Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-07 / 151. szám

L. í\ 1 r. & ir.yii Jáv&cf. ^*Pp'f4s$'Úi £ $$$ &$ f'&& t* # # # A FELEKEZETI BÉKE Erílély legszebb erényei közé tartozik. Ki sebbséyi sorsunk egyik legnagyobb erőssége volt, bogy a magyar egyhá­zak teljes egyetértésben dolgozlak az elnyomatás évei alatt- Ezt a fe- íekezetközi megértést, a keresztény magyarságnak lelki egységét, a fel­szabadult Erdély csorbítatlanul hoz­ta át az anyaországba. Olyan ülőket élünk, amikor nagyobb szükség van a magyarság összetartására, mint bármikor. A nemzet ellen vétkeznek azok, akik egyenetlenségeket, sze­mélyi villongásokat akarnak szítani. Sokszor már közhelynek hangzik, mégis ismételten hangsúlyozni kell, hogy „magyar és magyar között nem lehet különbség“. Az utóbbi idő­ben erdélyi életünkben olyan jelen­ségek mutatkoztak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy egyes vidékeken a huszonkét év alatt olyan dicséretreméltóan kialakult feleke- zeiközi békében zökkenők támadtak. Tuizás lenne azt állítani, hogy a fe­lekezeti kérdés közéletünk első vo­nalában áli. Elszigetelt esetekről van szó, amelyekkel szembeszáiiani leg­fontosabb kötelességeink közé tarto­zik. Erről tett hitet a napokban le­zajlott kovásznai népművelési érte­kezlet. Az értekezleten mintegy két­száz székelyföldi vezető \rett részt Legnagyobbrészt lelkészek, tanárok és tanítók, akik megtanulták megbe­csülni és értékelni a felekezetközi bé. ke hatalmas erejét. A kovásznai ér­tekezlet összes előadói hangsúlyoz­ták, hogy legfontosabb erdélyi célki­tűzéseink közé tartozik ennek a lelki egységnek megőrzése. Kíméletlen harcot hirdettek mindazok ellen, akik burkoltan, vagy nyíltan viszályt akarnak elhinteni a keresztény ma­gyar felekezetek között. Úgy érezzük, hogy a kovásznál népművelési értekezlet határozatai és célkitűzései minden magyar em­berre kötelezők. Azok, akik a feleke- zeíközi békét megzavarják, éppen ügy vétenek a magyar jövendő ellen, mint akik egyéni érvényesülés érde­kében politikai jelszavakkal kísérel­lek meg rést ütni az erdélyi egysé­gen. Az Erdélyi Párt keretei között sikerült száműzni a felszabadult or­szágrészből a politikai kalandokra csábító korteseket. Ugyanígy gondo­san keli őrködnünk a lelkek béké­jén és a székelyföldi községben tar­tott népművelési értekezlet méltó­ságteljes bizonyítéka annak, hogy Erdély magyarsága harcok árán is kész megvéd elmezni a keresztény vallásfelekezetek közötti egyetértést. ¥ MASZKOS TAPASZTALATAIRÓL szá­molt be egyik székely földi laptársunk hü~ bábjain ár. Szilágyi Olivér országgyűlési kép­viselő. Értesüli arról, hogy Újpest város ver zetősége olyan családvédelmi és közösségi munkát végzett, amelyet érdemes közelebb­ről megismerni. Ellátogatott tehát Újpestre <s cikkeben felhívta a figyelmet azokra a megvalósításokra, amelyeket a jól kiépített szervező munka és magyar lelkesedés ered~ menyeinek lehet elkönyvelni. Mindenekelőtt megállapította, hogy Újpesten maradéktala­nul gondoskodnak a hüdbovonultalt hozzár tartozóiról. A város vezetősége aprólékos jigyelemmel számon tartja, hogy mire tan- szüksége a harctéren küzdő honvédek hoz­zátartozóinak. A városi főjegyző irodájában valósággal „raktáron tartják“ a babakelcnr gyeket. Ha szülést jelentenek, a harctéren küzdő apa helyeit a város vezetősége gon­doskodik az újszülött kelengyéjéről. A hadr ö avonult iparosok műhelyének vezetésére szakembereket adnak és a hivatalos köteles- ségteljesitésen kívül testvéri megértéssel ri~ rváznak ez itthonmaradoltak lelki békéjére es szociális helyzetére. Az itthonmaradoltak műn hah ötössé gének kötelességeit tizenkét” c'iualcs népszerű füzetben ismertetik. Mun­kásvédelmi eredmények tekintetében színién példát lehet venni Újpest városától. Ölven családvédelmi ház került tető alá tavasz óta. Többgyermekes rnunkáscsaládokat helyeztek el ■ ezekben a kényelmes otthonokban, ame­lyek a legszegényebbek számára teremtenek életlehetőséget. Jellemző, hogy ugyancsak Újpesten a. báró Wölffner-féle bőrgyár 1925-ben hatalmas területeket mentesített, « kisajátítás dói, azon a címen, hagy munkásr I lakásokat fog építeni. Azóta tizenhét észtén- j dö leit el. de a bőrgyár vezérei ígéretüket j még mindig nnn váltották valóra. Az nj~ I pesh városvi'Tclőség most erre is felhívja a kormány figyelmét és gondoskodik űrről, hogy e~ a terület valói1 n a Szociális célokat szolgálja. Szilagyi Olivér képviselő azzal je- Î jezi be figyelemreméltó cikket, hogy Erdély­ben is nagyon könnyű megszervezni ezeket a társadalmi mozgalmakat, esak éppen aka­raterő és közösségi öntudat kell hozzá. BESZTERCE u bécsi donié« óta országié sziink egyik legfontosabb kozigazgaUisi köz - pontja. A besztercei városveze’.öség mo’l olyan újításokra határozta cl magát, :unr lyek .! jelenlegi helyzetűek mindenben meg­felelnek. Sok punasz hangzott el, hogy az állami tisztviselők nem tudnak megfelelő la~ kashoz jutni. A besz:ércéi városvezetőség most ugv gondoskodik tisztviselői lakások­ról. hogy a város tulajdonát képező ..Cent rál” szállodát kórházzá, alakítja át. Az egé-z épületet a tisztviselők rendelkezésére bo­csátja és igy a besztercei állatni liszlviselők egyrésze olcsó és kényelmes lakáshoz jut. Az is régi kívánsága a beszterceieknek, hogy a városnak strandfürdőt építsenek. A beszter­cei vérosvezetőség most háromszázáéi pen­gős beruházással gyönyörű partfürdőt és sportpályát épét, amely teljesen megfelel a modern idők követelményeinek. Ezzel, nem' < sak a besztercei közönség kiv ineáma'u tk tesz eleget, hanem a város idegenforgalmát is természeisxerüeu növeli. A IUZELGÉS ÉS IIAJBÓKOLÁS nem tartozik a prerinces magyar em­ber tulajdonságai közé. Szomorú el- ferdülése közéletünknek, hogy még mindig akadnak olyan emberek, akik építő munka helyett hajlongó „uram-bátyámozással“ és kérlek alázatosan, kegyelmes uram“ hódoló émelygősségével szeretnének ka má­ért csinálni. Nagy szövetségeseink oldalán uj Európa alapjait akarjuk megvetni. Éhben az uj világban nincs helye a rangkórságnak, a cí­mek. haj hás zásának és a megalkuvó alázatnak. Egészséges munkái csak akkor lehet végezni, ha a hivatalve- ! zeiőkuek nem szolgai lelkivilágra berendezkedet alantasai, hanem ön­tudatos munkatársai vannak. Er­délyben a kisebbségi sors olyan egy­séget teremtett a magyarság között, amely a hízelgést, és hajbókolást ele­ve kizárta Vezetőink a fcúszabailu- lax után it- minden alkalmat icdhasz- jialtok ennek a testvéri szellemnek megőrzésére. Örülünk, hogy a na­pokban egyik felelős kormányténye­ző hivatalosan is szigorúan megbé­lyegezte a- hízelgés és kétkönyökkel való tőid été« 1 évi téz lett lovagjait. Teljes sikere azonban csak akkor le­het címeik az erkölcsi megtisztulást hirdető folyamatnak, ha a közélet vezetői mindenütt a legélesebb me­revséggel elhárítják a hízelgők újra és újra meginduló rohamait. Szol­gaiéi kék mindig akadnak. Es sajnos, az emberi hiúság gyengeségéi sok­szor a legjózanabb itélőképességü vezetőkben is elnémítják a csúszó­mászó alázat iránti őszt ön széni un­dort. Helyes tehát a kormányténye­zőnek az a megállapítása, hogy: „Akit isorsa vezetésre rendelt, nem engedhet a hízelgésnek és bókolás­nak, nem tehet engedményt a nép­szerűségért! Nem szolgákra, hanem munkatársakra van szükség“ Ezt az elvet érvényesíteni kell a magyar ólet minden megnyilatkozá­sában. Társadalmi mozgalmat kell indítani, amelynek biztos sikere lesz, ha élére maguk a közéleti vezetők iillanak, akik a hízelgők és alúzatos- Éodók ostromát a legkönnyebben el­némíthat,iák. A hízelgés és haj bóko­lás helyett ismerjük el a jól végzett munka érdemeit és a jövendőnket ne összeköttetésekre, hanem eredmé­nyekre igyekezzünk felépíteni. NAGYBÁNYAA is panaszkodnak a bér­kocsisok zsarolása és a drága piaci áruk miatt. A nagybányai közönség éppen tigy, mint a kolozsvári, a bérkocsisok me gr end~ szabályozáséit sürgeti. Szávát eszik, hogy a nagylányai bérkocsisok egészen rövid utakért 2—4 pengős összegeket követelnek. A nagybányai piaci árakra elrettentő példa- l.int hozzák fel. hogy a bányavárosban ‘r>z ujburgonya kilója 1.40—1.50 pengőire kerül. Talán az egész országban itt adják a legdrá­gábban a burgonyát, ahol a munkáscsaládnk fvtáplálékát képezi. A nagybányai közönség reméli, hogy az uj polgármester ezekben a kérdésekben is erélyes kézzel rendet teremt. .1 polgúi mester eddigi működése akiit már négyen sok sérelmet orvosolt, mozgalmat in­dított a kereskedelem árjásitasa érdekében, rendbchüZaUa az elhanyagolt utakat és utasí­tást adott a város parkírozására. Remélik, hogy ez Oz egészséges szellem a lelkiismeret­len zsarolók munkáját is megakadályozza, ami a nagybányaiak számára halaszthatatlan kérdést jelent. KOLOZSVÁR, július 7. Â kolozs! sósfür­dővel kapcsolatban az Ellenzék legutóbbi számában a közlekedés megjavítására tet­tünk javaslatot. Rámutattunk, arra, hogy a jelenlegi autobuszösszeköttelés nem felel meg a közönség kívánalma inak ég a fürdő látogatotlságát is károsan, befolyásolja.. Azt ' javasoltuk, hogy a nyári szezonra szüntes­sék meg n Kolozsvár és Koloze között köz­lekedő aulobuszjáratot. Sokkal egészsége­sebb lenne, ha a forgalmat sürüjáratu für- dővenatofc bonyolítanák le, az autóbuszok I pedig a koioz&fcami állomásról szállítanák a J közönséget a fürdőtefepre. A koloz&i fürdő- í zés ügye a- város egész közönségét foglal- j koztatja, amit az alábbi panaszos levél is bizonyát, amely cikkünkkel kapcsolatban érkezett szerkesztőségünkbe: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Az egész kolozsvári közönség régóta vár­ja, hogy rendes közlekedési, viszonyokat te­remtsenek Kolozsvár és Kolozs között. Nagy örömmel fogadtuk tehát az Ellenzék indít­ványát a forgalom helyen lebonyolítására — Írja « levél. — A mai nehéz viszonyok közöli a közönség legnagyobb részének nincs pénze a nyaralásra. Kolozs minden tekin­tetben megfelelne a kivánalmaknak, ha az illetékesek valamivei több gondiot fordíta­nának a közönség kívánalmainak teljesíté­sére. A közlekedés kérdésében ugyanazt , valljuk, mint az Ellenzék, sürü vonat jára­tokkal és a karai állomástól autóbuszon való közlekedéssel nagyszerűen biztosítani lehet a forgalmat. Vannak azonban más pana­szaink is. Annak dacára, hogy a vii'lnyvilá­git ást bevezették a fürdő szállodájába és vendéglőjébe: még sincs villany. A fürdő- vendégek érdeklődésére azt a választ adták, hogy a dinamók üzembehelyezésére kü­lönleges engedélyre van szükség. Ezt ez cn­Miért nines a kolemiiürdőtelepení A koi&zivári közönség a kolozti nyaraiéi magkönnyHéiái kéri gediélyt már kérelmezték is az illetékes hi­vatalos tényezőktől, de még nem. érkezett meg. A fürdővendégeknek addig esténként be kell érni a gyertyák és petróleumlám­pák fényévei. Kissé különösnek tartjuk, hogy ilyen bürokratikus akadályok miatt a für­dővendégek a kényelem legelemibb eszközét kénytelenek nélkülözni. Több gondot kellene a fürdő ■ vezetőségé­nek is fordítani a látogatottságra. Elismert igazság, hogy a propaganda a leghatásosabb fegyverek közé tartozik. Úgy látszik, Ko­tozs fürdőjének tulajdonosai azon az állás­ponton vannakK hogy a koiozsi sósviznek nem kell reklám. Legalábbis ezt bizonyítja- hogy bonyolult utánajárásra van szükség, ómig valaki megtudhatja, hogy mikor indul­nak Kolozsra autóbuszok, mikor jönnek vissza és mikor közlekednek a vonat járatok. Arra sincs gondja a fürdő vezetőségének, hogy a kolozskarai állomáson a közlekedés végleges rendezéséig szekerek vár jeli a für­dővendégeket. Olyan szempontok ezek, amelyek a nyil­vánosság elé kívánkoznak. Ezeken a bajo­kon könnyű segíteni és kérjük Szerkesztő Urat, hogy az Ellenzői,: hasábjain ezekre is hívja fel a figyelmet. Kolozsl fürdővendég. Az öngyújtó felgyújtotta a lakást. Bukarest­ről je’entik: Paraschi.va fővárosi lakosnő ben­zint töltött az öngyújtóba, majd kipróbálta, hogy ég-e. A szikrától a benzinnel lelocsolt öngyújtó lángralobbant és az asszony ijedtében az ágyra dobta azt. Az ágynemű is meggyul­ladt és hamarosan az égés?, lakást elborították a lángok. A tűzoltók egyórai munkával tudták csak a tüzet elfojtani. A kár több, mint fél­millió lej, mert a bútorokon kivül az asszony megtakarított 260 ezer lejnyi készpénze is el­égett 1442 j ii 1 i ii K 7. ow-aarcríümjmípp. >vei m Húrom zsebkendő (Z) Egy közismert közéleti icrflo mondotta cl u minap a kővetkezőket: — lékeiébe kellett öltöznöm, hogy réezt vegyek egy ünnepségen. Az utolsó percben vettem észre, hogy vaLmurmnyí í<-héi zseb kendőm a mosásban vaut. Sebaj, majd ve­szek útközben, gondoltam és no\;i.*jdaJtam városnak. Délutáni kávémhoz nem szoktam zsidót enni, de támogatom a keresztény ke­reskedelmet ts nem vásárolok zsidónál. Ara / ... na de ez rögtön kiderül. Belépek tehát <i/ első „őskeresztény" üzletbe. Megfelelő vára­kozás után végre mód nyílik, hogy ineţr / ’aljak: Kérek három fehér zsebkendőt. — Nem szolgálhatunk. Rendben van — gondolom — nem oíyan könnyű manapság. Megyek a következő üz- letbe. — Kének három fehér zsebkendőt. — Nem szolgálhatunk kérem, mert mos1 jött meg az uj szállítmány és még nem von időnk az árát kikalkulálni. Talán tessék hol­nap jönni doktor ur. Nyugodt és megértő ember vagyok. Me­gyek a harmadik üzletbe. — Kérek három fehér zsebkendőt. — Kifogyott kérem és most nincs időnk n friss árut kicsomagolni. Talán tessék áteile» ben megpróbálni doktor or. Ejnye a nemjóját—- gondolom magamban és mit tegyek, megyek átellenbe .. a z ; duhoz. Öt perc múlva három fehér zsebkendő tulajdonosa voltam.. . hitelben, mert a zsidó sem kalkulálta még ki az árát. Hogy az Ellenzék milyen mértékben tá­mogatja a keresztény kereskedelmet, erről legutóbbi cikksorozatunk Is tesz némi tanú- bizonyságot, Hogy a zsidókkal hogyan ál­lunk... arra ieghivatottabban talán ők fe­lelhetnének. De mi nemcsak zsidómentes, ha-' nem jó keneskedelmet szeretnénk. A jó ke­reskedő pedig az, aki Jól szolgálja ki a ve­vőjét. Gyorsan, pontosan, olcsón és udvaria­san. Ne a csalásban legyen élelmes, hanem a kiszolgálásban. Nem kell ehhez hajbókolni.: Lehet attól a kereskedő igazán r,ur", vagy messzemenően udvarias. Sőt! És az udva­riasság ne csak szavakban nyilvánuljon meg nála. Mert ugyan mi történt volna a három em'itett keresztény kereskedővel, ha úgy mint a zsidó, szépen kicsomagolják a friss; árut és odaadnak bárom zsebkendőt az álta luk is igen iól ismert vevőnek azzal: „Kérem még nem kalkuláltuk ki az árát, ha legköze­lebb erre jár, majd szives lesz kifizetni." Sok hasonló históriát lehetne elmesélni. Ezúttal csak egyről emlékeznék meg, mint — sajnos — jellemzőről. Egy előkelő fővárosi étteremben egy vendég be akarta csukatat i az ablakot, mert huzatot érzett. A pincér vo­nakodott, hivatkozva keresztény főnöke, szi-i gora utasítására, amely szerint az ablaki nyitva tartandó. — Akkor kérem hívja a főnökét — mondja a vendég. A főnök megjelenik. Monokli, selyetnnyak- kendő, stb. Olyan arcot vág, mint Nagy Frigyes Ide­jén egy porosz gránátos kapitány és raccsol- va megszólal: .— X. Y. tartalékos huszártiszt vegyok. Ha az urnák valami kifogása van, rendelkezését® állok! A monokli vészesen villogott, de a vendég nem vesztette el sem bátorságát, sem n®- morát — örvendek a kitüntető szerencsének, — mondotta — kifogásom csak annyi van, hogy a huzattól íülszaggatást kapok. Ha rendelke­zésemre akar álíaiü, úgy7 kérem ... csukja be az ablakot. Hisszük, hogy a hasonló történetek lassan­ként a ,,Magyar anekdotakincs" lapjain fog nak porladozni és úgy gondolunk rájuk, mini „a régi idők" apró sutaságaira. De a mosta ni idők, nagy idők minden vonatkozásban és bennük kell, hogy kialakuljon és megerő­södjék a magyar kereskedő társadalom. Az n magyar kereskedő társadalom, amelynek fé­nyesebb és magyarabb hagyományai van­nak a lateiner osztálynál, ami úgy látszik még mindig egyértelmű szemünkben az „ur‘ fogalmával. A sokat vitatott és siratott „tár­sadalmi válaszfal" pedig a lateiner és rém lateiner osztály között csak akkor omli'» végképpen le, ha keresztény kereskedőink kivétel nélkül jó kereskedők lesznek. Isten­nek hála igazán sokan vannak közöttük ma olyanok, akikről a többiek és a világ bármc lyik kereskedőte példát vehet. Csak adja nak zsebkendőt a vevőnek cs ne akarják provokálni a vendéget, ha az valamit kifo­gásol. DIÁKOK NYÁRI MUNKÁJA AZ ER DÉL AT SZÖVETKEZETEKNÉL. Az erdőn szövetkezeti hálózat már az elmúlt évben rendezett tanfolyamét Marosvásárhelyen székely ifjúság arímára, a keresikedeha élet magyarabbá?étele érdekében. Ezt a munkát az idén is folytatja. Eddig már 21 kertészeti főiskolai hallgató kezdte meg a munkát a havasi gyümölcsszedő és feldol­gozótelepeken. Mellettük 12 marosvásórhelyi kereskedelmi iskolás a telepek 'igazgatásai, a ko’ozsvári közgazdasági egyetem három hallgatója pedig a központban végz.i a ha­vasi gvümölcssvüitési munkák ellenőrzését

Next

/
Oldalképek
Tartalom