Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-04 / 149. szám
1942 jttiius i. ELLENZÉK 7 Széljegyzetek Magyar Közéleti A Keresztény Magyar Közéleti Almanach nemrégiben megjelent, harmadik kötete — a csonk ah aza közéletét ilyen vállalkozáshoz illő modem összefoglaló &»t előbbi kötet pótlásán kívül — a. felszabadult Erdély közéleti személyiségeit akarja felsorolni Itt is, mint a megelőző kötelekben, különös hangsúly esik, a keresztény és magyar jelzőre. Jól meg kell ezt jegyezni; később még dolgunk lesz vele. Almanachokró!, közéleti, írod almi és művészeti évkönyvekről megvan a lesújtó véleményünk. Mostanság- volt alkalmunk tapasztalgatni egyet s mást. Az eddigiek alapján mindig azzal a biztos tudattal vesszük kezünkbe a hasonló célú munkákat, hogy valahol, valamiképpen isméi ■mellékelték a valódi helyzetet. Láttuk már: kik hogyan kapnak hasábos ismertetési, másokat hogyan szőrit anak be néhány szokványos sorba. Éppen az almanachok és fő könyvek tanítottak meg bennünket, hogy hazudni nem csupán állítással, vagy tagadással lehet, hanem ferdítéssel, aránytalan összevetéssel is. Röviden szólva: a Keresztény Magyar Közéleti Almanach is tele van hiliával. Kutyafuttában szaladtunk j át a két, első köteten, mégis a hiányok, aránytalanságok, feltűnő el- ! írások és botrányos tévedések hal- j raaaa tárult meg- előttünk. Igazi ■ nagy közéleti egyéniségek maradtak ! ki belőle. Nem kívánunk részletekbe menve foglalkozni a két első kötet anyagával; a. sok kínálkozó példából csupán azt ragadjuk ki, hogy Szabó Dezső, egy egész magyar irónenize- dék kimagasló vezéralakja, s mellette még Aprily Lajos, Cs. Szabó László, Erdei Ferenc, Erdélyi József, a költő, Féja Géza, Illyés Gyula, Karácsony Sándor, Kassák Lajos, Ködödé nyi János, Sinka István, Veres Péter, Ziiahy Lajos és több más, hozzájuk hasonló közéleti személyiség teljesen ismeretlen az almanach szerkesztői előtt, Németh László, a népi- ‘ség egyik erős dogmatikusa1, mindössze tizenöt, s félsort érdemeit tőlük* i gyáriakkor derék pékmesterek, vi- I déki vendéglősök, kis- és nagy keres- ; kedők, iparosok és magánzók hosszú sora szerepel a névtárban. A már ‘ felsoroltakon kívül az Erdély-kötet- ben román ügyvédek (Coama, Miilea., Rop, Sasu), megkeresztelkodett zsidók (Gy-alüi Farkas, Janó vies Jenő, Sebestyén László stb.) keverednek a sokatdialomba. ismétel ten hangéul yoz- zuk: keresztény, magyar és közélett jelző alatt... Minden közéleti tevékenységük talán abban merült ki, hogy hosszabb-rövidebb huza-voná* v a 1 megfizették az ad ó i. a Keresztény Aimanach-fioz lint József országgyűlési képviselő, a Római Katolikus Népszövetség igazgatója, gróf Békli Kálmán, az Erdély részi Gazdasági Tanács elnöke, Csipák Lajos kanonok, képviselő, Ember Géza, az Erdélyi Párt al- elnöke, Gönczi Lajos, a kolozsvári református hittudományi főiskola igazgatója, Ilaáz Rezső, a székely népi művészet egyik ákliozatos gyűjtője és kutatója, Jlcrepei János, a .sepsiszentgyörgyi 'Székely Nemzeti Muzeum igazgatója, Jelen Gyula fő- gondnok, Járási Andor luteranii® esperes, Joós Andor, Kiss Kálmán kiágazd a képviselő, ívolumbán József, Kovács Károly, Köpeczi Sebestyén József heraldikus, László Dezső országgyűlési képviselő, az erdélyi magyar ifjúsági mozgalmak egyik előharcosa. Patti Árpád, a megszállás után sorsúira eszmélő erdélyi magyarság egyik vezető egyénisége, országgyűlési képviselő, Pálffy Károly képviselő, a nyarad men ti székolység f á rad 1 t at a (1 a 11 i rá n y it ó j a, 'Séhm Mit Béla, a Magyar Népegészségügyi Szemlével egész magyar nyelvterületre kiható mozgalom elindítója, báró Szentkercszthy Béla, a romániai magyarság országházi küzdelmeinek ismert alakja, gróf Teleki Arc túr, az erdélyi református egyházkerület fogon elnök a, Tusa Gábor, a neves erdélyi jogász. Váró György országgyűlési képviselő, Varga Béla. volt unitárius püspök, Vásárhelyi László, Kolozsvár polgármesterhelyettese s több más egyéniség kimaradt ebből az almamachból. Banffy Miklós gróf, mint nyugalmazott magyar külügyminiszter, a esonkaha- zai kötetekben szerepel s itt, az erdélyi részben utalás sem történik reá. V felsorolt nevek elég okot szolgáltainak arra, hogy megvonjuk a közéleti' jelzőt ettől az almanach tói. De ríe álljunk meg itt. Menjünk még egy lépéssel tovább. Nézzük meg az az irodalmat, a szellemi életet. Köztudomású, hogy a megszállás idején az Író és a szellemi vezér azonos fogalom volt Erdélyben, Aki tollat vett a, kezébe, népéért való gyötrelemmel jegyezte el magát. Azonban az írók sem voltak szerencsésebbek ezzel az almanach-hal. Ez a könyv kétségtelen tényeket sem akar tudomásul venni. Egyszerűen úgy elejti az erdélyi irodalom nagyjait, minţim Erdélyben a magyar szó nem prófétai erővel hullott, volna a lelkek,re. Igv — számtalan más mellett — Berde Mária, költő- és írónő, az i rod al'omsze rv e zés i i d ők mozgat m i egyénisége. Bányai János geológus, a Székelyföld alapos ismerője, Bűzőcli György iró, nemzetpoIitikiiB, Debet5 cze n i L á s z 1 ó m ü v 0 szett örté 11 é s.z, hinta Zoltán költő, Gy. Szabó Béla grafikus, JaucSó Béla, az Erdélyi Fiatalok egyik megalapítója, báró Kemény János iró, az erdélyi irodaiam és színészet kiváló vezető egyénisége, Kéki Béla zenek ritikus, Kós Károly, Nyirő József, Szabódi László, Szabó T. Attila,, Tamási Áron, Tompa László, Vértezel József, az erdélyi magyar kérdések számszerű helyzetének vizsgálója, idősebb és ifjabb Xántus János földrajz títd ó#, nyomtalanul kimaradt eblxíl a keresztény és magyar közéleti almainacliból. A felületességre mi sem jellemzőbb. minthogy ugyanakkor egy emberről két helyen is megemlékezik. A szerkesztőik nem 'tudják kisütni, hogy SzentImrei Jenő és Kovács Jenő azonos személy s igy mindkét betűnél más-más szövegváltozattal méltatják munkásságát. Viszont gróf Bethlen Györgyről, az erdélyi magyarságnak másfél évtizedein keresztül volt, vezetőjéről egészem röviden szólnak. Amikor valahol valóban keresztény és magyar szemszögből közéleti almanachot készítenek, gróf Bethlen György nem ilyen méltatást érdemel, mint ebben a könyvben, amellyel most vesződünk. Kiáltó példák mutatják a szerkesztők arányérzékéneik teljes hiányát. Például Gyalui Farkasról annyit írnak, mint a megelőző kötetben József királyi hercegről, vagy gróf Banff y Miklósról, gróf Bethlen Györgyről és gróf Teleki Pálról együtt, vagy Ilerczegh Ferencről, az íróról és a 'Magyar Revíziós Liga elnökéről. Nem sajnáljuk a teret senkitől. de csak arányosan, ki-ki amennyit a másikhoz viszonyítva érdemel. a Ezután megkérdezzük- ha a keresztény magyar közélet almanach- járnak neveznek egy névjegyzéket, hiányozhat-e belőle száznál is több er- ) tlélyi közéleti egyéniség neve? Vagy: ha hiányzik, akkor lehet-e az erdélyi keresztény magyar közélet almanach - járnak hívni azt a névsort? A felelet mindkét esetben csak tagadó lehet. Nem, nem. A közéleti almanach, véleményünk szerint, arra szolgálna, hogy ak érdeklődő megtudhassa belőle a közélet minden vezetőegyáni- ségének közelebbi adatait, pályafutását. munkásságát, lakhelyét. Ez az almanach éppen ezen a téren csorbult meg kiköszömlhetetlenül végzetesen. Fölötte dicséretes dolog a szerkesztők részéről, hogy igyekeztek helyet szorítani minden piteurka embernek. De miért hagyták ki a valóban nagyokat? Elvégre némi joggal elvárhatnék a Keresztény Magyar Közéleti Almanach erdélyi kötetétől, hogy az erdélyi keresztény magyar közélet vezelőegyéniiségeit is — legalább névszerint — felsorolja. PA RA.J Dl IN CZE LAJOS. MM—«—————Wlirw II Ill IKnTlf í I Általában égbekiáltó tájékozatlanság süti bélyegét az Erdeiv-kötetre is. Tudjuk, hogy álmánachokbatn üz- leti_ „csengő érvek“ nyitogatják a zsilipeket, kiről mennyi dicsérő szó folyjék. Aki igy be akart jutni a keresztény magyar közéletbe, az almanach szerkesztői készséggel rendel- 1 kezesére állottak. Magában még neon volna baj, hoev ilief,ékteleneket tereltek a közélet csarnokaiba. A dolog akkor kezd kirívó lenni, amikor a közéleti embereket sorozatosan kifelejtik a közélet számbavételénél. Éidomes volna, már most eldönteni, kik a részesei Erdélyben a keresztény magyar közéletnek. Amint láttuk, mindenki aránylag könnyen helyet kaphatott ebben a keresztény magyar közéleti almanachban; éppen csak a szellemi emberek vannak végképpen száműzve onnan. Az erdélyi Írók, költők, képzőművészek és tudósok, Erdély közéletének legnagyobbjai már nem fértek el a könyvben. A száznál is többre menő közéleti férfiak közül takarékosságból csupán néhányat, a legjelentősebbeket idézzük. Igy báró A izéi Ede, Abraké ip József, Balogh Arthur, a kisebbségi idők harcos egyénisége, RáOrszágsásztót avat Letelepedésük vhö évfordulóját ünnepli Bécsjözteltalva hazatért népe Kolozsvár, Julius L (Az Ellenzék munkatársától.) Kis kékfedolü füzetet hozott, ma szerkesztőségünknek a psla. A füzet címlapján székely kapu előtt fiatal lány áll ősi viseletében. A kép alatt ez a felírás: „Jöjjön nálunk, szívesen lássuk Bácsjózseffalván, a bukovinai székelyek béj öv el dinek első íordülat- .ián, 194? július 5-én, széntvasúrma- pon.“ igen, most, július 5-én egy éve annak, hogy hazát Jelt s boldoggá lett 15 ezer bácskai székely, kik öt bukovinai faluból menekültek haza az anyai öl dre. Egy egyszerű székely, ennek a sokat tűrt és várt népnek fia irta ezt a pár sort: „Kívánunk megköszönni szívvel, dalval a megszabadd fást és a mennyországot, akibe jut tunk Bácskában kstenfizessér mondani, amiért Fő- méltósúgu urunk szeme lett a napsugarunk a ‘JOG éves bukovinai nagy- éccaka után. Amiért Bonezos oltalmazó karja lotí a rnü rózsakarónk“... Egyszerű ember csordultig telt -szive. megkapna n művészi szavai, amelyből talán száz év múlva ballada lesz, legenda a nagy hazatérésről. Igen, a bukovinai székelyek —• mim a meghívón olvassuk — „dalval, szívvel akarja megköszönni a. magyar nemzet jóságát július 5-én. Gyülekezésük nem hivalkodó lipcsei vásár vagy bukaresti hét, amit kígyóba vol ö p 1 a k ótokon liirde t nek. Friss és tiszta bukovinai tengerszemek levegője fog lehelni arra, ki ezen a napom ott lesz közöttük. Az öt bukovinai falu, nfc öt tengerszem, amely 1941-ig’ havasi szinté jón, völgyzáró gátak szomszédságában élt. Most aztán hazajöhettek a székelyek sok keserves megpróbál t atás j után. A pirostetős bácskai székely ! falvak úgy veszik körül jótevőjük, j Hadik András uifutnki kriptáját, j mint egy vérpiros magyar koszom. | Hadik András telepit ette őket Bukovinába. miután ^aját hazájukból ki- ágyuzía a népet a székelyek hóhéra. Bucow generális. Hadik \udrás odaadta nekik bukovinai gYóiÉvgáí., amit, JÚLIUS MagyarSzemle Szerkesztőbizottság: GRÓF BETHLEN ISTVÁN elaók SZEKFO GYULA aldnök Szekfű Gyula új könyve joő Ti SOR A háborús Németország zsírellátása KÚTHY SÁNDOR Orvlövészek ZETELAKI TIBOR Vesztegetés AU EK OYÖRCJV Nyugdijpdtíó szövetkezet POÓR KÁROLY Székely tgüonuik SZEOUALiU LÁSZLÓ Gazdasági refornvk RomáBiábaa MAR cK DÉNES A köayvxiapi taut« szabó ZOLTÁN Külpolitikai ízettils OOüOLÁK LA} OS A txiv&u SZiajfcUUU STAUB Oéu.K : Ssetkeazti: ECKHARDT SÁNDOR magyar szemle társaság KiiÖaírt*U V., VUatü* t*4iárr-4{ , Előüzetéíi ara Ku gáoweiscí yekaek évi Mária Teréziától jutalmul kapott egy időben a intakt uradalommal hőstetteiért. Hadik lelke újból ősz- szegyüjtötte kedvelt népét, amely 17S éven át mindig hazaverésről álmodott. Álmuk valóra vált. A futaki grófság az övék lettA bukovinai tengerszemek friss vize a. bácskai lapályra áradt a havasi cihoí inmokból, amelyek a- meg mentett székely vért őrizték. Ezt akarjuk megköszönni ruliiis 5-én az Istennek, a Honvédségnek, a Telepítési Kormánybiztosságnak, akik a bu kov inai t örzse két daj k á It fii;. a j n á - rozták, védték és vezették'. Minden jó magyar embernek köszönni akarunk, aki munkájával szeretetévol, biztatásával a telepítés ügyét előmozdította.“ Merre mutat-Julianusz barát? Ezt irja továbbá a kicsi füzet: ..Juli amisznak a budai bástyán szobra van. Bronzból van a csuhája, bronzból van a szive. Dermedt mozdulatlansággal nézi Budapestet. .Jobbkeze átöleli haldokló testvérét, aki magyar testvéreinek keresésében elfáradt és meghalt az országúton. Julianusz balkeze azonban mindig a távolba intett, Bukovina és Moldova felé, ahol a legdrágább magyarok szüntelenül a hazatérésről álmodoztak. A belvederi döntés éjszakáján bukovinai fecske szállott a bronz ruhára. A kis fecske röpdösött, vibrált a bronzember szive táján. Verni kezdett ez a szív és nyugtalankodni. Julianusz balkeze is mintha megmozdult volna, hogy integessen annak a vonatnak, amelyik az oro^z háború kitörése előtt barom nappal a legutolsó bukovinai csoporton is átmentette a magyar határon. Ezt a napot ünnepeljük Julius 5-én. Azzal a gondolattal tessék hozzánk jönni, hogy Julianusz bronzkaria még mindig nem banvatlott le. ■ Örömmel nézi bizonyosan az Ön vonalját is, amelyiken eljön hoz zánk a Bácskába, boldog embereke! látni. Lássa meg tulajdon szemével, hogy a tengerszemekből nem lett se pocsolya, se belvíz, se vadvíz. Megőrizte frisseségét és a völgyzáró gátak fényt emui erejét. Testvérek, jöjjetek, hallgassátok meg a tengerszem ti>zia dalát!“ Hívjuk szeretettel a textvév- falvakat! A meghívó szeretettel hívja Bács- józseffalva nagy ünnepére azokat a t est vérfa 1 vo ka t, am oly ok n e k népéve! együtt ették a számkivet es keserű kenyerét. Jöjjön el a testvérszorotö drága nép — szól a szivbeli ln'vogato. „Találkozzanaik itten a révi szicun
