Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-02 / 198. szám

ELLENZ«« Ax utóbbi bátoruk történelmében Nims példa arra, hogy államié hetveneseaz önfelál­dozás Ilyen Iífflára lépest volna — iria a ivá/c? öuncí című lap GENF, szeptember 2. (MTI.) A Bund Budapesti tudósítója megérni ékszik arról az őszinte, mély gyászról», amelybe vi­téz Horthy István halála borilotta Ma­gyarországot. Ismerteti a budapesti és kendüresi gyászszertartást. Kiemelj, hogy Horthy Istvánban majdnem mindenki Horthy Miklós kijelölt utódját látta és senki sem tiltakozott volna ez ellen a megoldás ellen. A vezetésre való ráter­mettségét akarta bizonyítani Horthy Ist­ván katonai érdemekkel is és a próbaté­telt halálával pecsételte meg. Az utóbbi háborúk történelmében nincs példa arra, hogy államfő megbízott helyettese az ön- feláldozás ilyen útjára lépett volna. Az az ür, amelyet Horthy István hagyott, ne­hezen tölthető he. A kormányzóhelyettes­ről szóló törvény még inkább hangsúlyoz­za a jelenleg fennálló kormányformát, amely szerint az államfőnek mindenféle pártcél és rendszer felett kell állnia és akadályoztatása esetén az ország népe ál­tal megválasztott helyettesének kell a ko­ronával kapcsolatos jogokat megőriznie. Sokan csak Horthy István halálával ju­tottak tudomására annak, hogy mennyi mindent vártak tőle. Horthy hívén kormányzó- helyettesről emlékezett mes felles liléiéit a nagy­váradi tábla NAGYVÁRAD, szeptember 2. A nagy­váradi kir. ítélőtábla szeptember elsején tartotta a törvényszéki szünet után első teljés ülését, amelyen a tábla és a kir. fő­ügyészség minden tagja résztvett, azok kivételével, akik katonai szolgálatot tel­jesítenek. Dr. vitéz Moidovónyi István■ kir. ítélőtáblái elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg vitéz nagybányai Horthy István hősi haláláról.-— Hősi halált hah — mondotta — akinek tulajdonképpen nem lett volna hi­vatása a harctérre menni) szolgálatában kötelességét rangjára tekintet nélkül tét jesitette, mert példát akart adni, hogy e nagy világnézeti harcban miként kell min­den magyarnak hazáját szolgálni. Rava­talánál átjárhatott minden állampolgárt annak a tudata, hogy a nemzet, amelynek legelső fiái igy tudják életüket is felál­dozni, csak felfelé törhet. Mi köszönjük vitéz nagybányai Horthy Istvánnak ezt (l példaadást, emlékét pedig kegyelettel fogjuk őrizni. A hősi haíoit kormányxó- helysttes emlékezete ff©~ tozsvÉrrnsgye kisgysUésén KOLOZSVÁR, szeptember 2. Kolozs* vármegye törvényhatósági kisgyülése In- csédy-Joksman Ödön dr. főispán elnöklé­sével kedden délelőtt tartotta rendes havi ülését a vármegyei székház tanácstermé­ben. Az elnöklő főispán az ülés megnyi­tása előtt a következőket mondotta: — Méltóztassanak megengedni, hogy a tárgysorozat ügyeinek tárgyalása előtt ke­gyelettel emlékezzem meg augusztus hó 20-án hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István Kormány zóhelyettes ür" ró!. Ez a hősi halál nemcsak a családot. a fŐméltóságu szülőket, a hitvest és a gyer­meket, de az egész magyarságot mély­séges gyászba borította. Ez a hősi halál pótolhatatlan űrt hagyott nemcsak a csa­lád körében, de az egész nemzetben. Hogy mégis zugcdódás nélkül megnyugszik a nemzet a kifürkészhetetlen sors akaratá~ ban. az azért van, mert ez n hősi halál csak fokozza azt a lelkesedést, amellyel szent ügyünk végső győzelméért véreink harcolnak. Most pedig egyperces néma csendben áldozzunk a nemzet nagy hősi halottja emlékének. A kisgyülés tagjai állva hallgatták vé­gig a főispán kegyeletes szavait. A törvényhatósági kisgyülés megtár­gyalt, illetve előkészített több általános érdekű ügyet, melyek felett a szeptember 17-én délelőtt 10 órakor összeülő tör­vényhatósági közgyűlés dönt. Ezek közt szerepéi többek között Komárom thj. sz. kir. város törvényhatósági bizottságának átirata az OTBA-szolgálitalások kiterjesz­tése tárgyában, Székesfehérvár sz- kir. vá­ros törvényhatósági bizottságának a csa­ládi pótlék általános érvényű kiterjesztése érdekében szerkesztett átirata, valamint a törvényhatósági és községi tisztviselők véglegesítése tárgyában készítendő felirat szerkesztése és a vármegyei tisztviselők sérelmeinek orvoslása érdekében felirat intézése iránti alispáni előterjesztés. A saját hatáskörében elintézett ügyek j között a kisgyülés 4000 pengőt biztosí­tott a vármegye területén Levő m. kir. tisztiorvosi hivatalok műszerekkel való ellátására. A kisgyülés tudomásai vette, hogy Kolozsvár város, Kolpzsvármegyének a fertőző beteg kórház fenntartásához va­ló évi 10-000 pengős hozzájárulása elle­nében, a kórházban 2500 ápolási napon hajlandó kezeltetni a vármegye területé­ről beszállított fertőző betegeket. A kisgyülés a törvényhatósági bizott­ság szeptember 17-én délelőtt 10 órakor tartandó közgyűlését megelőzően, a köz­gyűlés napján reggel 9 órakor újabb ülést tart. Ma délelőtt a vármegye közigazgatási bizottsága tart ülést A ksshinatlrosla válasza Inczédy-Jaktfcian főispán rászvéitá y Irata fa KOLOZSVÁR, szeptember 2. Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhe- lyettes hősi halála alkalmával Inczédy- Joksman Ödön dr. Kolozsvár thj. sz. kir. város és Kolozsvármegye főispánja — mint ismeretes — táviratban fejezte ki a város és a vármegye közönségének fáj­dalmát és együttérzését. A kormányzói kabinetiroda főnöke válaszképpen a kö­vetkező táviratot intézte Inczédy-,'[oks- man Ödön dr. főispánhoz: A Kormányzó Er őfő m élt ósága és a bőméltóságu Asszony Fiuknak hósí halá­la alkalmából Kolozsvár thj. sz. kir. vá­ros, valamint Kolozsvármegye közönsége nevében Méltóságod által kifejezett jól­eső részvétéért őszinte köszönetüket nyil­vánítják. Felkérem Méltóságodat, hogy ezt a vár rpegye törvényhatósági bizottságának tu dotnására hozni szíveskedjék. Budapest 1942. évi augusztvS hó 29. napján, GRAY s. k. Amitől étdtmeő UhL... GÁLISZTER GYULA emlékének minden évben kegyeletes ünnepség keretében hódol a kolozsvári újság­író társadalom. Szeptember negyedi­kén két éve lesz annak, hogy a bé­csi döntés és a honvédcsapatok be­vonulása közötti átmeneti idők ko­lozsvári vértanujái utolsó útjára ki­sér lük. A tragikus sorsú „Gyuri bá­csi14 most is élénken él a kolozsvári közönség emlékezetében. Mindenki Gyuri bácsinak szólította a város­ban, annyira népszerű volt az Esti’ lapban naponta megjelenő állandó rovata, a „Gyuri bácsi mondja, mire van ma gondja“. Mindig jókedvű és mindenkihez előzékeny volt Gálisz- ter Gyula, aki sok szenvedéssel és sorsküzdelemmel teli életpályát fu­tóit be, amíg az Estilap szerkesztő­ségénél, mint a napi események örökké ötletes irersfaragója kereste meg szerény kenyerét. Röviddel a világháború kitörése előtt állami tisztviselő lett. A háború első napjá­tól kezdve a fronton küzdött és mint hadnagy jutott orosz fogságba. A szibériai fogolytáborból a kommu­nizmus kitörése után megszökött és éleiveszedeleramel teli kalandok után jóval a trianoni összeomlás után került ismét haza szülőváro­sába. Bejárta Japánt, Ernát és szá­mos európai országot. Sokat látott és sokat tapasztalt, amig hazajutott, hogy itthon megkezdje a küzdelmet a kisebbségi sorsban nehezen adódó megélhetésért. Először egyik kolozs- vári bankban dolgozott, mint devi- zőr. Később önálló vállalkozásokba kezdett, de megfelelő tőke hiányá­ban nem tudott exisztenciát terem­teni magának. Szerencsés természetének köszön­hette, hogy nem érhette olyan meg­próbáltatás, amely miatt kétségbe­esett volna. Életmüvész volt és bo­hém a szó ’igazi értelmében. Nem kö­vetelt különösebb kegyeket a sorstól. Megelégedett azzal, ha egyik napról a másikra megszerezhette a minden­napi kenyerei. Esztendőkön keresz­tül elmaradhatatlan rovat lett az Es- tiiapban „Gyuri bácsi“ pattogó ri- mekben kifejezett véleménye az ese­ményekről, amelyeket legtöbbször vidám szemszögből nézett, de néha a humoron keresztül is kiérezhető volt a pénzért való versengést és a kicslhiyhitüséget mélyen éli tólő cini­kus életfilozófiája. A honvédcsapatok bevonulása előtt a Magyar Népközösség a rend fenn­tartására nemzeti gárdát altart szer­vezni. Gáliszter Gyula mint volt frontharcos, jelentkezett a gárdába és éppen abban a pillanatban jött le a Nópközösség irodahelyiségéből, amikor román katonai és rendőr- alakulatok behatoltak a kapun, hogy a további jelentkezéseket meg­akadályozzák. Tragikus halálának körülményeit nem akarjuk most is­mét részletesen felújítani. Üldözői elől egy Szentlélek-utcai pincehe­lyiségbe menekült és ott érte a gyil­kos golyó. Többezer ember kisérte utolsó útjára a Házsongárdi temető­be. Kolozsvár magyarsága az átme­neti napok izgalommal, telített kan= guiatához illő fegyelmezettséggel ad­ta meg a vég tisztességet Gáliszter Gyulának, aki nem érhette meg a felszabadító honvédcsapatok bevo­nulásának diadalünnepét. Azóta minden évben elzarándoko­lunk a sírjához. Az Ellenzék és Esti­lap szerkesztősége, amely második családja volt, meghatottan itlezU a vidám életbölcs, a bohém versfaragó dolgozótárs emlékét. Szeptember ne­gyedikén délelőtt tizenegy órakor a Magyar Újságíró Egyesület erdély- részi csoportjának vezetőivel az élen az Ellenzék szerkesztőségéből testü­letileg kimegyünk a temetőbe és ko­szorút helyezünk Gáliszter Gyula sírjára. Az emlékezés virágai újra hirdetni fogják, hogy nem hal meg az, akinek életét a szívbe vési az élők kegyelete* AZ ERDÉLYI NÉPMŰVELÉSI BIZOTT­SÁGOT a kultuszminiszter legújabb rendeáe- te megszüntette. A népművelési titkárságok továbbra is folytatják működésűkét, f» jövő­ben azonban a kultuszmirűsztérium közvet­len hatáskörébe fognaik tartozni. A Népmű­velési Bizottságot annakidején nemes át­gondolások és nagy célkitűzések hívták életre. Három vezetője: Domokos Pál Péter, Kelemen Lajos és Daday Ló randi, az erdélyi tanügyi és népművelési kérdések legkiválóbb ismerői. A bizottság feladata az volt, hogy a felszabadult erdélyi területek népnevelésé­nek átállítása az anyaország vérikeringésébe zökkenő nélkül történjék. A Népművelési Bizottság munkájára1 közel egy esztendeje nem kaptunk részletesebb tájékoztatót. Két­ségkívül szükséges lett volna időnként tájé­koztatni a közvéleményt arról, hogy a Nép­művelési Bizottság vezetői milyen szempon­tok szerint irányítják az egyes titkársága" kínt és az eddigi eredményeik nyilvánosságra- hozatalával megbecsülhetetlen szolgálatot tet­tek voillrm az erdélyi magyar közvélemény- mek. A kultuszminisztériumot bizonyára az a meggyőződés vezette, amikor a külön er­délyi irányítást megszüntette, hogy az erdé­lyi népművelés most már központi irányítás meî'ett is zavartalanul tovább fejlődik. A kultuszminiszter egyébként legteljesebb elis­merését nyilvánította az eddig végzett mun­káért és az egyes titkárságokat utasította, hogy a jövőben közvetlenül a minisztérium- hoz tegyék jelentéseiket. AZ OLTÁRKŐ n székeli) havasok legrnc gaxabb orma, amelyet csak halátve szedetem árán lehet megközelíteni. A bécsi döntés első évfordulóján egy bátor szász fiatalember megmászla az Oltárkövet és annul: irmára kitűzte a szősz és magyar zászlót. A szász zászlót — mint sepsiszentgyörgyi laptársunk, a Székely Nép Írja — bár erősen meg fakult, a szél egy év elmúltával még mindig lengette az égbenyulő sziklaormon, de o ma­gyar zászlót már nem leheteti iátni Kel­lesz Zoitpn, egy derék' gyergyói székeli) munkás elhatározta, hogy megpróbálkozik a veszedelmes feladattal és újra kitűzi, a nem- zetiszinü lobogói az orom teleiére. Senkinélc sem szólt vállalkozásáról. Egyik nap nem állott munkába, hanem, mezítláb, őst székely erejében és ügyességében bízva, nekiindult, a veszedelmes útnak. Egy és félóra, halál- ie szedetem és rettenetes küzdelem után ju­tott fel cíz Oltárkő csúcsára. A nagy terv sihe t ült és a felszabadulás második évfordulóján n nem,zetiszinü lobogó már diadalmasan hir­dette az Oltárkő ormán a székely tikáraiért» dicsőségét. Ezt az utat eiőtle csak két len mászták meg, ő a harmadik, de az eL5 s:é~ kr-iy. Elismeréssel és szeretettel, em'ékcziink meg a bátor székely munkás hazat irtsságú- rói. aki minden anyagi érdek, vagy hírnév hajhaszás nélkül, tisztán nemzeti érzésének engedd cd ár a lette meg a veszedelmes utal. í Kertész Zoltán vállalkozása hősi tnnuságié te! arról, hogy a székely nép fiai bármikor készek életüket is kockára tenni> ha. a nem­zet összességének érdeke úgy kívánja. •Se „EORTKYFALVĂRA“ akarja át­változtatni nevét a szatmármegyei Pete község. Ez a mindössze hároia- száztizenöi lelket számláló kisköz­ség hálatelt szívvel emlékezik vissza arra, hogy Kormányzó Urunk 1940 szeptember 5=én itt lépte át a gyá­szos trianoni határt. A falu vezetők elhatározták, hogy országzászlót emelnek azon a helyen, ahol ország- gyaTapitó Kormányzónk meghozta számukra a szabadságot. A petei görögkatolikus, mindig hiipéges és kitartó magyarok, azzal a kéréssel fordultak a kormányzathoz, hogy Kormányzó Urunk felszabadító útra való indulásának emlékére a község nevét Horthyíalvára változtathas­sák át. Kérvényüket Szatmármeyye főispánt hivatalához juttatták el és megkérték a vármegye vezetőit, hogy tolmácsolják 'Illetékes helyen a pelei magyarság hálateljes hódola­tának ezt a megnyilvánulását. „ANYAORSZÁGIAK1* cím kait figyr-'-uu- r'eméUó vezércikket olvastunk az Uj Már* imros című lapban. Nem talállak szeren­csésnek a vezércikk cimét, mert a felszaba­dulás óta eltelt kot esztendő alatt állandóan azért küzdöttünk, tűnjék el a közvélemény­ből az „anyaországi" és az „erdélyi“ magyar közötti megkülönböztetés. Maga a cikk azon“ ban kétségkívül az eszményi magyarság meg­valósításának szolgálatában áll és pálcát íor mindazok felett, akik túlzásokra ragadtatr* ják el magukat. Hangsúlyozza, hogy az ..anyaországiakra11 nagy lelkiismereti fele­lősség hárul a felszabadul! területeken. Ép­pen ezért a cikkíró Yidovics Ferenc felelős szerkesztő a legélesebben elítéli azokat az ^anyaországiakat'1, aktk Erdélyben konjunk- ínraKhetőségcíket itattak. Kiemeli a cikk. hogy ,,Az anyaországbeli — akár katonai, közigazgatási, gazdasági, kulturális, stb. őr­helyen áll — akkor töllli be méltóan hivatá­sát s akkor végez produktiv munkát a nagy magyar egység megteremtésében, ha hivatali működése, modora, emberekkel vaíó bánás­módja s egész élete (magánélete is!) magán- hordozza a nemeslelkiiségnek és belátásnak, a kellő helyen alkalmazóit szigorúak, a ma­gasabb nemzeti szempontok bölcs mérlegelé­sének előnyeit“. Az L j Mármaros cükke késői hozzászólás ahhoz a vitához, amely a felszabadulás utáni első évben a politikában és a sajtóban egy­formán kifejlődött az anyaországbeli“ és oz „erdélyi1* magyarság között. Ma már el- mOoidhoJtjuk, hogy jövarész* »'került kiír tani a közéletből azokat az egészségtelen tü­neteket, amelyek váleményküliönbségekre és elvi fejtegetésekre adhattak alkalmat. Abban azonban igaza van laptársunknak, hogy -a nagy magyar egység szolgálata mkidany- nyiunkra kötelező. Az egyén gyengesége, vagy bármilyen botlása az egérszre sok­szor káros fényt vethet. „Anyaországiak“ é* „erdélyiek“ járjanak tehát a testvéri együtt­érzés helyes utján, hogy minden véieménv különbséget már csirájába« kiirt hassanak < szivekből. LEMONDOTT A JAPÁN KÜLÜGY­MINISZTER TOKIÓ, szeptember 2. (DNB--M1 ( 1 Togo külügyminiszter személyes okokból leköszönt tisztségéről. Toyo minisztere' nők a külügyminiszteri tárcát is elvállalta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom