Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-03 / 224. szám

E 1 9 ■I í>k fc. napWHHHPW fi LL ESSZÉ« Széthulló nemzedék Irl«: PÄRÄJD1 IMCZE X.ÄJOS Akik a szép ígéreteket megvatásin iásukig figyelemmel szokták kísér- ni, az utóbbi időben iiyaigtaliam.il megkérdezték már néhányszor: váj­jon >a magyar neanaet nagy ígérete, a mai hanxüncóvesek, nemzedékké tudnak-e válni? Súlyos és minden­képpen megokolt kérdés. Neanzedék- vákás ideje közeleg. A nemzet felelős vezeíőegyémségei ilyenkor aggoda- lomayal vizsgáiják meg a nyomuk- be, lépő ifjahbakat; keresik bennük. :a báatositékáí annak, hogy legalább olyan keményen megállnak az árt adott őrhelyeken, mint elődeik. Ké­szülődés jellemzi már a magyar hattoaineéresek munkáját; készülőd­nek, hogy átvegyék és becsülettel betöltsék a hivatásérzettel' váltót vezetSszßrepet. Érzik, hogy ők kivá­lasztottak,- kiválasztottal egy meg- szenvedett »lépnek, amely éppen most építi újra tépett életformáját. Egyénenként mindegyikben lánggal lobog a nagy magyar küldetés tuda­ta: ki-ki tisztán érzi, hogy el van je­gyezve népünk döntő feladataival. Mégis fennáll az aggasztó kérdés: vájjon ezek a tisztult felfogású, ren­dezett erkölcsi világot élő, alkotó- eszméktől hajtott liaamhi-cévesek tudnak-e tömörülni cselekvő ma­gyar nemzed ékké ? Az egyén ugyani«, hordja bár a: te­hetség csillagát a homlokán, csu­pán viicra-szt, ha más megelégedet­ten nyugvóim; hajtja Is a fejét, ő fi­gyel, meglát, rádöbben valamire, faisi költ népe fájdalmától, riadót fuj, kitervel, javasol, irányit, bírál, de alkotni, rendszeresen és tartó« san építeni, Századokra szóló társa­dalmi, gazdasági és politikai beren­dezéseket életre Is hivni csak egy akaratban összeforrt nemzedék tud. Az egykén, bármilyen picurka is, ha szőkébb tevékenységi területén a kor gondolataival erjedésnek indí­totta környezetét, feladatát java­részt teljesítette. Nem önmagunk“ Ivan, toronyszobákba zárkózva kell* 1 rettentő súlyos egyéniségeknek len­nünk; nem elég, ha okos elmélkedé­sek közben megtaláltuk a bölcsek kövét, a renyhe társadalom meg- m ózd írásában, közösségi célok felis­merésében és kijelölésében, társa* dalmi tettek kezdeményezésében kell kin ek-kinek megmutatnia., hogy leikébe be van sütve a bélyeg, amelyről egy nép igazi vezetők mint- tit kos jelről, felismerik egymást. A szellemi vezetőember munkája olyan, mint a tenger áramlata: a mélyben hat és nagy tömeget so­dor; a felszíni hu Mint áré jók csap­kodhatnak zajjal és feltűnően szél­irányban, a viz mélye változatlanul húz a cél felé. A mélyben dolgozó erők ritkán vetnek örvényt a felszí­nen, de ilyenkor a mély vizek töm vényét nem ismerő is retten.vo lát­hatja, milyen szörnyű erők dolgoz­nak odalent. Az erdélyi szellemi élét is nemré­giben újból hullámokat vetett a fel­színen. S a szói gyűrűző fodrok nyo­mán valami felmorajloit a mélyből, ami ismét a „be nem érkezett“ erdé= Ivi magyar harmincéveseid hatiáról beszélt. Amit mondott, csak él esi ülii emberek hallották meg, olyan éles- fülűek, akár már most, az összeom­ló világ recsegéséből is ki szeretnék hallani a magyar holnap dalát. Jel­adás volt, kétségtelenül, ş aki érti a jeleket, megmondhatja: olyan volt, mint a fuldokló fölé felcsapó utolsó véres buborék. Egy nemzetnék meg akar mutat­kozni, színre akar lépni, részt akar vállalni, alkotni akar,, felelősséget érez a benne szunnyadni hagyott erő miatt. Azzal a tettvággyal lépett elő, amit csupán a szenvedő népek sanyargatásban tapasztalt ifjúsága mondhat magáénak. Ez a nemző- déknyi magyar fiatal sokat állt már a függöny mögött, jelenésre készen. Hosszú inasévek alatt készült ames- telővizsgára. Ideje volna valahova lerakni az egy emberöltőn és két vi­lágégésen keresztül Összegyűjtőit és rendszerezett értékeket, beépíteni az óhajtott uj világba, amely hozzá- járul ásunk nélkül nem születhet meg számunkra is. Ez még csak az akaróit. Szép, de kevés volna. Minden sor ember — apró megrendülésektől eltekintve — hisz a maga megváltó eszméiben. Ám a mai magyar bármin cévétsék valóban nemzedékalakitó eszméket Imid óznak magukban: érzékeny tár­sadalmi lel ki ismeretet, • közösségi szempontú életszemléletet, magyar életérzést, határozott erkölcsi érték­rendet. A nemzedékal akitó eszmék és nemzed ékösszeí ártó eszmények készeni. vannak, harmincéveseink j mégsem sűrűsödtek nemzedékké. I Valami elmaradt, ami a megelőző j nemzedékek életében — úgy látszik ' döntő szerre,pet vitt. Amikor a születő nemzedék valahol letette szellemi építményének alapkövét, a birtokló nemzedékek harci díszt öt- töttek magukra. A 48-as márciusi ifjúságnak is Így kellett védelmi állásba mennie, az Ady Endre-—'Mó­ricz Zsigmondi—Szabó Dezső-nemze- dék is elszánt küzdelemben védte meg javait. Amit a kitermelt gon­dolatok nem végeztek el, a külső tá­madás befejezte: egymáshoz kény- szeritette az -együvéíartozókaf, nem­zedékké paskolta a védekezésre szo­rított fiatalokat. A ma birtokló nemzedék nem vil­logtat csatabárdot, hanem a diplo­maták rejtelmes mosolyával lép po­rondra. Szűkszavúan hallgat, többet sej ttot, mint amit mond. Ha szól is, csak ígér. Halogató módszerével egyeseket kiragad az egyivásuak tö­megéből, az együttesen jelentkező­ket moreven visszautasítja. (Maga­—————i————————— tartása t&rmészelfís, M&zeii hadállá­sait. védelmezi. A következmény már most látha­tó. Fenn útját állják a harmincéve- sennek, alulról a még nyugtalanabb és még elégedetlenebb húszévesek ostromolják.. A harmincévesek két fűz közé kerültek. Amikorra betör­nének a fónimra, a következő nem­zedék, a mai húszéveseké, már a nyo­mukban lesz, uj. zászlókkal és uj fegyverekkel. Ez a balszerencsés em­bercsoport, az „áldozati nemzedék“ gondolkozó rétege, felmorzsolódik a két malomkő között, még mielőtt kiolvasható nyomát hagyta volna hátra maga után annak, hogy egy­szer ólt, itt volt, látott és maga is akart valamit. Kimond hatatlan tragédia ez, mert ez a nemzedék mondhat fegmagya- rafobaí, legjelentősebebt. Ennek a nemzedéknek valóban léikérlelő tör­ténelmi élményei vannak. Tehát nem csupán az az „egyszerű“ vesze­delem fenyeget, hogy egy magyar nemzedék komolyabb alkotás nél­kül kiesik a nemzetet irányító nem­zedékek láncolatából. Sokkal na­gyobb veszedelem rejlik abban, hogy — ha e nemzedékek felszín alá szo­rított.sága huzamosabb lesz — ami­kor majd vezetéshez jut (mert előbb- utóbb odajut), a. magyarság tájéko­zódása bizonytalanná, válik, a ma­gyar közösségi célok már csak ho­mályosan tűnnek elő, a cselekvés előtt tétovázás lesz úrrá a vezető ér­telmiségen, a nemzet bizakodásait és megrendüléseit nem érzi meg azonnal; s mindez majd annak tu­lajdonítható, hogy a hosszas leszori“ fóti «ágban ez a nemzedék küldetés- érzetében megrendült, életérzése ki- c sorbul t. Egy szükséges távolságból mérlegelő nemzedék pedig szellemi őrállás és nemzeti tudat szempont­jából zuhanásnak minősíti ezt a korszakot; az ítélkező akkor már nem hallja a mai harmincévesek fog- csikorgatásáf, nem látja a viaisko- dást a felszínre jutásért. Vád ez? Vád is lehetne, bár azzal nem jutnánk előbbre. Nem intés felfelé, inkább a soraiban zilált nemzedék fegyverbe kiáltása, áthá- rítha iádon kötelességeinek tudato­sítása. Mert ennek a nemzedéknek kell elmondania kifelé az erdélyi magyarok dolgát; neki kell tájékoz­tatnia Erdélyt arról, ami odakint, a széles világban zajlik. Uj HELYIG ŰZI FT'. Világvárosi választék, Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktá­ron. HERC2EG ER- N I)N I: bél yegkéreske- dő,Dávid Éerenc-a.12. Vétel! Eladás Î Csere Î Telefon 10—69. keresek. Ismerősök megmozgatva (az utón már messziről elkerüllek) közvetítők dijez- tatnaJg kézajatt hirdetett lakások még aznar felkerestetnek, stb. Mind ismerjük, akik Uwstwuctban lakást kerestünk. Kél szoba-konyha — használat — kérem-, cmk használó!, de mindig lehet használni, mindig üres! A konyhában, amely kisebb, mint egy közepes tyúkól, éppen nagy most is van, a konyha tulajdonképpen nem is lát­szik. Ma hirdették először, előttünk már hő­tan jártakF ráoszt is itt tárgyal egy ur, pedig a lakáshoz annyi lépcső vezet, hogyha a fé­nyességet menyei szagba annyi vezetne, csak. a legfiatalabb hegymászó nemzedék pályáz hatna égi babérokra. Amikor lejövünk, a ka­puban már uj turisták merészkednek fel, este hatra, amikor rişszarnegyei:, már kiad­ták a lakást, «f m* Barátaim bizalmas ajánlásával megyek. A. cseléd gyanakodva fogáé, a ház úrnője n padláson nagylak, 'ét, de tiszteletemre ott hagyja az ifjúkori pókhálókat és kedvesen fogad: — I\a igen . . . rengetegen kérték már . . . de gondoltam, mégsem adom ki , . — és ■megnyalja, a szőjed, igy élvezi ijedtségemet, — Na igen ... Es az ára is , . , nem, tu­dom -megfelel-e? — oldalról fig&el. A szemem sem rebben: ■ — Annyit fizet az ember, amennyit mu­száj. Ldkfts kel}, hét kis gyermekem reá, — Két kis gyermek! — döbben rám tne.g- botránkozva a ház úrnője, —• Hát akkor sző sem lehet kérem róla! Csúfot nézhettem, mert őnagysógu győz san folytatja: * •— Tudniillik, én szerelem, a gyermekeket, de a Bijou nem állhatja őket. — szerei éti a! mosolyog. — Jöjjön idle, kis betyár, köszön­jön szépen! A kis betyár meg is jelenik, de nem kö­szön szépen, hanem ve'ósziniileg gyerme szagot érez rajtam, meri fény eget őleg vicso­rog. A h/iz úrnője büszke örömmel nézi: —• Nono, Bijouha ... — és hozzám for dúl — beláthatja ... ti. I. UTAZNI * 1 <**N TERVEK - M'MPm - A RA UNTATOK Európaszerte zsúfolt villamosok és vo­natok szaladnék, a villamos lépcsőjéről embertúme&ek lógnak le, az emberek utazás közben in gerléfke&yek. Le Bon) ■a nagy tomegpszich inter azzal magya­rázza. a villamoson utazók gyakran fel­dúlt, dührohamokban kitörő viselkedé­sét, hogy az egyén, a v ilíamosk&esibcm tömegbe kerül s reá már a tömeg lélek- tani szabályai, érvényesek, ami azt jelen­ti. hogy a tömeg mindig féktelen és min­dig szélsőséges. Ennek köszönhető az a gyakori mon­dat, hogy n szar din iásd oboz sűrűségére emlékeztető villamoskocsiban valóid va­dul üvölt a lépcsőn: ,,Tessék, beljebb meraii, hiszen teljesem üres a kocsi! ' Egy bizonyos, hogy az utazás épp úgy kztcrmEli a gonosz indulatokat, miként a jóságot is. Gondoljunk csak arra, hogy ■miikor a vonat megád! egvik vasun ál­lomáson és valaki megjelenik a vasúti fii* ke ajtajában k of f err ci a kezében és megkérdezi: 1— Van-e itt, kérem, üres hely? NÍnyen ülnek a kocsi'brm. két' hely -iiy 'dvém valóan szabad. A felszálló utas kérdésére seid nem vz'dcszcd. Válnék r •- tensftfesen, miközben szinte .gvir i öl eitel nézik azt. alti közéjük étkor tele­pedni. Közben az elhelyezkedni akaró jóm bor utéis megismétli a kérdést, mire nz egyik ur régül vállal ronogafr-rt. kek ácthnűiJ f-ehdi: — bem tud ran, hárem. A beszálló bizonytalanul leül ás nz­DIŐSZEGHY MIKLÓS tón a következő állomáson már ö is gyii- Itöi&ttel, ellenségesen pillant rá arra á szerencsétlenre, aki feiszálSva a vonatra, el akarja foglalni a hatodik üres helyet. Éhben az él len ségeskedésben egymást nem ismerő emberek hallatlanul szoli­dárisak'. hegy úgy mondjuk, ez o ram ti utazás kg közösebb arcvcntdfek fiát ennyi a gonoszságról. Most jog­gal kérdezhetik tőlem, hol a csudában termeli ős utazás a jóságot. Akármilyen .fantasztikusan is hangzik, megmondom: — a zsúfolt villamoson. Például. Nyilvánvalóan vidéki emJ>er megkérdezi az ismeretlen utasoktól: — Hogyan jutok H a Hősök terére? Egyszerre négyen is magyarázzák a hates villamoson: ...- Tessék ód szállni a Király ideánál n tizes villamosra. Ha Jderi a Ligetbe, oda már kétperces ut. — De mehet még ennél jobban is. — szól a másik utas —, szálljon a Musso­lini téren a földalattira ás mindjárt ott van. A vidéki ember nem győzi megköszön­ni a felvüógc.ótásck tömé get, de a többi utas még mindig nem. has\\n Crhba a gyá­méi húst, a támogatást. Egyre magyaráz­zák. gondozzák a járatlan embert, meg­kérdezik. milyen jegyet rülteti, megmer ■gyár fizzák-, hocv vegyen mr-.stéüvth cry árt száll áj em. t. A amikor az átsző,Uóholy- hc~ m.o-yrrker'?.-, evvszerre négyen is ki­ált fáik harsogó lekiism.ercfessé;gél: —■ Itt tessék leszáll nő Féltik, vigyáznak rá, mint oe édes testvérükre. Hát igy termeli ki az utazás a jóságot is. * Egyszer egy fővárosi színésznő, nagy operettsztár, ezt fejtegette előttem.: ,— Édes fiam. az utazáshoz esek én ér­tek. Tudja, hogy keil est cdn/dni? Az ember az olaszországi esti gyorsban meg- vacsorázik az étkezőkocsiban és aztán berendel a hálókocsijába egy üveg remek pezsgőt. Levői kezem, végigheverel: a du ruzsedó vonaton, egyiptermi cigarettát szívok közben, s a gramofonra felveszel' valami szép francia lemezt, ez igen, ez utazás . - . Csak egyre kelti ügyelni, hogy amikor állomásköz ír a vonat, le kell áliifani a gramofont., nehogy a háló­kocsi utasai fc-1 ébred jenek. Persze ez az utazó? méz a höhere elolt történt. Az utazás humora? Az is von. ófost nem a közismert anekdotákra, vagy adó- máiéra gondolok, hanem arra a humorrci, ami hirtelen kivirágzik a vasúti kocsi­ban. Egyszer Erdélyben utaztam a számos- völgyi vasúton. Ismeretlen szürkeruhás hölgy ült az áljuknál, vele szemben bőr- bekecses, tégla piros arca, őss&s !w.jussa? joviális, kedves ur. Az öregur szivaro­zott. s hogy. hegy nem, a szivar hamuja ráesett a hölgy szürke szoknyájára. Hir­telen felugrott a vidék; bácsi, zsebken­dőjével humor lefakarh'olta a hamut• s aztán bűbájos hangon igy szóit: — Kedves nagyságos asszonyom, most már elmondhatja a nótával: >zép > ra­cy ok, jó is vagyok, csal: cry kicsit hamun vagxol: . . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom