Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-30 / 246. szám

19 4 2 október 3 0­ELLENZ 5 kA. zsidókérdés Magyarországon meretten tettesek munkája közlxm meggyil­koltak. A. zsidóság keze mindenhová elért. Ilyen bekő társadalmi helyzetben került bele Magyarország az első világháborúba, amelynek eredménye a trianoni megcsonki­Az Erdélyi Páti kolozsvári tagozatának 1942. oLt. 2/*i előadására irta • dr* Páll György, az Erdélyi Párt országos központi főtitkára A A zsidókérdés nem. egyeben' és nem is a ■ ßagsgnagyobh sorskérdése a nţai Magyaronszág- •deak, de mindenesetre a legfontosabbak és a iiiají,^sürgősebben megoldandók közül való. A ya.Giagy magyar sorskérdések után véleményünk aws^er.int nyomban a zsidókérdés megoldása T'>yöaövetkezik. aminek megtörténte igen előnvö- 1 «aen fogja befolyásolni. Magyar-ország szoctá- "rt Ras rendjét és nyugalmát. sA Az erdélyi magyar nem gyűlölködő ternié- .'Jemet. A zsidókérdést is szenvedélytől rnenle- noen, tárgyilagosan szemléli és kívánja raeg- iiahlSWiainii!. A A zsidóság legelső történelmi érintkezése a ^^magyarsággal már igen érdekes és szinte kor- raas.'zerü mementó a számunkra. s3 Ezelőtt egy évezreddel és félszázaddai, 890 ircözörül a Fekete-tenger melléki átmeneti ma- myşyar hazában, pár évvel a hoanfogjüalás' előtt, >d i bét magyar törzshöz csatlakozott a kabar wanéren ismeretes nyolcadik rokon törzs, az ■ßaÄba. Bors és Őrös ur nemzetségek ősei, akik m a mai Borsod és Abauj vármegyék területén y>i telepedtek le, de e csatlakozásig a Volga tor- dokolatáná! elterülő, egykor haíá'mas kazár bi- iiboTodalom népei voltak. A kazár fejedelem és 3 ia kazár előkelőségek idők folyamán a dé- fd-debbről beszivárgó zsidóság hatása és hefo- ifi'Myáaa alá kerültek nemcsak szellemben, de liAwailásilag is zsidók lettek és elszakadtak [jsoaéptömegeiktől, amelyekből a katonaság rno- ifidbamedán volt. a pusztákon vándorló törzsek JOqpedig. köztük a mii kabar rokonaink, az ősi nottermészeri vallás hívei voltak. A zsidó be- 'olfo'yás megbomlasztotta a kazár birodalmat és 1 oe bomlás egyik jelenségé volt a kabarnak ne- tarvezett törzs lázadása, elvándorlása és a bét mama gyár törzshöz való csatlakozása.. A következő történeti adat már a tizedik ;xaSzá?adból származik, pontosan 965-ből, ami- ozíkoris Jákob fia, Abrahám afrikai rabszolga- aví kereskedő .1 prágai vásáron járt Csehország- cdban és feljegyezte, hogy — amint Homan—< s2 Szekfii nagy történeti müvében olvashatjuk —••— ott találkozott a magyar földről r abszol- s:° gákai hozó zsidókkal. Ebben az- időben tehát n a magyarok közt élő zsidók rabszolgakeres- 33Í kedők voltok, de nyilván az ősi faji mental i- ut tósnak megfelelően minden más egyébbel 'Is A kereskedtek. Magyar szemmel nézve valami rokonszen- v vesén nem viselkedhettek, mert már Szent d István királyunk és I. Béta király ta törvé- u nyékét hozott ellenük; utóbbi vasárnapról a szombati napra tette át az összes vásárokat;. Szent László királyunk erélyes és mai fel- ; fogásiunk szerint is igen helyesnek tartott tör_ ? vényeket hozatott ellenük 1092-ben, tehát éppen 850 évvel ezelőtt a szabolcsi zsinaton, eltiltván őket a kereszténvekkel való házas­ságkötéstől és keresztémv szolgák tartásától. Az 1941. évi XV. t. c.-nek, a közelmúltban nagy port felvert fajvédelnii törvénynek tehát ugyancsak régi előzménye van, mélyet az Árpád-ház legkiválóbb katona-királya., Er­dély védszentjo tartott szükségesnek meg­hozni, aki talán ez okból is indokoltan dí­szíti az Erdélyi Párt közismert jelvényét. A keresztes háborúk idején részben vallási okokból, részben gazdasági okokból: a zsi­dók uz-sorásikodásai miatt nagy zsidóüldözé­sek törtek ki Németországban és Csehország­ban, ahonnan tömegesem menekültek a zsidók Magyarországra. Itt Kálmán király megen­gedte letelepedésüket, de csak a püspöki vá­rosokban, ahol erősen szem előtt voltak és könnyebben lehetett működésűket ellenőrizni. Nyugaton a rabszolgakereskedés íizése miatt is általános volt elbenük a felzúdulás. Kál­mán király szigorú formaságokhoz kötötte a keresztények és zsidók közötti kereskedést. Hl. Béla király idejében, a tizenkettedik század végén a magyar, impérium soka nem látott virágzásnak indult s a magyarság lé- lekszáma ebben az időben egyenlő volt a francia és az angol lakosság számával. A nagy király azonban zsidóknak és mohame­dánoknak adta bérbe a.z úgynevezett regálló­kat. a pénzverést a vámokat, az adók besze­dését, .aminek néhány esztendő alatt, halála titán, súlyos következményei tettek. A magyar pénz elértéktelenedett, a magyar köznép sú­lyos helyzetbe került:. A nemesség, majd a pápa fellépésére 11. Endre már kénytelen voLt komoly rendszabályokat hozni a zsidók eS'em, eltiltani őket a pénzverdéje, sókamarák és vámok bérletétől és kezelésétől és kötele­zővé fenni reájuk az úgynevezett zsidójel — a bai' mellen viselt kerék-alakú vörös jelvény *— használatát, amelyet az 1115. évi latéra ni zsinat, rendelt el, bizonyára alaposan meg­fontolt okokból. A zsidóság ősii fegyvere: a megvesztegetés azonban már ebben a korban •fa nagy szerepet játszott és miután Dénes nádor és Miklós tárnokmester (tehát a mi- nfaziereinök és pénzügyminiszter) a zsidók zsebében voltak, hamarosan újból kezűikre kerüli a pénzügyigazgatás, amelynek révén Virtáisi karakómra tettek svert.. Keresztények- , kyl házasodtak, közhivatalokat foglaltaik el és ezeken keresztül támadták az egyházat és a kereszténységet. A pápa közbelépése szün­tette csak meg ezt a tart hatatlan helyzetet. IV. Béla kezdetben a legnagyobb szigorral lépett, fel a zsidók ellen, de n. tatárjárás után az uj Országép it é s néj, nem tudta nélkülözni a zsidók, anvagi erejét, aminek ellenében, aztán jelentős engedményeket volt kénytelen nekik adni. Lám. semmi sem uj a nap alatt: a tria­noni katasztrófa után az 1920-as évek mennyi hasonlóságot mulatnak ehhez ia kor­szakhoz! Róbert Károly ismét kivette a zisiilók kezé­ből a pénzügyi hatalmat, de autonómiát adott, számukra, Fia, Nagy Lajos idejében újból nagy hatalomra jutnak ,a zsidók és előkelő körökben a hitbeli közömbösséget szítják. Nagy Lajos 1365-ben a zsidókat kiűzte az országból, de vagyonukat nem vette el. Pár esztendő mulva azonban megint itt voltak. Zsigmoud, Albert, V. László, II. Ulászló, Mátyás király, és II. Lajos király törvényei­ben, majd később a Habsburgok törvényeiben és rendeletéiben Js számos rendelkezés fog­laltatik a zsidók által viselendő megkülön­böztető jelről, az úgynevezett sárga főéiről, magasabb megadóztatásukról és számos, rá­juknézve kedvezőtlen megkülönböztetésről. A török uralom aíkatt délről jöttek be tö­rök támogatással nagyobb számban spanyol zsidók. Erdélybe Bethlen Gábor fejedelem engedte be őket. Itt leginkább borkereskede­lemmel foglalkoztak. 1668-ban telepedett le Erdélyben az első zsidó, aki korcsmáros volt. A zsidók uzsoraüzleteiie jellemző adalék, hogy Zsigmoud király idejében törvényesen megengedték számukra, hogy 100 dénár köl­csön után hetenként 2 dénár kamatot vegye­nek, ami évente 104 százalék kamatot jelent. A mohácsi csata után 1526-ban a Zápolya Jánost királlyá választó székesfehérvári or­szággyűlés elrendelte a zsidók kiűzését, a ma« gyár nemzeti párt tehát zsidóellenes volt. A zsidók erre természetesen mind a Habsbur- goik pártjára álltak és Habsburg Ferdinand pártfogása révén meg is maradhattak az or­szágban. A XVII. században II. és III. Ferdinand idejében kizárták őket a harminoadok és a vámok bérletéből. A XVIII, században Mária Terézia türelmi adó fizetésére kötelezte őket, eltiltotta attól, hogy a városokban, továbbá egyes megjelölt országrészeken — igy Baranyában és Heves­ben —■ letelepedjenek. Ha a zsidó más vá­rosba mjent, vámot 1 tellett fizetnie. 1720-bau volt Magyarországon az első hi­vatalos népszámlálás, amikor is az ország hét és félmilliót kitevő lakosából mindössze 11.000 voll zsidó. Számaik azonban II. József engedékeny, sőt pártoló magatartása fogytán rohamosan emelkedett és 1787-ben, II. József uralkodásának hetedik esztendejében már 83.000-re rúgott. II. József megengedte a zsi­dóknak, hogy ta bányavárosok kivételével a városokban is letelepedhessenek. Elrendelte számukra a kötelező elemi oktatást, & lehe­tővé tette a gimnáziumok és egyetemek láto­gatását. Eltörölte a ruhajelet s megengedte számukra ingatlanok bérlését. Ekkoriban kez­dődöd meg Galioiából az óriási zsidó töme­gek heözöntése az országba, ami a legújabb időkig folyton fokozódott. A mult század liarmincas évei vége felé a jószándéku, a francia forradalom és a felvilágosodás esz­méitől teli tett magyar nemesség indított moz­galmat a zsidók emancipációja, teljes felsza­badítása és befogadása érdekében. A zsidók száma 1805-ben az országban már 127.000, 1840-ben 241.000, 1850-ben — a szabadság- harc után — 366.000, ami már az ország la­kosságának 2.8 százalékúit jelenti, 1870-ben 550.000 (3.6 «százalék), 1890-ben 713.000 (4.2 százalék), 1900-ban 831.000 (4.4 száza­lék) és 1914-ben 935.000. Az 1840. évi 39. t. c. már kimondta, hogy a zsidók a bányavárosok kivételiével minde­nütt szabadon lakhatnak, gyárak létesítéséi, kereskedés folytatását, ipar üzését szabaddá tették számúikra. 1846-ban L200.000 forint váltoág lefizetése után eltörölték a zsidók türelmi adóját. A .szabadságharc végén, 1849 juliius 28-án a sze­gedi országgyűlés kimondta ,a zsidók teljes egyenjogúsítását, azonban a magyar ügy bu­kása miatt ennek kivitelére még nem került sor. Az abszolutizmus alatt az 1848 előtti hely­zetijén éltek, tehát közhávatatoiokok nem le­heltek, vámokat nem bérelhetlek, a hegyaljai szőlőikben nem vásárolhattak ingatlant, a cé­hek tagjai sem lehettek, — egyébként azon­ban gazdasági tevékenységüket nem korlátoz­ták'. Az 1860 február 18-4 császári pátens meg­adta számukra az általános birtokképességet, a magyar alkotmányos étet helyreálltával pe­dig az 1867. évi 17*.. t. c. kint,omlottá a zsi­dók egyenjogúsítását polgári és politikai jo­gok tekintetében egyaránt. Magyarország 'liberális kormányai az egy­házi részről még fennálló akadályokat is el­hárították a zsidók utjából, aminek végső ál­lomása az 1894. évi 3L. t. e. néven ismert házassági törvény volt, majd az 1895. évi 42. 1. c., mely az izraelita vallást, bevett val­lassa nyilvánítóLta. A törvény indokolása megállapította, hogy a zsidók ,,rrős nemzeti érzéstől áthatva részt akarnak venni a ma­gyar nemzeti áülam teljes kiépítésében“. 1900-ban az ország fővárosában. Budapes­ten már a lakosságnak 23.4 százaléka, Nagy­váradon 25-8 százaléka. Munkácson 45 «szá­zaléka zsidó volt —■ de ezek az .'irányszámok korántsem tüntetik fel a zsidóság igazi ere­jét és befolyását, amely a századfordulón im­már szinte korlátlan volt úgy politikai, mint társadami, művelődési és gazdasági téren egyaránt. Hogyan hódította meg a zsidóság az orszó­igot? A XVIII, század vége óta Gallciálió’i be­özönlő knlturanélküli, mohó, vad. gazdago­dás! vágytól fűtött, tételes és erkölcsi törvé­nyeket nem respektáló, szívós, roppant sza­pora, hihetetlenül kicsi igényű, szorgalmas zsidók legtöbbnyire mint korcsma-árendások kezdték magyarországi pályafutásukat. Min­den faluban kibérelték a földesúriéi a korcs­mát, ahol jó pénzért mérték az uraságtól ol­csón vett bort és az általuk főzött pálinkát a szomjas, tudatiam parasztoknak. A falvak és puszták mezőgazdasági termékeit ők értéke­sítették. A kereskecfelcm minden haszna ke­zükben maradt és rohamosan gazdagította őket. Hamarosan olyan tehetősek lettek, hogy már előlegekkel, ..zöldtiitclfel“ fogtóliózhalták le a termést, a gabonát, gyapjút, bort, bőrt, ami fokozott hasznot jelentett számukra. A nemesség tealacsonyitónck találta sí kereske­delmet, a jobbágysorsban élő parasztság még tudatiam volt hozzá. Csak a városok polgár­sága védekezett ösztönösen a zsidók ellen, a városokban soká nem tűrték meg őket. Szó - mos mágnás és füfdesur saját birtokán azon­ban valóságos zsidó településeket létesített, mert hasznuk volf ti zsidók által fizetett bér­letekből. 1780-ban a pesti vásáron még csu­pán két zsidónak engedték meg az árusítást, 1848-ban a Pesten megjelenő, egyébként a magyar nemzeti mozgalmat támogató, radiká­lis irányú újságokból kilenc németnyelvű lap már teljesen zsidó volt, három újság pedig nagyobbrészt zsidó kezekben volt. A XIX. század második felében a bankok, a gyárak, a kereskedelem és a sajtó a mindenkori koi- mányok megértő támogatásával teljesen a ke­zükbe került. A szabadkőműves páholyokon keresztül, melyeket a XX. század elején már teljesen kezükbe kenteitek, döntő befolyást gyakoroltak a közéletre is. 1890-ben a bir- Lapirók 36.8 százaléka, 1910-ben 42-4 szá­zaléka már zsidó voi'l és ez az orányszám egyre félelmetesen emelkedett. 1890-től 1910-ig a zsidó ügyvédek száma 216 száza­lékkal szaporodott, mig Ugyanezen időszak­ban a keresztény ügyvédek i’étszámemelke- dés-e csak 12 százalékot tett ki. A magyar társadalom szinte egészem vak volt a zsidó veszedelemmel szemben, az itt-obt jelent­kező antiszemitákat nem tartották normális embereknek. A politikai életben is óriási ha­talomra tett szert a zsidóság Úgy a kormány­pártban, mint az ellenzéki pártokban — a nép-pártot kivéve — bőven voltak zsidó or­szággyűlési képviselők. A világháború alatt Vázsonyi Vilmos személyében Magyarország igazságügy minisztere is zsidó lelt. Közismert tény, hogy Budapest főváros igazgatása száz­százalékosan a kezükben volt, azt a zsidó törzsfőnökök dirigálták a kikeresztelkedett Szabadkőműves poilgármesler támogatásával­A munkásság irányítását is a zsidóság ka­parintotta meg: a szociáldemokrata párt és szakszervezetek vezetői túlnyomó részben zsi­dók voltak. A kulturális étet teljesen el'zsidó- so(lőtt, hiszen a napilapok, a folyóiratok, színház és film zsidó kezekben voltak, nagyon kevés kivétellel. 1899—'töl 1913-iig Magyarországról (Horvál- ország nélkül) 1,194.000 ember vándorolt kii, akikből 396.000 volt a magyar nemzetiségű. A kivándorlással 1867 óta a világháborúiig több mint félmillió szinmagyar fiát veszítette el Magyarország, figyelembe véve a vissz a- vándorlást is. Ezek helyett kapott ugyan­annyi galíciai zsidót, s mindezt a jóindulatú, hiszékeny, a jövőt nem látó magyar kormá­nyok fei'jes támogatósával történt a közömbös magyar társadalom szempláttára. Nagyon ke­vesen voltak, akik felemelték figyelmeztelő szavukat, a zsiidó veszély ellen, mint Hartha Miklós, az Ellenzék eimii napilapunk megala- p-itója, aki a Gaüciábó! beözönlött zsidóság­nak a tévékényeégíót irta meg a Kárpátalján, vagy Egán Erle miniszteri tanácsos, a mfén- fi’ddi ko-rmánykirrsadoiíaée' vezetője akit iv toitság ‘tett. A zsidóság .számára az első világháború i* mérhetetlen meggazdagodást hozott. A zsidó szabadkőműves páholyok kei’tortiek életre Budapesten a hirbedt Gabfei-kört, a kom,munistaérzelmü egyetemi hallgatók és más fiatal zsidó értelmiségiek első forradalmi irányú szervezkedésé,t, amelynek később a forradalmi események kirobbantásábán döntő szerepe volt. Ennek egyik fiatal zsidó tagja kísérelt meg még a háború alatt gyilkos, me­rényletet gróf Tisza irtván miniszterelnök ellen, és Tisza István későbbi gyilkosai unnék a körnek zsidó szellemisége jegyében és be­folyása alatt követték cA véres tettüket, amely az integer Magyarország összeomlását is jel­képezte. Ax 1918 októberi forradalomban és az 1619 március 21-én kikiáltott p rote tárdSkla túra Aétre jövetel ében és vitelében a zsidóság sze­repe közismert. Trianon idegen járom alá hajtotta az or­szág területének kétharmad részét. Akik Er­délyben és a Bánságban átéltük a román uralmat, immár habozás nélkül megadhatjuk a választ, hogy a zsidóság soha sem voit ma­gyar és sohasem lesz magyar, az mindig kü­lön faj marad a maga ősi vallásával és külön­leges erkölcseivel. A zsidó nem asszimilál­ható. Elenyésző csekély számban voltok egyes idősebb koroszlálybeli emberek, akik mind­végig magyarnak vakolták magukat az ide­gen uralom alatt, sőt tiszteletreméltó és ér­demes tevékenységet is fejtetlek ki a magyar ügy mellett, azonban ezeknek száma Cyan csekély, gyermeke k már annyira nem' osztot­ták az ő felfogásukat, hogy személyeiket csak olyan kivételnek tekinthetjük, ame> y megerősíti a fenti szabályt. A román uralom alatt az erdélyi, partium» és bánsági zsidóság túlnyomó része rendkí­vül meggazdagodott. Igaz, a románok is. --Ugyanakkor a magyarok szinte teljesen kol­dusbotra jutottak s gyermekeik számára még a legszerényebb elhelyezkedést sem tudták biztosítani a zsidó tulajdonban tevő vállala­toknál, ahol a jól fizetett helyek elsősorban mindig zsidóknak voltaik fenntartva. Hogy a budapesti érdekeltségű úgynevezett magyar pénzintézetek és gyárak jó fizetett ügyészei, főtisztviselői természetesen szintén csaknem mindig zsidók voltak, azon a román uralom platt ugyan váltig csodál koztunk, mi­után azonban a visszatérés óta volt «alkal­munk a budapesti helyzetet is megismerni, most már utólag természetesnek találjuk. A román uralom alatt a zsidóság túlnyomó része cionista alapra helyezkedett, a fiatalság százszázalé kosan, am i a zsidó f ajá s ág és nem­zetiség őszinte, képmoxtatos nélküli megvallá- sát jelenti, ami az adott helyzetben 'tatán az egyedül okos és némileg rokonszenvesnek is mondható ut a zsidóság számára. A Felvidéken a magyar anyanyelvű zsidó­ság még rosszabbull viselkedett magyar szem­pontból, minit az erdélyi. A Délvidéken a magyar anyanyelvű zsidó­ság teljesen a szerbekhez pártolt, akikkel korrupciós és szabadkőműves al apon nagy­szerűen megértették egymást. Az ottani ma­gyar anyanyelvű zsidóság mentalitására jel­lemző, hogy a visszafoglalás után megszerve­zett kormnuiibta merényletekben jel'ént ős számmaili vettek részt fiatal zsidó férfiak, sőt nők fis. Egyébként Erdélyben és a Bánságban is a kommunista mozgalmak irányitói túlnyomó részben zsidók voltak,. A forradalmak és a trianoni megesonkiíéis ellen forradalmi hatásaképpen, mint a szegedi gondolat gyakorlati megnyilvánulása, jelent­kezett az első numerus claúsus törvény, az 1920. ért 25. t. c., amely az egyetemi és fő- iskci'ai beiratkozásokat szabályozta és a zsidó hallgatók számát tényleges arányszámukra korlátozta. E törvényt 1928-ban a második numerus elaaisus törvény módosította. A zsi­dóság nemzetközi összeköttetései segítségével éuiási propagandát kezdett a törvény elten, és bár azt hatályon kívül helyeztetni nem tudta, a külföldi zsidó tők*? jelentős kötetei- rieinek segítségével éveken át erősen és ered­ményesen befolyásolta a magyar kormányza­tot a maga javára akárcsak a tatárjárás után ÍV, Bélát. 1928—29-ben rettenetes gazdasági dekon- junikrtiura tett úrrá Európában, a munkanéJ- j küliség és az értelmiségi nyomor tetőpont­jára hágott a szerencsétlen Magyarországon is. Keresztény magyar ember áltádioz jutni vajmi nehezen tudort, zsidó auná] könnyeb­ben. A másoddí zöld ótörvény tárgyalásakor, 1939 március ""asuâdi Nagy András ignzságügyminiszter joggpíl állapította meg. hogy ,,derék magyarok kenyérkereseti lehető séget nem tudnak gyermekeik kezébe adni akJxoe_ amikor a Irevándorolt elem köunryebb módon nagyobb kere-^etlie, jut. \eru üres anítasaenuítázmius annak medáliapitásia, hogy a. a tőke, anaeLy a magyar főidből fe ci-agyaj raun!rábol áB eJő, nem szolgáig! a magva.,' munkát és a magyar népet agy, xninr abo^rwn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom