Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-30 / 221. szám

SZERDA, 1942 szeptember 30. LXXII, évfolyam, 221. szám. Mü 19 FILLÉa ELLEh Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-o. 16., L em. Telef.; li—09. Nyomda: Egye- Wüi-B, 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 BLBPjtO III: RTHfl MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALLALAT" • RL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P^i negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P« m LOVASTORNA m Vezércikkel ritkán szokták illetni a lovat ts a lovaglást. Hogy most az Országos Lo­vasra érkezések előestéjén szines és közönsé­get csalogató riport, vagy a nagyhírű lova­sokkal folytatott intervju helyett a publicista tollának hegyére szúrjuk ezt a kérdést, annak külön oka van és ez az, hegy- számos vonatko­zásban közügynek tekintjük a mérkőzéseket és ami mögöttük áll: a ló szeretetét és a lo­vaglás művészetét. Kétségkívül lovasnép vagyunk és az utóbbi évszázadban hirdettük és harsogtuk, hogy „ló­ra termett nemzet a magyar". De mig Széche­nyi, Wesselényi, Sándor Móricz nagy kezde­ményező korszakát a századfordulóig, sőt a világháborúig fényes időszak követte, a vi­lágháború óta csorbát szenvedett a lovasélet. Az okok természetesen százfélék. Lóállomá­nyunk a világháborúban megcsappant, méne­seinket kifosztották, az elszegényedett ország még katonai vonalon is csak a legnagyobb ál­dozatok árán volt képes lovaséletet teremteni. A PIK, az Örkényi lovaglótanárképző iskola, a különböző equitációk mégis nemzetközi vo­natkozásban kiváló gárdát neveltek, de saj­nos, az első esztendőkben különösképpen nem kelhettünk reális versenyre a „győztes álla­mok" lovasaival, akiknek az elképzelhetően legjobb lóanyag állott rendelkezésére. Néhány magyarországi mágnás engedhette meg csak magának a luxust, hogy komolyan résztvegyea az rrlcvaséletben, elsősorban a díjugratásokon, vadászatokon és díjlovaglásokon. Az alagi és megyeri pályákon természetesen pezsgőbb élet folyt, de ezt alapjában véve nem a lónak, a lós,nreletnek tudhatjuk be, hanem a játékszen­vedélynek, amely magával ragadja a tömege­ket és lehetőséget ad a könnyű pénzszerzéshez, ^.nnyit mindenesetre őszintén megállapítha­tunk, hogy a. magyar lovassport hívei és gya­korlói erejükön felül cselekedtek, de munkás­ságuk, sajnos, már rom lehetett olyan népsze­rűvé, mint amilyen népszerű volt nagy elődei­ké. De az óceánrepülések, az autóversenyek korában nem is csoda, ha a tömegek érdeklő­dése az uj kor vívmányai felé fordul. A hu­szár helyét a repülő foglalja el mindjobban és ba csupán a mában gondolkoznánk, nem. is ta­lálnánk ebben semmi kvietni valót. De lám, mint az élet minden vonatkozásában, itt is kivetkőzünk valahogy önmagunkból és el­távolodunk az élet alapvető igazságaitól és örök bölcsességeitől, hogy vakon áldozzunk egy korszaknak, amelyben a gyarló, de ön lelt emberi elme kel versenyre a Mindenható alko­tásaival és énit ki magának egy életet, amely ha egyszer elpusztul (és könnyen elpusztítható), akkor semmi sem marad utána. A ló szeretete és a lovaglás művészete az emberiségnek egyik legrégibb érjolme.és ké­pessege. Aki lovakkal bánik, mindenképpen közelebb jut a természethez és az eleven, élő ábatban megismeri sokszor azokat az igazsá­gokat es elveket, amelyek!nz egy élet szorgos kutatása árán sem juthat talán el. Aki jól iud levat idomítani, az minden körülmények között jói tud bánni embertársaival, aki jól és bátran lovagol, az minden körülmények között jól és bátran él is. Mert a lovaglásnak van psziholó- giai, majdnem azt mendanok filozófiai része 19, tanok es tefelek állanak fenn és a lovaglás művészetének tökélye határtalan, úgy, hogy azt senki sem érheti el éppen úgy, mint ahogy néni érhető el az élet tökélye sem. Az a kolozsvári közönség, amely a közeit napokban végignézi a Horthy Miklós Sporl- parkban lezajló mérkőzéseket, ha élesen figyel, sokat fog tanulni akkor is, ha egyébként fogal­ma sincsen a lovaglásról. Meg fogja látni, hogy ló és lovas között milyen rendkívül erős kap­csolat. összeforrottság szükséges ahhoz, hogy a ló hiba nélkül ugorjon át az akadályokon. És ’álni fogja, hogy parányi hiba miatt a leg­jobb lóval sem sikerül az ugratás. Ha ilyen nemsikerült ugrásoknál lovasembertől kérde- ziiv meg az okot, az megmondja majd nekik, hogy a ló azért nem ugrott, mert a lovas egy centiméterrel hosszabb vagy rövidebb szárat en­gedett, hogy egy parányival kevesebb segít­séget adott, vagy talán azt fogja mondani, hogy a hiba ipindössze annyi volt, hogy a lo­vasban nem volt meg a, küllő elhatározás ar­ra, hogy átugrassa az akadályt. Lám, ha ezt a mi gyalogos életünkre fordítjuk le, sikertelen- segek okát hányszor állapíthatjuk meg ilyen parányi hibákban és hányszor bűnhődünk vala­mivel napyobb hibáért csúfos bukással, mint ahoay a lovaseinber is azzal bűnhődik érte. Féríinak, embernek, tiszta léleknek való, ne­mes sport a lovaglás. Lélekben fűz össze az állaltal és olyan közel visz a természethez, hogy néha ugv érezzük, egyesülünk vele. És ez az érzés talán a legmagasabbak egyike, olyan, amilyet csak nagyritkán érzünk templo­mokban. Bátorság, erő, sziláid jellem, kérlel­hetetlen akarat kell a lovagláshoz és bízvást mondhatjuk, hogy aki lovat idomít, az elsősor­ban önmagát idomítja. Fegyelmezetlen ember sohasem lehet jó lovas, íékezn’ü kell érzéseit és indulatait, bátornak kell lennie, mert mindig erősebb! féllel áll szemben és retten ésuélkülinek minden akadállyal szemben. Ezért tartjuk közügyrek a lovaglást. Külö­nösen számunkra, magyarok számára közügy, mer! valóban lovasnép vagyunk. Tudat alatt Is ez a lentebb vázolt lovasszellem érvénye­sül nálunk közéletben, politikában, tudomány­ban, művészetben egyaránt. Miért ne tudato­sítsuk tehát. Egyelőre csak a nagyközönség érdeklődését szeretnek költögetni. Azét a ko­lozsvári közönségét, amely órákig képes ácso- ,rogni az utcán, hogy pillanatra láthassa vala­melyik filmszinésznő mosolyát és tízezrével képes esetleg órákon át ázni, hogy láthassa, miképpen rúgja 22 professzionista, nem éppen épületes jelenetek közben a labdát. A közön­ségnek csak egyben van némi igaza, ami sze­rint a lovassport exkluzív és előkelő sport. Előkelőnek valóban előkelő, mert magas ha­gyományai vannak és nemes. Az is igaz, hogy nem tömegsport, dia nem igaz az, hogy kizáró­lag kiváltságosok sportja. Nem sürgetjük az azonnali megvalósítást, mert tudjuk, hogy ma súlyosak a nehézségek és kell hosszú előkészí­tés is, .de ahogy igyekszünk a közönség figyel­mét ráterelnií erre a legszebb' sportra, ugyan­úgy akarunk kopogtatni illetékeseknél Ls, já­ruljanak hozzá, hogy szélesebb rétegek lova­golhassanak. Talán nem is kellene túlságos erőfeszítés ahhoz, hogy Erdélyben és Kolozs­váron lovasklubok létesüljenek és azokban olyan emberek nevelődjenek, akik testben és lélekben egyaránt méltóak lesznek lovas .őseinkhez. A Don mentén Szétverték a szívósait védekező szovjet egységeket a magyar csapatok Mozgóharccá alakult Sztálingrád ostroma — Kiürítik Dakart BUDAPEST, szeptember 30. Tudósí­tónk jelenti: A keleti hadszíntérről érke­zeti jelentések szerint fiz időjárás egy szakaszon sem gördít akadályokat a nur gyobb vonalú hadműveleteknek. Csupán Leningrad körül indult meg az őszi eső­zés, de ez sem befolyásolja a földi had­műveleteket. Sztálingrád képe körülbelül olyan, mint Yverné volt az első világhá­borúban. A házak romjai között több­száz gépfegyverfészket és ahol lehetséges voh, ágyukat is helyeztek el. A csata tar­tama most már csupán attól függ, hogy a Volga jobb partján felállított német : ütegeknekI mikor., sikerül teljesen l/.dw tetlénné tenni a szírjét utánpótlását. A várost déli és középső részén sikerült ki- tisztogatni az utolsó' ellenállási fészkek­től. A Volgái part nagy részét is meg­szállva tartják. A Berlinbe érkezett leg­újabb jelentések szerint lényegesen foko­zódott a város északi részére nehezedő német nyomás, úgyhogy ezen az utolsó szakaszon is módszeresen folyik az ellen­állás letörése. Moszkvában keltezett angol jelentés szerint a városban folyó harcol: elvesz­tették eddigi: állásharc feliegüket és mind­jobban mozgó harcformát öltenek. A har­cok súlypontja mindinkább a Kaukázus vidékére tolódik eh Itt főleg Tuapsze és Gr ózni j ellen irányul a német offenziva nyomása. Sztálingrád végleges elesután még világosabban tűnik majd Iá a sz, jet déli front hadászati összképében be­következett nagy változás. A Don mentén sikeres támadásokat hajtottak végre a magyar ssapafok BERLIN; szeptember 30. (MTI. DNB) A Führer főhadiszállásáról á véderő fő" parancsnoksága közli: A német csapatok a Kaukázusban és a Terek folyótól délre nehezen járható erdős hegyvidéken erő­sen ki*pitett%és makacsul védett ellensé­ges állásokat foglaltak ek A légihaderő bombázta Tuapse kikötő területét. A Fekete-tengeren két középnagyságú ha­jót megrongáltunk. A doni arc vonal on a mcigyar csapatok sikerrel) hajtottak végre helyi jellegű támadó vállalkozássokat. Egy magyar rohamcsapat átkelt a Don egyik szikje­iére, nhoil leverte a szívósan védekező bot seni st ókat. A sziget megtisztítása után a csoport számos hadifogollyal tervszerűen visszatért eredeti állásába. A Don-vona] más helyén egy szovjet harccsoport igyekezett át kél ni a fo­lyón, a magyar csapolok azonban elr pusztították. Hatásos összpontosított tűzzel e szakaszon is szétverték a szov­jet támadó előkészületeit még csirá­jában. A középső a re vonals zak ás zon kisebb el­lenséges támadásokat visszavertünk. Az északi a rcvon útszakaszon nz egyik táma­dás során a hadsereg kötelékei és á liégi" liaderő számos szovjet harciállást semmi­sített meg és az ellenségnek súlyos vesz­teségekig okozott. Az ellenség helyi jel­legű támadásai kudarcba fulladtak. Német repülők a keddre virradó éjjel bombatámadást hajtottak végre Arcban" gelszk ellen. A városban nagy tüzek ke­letkeztek. Német harci repülőgépek nappali tá* madásaáfk során mélyen repülve, több délkeletaagliai helység hadifoníosságu berendezése then találatokat értek el. Ä2 atigol híriroda ie enii Moszkvából : Sztálingrád helyzete súlyosabb mint valaha S Berlin, szeptember 30. (MTI.—'DNB.) A Führer főhadiszállásáról je­lenti a vádierő főparancsno<fcsága: A Sztálingrádért, folyó harcban -a teg­napi napon elkeseredett harcok után betörtünk immár a város északi területére is. Az ellenség hiába folytatna észak felől tehermentesítő tá­madásait. Stockholm, szeptember 30. (MTI.) Sztálingrád helyzete súlyosabb, mint valaha — jelenti az angol hivatalos híriroda -m.otszkv.ai tudósítója, aki szerint a németeknek véres utcai harcok árán sikerült a város belsejében még szélesebb területen megvetni lábukat. Az a teheranente- sitó támadás, amelyet Timosenko indított Sztálingrádtól északnyugat­ra, el lanyhult. Egyébként, a keleti arcvonal déli .szakaszán szeptember dS-an a német légitámadások súlypontja a Sztálingrád északi részében levő bolsevista állásokra terelődött. Az ellenállási gócpontok ellen a nemet zuhanó liarcirepülőgépek nagyürméretü bambákkal árasztották el az erőiddé.kiépített háztömbökéit, is. Elkeseredett harcban elfoglalták az északi várost érül et egy részét. E harcokban a német csapatokat sza­kadatlan támadásaikkal nagy közelharc! repülőgépek is támogatták. Az ellenség tehermentesítő támadásai (meghiúsultak. A német vadászrepü­lők és légvédelmi ütegek edkeseredtett légiharcokban 27 bolsevista re­pülőgépet lőttek le. tak volna. A német, csapatok a Sztá­lingrád északi részében levő „Vörös Október“ munkásnegyedben több utcasort birtokba vettek. Timosenko északi irányból támadó tehermen­tesítő offenzív áj a — berlini közlés szerint — csökkenőben van. íJNlint illetékes katonai helyen ki­jelentették', a -(Sztálingrád, északi ré­szében a váró« birtokáért folyó harc végsó szakaszába lépett. Sztálingrád elesik- — jelentették ki ma a WiJ- helmstras'sein, anélkül azonban, hogy meghatározott batári dót aJdr

Next

/
Oldalképek
Tartalom