Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-25 / 217. szám

Vt9k József: AtnicM écd&n&S ibhi.., ttl'fyidtoiaita iLilaUy £ai&st Kr.jniss Ferenc képes hetilapja, a Magyar Futár. Csipös megjegyzései országszerte jogos feltűnést keltet­tek. Közvéleményünk napok óta lelkesedéssel és szeretettel tárgyalja Zilnhy Lajos elhatározását, amellyel életének egész szerzeményét az ál­lamkincstárnak adományozta. Ke­vés irás tett szert olyan népszerű­ségre, mint a H d külön kiadása, amelyben az iró részletesen megin­dokolja, hogy milyen meggondolá­sok után mondott le vagyonáról a magyar állam által létesítendő „Ki­tűnőek Iskolája'4 javára. Mélyen em­beri és lélekbemarkoló önvallomás Zilahy Lajos Írása, amelyben részle­tesen felsorolja, hogy mennyi va­gyont bocsát az állam rendelkezé­sére és kifejti a Kitűnőek Iskolájá­val kapcsolatos elgondolásait. A Magyar Futár támadó észrevé­teleinek kétségtelenül az a célja, hogy megtépázza azt a nimbuszt, amely Zilahy Lajost most már mint az áldozatkészség és közösségi öntu­dat cl ők arcosát is körülveszi. A cikk mindenekelőtt vagyonjogi észrevéte­leket tesz és igyekszik elenyészően csekélynek feltüntetni aztavagyon- állanct, amelyet Zilahy Lajos az ál­lamnak adományozott, azokhoz a beruházásokhoz képest, amelyeket a magyar államnak a Kitűnőek Is­kolája létesítésével költenie kell. Végül kétségbe vonja a Kitűnőek Is­kolájának létjogosultságát és azt állítja, hegy esetleg éppen az ellen­kező hatást váltja ki, ha az ‘ifjúság egy rétegét kivételezzük és kedvez­ményezetté tesszük. Vitatkozni könnyen lehet. Meg­győződésünk, hogy a tárgyilagos bí­rálat sokszor nagy tettek megvaló­sítására adja meg a kezdeményező erőt. Olyan esetek is vannak azon­ban, amikor gánesoskoclásnak tűnik tel a mindenben hábát kereső kriti­ka. Köznapi nyelven kifejezve, sok­szor találkozunk olyan ellenvélemé­nyekkel, amelyekről azt állapíthat­juk meg, hogy mindig akadnak, „akik a kákán is csomót keresnek“, így vagyunk a Magyar Futár cikké­vel is. Arra még bőven lesz alkalom, hogy a Kitűnőek Iskolájával kap­csolatos elvíi elgondolásokat megvi­tassuk. Pro és kontra véleményeket lehet majd felhozni. Ezek azonban mind nem változtatnak azon a té­nyen, hogy egyik legkitűnőbb ma­gyar Írónk minden vagyonát és jö­vedelmét a magyar kincstárra és azon keresztül a magyar nemzet összességére ruházta. Bírálatnak, j vagy gúnyolódásnak csak akkor voi» ; na helye, ha cikkíró példát tudna ! arról szolgáltatni, hogy hogyan kell ! jcbban csinálni. Ka rámutatna arra, ! hogy Zilahy Lajos elgondolásai : helytelenek, kicsinyesek és nem j szolgálják kellőleg a magyar nemző- j ti eszmét, íme, tehát olyan ember i akad, aki rávezet a helyes útra, ő j is felajánlja egész vagyonát, min- j den jövedelmét és áldozatvállalása több hasznot jelent a magyar jővén- ! donek. Ilyen megnyilatkozást azon­ban nem találunk a Magyar Futár cikkében és Így kénytelenek va­gyunk azt a megállapítást termi, bony az időszerűtlen bírálatnak sze­mélyeskedő jellege van. A kivÁH&íty­páratlan érdeklődést kellett a közönség körében. Már napok óta nem lehet je­gyet kapni a színház pénztáránál és igy mindenkép kitűnő ötletnek bizonyult az á javaslat, hogy a Nemzeti Színház előadá­sával párhuzamosan a Nyári Színkörben is rendezzék meg a kivánságirangversenyt. Nagyon könnyű., lélt vo-lna megoldani a kérdést. A szereplőket autótaxin vitték volna át a Nemzeti Színházból a Színkör, be és igy 10 perces időkülönbózettel kél- annyian élvezhették volna a második ko­lozsvári kiv ein s ághangv ers enyt, mint amennyi a Nemzeti Színház bi fogadóké, pességi • Sajnos, a tervei nem sil:erült va lóm váltani. Nem tudjuk, hogy hol hu kotr meg ez az elgondolás, amelyet Mi. hátyfi Béla, a Nemzeti Színház kiváló igazgatója a legmelegebben pártfogolt. Semmiesetre sem. fogadhatjuk dl indo. holtnak azt az ellenérvet, hogy a buda­pesti szíré [dől: számára kellemetlen lett volna ez a kettős szereplés, amelyet ..pcTid.lizésnek“ hívnak a színházi világ­ban. Azok a fővárosi művészek, akiit készséggel vállalkoztak arra a jótékony cél érdekében, hogy leutazzanak Kolozs­várra. egészen bizonyosan szívesen eleget tettedi volna ennek a kérésnél; is, hogy ezzel megduplázhassák a Vöröskereszt jö­vedelmét- Annál is inkább kívánatos lett volna ez u megoldás, mert éppen a szín. húz törzsközönségének nagyrésze nem ju­tott jegyhez. Az állandó színháziát ogat ók és a bérlők javarésze családot tan távozott a pénztártól, mert az első két napon mór minden jegyet elkapkodtak. Egyrészt te­hat a jótékony cél, másrészt pedig a kit. zönseg érdekét szolgálta volna, ha a Nyá­ri Színkörben is megrendezik a kívánság- hangversenyt. A tyí'pit'Áátxty Uatá°a MeydOkLentő tragédiáról adnak birt a bn- dapeí'á lapok. Kárpáti Judit 23 éves pépiró- II ó halálos motc rkerék pá rszerencsé.t Jenség áldozata k'-Lt a budapesti Báró Eötvö*-utOn. \ fiatal gépír óle any elindult nü]ást keresni, hogy megszerezhesse kenyerét, saját labán élhessen meg. Egyik újságban ürömmel ol­vasta, hogy valante*v:.k vállalatnál gépiróuőt keresnek. Jelentkezett a hirdetésre. A lap- küz'emények szerint egyenesen a mérnökigaz* «látóhoz utasították. Az igazgató hajlandó­nak miit atkozott arra, bog\ szerződtesse a fiatal lányt, aki vesztére nemcsak kitünően értett a gépíráshoz, hanem amellett feltű­nően csinos és rokonszenves teremtés volt, úgyhogy ae. igazgató azon helyben motorke­rékpár kirándulásra hívta meg. Egyik budai vendéglőben ,,beszélték meg-' a további rész­leteket az igazgató é.s a gépirónő. Mint a l?.p jelentésekből kitűnik, olyan mennyiségű alkoholt fogyasztottak, hogy a szerencsétlen­séget könnyen lehet a motorkerékpár veze­tőié hVuminált állapotának rovására imi. Kárpáli Judit elindult, hogy állást keressen C3 - a halállal ment. A hivat uki3 vízr.gál*t inindeu bizonnyal tisztázni foflja a tragikuft kirándulás minden rc'/.ktt-l ét a büntetőjog* IV« Jós ség kérdését in. Van azonban e^y magasabb szempont is, amely u jogi parti gra­fi mokon lul arra kényszerit, hogy elgondol­kozzunk a 23 éves gépiróláuy tragédiáiéin;. Azt reméltük hogy eljutottunk a hím a világ- li.i. ahol tisztán a munka értéke (számit és, a dolgozó uök nincsenek Ikitév« a könnyű ka­landokra éhes vállalati vezetők tolakodásá­nak. A múlt ke1 vrii tapasztalatai megtanítot­tak arra, hogy a gazdasági átállítás dlőti mi­lyen harcot kellett vívni a iníigánltisztvi&elő- néknek u tolakodó é-s hatalmukkal! visszaélő z«i<ló üzletemberekkel. Számtalan olyan gép­író lányi é>l hallottunk, akik inkább otthagyták hivatalukat és a legborzalmasabb nyomor? vállalták, de nem bírták ki azt az erkölcsi fertői, amely egyes inagánvá'ilaJíi'tiok légkö­ré!» a uralkodott. Most más világot élünk. Kormányzatunk százszázalékosan meg akarja valósítani az nj Európa éleieazmést, amelyek azt hirdetik, hogy „mindenki annyit cr, amennyit dolgozik1-. Nem tudhatjuk, liogy a vó.v/.etes budai kirándulásnak milyen előz­ményed voltak, dalán a gépárólányt is hibáz­tatni lehet, aki engedett a kiaertésnek és el­indult a motorkerékpáros kalandra. Ez azou- han semmiképpen sem mentesíti a vállalati igazgptót az erkölcsi felelősség alól. Keresz­tény magyar váll akim luk élén olyan embe­rikre van szükség, akik igazá élethivatásnak tekintik foglalkozásukul és eleve visszautasít­ják a kaJandhajhászátít. kyic'á hosszú idő után ismét hazajött. Ko­lozsvári barátai, tisztelői és kartár- süi meleg szeretettel fogadták a ki­tűnő irót, aki legutóbb a milánói filmversenyen szerzett dicsőséget a magyar névnek és szükebb hazájá­nak: Erdélynek. OktóbeT első nap­jaiban Nyirő József ismét külföldi útra indul. A német irók szövetsé­gének meghívására ebben az évben Szabó Lőrinccel együtt képviseli ha­zánkat a weimari irói napokon. So­kan azt hitték, hogy Nyirő József véglegesen Budapestre költözik, ahol elvállalta a Magyar Erő című képes folyóirat szerkesztését. Ez a hir nem bizonyult valónak, Nyirő József, aki az Erdélyi Párt ország­gyűlési képviselője és kolozsvári ta­gozatának elnöke, Kolozsváron is megtartotta lakását és ezentúl is résztvesz az erdélyi magyarság min­den kulturális és politikai küzdel­mében. Kolozsvár a mérlegen Maitnyíre bee* ülték a románok a Mátyás« szobrot, a Bsihíen-bástyát és a Főteret? fi szám.evoság 1C4). évi ^számadása ismerte i a felszabadult város ehő vagyon eltárát KOLOZSVÁR, szeptember 25. Hogy mit ér a „kincses város”, erre a kérdésre nehéz feleletet adni. Attól függ a válasz, hogy értékének- becslőjét milyen kapcsok fűzik Kolozsvárhoz,. Mert másképp mér­legelik azck, akiket csak a kenyér gond­jai fűznek a nagy király szülővárosához, s másképp, akik e földön tették meg első tipegő lépéseiket s megrokkant testük a házscngárdi temetőbe tér majd örök nyu­galomra. A , bensziilöttek“ mindenesetre nagyobb értéket fulaidonitanak az; ősi földnek: Mátyás szülőházának, a Farkas utca történelmi levegőjének, az öreg templomoknak, a viharlálló várfalaknak, a Bethlen-bástyáinak, csodaszép Üo vas­szobrunknak, a Fellegvárnak. a várost körülfogó széliéi gyümölcsösöknek, mint azok, akik csak vendégei a történelmi vá­ros sok viharát átélt falainak. Azok a vol táhlahirók, akik a megszál­lás éveiben favágói ürésszel házaltak egy kis kenyérért, magasrangu állapii tisztvi­selők, akik a bőrgyár bűzös műhelyéiben keresték meg kenyerüket, ügyvédek, akik a fa vágógép mellett szemük világát vesz­tették el!, vagy főtéri paloták folyosóiról vetették le magukat a kövezetre, — ha élnének mind, — megtudnák talán mon­dani, mit ért Kolozsvár. Helyettük azon­ban csak s irha Titkuk beszélnek. Mit ér Kolozsvár? Nekünk, akik rabságban síny­lődtünk és felszabadultunk, mindig drága volt, de most az életünknél is többet ér. Természetesen a rideg számok emberei, akiket érzelmek beívelt csak ténve-k ve­zetnek. a válasszal nem sokat gondolkod­nak, Mérlegre helyezek Kolozsvárt s cc~ ruzával a kezükben, papíron számítják ki: mennyi a város vagyona, mit érnek az utcák, terek, városi épületek, csator­názási berendezések, erdők, mezők, élő és holt ingóságok, s a számoszlopokat össze­adva, megadják a választ. De még a szá­mok embereinek megállapításai sem reá­lisak. Másképp értékelték azok, akik a iriauoni szégyenletes békediktátum jóvol­tából ideiglenesen urai voltak a városnak s megint másképp aze-k, akik az ősi juss alapján készítették el a felszabadult vá­ros első mérlegét. .Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe, mikor a város számvevőségének 1940- évi zárszámadásait lapozgatjuk. A zárszáma­dás beszámol az 1940-es csonka év va­gyoni helyzetéről. Megtudjuk belőle, hogy a város vagyonigazgatását az emlékezetes szeptember 11-től november 25_ig a város katonai parancsnoksága kezelte. Megtud­juk továbbá, hogy a polgári ügyvezetés bevezetése után a számvevőség a város pénztárában rovancsclást tartott, s meg­állapította, bogy a román főhatalom összesen 914.643 pengő és 99 fillér városi készpénzt és értéket vitt magával. A városnak ez a tekintélyes értékkel történt megkárosítása dacára — mondja a zárszámadás bevezető része — úgy a katonai parancsnokság, mint a város pol­gármestere, a város szükségleteit zökke­nőmentesen kielégítette, amit az tett le­hetővé, hogy a katonai param m tál beállított tisztviselők é* egyéb alkal­mazottak illetményeit az erdélyi b >d/v rog katonai pénztára fizette. A város 1940. évi vagyonkknutatása 1940 március 31 “i állapotot tiinteti f j •• 1 ez a vagyonérték azonban az 1940 decwrrv bér 3l-i tényleges állapottal nem cg. zik meg. A távozó föhatalom ugyanis a várói ingóságaiból tekintélyes értékeket vitt magával, földterületeinek nagyré-szét ki­osztotta- A < a ;AJlíj . * i 4 > * W f. { n VJM» fd% vi HTh* T o t I ÍJÉ „■/»£ t: Mi \ $ fr­dí**■ \ kd i J i mi 1. Lássuk most már, hogy a magyar vá- rosvezetőség iryre becsülte Kolozsvár vá­ros vagyonát. Ay épületek- sétányok é‘9 ligetek értéke a vagyonkimutatásbn 18,976.562 pengő, a mezőgazdasági birto­kok 1,306 968 pengő, az erdők 84,5.363 pengő, az utcák <;s burkolatok 28.346.767 pengő, a belterületi hidak és átereszek 921-804 pengő, községi utak. hidak, át­ereszek és ültetvények 773-910 pengő, uttesttartozékofk 716.281 pengő, folyók, patakok, duzzasztók 421.362 pengő, vi- zek és csatornaművek 6,153.502 pengő értíikben szerepelnek. Az ingatlanok ér­téke ezek szerint 58,462 559 pengőt !r-'a ki. Az állatok értéke 16220, a jármü­veké 1770, a személy és tehergépkocsiké 161.732, a gépek 110-094, a műszereké 21.112 pengő, készülékeké 37.330 pengő, eszközök és szerszámoké 180.712 pengő- Bútorok és irodai berendezések értéke 284 677 pengő. Tanszereké 20963 pen­gő. A vízmüvek anyagkészlete 448 846 pengő. Könyvtár 9846 pengő, különfélék 63.118 pengő, felhasználható anyagok 146.454 pengő, cselekvő hátralék 5 millió 317.732 pengő, értékpapírok 35.278 pen­gő, pénztár 183 002 pengő, vízmüvek kö­vetelései 592.779 pengő, villamosmüvtk részvényei 3,566.666 pengő. A város ak­kori tiszta vagyona ezek szerint 66 millió 155.947 pengőt tett ki. Ez a vagyonleltár azonban még nem megbízható. Azóta derült ki, hogy a v í- rosnak vannak még olyan értékei és in­gatlanai, ámelyek idegen kezekben voltak és amelyeket csak most lehet számbaven- ni. A város román urai is igyekeztek Ko­lozsvár vagyonáról hü leltárt készíteni- A román kormány az impérium utolsó évé­ben a városok vagyoni helyzetének tisz­tázására külön minisztériumot állított fel s e minisztérium megbízottai a vagyon összeírását itt, a helyszínen irányították. Törzskönyveket állítottak fel és minden vagyontárgynak külön lapot nyitottak. Ezt a vagyonleltárt elfelejtették maguk­kal vinni. Ma is megvan, érdekes tanul­mány azokat végiglapozni Megtudjuk belőle, hogy mire becsülték a románok a város tulajdonát képező ingatlanokat: a Mátvás-szobrot. Bethlen-bástyát. a Főte. rét és az ingóságokat. A románok által készített vigyonleltár- ban az épületek, kioszkok, be nem épített területek értéke 202.519.386 lej értékben van felvéve- A szobrok és emlékművek értékét 17,330 000 lejre becsülték. A Má­tyás-szobor nekik csak 12.000.000 lejt, j azaz 400.000 pengőt ért. A Farkas-szobor 250.000 lej?e volt becsülve. A piarista templom előtti Szentháromság szobrát 200000 lejre, a Kolozsvári-testvérek ál­tal készített Szent György szobrot 4 mil­lió lejre, a muzeumkertben levő Mikó- szohrot 80.000, az Óvárban Levő Státuát 150000 lejre és a Bethlen-bástyát 380 ezer lejre becsülték. A hidak értéke a román leltárban 22.060 lejt, a szam.os- parti védelmi müvek 5.338.800 lejt. az utcák és piacok 308,074.081 lejt. a 72 » 3 négyzetölet kitevő Főtér 29.092.000 lejt. a Bc-cskay-tér 5.376 000 lejt, a Széchenvi- tér 6,899.000 lejt, a B iross-tér 2 671.000 lejt, a vágóhid és jéggvár 15-072.500 lejt. a gázgyár 36,595000 lejt, a vízmüvek és csatornázási müvek 136,646.420 lejt, Szántók, legelők és baszonnélküli terüle­tek 5.683.565 lejt, a városi erdők 56 mil­lió 266.749 leit, a bútorok 9.498-347 fejt, az anyagkészletek 4 841.806 lejt, a külön­böző gépek 11.938.592 lejt, gazdasági felszerelések 528-839 leit, az állatok 344.500 Lejt, a belterületek és városi há­zak 18.834.000 lejt, a külterületek 1 mil­lió 567-000 leit az erdők 3028000 lejt képviseltek. Kolozsvárt a románok ősz- szesen 973068.344 lejre liecsülték. Mondanunk sem kell, hogy nekünk sok­kal többet ér... i m. j \ ■ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom