Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-09 / 153. szám

ELLENZÉK 1 1812 Julius 9. A neobarokk Erdélyben Irta: Zatliureesky Gyula A budapesti Újság című napilap legutóbbi ^ számában Kovács György „Titokrejtő Erdély : címen Szekfü Gyulának egy cikke nyomán íog- iaikozik az erdélyi kérdéssel. A cikkíró megteszi a maga megfelelő megállapításait a „korszellem“ felől. bagatelizáija a transsyl- vanizmust, majd Makkai Sándor megulfapitá- sánál köt ki, amely szerint „Az erdélyi sajá­tosság nem más, mint az ellentétek aözt ^ i- eevensulvozott magyar léfek manii esstáció ja". Az erdélyi arisztokraták politikai vezetőszere­pével foglalkozik ezután és felveti a békést, ,iiogy nem volna-# jobb a demokratikus kivá- ilasztódás? Párhuzamot vou Bánfíy Miklós és ■Bethlen György között és megállapítja, hogy „mindkét erdélyi „nagyur" körül a változó j időkben ugyanazok a férfiak tevékenykedtek". \ \ cikknek azonban mindez nem a lényege. A j lényege az, hogy' egyfelől a „korszellem", más- i felől a neobarokk tört be és hódit Erdélyben, ^ azonban „a kor „dinamizmusa" az igazán nagy ! erdélyi lelkek felett nyomtalanul kénytelen iáthullámzani". Ez egy ik oldala megállapításai­nak, mig a inásik oldalon leszögezi, hogy ahe­lyett, hogy az erdélyi szellem tört volna be a neobarokk csonkaországba, a neobarokk tört be Erdélybe. Szívesen elismerjük a cikk kitűnő felépítését és rendkívül ügyes fordulatait, amelyek vitat­hatatlan tényeket látszanak bizonyítani. Szük­ségét érezzük azonban annak, hogy egynémely kérdést tisztázzunk. így legelsősorban a „kor­szellem" kérdését. Az a korszellem, amely Er­délyben tere-t hódítóit, a cikkíró el nem mon­dott szavai szerint, amelyekre az orgánum szelleméből következtethetünk, amelyben cik­ke megjelent, kétségkívül egyenértékű a dik­tatúrával, a kíméletlen nacionalizmussal, a cen- turiákba és phalanxokba osztott társadalom­mal és mindazzal, amit az Újság gárdája a né­met nemzeti-szocializmus alatt elképzel és hall­gatólagosan ért, ha „korszellem"-ről beszél. Erdélyben kétségkívül hódit a „korszellem". 1 Csakhogy ez nem az, amit az Újság cikkírói j körülírni igyekeznek. Erdély mindig demokra- * tikus volt olyan értelemben, hogy az ur és a * paraszt, a gróf és a nemgróf között sohasem volt akkora ellentét, sem olyanszerii, mint a világ más tájain. Ami a kiválasztódást illeti, az erdélyi mágnások évszázadok óta közügyekkel foglalkoztak, többnyire önzetlenül és legtöbb­ször áldozatosan és igy nem csoda, hogy a kö­zelmúltban és a jelenben is, ők foglalják #1 a vezető helyeket, hiszen belső lelki hagyomá­nyok, tapasztalataik és hivatóttságérzésük te­szi alkalmassá őket erre, eltekintve attól, hogy a vezetettek valóban vezetőt látnak bennük, annál az egyszerű oknál fogva, mert alkalma* ; sak a vezetésire. A magunk részéről a legtelje- fsebb mértékben a népi politika mellett állunk, j rendkívül nagyra becsüljük a népi erőket, de mint ahogy az egyik oldalon azt mondják, hogy „bárónál kezdődik az ember", a másik oiüalon nem tartjuk elengedhetetlen szükségnek iaz emberséghez azt, hogy valaki annak idején 'kanásztojtár vagy hasonló lett légyen. A gró­fot és a kanászbojtárt egyforma mértékkel mér­tjük: az emberség és rátermettség mértékével, iha közszereplést vállal. Lám, ilyenszerü az er­délyi demokrácia, amelyet feleslegesen sirat el az Újság cikkírója, mert ma is százszázalékig érvényesül. Hiszen — hogy egyébbel ne érvel­jünk — csekély kivétellel ma is ugyanazok a férfiak állnak Erdély vezeíőhelyein, akik Beth­len Györgyöt és Bánífy Miklóst támogatták munkájukban. A „korszellem", ameJy ma Erdélyben érvény­re jut, merőben más, mint amit az Újság cikk­írója érzékeltetni kivan. Elszakadást jelent a régi ellentétekkel és társadalmi álképletekket, illúziókkal, formalizmusokkal és dogmákkal telt Magyarországtól. Huszonkét év kisebbségi sor­sa alatt Erdély magyarsága érzékeny lett a va­lóságok iránt és megtanulta úgy venni az éle­let, ahogyan van. Kifejlődött a közösségi szel­lem, megerősödött egymás megbecsülésének ér­zése és megtanultak kifelé nem mutatni a bel­ső ellentétet. Két súlyos és sorsíeljes évtized árán megtanultak tisztán látni és széperedmé- *iyü kísérletet tettek a maguk revíziójára. Az életnek szabadabb és kötetlenebb formáját va­lósították meg a kisebbségi sors nyomása alait és ezért érzékenyebbek lettek a nemzet ügyei, mint az állam dolgai iránt. Megtanulták, hogy minden tett a közösség érdekében történő cse­lekedet és megtanulták megbecsülni a kisem­ber apró mankáját is, nemcsak felülről lefelé szép szavak formájában, hanem az elvégzett kicsiny munka jelentőségének belső felismeré­sében is. Megtanultak engedelmeskedni veze­tőiknek, fegyelmezetteknek lenni tömegben, egyszóval egy olyan magatartáshoz jutottak el — többé-kevésbé maradéktalanul —, amely -sak annyiban hasonlít a „korszellem" által diktált életformához, hogy meghaladta azt és egy eljövendő fejlődési fok körvonalait mu­tálja M’ndez tudatos ma Erdélyben és tudato­san fejeződik ki a közélet minden terén, az adott körülményekhez és lehetőségekhez mérten. A cél minden esetre ennek az életformának a ki- teljesedtoe. A másik kérdéssel, a neobarokk térhódításá­val Erdélyben magunk ig szemben állunk. Ha nem is olyan mértékű és veszélyü ez a lérhó- mint azt az Újság cikkírója érzékelteli, kétségkívül kimutatható. Erdélyiek részéről mentség nincsen rá, legfeljebb magyarázat. A kisebbség! sorsban nyomorgó emberek tömegei , doítak megélhetéshez, sőt szép jövedelemhez. könnyebb és szebb élet két évtizeden át le- lOjfott igénve megnövekedve robbant ki. Az pmberek elkezdtek jobban öltözni és invehaz- f"k elee^nsak" lenni, amire azelőtt fütyültek. Megkezdődött a nagy „társadalmi élet" a maga összes külsőségeivel és költségeivel. Erre — sajnos — az anyaországból ideheayezettek vagy visszatértek adlak példát és alkottak konkuren­ciát. A neobarokk szükségképpen íejlődött ki Magyarországon és meggyőződésünk szerint indító oka nem a nemzet betegsége, hanem tragédiája és szükreszaboít nyomorúsága volt Fojióan feszükitett térben, történelmi remény­telenségben, anyagi romlásban, egy konszolidá­ció poáhadásában, a bürokratizmus iultengésé- ben csak lélekben születhetett meg az uj ma­gyar ember, de formáit, amelyben megöntett- heíett volna, minduntalan összetörték. Hány, de hány példáját ismerjük személyesen is an­nak, hogy a „forradalmi" egyetemi hallgatóból miniszteri hagédtitkár korára miképpen lett raccsoló, predikátumokkal ellátott, önálló gon­dolatok nélküli, gerinctörölt báb. „Ja kérlek —\ mondották ezek •—, forradalmi elvekkel nem lehet előrejutni a szamárlétrán". így született meg a „kérlek alássan méltóságos uram", az „alázatos tiszteletem", a kecske-bökázás min­den hivatali grádus előtt, igy lett az ügyekből akta és az emberekből báb' és igy lett vezérelv a klasszikus megállapítás: „Quid non est in ac­tis, non est in mundo". Ami nincsen az akták­ban, az a világon sincsen. Az egykori arszlá- nok unokái bőszködtek tovább a Váczi-utcán, úri leánykák beszélnek zsargont és az előre­jutás útja szerintük kizárólag a társadalmi ösz- szeköttetésekben keresendő és található. Nos, ennek a neobarokknak némely jelensé­gével találkozunk néha Erdélyben is. De ha erdélyiek hódolnak a neobarokknak, úgy azt inkább reális fölismerésből, mint rokonszenv- ből teszik. Tisztában vannak azzal, hogy olyan helyen, ahol méltóságoknál kezdődik az ember. ,ür»3n tanácsos méltóságosnak lenni. Ahol a snob (sine nobilitas) uralkodik, ott a nobilitást ta­nácsos, mint ereklyét őrizgetni, jobb időkre vár­va az imakönyv lapjai között Ahol aktákban Kolozsvár, július 9. Az Erdélyi Párt központi vezetősége elkészítette a párt képviselőinek kerületi beosztá­sáról szóló tervezetét. A kerületi be­osztásnak az a célja, hogy az egyes képviselők meghatározott kerüle­teikben fejthessék ki munkájukat a magyar összesség érdiekében. Tör­vényhozási tevékenységükön kívül a képviselők rendszeresen látogatják kerületeiket, minden panaszt meg­hallgatnak, részletesen tájékozódnak a sürgős elintézésre váró helyi ügyekről és személyesen intézik a jogos kérések teljesítését. Az Erdélyi Pánit kerületi beosztásá­nak tervezete .szeriint Kolozsvár vá­rosának gróf Teleki Béla, a párt or­szágos elnöke és Nyirő -József a kép­viselői. Változatlan marad a többi Kolozsváron lakó képviselőknek be­osztása az Erdélyi Párt egyes város- részi tagozataihoz, akik az egyes vá­rosi kerületekben vállaltak szolgála­tot. (László Dezső, dr. Bálint Józsseif, dr. Tusa Gábor. dr. Bartha Ignác és Venczel Antal.) Gróf Teleki Béla ezenkívül a zsibói és szilágycsehi, Nyirő József az udvarhelymegyed székelyk eresz,túri járás képviselő­je üs. Bárvffyhunyad és Egeres kerületi1 körzetének képviselője Albrecht De­zső, a párt ügyvezető-al ein őke. A kolozsvári, hidalmási és kolozs- borsai járások képviselője Vita Sán­dor. A többi Kolozsváron lakó ország­gyűlési képviselő a tervezet szerint i zajlik le az élet, ott muszáj aktákat gyártani. Mint mondottuk, az erdélyi magyarság kis hJJján elért egv kiteljesedett életformái. A ve­zetek tisztában voltak a problémákkal és tisz iában voltak azzal, hogy milyen magatartást kell velük szemben elfoglaljanak. A visszaté­rés alkalmával gyökeresen megváltozott min­den, uj kérdések, uj távlatok, uj jogok és kö­telességek állottak Észak-Erdély magyarsága elölt. Ez a magyarság a nemzet ügyeiben fe­gyelmezett és lelkiismeretes. A politikai veze­tők nem rohantak a szószékekre, hogy megvál­tást hirdessenek, hanem egy éves szUenciumot tartottak, amely alatt tájékozódtak és igyekez­tek leszűrni minden kérdésben azt a tiszta és tisztult álláspontot., anaelyet elfoglalni azután kötelességüknek tartottak. Ha az Újság cikkíró­ja élesebben figyelné az erdélyi eseményeket, akkor számos jelét látná ennek. Meg szeret- nők nyugtatni afelől, hogy Erdélyben nem vesz- szük komolyan a neobarokk térhódításának veszélyét és még kevésbé vesszük komolyan képviselőit, ami mellett egyébként a cikkiró is hitet tehet, Erdély sohasem volt a nagyképü emberek hazája és a társadalom nem címek és rangok, hanem belső értékük súlya alapján fog­lalták el helyüket. Mint az egész világ, Erdély is uj élet felé törekszik. Törvénye ez az örök életnek. De ne tartson senki attól, hogy ebben az uj életben — bármilyen legyen is az — maga a lényeg: Erdély elvész. És végezetül még egyet. Nem az igazunkba vetett hitnél, hanem annál az ejyszerü ténynél fogva, hogy a várva-várt uj és magyarabb ma­gyar élet, amely évezredes mélységekből táp­lálkozik és európai horizontú, Erdélyben nem­csak mint lelki kivánalom született meg, hauem megszületett mint megfogható életforma Is és ezért meg vagyunk győződve arról, hogy egye­sülve a nemzet kívánságával, győzedelmesked­ni fog az országon. Mert teljes mértékben iga­zat adunk, lia magát a szót talán másképpen értelmezzük Ls, az Újság cikke utolsó mondatá­val: „A transsylvanizmus: klasszikus magyar­ság, elsősorban politikai klasszicitás". És ha ebben biztosak vagyunk, akkor bíznunk kell győzelmében is. I vidéken kap kerületi beosztást. László Dezső Marost orda megyében, ! dr. Bálint József Csík- és üdvarlieJy- m egy éhem, dr. Tusa Gábor Szilágy- roegyében, dr. gróf Bethlen László és dr. Bartha Ignác SzoInokdoboka- m egy éhen, Venczel Antal Ma rost or­dát negyében. Elkészült a biharmegyci ország­gyűlési képviselők kerületi beosztá­sa is. Nagyvárad városának képviselői Ivortsmárois László, dr. Paál Árpád és Szabó János munkáskép viselő, aki Nagyváradion kivül Nagybánya városát és a nagybányai körzetet is képviseli. A nagyváradi járást, nagyszalontai járást és Nagyszalonta városát Ar­ray Árpád képviseli. Az érmi hál y- falvai és margitt a,i járások képvise­lője dr. Patzkó Eelmér. Kortsmáros László Nagyváradon kivül az érmíhályfalvai járást is képviseli. Bodnár Sándor kisgazda-képviselő kerülete: a székelyhídi és smdárdi járások. ntzmfgá?, iparos és me£dí?az- dastfgíkérdésekről íandcsfeo- ZQtt az ErdSífi Piri I iíiar- ni3$$ei elnöki tamcsa KOLOZSVÁR, Julius 9. Röviden je-leu- tettiiik, hogy az Erdélyi Párt nagyváradi és biharmegyei tagozatnak elnöki tiauácsM kedden délelőtt gróf Telelni Béla országos elnök elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezletet Papszász Lajos cs. és kár. ka­AZ ERDÉLYI PáRT HÍREI: „Eüinden erőmmel azon íeszek, hogs a nemzet lávái ős vele Erdély boldogulását elősegítsem18 Táviratilag kőszösts mag a k&línszminiszíer az Erdélyi Párt üdvözletét Gróf Teleki Béla, az Erdélyi! Párt országos elnöke a párt nevében üd­vözlő táviratot intézett kinevezése alkalmából iSzinyel-Merse Jenő val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez. A miniszter a következő választáv­iratban köszönte meg az Erdélyi Párt üdvözlését: „Gróf Teleki Béia Öméltóságának, Kolozsvár. Hálásan köszönöm a szeretetnek és bizalomnak oly jóleső megnyil­vánulását, amellyel az Erdélyi Fárt nevében m. kir. vallás- és közokta­tásügyi miniszteri kinevezésem alkalmából felkeresni szives voltál. Uj hivatáskörömben minden erőmmel azon leszek, hogy a nemzet javát s vele Erdély boldogulását elősegítsem. Kérlek, hogy köszönetemet a párt minden egyes tagjának tolmácsolni méltéztassál. Dr. Szinyei-Merse Jeno, m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter/1 Elkészüli az erdélyi képviselők kerület! beosztásának tervezete 3 ! 1 1 ! minb. megyei elnök nyitotta rn.es:. majd grój Tejaki Béla szólalt fd. Behatónn T snertett# a belpolitikái kérdéseket, majd szervezeti kérdésekről folytatott <•-/nici v 1 <■ Rendkívüli jelentős pontja volt ux éri« kezdetnek a munháshérdéselc hír gyalusa. .\z értekezlet egyhangúan el fogaiba fizok ál a javasl/atolkjalt, amelyeket a/. Erdélyi Part nagyváradi tagozatának munkás*zakó*/tály > terjesztett az elnöki, tanáé:* elé. A nagyváradi munJrósszukqszUSly favasla- tatban kérte a legkisebb munkabérek lf'- vezetóset iszakbnu a mii 11 kcyi gokban < •. aha! a legkisebb munkahét el' mi’gut la fu­tása még tűm történt meg. Kérte továbbá a szakosztály, hogy a párt járjon közbe a hálákaremuitaJz hozzátartozóinak még jő- Lozvttabb megsegítése érdekében. A munk<ós«*sikosztá)y javaslatai közölt szere­pel a munkakemiarétk és munkaügyi felügye­lőségek régóta húzódó ügyének rendezése i'. A nagyváradi munkásezakos-zlály rámutatott arra, hogy ezek fiz intézmények munkás vé delmi szempontból rendkívül Ioníossk és éppen ezért a munkásság számára életbe vá­góan sürgős helyzetük végleges rendezése. Gőnczy Sándor mérnök, a székelyhídi já­rási tagozat titkára, ismertette, hogy az Érmelléken százezer hold föld vár viz- mCntesitésre. Az Ér és a „Károly vonal” mellékén fekvő •területek vizmeutesitése mezőgazdaságunk szempontjából óriási horderejű. A földmű­velésügyi kormányzat erre a célra már 200.000 pengőt kiutalt, szükséges azonban, hogy a ko-rmény még további összegekkel támogassa a vizmcntesitési munkálatokat. Szabó Károly^ a nagyváradi ipartestük:! elnöke az összes erdélyi háztulajdonosokat é.s iparosokat érdeikiő kérdésben terjesztette elő javaslatát. Elmondotta, hogy egyes pénzügyi hatóságok nem fogadtak cl a háztulajdonosok és iparosok határidő után beadott adófelebbezéseit. A háztulajdonosok javarésze, ugyanúgy a/ iparosok is. ugyanis nem felehbezre meg t kivetett adót. Bár a magyar adórendszer szerint a házadó meglehetősen magas. :i háztulajdonosok hazafias érzésből nem nyújtottak be a felebbezési határidő alatt kifogást az adókivetés eilen. Nem váltak azonban tájékozva arról, hogy a házadé» összege csupán az ahipadof jelenik amely­hez még számos melléktétel járul. Ezek a kivetett házadó összegét lényegesen növelik. A pénzügyminisztériumnak ebben a kérdés­ben kiadott rendelkezői«© módot nyújt az elkes&U adó fejebi) e z é sek elfogadására. Mégis panaszok érkeztek, hosy egyes pénzügyi ha­tóságok a felebbezéseket vissz au Utóit jak. A nagyváradi ipartestület elnöke kérte ez Erdélyi Pártot. hogy járjon közbe az ille­tékes kormánytényezőknél a kérdés mél­tányos elintézésére. Az elnöki tanács egyhangúan magáévá tette a javaslatokat és az erre vonatkozó em­lékiratokat grój Teleki Béla országos elnök magával vitte Budapestre, ahol a kormány tagjaival folytatandó tanácskozások során személyesen jár közben a kedvező elintézés érdekében. Az értekezleten resztvettek a megye min­den részéből összeseregjeit elnöki tanácsta­gok. akik felszói áfásaikban kifejezésre jut­tatták oat a hűséges ragaszkodást, amellyel Bihar vármegye lakossága az Erdélyi Párt és annak vezetőd mellett áll. Kápsisslői beszámolók Biftarmeggőbes Vasárnap délután három bihanuegyeí köz­ségben tartottak beszámolókat az Erdélyi Páll képviselői. Bzalárd, Hegyközkovácsi és Bihar községek lakói nagy lelkesedéssel hallgatták meg a képviselői beszámolókat, amelyek rész­letes tájékoztatót nyújtottak az Erdélyi Párt munkájáról és jövendő terveiről. Az első ér­tekezletet Szalárd községben tartották. A kép­viselői beszámolókra nemcsak a község lakói jöttek el, hanem a szomszéd községek magyar­sága is felvonult, hogy bizonyságot tegyen a? Erdélyi pírt iránti hűségéről. Á központból érkező képviselőket és a párt megbizottait Eai tos Adorján járási elnök jákőhodosi főszolga­bíró üdvözölte. Elsőnek Kortsmáros László or­szággyűlési képviselő szólalt fel, aki az idő­szerű belpolitikai és külpolitikai helyzetképet vázolta. Majd Bodnár Sándor képviselő a föld műves társadalmat legköz\>2llenebbül érdeklő kérdésekről beszélt és ismertetve a folyamai­ban levő tárgyalások jelenlegi állását. Szabó János képviselő a magyar munkásság és ipa­rosság kérdéseit világította meg, bitet lett a törhetetlen magyar egység melfett és a hallga­tóságot is óvta azoktól, akik szirén szavaikkal uj felfordulást szeretnének elókésziteni. Daró- czi-Kiss Lajos vármegyei főtitkár szavai után Szennyessy József szalárdi rer. lelkész köszönte meg a tájékoztató beszámolókat. Szalárdi d Hegyközkovácsiba és Biharba mentek az Er délyi Párt képviselői. Mindkét községben igen szép számban gyűritek ö&sze az Erdélvi Párt vá­lasztmányának tagjai. Biharon a női szakosz táiv is képviseltette magát. A képviselői beszá­molók mindvégig a magyar egység és lelkese­dés jegyében történlek. Kötelező az olasz nyelv tanítása a görög is kólákban. Athénból jelentik: A hivatalos lap­ban megjelent rendelet értelmében az 1942 43-as iskolai évtől kezdődően Görögországban a p ninaziumokban kötelező az olasz nyelv ta­nítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom