Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-30 / 246. szám

/ KITEKINTÉS A VILÁGBA Figyelem! Modem légoltalmi függöny Szakölcni Mihály könyvkötőnél, Far­kas-utca 4., hátul az udvarban. Megrendelésre házhoz is megyek. fesma Francia^ébresztgető A német—francia lelki megbékélést szolgáié könyvek egyre «záporodnak:. A minap is egy ilyen könyvet hozott a posta Parisból. Szer­zőiét nem ismeri a magyar olvasó, bar a könyv hátlapján közölt jegyzek tanúsága sze­rint eddig már három regénye is megjelent. Az egyikre talán haloványan emlékeznek, azok, akik a párisi lapokat olvasgatták „ab­ban ez időben", amikor még nem volt Euró­pában elsötétítés. A „Paris Midi" közölte en­nek a politikába tévedt szerzőnek folytatásos legényét, a „La Rafale bleue"-t. Ugyanaz a Pierre Heuzé volt annak a kalandos regény­nek a szerzője, aki most egy nagyon patéti- kus hangú és cinrii könyvvel jelentkezik. (La Fiance est morte . . . Vive la France! Paris 1942.) A Compiégné-ben meghalt s az elesett- ség, a politikai kiszolgáltatottság, a leveretés hamvából újjászülető vagv inkább nemes buz­galommal újjászületni akaró Franciaországról van benne szó. Szenvedélyes hangú irás, amelyben az 1940-iki francia összeomlás szemüvegén ke­resztül nézi a szerző népe sorsát, vádol és megbékélést követel. Heuzé a Goncourtok jóslatával kezdi a könyvét: „Ha a parlamenti gazságok felfedése után nem tör ki a íorradalom, akkor az azt bizonyítja, hogy Franciaország egy vérszegény nemzet hazája s megérett a halálra vagy arra, hogy az idegenek meghódítsák.“ Maga a szerző is kegyetlenségnek nevezi en­nek a Goncourt-idézetnek közlését, amikor a né­metek országának nagyobb részét megszállva tartják. „Kegyetlenségét" azonban azzal ma­gyarázza, hogy nagyon őszintén, döntő fon­tosságú igazságokat akar közölni s magának az igazságnak a közlése már „fájdalmas és kegyetlen" valami. Mert Heuzé az ébreszt- getés igényével szól népéhez, melyet hol a nemzeti tragédia, hol a rossz politikai vezetés Következtében előállott kábultság vert le vagy ragadott egy a „londoni rádió hangjától har­sogó álomvilágba". De nemcsak a képzelt világba menekülőkhöz szól, hanem azokhoz is, akik meddő álmodozással a múlton rágódnak » nem akarnak számolni a jelen kiáltó valósá­gaival. Mintha Széchenyit hallanék Heuzé könyve­lői. A reformkor magyarjaihoz szólott ilyen hangon Széchenyi s figyelmeztette nemzetét, hogy törekedjék tisztábban látni, hagyjon fel a meddő álmodozással, a múlton való rágó- dássai. Ezért tépázta meg annakidején az ön- céln mu'timádalot. Ezt teszi most Heuzé s eddig felmagasztositott politikai hősöket és nagy hangon dicsőségesnek kürtőit történelmi tényeket szadit le a józan nemzetszemlélet létráján a maguk értékére és jelentőségére. Még a „marnei csodát" sem kiméli meg múlt revíziójának rideg ítéleteiből. Kutatja az összeomlás okait s a következőkben foglalja össze azokat: A negyvenórás munkahét bevezetése, a nép- fronti politika elvakult szovjetbarátsága, a békepártiak esztelen elhallgattatása, a demo­kratikus elvek meghamisításából származó Szo­ciális és politikai fogalomzavar, az ellenség megokolatlan lebecsülése, a francia népben mindegyre megnyilatkozó humánum elhalgatta- trsa s a meggondolatlan angolbarátság, ame'v -Dunkerque előtt már 1803-ban Egyiptomban, 1807-ben Spanyolországban, 1811-ben Portugá­liában olyan csúfos „partraszállást" eredmé­nyezett. A könyv utolsó részében Heuzé a mostani háború kimenetelét latolgatja. Minden eshető­ségre gondol, de csak egy mellett száll síkra: a német—francia megbékélés gondolata mellett. Bevallja ugyan, hogy mélységes fáj­dalommal nézte a francia földre lépő német katonákat. de amikor arra gondol, hogy a nemet hadsereg állította meg az Európára ro­hanó vörös ármádiát, az européer kultúrát féltő hálájával gondol azokra, akik mellett ott sze­retné látni népe fiait, amint közösen dolgoz­nak egy jobb világ, a megbékélt Európa jö­vője érdekében. Egy utinapló margójára A „Tempo" október 8-i francia kiadásában Lamberti Sonrentino oliasz hádi1/bdÓ6itó uti- naplójának Magyarországról szóló részét ol­vastuk. A front felé ment a kitűnő újságíró és útjáról hosszú naplóban és sok fényképpel beszámolót irt Ez eddig mind rendben volna, de olyan megállapításokat közöl Magyaror­szág utaijól s az utakon csellengő, mendegélo magyar parasztokról, a magyar országút éle­téről, ami méltán megérdemli, hogy ennek az utinaplónak a margójára nehány megjegyzést írjunk. Lehet, hogy ez a megjegyzés sohasem kerül a Lamberti Sorrentino kezébe. Csupán a ma­gunk megnyugtatására Írjuk le a megjegyzé­seket. Le kell írnunk, mert Sorrentino olyan lesújtó véleménnyel van a magyar utakról s az országút közlekedési „moráljáról", hogy a Irta: HESZKE BÉLA mi jó véleményünket is megingatja, hát akkor mennyivel inkább éii el ezt a francia olvasó­ban, aki amugyis olyan kcvosel és felületes értesülésből szerzett rosszat tud rólunk, m í- gy árokról. Sorrentino határozottan és tévesen általáno­sítva megállapítja, hogy Htjaink használhatat­lan állapotban vannak. Istenkisértés rajtuk autóval járni. Második számú nagy panasza hogy a lovass/.ekerek és az ökrösszekerek életveszélyessé teszik az utazást. Hosszasan panaszkodik az utón mindegyre előbukkanó nyájak s az azokat terelő érzéketlen pászto­rokra, akik fittyel hánynak a tülkölésre, ugy- annyira, hogy a cikkírónak többször a leve­gőbe kel'ett lőnie pisztolyából, hogy utat nyisson a dörrenéssel Topo'inójának. Pana­szait fényképekkel támogatja. Egy rossz hidat mutat be, majd az országút közenén mende- gélő nyáj mellett megrökönyödött pásztó! fényké|x't közli, s azt írja, hogy a „pásztor nem törődik az autó tülkölésével" s felrója nekünk, hogy 20 percig kellett nyüszkölnie, amíg túljutott a nyájon. Miiyen nagy hibák ezek! Hát Sorrentino ur nem találkozott még nyájjal, amikor beutazta Európát? Vájjon a nyugati országokban min­den ut kifogástalan? Úgy látszik, nem járt a naplóiró még eleget Európában, hogy meg­győződjék arró’, hogy az úthálózat nemcsak a mi országunk kis szépséghibája, liánéin ná­lunknál sokkal civilizáltabbnak hirdetett or­szágoknak is kényes pontja. Nem irtuk volna le e sorokat, ha az egész naplónak nem az lelt volna a vezérgondolata, hogy nálunk rosszak az utak, parasztok a parasztok. Az egész irásmüben azonban talál­tunk egy vigasztaló részletet is. Cikkírónk ugyanis megjegyzi, hogy mindezeket a tapasz­talatokat Ungvár felé menet szerezte. Sze­rényen megjcpvezzük, hogy egy ripor­ternek tudnia kellene, hogy Ungvár és vi­déke húsz évig cseh uralom alatt volt. Sajnáljuk nagyon, hogy Sorrentino ur olyan rossz híradást adott a Tempo francia olvasóinak útjainkról, falusi lakóinkról. Bizo­nyára ha a Balaton felé meni volna Topolino- ^ival, nem ez lenne ma. a véleménye s ez minket megnyugtat. Londoni hangok Sztálingrádról Hetek óta a világ közvéleménye Sztálingrád felé irányul. Ez a város a bolsevizmns „min­tává losa" volt. A szovjet társadalmi és neve­lési rendszer a maga rettenetes gyakorlati megvalósulásában volt látható e városban. A gyermekek nem éltek a család kötelékében, hanem az állami otthonokban. A házi tűzhely ismeretlen fogalom volt ebben ai városban, mert az étkezés közös volt, állami irányítás­sal. E szovjet „mintavárossal" kapcsolatban vé­geztünk tallózást az angol sajtóban és min­den kommentár nélkül szószerinti fordításban közöljük a megnyilatkozásokat: A Daily Mail 1942 augusztus 25-i számából: „Ha Sztálingrád elesik, a fenyegető veszély visszatér Anglia felé." A Daily Express 1942 szeptember 15-i számából: „A sztálingrádi csata a mi csatánk." A Reuter-ügynökség 1942 augusztus 29-én ezt jelentette: „Sztálingrádnál egész Oroszországért és minden szövetségesé­ért folyik a küzdelem. Ha a németek elfoglal­lak a várost, a hurok az oroszok nyakára kerül." Az Empax brit ügynökség 1942 szep­tember 8-án ezt jelentette: „Az éhség a vá­rosban kibírhatatlan. Főleg a buza hiányzik. Az oroszokat könnyen béktárgyalásra kény­szeríthetik." A Sztálingrádért aggódó angolok közben levág­ják Madagaszkárt a frascia gyarmatbirodalom testéről Ezzel kapcsolatban a Gringoire októ­ber 9-i számában olvassuk, hogy mit jelent Franciaország közellátásával kapcsolatban e nagy sziget elvesztése: évi 11 ezer tonna fagyasztott húst, 12 ezer tonna cukrot, 51 ezer tonna tengerit, 18 ezer tonna szárito't zöldséget, 41 ezer tonna kávét, 11.300 tonna rizsét, hogy csak a fontosabb élelmezési cik­keket soroljuk fel. Vájjon mennyiben „nyu­gati" tett az, amikor egy lefegyverzett or­szág éhező gyermekeitől és anyáitól elveszik „felszabadítás" cimén a betevő falatot? Á bí t' yl* ti A nyár benézett a vonal abrakán. Arányló halászokat ringatott a szél. tarka 1 irágszönyeg kacagott a hamar hegyek felé . . . a vonat futott és nem törődött tele. A Tiszaparton a rekettyének sut- fogra beszélgetlek a csöndes alföldi élet­ről ... n vonat futott és úgy nem érde­kelte, mint a Körösök tekergő folyása, vagy a Szamos-parti füzesek szomorúsá­ga • . • futott a cél felé. Csúcsa . . . költészet és ég felé törő hegyek, romantika és magyar Svájc . hallom a szavakat a vonat folyosóján, én pedig azt nézem, hogy amint kanyarodik u vonat, a sínpár meghajlik, de a leél sin ugyanabban a távolságban marad és ön­magáról elfeledkezve viszi a vonatot . . . Reményit: verse cseng a fiilemben, atnit a sínekről ir: „Csillogva futnál: a nagy messzeségnél:, egymás mellett és mégis egyedül ... a végtelenben talán össze­érnek . . . Minden érzés e súlyos sorsot hordja, de néha enyhül ércbeöntöit sorsa■ Olyankor aronat jár a síneken: Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet s a sínek ben­ne összecsengenek .. . nézem a síneket. ■. igén csak esz Időz, amely nem önmagáért van és mikor vonót jár a síneken, eltűnik a távolság, felolvad egy magasabbrendü találkozás­ban, mert van valami, ami még a végte­len előtt is összeköti azokat a magános ércvonalakat. A vonal a munkának a szimbóluma, amelyik céllal fut és emberi életeket visz. Mennyi életet jelent csak egy vonat is, mennyi várakozás, mennyi reménység, mennyi öröm és mennyi ag­godalom, talán bölcsőhöz, talán koporsó­hoz siet valaki, pihenés és fáradozás, könny és kacagás, lelki és anyagi érté­kek . . . mind elbírja a vonat, mert viszik a sínek, azok a hideg vasrudák, amelyek átforrósodnak a munka hízóban, megresz­ketnek a fekete kocsisor súlya alatt és tiotdogan összecsengenek . . . összedob­ban a szivük • . . Mennyi sínpár fut a végtelen felé. Lát­ható és láthatatlan sínek milliói és ezek mind titokzatos közösségben vannak egy­mással. Az eszköz a céllal, az ut u megér­kezéssel, a lélek a vassal . . . Budapest—Kolozsvár uj lelki sínpárt kapott ezen a nyáron, hogy uj életlehető­ségeket indítson el. Az Egyesült Női Tá­bor és az Erdélyi NősJívtlségek sínpár­ján indult el az uj élet vonat, amelyet az Erdélyi Gyermekotthonok' Munkabizott­sága irányit ás ávCil és vezetésével haladt (Kolozsvár, Hitler tér 12. II ) és ezen a vonaton, amig hét vármegyén keresztül­futott, 6000 mosolygó gyermekarc kaca­gott hí az ablakok'on. ..Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet“ a mozgatója ennek a munkánál:, láthatatlan isteni szálak kö­tözhetik- egybe a sziveket s az uj életvo­nat „hajnalt'1 kiáltott minden állomáson) ahova befutott. Kolozs. Szilágy, Szolnok- Doboka, Bészterce-Naszód, Maros-Torda. Bihar és Szatmár vármegyék Gyermek- otthonai mind-mind egy külön kocsi ezen a votiaton, de amelyek mégis összetartoz­na!:, mert egy az Indító és egy a Cél. kö­zös a munka és a munkások serege, akik vállvetve, szeretettel és Isten iránti fele­lősséggel viszik azoknak a gondját• akik­ről így szólt Jézus: ..Ilyeneké a mennyek­nek országa . . . “ (Máté ev. 19:14-) 6000 gyermek mcslygó derűit arccal né­zegeti a kis uj ruhát, amit az EGÎ OM-tóJ kapott, igaz, hogy nem mind, csak a sze- gtnyebbje, de így is több. mint 3000. Vi­szont a testi-lelki gyarapodást kivétet nél­kül mind élvezte, a hízás 2—5 kg között vdt a nyári két hónap alatt. Nem csoda, vroit olyan is, alá a jó ..egy-tál" ételből egy ebédre hat tányérral eveit. A vonat futott és a sok kis állomás, míndmegany- yi virágoskert., úgy díszíti a Gyermekott­honok sorozatát- Kolozs vármegyében: Bodonkut, Bonchida, Egeres, Inaktelke, Kendilónű. Kolczsborsa, Kalotodánios. Kolozskara. Kidé, Gy<du. Magyar ókereke. Magyar-zsombor, Magyarköblős, Magyar- ' fodorháza, Magyarlóna, Nagy petri, Ör- dögkeresztur, Szamosfatva, Szászfenes, Válaszút, Vista . . . 21 Otthon, kb. 25— 25 vezető és kisegítő gondnoknővel. Szi­lágy vármegyében: Alsószopor, Kémer, Lccsmér. Ördög kút, Sotyómujlak, Sely- mesilosva, Szamosardó, Szilágy bállá, Szi- lágylom-pérd, Szilágy zovány. Vérvölgy, Völesük, Sarm.aság, Zilah, 14 Gyermek­otthon, összesen 30 vezető és kisegítő gondozónővel. Szolnok-Doboka vármegyé­ben: Apa nagy falu. Buza. Désakna, Do­mokos, Esztély, Kackó, Kérő. Nagykon­da, Magyarborzás Rettet', Ördöngősfüzes, Sajószentandrás, Szelecske, Szentmargifa, 14 Otthon, összesen 37 vezető és kisegítő gondozónővel. Reszterce-N aszód várme­gyében: Borberek. B argó prund, M ező kö­böl kút , Mező szent mihál y, Nagyit va-Felsß. Naszód, Óradnu• 7 Gyermekotthon, össze­sen 15 vezető és kisegítő gondozónővel. Maros-Torda vármegyében: Gödemester- háza, Pál ólait va, Nagyercsé, Ratosnya, Erdély Mozgó WMMMÍ Telefon: 31—60. Egy lány elindul. Fősz. Szörényi, Páger, Mezei Mária, Csortos, Vízvári M., Mály és Gőzön. Csak 1 (3 éven felülieknek engedé­lyezett film. Flőadások 3, 5, 7-kor. Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel matiné előadás. Jön! November 3-tól! Jön! Kísértet a városon ke­resztül Harri Piei el. Szászrégen. Teke, Tones, Magyarpelertc ka, M ező szén lm ár ton. M ezősá m so na. Székely-tompa. Medgyesfalra. ö,szesen I Gyermekotthon. Bihar vármegyében: ! r ábrány, Cséhtellce, Fügyi vásárhely, H>‘gy közcsatár, Körösgyéres, Mező! dk ', A agy báród, Rév Felső, Szalárd, összesen '.j Gyermekotthon, végül Szatmár tármeg'.i l>cn a Vetés-tanyán, a Szentiványi l:a< télvban egy mintaüdülő létesült 12 o gyermek részére állandó jelszert less ih i. nyáron két csoportban összesen 22.i gyermek üdült. Az Otthonok v *zc/óí leg- nagynbrészt diákleúnyok. illetve tanító­női: és óvónők voltuk, akik mindannyian a legnagyobb lelkesedéssel, odaadással szeretettel gondozták a kicsinyeket, és a nehézségektől vissza nem riadva viseltél: az anyagi gondok súlyos terheit. A testi gya­rapodás mellett a lelki nevelés volt a cél hogy ez is eredményes volt, mutattál: templomba vonuló gyermekek, a da'tói verstől hangos kertek és udvarol: és t Faludélutánok közelebb hozták egymás­hoz az Otthont és n községet, a szülőt és ‘ gyerméknevelőf. A vonat futott és mire a tanév meg­nyitott. befutott.. . Súlya alatt ősszeme leged tel: a sínek és hogy soha ki ne hűl­jenek. adjon a jó Isten újabb munkát, újabb indítást, ha kelj újabb terhet, uioh- újabb indítást, ha kell újabb terhet, ujab. bon mosolygó gyérmékorcokért érzett sok sok felelősséget mindnyájunknak. (K. B.) 179. számú feladvány. — Kelemen Józseftől. — Világos: Ke7, Vb4, Bd3, Fc2, -gv: 2 (5 db.) Sötét; Ke5, Fe4. (2 db.) Matt 2 lépésben. A szeptember 5-én között 175. sz feladvány (Kamstra) megfejtése: 1. Fa2—b3. A szeptember 12-én közölt 176. sz. feladvány (Laib K.) megfejtése: 1. Hb4—d3. (Kecskeméti nemzetközi verseny 1927.) Világos: Dr. Tartakower. Sötéit: Müller. 1. e4, e6. 2, g3. (Eredeti gondolat a szokásos d4 helyett a futár szárny-fejlesztése) 2. . . ri5. 3. Fg2, dXe4. 4. Hc3, Hf6. (Sötét f7—f5 ese­tén pozíció és fejlődési hátrányba kierülne.) 5. HXe4, HXc4. 6. FXe4, Hd7. 7. He2, Hf6. 8. Fg2, e5. 9. 0—0, c6. 10. d4, eXd. 11. HXd4, Fe7. 12. b3! (Világosnak fejlődési előnye van. Ez a második „fianchetto" igen erős.) 12 . . 0—0. 13. Fb2, Va5. 14. a3! Fg4. 15. Vei, Vc7(?). (A csere jobb volt). 16. h3, Fc8. 17. Vc3, He8. 18. a4! Ff6. 19 . . . Hd6. 20, Vc5, Bf—d8. 21. Ba—dl. (Sötétnek már alig van .lépése.) 21... FXÜ4. 22. VXÜ4 és sötét fel­adta, mert egy tiszt vész, MÁVA6 cséplők megkezdte: Augusftieh és Nagy gépjármű é> tartozékok szakiizlece, Honvéd-u 18 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom