Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-09 / 203. szám
19Í2 szeptember §ţnyi Miklós ®tüj5h«íiyónek, Zsibó íkö*ségnelk, Sffórnm dontezmcstynek és tesUiletmek. kép vasé« EU.ENZÍI lói koszomzíák mx'tf a szobrot. Az ünnepsé* g«í a Százait eláaékléso fejezte be. A kultuszminiszter el$8&&rtan a lelkészek s tanítók helyzetén akar segíteni Ezután diszfelvorauiáa ikö vetkezett, melyen « katonai ajtaJiulatolkon kiivüfl résztvett a fi/, «ziiLágysági község mintegy ezertagiu kiü’dött- sóge. Szxnyei-Merse Jenő tír. kultuszminis.," rtfcr az ünnepség után a vármegyeházán fogadást rendezett, melyen a szilágy megyei református lelkészek népes küldöttségét fojgadlta. A küldöttséget Tavuszy Sándor dr. ref. püs- pokbelyetbes vezette. A kuttuszminis zter válaszában mégha totitön köszön be meg a bizalmat és az üdvözlést. Különös örömét fejezte ki afelett, hogy a református pöspöSkhalyettes fcJekeaetközöftti megértés és béke fontosságát hangoztatta. Ez annál nagyobb örömére szolgál, mert az ünnepség elölt résztveibt a római katolikus is- itentiszteYten és ott is a fel dkezeiliköa ölti megértés képezte a szenitbeszéd tárgyúit. — Végtelenül boldog vagyok, hogy ezeket hallottam — mondotta a kultuszminisz- $er — mert ezekből azt láthatom, hogy Erdélyben a felckezetelc közötti béke nem üres •szólam, hanem a lélek mélyén rejlő hit. tikárát, amely minden oldalról megmjilatko~ ]zik. Szent meggyőződésem, hogy ez a fele- kezetközötti egység mindig maradéktalanul meg lesz és nem fog]ni; aszerint klasssifi- ihálni egymást, hogy miképpen imádjuk az istent, Kövessük Istenünket, becsüljük meg egymás hitbeli meggyőződését és a gyülölkö~ dóst hagyjuk azoknak, akik semmiféle templomban sera dicsérik az Urat, Megköszönte a kultuszminiszter a (továbbiakban a lelkész# kar bizalmát és kijében- tette, hogy ezt a megható bizalmait hivatali működésével mindenképpen ki akarja érdemelni. A miniszter ezután hosszasan elbeszél* getett a leilkészküldöttség tagjaival és a beszélgetés során behatóan foglalkozott az ösz- szes időszerű erdélyi, egyházi és iskolai kérdéssel. Többek között kijelentette, hogy leg~ fontosabb célja a lelkészek és tanítók kérdéseinek rendezése, ezért kultuszminiszteri működésében a kérdést, uj útra akarja fektetni, hogy a lelkész és tantestületi kar helyzetén segítsen. Lehet, hogy az azt fogja eredményezni- hogy az ő kultuszimikiiszttersége alatt nem lesz rengeteg uj építkezés de az a véleménye, hogy ennek az ideje akkor jön el. ha ezeket a kérdéseket már rendezték. /»VjVí tV' v ,*'v,V/v i'u&VnVt'U’ké ií&jí.ia'i -£\Tit ávAUÍl niE> Báró Jár siket János Szilágy vármegye fősipán ja /ttttidt'.M'.'úíl'jh** í Magyarország kormányzóját éltette, akit rendíthetetlen hűséggel követ a magyarság és nagy gyászában minden magyar sziy vele együtt érez. Gróf Teleki Béla: Hí az Idő, Hm® ui magyar utón Indultunk el, régi nemzeti érzéssel! MÓRICZ ZSIQMGND behunyta a szemét Azután Teleki Béla gróf, ăz Erdélyi J>árt országos elnöke mondott beszédet és hangoztatta, hogy neki jutott az a feladat, hogy ezen az országos jelentőségű "ünnepen a kultuszminisztert és a képviselőház elnökét üdvözölje.-— A helyreállított Wésselényi-ssobor nemcsak azt a férfiút örökítette meg, aki mint a Szilágyság nagy szülöttje, hervad' hatatlan érdemeket szerzett a magyar közéletben. Ez a szobor arra a szellemre figyelmeztet minket, amit Wesselényi képviselt. — Nézzünk önmagunkba -— mondotta —, kérdezzük, hogy mit valósítottunk meg Wesselényi gondolataiból. Vájjon él-e a lelkekben Wesselényi szelleme? Megvan-e az egységes és osztatlan magyar társadalom? Van-e egységes nemzetiségi politikánk, ami megerősíti a magyar nemzetet? itt az idő, hogy uj magyar utón induljunk el, régi- nemzeti érzéssel. (Percekig tartó taps ) Ennek az útnak o kereteit a törvényhozás segítségével a kormányzat hivatott kijelölni, Ezeknek a gondolatoknak és eszméltnek jegyében üdvözlöm a kultuszminisztert és a képviselőház elnökét. Tmnády Nagy András;A a kezelők hangsa mindiobbanmegérti Gróf Teleki Béla felszólalására Tasnády 'Nagy Andrásf a képviselőház elnöke vá- üaszolt. Kijelentette, hogy Teleki Béla beszédében bizonyos összefüggésbe hozta őt és a kultuszminisztert, amikor azt mondotta, hogy . egyrészt a törvényhozástól, másrészt a kormányzattól függ, hogy azokat az eszméket, amelyeket Wesselényi képviselt és amely eszmék oly kis részben valósultak csak meg, a megvalósitás útjára jussanak. A magyar kormány mindig igyekszik meghallgatni a n«nzet küldötteinek a szavát és a mi parlamentünk különböző formákban már ezer éve áll fenn, és ha ilyen nehéz viszonyok között egymást meghallgatva ezer évig itt tudtunk lenni, ez Ígéret amellett, hogy még nagyon sokáig fenn fog ez a parlament óllani. Tapasztalás volt ezer esztendőn keresztül és az, hogy há az ország vezetői és a nép meghallgatták és meg is értették egymást, akkor boldog volt az ország. Az utóbbi esztendők gyakorlata azt bizonyítja, hogy mind jobban és jobban megérti egymást a népnek a hangja és az ország vezetőinek a hangja, tehát a nemzet és a nemzet vezetői. — Én azt az intelmet, ami Teleki Béla kedves barátom szavaiból kicsendült, hogy még mennyi megvalósítani való van abból is, amit évtizedekkel ezelőtt Wesselényi Miklós hirdetett, megértettem. Ezt az intelmet érti és bizonyára szivében hordja a kormány is, a kultuszminiszter ur is, de átérzi ezt az egész magyar parlament is és mi eddig U arra törekedtünk, hogy ezeket az eszméket, melyek az ország népét boldogabbal, életét szebbé és emelkedettebbé teszi, meg is tudjuk valósítani. - , Végül köszönetét mondok azért a szerétéiért és ragaszkodásért, amellyel találkozott. ' ' „A A’ * . t '>/ V ^ ^ v-,v i é\ v- v/- y-r rt A /,***>’i. '\%,i 'UV.^.'íí.-'í.. l\'.Afi . ‘iV SzinyekMérse Jeno kultuszminiszter kiséretéveL megtekintette az ősi Wesselényi-kollégiumot, mafd meglátogatta báró Jósika János főispánt, Szurdok! birtokán. A kultuszminiszter az festi órákban elutazott a fővárosba. A kolozsvári Nemzeti Színház A Weaselényi-ünnepség a délután folyamán kerti ünnepséggel folytatódott a zilahi polgári leányiskola udvarán. A szobor leleplezése alkalmából Szilágy vármegye népviseleti, vadászati és képkiállitást rendezett. Az ünnepség előestéjén, valamint az ünnepség napján a Vigadó nagytermében a kc/ozßväri Nemzeti Színház vendégjátékot rendezett. A vendégjáték előtt Kemény János báró főigazgató mondott bevezető beszédet. Elmondotta, hogy a színház meghajtja az emlékezés zászlóját annak a férfiúnak az emléke előtt, akinek az állandó magyar színjátszás köszönhető. Ha Wesselényi Miklós báróra emlékezünk, a magyar színjátszás első nagy mecénására gondolunk, aki áldozatos lélekkel biztosította az állandó kolozsvári színház megszületését. Tulajdonképpen nemcsak a kolozsvári színház megszületését köszönhetjük ennek az egykori szinügyi bizottsági elnöknek, mert hiszen ö valósította meg azt a nagyvonalú programot, amelynek eredményéül immár világviszonylatban nagy eredményeket ért el a magyar színjátszás. VSívJlákialálkosó a W&$te1ény?é1tollé9luHiban Az ünnepség előtt való napon általános véndiák találkozó volt a Wesselényi-kofllégiumban, melyen mintegy kétszáz véndiák gyűlt oşz- sze, köztük negyven-ötven évvel ezelőtt végzett véndiákok is, A kollégium nevében Szász jÂrpăd igazgató üdvözölte a véndiákokat, a jelenlegi diákok nevében László Bencsik Sándor mondott beszédet, majd a véndiákolc nevében dr. Mihályfalvi Zsigmond budapesti főorvos, véndiák válaszolt. A véndiák találkozó alkalmából megalakították a pártfogó egyesületet, amelynek elnöke báró Wesselényi István, a kollégium főgondnoka és Gazda Sándor ai1 ispán, a kollégium gondnoka lett. Szász Árpád ismertette a pártfogó egyesület célját, majd a .véndiákok a templomba vonultak, ahonnan a temetőt látogatták meg és megkoszorúzták elhalt tanáraik sírját. A Wesselényi-ünnepségekre az onszág minden részéből sokezer résztvevő jött Zi.lahra. A szoborbizottság, élen Gazda Sándor dr. alispánná!, a legnagyobb rendben és zavartalanul intézte el az elszállásolás nehéz problémáját és az ünnepségek zökkenő nélkül bonyolódtak le. Az ünnepségek mindvégig a magyar lelkesedés szellemében folytak. Még egy-két ilyen nagy, a pótolhatat- lanság fekete lobogóit csapdosó haláleset s ránkmondhatják: pleurez enfants, vous ríavez plus de pere. Magunkra maradunk, szorgalmuk, szellemük} hitük nélkül. Micsoda fáraók-átka fogta meg ezt a nemzedéket, hogy mindenkinek ilyen hámor el kell mennie? Melyikük müvéről érezzük, hogy f oly tathatatlan» hogy mes- * tere mindent élmondott s nem vitt magával semmit «* sírba? Melyikük ment el úgy, hogy ne hagyott volna ijesztő rést maga után? S miért nem adatott meg közülük csak egynek is az emberi életkor határát súroló vénség Nestor-joga? Móricz Zsigmond bátran elélhetett volna még húsz étvig is. Alkotásai felett bóbiskolva, végre irótoll és notesz nélkül á kezében,, panthéoni létre csendesen ülud- halta volna át magát. Miért fellett mégis alkotó szándékkal, felfedező és bizonyító kedvvel tele, hatuanháromesztendösen elmúlnia? Miért kell halálának ama gyümölcsfa képét idéznie bennünk, mélyet akkor tör ketté egy éjjeli vihar, amikor gyümölcse érleléséhez már néhány szép nap elegendő lett volna? S mégis, befejezetlenül is szép a Befejezetlen Szimfónia, Most, hogy Móricz Zsigmond szívósan lobogó mécsesét egy felszakadt érzsilip áradása örökre eloltotta, igyekezzünk a halottsériés és káromlás látszata nélkül, az igy rendeltetett igéjével vigasztalni magunkat. Ki tudja, mi elől ment el, ki tudja, mit kellett volna vénségére megérnie. Az utolsó időben szellemének legfrissebb termése nem éppen irodalmi fórumokról érkező kárhoztatást szenvedett. A ferde-eszménykép-teremtés, a hőstelert- hős-kultusz vádját sütötték reá. Alak azonban „bűnpártolásvagy „bűntett feldicsérés“ vétségében fogták perbe, elmarasztalták. mint Rózsa Sándor valami későn felbukkant cinkosát, nem vették figyelembe azt az általánosnak nevezhető művészi tulajdonságot, mely az alkotót ösztönszerüen mindig a szegények, a gyengék — elsősorban a fajtájabéliek — ügye mellé állítja, ha nem igit történnék, el is játszana hitvalló becsületét s nem- érdemelné meg az iró nevet; hivatása foglalkozássá válna, melynek mult században keletkezett elnevezése: tollnokság. Felfelé kisebbítő, lefelé nagyító eljárása pedig éppen a szándék jóhiszeműségénél fogi>a, tökéletesen menthető. A lovát ugrató, vagy szemöldökét összevonó betyár végeredményben a tizenkilencedik század Európa („nálam is, mint másnál is“) elhanyagolt. bántott, türelmét vesztett föld népének egyetlen egyéniségre rántott, sűrű szimbóluma. Pontosabban: ugyanazé a magyar népé, melynek megerősítéséért, szaporodásáért — földreformról, vagy a háború utáni Európa rendjéről írván —- ők maguk is dolgoznak. A Falu Jegyzője nemde-nem kötelező olvasmány? Ne pusztuljon Nyúzó s ne élien Viola? Vagy talán amit szabad volt egykor a korának ér- zeményétőf hevített bárónak, azt ma a nemzetéért korok feletti fájdalommal sajgó tiszaháti kisurnak nem szabad? Móricz Zsigmond, ha nem is éppen szorongó előérzet sor fel ás ára, de bizonyaira az általános, nagy tizenkettedik óra ijesztő fendiúásárd. utolsó hősét a mult századi vásárok gyékényéről emelte magasba. Trilógiájához nagy tárgyi neki- gyürközéssel, tudóshoz illő adathalmozással fogott hozzá} talán hogy ez legyen egy második alföldszegélyi, aranyjánosi író groteszk hősiségre alapozott ellen-Toldija, egy lelkű smer et-táncoUat 6 magyar „Nyomorultak“. Ugyanez idő alatt, a felszabadulás után úgyszólván az első alkalmat felhasználva, beteg lábú, vastag bottal támogatott testét a leghatalmasabb magyar regény, az „Erdély“ tájain hordozta meg: poros utakon, hol nyitott teherautó tetején, hol rázós székely széké: éri járta be ezt a nagyon nelávedó földet. S ha nem éppen díszkapuk, de mindenütt nyiladozó szivek és régtől fogva előldvánkozó vitátok fogadták, ahogy ez már a Nagy Fejedelem bölcsessége letéteményeséhez illett. Afindenkit meghallgatott, figyelt, fürkészett, jegyezgelett. Pesten lapot szerkesztett, Leányfalun kertészliedett-•. ■ Csuda-e, ha az ultinui ratios, utolsó kísérlet jellegű mü ezenközben lazult, omladozott benne — ? Ha nem rítt le róla az ,JEádcfy“\-ciMusnak erdélyi Péjrlcastélyok zordon tömegességére emlékeztető fensége, stilbéli harmóniája? Mert be kell látnunk, hogy « Rózsa Sándor-hármasság első darabja inkább a szándékban, a magyar nép baján való gyors segítség vágyában, a fogantatás nagyarányú voltéiban * tárgyi hatóerejében, semmint művészi megformálásában impozáns. Az anyag a formát felülmúlta. Mintha egy MicheUm- gelo-szerü szobrásznál’s utolsó, hagy áldozás szóimba menő szoborcsoportja nyers- hőből váló megfaragásához nem maradt volna sem elég testi ereje, sem elég ideje. Azonban feltételezhetjük, hogy a bejeit zett mü a maga teljességében különálló egységeinél zártabban, egységesebben hathatott volna. Akárhogy is, e nagy szellem örök szerelmének késői gyümölcse. Fogadjuk hát magunkba, kegyeletesen okulva. Vájjon az a kicsi jelzete notesz, melybe erdäyi utján annyit jegyezgétclt, (merőlegesen tartotta a szeme elé s a plajbászt majdnem vízszintesen irányította) s többi rengeteg emésztetlen feljegyzés, rovás, méltó kezekbe, vagy valamiféle harmincadra kerül? Fogják-e kellőképpen tisztelni hagyatékának nemzeti vagyon voltát? * Ma éjjel, álmomban, nagy dunai sziget közepében, elszáradt és gyökerestől kifordult tamarislzusfát láttam s tudtam. róla. hogy ez a Móricz Zsigmond-fa. Kapirgăini kezdtünk a homokos talajban, s into, diónyi,. kerék és bozontos magot találtunk: el is ültettük a fa helyébe. Hol van az a mag? Valctholcsak van. minden bizonnyal. Kolozsvár, 1942 szept. 6. JÉKELY ZOLTÁN. Ar enb-risé* története mai szemmé1 az őskortól, napjainkig Ezt foglalja magába: JUHÁSZ VILMOS Vilá gtöpf énét c. remek kézikönyve. 340 oldal, 24 térkép. Ära 7.20 pengő MZ „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal megküldjük,,
