Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-18 / 186. szám

A NEMZETKÖZI Titkos szüpp«mgYör«t lepleztek le Marosvásárhelyeit Marosvásárhely) augusztus 18- A rendőrség bűnügyi osztályának tu­dom ius ára joiüott, hogy Markoviit» Mór zsidó ügynök lakásán nagyobb mennyiségű mosószappan van felhal­mozva. Detektívek szálltak ki Atar­kó v its lakására, ahol „Porcellán“ feliratai cukros ládákba rejtve száz kiló szappant találtak. -Markovit» ki- halilgatitsakor elmondotta, hogy a mintegy négyszázötven-ötszáz darab szappan nem az övé, hanem néhány nappal ezelőtt Pollák Mózes maros- fváiSárhelyi Lakos vitte a ládákat a lakására, azzal a megokol ássál, hogy nincs hol tartania azokat. Hangoz- tatíta, hogy a ládák tartalmáról nem tudott. A detektívek előállitótták Pol- iákot is, akiről kiderült, hogy öccsé­vel, Pollák Jakab talmudist ával valóságos kis vegykonyhát tartott lenn, ahol nemcsak zsiradékból ál­lított elő szappant, hanem pótanya- gok előállításával is kísérletezett. A Markovit» lakásán talált szap­pan vegy elemzése k or1 meg állapi tot - ták, hogy annak 25—30 százalék zsi­radék-tatalma. van. Megállapították azt iis, hogy a Pollák fivérek a zsiradékot ha­tósági árcn felül az egyik maros- vásárhelyi mészárostól vásárolták. A nyomozás megállapítása szerint az üzelmekbcn Markovit snak is ré­sze volit;, mert az lett volna a szere­pe, hogy a Poklák élet ól kapott szap­pant továbbadja, természetesen meg­felelő haszonnal. A Píollákiék lakásán végzett' szem­le alkalmával kiderült, hogy a tal­mud isitia vegyészek pót anyagokból is állítottak elő szappant. A Poklák ék vegykonyháján j( „Budai föíd‘‘ és „Bécsi fehér“ jel­zésű porokat találtak, amelyekből a fivérek szappant akartak gyárta­ni, hogy ezt valódi áruként hozzák forgalomba. A lakásukon talált vegyi anyago­kait, úgyszintén a Marko vitán ál ta­lált 100 kg. szappant lefoglalták. A szappanügy valamennyi szerep­lőit őrizetbe vették és eljárást indí­tottak mind annyink ellen. Ugyan­csak eljárás indult a mészáros ellen is, akitől a Pollák fivérek a zsiradé­kot vették. Ha a talmisdista a vegyészeti*©;* is éri Áüandósíiotíák a nagybányai „Széni István“ feslődijaí liiérá nem oszfolááií fkí a Széni fsáván-liéí összes pályadllaiá I FeEje^zések Hagy kánya ünnepnapiéiról vári-dijat állandósítják. Minden érben pályázatot hirdetnek különböző kötött~ tárgyú témákra és ugyanakkor szab'ldlár- gyu kiállítás keretében is megjutalmazzák a legjobb festményeket. Az a mozgalom tehát, amelyet Bereutes Lászlós ^ Munkás- főiskola fáradhatatlan vezetője, indított, mégis teljes sikerrel járt. A nagybányai festődrj az ország harmadik állandó festő­dija lesz és évről-évre növelni fogja a nagybányai művészétét jelentőségét, fír. Szabó Miklós' Nagybánya polgármestere, a főispánnal egyetértőlég Ígéretet tett ar­ra, hogy o festödijai a költségvetés tételei közé is laktatják. Nagy kár, hogy "áz irodalmi pályázat sem vezetett eredményre. A beérkezett 36 pályamunka közül egyetlen egyet sem ér­demesített pénzjutalomra a bizottság. An­nakidején, amikór néhány héttel ezelőtt Nagybányáin jártam, annak a véleményem­nek adtam kifejezést, hogy tulnagy az aránytalanság az irodalmi éss lestészel: pál vádi jak' között Nyilvánvaló volt, hogy az aránylag szerén-,- irodalmi dijak nem ke^enek olyan érdeklődést, mint az egé­sze szokatlanul magas festői pályadijak és jutalmak. A Munkásfőiskola vezetői ezt a különbséget azzal indokollak, hogy el sós őri* ttl a finita! irónemzedék pálya­munkáira számi tanuk. Ugv látszik azon­ban. hogy ez az elgondolás mégsem volt helyes, mert nem kerülhetett sor a pálya­dijak kiosztására. Ig->- tollát megismételik a pályázatot és előreláthatólag felemelik a jutalmak összegé*. A Szent István-héttei kapcsolatos kép- kiálliíás igazi élmény. Szebbnél-szebb f stmények gyönyörködtetik a nézőt. Az országszerte ismert festőművészeken Li­vii1 nagyon komolv ígéret Pirk János, a második díj nyertese. Néhány egészen ki­forrott festménnyel! szerepel a kiállításon. Egyik képét Budapest székesfőváros vá­sárolta meg. Szntnuy Sándor is küldött két képe? a kiállításra. ..Készülő műcsar­nok“ című festménye különleges feltűnést ke’ilett. Eredeti, friss színezésével felhívja a figyelmet. A kiállítás egyik legértéke­sebb alkotása. Hosszadalmas volna sereg­szemlét tartani a három kiál itási terem­ben. Hivatott képzőművészeti kritikus tol­lára méltó az ilyenfajta megemlékezés. Laikus .szemmel azt lehet megállapítani, hogy a Szent Islván-hét legjelentősebb eseménye a ki-áMitás, amely órákhossz U leköti a közönség szereld teljes érdeklő­dését. NAGYBÁNYA, augusztus 18. (Az El­lenzék kiküldött munkatái’sátólt) Gazdag és változatos a nagybányai Szent Istváu- hét műsora. A Szent Islván-hét rendező­sége lelkes és fáradságos munkával az or­szág közvéleményének figyelmét arra kí­vánta felhívni, hogy a város kulturális és gazdasági szempontból egyairánt nagyfon- tosságu szerepet töh be a magyar életben. Idegenforgalmi szem pontból, különösen nyár idején, Nagybányának nincs szüksé­ge külön reklámra. A gyönyörű v’dék már eddig is sokszáz látogatót vonzott Hle ezen a nyáron. Nemcsak a festők keresik fel előszeretettel Nagybányát, hanem az ország minden részéből érkeznek vendé­gek, akik vagy a festőtelepet, vagy az aranybányákat akarják megtekinteni. A Szent István-hét megrendezés© általános nemzeti szempontból is dicséretes és sze­rencsés gondolat volt. „Ismerjük meg egymást, mert a megismerésen keresztül még bensőségesebbé lesznek a szeretet kapcsolatai.“ Huszonkét esztendő alatt nagyon sok változás történt úgy a tria­noni Magyarország belső életében, mint az elszakított területeken. Feltétlenül fon­tos tehát, hogy a ro’gyar tömegék köze­lebbről megismerhessek az egyes ország­részek éleiét, nevezetességeit és az igv nyert tapasztalatok alapján együttes erő­vel dolgozzanak a jövendő újjáépítő mun­káján. Nagybánya jogosan szerepel a köztu­datban, mint a festők é*s a bányászok vá­rosa. Úgy művészeti, mint gazdasági szem­pontból' hatalmas fejlődési lehetőségek előtt áll, amelyeknek szerencsés kiakná­zására a városvezetőség és a társadalmi egyesületek lelkes munkája megteremti a kiinduló á.lomást. A Szent Istyán-hét mű­sorának összeállításánál is az a vezérelv uralkodott, hogy Nagybánya vendegei megismerjék a miivésztelep életét éf bete­kintést nyerjenek a sokezer nagybányai bányamunkás sorskérdéseibe. Kétségkívül nehéz témát tűzött ki a Munkás főiskola, amikor „Munkáján ke­resztül becsüld az embert14 cimen hirde­tett kötött pályázatot. Az elgondolás, ne­mes és tiszteletreméltó. Az egészséges, uj életfelfogás szerint csak azt lehet hasznos állampolgárnak tekinteni, aki munkajá-- val a közösség érdekeit szolgálja. ,.Min­denki annyit ér, amennyit dől gozik.‘‘ Ez az alapja az uj európai világfeifogasnak és kormányzatunk vezetői számtalanszor bebizonyították, hogy a fizikai munkát ép pen úgy megbecsülik, mini a szellem harcosait. Ennek a gondolatnak a festő ecsetjével való tökéletes kifejezése és ixieítörökitése tulajdonképpen i«lenáidoüa, zsenit kivan. Olyan tehetséget, aki a kép­zelet erejével és a kompozíció nagyszerű- gégével halhatatlant alkot- A pályázat ki­tűzői maguk is tisztában voltak azzal, bogy a szokásos méreteken túlmenőt kí­vánnak. Éppen ezért olyan nagyösszegű pályadijakat állapítottak meg. amelyek az ország legjobb festőit munkára ösz­tönözhették. 3000 pengőt szántak pálya­dijakra és jutalmazásokra. A bírálóbizott­ság szigorú művészi szempontok alapján döntött a beérkezett 19 pályamunka fö­lött. Ennek tulaj donit ha tó, hogy sem a 3000 pengős elsődijat, sem a harmadik dijat nem adták ki. Úgyszintén) visszatar­tották az első és második jutalomdijat iiS. A bírálóbizottság döntése már az ered­ménykihirdetés előtt elterjedt Nagybá­nyán. A Szent Islván-hét megnyitásának estéjén az István-szálló zsúfolásig meg­telt nagytermében, ahol a pályázatra be­érkezett festményeket kiállították, úgy hiríett, hogy a festőművészek között paf.'o- taforradalom készül. Túlságosan szigorú­nak találták <n bírálóbizottság döntését és főleg azt nehezményezték, hogy a juta­lomdijak kiosztásánál! is szűkmarkúén jártak el. Hangoztatták, hogy a pályá­zatra készülő festők nagyon sóka! köl­tőt! ek a rendkívül nehéz feladat kidolgo­zására. Hosszú betek megfeszített mun­káján kívül anyagilag is jeleni ős költsége­ket vállaltak magukra és ha már jutalom- dijat nem nyerhettek, méltányos lett vol­na, hogy törekvésüket megjutalmazza a bizottság. EzzeiJ szemben a bizottság mü- vésztagjainsk az volt a véleménye, hogy mivel megbízatásukat a kultuszminiszter­től kapták, kötelességszeriien a legszigo­rúbb művészi szempontok figyelembevé­telével hozlak meg döntésüket. A díjkiosz­tás alkalmával a bírálóbizottság titkára, Lőrinczy Géza unitárius lelkész? szüksé­gesnek látta hangoztatni, hogy a nem mü- vésztagok több dijat osztottak volna ki, azonban a szakértők véleménye előtt ter­na é'-zetesen meghajo!tak. Nem akarunk egyik álláspont mellett sem sikraszálUni. Tiszteletben kell tarta­nunk azt a véleményt, amely művészi pá­lyamunkák jutalmazásánál egyedül az ab­szolút értékel tekinti irányadóul, de azok felelt sem lehet málcát törni, akik azt tartják, hogy ilyen monumentális lénia feldolgo zásánál a méltányosságra is te­kintettél kell lenni. A festők végűik; bele­nyugodtak a bírálóbizottság döntésébe és igy a díjkiosztás a legteljesebb lelkesedés jegyében történt. Ä jövőre vonatkozólag nagyhorderejű határozatot hozol? a bírálóbizottság. í gy döntőitek... ho.sy a nagybányai Szent 1st­Méltó szerephez jutottak a bányamun­kások az ünnepi bét műsorában. Gyönyö­rű és felejthetetlen volt a bányászok va­sárnap esti felvonulása. Jelképezte, hogy Nagybánya társadalma megbecsüli a mun­kát, tisztelettel adózik a sokezer bányász küzdelmes életének és átérz: a munkások szociális kérdéseinek jelentőségét. Nagy­bánya Főtere már jóval nyolc óra előtt zsúfolásig meglelt érdeklődő közönséggel. Amikor felhangzott a bányászhimuusz, a közönség kaiaplevéve hódolt a munka ka­tonáinak. ,,Szerencse fel, szerencse le." A bányász sorsa végzetszerűen hasonlatos a badiszérencséhez. Minden pillanatban éppenugy veszedelemben forog, műt a katona, aki fegyverrel kezében védi ha­záját. Hatszáz bányamunkás vonult fel a nagybányai Főtéren, amelyet bányam*-c.Mj- sekkei világítottak meg. Minden munkás kezében olt tartotta a bányamécsest, eme Ily cl máskor a föld mélyébe száilanak le, hogy verejtékez munkával keressék meg a kenyeret maguk és családjuk szá­mára. Díszruhába öltözöli bányászok hoz­ták az arany kalap ácsot, amely valóságos szentséget képez a bányászok szemében. Az istenfélelem é„s a keresztényi gondo-b kozás jelképe volt az a 12x6 méteres ke­reszt. amelyet bá.nyamécsesekkel gyönyö­rűen kivilágítva, a felvonuló csoport élén vízszintes alakba fektetve hoztak a bá­nyászok. Utána száz nemzeti szinii zászló alatt vonult k fel a különböző bánvász- ölakulatuk. Felvonulás, közben megvilá­gították a Szent István-tornvot. Messze- vidékre világított a villanykörtékbő' kira­kott kereszt. Közben a Szén» István- toronyból a szimfonikus zenekar toronv- zenét adott- Az egész felvonulás katonai rendben, impozáns külsőségek között tör­tént. Bodor Áron hadiüzem! titkár ren­dezte a felvonulást. Az ő elgondolása alapján sorakoztak fel a bányászok és méltán fűződik nevéhez a Szent István­jáét egyik legszebb sikere. w Érdemes volna külön-külön foglalkozni o Szent Islván-hét minden előadásával. Nagyon nehéz olyan keretet adni iiven nagyszabású ünnepségnek, hogy mindvé­gig maradéktalanul ekössék a közönség érdeklődését. Általánosságban fel kell azonban jegyeznem, hogy a helyi adott­ságokat íigyeéembevéve. a nagybányai Szent Istv án-hét műsorát sokkal szeren­csésebb kézzel állították össze. mint a kolozsvári Művészeti Hetek programját. Talán annak köszönhető, hogy a rende­zés munkájába bevonták az összes társa­dalmi egyesületeket. Tanulság a jövőre is hogy az erők összefogása teljes összhang­ra és sikerre vezet. Nagybánya minden­esetre bebizonyította, hogv tevékeny rés*t kivan venni az ország vérkeringésében Komoly munkává) és megérdemelt ered ményekkel biztosította az ország közvé­leményének érdeklődését Helyes volt a rádióközvetités gondolata is. meri igv a/ ország minden részébe eljut az ünnepi események híre. Követésre méltó ez a kez­deményezés, amelyért Nagybánya városa nak vezetőségét és a Muukásfoiskola irá nvitóit joggal megilleti a magvar közönség báláját. VÉGŰ JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom