Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-07 / 202. szám
î 5 * 2 fiz« p t • m b • x 7* ellenzőik hogy ii Iegelsi magyar «nb«r cialádjH milyen áldozatot bozolt mindannylupkérL A leik? elmélyülés hősi lélekkel tölt el minket, amelyre ma feltétlenül szükség van és amely Erdélyt a történelem folyamán mindig jellemezte. Szász István hivatkozott arra, hogy Teleki Pál gróf, boldogult miniszterelnökünk, azonnal felismerte az ÉMGE jelentőségét és éppen itt Gyaluban tanulmányozta a népünket közvetlenül érintő kérdéseket. Az általa nyújtott támogatás és magatartás kötelező példaként áll niadig és minden magyar kormány előtt. Köszönetét mondott a földművelésügyi minisztérium képviselőinek, akik mindig a legnagyobb megértésed támogatják az EMGE-t, mert tisztában vannak munkájának jelentőségével. Az EMGE a keresztény magyar népi és közösségi gondolat jegyében harcol tovább célkitűzéseiért. Elsősorban a népi erőkre támaszkodik. Legfontosabb feladatai közé tartozik ezeket a népi erőket kutatni és felszínre hozva a nemzet szolgálatába állítani. A gazdasági megerősödés szellemi és erkölcsi fellendülést is jelent. Az EMGE az erők összefogásának célját mindig sikerrel szolgálta. Ugyanakkor részletes gvakorlall, illetőleg termelési programot Is kidolgozott. A háboruL'an azt termeljük, amire a hadseregnek és saját magunknak feltétlenül szükségünk van. Készen áll azonban a békegazdálkodás terve is. Szász István a továbbiakban a növénytermesztés és állattenyésztés feladatait ismertette, maid a következőkben fejezte be beszédét: Egvet sohermn szabad elfelejteni! Nem várhatunk mindent az államtól. Bár jelentős támogatást kapunk, de azért elsősorban saját erőnkre kell támaszkodni. Igyekezzünk tanulni és ha önmagunkat képesek leszünk segíteni, úgy a Mindenható is megsegít minket. Sáp?de? éHsmtHk?r: EMGS musikáia ne«veyskgazda- sági, fcsnsm hazafias és neentafí érdek“ gyünk zöldmező gazdák" dknmel tartott hasznos és értékes előadást. Ezután Seyfried Ferenc EMGE titkár ismertette németországi utjának tapaoztalatait, majd Nagy Miklós, az EMGE állattenyésztési ügyosztályának vezetője az időszerű állattenyésztési kérdésekről tájékoztatta a gazdatársadalmal. Nagy sikere volt a gazdanappal kapcsolatos gazdasági kiállításnak. 50 gazda vett részt a kiállítók között. Az állatkiálliitás bírálóbizottsága, amelynek elnöke: Nagy Miklós, tagjai dr. Kaltonay Endre és dr. Máriássy Béla voltak, a következő dijakat osztotta kit. Teheneikért dijat nyertek: Lőrincz János Szászfe- nes, Székely József Szászfenes, Krasznai György Hegyi Magyarlóna, Czakó István és Balogh Gyula Gyalu. Üszőikért: Nagy Márton Szászfenes, Ferenc Márton Istváné Szászfenes. Bivalyokért: Banazsuly Márton Magyarlóna, Czakó István Magyarlóna. Kancáikért: Garzó Márton Magyarlóna és Varga István Magyarlóna. Csoportdijat és elismerő oklevelet nyertek: Varcsay József, Gallus Viktor és Ady Elemér Gyalu. A termé/nykiállitás bírálóbizottságának elnöke: dr. Dőry Lajos gazdaságii akadémiai tanár, tagjai: Seyfried Ferenc EMGE titkár és Balta György zöldmező szakosztályi titkár voltak. Dijakat nyertej: 60 pengőt Krasznai György Hegyi Magyarlóna. 40 pengőt Ady Elemér református lelkész Gyalu, 20 pengőt Gál Minja János Málcófalva, 10—10 pengőt Török István Gyalu, Török András Gyalu, Varga György Gyalu, Székely János Szászfenes, Szilágyi B. Gyalu, Orbán Gy. Gyalu, Kalló János biró Inakte’ke és Ujváry Árpád Gyalu. Díszoklevéllel tüntették ki dr. Barcsay Józsefet, Ciyclu. A háziipari kiállítás bíráló bizottsága: elnöke dr. Szász Ferenenc Kolozsvár, tagok: dr. Barcsay Józsefné Gyalu, Gallus Magda Gyalu és'Ady Elemérné Gyalu. A háziipari kiállítás kitüntetettjei: I. dij László Arpádné Gyalu 30 pengő, II. díj Király Mártonná Istváné Gyalu 20 pengő, III. dij Ujváry Arpádné Gyalu 10 pengő. IV. dij Szathmárü Istvánná Magyarlóna 10 pengő. V. Konkoly-Thege Sándor államtitkár emelkedett ezután szólásra. A legnagyobb sze/etet hangján szólott a gazdatársadalomhoz. Elmondotta. hogy erdélyi útja során személyes tapasztalatai alapján akart meggyőződni az erdélyi magyar gazdák kívánságairól, helyzetükről és feladataikról. Ez I dij Albert György Miniszter Kőrösfő 10 pengő. ; VI. díj Kis Kati Inaklelke 10 pengő. VII. dij í Kalló Jinosné 'oaktelice 10 pengő. Gróf 0 ntiy Miklós a fro ion«/, emevvel íő^enyész- Sésl sza osztály elnöke A 300 terítékes közebéd után megalakult a kclozsmegyel lótenyészté&i szakosztály, mely nek alakuló közgyűlésén kismánya; Micsky i Imre méneskari ezredes, délkerületi lóte- i nyésztési parancsnok is megjelent. Vitéz Szász 1 István megnyitó szavai után a közgyűlés egy- j hangú lelkesedéssel a következő tisztikart választotta: Elnök dr. gróf Bánffy Miklós. Társelnökök: dr. Szász Ferenc és dr. Mi- ariássy Béla. Diszelnök Koós Károly. Ugyanebben az időben a kolozsvári' Wesselényi Lövészegylet, a gyalui Lövészegylet és a magyarkapusi Lövészegylet bemutatót tartottak, amelyet nagyszámú közönség nézett végig • Felava'täk a gyalul közművslödásházat Gyalu ünnepnapját az uj közművelődési ház felavatása fejezte be. Az uj közművelődési házban műsoros estét tartottak, amelyen a bevezető előadást Ady Elemér református lelkész tartotta. Ady Elemér munkássága követésre ■ méltó példát jelent minden magyar lelkész I ţzâmâra. Olyan vezetője a falunak, aki együtt j orez hiveivel és útmutató tanácsaival a gyönyörű megvalósítások egész sorozatát érte el. A műsoros estélyen. Versényi Ida, a kolozsvári Nemzeti Színház művésznője, Török Erzsébet előadómüvésznö és Asztalos István író működtek közre nagy sikerrel. A gyalui országzászlóavatás és gazdanap emlékezetes ünnepe marad Kolozsmegye magyarságának és jelentős állomás a magyar népi öntudat megvalósításának utján. VÉGH JÓZSEF. az erdélyi irt nem kötelességet je’enfett számára, hanem szivbeli örömet. Mint ahogy a közvetlen tapasztalat az ország minden hivatalnoka számára különleges örömet Nell jelentsen. Az erdélyi kérdések a magyar tisztvise'ői kar számára nem hivatalos aktát jelentének, hanem nemzeti ügyet, amelyeknek elintézése elsőrendű magyar feladat. Biztosította arról Erdély gazdatársadalmát, hogy báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter személyében az ország földművelésügyi vezetését olyan ember irányítja, aki tisztában van Erdély minden kérdésével és különösen szivén vüseli Erdély magyar gazdáinak sorsát Az államtitkár ezután az EMGE munkáját méltatta. „Az a munka, amelyet az EMGE végez — mondotta — nemcsak gazdasági, hanem hazafias és nemzeti érdek. Az erdélyi magyarság hálás lehet az EMGE-nek :és tartson ki szeretettel az EMGE zászlója alatt". Az államtitkár örömét fejezte ki, hogy a gazdanapon itt láthatja a főispánt és a vármegye közigazgatásának vezetőit Megjelenésükkel1 bizonyitják, hogy a körigazgatás átérti a mezőgazdasági feladatok fontosságát és mindenben támogatja a gazdákat. Ismertette a továbbiakban azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar mezőgazdának meg kell küzdenie. Nagy feladatok várnak a jövendő magyar mezőgazdáira. Elmúlt az az idő, ^tűikor a gazdának nem kellett tanulnia. A mai nehéz időkben a gazdának elsősorban a hazát kell szolgálnia. Gondot kell fordítani a Küdnrüvelésre, ö© ugyanily fontosságú az önművelődés is. Szaklapokat kell olvasni, könyveket áttanulmányozni és tanfolyamokon résztvenni, hogy a gazda haladhasson a korral. Ezen a téren különösen nagy szerepe van a gazdaköröknek. Az EMGE szervezetei és a földművelésügyi kirendeltségek tanácsaikkal é6 gyakorlati utasításaikkal mindig a gazdák mellett állanak. — Nem elegendő — mondotta befejezésül az államtitkár —, hogy a kormányzat a legmesszebbmenő áldozatot meghozza a gazdák érdekében, ha a gazdák ezeket az áldozatokat nem méltányolják kellőképen. Szakszerűen kell művelni a földet, gondozni az állatokat, akkor fog bekövetkezni igazán az ország gazdasági fellendülése. Az ország boldogulása egybeforr a magyar gazdák boldogulásával. A földművelésügyi kormányzat milliárdos beruházásai azt céloezák, hogy bőség fakadjon és a magyar gazda megerősödve készülhessen a példaadó és Útmutató munkára. Az államtitkár beszédét Lovadl Lajos kisgazda, országos alelnök köszönte meg közvetlen, meleg szavakkal. TanÉesadé előadások és. gazdasági ki kiéit és A gazdanap további programjában dr. Dőry Lajos gazdasági akadémiai rendes tanár „LeMóricz Zsigmond, a kitűnő magyar j Regényíró, szeptember 5-re virradó éjszaka a Herczog-klinikán, több napig tartó betegség, illetve eszméletlenség után elhunyt. Hétfőn temetik. (MTI.) Hankiss János, Debrecen szellem! él«' tének nagy mozgatója találta ki, bogy a j sok professzoron, a nemzetiségi kérdés j szakértőin, az idegen nyelvek magyaror- ! szági lektorain és a temérdek külföldi j diákon kívül ősszé kell gyűjteni találko- j zóra az írókat is. A résztvevők kiválogatására eredeti módot gondolt ki, egyhangú elismerést aratva: felkérte az irodalmi folyóiratokat, bogy képviseltessék magukat a debreceni irci napokon, össze is verődött ezelőtt bárom héttel, szombat délután, a Nagyerdő pompás környezetében vagy huszonöt-harminc iró és szerkesztő s megszállotta az egyetem bölcsészkari tanácstermét. Egymás mellett a Kelet Népe. Magyar Csillag, Uj idők, Sorsunk, Hid, Magyar Élet és más folyóiratok küldöttei- Erdélyből egyedül voltam, a Pásztortiiz képviseletében, a Helikon írói — a dátum véletlen egybeesése folytán — éppen Yécsen gyiiléseztek. Együtt ült a társaság, Móricz Zsigmon- dot vártuk. Őt Vécsre hívták vendégnek, de az utolsó percben Debrecen mellett ( döntött, sürgöny hirelte az érkezését. Meg is jött pontosan, Hankiss kisérte, s jötté- i vei egyszerre formát kapott az egész gyülekezet, választatlanul, magától, értetöj dően élre állt a vezető, üdvözlő táviratot menesztettünk Vécsre és a legjobb kerékvágásba zökkentve, elkezdődött ă megbeszélés. Egy papírlapról olvasta Móricz Zsig- mond a kérdéseket, melyeket a rendezőség kitűzött megvitatásra. Közben havas fehérre őszült fejét néztem. Nem ezüstös volt a haja, hófehér. Az arcán szürke árnyékok. Nagyon megöregedett- A szivem is hevesebben kezdett verni, ahogy megrohantak az emlékek: mikor ott állott, fejét hátraszegve, mosolygó, barna arcával, a Zeneakadémia pódiumán; irói föllépésének huszadik évfordulóját jubilálta. Mi rendeztük az estélyt, a pesti egyetem erdélyi diákjai, s botokkal felszerelve vonultunk ki. mert a Turul és Emerieana köreiből olyan hírek szállingóztak, hogy az ünnepség megzavarására készülődnek. Szerencsére a diákság méltó maradt önmagához, a botokra nem került sor. Ellenben egymásután köszöntötte Móricz Zsigmcndot egy sereg egyesület küldöttsége, majd Szabó Dezső, Schöpf- lin. Kosztolányi. Más Móricz Zsigmondot ismertem meg akkor. Ahogy most kísérőivel társalkod* va, hajlott háttal, ősz fejével közeledett, láttam, nagyot változott. Megöregedett. De éreznem kellett azt is, hogv méltóságban és bölcsességben meggazdagodva, a sötéflátásu naturalista iró egész egyénisége felderült, fölényesen, választatlanul vezér, írók fejedelme. Egy papírlapról olvasta a kérdéseket, mezeknek a megtár gyalását tervezték a rendezők. Szerepelt köztük az irói utánpótlás ügye is. Móricz Zsigmond legyintett: — Tán halni készülünk, vagy nyugdíjba akartok menni? — s a beszélgetést szépen elkanyariíotta más irányba. Akármiről is folyt később a szó, kinek-kinek mondanivalója mélyén két kérdés izzóit. A betiltott ponyva helyett olvasnivalót kell adni a népnek, s irodalmat kellene adni, elérkezett a pillanat, irodalmat olcsón, füzetes kiadásban. A debreceniek dicsekedtek vele, hogy Kazinezybóí válogattak egy füzetre valót és elkelt az utolsó példányig, igaz, aligha vásárolta a nép, inkább diákok és a kispénzű középosztály. Megvilágosodott a beszélgetés során, hogy a nép nem azért olvasott ponyvát, mert izgalmas történetekre vágyott volna, vagy csak a ponyva színvonala felelne meg neki. Nem egyedül a ponyvát kapta meg fillérekért. Veress Péter bevallotta, hogy gyerekkorában 5 is falta az efféle írást, olvasott álarcos banditákról és versenylovakról, amelyek egy nappal a futtatás előtt titokzatosan lesántulnak, de lenézte az ilyen olvasmányokat. Egyszer azután kezébe került — akkor is megmondja, ha itt a szerzője — kezébe került egy Móricz Zsigmond-novella, Isten bizony, kilencszer olvasta eb Magamban végiggondoltam, és ki kételkedik henne, hogy a külváros és a falu kapva-kapna Karak szultán történetein, olvadozna a Kerek Ferkó, Légy jó mindhalálig, Kivilágos kivirradtig meséjén és nem vonhatná ki magát az Isten háta mögött, a Fáklya, a Sárarany és a Tündérkert győzhetetlen szépségének hatása alól. Csak olcsón kellene adni, mint a ponyvát, esetlég folytatásokban. Bár mozdulna a magyar kiadói élelmesség, ez az írók közóhaja és munkálná hasznosan az irók és a nép találkozását. A másik izgató kérdés a mag/nr szellemi decentralizáció. A z írók hívej ennek, ukár Pesten dolgoznak akár Péiscu, vagy Kolozsvárt. A debreceniek egy évente ki osztandó irodalmi dijra ajánlottak fri I pénzt, Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, és Szabó Lőrmcel választottuk meg ilélü- birákul, de kikötve, hogy csak a magyar vidéktől ihletett vers, vagy prózai mü szerzője nyerheti el. Ott újságolták, hogy Kodolányi Pécsre költözött, Németh Fasz ió tréfásan hangoztatta, hogy ő rnár • rég nem lakik Pesten, Móricz Zsigmond Leányfalut emlegette, hozzátéve, hogy igazában kesckemétinck érzi magát, mert otf van egy kis földje. A végén felvetődött a kérdés: ám mit fog tenni Veres Péter? Biztosan Pestre decentralizálja magát. Csuka Zoltán feltárta a délvidéki írók helyzetét és a Kalangya baljóslatú sorsát, segítséget kérve a debreceni irói parlamenttől. Támogatni kell-e jótékonykodva, vagy pedig, aminek csak a kisebbségi elzártságban volt hivatása, az most sorsára hagyható? Ekörül egy órán keresztül csatáztak az ellenvélemények, alig sik< - rült félbeszakitani. Gyorsan és nagy egyetértésben megállapodtunk, hogy a Debrecenben nyaranta rendezett irói napokat Csokonai-napóknak nevezzük el, s azzal szedelőzködtünk is, hogy fehér asz tálnál találkozva, hangozzék fel a vita elült zaja, Az Arany Bika nyári vendéglőjében, künn a Nagyerdőben. az egyik asztalt már kor Leülték Veres Péter, Németh László és társaik, másik asztalhoz telepedett Móricz Zsigmond. • balján- Simándy Pállal, jobbján Szabó Lőrinccel s magam szembe kerültem vele. Megemlítettem neki az Ellenzék aznapi vezércikkét, a „Szabó Dezső: ponyva?“ cií- müt, mely sokfelé felverte az érdeklődés hullámait. Megszidott, hogy miért nem mutattam korábban, fel kellett volna olvasni a plenum előtt- Aztán eleredt a szó Erdélyről, kincseiről és embereiről, a Teleki-tékáról, Kelemen Lajosról. Alig nyeltük le az utolsó falatot, indultunk is visz- sza az egyetemre, ahol gyönyörű közönség várta az irói est kezdetét. Móricz Zsigmond a spiritizmusról olvasott fel, a Kelet Népében megírt riportját hallgattuk. Azóta megjelent újabb közleménye is, épp olyan szatirikus, csufoiódó, mint az első fele. Azért elálmélkodik egy-egy pillanatra az okkult tudományok és jóslatok rejtelmein. Pár sort idézek belőle: ,,Van egy rendkívüli esetem. írói héten voltunk Lillafüreden. Az írók Gazdasági Egyesületének vezetője Pakots József volt, az iró és képviselő, igen derült kedves, agilis, egészséges ember. Este mondja, hogy rögtön Pestre kell mennie. Egy irótársunk, aki a tenyérolvasásnak mestere, véletlenül kiváncsi lesz a kezére. Megnézi, nem szól, a közeli barátokat íél- rehivja, s a legnagyobb rémülettel mondja, hogy Pakotsnak csak órái vannak hátra. Pakots elutazott s még az éjjel megjött a távirat, hogy amint megérkezett, ! meghalt. Nekem azt mondta ez a kézolva só barát ugyanakkor, hogy retleneles soká fogok élni, Hiába nézem a tenyeremet, nem látok a szarkalábakban semmit“. Kézoívasó barát, keserű nekünk a te tévedésed. Nem felejthetem a sétát, melyet a nagyerdei vendéglőből tétiünk az egyetem felé. Megkerültük az egyetem előtt a Schönbrunnt idéző francra kertet s a tó elé érve, megcsodáltuk, mint nézi magát a villanyfényben tündöklő egyetem palotája a tó tükrében. Hosszan elidőztünk 3 tó partján, mig lassan elindult Móricz Zsigmond, mellette Hankiss, Kosáryné, Szabó Lőrinc, Várkonyi Nándor és magam- Magam előtt látom Móricz Zsigmondot, amint megy utolsó találkozóra Írókkal és ünneplő közönséggel, megy az egyetem fényben úszó palotája felé. Ám a sújtó gondolatra, hogy földi valóságában többé nem láthatom, ravaszkásan villogó, apró szemeibe többé nem nézhetek, megforrósodik a szemem. Elmosódik előttem nedvesen ä kép, mintha látomást látnék: akkor ő már a megdicsőülés fényessége felé . lépkedett tempósan, kényelmesen, fejedelem-módra. KÉKI BÉLA LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabfo kivitelig, legel* esőbben az ..ELLENZÉK“ könyvesboltjában, Kolozsvár. Móricz Zsigmonddaí a debreceni Nagyerdőben
