Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-19 / 187. szám
T ! I / ¥t«? ««fttistttl li. gmmwwmmwá 7 Dzsessz, müdal' wam — a magyar nóta... ? Cifáiiyitiiés bsranaoläs Kolozsvár augusztusi éjszakáiéban... Édes,, lágy daliam zeng a eriílagfénye« augusztusi éjszakában. Az egyik nyári kerthelyiségből szűrődik a cigámymuzsika. Régi-régi magyar népdal, eredeti magyar nóta sir a prímás hegedűjén, ez a dal mintha megszépítené Kolozsvár nyári éjszakáját- A halk nóta egyszerre felébreszt valamit az emberben s ahogy az utcáról hallgatjuk, hirtelen parázs vita fejlődik ki a társaság tagjai között. Mi kell a mai közönségnek? Az érzelgős miidal, a dzsessz, vagy a magyar nóta? — erről folyik a vita. Győződjünk meg róla, járjuk sorra ezen az augusztusi nyári éjszakán a kolozsvári éttermeken kávéházakat és mulatóhelyeket. A kérdést legpontosabban mindjárt ott a helyszínek dönthetjük el. Első utunk a régi, nagy mid tu Newyork éttermébe vezet. Lelkes, tehetséges, ambiciózus fiatal cigányprímás jáltszik itt: Kalló (Csokoládé) Károly. Magyar nótát játszik. Régi népdalokat. Sok érzéssel s halk finomsággal. Az étterem közönsége élvezette]; hallgatja. Az első impresszió tehát jó: itt, ebben a régi kolozsvári helyiségben — jazz ide, miidal oda — mégis csak a magyar nóta járja! Szünetben Kalló Károly prímás, a rokonszenves Csokoládé mindjárt meg is magyarázza: — Ez keli, kérem... A felszabadulás • óta alig játszunk egyebet, mint magyar í nótát s a közönség értékeli is azt az igye- l kezetünket, hogy mindenekelőtt a magyar í nótát akarjuk megszerettetni az emberek- ; kel. Itt volt, kérem, a napokban egy ez- • redes ur — mondja lelkendezve Csokollá- • dé —, egész este hallgatta a muzsikánkat. \ Budapestről telefonon felhívta őt egy tá- j bornok ur. Amikor bevégezte a beszédet, azt mondta néki: Most pedig hallgass meg, tábornok ur, kérlek, egy kolozsvári cigányprímást, hogy mennyi szív és mennyi érzés, van benne! Azzal: oda vitt az ezredes ur a telefonhoz és szerenádot adtunk a tábornok urnák, aki Budapesten hallgatta á muzsikánkat ß a végén megköszönte és megdicsért bennünket. f Boldog büszkeséggel újságolja mindezt a rokonszenves Csokoládé, akiről az is ►köztudomású, hogy dicsérő emlékirattal tüntették ki az országos Danko-emlékpá-- Hyázaton. Meg k érdemelte. Nótaszerzemé- nvei pompásak. És szivvel-lélekkél lelkes hive a magyar nótának. Hogy miért nevezik Csokoládénak? Mert olyan barna a hőre. mint egy négeré és mert gyermekkorában szóliitotia így az édesanyja. A főtéri „Égetőbben Puskás Bélát hallgattuk. Az ízlés .es belvárosi nyári kérthe- lyLség tömve közönséggel. Itt is a magyar nóta járja. Mi mist is játszhatna a régi neves kolozsvári prímás, mit is tolmácsolhatna több sziwelí és lélekkel az ő régi közönségének, mint magyar dalt, magyar muzsikát? Alig néhány évvel ezelőtt ünnepelte a rendkívüli tehetségű, jónervü muzsikus 40 éve« prímás-jubileumát, de amióta emlékszünk rá ■ . . még a régi világháború idején is, kint a fronton és a front mögött, mindig a magyar nótát melenget- _ te s a 22 éves idegen uralom alatt is. ami- ' kor csak szerét ejthette, ha lopva, ha ti- j tokban :s, de mindig a féltve őrzött és j forrón szeretett magyar nótával kedveske- j dett a közönségnek. Mondanunk sérn kell, i he— Puskás Béla ma is ugyanaz, ami- ) lyennek negyven év alatt megismertük. A nyári éjszakán a többi kolozsvári mulatóhelyek is zsúfolva és száll, zeng mindenütt a dal, a magyar nóta u cigány- hegedűkön. Ezt a hagyományt őrzi a régi Narrv Jóska-féle vendéglő egykori prímása, Simon Pukli is, aki a Kossuth Lajos- uteai Korona-étterem kerthelyis é géb e n szórakoztatja jelenleg magyar nótáival a közönséget. Pillanatok múlva már robogunk a Ba- golvvár felé- Hallgassuk meg a vendégsze- reolő Kóczé Antalt. Útközben tovább folyik a vita: dzsessz, vagy a magyar nóta? A társaságból valaki kedves kávéházi jelenetei mesél el. Hadd iktassuk ide. hátha eldönti a vitát. x Színhely: Beszterce .. . cigányzenés kávéház... éjjel 11 óra után. Nem egészen ,.zsúfolt ház“,, de meglehetősen szépszámú közönség. Jellegzetes kisvárosi éjszakai hangulat. Valam: enyhén rekedtes, de nem éppen, kellemetlen hangú dizőz énekek Nem szép. nem csúnya és nem. is érdekes. Olyasféle, akit az ember talán észre se venne, ha nem állna ki a zenekar elé- De ő kiáll, hosszú estélyi ruhájában, arcán a kozmetika művészétével s szemében néha íel-felcsiUanó halovány fénynyel. amely jótékonyan és ügyesen leplezi lényének unotbságát. Kiáll és énekel. Mert dizőz é& azért fizetik, hogy énekeljen. Hát énekel cigányzenekar kísérettel, divatos slágereket. Azt mondja, hogy: „Valahol láttam már magáit“... azután két-három strófán keresztül találgatni kezdi, hogy hol is látta .. . talán egy kis cukrászdában, vagy a Margitszigeten, vagy ki tudja hol. de egész biztos- hogy- látta, mert emlékszik rá, mert ő már csak tudja, hogy látta • •, és igy tovább! Roppant „érdekes“. huta k«s dal. akárcsa a többi, a Karádv féle szívdöglesztő slágerek, amelyeket különös szeretettel reprodukál a vidéki dizőz Az ember hallgatja, hallgatja... és önkéntelenül is erre gondol: Szén. szép, de minek ehhez a cigányzene, amikor a zou- goraverkls megfelelőbb volna!... Éjfél után szolid, finom, úri társaság érkezik a kávéházba- Két házaspár. Derűs, kedves napbarnított emberek. Nyilván földbirfokosházaspár lehet az idősebbik- A férfi kezében kis pipa. A hölgyekén ízléses, egyszerű öltözet. Rokonszenves közvetlenségük első látásra megragad- Vacsorán lehetlek valahol s most idejöttek cigányzenét hallgatni. De hol a cigányzene? Hol a muzsika, hol a nóta?... Ezeknek az embereknek nem kell a dizőz és nem kellenek az ál-érzelmes aszfaltslágerek, ez holtbiztos! Csak rájuk kell nézni Ezeknek nóta kell. Az igazi, tiszta dal. A hamisítatlan muzsika. Az édes magyar nóta. Arra szomjaznak, arra vágynak... kiérezni egész lényükből. hogy azért jöttek ide. Oda se figyelnek a dizőz produkciójára. A prímás ís„ mintha megérezné ezt. Oüa- somf ordái asztalukhoz, s felcsendül hegedűjén a régi és mindig uj és mindig gyönyörű magyar népdal, amelyet — Istenem... kiszorithat-e szivünkből valaha is a dzsessz, a dizőz. az oivutag, érzelgős müdal, vagy bánni más? Ez az egyszerű kis kávéházi jelenet is beszédes erőpróbája volt ennek a mérkőzésnek. Rövid, alig félórás erőpróba cs győzött a népdal! A nóta búgott: „Kiült lakom én Kis- perjéseu“..., azután; ,.K] tanyája ez a nyárfás?“... és sorban a többiek, ki tudná mind elsorolni? De a cigány hegedűjén szállt, zengetl a dal, halkan, szordinósan, finoman, s az újonnan jött négytagú társaság csöndesen danolt. Előbb a férfiak, aztán u két hölgy is bekapcsolódott a nótázásba, mint valami pompásan egybelian- golt kis énekkar. Pillanatok alatt olyan uriaşa a finom mulatozás fejlődött ki, hogy az egész kávéház felfigyelt. A halk nótá- zás nyomán varázslat történt. Â hangulat egyszerre megváltozott. A hangos beszéd minden asztalnál megszakadt, s olyan néma csöndben hallgatta mindenki u visszavarázsolt magyar nótát, annyi gyönyörűséggel, olyan áhitatta], mint a« imádságot. A dizőzt egyszeriben úgy elfelejtette mindenki, mintha soha nem is énekelt volna. Alig tartott félóráig a csöndes, halk cigányzenés nótázás. de az oltlevőknek bennemaradt belőle valami a szivében. S azután is, hogy a nótázó kis társaság fizetett és eltávozott, a prímás, mintha csak titkos parancsot kapóit volna valahonnan. tovább is népdalokat, magyar nótákat játszott egészen záróráig. Kunt, a csillagfényes augusztusé éjszakában. tovább kísérteit ez a kis kávéházi jelenet, amely olyan volt ebben az idegfeszatő, háborús viliágban, mint jótékony, tiszta felüdülés, zavartalan öröm..., olyasféle, mint amikor hosszú, kínos, viharzó napok utá* egyszerre kiderül az égboltozat, s az ember önfeledten elgyönyörködik a napnyugtában... a tunderi csillagfényben... és pirkadatkor a hajnal hasadásban... És mindezt a cigánymuzsika, az édes - hús magyar nóta varázsolta elő!... * Éppen jókor érkezünk a Bagolyvárba. Fiatal olaaz d-áktár*aság, lányok és fiuk hallgatják a cigányzenét. A vrndégpri- wás, Kóczé Antal, halkan játszik. Lehe- letezerü játékában sir a hegedű. Mi mást is játszhatuas mivel is mutatkozhatna be teljesebben, rgazahhan a külföld: vendé, gek előtt, mint régi magyar nótákkal? A csendes hallgatók után, pattogó ütemű csárdáéi húz, s a fiatal külföldi vendégek tekintetéből kiolvasni, hogy Kóczé Antal játékán keresztül igazi valójában ismerték meg a magyar nótát. Szünetben megkérdezzük a cigányprímást: , — Hogvan állítja össze a műsorát? Mit játszik túlnyomó részt, müdalokaI. slágereket, vagy magyar népdalokat? — Nálam a népdal szerepel elsősorban -— hangzik a válasz. — Divatos, elkoptatott slágerekkel és amolyan „Lossz maga juszt is az enyém !“-féle ponyva muzsikával nem untatom a közönséget. A műsorom? Soha nem tervezem ki előre. Pillanatra körülnézek a helyiségben, ahol játszom ., amolyan terepszemle ez... lélek- vizsgálás,,. néma r mer kedés a közönséggel... s a következő pillanatban már elkezdem. A magyar nótával régen kötöttem örökös frigyet. Édesapám nevelte belém, s bárhová v.isz a sorsom, idegen országokba, a. világnak bármelyik fajára, azt a szivembe rögződött néma parancsot, amelyet apám liagyolt örökségképpen ream, mindig és mindenhol örömmel, boldogan, büszkén s legjobb tehetségemmel teljesítem. — Elromlott-e nagyon a közönség ízlése az utóbbi években? — Sajnos, ha párhuzamot vonunk a régi és a mostani- világ között, bizony elszomorodva tapasztaljuk, hogy a hamisi- tatian. tiszta nótázásnak sokat ártott az aszsfaltriágereket gombamódra gyártó „gyorstalpaló“ zeneüzem. Annyit ««ónban őszintén mondhatok, hogy heves olyan finom ízlésű közönséggel talál hoztam-, mint a kolozsvári. Büszke lehet az a város, amely olyan tisztul tan őrzi a régi. nemes hagyományokat, mint Erdély fővárosa-. És én :s büszke vagyok erre, — mondja Kóczé Antal mert én is itt rzii lettem, s az édesanyám is itt pihen a 1L< zgongárdi temetőben. Még egy érdekes mozzanatot beszél *’! Kóczé Antal, ami 10 12 év vei ezelőtt, történt vele. Abban az időben Becsben játszott hosszabb ideig, s erős vágyai ér zett, hogyha csak néhány napra is. haza jöhessen Kolozsvárra. Útlevelet váltott, s felment a román követségre. Előzékenyen, kedves mosollyal fogadták, s maga a kö vet is régi, jó ismerősként üdvözölte. De amikor a vizűm kérés re került, sor, a légii atározotfcabban megtügadta. — Maga barátom a magyar da| eleven propagandája, — mondotta a bécsi román követ — s ezért nem adhatok vízumot. Hiábavaló volt Kóczé Antal minden fogadkozása, hogy még a hegedűjét sem viszi el Kolozsvárra, ;> követ hajthatótfea maradt. A felszabadulás óta mól szeré pel elsöizben Kolozsváron. § művészt játékával. tiszta magyar nótázásával éppen úgy magával ragadja közönségét, mint annakidején az édesapja, akit egész Európa ismert és szeretett. Sok mindent kérdeznénk még Kóczé Aulaitól, de hivatása szólítja. A nyár kerthelyiségbcn újra fel zeng j in a gya r nóta, s amint hallgatjuk és végignézünk a prímás játékában gyönyörködő közönségen, a csillagfényes égbolt alatt, az augusztus í éjszakában, valahogy igen igen jólesik mindaz, amit Kóczé Antal mondott e városról. Olyan művész mondta, aki. a magvar dalnak lelkes- apostola aki külföld ön sokszor bűzt« királyok fülébe az andalító édes magyar nótát, s akinek játékában Toscanini és Huberm-auu éppen úgy elgyönyörködötl. mmt a kolozsvári nvári kerthelyiség publikuma, ezen a világháborús íiuguszlus! éjszakád. Ha a mai nehéz idő. a háború sok mindent el is vesz az embertől, hadd maradjon meg szivünkben, lelkűnkben a nóta. amely örömet nyújt, vigasztal és talán az elkövetkező idők. viharutáni gyönyörű, békés szivárványát vetít elénk... Gr ed inúr Aurél. Nyolcvanegy sokgy&p iuialmaznak meg Koíozsvármegyében Kolozsvár, augusztus 19. Az ország társadalma Szent István napján-, augusztus 20-án üli meg a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepét, amelyen az Országos Nép- és Családvédelmi Alap ünnepség keretében kitünteti, illetőleg megjutalmazza az arra érdemes sokgyermekes anyákat. A Magyar Anyák Nemzeti Ünnepének előkészítésével kapcsolatban kedden délelőtt, a vármegyeházán értekezlet volt, amelyen a benyújtott javaslatok alapján összeállították a kitüntetésben, illetőleg jutalomban részesülő anyák névsorát. A vármegyei törvényhatóság területén összesen 81 sokgyermekes anyát tüntetnek ki és jutalmaznak meg. A kitüntetést é.s jutalmat megbecsülő ünnepélyességgel lakóhelyükön adják ál az anyáknak. Szászfe- nesre, .Magyar-Lónára, Gyaluba, Magyar-Kiskapusra, valamint Farkas Kálmán főszolgabíró kíséretével Bánffyhunyadra, Kőrös,főre, Ketesd- re és Váraimésra ez alkalomból maga Szász Ferenc >ür. alispán is kiutazik, míg Forgács József dr. főjegyző és felesége, Csont a y Jenő dr. főszolgabíró társaságában a nádasmenti járás községeiben vesz részt az ünnepségen. A többi községben a fő- szolgabirák, illetve a községi jegyzők jelennek meg' a vármegye képviseletében a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepén. Húsz év után adott étetjeit magáról az Oroszországban maradt magyar hadifogoly Arad, augusztus 19. Érdekes levelet hozott a posta Aradra, Müller Veddel dr. aradi ügyvédnek címezve a felszabadított keleti területről, Oroszországból. A tábori lapot Gefreiter Fritz Noel! irta. az aradi ügyvédinek, akinél egy évvel ezelőtt el volt szállásolva, amikor hosszabb ideig Aradon tartózkodott. A levélíró német katona, kéri .az ügyvédet, értesítse Kovács Mihály aradimegyei származású és 25 éve Oroszországban élő magyar hadifogoly hozzátartozóit, hogy az első világháborúban, 20 éves korában fogságba került volt aradi kőfaragó életben van, megnősült és szándékában van hazajönni látogatóba. A tábori lap másik oldalán maga Kovács Mihály ir azóta rég el halit szüleinek; ezeket a sorokat Müller Vendéi dr. csak a volt hadifogoly testvérének kézbesíthette, aki könnyezve vette át rég elveszettnek hitt testvére levelét. A távolba szakadt aradra egy ei galsai ember majdnem hibátlan magyarsággal értesíti övéit, hogy életben van és 17 éves fia jelenleg Németországban dolgozik, mint munkás. Bocsánatot kér bosszú hallgatásáért, de mindeddig nem Írhatott, mert szovjetpolgárnak minősítették es annyira ellenőrizték minden lépését, hogy lehetetlenség volt élet jelt adnia magám). Végül azt Írja Kovács Mihály, ha lehet, úgy hazajön látogatóba. Kovács Mihály Donbas-Stalinaban lakik. Uj adórendszert akarnak életbeléptétől Amerikában. Stockh óimból jelenük: Mint Neiwyorkbóíí jelenAk, az amerikai kormány pénzügyi újítások tervét tanulmányozza. A kereskedelmi kamara 15. százalékos forgalmi- adót javasolt, amelynek eredménye az államnak több, mint 10 milliárd dollárt jelentene évente. Az amerikai kereskedelmi és ipari körökben e tervek élénk nyugtalanságot kei- í tettek.
