Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-29 / 195. szám

Kolozsvár társadalma a honvédekért Beszámoló a tétSruhs-segéSvaSceló első napiéról — Az áldozat­készség msghatö pedált szolgáltatták a külvárosok szegény családjai KOLOZSVÁR, augusztus 29. (Az El­lenzék munkatársától!.) Csak nemrégen hangzott el Magyarország első asszonyá­nak meleg, kérő szava a rádióban az or­szág népéhez, amellyel fronton küzdő ka­tonáink számára téli holmit kért. És meg­indult az országban a mozgalom posztó, prém, meleg kötöttholmi gyűjtésére, hogy elviselhetővé tegyük a rettenetes orosz te­ilet, amelyben katonáink a mi életünkért, la mi jövőnkért, hazánkért és egész Euró­páért harcolnak. A mozgalom erejét és jelentőségét átérzi minden magyar ember, és szívesen ad azoknak, ak-ik a legnagyobb ^áldozatot hozzák meg érettünk. Kolozsváron a Tizes Szervezet rendezi a gyűjtést á jövő katonáinak, a leventék­nek közreműködésével, akik összegyűjtik a kikészített téli holmikat. Tegnap reg­gel indult el tíz kocsi, mindegyik mellett négy-négy levente, akik egy-egy főtizedes segítségével igyekeznek megtölteni a ko­csikat. A gyűjtés a város középpontjában 'kezdődött meg. Kora reggeltől estig tar­tott a körút, gyűltek a bőrkesztyűk, sá­lak, szvettérek, kabátok és csak nagyon kevés lakás volt olyan, ahonnan csalódot­tan, üres kézzel jöttek ki a leventék. A leventék bekopogtatnak az ajtókon, s ki, amit ad, arról nyugtát kap. Kinyom­tatott szövegű füzet van a levente kezé­ben, s a )<egkiilönbözőbb téli holmikról szólnak a nyugták: bundabélés, szőrmés- kesztyű, szőrmésmellény, szőrméssapka, férfibunda, nőibunda, lábzsák, kocsitaka­ró, muff, boa, kötöttraha és gyapjufoaál- róh Megállapíthatjuk, hogy általában a sze*- gényebb néprétegek sokkal áldozatkészeb­bek és készségesebbek, mint a tehetőseb­bek. Hevenyészett számítás szerint az első napnak összegyűjtött anyagát háromnegy edrészben ők adták ű leven­téknek. Látszik a kis csomagokon, amit előkészí­tettek, milyen nagy szeretettel csomagok ták be, s szemükben bocsánatkérő mo­sollyal, hogy „csak ennyit“ adtak. Sokan külön erre a célra készült érmelegitőket, •hósapkákat és kesztyűket adnak át a gyűj­tőknek. És ezek az ajándékok bizony sokkal kedvesebbek, mint a közömbösen odavetett holmi, mert aki adja, talán nél­külözni fogja, de átérzi azt, hogy milyen nagy dologról van itt «zó: védeni kato­náinkat a dermesztő orosz télben. Hazai meleg holmival, amit szeretettel adnak­Hogyan fogadták a leventéket Î Megkérdezzük a gyűjtés egy ki» névte­len katonáját, hogy milyen benyomásokat szerzett egésznapos kőrútján. Kik adtak, és kik nem adtak és általában szívesen pártolta-e a város közönsége a gyűjtő­akciót? Lelkes magyar fin, csak úgy csillog a szeme, hogy valami fontosat és hasznosat végezhet és ezt feleli: — Azt mondhatom, hogy az emberek szívesen adnak oda minden nélkülözhető méleg ruhát honvédőinknek. Megtörtént, hogy az egyik belvárosi ház hátsó udva­rában egy kicsi szobából jött elő egy öreg-öreg asszony, akin bizony, látszott, hogy szegény és mégis olyan szép bárány- j bőrrel bélelt mellényt adott oda, hogy megkérdeztük: nem tetszik sajnálni? Erre azt válaszolta, hogy bizony az elmúlt té­len, abban a nagy fabiányban, ez a me­leg mellény tartotta benne a lelket, mert sokszor fütetlen szobában volt kénytelen lefeküdni. De most odaadja, — mondotta — mert talán megsegíti a jó Isten és lesz fája a télen. De ha nem is lesz, leikecs­kéim, — fejezte be * néni — okkor is szívesen fázom, ka arra gondolok, hogy ctz én negyven esztendős bujkám melegíti valamelyik drága magyar katonánkat. I— Gyűjtöttek-« valami különös holmit? — Hogyne, -— feleli mosolyogva — volt egy szegény fiatalasszony, aki vala­mi régi boának a maradékait adta ide, csupa kicsi nyulfarkot. De est is szívesen fogadtuk, mert tudjuk, hogy az anyag- gyűjtés az akció célja, a mivel nincs anyag, minden jól fog. — Volt-e olyan ház, ahol nem kaptak semmit? , ■— Sajnos, volt, — felel — mégpedig a legdrágább perzsaszőnyegekkel és csillá­rokkal felszerelt lakásokban, ahol a tü­körfényes parketten majdnem hanyatt­estünk. Kijött a háziasszony földrgérő se­lyempongyolában, s kijelentette, hogy saj­nál jja, de nine» semmi, amit aélküljoz"1 hetne. Ezt mondja a levente, aki a főtizedesek segítségével órákig járta a várost. Lássak most, mit mond maga a főtizedes?, A Tizes Szervezet panaszmma a gyilStéssel kamsolathan A meginduló gyűjtés első napján este gyűltek össze a Tizes Szervezet tagjai a vármegyeház nagytermében, hogy a szo­kásos panasznap keretében elmondják a mhagyüjtési akcióval kapcsolatos észre­vételeiket. A zsúfolásig megtelt teremben ■ott voltak mindazok a főtizedesek, akik í beszámoltak az első nap tapasztalatairól. * Keledy Tibor polgármester elnöklésével folyt 'e a nagyon érdekes és tanulságos összejövetel, amelynek meghallgatása után ugyancsak az az impressziónk alakult ki, mint amikor a leventével beszéltünk. Ki­derült a főtizedesek előadásából, hogy a szegényebb néposzlály tagjai csaknem kivétel nélkül gavallérosan adakoznak az akció céljaira, szeretettel% megértés­sel és erejükön jelül. A tehetősek sok esetben szűkmarkúak, vagy egész ridegen elzárkóznak a kérés elől. Megjegyezte a polgármester, hogy ez általános tapasztalat minden gyűjtőak­ció keretében, és kijelentette, hogy meg­találja a módját az ügyek kivizsgálására a főtizedesek panaszainak orvoslására és arra, hogy azok, akik emberi kötelessé­güknek nem tettek eleget, valami módon megbüntessenek. — Inkább kétszáz esetet kivizsgálok, — mondotta a polgármester, — minthogy ) egyetlen embert megbélyegezzünk, mert j az eseteket mindig egyénien kell elbírálni \ és sohasem tudhatjuk, hogy ki, mit és miért cselekszik. Nagy szeretettel beszéltek a fotizedesek a leventékről, akik a legnagyobb odaadás- sei, szorgalommal és szolgálatkószsóggel dolgoznak velük. Van olyan tizedes, aki saját fiát is be­állította a munkába és az a terv merült fej hogy a főtizedesek a maguk kerü­letében lakó tizennégy—húszéves fiatal­embereket vezetik be ebbe a munkáiba cl leventék kisegítésére. , Beszámoltak a főtizedesek arról, hogy még most is igen sokan félreértik a gyűj­tés célját és pénzt akarnak adni az akcióra. Ismételten figyelmeztetik ezeket, hogy itt az anyaghiány pótlásáról van szó, tehát ha valaki bizonyos összeget fel­ajánl, inkább vegyen azon az összegen még ma is kapható gyapjuholm.it, si- kesztyüt, stb. A tizedesek beszámolójának tanulsága az, hogy kevés és sajnálatos kivételtől eltekintve, * Személyes bevásárlással sikerült Solingenben egy nagyobb tétel finom zsebkést, ollót és borotvát beszereznem és igy azon kebemes helyzetben vagyok, hogy még egy ideig igen tisztelt vevőim legkényesebb igényeit is kielégíthetem. KUN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 1. | & dßltâayo&ok­' I (férfiak és nők ~~ könnyen megakadályoz fialják fogaik elssfne^i sedését, fa azokat naponta rendszeresen ODOL fogpéppel ápolják. Az O D O L - fogpép nemcsak alaposon fisz Híja a fo­gakat, fianem fel is frissít s üde ie feile tét is biztosit Tefát a dnindcfuiapos száj" és fogápclásfioz faszná/junk QDQL-fogpépdl. MAGYARORSZÁGI ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST nagy sikerrel indult meg a ruhaakció és a közönség mindenütt a legnagyobb megértéssel, szeretettel támogatja ezt a rendkívül fontos országos mozgalmat- A meginduló gyűjtés folytatódik és 1942 augusztus 30-án és 31-én, tehát vasárnap és hétfőn a köveiken® utcákban lesz téli ruhagyüjltés. Augusztus 30-án a következő utcákban gyűj­tenek: Agyagdomb, Anobymue, Alkony, Arad, Aranka, Attila, Ács, Ágoston, Állomás, Árnyas, Ásó, Badacsony, Bagoly, Bajza, Bakainál, Ba­lassa, Balaton, Barátok, Bánk bán, Berek, Béla kiráy, Bodza szoros, Bokor, Bolyai, Ború, Bo­torul, Böhm Károly, Bölöni Farkas, Brétfii, Bu­zogány, Cukorgyári, Cigány telep, Czakó Zsigmond, Czecz, Csatorna, Csákány, Cillag, Cimbalom, Csillaghegyi, Csóka, Csupor, Da­rányi, Daru, Déva, Duna, Elővölgyi, Endre király, Emke, Enyedi, Erdő, Északi, Észt, Fecske, Feleki, Foigaras, Földész, Frát-ar Gy., Fürj, Fütőház telep, Gazdasági Akadémia, Gá­bor Áron, GidófaJvy, Góllya, Gömbös Gyula, Göncöl, Gyárfás Jenő, Gyepű, Gyimesi, Gyön­gyösi, Gyufagyár, Hadak, Hajdú, Hangász, Hargita, Házsongárdi, Heltai, Hirschler, Hold, Holdvilág, Honvéd, Horthy, Hőgyes, Hősök tere, Ipar, Imre király, Irinyi, Jakab Elek, Jancsó Pál, Kajántói, Kapás, Kassai, Katona József,- Katonai Mihály, Kazinczy, Kájoni Já­nos, Kályha®, Kárpát, Keleti, Kemény János, Kendeffy Ádám, Kerekdomb, Kétvizköz, Ki­rályhágó, Koch Antal, Komjáti, Kossuth Lajos, Kosztolányi, Kovács, Kovács Dezső, Kölesföldi, Kőmives Kelemen, Kőrös, Köröm, Kövespad, Kurta, Küküllő, Kürt, Lehel, Lévay, Liget, Lófő, Madách, Marconi, Maro®, Megyeri, Méhes. Moldován Gergely, Monostori, Mozdony, Mun­kás, Nagyboldogas-szony, Nap, Nagy Lajos ki­rály, Nábob, Nádastere, Nádastorok, Nada_s- menti, Nemere, Nyarad, CAt, Orbán Balázs. Ősz, Paál László, Pálffy János, Papfalvi, Pata, Pasteur, Pápai Páriz, Pelákári Pfstőfb Peiur Bán, Porcellán, Postás, Pozsonyi, Ráskai Lea, Reguly, Révai, Rozsnyai Dávid, Schneller, Se­gesvári, Szabolcsba, Szál érdi, Szál a i, Szemere Szenczi Molnár A., Szemtgyörgy, Szenthárom­ság, Szentiványi, Szent Jakab, Szeszgyár. Széchenyi-tér, Szélső, Szigligeti, Szinyei Merse. Szopori, Szöllő, Tagányi, Taksony vezér, Tár­csái, Táltos, ThaJy KL, Thorma János, Tinódi, Tókömyéki, Tóközi, Totrdai, Torockói, Tölgye­si, Tömösi, Turul, Türr István, Ujfalvi, Uzoni Fosztó, Uzsoki, üstökös, Vajdahunyad, Vas­gyár, Vastag György, Vasvári Pál, Várostó, Verbőczy, Vereczkei, Veréb, Vere« Ferenc, Verőfény, Végvári, Vidra, Vöröstorony, Was® OttiMa, Zápolya, Zichy, Zöldként, Zrínyi, Zsigmond kiráy, Zsil völgy. Augusztus 31-én a kővetkező utcákban: Apácai Cseri János, Apor, Bem, Eulcsu, Csaba vezér, Csepel, Csertörő, Eperjes, Erkel, Erzsé­bet, Etelköz, Fadrusz János, Fürdő, Haller Ká­roly, Holló, Hóry Béla, Horthy Miklós, János vitéz, Libucgáti sétaút, Linczeg, Lorántffy, Ma­gyar, Majális, Mező, Munkácsy Mihály, Mus­solini, Muzeum, Ond, Pataki, Porond, Schütz János, Szent László, Szűcs, Tas, Templom, Tisza István, Tompa Mihály, Ugrál, Varga. I Vasút. Bfcríln&en erélyesen megcáfoliáft az elfen* séges btrverés Iegnlabb koholmányait BERLIN, augusztus 29. (MTI.) Illetékes német helyről közlik: Vitéz Horthy István^ a hősi halált halt kormányzóhelyettes temetésére több európai vezető sze­mélyiség érkezett Budapestre. Ott tartózkodásuk folyamán külföldön olyan hí­resztelések terjedtek el, liogy ezt az alkalmat nagy horderejű politikai tárgyalások­ra használják fel. A tengely hat almi állam okítod ellenséges külföld hírei egyenesen azt állították, hogy maga a temetés csupán politikai megbeszélés célját szolgálta, amely beilleszthető egy balkáni előértekeslet keretébe. A német főváros politikai köréiben nyomatékosan kijelentették, hogy minden ilyen és ezzel kapcsolatos híresz­telés teljesen alaptalannak mondható­Hírem hónapra Ítélték a gázoló gépkocsivezetőt KOLOZSVÁR, augusztus 29. (Az El­lenzék munkatársától.) György János, Nagy Károly-irtca 18. szám alatt Lakó gépkocsivezető gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt került a törvény­szék elé. A vádlott mult év november 13-án esős, ködös időben, gépkocsijával a megengedett sebességnél gyorsabban haladt a Monostori-uton és elütötte Faz'a- kas Sándorné kolozsvári asszonyt, aki sé­rülése következtében több hónapig kór­házban feküdt, sőt még most sem gyó­gyult fel teljesen. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott azt vallotta, hocry 35—45 kdöméteres gyorsasággal haladt és éppen egy ezeke­ret akart, előzni, amikor az idős uriasz- szony a gépkocsi elé került. Azonnal fé­kezett, de a síkos úttesten az autó meg­csúszott és elgázolta Fazakas Sándornét. A bíróság tanúként kihallgatta a sértett félt és a szemtanukat is, akiknek elbeszé­léséből megállapította a bíróság, hogy a szerencsétlenségért Fazakasnét is terheli bizonyos gondatlanság. A bíróság az enyhítő körülmények fi­gyelembevételével háromhónapi fogházra ítélte a gazoló gépkocsivezetőt, de az itt ­lét végrehajtását háromévi próbaidőre fei függesztette^ Az ítélet ellen a királyi ügyész felebbezetL

Next

/
Oldalképek
Tartalom