Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-02 / 198. szám

. . . s ■> f> 6 y 1-3 ELr.ESoi,r Ív^,K£PVIsslö^­L -V a S0TE3ELT HFÄ 4*5 ^ A p»i SZERDA, 1942 szeptember 3L ’REM U D i ’•> - - o A - *-< O I ÍJJOL évfolyam, 198» számú IM 19 mils /Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-a. 16., I. em. Tclef.; 11—09. Nyomda: Egy©» lem-a. 8. sí Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ÍIIPIÍOTT"} B1RTHB MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT" RL Ktvloxsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P-, negyedévre 8 P., íélévre 16 P., egész évre 32 P. 4 negyedik esztendő <Z.) Negyedik esztendejébe fordul a háború. A dauzlgi korridor kon­fliktusából világégéssé növekedett. Méreteiben meghalad mindem embe­ri fantáziát és kihatásai olyan óriá­siak, hogy a jövő lehetőségeinek fel­mérése eictt tanácstalanul és szinte rettenve áll az ember. Az emberiség történetének óriási fordulatát éli. Megváltozik minden kívül és belül egyaránt. Rom temeti el a múltat, meri törvénye ez a történelemnek és friss hajtások serkennek az eljö­vendő felé. Felesleges talán ilyenkor iitubálni a mult és jövendő felett. Szinte med­dő kísérlet kiértékelni az elmúltat és tétova vonásokkal vázolgatni a jövendőt. Olyan erők ütköztek ösz- sze, amelyek mibenlétét is alig va­gyunk képesek felfogni. Földrészek mozdultak meg, százmilliók élete változik, uj elvek, életlátások, igaz­ságok születnek. A kortárs érzi pará­nyiságát, érzi, hogy milyen keveset jelent a halál bő aratása közepette és akkor, amikor az élő szót fegy­verzaj nyomja eL Olyan semmiség leit az élet és a halál és csak néha magasztosul fel, hogy talán száza­dokra szabja meg népek és orszáyok sorsát. A számitgaták, alkalmi jósok fö­lött csak csodálkozni lehet. Csodál­kozni lehet afölött is, ha ennek a gi­gantikus küzdelemnek egyes apró jelenségeiből akar levonni bárki kö- veíkeztetéseket. A küzdelem éleire- halálra megy és élet-halálküzdel­mekben más elemek, más feltételek, más lehetőségek érvény esülnek, mint az élet mindennapi konfliktusaiban. Az emberi ésszel felfogható végső igazságok, az alapvető elvek, a leg­magasabb fokú idealizmus az, ami érvényesül. Pozíciók eltolódása, tár­gyalások, államférfiak utazása, had­színtér! változások jelentéktelenné törpülnek a nagy egészben. Mert nem a német birodalom és az angol­szász világhatalom, a bolsevista Szovjet és a keresztény Európa küz­delméről van csupán végeredmény­ben szó, hanem arról, hogy a jobbat és igazabbat váró emberiség általuk hozza meg véres és vértelen nagy ál­dozatát az áhított jobbért és ígazabb- ért. Ezért kell egésznek és maradék­talannak lennie minden embernek, minden népnek és minden cseleke­detnek, aki és amely a jobban hisz és a jobbért történik. Ha a mi kicsiny magyar életünkre fordítjuk szemünket, úgy elfogulat­lanul önmagunkkal és helyzetünk­kel szemben, derűlátóak kell hogy legyünk. Hűek maradtunk évezre­des igazságainkhoz, hűséggel szol­gáljuk évezredes hivatásunkat és be­csülettel állottunk minden pillanat­ban a nemzetek színe elő'tt, nem. egyszer bátran vállalva a küzdelmet magányosan és elhagyatva a világ­gal szemben. Az első világháború nagy kataklizmája után éber érzé­keink megtalálták a helyes utat és «t sors olyan férfiakat rendelt élünk­re, akik vezetni tudtak és mertek ezen az utón bennünket. Bizonyos, hogy a sors soha nem adott szá­munkra nagyobb lehetőségeket, mint ma és bizonyos az is, hogy ritkán volt w^élvesebb az életünk. Be a nagy lehetőségek egyre közelebb jut­nak hozzánk, pedig — tegyünk őszin­te vallomást — nem mindegyikünk szolgálja maradéktalanul a nagy célokat. Riadt, kicsiny, oktalan em­berkék visonganak ma is az ország­ban és saját parányi perspektíváju­kon át mérve rikácsolnak országos dolgokról, amelyeket felfogni értel­mük sem képes- A társadalom még mindig nem érzi, hogy milyen mér­hetetlen a feladat, amelyet a törté­nelemnek ez a gigantikus változása minden egyes emberre hárít. Nem a rémhirferjesztők, nem a kémek, nem a kávéházi Konrádok, megfontolat­lan politikai professzionisták, nem az Aladárok, strohmannok és tár­sadalmunk egyéb kullancsai és fer­tőzői a veszedelmesek, hanem veszé­lyes a felelősséggel kiró lelkiisme­retlen vezető, veszélyes a zsugori és riadt polgár, a mindent jobban tudó és csak magára gondoló földesz. Akik nem engedelmeskednek a leg­felsőbb utasításoknak, akik zúgolód­nak a korlátozások miatt és nem hozzák meg a meghozható áldoza­tot, akik nem simulnak bele abba a munkarendbe, amelyet lehet dicsér­ni és bírálni, de ilyen időkben min­den körülmények között csak szol­gálni lehet. A háborút nem a harctér reken bátran a halálba lendülő hős dönti el, hanem az otthonmaradot­tak szürke tömege. Szürke hétköz­napok szürke gondjainak, lemondá­sainak, áldozatainak hősi és mara­déktalan viselése. A háború negyedik esztendejében a súly egyre inkább azokra neheze­dik, aMik a harcterektől távol áll­ják a harcot: az otthoniakra. A mér­hetetlen fizikai megerőltetést, a szen­vedéseket, ínségeket elviselni, köte­lességet minden körülmények között teljesíteni, egyaránt nem félni az életeit és halált... katonadoloy. A katonákat, különösképpen a magyar katonát erre nem kell sem oktatni, sem biztatni. Megteszi magától. De az itíhonmaradoitak, akik jajgatnak a gyér sorbanállásért, az éivezete-k leszűküléséért, a mindennapi gon­dok növekedéséért, nem emlékeznek életük minden percében azokra az áldozatokra, amelyeket íegszeretet- tebbjeik hoznak odakint szakadat­lanul ... érettük. Lehet, Isten ke­gyelméből az emberiségről mielőbb elmúlik a megpróbáltatások terhe és kiürül a szenvedések kiürítendő kelyhe. Addig azonban nem lehet különbség azok között, akik a fegy­verek poklában küzdenek a jobbért és igazabbért és azok közeit, akik Istennek hála még mindig nagyon is elviselheiően kell hogy meghozzák áldozatukat a nagy közös célokért. Döntő szakaszához érkezett a Sztálingrádért folyó csata  keleti hadszíntéren szemben állő német és orosz csapatok között Sztálingrád birtoklásáért kemény harcok folynak. Katonai szakértők kiemelik, hogy Sztálingrád egész környéke egyetlen óriási erőd. A vá­ros elölt a szövjethadvezetőség kiser ödök százaival szórta tele a terület tét és sokhelyütt a védelem erősítésére uj páncéloskocsikat ásatott be a földbe. Eimek ellenére a német csapatoknak sikerült előnyomulniok a védelmen keresztül Sztálingrád felé. Most már a védelmi terület lénye­ges részei valószínűleg német kézben vannak. A belső védelmfi gyűrű és a város között még kemény harcok várhatók. A ÜCnfeási alsó folyásánál elérték a feheie-lengert a németek BERLIN, szeptember 2. (MTI-) A Füh~ rer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A német és roméin csapatok a Kuban alsó folyásától délre makacs ellenséges ellenállást törtek meg és kijutottak a Fe­kete-tenger keleti partjára. A román csa~ pútok elfoglalták Anapa városát és kikö­tőjét. Német gyorsnasaádok a Fekete-terv geren megtámadtak egy biztosított hajó­karavánt és el silly észt ettek két hajót- ösz- szésen 4500 tonnái art alommal. Ezekből az egyik tartályhajó volt- A Kercs-szoros- ban parii tüzérségünk tüzelt egy ellensé­ges motorcsónakkötelékre. Két motorcsó­nak kigyulladt. Sztálingrádtól délre gya­logos hadosztályaink és gyorskötelékeink kemény harcokban kiszélesítették az el­lenséges erődítési berendezésekben tört rést és a város felé irányuló gyors előre­törésükben birtokukba vettek egy fontos magaslati terepet. Egy ellenséges páncé­los von-atot megsemmisítettünk. A Kalu- gatól délnyugatra folyó súlyos és eredmé­nyes védelmi harcokban augusztus IT'től a mai napig megsemmisített szovjet pán­célosok száma 868-ra emelkedett. Mediá­tól északnyugatra és Rzsev mellett az el­lenség újabb, páncélosoktól is támogatott támadásai omlottak össze. A Ladogcc'tó- tól délre a harcok tovább folynak. Az el­lenség több támadását részben elleni öltés­sel visszavertük. A tavon légitámadás kö­vetkeztében megsemmisült egy szovjet ágyunaszád. Egy német alcn aszedőha jó a Kclefi-fcngären elsüllyesztett egy ellensé­ges tenegralattiérót. Fent északon n né­met haderő a keddre virradó élje! Arch­úngelszk katonai berendezéseit bombáz­ta s több hdyen hatalmas tüzeket oko­zott. A szovjet légihaderő a két legutóbbi napon légihurcohban, légelháriló ágyaik találatai következtében 182 repülőgépet vesztett, 15 ellenséges repülőgép pedig a földön pusztult el. Ugyanez idő alatt 11 saját gépünk veszett el. Német harcire- pü őköt elekek, a két legutóbbi éjszakán több angol repülőteret árasztotok el Ale- xandriától (léke, Kairótól észalmyugatra a legnehezebb bombákkal és azokra ezer­számra gyujtóbombákat is dobtak. A re­pülőtér berendezéseiben és a földön tar­tózkodó repülőgépek között robbanások és hatalmas tüzek keletkeztek. A haditen­gerészet augusztusban összesen 699-100 tonna hajóteret sülyesztett eb További 23 hajót, összesen több, mint 130.000 tonna­tartalommal torpedótalálat ért. Az ellen­séges hadihajókból el súly észtét tűk az Eagle repülőgéphordozóhajót, egy segéd­cirkálót, 2 rombolót, egy tengeralattjárót, 10 gyorsnaszádot, 3 őrhajót, 3 kisebb vízi- jármüvet. Megrongáltunk ugyanebben az időben 2 rombolót és számos gyorsnaszá­dot. Ugyanez idő (Jatt a légihaderő 14 kereskedelmi hajót sülyesztett el 109.000 tonnatartalommal és megrongált 12 keres­kedelmi hajót, melynek tonnatartalmáról nincs jelentés. Ellenséges hadi jár müvek­ből a légihaderő elsülyesztett egy cirká­lót, 4 rombolót, egy tenger alatt járót, egy torpedónaszádot, egy gyorsnaszádot, egy őrhajót, egy kisérőhajót. Megrongálódott 2 repülőgéphordozóhajó, 12 cirkáló, ille­tőleg romboló, 4 gyorsnaszád, egy roham­csónak, egy hisérchajó. Az érzékeny had>~ hajóveszteségeken kivid az ellenséges ha­józás ezek szerint augusztusban összesen 125 hajót vesztett, összesen 808-100 ton­natart alommal, 35 hajót, összesen 210.000 tonnatartalonimal torpedótalálat ért, ille­tőleg bombatalálat következtében meg­rongálódott. « f Iff nap alatt 69 szovjet gép *6 A keleti harctéren folyó küzdelmekről a véderő főparancsnoksága még ezeket közli: Sztálingrád környékén a bolsevilüek legerősebb kiserodökkel épített védelmi állásaikban igyekeztek feltartóztatni a né­meteket. A német gyalogság és a páncélos kötelékek érmék ellenére mélyebben ber törtek az ellenséges állásoknak egymással szorosan összefüggő szakaszába és elpusz­tították az erődöket. E harcokban fis jól megáit a helyét a légvédelmi tüzérség. amely augusztus 31-én 51 tábori erődít­ményt lőtt. szét■ SzatUugródtól észalmyír gatra a repülők rendkívül hevesen tá­madták a szovjet védelmi berendezéseket. Telitalálatokkal 36 harckocsit és 15 ágyút pusztítottak él. Az egyik repülőtér ellen meglepő alacsony támadást hajtot­tak végre s közben 15 szovjet repülőgépet pusztítottak el. Légi harcokban 54 repü­lőgépet hittek ]&, A középső szakaszon az elhárító har­cokban a német csapatok helyi sikereket értek cl. Kalugától nyugatra a németek ellentámadással elfoglaltak egy magasla­tot. amelyért erős harc folyt. A Medáltól északnyugatra levő részen a bolseviknek az előző napokban szenvedett vesztesé­geik következtében csak összefüggéstelen támadásokat intéztek. Ezek is összeomlói tak. Rzsev környékén az ellenség ugyan­csak eredménytelen részlett a niad ások]:»:’ kísérletezett. Egy német rohumcsapat- szét­rombolt egy ellenséges támaszpontot. Az ellenség egyik páncélos előnyomulásánál: elhárításakor 30 szovjet harckocsit löt- szét ugyanaz a rohamcsapat, amely a véd erő főparancsnokságának augusztus 30-i jelentése szerint 38 szovjet páncélos el­pusztításával tűnt ki. A légierő ru:gy si­kerrel támadta az ellenség állásait. Hét szeriéi repülőgépet lőtt le saját veszteséit nélkül,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom