Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-03 / 224. szám

E

1 9

■I í>k fc.

napWHHHPW

fi LL ESSZÉ«

Széthulló nemzedék

Irl«: PÄRÄJD1 IMCZE X.ÄJOS

Akik a szép ígéreteket megvatásin iásukig figyelemmel szokták kísér- ni, az utóbbi időben iiyaigtaliam.il megkérdezték már néhányszor: vájjon >a magyar neanaet nagy ígérete, a mai hanxüncóvesek, nemzedékké tudnak-e válni? Súlyos és mindenképpen megokolt kérdés. Neanzedék- vákás ideje közeleg. A nemzet felelős vezeíőegyémségei ilyenkor aggoda- lomayal vizsgáiják meg a nyomuk- be, lépő ifjahbakat; keresik bennük. :a báatositékáí annak, hogy legalább olyan keményen megállnak az árt adott őrhelyeken, mint elődeik. Készülődés jellemzi már a magyar hattoaineéresek munkáját; készülődnek, hogy átvegyék és becsülettel betöltsék a hivatásérzettel' váltót vezetSszßrepet. Érzik, hogy ők kiválasztottak,- kiválasztottal egy meg- szenvedett »lépnek, amely éppen most építi újra tépett életformáját. Egyénenként mindegyikben lánggal lobog a nagy magyar küldetés tudata: ki-ki tisztán érzi, hogy el van jegyezve népünk döntő feladataival. Mégis fennáll az aggasztó kérdés: vájjon ezek a tisztult felfogású, rendezett erkölcsi világot élő, alkotó- eszméktől hajtott liaamhi-cévesek tudnak-e tömörülni cselekvő magyar nemzed ékké ?

Az egyén ugyani«, hordja bár a: tehetség csillagát a homlokán, csupán viicra-szt, ha más megelégedetten nyugvóim; hajtja Is a fejét, ő figyel, meglát, rádöbben valamire, faisi költ népe fájdalmától, riadót fuj, kitervel, javasol, irányit, bírál, de alkotni, rendszeresen és tartó« san építeni, Századokra szóló társadalmi, gazdasági és politikai berendezéseket életre Is hivni csak egy akaratban összeforrt nemzedék tud. Az egykén, bármilyen picurka is, ha szőkébb tevékenységi területén a kor gondolataival erjedésnek indította környezetét, feladatát javarészt teljesítette. Nem önmagunk“ Ivan, toronyszobákba zárkózva kell* 1 rettentő súlyos egyéniségeknek lennünk; nem elég, ha okos elmélkedések közben megtaláltuk a bölcsek kövét, a renyhe társadalom meg- m ózd írásában, közösségi célok felismerésében és kijelölésében, társa*

dalmi tettek kezdeményezésében

kell kin ek-kinek megmutatnia., hogy leikébe be van sütve a bélyeg, amelyről egy nép igazi vezetők mint- tit kos jelről, felismerik egymást.

A szellemi vezetőember munkája olyan, mint a tenger áramlata: a mélyben hat és nagy tömeget sodor; a felszíni hu Mint áré jók csapkodhatnak zajjal és feltűnően szélirányban, a viz mélye változatlanul húz a cél felé. A mélyben dolgozó erők ritkán vetnek örvényt a felszínen, de ilyenkor a mély vizek töm vényét nem ismerő is retten.vo láthatja, milyen szörnyű erők dolgoznak odalent.

Az erdélyi szellemi élét is nemrégiben újból hullámokat vetett a felszínen. S a szói gyűrűző fodrok nyomán valami felmorajloit a mélyből, ami ismét a „be nem érkezett“ erdé= Ivi magyar harmincéveseid hatiáról beszélt. Amit mondott, csak él esi ülii emberek hallották meg, olyan éles- fülűek, akár már most, az összeomló világ recsegéséből is ki szeretnék hallani a magyar holnap dalát. Jeladás volt, kétségtelenül, ş aki érti a jeleket, megmondhatja: olyan volt, mint a fuldokló fölé felcsapó utolsó véres buborék.

Egy nemzetnék meg akar mutatkozni, színre akar lépni, részt akar vállalni, alkotni akar,, felelősséget

érez a benne szunnyadni hagyott erő miatt. Azzal a tettvággyal lépett elő, amit csupán a szenvedő népek sanyargatásban tapasztalt ifjúsága mondhat magáénak. Ez a nemző- déknyi magyar fiatal sokat állt már a függöny mögött, jelenésre készen. Hosszú inasévek alatt készült ames- telővizsgára. Ideje volna valahova lerakni az egy emberöltőn és két világégésen keresztül Összegyűjtőit és rendszerezett értékeket, beépíteni az óhajtott uj világba, amely hozzá- járul ásunk nélkül nem születhet meg számunkra is.

Ez még csak az akaróit. Szép, de kevés volna. Minden sor ember — apró megrendülésektől eltekintve — hisz a maga megváltó eszméiben. Ám a mai magyar bármin cévétsék valóban nemzedékalakitó eszméket Imid óznak magukban: érzékeny társadalmi lel ki ismeretet, • közösségi szempontú életszemléletet, magyar életérzést, határozott erkölcsi értékrendet. A nemzedékal akitó eszmék és nemzed ékösszeí ártó eszmények készeni. vannak, harmincéveseink j mégsem sűrűsödtek nemzedékké. I Valami elmaradt, ami a megelőző j nemzedékek életében — úgy látszik ' döntő szerre,pet vitt. Amikor a születő nemzedék valahol letette szellemi építményének alapkövét, a birtokló nemzedékek harci díszt öt- töttek magukra. A 48-as márciusi ifjúságnak is Így kellett védelmi állásba mennie, az Ady Endre-—'Móricz Zsigmondi—Szabó Dezső-nemze- dék is elszánt küzdelemben védte meg javait. Amit a kitermelt gondolatok nem végeztek el, a külső támadás befejezte: egymáshoz kény- szeritette az -együvéíartozókaf, nemzedékké paskolta a védekezésre szorított fiatalokat.

A ma birtokló nemzedék nem villogtat csatabárdot, hanem a diplomaták rejtelmes mosolyával lép porondra. Szűkszavúan hallgat, többet sej ttot, mint amit mond. Ha szól is, csak ígér. Halogató módszerével egyeseket kiragad az egyivásuak tömegéből, az együttesen jelentkezőket moreven visszautasítja. (Maga—————i—————————

tartása t&rmészelfís, M&zeii hadállásait. védelmezi.

A következmény már most látható. Fenn útját állják a harmincéve- sennek, alulról a még nyugtalanabb és még elégedetlenebb húszévesek ostromolják.. A harmincévesek két fűz közé kerültek. Amikorra betörnének a fónimra, a következő nemzedék, a mai húszéveseké, már a nyomukban lesz, uj. zászlókkal és uj fegyverekkel. Ez a balszerencsés embercsoport, az „áldozati nemzedék“ gondolkozó rétege, felmorzsolódik a két malomkő között, még mielőtt kiolvasható nyomát hagyta volna hátra maga után annak, hogy egyszer ólt, itt volt, látott és maga is akart valamit.

Kimond hatatlan tragédia ez, mert ez a nemzedék mondhat fegmagya- rafobaí, legjelentősebebt. Ennek a nemzedéknek valóban léikérlelő történelmi élményei vannak. Tehát nem csupán az az „egyszerű“ veszedelem fenyeget, hogy egy magyar nemzedék komolyabb alkotás nélkül kiesik a nemzetet irányító nemzedékek láncolatából. Sokkal nagyobb veszedelem rejlik abban, hogy — ha e nemzedékek felszín alá szorított.sága huzamosabb lesz — amikor majd vezetéshez jut (mert előbb- utóbb odajut), a. magyarság tájékozódása bizonytalanná, válik, a magyar közösségi célok már csak homályosan tűnnek elő, a cselekvés előtt tétovázás lesz úrrá a vezető értelmiségen, a nemzet bizakodásait és megrendüléseit nem érzi meg azonnal; s mindez majd annak tulajdonítható, hogy a hosszas leszori“ fóti «ágban ez a nemzedék küldetés- érzetében megrendült, életérzése ki- c sorbul t. Egy szükséges távolságból mérlegelő nemzedék pedig szellemi őrállás és nemzeti tudat szempontjából zuhanásnak minősíti ezt a korszakot; az ítélkező akkor már nem hallja a mai harmincévesek fog- csikorgatásáf, nem látja a viaisko- dást a felszínre jutásért.

Vád ez? Vád is lehetne, bár azzal nem jutnánk előbbre. Nem intés felfelé, inkább a soraiban zilált nemzedék fegyverbe kiáltása, áthá- rítha iádon kötelességeinek tudatosítása. Mert ennek a nemzedéknek kell elmondania kifelé az erdélyi magyarok dolgát; neki kell tájékoztatnia Erdélyt arról, ami odakint, a széles világban zajlik.

Uj HELYIG ŰZI FT'. Világvárosi választék, Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktáron. HERC2EG ER- N I)N I: bél yegkéreske- dő,Dávid Éerenc-a.12.

Vétel! Eladás Î Csere Î Telefon 10—69.

keresek. Ismerősök megmozgatva (az utón már messziről elkerüllek) közvetítők dijez- tatnaJg kézajatt hirdetett lakások még aznar felkerestetnek, stb. Mind ismerjük, akik Uwstwuctban lakást kerestünk.

Kél szoba-konyha — használat — kérem-, cmk használó!, de mindig lehet használni, mindig üres! A konyhában, amely kisebb, mint egy közepes tyúkól, éppen nagy most is van, a konyha tulajdonképpen nem is látszik. Ma hirdették először, előttünk már hőtan jártakF ráoszt is itt tárgyal egy ur, pedig a lakáshoz annyi lépcső vezet, hogyha a fényességet menyei szagba annyi vezetne, csak. a legfiatalabb hegymászó nemzedék pályáz hatna égi babérokra. Amikor lejövünk, a kapuban már uj turisták merészkednek fel, este hatra, amikor rişszarnegyei:, már kiadták a lakást,

«f

m*

Barátaim bizalmas ajánlásával megyek. A. cseléd gyanakodva fogáé, a ház úrnője n padláson nagylak, 'ét, de tiszteletemre ott hagyja az ifjúkori pókhálókat és kedvesen fogad:

— I\a igen . . . rengetegen kérték már . . . de gondoltam, mégsem adom ki , . — és ■megnyalja, a szőjed, igy élvezi ijedtségemet,

— Na igen ... Es az ára is , . , nem, tudom -megfelel-e? — oldalról fig&el.

A szemem sem rebben:

■ — Annyit fizet az ember, amennyit muszáj. Ldkfts kel}, hét kis gyermekem reá,

— Két kis gyermek! — döbben rám tne.g- botránkozva a ház úrnője, —• Hát akkor sző sem lehet kérem róla!

Csúfot nézhettem, mert őnagysógu győz san folytatja: *

•— Tudniillik, én szerelem, a gyermekeket, de a Bijou nem állhatja őket. — szerei éti a! mosolyog. — Jöjjön idle, kis betyár, köszönjön szépen!

A kis betyár meg is jelenik, de nem köszön szépen, hanem ve'ósziniileg gyerme szagot érez rajtam, meri fény eget őleg vicsorog.

A h/iz úrnője büszke örömmel nézi:

—• Nono, Bijouha ... — és hozzám for dúl — beláthatja ... ti. I.

UTAZNI * 1

<**N

TERVEK - M'MPm - A RA UNTATOK

Európaszerte zsúfolt villamosok és vonatok szaladnék, a villamos lépcsőjéről embertúme&ek lógnak le, az emberek utazás közben in gerléfke&yek. Le Bon) ■a nagy tomegpszich inter azzal magyarázza. a villamoson utazók gyakran feldúlt, dührohamokban kitörő viselkedését, hogy az egyén, a v ilíamosk&esibcm tömegbe kerül s reá már a tömeg lélek- tani szabályai, érvényesek, ami azt jelenti. hogy a tömeg mindig féktelen és mindig szélsőséges.

Ennek köszönhető az a gyakori mondat, hogy n szar din iásd oboz sűrűségére emlékeztető villamoskocsiban valóid vadul üvölt a lépcsőn: ,,Tessék, beljebb meraii, hiszen teljesem üres a kocsi! '

Egy bizonyos, hogy az utazás épp úgy kztcrmEli a gonosz indulatokat, miként a jóságot is. Gondoljunk csak arra, hogy ■miikor a vonat megád! egvik vasun állomáson és valaki megjelenik a vasúti fii* ke ajtajában k of f err ci a kezében és megkérdezi:

1— Van-e itt, kérem, üres hely?

NÍnyen ülnek a kocsi'brm. két' hely -iiy 'dvém valóan szabad. A felszálló utas kérdésére seid nem vz'dcszcd. Válnék r •- tensftfesen, miközben szinte .gvir i öl eitel nézik azt. alti közéjük étkor telepedni. Közben az elhelyezkedni akaró jóm bor utéis megismétli a kérdést, mire nz egyik ur régül vállal ronogafr-rt. kek ácthnűiJ f-ehdi:

— bem tud ran, hárem.

A beszálló bizonytalanul leül ás nzDIŐSZEGHY MIKLÓS

tón a következő állomáson már ö is gyii- Itöi&ttel, ellenségesen pillant rá arra á szerencsétlenre, aki feiszálSva a vonatra, el akarja foglalni a hatodik üres helyet. Éhben az él len ségeskedésben egymást nem ismerő emberek hallatlanul szolidárisak'. hegy úgy mondjuk, ez o ram ti utazás kg közösebb arcvcntdfek

fiát ennyi a gonoszságról. Most joggal kérdezhetik tőlem, hol a csudában termeli ős utazás a jóságot. Akármilyen .fantasztikusan is hangzik, megmondom: — a zsúfolt villamoson.

Például. Nyilvánvalóan vidéki emJ>er megkérdezi az ismeretlen utasoktól:

— Hogyan jutok H a Hősök terére?

Egyszerre négyen is magyarázzák a

hates villamoson:

...- Tessék ód szállni a Király ideánál n

tizes villamosra. Ha Jderi a Ligetbe, oda már kétperces ut.

— De mehet még ennél jobban is. — szól a másik utas —, szálljon a Mussolini téren a földalattira ás mindjárt ott van.

A vidéki ember nem győzi megköszönni a felvüógc.ótásck tömé get, de a többi utas még mindig nem. has\\n Crhba a gyáméi húst, a támogatást. Egyre magyarázzák. gondozzák a járatlan embert, megkérdezik. milyen jegyet rülteti, megmer ■gyár fizzák-, hocv vegyen mr-.stéüvth cry árt száll áj em. t. A amikor az átsző,Uóholy- hc~ m.o-yrrker'?.-, evvszerre négyen is kiált fáik harsogó lekiism.ercfessé;gél:

—■ Itt tessék leszáll nő

Féltik, vigyáznak rá, mint oe édes testvérükre. Hát igy termeli ki az utazás a jóságot is.

*

Egyszer egy fővárosi színésznő, nagy operettsztár, ezt fejtegette előttem.:

,— Édes fiam. az utazáshoz esek én értek. Tudja, hogy keil est cdn/dni? Az ember az olaszországi esti gyorsban meg- vacsorázik az étkezőkocsiban és aztán berendel a hálókocsijába egy üveg remek pezsgőt. Levői kezem, végigheverel: a du ruzsedó vonaton, egyiptermi cigarettát szívok közben, s a gramofonra felveszel' valami szép francia lemezt, ez igen, ez utazás . - . Csak egyre kelti ügyelni, hogy amikor állomásköz ír a vonat, le kell áliifani a gramofont., nehogy a hálókocsi utasai fc-1 ébred jenek.

Persze ez az utazó? méz a höhere elolt történt.

Az utazás humora? Az is von. ófost nem a közismert anekdotákra, vagy adó- máiéra gondolok, hanem arra a humorrci, ami hirtelen kivirágzik a vasúti kocsiban.

Egyszer Erdélyben utaztam a számos- völgyi vasúton. Ismeretlen szürkeruhás hölgy ült az áljuknál, vele szemben bőr- bekecses, tégla piros arca, őss&s !w.jussa? joviális, kedves ur. Az öregur szivarozott. s hogy. hegy nem, a szivar hamuja ráesett a hölgy szürke szoknyájára. Hirtelen felugrott a vidék; bácsi, zsebkendőjével humor lefakarh'olta a hamut• s aztán bűbájos hangon igy szóit:

— Kedves nagyságos asszonyom, most már elmondhatja a nótával: >zép > racy ok, jó is vagyok, csal: cry kicsit hamun vagxol: . . ,