiségű tartalékokat vásárol- -tam össze, hogy azok, akik mindenüket elveez- tették, legalább a legszükségesebbeket azonnal visszakapják. A GAZDASÁGI ELŐKÉSZÜLETEK BIZTOSÍTJÁK HELYTÁLLÁSUNKAT A birodalmi tábornagy a továbbiakban maró gúnnyal foglalkozott az ellenségnek a második arcvonal megteremtésére irányuló hiábavaló fáradozásáról. — Anélkül, hogy lebecsülnénk az amerikai fegyverkezési Ipart — mondotta —, meg kell állapitanunk, hogy a termeléshez Amerikában is szükség van nyersanyagra és munkásra. Nem lehet egyideben milliós hadsereget felállitanÜ, másrészt a munkások számát megháromszorozni. Amerikában egy szó tündököl nagybetűkkel nagy tetteket pótolandó: Blöff... A birodalmi tábornagy ezután azokkal a csalfa reményekkel foglalkozott, amelyeket a demokrata hatalmak táplálnak, — Az eljövendő tél — mondotta — nehéz követelmények elé fog állítani, de azt könnyebben elviseljük, mint az előzőt. Az előkészületek, amelyeket megtettünk ebben az irányban, minden vonalon biztosítják helytállásunkat. A mi feladataink halálosan komolyak s úgy is fegjuk fel, mint olyanokat, amelyeknek megoldásától az eljövendő nemzedék boldogulása függ. A fegyverrel és a munkával egy boldogabb jövendő felé vezetjük a nemzetet és az ifjúságot. A birodalmi tábornagy ezután vázolta, mi lenne, ha Németország elvesztené ezt a harcot.-r- Elpusztítanák Németországot és a német népet. Ez a mostani küzdelem nem az első Világháborúval hasonlítható Össze, Ez a harc a fajok háborúja; Végeredményben arról van szó, hogy a zsidó kalmár legyen-e a világ ura. Ezt a háborút meg fogjuk nyerni, mert meg kell nyernünk — fejezte be nagy beszédét Göring birodalmi tábornagy. Berlin, október 5- (MTI.—DNB.) Göring birodalmi tábornagy az arató-ünnepség alkalmából a Sportpalotában magas kitüntetéseket osztóit ki parasztoknak és mezőgazda- sági munkásoknak, akik különös érdemeket szereztek Európa élelmezési szabadságának biztosítása körül. Göring birodalmi tábornagy ez alkalommal beszédet intézett, a kitüntetettekhez és ebben többi között a következőket mondotta: — A negyedik háborús év elején állunk. A német nép e legsúlyosabb küzdelmében mindnyájunk számára csak egy kötelesség lehet: tovább harcolni és dolgozni. az eieimezes'i netyzet ismert ötösére áttérve, hangoztatta Göring, hogy a világháború szörnyű tapasztalatai közül mindig szeme előtt lebegett a zárlat félelmetes kísérlete és éppen ezért idejében megfelelő kényszer- gazdálkp'dást és takarékosságot valósított meg. Minden ezzel kapcsolatos intézkedést azonban azzal á szilárd elhatározással hajtatott végre, hegy abban a pillanatban, amidőn a termelés és a fogyasztás között az egyensúly helyrebillen, a fejadagot ismét felemelik. A zárlat és a k i- élieztet'és, amire az ellenség egykor számított, meghiúsult. A német csapatok sikerei következtében a legtermékenyebb területek jutottak kezünkbe; Németország ma abban a szerencsés helyzetben van, hogy a német véderő arcvonalon küzdő csapatait. a meghódított területek leemeléséből elláthatja., sőt az itthoni népesség számára a meghódított területekről pótlásképpen ujabbmeny- nviségek érkezhetnek növekvő mértékben. A birodalmi tábornagy ezután így folytatta:
