Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

1942 augusztus 1. ■mm—ni I'um uw ELLENZÉK Vitéz EflffyíK RTfíi Horthy Hlffelőg: Igére®, hogs fl székel^sS érdekeli mindig szivemen viselem és egy percre sem feledkezem meg róluk átcdldk az erdSvidéki székéinek a kormányzónak czí a fctfpn.*, finely alett honvédőink hevonri.íak a Székelyföldre KENDERES, augusztus i. (MTI.) A kor­mányzó kenderesi knriáján csütörtökön dél­után megkapó, bensőséges ünnepségen add át az Erdővidék székelységének küldöttsége azt a székely kaput, amelyet még a román uralom utolsó napjaiban ácsoltak és amely alatt honvédségünk bevonult a Székelyföld szivébe. A székely hegyeik 'tölgyfáiból készült hatalmas kaput a fa kiszáradása után a leg­ügyesebb székely fafaragók székely diszitések- kdv faragásokkal látták el. Azután a Főmél- tóságu ur engedélyével a kenderes! kutiáti állították fel>. A teteje faragó1'! cserépzsin­delyek alatt a kapu egész hosszában galamb* ház. A kormányzó azt tervezi, hogy bár a kúrián már van egy nagy galambház. ide más, nemesfajta galambokat telepit. Messzi­ről látszik már a kis bejáró felélt a széke­lyek íiranyszinben játszó címere. Eredeti tervek szerint száz székely legény szándéko­zott a kaput Kenderesen átadni és a fáin népe már őrömmel készült a szekeOyoiv fo­gadtatására. azonban a háborús viszonyok miatt lemond'ak erről a csoportos utazásról és c Székelyek vezetőinek kisebb küldött­sége jelent csak meg Kenderesen. Vitéz Jiiró István felsőházi tagi a székelység nevében hódo'Üatta] és hálával megköszönte a Főmél- íóságu Ur engedélyét, hogy a SzékejyFöídön készült kaput itt, a Nagy-Magyar Alföld szi­vében, minden magyar szent zarándokhelyén felállíthatták. — Amikor Főméillóságod ezt a szerény hódolati ajándékot a székelyektől átveszi, —- mondotta — minden székely ember szívben Kenderesen van és együtt ünnepei a sok- százezres lelkes székely nép. —• Az ország viss®aszerzésreindulás ó'a uj szint kaptak 1500 esztendős hősi mitho- szaink. Lelkünk biztató reménysége aj Csaba ki rá ly fi alakjait vetítette a Hadak útjára. A No var a bőse, boldog büszkeségünkre hősi kiváló székely nemesség! legendás sarja, vág­tatott felénk uj honfoglalásra fehér pari­páján. Hétszázezer székely imádkozik he­gyeinkben, völgyeinkben, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország Főméttó- ságu Kormányzó urát, minden székelyek hatalmas ispánját, az Isten sokáig éltesse. A megjelentek percekig határt nem ismerő lelkesedéssel ünnepelték a kormányzót, aki az üdvözlésre agy válaszolt: — Hálásan köszönöm az elhangzott ked­ves szavakat. Éppen olyan hálásan köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, amit ide hoztak. Természetesen az első perctől úgy tekintet, tem, hogy ez a székely ségnek a ragaszkodá­sát akarja kijelezni. Ezt a ragaszkodást sze­retettel viszonozom. ígérem, hogy a széke­lnek érdekeit, miként eddig, ezután is min­László Dezső: Bartha Miklós remekműve A Keleti-pályaudvar újságárus bó­déja előtt úti olvasmány után nézek. A már halálra Ítéli, de még ki nem végzett ponyvái engeteg közútit khs­ai aku kötet húzódik meg. Cimeután régi ismerősöm: Bartha Miklós: Ka­zárföldön. Négy pengőt adok érte s azzal a tudattal szállók fel a vonat­ra, hogy az egész pályaudvaron ta­lálható összes könyvek közül a leg- derekahbat és mondhatom azt is, a legmodernebbet vásároltam meg. Ez a példány a könyv harmadik kiadá­sából való. A Stádium bocsátotta közre a közelmúltban. Bartha Mik­lós remekművének második kiadá­sa „díszes, nagy emléksorozatba fojtva, ünneplőben, albumszerüen, zárt példányszámban“ jutott az ol­vasók kezébe s lm, a harmadik ki­adást már á ponyva közül lehet megvásárolni. Ebben iis van valami csodálatos jel arra nézve, hogy az idők változnak a magyar glóbuson. Mire a vonat Kolozsvárra érkezik, a harmadfélszázlapos könyvön ke­resztül elém ujul Bartha Miklós századfordulói nagy élménye, a Ke­leti Kárpátokban tett felfedező utjá­nak minden tapasztalata. Ezt a könyvet még születése köz­ben — mialatt az Ellenzék hasábjain cikksorozatban futott — úgy fogad­ták, mint a magyar antiszemitizmus úttörőjét. Pedig írójának felfogása szerint egyáltalán nem az. Bartha Miklós öntudatosan nevezi a Galí­ciából beszivárgott, a ruthén nép vérét szívó szörnyű zsidókat kazá­roknak, hogy még az árnyékát is el­kerülje annak, hogy ő egy vallás hívei ellen izgat. Könyvében ismét és ismét kéri a magyar nyelven be­szélő zsidókat — akiket ő magya­roknak tart —, hogy álljanak arnel- lé a mentő mozgalom mellé, amely a ruthcnul beszélő magyarokat a kazárok kizsákmányolásától akarja megmenteni. Ő azért tárja fel a ka­zárveszedelmet, mivel abban olyan gazdasági és társadalmi törekvést lát, amelynek folytán az ország leg­szegényebb népe, a ruthén teljes gazdasági és erkölcsi megsemmisü­lésbe sülyed. A kazároknak neim az a bűnük, hogy zsidók, hanem az, hogy szörnyű eszközökkel, vérszopó élősdiek módjára szegényembereket pusztítanak el. A könyv azonban Bartha Miklós igyekezete ellenére is megmutatja, hogy milyen erős ösz- szeköttetés van a kazárok és a ma­dig szivemen viselem mindenben és egy perc­re sem fogok róla meg feledkezni. Ezt a szép kaput itt, szülőföldemen• otthonomban állí­tották fel és szeretettel fogom gondozni, ómig élek. Utánam pedig utódaim, örökö­seim ugyanolyan szeretettel őrzik nuijd meg, tekintettel fajunk legrégibb vitéz törzsére, amely a világháborúban is mindig bebizo­nyította nagy értékét. harcra való készsé­gét és bátorságát' amellyel örökre elválaszt­hatatlanul egyek vagyunk. Lelkes éljenzés fogadta a Főméit óságu Ur szavait, akit a falu népe újra, meg újra hódolattal éltetett. Ezután Öfőméltósága a kapu készítőihez lépett és mindegyikkel kedvesen elbeszélgetett. Külön is megköszön­te nekik tí szép kaput és köszönetének lát­ható jeléül kitüntetéseket nyújtott át. Sütő Béla a Magyar Ezüst Érdemkere3ztet, Nagy Fábián, Ferenc Lajos és Jakab László a Magyar Ezüst Érdemrendet, ifj. Niaigy Fábián pedig a Magyar Bronz Érdemérmet kapta. A Kormányzó Ur a székely küldött­ség tagjainak aláírásával ellátott fényképét ajándékozta. A Főméltóságu Pár végül hösz- szabb ideig szívesen elbeszélgetett a falu ve­zetőivel és a falu népével és közelebbrőll is együtt nézték meg a székely nép ajándékát. A Főméltóságu Párt távozásaikor újra öröm­ujjongó lelkesedéssel ünnepelitek. szervező munkát nem a jóindulatú emberek kis csoportja, vagy a ne- mescélu egyesületek, hanem a min­den hatalom birtokában lévő állam végezheti. Bizonyságát adja annak, hogy a magyar kormányzatnak is van ereje ilyen munkát végezni, óik­kor, amikor a munka élére igazi szakember kerül s az állam annak nemcsak a kereteit állitja föl, ha­nem a keretek megtöltéséhez élő erőt is nyújt. Hol volna ma a ma­gyar nép — kérdezi az olvasó —- ha egyetemeissé válik a magyar kor­mányzat ruthének között végzett szintetikus társadalmi és gazdasági munkája?! Egán Ede társadalomszervező munkája egy elszegényedett, a nagybirtok és zsidóság kettős ki­zsákmányolása áltál minden tekin­tetben lezüllesztett, emberi mivol­tából kivetkőzött, a szó szoros értel­mében földhöz ragadt nép között indult el és jutott jelentős megoldá­sokig. Mi volt ennek a munkának a menete? A ruthén nép csakis a föld­ből élhetett meg. Mezőgazdaságra alkalmas szántóföldje alig van. A rengeteg erdők nem adnak famun­kát, azokban főúri kedvteléseket szolgáló, különös védelemben része­sülő dúvadák laknak. Az erdei le­gelőket zsidók bérlik a föklesurtól s adják tovább három-négyszeres bé­ren a parasztoknak. A paraszt a ka­zár állatait tartja felibe, lényegében rabszolgamódon minden haszon nél­kül. A kisember a zsidó nyújtotta hitelből él, úgyhogy minden kölcsön után négy-ötszáz százalékos kama­tot fizet. Az állami közmunkát a kar­gyarul beszélő zsidók között. Kéthetes nyári vakációja alatt azért ment a Kazárföldi'e, hogy ott, a helyszínen megismerje azt a nép­mentő állami munkát, amely Dará­nyi Ignác, földművelésügyi minisz­ter megbízásából Egán Ede, minisz­teri biztos vezetése alatt folyt. Nem a nép helyzetét, hanem a kormány­zat mentő munkáját akarta megis­merni és megismertetni. Természe­tes, hogy a ruthén népet pusztító kazár kizsákmányolás tényeit is meg kellett látnia, mialatt az ellene való komoly küzdelmet mérte fel. Ezt a könyvet nyugodtan nevez­hetjük az első modern magyar tár­sadalomrajznak, nemcsak a társa­dalmi jelenségele megdöbbentően őszinte feltárásáért, hanem azért az összefoglaló látási módért is, amely az egész könyvből kiragyog. Csodá­latosan látja a társadalmi jelensé­gek mély összefüggéseit, gazdasági és művelődési vonatkozásait. Első megfogalmazója a társadalmi síkból kiinduló totális, vagy szintetikus nemzetszemlóletnek: „Á népélet or­ganikus fogalom. Nyomortól, elnyo­mástól, kizsákmányolástól egy nép- életet megmenteni s erkölcsileg és vagyoni lag azt úgy állítani helyre, hogy többé vissza ne sülyedjen: ez olyan feladat, amely csak úgy old­ható meg, ha az organ,izmus min­den idegszála egész izom- és osiont- rend'szere, vérkeringése, és vala­mennyi életnyilvánulása komoly és alapos munkába vétetik. A vagyoni és erkölcsi élet között a kapcsolatok egész sorozata áll fenn. Ezek a kap­csok mind tekintetbe veendők az öntudatos és tervszerű programm- nál.‘‘ — És végül azért is módéra ez a társad alomrajz, mivel leküzdhe­tetlen érővel késztet uj, egészséges társadalmi munkára. Annak, aki ezt a könyvet elolvassa, állást kell foglalnia egy teljesebb társadalmi élet kialákitása mellett. A mii igazi nagy értéke azonban még ezeken is felül van. És ebben a legértékesebb vonathozásában megitéli századunk mindenik ma­gyar társadalmi rajzát, Bartha Mik­lós társadalomrajza nemcsak hiá­nyokat láttat, hanem erőteljesen fel­mutatja azt a széleskörű állami tár­sadul omszervező munkát, amelyet a kormányzat megbízásából Egán Ede végzett. Volt szeme annak felisme­résére, hogy az igazi társadalmi zár vállalja föl s adja ki ruthén ral szolgájának, igen gyakran term' • szélben! ezolgálmányként. övé 1 korcsma is. Ö adja a büféiéit.Ö italt s tartja az italon keresztü 1 gazdaság ■ • szellemi és erkölcsi rabságban a ruthént, akinek minden ingó és in­gatlan vagyona pénz formájába n Végül is a kaftán zsebébe vándorol. Ezen a teljesen szisztematikusan, ik iíép it e 11 ki zsá km á n yoí á son re n d«z ■ • - rés egészet alkotó, organikus módúit segített Egán törekvése. Állami bér­letbe vette a havasi legelőket s ol­csón juttatta a szegények rendelke­zésére. ötesztendős törlesztésre a vi déknek megfelelő marhákat hoza­tott és osztott szét közöttük, hogy igy az államilag bérelt legelő ne a zsidók feles marháját, hanem való­ban a ruthén ekét tartsa el. Hitel­szövetkezetei segítségévei kiragadta a népet a zsidó hitelezők polipkar­jai közül s a fogyasztási szövetkeze­tek segítségével a napi kontó gond­jaitól is megszabadította gondozott­jait. Végül abba is belement, hogy a fogyasztási szövetkezet korlátolt, mennyiségben italt is árusítson, begy igy még a zsidó korcsma bűv­köréből is kivonja ruszinjait. Állami' munkaközvetités és munkavállalás nem jutott többé kazárkézbe s ettől! kezdve régi bérének három-négysze­resét kereste a paraszt. Kevés magyar könyvben lehet ilyen világos ábrázolását találni an­nak, hogy miképpen kell a társadal­mi szervező munkában a fonál vé­gét megtalálni s azt egészen a má­sik végéig felgombolyítani. A társa­dalom organikusan felépülő zárt egész, amelyben mindén tényező belső kapcsolatban van a másikkal 3 ebben a szövevényben csak az tud győzelmet aratni, aki ezeket a ténye­zőket belső egységükben látja s egyetlen kézbe tudja ragadni. Ma kevés köziró ir Bartha Miklós tömör magyarságával. Ha valaki majd megírja a „nyelvújítás“ bék­lyóitól felszabadult uj magyar' sti­lus történetét, müvében kénytelen lesz előkelő helyet biztosítani Bar­iba Miklósnak. Az uj magyar kéz­írásnak nemcsak tárgyi meglátás­ban és földolgozásban, hanem iróii kifejezésben is ő a megindítója. Korának magyarjai közül kevesen emelkedtek fel látásainak szántjére. Ellenségeink azonban már akkor felismerték, hogy látásmódjának, egyetemessé válása, számukra ha­lálos itéiet. Ezért indítottak ellene s remekműve ellen kemény, ádáz harcot. Hosszú évtizedekig volt ez a könyv eltemetve. Most kikelt a sírjából s maga köré gyűjti azokat,' akik szintetikusan, organikus egész­ben látják a magyar nép s Magyar- ország életét. S akik nemcsak meg­látják a szomorú magyar bajokat, de azok leküzdésére építő munkába is állanak. Ez a könyv azoknak nagy ösztönzője, akik hisznek ab­ban, hogy a magyar embei\ a ma­gyar nemzet és a magyar állam al­kalmas a legteljesebb társadalmi építésre s akiknek egy a céljuk: kö­zös munkára összefogni ezt a ba­rom nagy hatalmat. Uj keresztény üzletekI iparosok! Ö/IJÖUIÍÁT JEfoÖ Figyelem] vaskereskedés, Széchenyi-íér 9. Vas, edény, háztartási cikkek, ép'ilet és butorvasalások nagy választékban. Iparosoknak ÉrCílJJeÖlIlŐSllJ! Ragé Kálmán műszerész. Kerékpár, motorkei ékpár, varrógép raktára és javítóműhely, Horthy-ut 34. szán. Bsiléss F®í#ne textil, kötött és lövidárukereskedés, Széc’nenv í-fér 9. Telefon' 31—71 Gyám! Károly rádiólaboratórium és v llamosSági szaküzlet, Hör!h/-itf 94. Telelőn 32—78. Nemzeti Önállósi'ási Alapból létesült M«atfycsr Forenc Hfog-afiai-müiníézet Kolozsvár, Unió-utca 22. Telefon 16—ö8

Next

/
Oldalképek
Tartalom