Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-08 / 152. szám
^2 SZBKUA, 1942 jalifcs SL UtUl. évfolyam, ífi2. szám* I l \ 0F &M fS Fii LÉS mn Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., L em- Telei.; 11—09. Nyomda: Egye- tem-o. 8. sz. Telei.: 22—23. Csekkszámla 72056 1LIPIT0TTI: B1RÎHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV ALLA LAT" Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P., negyedévre 8 P.r félévre 16 P., egész évre 32 P. i Két ui miniszter Hóm au Bálint és Györííy-Bengyel Sándor elárvult bársonyszékét immár elfoglalták utódaik: Szinyei-Merse Jenő és Lossonczy István. Túl vagyunk a formalitásokon, a bemutatkozásokon és a két miniszier megkezdte munkáját. Tudjuk, csupán őrségváltásról van szó, amikor az egyik minisztert a kérlelhetetlen elmúlás, a másikat uj feladatok szólították el munkahelyéről, amelyet bajtársaik foglaltak el. Ez a néhány sor sem akar a szokványos és elcsépelt üdvözlések szolgálatába állani, hanem néhány vonását szeretnek felvázolni annak a sorsnak, amelyet élünk és annak a hivatásnak, amelyet szerintünk az uj minisztereknek be kell tölteniük. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter háborús viszonylatban is ugyanolyan fontos és a múló percekben is nagyjelentőségű tárcát tölt be, mint uj kar- társa, a közellátásügyi miniszter. Mig utóbbi feladata, hogy a háborús időket átvészeljük, hogy ne legyen éhező ember az országban, más szavakkal ép testtel és jó erőben kerüljünk ki a háfc'oru fergetegéből, addig a vallásos közoktatásügyi miniszter feladata a szellem és lélek erősítése, az ifjúság fokozott nevelése, keresztény, emberi és kollektiv eszmék alapján, magyarrá, férfivé, emberré: egy jobb jövendő biztos zálogává. Erdélyben az elmúlt történelmi időkben minidig különös becsülete volt a szellemnek és ha hőseinkről emlékezünk meg, ngy az államférfiak és hadvezérek mellett a legelső sorban emlitiök a szellem hőseit. Talán felesleges el- ismételgetni, hogy az elmúlt kisebbségi időkben milyen mérhetetlen szerepe volt a szellemnek, a vallásnak, az egyháznak, az iskolának, az irodalomnak és a művészet minden ágának. Reményik Sándor írja egy kiadatlan versében, hogy: „Néha egy-egy költő mondja el joggal, az állam mostan én vagyok." Hányszor, de hányszor voltunk Erdélyi ten csupán szellemben, gondolatban és annak kifejezésében, a műben — állam. Ezért érdeklődésünk és érzékenységünk egyaránt fordul a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és annak vezetője működése felé. Szinyei-Merse Jenő néhai gróf Ktebelsberg Kuno mellett „nőtt fel" politikailag és bemutatkozó beszéde alkalmával hitvallást tett nagy elődje és elődei: Klebelsberg Kuno, Teleki Pál és Hóman Bálint hagyatékának hív megőrzése és ápolása mellett Ktebelsberg Kuno a magyar kulturíölény harcosa és Teleki Pál a nemzet nevelője és példaadója szabták meg a magyar művelődés útját, amelyet tovább egyengetett és ápolt Hóman Bálint. Rövid szavakban foglalhatjuk össze, amit Szinyei-Merse Jenőtől várunk: ifjúságunk számára az igazi műveltség megadását, amely az élet műveltsége kell hogy legyen és amelynek nem a bizonyítvány, vagy a diploma a mérőléce. Az iskola igaz magyarokat. igaz férfiakat és munkásembereket neveljen és a magasfoku műveltséget osztó intézményeink ne menlevelet adjanak a szamárlétrára, hanem — magasfoku műveltséget. Erdélyben mindig egyenrangú volt és ma is egyenrangú az iskola és a templom. Kívánjuk, hogy Szinyei-Merse Jenőnek sikerüljön a hit és tudomány ilyen szimbiózisát az egész országban megteremteni. ie Amikor Lossonczy István, az elhunyt Győr- ffy-Bengyel Sándor lárcanélküli miniszter örökébe lépve, átvette a magyar közellátási ügyek vezetését, Erdély magyarsága az ország közvéleményét is felülmúló érdeklődéssel fordult az uj miniszter felé. Különösen erdélyi szempontból igen nagy Ígéretet látott benne: sok méltányos, bölcsen előrelátó intézkedést, amely az erdélyi helyzet és az erdélyi ember alapos ismeretéből származhat Valótlan, Lossonczy Istvánnak eddig is voltak hívei Erdélyben, mert egyetlen alkalom elég volt neki arra, hogy megmutassa, mennyire becsüli egy országrész hagyományőrző népének aggodalommal kiépített szervezkedését. 1940 őszén, röviddel Erdély felszabadulása után, amikor még országrészünk bekapcsolásáról, sima átállításáról kellett gondoskodnunk, Lossonczy István, Hajdú vármegye és Debrecen törvényhatósági jogú szabad királyi város főispánja, Kolozsvárra jött. S míg mások talán a közhangulat hullámaiba bocsátották volna hőmérőjüket, Lossonczy István a gyakorlati ember biztonságával gyorsan megtalálta azokat a szervezeteket, anaalyeknek az elmúlt időkben döntő szerepük volt a megszállott erdélyi területek magyarságának együtt tartásában s így következésképpen a jövőben is nagy feladatok elé néznek. Az Erdélyi Magyar GazI dasági Egyesületet kereste meg, ezt a példásan * magyar szemészetet. Érezte, mennyire páratlan ez a maga nemében, hiszen Erdély magyarsága önerejéből teremtette meg és duzzasztotta — különösen a nagyobb elnyomatás idején — elevenen élő, magyar létformát jetentő, átfogó szervezetté. Lossonczy István első tekintetre meglátta az EMGE népi jellegét. Nem osztály és nem rendiség alkotja ennek alapját, hanem a Ieghelytállófcb, legújabb államszenrszési meg- , oldás, a hivatásrendiség. Az EMGE az erdélyi magyar kisgazdák tömörül és i formája. Lossonczy István már akkor megismerte az EMGE eszmei és gyakorlati súlyát, magyar jelentését. S mert megismerte, becsülte is, ameny- nyire sorsunkért valamilyen vonatkozásban felelős emberek, magyar férfiak becsülik az igazi magyar értékeket, a nehéz időkben megteremtett szervezési formákat, a magyarság önvédelmi ösztönéből sarjadt és tökéletesen, könnyedén, célszerűen működő szervezeteinket. Nem- ! sokára lanujelét is adta a magyar tudatból iét- ! rehozott szervezeteink iránti megbecsülésének. A keleti országrészek gazdasági életének át* állítása során ugyanis a volt trianoni határ- menti magyar mezőgazdasági kamarák bejelentették igényüket a Királyhágótól nyugatra levő részekre. Bihar, Szatmár és Szilágyság magyar gazdatársadalma azonban már akkor tétovázás nélkül arra az álláspontra helyezkedett, hogy — látva a mult tanulságait s egyben a jövendő feladatokat is — elkerülhetetlenül szükségesnek tartja továbbra is az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület keretében maradni Lossonczy István, a debreceni mezőgazdasági kamara elnöke Kolozsvárott meghallgatta az érdekelt magyar gazdák érveit, megértette belőle, hogy itt nem csupán hagy omány és bizalom, meg ragaszkodás kérdése forog a kockán, hanem az erdélyi lélek, az erdélyi magyar szem lélet került terítékre. És érintetlenül hagyta az EMGE munkaterületét. Ezek után az erdélyi magyar társadalom jogosan várhatja az ilyen emelkedett szempontú kormányzati ténykedések gyakori és üdvös megismétlését. Csak mi tudjuk és akik az étetünkbe látnak, hogy mennyire szükségünk van rájuk. A szsavaszfopoli esata eddigi mérlege: 97 ezer fogoly, 3597 or8d és Nadikov helyettes szevjet-hadseregparancs- nok a németek kezére került A németek: vesztesége sebesültekben és halottakban: 24,112 ember Tiibb sulii! negyedmillió tonna Idegen hadianyagéi siiiyesztetfek el ismét a németek BERLIN, julius 8. (MTK) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnokság közli: A keleti arcvonalon folyó támadó hadműveleteink során átkeltünk a Don folyón és elfoglaltuk Voronyezsi, a jelentős iparvárost. A foglyok és a zsákmány száma állandóan nő. Az ellenség ellentámadásait visszavertük. Ennek során csupán egy német páncélos hadosztály 65 szovjet páncélost semmisített meg. Erős légi kötelékek hatásosan avatkoztak be a csata döntő pontjain a földi küzdelmekbe és megsemmisítő csapásokat mártok az ellenséges utánpóttó forgalomra. 1 A krimi tengerrészen légi támadással elsülyészt ettünk egy szovjet tenger alatt- járó-vadászi). Az Őreitől északra lévő térségben az ellenség megismételte sok páncélos bevetésével eredményfelen támadásait. Az ellen- támadások 22 ellenséges oáncélos megsemmisítésére vezetek. A makacs harcok még tartanak, i Rzsev térségben széles arcvonalon végrehajtott támadással visszavetettük az ellenséget állásaiból. Î A finn tengeröbölben egy aknakutató el silly észtett egy szovjet tengeralattjárót. Egyiptomban El Aloméin mellett az ellenségnek több páncélostól támogatott előretörését hiwsiţotuk meg. Julius 5-én és 6~án ezekben a harcokban 27 brit páncélost lőttünk ki. Harci- és zuhanóharci kötelékeink ellenséges csapatokat és nép- ijármüö sszev c nás ok at bombázlak*. K ile nc brit repülőgépet lel őt lünk. A Földközi'tenger keleti részében né- . met tengeralattjárók jól biztosított hajó- Jurravánból el súly esztettek egy 1500 ton• I mis gőzöst. 1 1 A julius 3-i hadi jelentés kiegészítéseképpen a véderő főparancsnoksága Sze- vaszlopol erődjének eléstéről befejezésül a következőleg közli: A június 7-tői julius 5-ig tartó szokatlanul kemény harcok folyamán 97.000 foglyot ejtettünk, köztük Nadikov tábornokot, a helyettes luidseregparan csnokot. 467 Iöveget, 26 páncélost, 224 géppuskát, 758 aknavetőt, 86 páncélelháritóágyut és 69 légvédelmi ágyút zsákmányoltunk, illetve megsemmisítettünk. A nehéz s kőny- nyü gyalogsági fegyverekből átló zsákmány még nem tekinthető teljesen át. Az ellenség vérveszteségei hatalmasak és mintegy 30—40.000 főre tehetők. 3597 hiserődöt, mindenféle erődberátidezést, köztük a legkorszerűbb és legerősebb Maxim Gorgij 1. szánni és 2. számú erődöt, egyénként négy darab 30 és feles loveggel és 137.000 telepilelt aknával elfoglaltuk'. A német csapatok összes vesztesége 872 tiszt és 23.239 altiszt, valamint legénységi állományú egyén.. Ezek közül 190 tiszt és 4147 altiszt és közlegény elesetI. 11 tiszt és 1586 altiszt és közlegény eltűnt, a többi megsebesült. A hadsereg csapatait a német hözelluir- ci repülőgépalakutatói: mintaszerűen támogatták, lelőttek 123 ellenséges repülőgépet és 181~et a földön semmisítettek meg. Sok ellenséges páncélos kísérődét, lőszer- és kőolajraktárt semmisítettünk meg. Négy rombolót, egy tengeralattjárót, 3 gyorsnaszádót, 6 parti jármüvet és 4 teh(\rgőzöst elsülyesztettünk. 31 saját repül őgé piinJc el vészé 11. A mciejyetr feonvédséepnek aesc|f szerepe van a B@ss*vi«lélki előnyomulásban BUDAPEST, julius 8. (MTI.) A szövetséges hadseregnek a Dontól nyugatra folyó hadműveletei tervszerű pontossággal haladnak előre. Az ellenség á felgöngyölített arcvcnal mögött most a Bon-átjárók védelmére vonta össze erőit. Egyes bekerített kötelékéi sikertelen kísérleteket tettek a kitörésre. Magyar katonai körökben még tartózkodnak a magyar seregtestek harcaival kapcsolatos földrajzi helymegjelölés közlésétől, mert a honvédségi erők hadműveletei természetesen szervesen összefüggnek a szövetséges hadseregnek a Charkov—Kurszk—Don térségben lefolyó nagy hadműveletivel. Ezeknek néhány nap múlva várható befejezése előtt nem célszerű konkrét adatokat közölni. Annyi azonban most is megállapítható, hogy a magyar erők a szovjetarcvonal sikeres, gyors áttörésével, valamint a Don irányában történt lendületes előretörésekkel jelentős mértékben hozzájárultak a gyűrűbe szorult szovjeteTŐk bekerítéséhes. Ezeknek a bekerített ellenséges erőknek megsemmisítése folyamaiban van.
