Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-04 / 149. szám
ELLENZÉK 1 9 { 2 j n í i u K * Signor ManciniKalofaszegen Mamijuk signor Mnncininek (a liánén ti Italul Önökének jóinkéira, és <rz Olasz fiánk ok Egyesített MatiszHkai IliraUtlér ‘útik főnöke), hogy KaloUtszegre rasái- non kell menni, amikor az emiterek I:t~ jönnél: a templomból s olyanok, mint ti óikra kell tarka virágok. Azt kell ívfény- képezni. ' Azt válaszolja, hogy neki vttitárnap már litukipisten kell lennie, meri nem kedtr ,telesből utazik, hanem tanulmányukon van s nem egészen azt teheti, amit akar. j Ez az egy nap Kolozsváron s az az egy ! mip Kalo tószegén, nuir nincs is benn a programban. Tófűit menjünk csak szombaton. Óvatos gépkocsivezetőnk van s olyan lassan megyünk, mintha szétnéznénk. Annál jobb, tovább látjuk ezt a tfrága iid&zötil erdélyi júniust. Tetszik vendégünknek is a táj. pasztellképhez hasonlítja. Mondja, hogy most van dőször Magyarországon, látta egész Európát, de ami itt van, egeszen különös és csodálatos. Szavamra, nem udvariasság — mosolyog ■■—. Erdély a legszebb földek egyi- ke. amit valaha láttam, lilája, hogy vagyok re! (9 Visszrrrügyöm ide. még el sem mentem és máris tudom, hogy vissza szeretnék majd jönni. Más is tetszett, de nem igy. Rendkívüli a Hortobágy, élmény. De ha az ember egyszer látta, hát — látta és nem érzi azt a nosztalgiát. anul Erdély vagy u budapesti Dunapart iránt... Lelkes, fiatalember ez a signor Mancim. Csak R (imában IÍremnek ilyen Iád sejti emberek. Mintha résére/ faragták volna arcvonásai. homlokából egyenesen szökken római orra. Nézem, hogy mi olyan különös rajta? Persze a divatos napszemüveg. Az ilyen tiszta típusú rómait inkább 11 tudom képzefni harci szekéren, mint bérgépkocsiban és napszemüveggel ! olyan anakronizmus ez az arcéi, mintha j lógás római védené igy a szemét. Minden községnek a nevét kérdezi, mindent ész- ; revesz. mindenre felfigyel. Körösfön ki- j szádunk. Üres a falu. Mindenki a mezőn i van. ■ . — Mondtam, hogy ne jöjjünk szombaton — mondja lUifőrsünk. —r Akkor szeretik menni valahova, mikor más nem megy — feleli. A tiszt elet es urék Hányádon van tutit. Ht van a tisztelet es ur hishuga, aki házi- j ipari előadó Kolozsvárott, de annak dolga von. Velünk jön mégis egy darabig. Eszembe jut Kati, hozzá keRene elvinnem. signor Mcmcinit. Ott láthatna szép tiszta szobái", hímzést. biztosan felvennék kedvéért a: ünneplő köntöst is. .'Imini töröm a fejem., el emberül egy sár- gabajuszu, huncutképU öregember, kalapját billenti. — Agnjorn Isten, nem ismer meg a kisasszony? I Pistiket bácsi — kiáltok fel örömömben. hogy éppen a Kati apját liczta elénk a jó sors. Délre jár. kaszálni volt Péntek Isi vári Pístika. Így far iák megkülönböztetésül. mert vari rajta kívül még vagy , három-négy Péntek István a faluban. — Emlékszik rám? — kérdezem, pedig látom, hogy emlékszik. —, itt semmi sem szomorú, meg a tenuíő sem az. ügylát.szil:. a temetőnek nincs olyan kultusza, mini nálunk. Ml nem égnék mécsesek, nincs az a temetői korhadt sírkereszt es fonnyadó rnágszng. Egyetlen hatalmas virágosmrzö, ahol pillangók repdesnek s ahol tisztán érzi az ; ein bér, mail terünk vissza az elet illan a , természethez... Visszamegyünk a házak közé. Azt mondja a tiszteletes ur húga: I — Bemegyünk liazsnéhhoz? Ölt a leggazdagabbak a faluban, nekik van u leg- cifrálát otthonuk. Signor Mancini, a maga útjait járó signor Mancini azt feleli: — Ne menjünk a leggazdagabb házba. Menjünk egy olyan házba, ami olyan, mint a lobbi, bemegyünk hót Péntekekhez. Itthon vonnak valamennyi in. A gazda, Kati. a j háziasszony, Erzsi, a szép, sokat fény kő- j pezeti l:islány, a bátyja, meg l*tsli/:a bácsi. Van itt egy öreg néni is a szomszéd- j bői, fogatlan szájú, nagyothalló). Folyton kérdezgeti. I:il: vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk. Mondjuk neki, hogy mi Kolozsvárról, ez az idegen ur meg egyenesen Rómából. — .SzenI Isten - csapja össze a ke- j zét —. ükkor ez tán látta magút a római j pápái is?.,. Előbb az juh aron nézünk körül. Két- ; napos, csikós kismalacok tannal:, meg kiscsirkék, Mondja a kedvig, melegszívű Kati, hogy épp most lett százesztendős n gémeskut jak. — Száz érc merii jót: ebből a vizet - - magyarázza Pistike signor Mancimnek. Most a tiszta szobáim megyünk-. Erzsi- j he már tudja a mórest. ugrik a tulipántos ! ládához s ruháit magához szorítva, nicg\ ki szemérmesen átöltözni. De megy vele Pistiim is. aki az idegen tiszteletiére felveszi szép lerakott vasárnapi gatyáját, ki- varrott bőrmellényét. 1 Mindent kellően megcsodálunk: a mennyezetig vetett ágyat, ((melyben sen- j ki sem alszik s amelyen t endégünk nem ; győz csodálkozni. Tálaleat, kancsóka/, tór nyárokat, szitun, faragott bútorokat. kis dobozokat, téli, otthoni munka niüt észter triókéi. Aztán siet Kati a másik szoba- j ka. hozza kincseit. Mint drűgagyöngyöt, j úgy szórja elénk a sok. remek írásos mániát, kéket, pirost « nz áttört fehér kalotaszegi hímzést: a madaras, poharas mintát. mindazt, amit Kalotaszeg ősidőktől j fogva alkot, hímez, díszít, istenáldotta | művészi ösztönéből. — Meraviglioso — mondja signor Mancini. —Mii mond? — kérdi Pistika. — Azt, hogy csudálatos. — Sokat érlek a beszédjiből — bólint j Pistika bácsi s huzogálja szép ősz bajuszát. — vő tani én is az olasz fronten, ott ragadt rám valami. Mondja meg neki a kisasszony, hogy bejártam én Ferenc Jóska valamennyi városát, vibigWott ember vagyok én... Megmondom. Katinak pedig azt kell mondanom, hogy signor Mancini valami navy on-a a győri szépei akar hazai inni Rámába az édesanyjának. Mutassa hát meg a !legszebb hímzését, amije van. Coniíokazik, belep inti, aztán u tulipános láda legméilyériU elővesz egy tizeid kétszemélyes csodaszép, hatalmas, hímzett abroszt, bal rernckbeltészüll aszlak kigidövel. Öli mondja signor Mancini X nézi a békebeli vászon selymét, a mintái: egymásbajönödé) fenséges rajzi:!. Tán csal: nem adod el? rökö)i(födik meg Pistika sz' eddig akárhányon s akármennyiért kertel:, azl mondtad. nem eladó, őrizted, mint a szemed világai. — fléil most eladom — mondja Kati ,s‘ megmondja az úrért. Oly keveset mond, hogy az anyag is többe kerül, ha ügyön még lehet knjmi s nem számitju a szemet- vakító rengeteg munkát.. Vendégünk is mondja, hogy ennyi nz óira? Nem több-e? Nem szerelne senkit kihasználni. — Engem ugyan rvefn használ ki — mondja Kaié büszkén —, én varr!am, én adom cl, ha akarom ingyen is odaadom, mer az enyém. \ Jgye el Rómába s mondja meg, hogy Kalotaszegen vette. Hadd hozzon nekünk becsületet. Nézem ezt a keménifen dolgozó, kedves. bünké, rátarti Katit. — Megbánod, le Kati mondja (iz apja. Eri soha — vág vissza, aztán felénk fordul. Maid. ha fényképeztek, egyénéi: egy kis juhturót. meg egy kis bivaly- tejet. — ügy an. Kati próbálom lebeszélni —, hóbortu világban nem kell igy nflgij- hJkiisfiödui, Tudom. hog\ magúinak is /.evés van. Kévésnél: Levés — roll ja be —. *le én már a rdidégekct el nem engedem. — Jó. egy l:is In rőt még elfogadunk. De tejet igazéin ne adjanak. — \crn mi adjuk — szól bele Pistika bácsi, hátiéin a bihal. Signor Mancini künn fényképezi Erzsit. meg Pistiiül és hallgat. 1ztém Kuli behozta a tiszta, piroscsikós abroszra a jó sós juh hí rőt. Pistika bácsi rangoson kenyerei szel. ktncfrkinek jui egy villa, körit üljük az asztalt s Hízunk. Poharakba friss, hideg bivalylej jut aztán mindenkinél:. Meghatva mondja signor Mancini: ’— Ez a nap lesz az itlébi utam legszebb élmén pe és le.giutg} óbb tanulsága, Ha ifi, a nép között vagyok, értem és látom: ez az emberfajta csak örök lehet, csak nagy lehet, soha el. nem veszhet... f/Afordítjuk Péntekeknek, amit mond. bólintanak méltósággal, Tudják oh azt jót. Vidáman emeli tejes poharát a vendég s úgy mondja « bori vasnál szokásos kis olasz szót: [ — Cin, cin! — Mi a, hogy csín, csín? — kérdezik kórusbem, —Olyasmi, mint nálunk az ..ex“ —* feleljük. Mikor búcsúzunk. és hazaindulunk, mind kihisérneh a kapuba s Pistika bácsi utánim]: kiált: Kisasszony, mondja meg a talián urnák, hogy az o emlékezetére máiul fogra a kihalt Csín estnek fogjuk nevezni! MARTON LILI. TORVÉNUSZÉKI KARCOLATOK’ TAVASZI DAL ~ kínt hogyne — bólint — akkor járt mifélén l:. mikor a ruha ver sémi vóf, aktom itt l őlek fokán városink. Móricz 7si- | i-a is avval a nagy s z a lm ed: aüt piával. Az- menyi vide útónéi mindenfelé nz aián- dél,kalácsot, mer ö csak járt. kél', beszólt az emberekkel $ n hdturházha úgy olt. mintha közébünk való lett volna. Nagy bölcs ember az. 1 Igaz. 1 istika hoes’. Mast megnézzük ' fjjmV'rmnt. aztán elmegyünk magukhoz, lo? ‘ f Jó háf — feleli, mosolyog, elmegy. Mi pedig felkapaszkodunk a dombra. ■ gm ^.iik o templomot, amely nem v(V~ toznfl lovait} óta épp agy. mint sok száz j éve. csak éppen felavattál: benne n hősi ! ilţ ’ iáié emléktábláját. Signor Mancini '/ van ragadtatva, de nem a templomot fényképre: le. hanem a kis tisztelet es asz- s~onx sírját a teme lökért bén, a kopjafával. ' Innen a ţemelőbe megyünk. Nem le- meto c-. virágos na margarétával, vad- szegfiival. Erzsika-virággal, a síroknak nincs Árformája, sima a föld s mi sírokon lépünk végesrégig, hogy előírásaik a porladó kopjafái: feliratait. Különös — mondja signor Mancini ! — Utolsó ügy — Jelenti ki kis megkönnyebbüléssel a hangjában n tanácsol nők... — Utolsó ügy — mosolyognak felvillanyozol! an a lanácsbirák... — Igen. utolsó ügy — mondja erélyesen a vád képviselője. — Utolsó ügy — sóhajt a jegyző és kiegyenesíti az ölórás Írásban elgémberedett ujjait.... — Utolsó ügy — mondja az a:jtó mellett a teremőr és jobblábáaról ballábára helyezi testsúlyát... — Utolsó ügy — álmodozik a Sajtó képviselője és fóllábával már kiint érzi maga! a déli-napos utcán ,ahol üde, tavaszi szoknyákat lenget a szellő & a kávé- házak terraszán hullámos sör habja csurog a korsók fülért... — Bizony utolsó ügy ez — szorong a delikvensben a férfibátorság, amint elő- cihelődik a padok közül... Bizonytalan, tapogatózó léptekkel vánszorog a biró? emelvény elé. A nehéz, szó* -j ges bakancsok bizalmatlanul kopognak a szokatlan, parkettás alapon. Alig busz éven felüli emberke. Az úgynevezett ,.le" génytolU" még halvány sejtelmek képében sem jelentkezik duzzadt ajkai körül. Ruhája, kopott, .szinte rongyokba málló. A bakancs fölé húzott avult csizma- nadrág széléről cafatokban lóg a fehér szegozsinór. Oldaláról viharvert, repedezett birkabort a risznya lóg, amelyből előkandikál a kétnyüsfös kenyértnrtó. Az ütötfkopoli, repedezett tarisznyán még kivehető a harminc év előtti- sziiesmester művészi álmainak áikalolaszegi mintája virágh'rmzése, de a biborpno* tulipánnak már csak egy-két sziromlevélé látszik ki a négy-levelii lóhere bujazöld bajából. Nehézkesen döcög végig a termen s mi- I kor megáll az elnöki asztal előtt, halk ! nesz támad a terem legvégeben. egészen j hátul, a békebeli ingaóra a lat. amely vagy 25 év óta mutat már redületlcmil fél Jjf, a tisyyekei nézd!.. Jaj, a heijyeket nézd! De üdék, frissek, zöldek. S a remegés de finom, mely átjárja lelkemet. Jaj, a mezőket nézd! Hogy hajtunk, színesednek. Hogy ég, pirul az arcuk. S hogy fénylenek a füvek. Jaj, az erdőket nézd! a komor, vén fákat- Mint lány, bomlik mindahány S majd kiszakad szivein. Jaj, n felhőket nézd! Futnak íízve az égen. Fátyoluk leng a tájra. És aranyhajuk aűzzeii Mosolyuk lobban és I aranykacajuk tékozva L szórják a földön szét. Jaj, a felhőket nézd! ___________BART ALIS JÁNOS. 31-et. itgésfiUMi halk uesz. mini u Icgyzüui- mögé-. airM-lv hó-óld» dongó z.şurnmogâsâ- ba csap s nemsokára zúgó. -üvöltő hang' orkán Ic.vz belőle egy. az élet jogait követelő emln'rpalán.';). lázodó zugolódára. f iatal. «zinte gyerekded menyecske tartja karjaiban a szörnyűséges hangforrást s nagy igyekezettel próbálja maşzato« gumi- szopók) .segítségével a táplálkozás érzetét kelteni a hb/ékeiiy teremt mén > ben. 1 tleig'óráig -őkcTÜl a dolog - a jótékony időköz alkalmas arra, hogy az elnök szó" katlanul ^/eliil. szinte íityai hangon szóljon az előtte .-zurkoló vádlotthoz: — Na. jöjjön csak közelebb, fiain. Tudja-e, hogy mivel vádolják magát? .— Sejteném, kérem. — Kicsit sulyo> a vad. nehéz esztendők kinzó rabsága jár érte. De mondja elük. i hogyan történt a dolog? Hogyan i.- vete- iut dlietett ilyesmire? — Hát, Istenem, tavasz rolt. május volt, már hu?vét óta beszéltem Arukéval s ok kor már pünkösd közeledett.-- De ludja-e maga, hogy hány éves ez a maga Anikója? Tudom, meri a jövő héten lesz .tizennégy}. — Na látja! Hát: tavaly ilyenkor hány éves volf a lány? — Hál azt már nem tudom, de lehet, hogy tizenhárom. — Nem lehet, luinem igenis tizenhárom. azaz. hogy májusban, naég nem is volt tizenhárom. — Hát kérem, én azt lüttem, hogy racevan tizenhat is. Aztán olyan, uszonyos volt a formája, gondoltam, nem követek el hunt vele. Minálunk ez a szokás járja, kérem szépen. — Hát az látszik, hogy most csakugyan nagyon asszonyos a formája, de rno^t «dt is van az asszonviságn öthónapos bizonyt* téka a karjaiban. — igenei, kéremszéjten — feleli szem' lesütve- a fiatal emberjelöH és sunyi oldal- pillantást vet maga mögé, ahol szemérmes kzemrelvegtetessed pironkodik a szerelem gyümölcsének terebélyesedő termő- fája, — Szóval maguknál románoknál ex a divat járja? Hát asrt ludja-e, amim: már élőbb is említettem, hogy ezért a tömlöc sötét fenekére kerülhet? Egyetlen mentség, ha a két-háromévi fegy ház lielyelt önkéntesen választja az etetiogyfiglanág : tarló rabságot, ahol viszomt szive választót tja lehet a porkolábja. — Igenis, kérem, mert hogy, itítVr meg is van a dolog. A jegyző ur megcsinálta a kérvényt s- tegnapelőtt megjött rá •» miniszter űrtől a felelet. Tegnap már össze .is adott bennünket a jegyző ur, — Hát akkor ezzel rendben is volnánk — mosolyog az elnök — itt már nem sok tennivalónk akad. Azaz az ügyész urnák van-e valami indítványa?-— Van, azaz hogy: nincs. Elejtem a vadait Menjenek haza. Éljenek boldogul. — Igenis, kéremszépeu, köszönőmalás* San. Cammogó léptekkel igyekszik kijutni n tárgyalóterem fojtó légköréből s a folyosón nagyot szippant, a nyitóit ablakon beözönlő hársfaillatból. — Nehéz volt egy kicsit — mondjn még mindig dadogva a félelemtől —. nem hittem volna, hogy ilyen könnyen elen^edjenßk^ In, kJ /
