Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-28 / 169. szám

r. L L t N Z fi K Lesz-a ütássik frai? Tények és h reszelések ai angolszász—szovjet szövetsíg klríüil l'gy semleges, bár érzelmileg az ango':szá* ' - okhoz hu ró lap, a Basler National-Zeitung, •> minap találóan jegyezte meg vezércikké "On, hogy a nemzetközi politika különös tü­neményt váltott ki. Mig azelőtt a politikai uiegháboru" mindig olyan időszakokra esett, amikor a nagy katonai események szünetol­tok amikor tehát természetszerűleg az volt a legérdekesebb kérdés, hogy mi követke­zik. addig most a legnagyobb harctéri esemé­nyekkel párhuzamosan folyik az ideghaboru, még pedig a második íront kérdése körül. A svájci lap vezércikkéből egyébként szinte mulatságos módon tűnik ki, hogy a pol’tikai tájékozottság ma korántsem a semlegesek ki­váltsága. A cikkíró elmondja, hogy Bázel­ben a legnagyszerűbben informált emberek hogyan ostromolják egymást kérdésekkel, anélkül, hogy bármi érdemlegeset tudnának egymással közölni. Senki sem tudja, hogy lesz-e hát hamarosan második front,- a saját­ságos csak az, hogy mégis mindenki féltés?.): van valami titok e kérdés körül, lehetne a kérdésre válaszolni, csak meg kellene találni a jó hírforrást. A cikk azt mondia, hogv második front természetesen lesz, de senki sem tudhatja, hogy mikor. Mintha bizony nem éppen az a lenne a kérdés, hogy mosta- nában-e, vagy pedig a bizonytalan távolabbi ".vőben. Közben kissé burkoltan arra céloz a cikkíró, hogy a második front kérdésének folytonos ieszegetése nem használ «1/ oigol szászok ügyének; lehet, hogy' eredeti) g politikai okokból ők maguk dobták ezt a jelszót a kiztudatba, most azonban úgy 1 t a dolog, mintha törököt fogtuk volna vele; a Szovjet, amelynek szerinte nem is annyira veszedelmes a helyzete, mint ahogyan Moszkva mondja, lelkapta a jelszót s a ten­gely gúnyolja az angolszászokat azért, mert folyton csak beszélnek a második frontról, de lám, nem tudják megcsinálni; lehetséges, jegyzi meg kissé komoran a svájci újságíró, hogy az angolszászok kénytelen-kelletlen ko­rábban fognak cselekedni, mint előnyös volna számukra. Nem óhajtunk azzal dicsekedni, hogy több titkos információval rendelkezünk, mint amnenyi Bázelben kapható, sőt határozottan a/, a benyomásunk, hogy az idézett cikkíró politikai szempontjai Uilmonnek azon, ami írásának betüszerint vett értelméből kitűnik. Mégis azt hisszük, hogy a 6okat vitatott kér­désnek vannak olyan alapjai, amelyek egé­szen egyszerűen józan megfontolással t;sz- tázhatók s amihez ez nem elég. annak elbí­rálására többek között éppen olyan megnyi­latkozások, mint a Basler National-Zeitungé, nyújtanak némi támpontot. ó.,\/ponloRÍt ja katonai ■ . poli* 1 kai Iá italozásait Hogy milyen nclu'z.v. g< í.kel 1 clj ma unnak a hadászatnak j lolujilásj, amellyel az antant utiiiakideje.i megnyerte a hábmut, azt ineg- mutatta mar Franciaország példája. Francia- ország gyors összeomlásának kétségkívül több, mint egy ok i volt. Tény azonban, hogy í run- (íiaország nem vállalkozott arra a szerepre, "mit most a Szovjetunió Játszik: hogy óiiási területen leldult hadszínterévé váljék a há­ború legfőbb ütközeteinek, a nép legtöbb megpróbáltatásának. Mihelyt a németeknek sikerült az, ami 1914-ben kudarcot vallott: Pa­ris vonalának elérése és. tulbaladása, a hábo­1 ft 4 1 f • 11 • S 2 »ul folytatni kívánó kormány megbukó'' nyeregbe jutottak a legyvoiszünct híve, i.u: ■ ezt nem art megjegyezni nemzetközi jo;, szempontból makulátlan volt annak at. egyez menynek az érvénye, amely megtiltotta a kü lön fegyverszünetei és a különbekét. Mólóin v londoni (■<-, washingtoni megálbipod/o.aiban a Szovjet nemcsak erre kötelezte rr. g.V, hanem kikötéssel is élt, növekedő fegyver-i/állitásr 1 é-. tehermentesítő arcvonal lét(-;jtésér • kapott Ígéretet mág erre az esztendőre, • szövet- cégesek közös ügyéért a Szovjet mindenesetre máris több áldozatot hozott, mint Franciaor szag a múlt háborúban. TohruMól Timosenkóig fintíbsti az angolszászoknak igazuk vau Alapigazságként kiindulhatunk abból, bogy J egyben igaza van a világháborús antant mai utódjának: bármennyire is kárára változott a helyezet azáltal, hogy' Japán és Olaszország nem az ő oldalán áll, mint 1914—18-ban, hanem ellenfeleinek táoorát gyarapítja, döntő ellenfele ma is Németország; ha tehát nem akarja kinyilatkoztatni, hogy ügyét veszettnek tekinti, akkor az európai tengely, nevezetesen a német birodalom katonai hatalma ellen kell összpontosítani erejét. Reménye sem lehet a győzelemre, ha nem tud diadalmaskodni Né­metország felett. Semmi okunk tagadni, hogy helyes az az angolszász felismerés is, amely szerint kato­nai tétlenséggel, puszta gazdasági zárlattal vagy' akár nagyszabású légitámadásokkal eleve lehetetlen térdre kényszeríteni a ten­gelyt. Sőt a lényegében védekező hadviseés sem elég: előbb-utóbb hadászati értelemben vett támadásba kell átmenniők s e támadás­nak katonai vereséget kell mérnie a német haderőre — másképpen elméletig sem nyer­hetik meg a háborút. Ebből a szempontból tehát a tengely ellenfeleinek feladata ugyanaz, mint a mnlt háborúban, csak a feladat vég­rehajtása vált sokkal nehezebbé, nevezetesen Franciaország kiesése és Japán hadbalépése óta. Tudjuk, hogy 1914—18-ban hogyan o'dotta meg az antant ezt a feladatot, amely már ak­kor sem volt könnyű, hogyan jutott el végül a győzelemhez, amelyet igy is csak „orrhosz- szal” nyert el, miután anyagi erejének gyara­podásával csaknem párhuzamosan haladt po­litikai állóképességének romlása. A győzelem előfeltétele az volt, hogy' a szakadatlan defen­zívával egyidőben megfelelő offenzív erőt tud­jon felépíteni, amely aztán végül támadásba lendülhetett. Tudjuk azt is, hogy abban a köz­bülső időszakban, amikor az anthnt defen­zívája még mindegyre kiújuló nehézségekkel küzdött, de az offenzív tartalékerő még nem volt készen, mennyi civakodás támadt az an­tant táborában: hány szorongatott tábornok követelt erősítést a lassan kiépülő központi tartalékból s milyen nehéz volt néha a köz­ponti hadvezetőség dolga, amikor, nem akar­ván kiadni kezéből a háború egyetlen igazi ütőkártyáját, mégis ridegen elutasított min­den segélykérést. Ez talán a legnehezebb ideg­próba az alsóbb vezérkarok számára, kisebb ütközetekben is: mérlegelni tudni a tűzben álló tisztek segélykéréseit, gazdálkodni az erőkkel. Erről van szó most is, ebből á1! a második front problémája? Csak részben. E'lekiutve az erőviszonyok módosulásaitól, más különbsé- gek is vannak a múlt és -1 mostani háború között. A fő különbség alighanem Oroszország szeTepe. Nyilvánvaló tehát, hogy az angolszászok­nak. saját u lékükben meg kell kísérelniük a második űrt vonal kialakítását, még pedig ha­marosan. Minthogy a dolog célja az összes érdekeltek egyező fogalmazása szerinf a teher­mentesítés, fogalmilag világos, hogy a célt akkor is elérhetik, ha vereséget szenvedne]:, fellőve, hogy erőfeszit -sük elég nagy ahhoz, hogy tetemes német erőket elvonjon a szovet- írontról. Ha meggondoljuk azonban, hogy Né­metország nyilván nem hagyta őrizetlenül az európai szárazföld nyugati részét, sőt nem ti­tok, hogy komoly erődítményeket létesített a tengerparton s ha ehhez. hozzávesszük, hogy minden hadat viselő hatalomnak jelentős központi tartalékja van, akkor nyilvánvaló, hogy az angolszász második frontot nem lehet csekély erőkkel megkísérelni. Mig azonban a kísérlet megtörténik, a többi fronton nem tétlenek a hadseregek. Észak- Afrikában a britek helyzete lényegesen rom­lott a Mo'íotov-paktum aláírása óla. Nyomban Tobruk cleşte után egyre több olyan hang hallatszott Londonba hogy a helyzet lénye­gesen megváltozott: fszak-Aírikát feltétlenül meg kell tartani s ezért jelentékeny erősíté­seket kell oda irányítani, akkor is, ha emiatt a második front késedelmet szenved, esetleg meg sem valósul már ebben az évben. Vts major — mondtak sokan, mentegetőzve, Angliában. Érdekes kísérőzene volt ebhez, hooy sem Churchill, sem Auchinlerk nem tu­dott magyarázatot acini Tobruk üléstéré Mi ucry tudjuk, hogy a megerősitett kikötő pvors elfoglalása Rcmmel uiszerü harcászatának volt tula’donitbotó, de akadtak, akiket nem elépitett ki a brit kapitulációnak ez a ma­gyarázata, s ezek a második front ellen irá­fi Szovtef, min! Franciaország pátléka Vegyük fel, hogy Franciaországot és Orosz­országot a legmagasabb hadászat szempontjá­ból helyettesíthetjük egymással. Akkor azt mondhatjuk, hogy 1917—18-niű tartunk; Orosz­ország (ma Franciaország) kiesett a szövet­ségesek gyűrűjéből, Franciaország (ma a Szovjetunió) tetemes része azonban még harc­ban áll. Alig hihető, hogy az antant meg­nyerhette volna 191&-ban a háborút, ha a n«neteknek sikerült volna Franciaországot is kikapcsoltok. Megnyerhetik-e ma az angol­szászok a háborút, ha a vörös hadsereg lénye­gében kiesik? Hz az egyik kérdés, amit Wa­shingtonnak és Londonnak mérlegelnie kell. amikor „nagy haditervét" alakítgatja. De Franciaországot és a Szovietuniót nem is te­het tetszés szerint fel cserélgetni. Az 1914-től kezdve megszállt nyugateurópai területek gaz­Fatermelők, fakeres­kedők nem nélkülöz* hetik alábbi segéd­könyveket! Fás zsebkönyv 1942. (Fá^ok számár» szükséges összes tu dóival ókkal.) P 5.—^ Faonyagköböző (deszka, palló, léc, záriéc, épület- és faragóit fáról köbméterekben) ,, •§,<*»* Gömbjaköbözö. (Hosszúság 1—30.90 m. 10 cm-ként emelkedve, közép- áím. 11—100 cm. köbtart. kobráé’“ terekben) w „Ideál" gömLfvköböző. (Három ti­zedesre , hosszúság m. középát­mérő cm. köbtart. köbméterekben) „ 2.—* Köbméter köbö^o, füre&zeíc anyagra ,, 4.—» Novum liijböző. Minden té^ei fara- ' gott fát kőhöz, folyóméterárat és darubáiat számit - ,, 2.—* 7*obrfakölözS én darabárszámitő. Kitűnően h£*zn»lható. „ 2-—> Ka pb art ók aa ELLENZÉK KÖNYVESBOLTBAN fcíáry&s kir£!y-tir 9. Vidékre »taoivéttei ű aacosnai ázAütjuk, (laságilag nem jelenthetlek előnyt Németor­szág számára. Lehet-e ugyanezt mondani Ukrajnáról? Igaz, Ukrajna a múlt háború vé­gén is német megszállás alá került. De mos? Ukrajna már egy éve van német kézen s a mai antant „döntő offenziváia*' még meg sem indult, csapatai még nem állnak az európai szárazföld nyugati részén. Már pedig vagy ennek keltene megtörténnie, vagy pedig a Szovjetnek vissza kellene hair|'osan hódí­tania Ukrajnát, hogy az angolszászok — leg­alább Európában — a mult háborúból vett hasonlatok szerint rendezkedhessenek hada- szatilag. Természetesen ekkor még mindig lé­nyegesen rosszabb lenne a helyzetük azáltal, hogy Olaszország nem az ő oldalukon áll és nem köt le hatalmas ..központi” erőket az alpesi határon, s hnnv a mai antantnak bal­káni fronttá egyáltalában ninscen, ha csak nem tekintjük annak a szerbiai bandaharcok hadszínterét. Azért sem lehet • Franciaországot felcserélni Oroszországgal, mert azt a szárazföldi frontot, amely 1918-ban állt Európában, az angolszá­szok a csatornán át aránylag könnyűszerrel elérhették utánpótlásukkal és kiegészítésükkel, most pedig az a választásuk, hogy vagy ret­tentő hosszú hajóutat tesznek az Északi Jeges­tengeren, a Perzsa-öblön vagy a Csendes- óceánon át a szövetségesnek szánt hadi­anyaggal, vagy pedig — legalább a kiegészítő emberanyagokat illetően — ragaszkodnak a rövidebb hajóuthoz, de akkor előbb harcban ki kell kényszeriteniök a partraszállást. Szembetűnő különbség végül az, hogy a múlt ^boru vége felé a három ténylegesen küzdő antant-hatalom lényegében közös főparancs­nokság alatt állt, ami nagyon megkönnyítette ö hadászati tervezést, ezt az előnyt pedig ma csak akkor érhetnék eU ha vagy' Sztálinra bíznák a háború enesz katonai vezetését vapv pedig * Szövőit alávetné magát valami angol­szász tábornok parancsainak. Az egyiket ép oly nehéz elképzelni, mint a másikat. S miért? Azért, mert ma is. ugv mint a mult háborúban, mind a két fél koalíciós háborút vív ugyan, aminek amugyis vannak hátrányai, de éppen az antant utóda politikailag sokkal kevésbé egységes, mint a tengely tábora. Ez akkor is áll, ha feltesszük, hogy Moszkva, leg. alább is az angolszászokkal szemben, egyelőre elásta a világterradalom csatabárdját és a szovjetország állami erejéhek megóvására nyúló brit megszólalásokat nem következ­ménynek, hanem oknak tekintették. Tény, hogy — amint láttuk — a Basler National- Zeitung most, jüiius végén még elképzelhe­tőnek tart „elsietett" európai brit akciót; tény, hogy arra céloz, a Szovjet katonai hei - zote jobb, mint Moszkvában mondják. í ' ■ " már olyan feltevés is, amely politikai párti 1- zamot keres Te.bruk ' feladása és Timosfako \isszavonulásu között. lény továbbá, !.> hivatalos szovjet részről állandóan sürgetik a rnásdik frontot, holott azt gondolhatná az era- ber, hogy ez merőben felesleges, ha egy«z-r már megállapodtak. Lehetséges, hogy mindez szándékosan te ■!- tett zűrzavar, ideghaboru, amelyet Lond .n és Moszkva együttesen szit azért, hogy bizo'-- ta’ansáoban tartsa ellenfelét; noha nehéz el­képzelni, hogy Berlin ennek hatása alatt h >r- melv irányban Is módosítaná katonai intéz­kedéseit. Lehetséges továbbá, hogy' van ugyan valami szándékolt azoknak a hiresz'e- léseknek az eltejedésében, amelyek szerint nem lesz második front, a szándék azonb n ez, hogy a brit közönség ellenkezését vál'sa ki. hogv aztán az uj frontot s az azzal jár> áldozatokat egyenest a saját kívánságának tu­lajdonítsa. A brit demokrácia mechanizmusé­tól ilyen folyamatok nem idegenek. Lehetséges azonban az is, hogy' a második front kérdése körül támadt vita, legalább is részben. z anoolszász—szovjet viszonylat újabb tüzpró- bája: mert még. ha a szovjet kormány most kizárólag államának érdekeit tekinti is, ez az állam még a britek szemében sem egyszerűen olvan, mint a többi, s nem meglepő, ha a 1 :- 7almatlansáo a Molotov-paktum szerződő fe­lei között időnként még mindig ki-ki tör. fi tartalék problémája De hogyan egyeztethető ez össze azzal a feltevésünkkel hogy' az angolszászok minden nehézség ellenére háborús szükségből mégis meg fogják kísérelni a második front létesí­tését? Talán az angolszászok abban a Íriszem­ben tették Ígéretüket, hogy a hajózási szem­pontból aránylag legkevésbé igényes európai partszakasz valamelyik pontján tartósan meg­vethetik lábukat, hogy tehát nem puszta te­hermentesítést tudnak vég-ehaiani, hanem vég­legesen támadásba lendüljenek. Ne felejtsük el, hogv ma az angolszász táborban Amerika a hangadó, ez az orszáe pedig hailamos az önbecsülés igen magas fokára. Amerikát szon- k Ívül Észak-Afrika természetszerűleg sokkal kevésbé izgatja, mint Angliát: ez megmagya­rázhatná, hogy az Egyesült-Államokban Tobruk eleste után is kevesebb hano hallatszott a- második front ellen, mint Angliában. Ha mégis mind a két angolszász hatalomnál valóban fel­merült bizonyos aggodalmaskodâî». ez onnan eredhetett, hogv terveikkel ellenkezel! a puszta tehermentesítés, amely elsősorban mégis csak a Szovjetnek használ, viszont saját ne­hezen felépített központi tartalékukat veszé­lyezteti. Ami pedig a szovje’frcntot illeö, angol­szász részről nyilván arra számítottak, hogy az a nyáron valószínűleg megmerevedik, s ha lesznek szovjet sikerek, azok nem ejthetnek olyan méreteket, hogy amiatt őket fenye­gesse a tulszárnvalás vészéivé. A nemet elő­renyomulás azonban, a jelek szerint, felborí­totta e számításokat. S most nézzünk szemébe annak a híreszteléseknek, hogv a Szovjet szándékosan vonul vissza, mert ki akarja ug­rasztani a bokorból az angolszász nyulat. Abban az értelemben, hogy Timosenko olyan területet is felad, amit védeni tudna, ez nyil­vánvaló képtelenség. Legfeljebb arra gondol­hatunk. hogy Sztálin is kíméli a központi tartalékát, ami viszont katonai szempontból teljességgel magától értetődő, mert hiszen, ha ezt elveszti, nem hogy offenzivára nem gon­dolhat soha, hanem talán még az Ural-vona- ’at sem tudia tartani; holott számos, illetéke- helyről származó német megny'ilatkozás bi?o- nvitia. hoey Németország nem is óhaitia Vte- divosztokia erőszakolni a? e’őrenvomulást. h - nem csupán Európa előteréből akarja kiü?e: a bolsevizmust; ugv. ho°v a Szovjetnek a je­lenlegi hadszíntér közelében kell meaállnia * sarat, ba nem akarla, hogv állami léte belát­ható ’dóré jelentéktelenségbe sülvedien. A Maovar KVrfonai Szemle egyik cikkíróin :s említette néldául, hogy Timosenko charkovt offenzivájához nem tudta megkapni Sztálintól a központi tartalék egves részeit, s a minap Is a"* jelentette egy német laptudósitó. hogv illetékes német katonai helyen nem óhajtják feszegetni az egyesek által már felvetett kér­dést, vannak-e méo komoly szoviet tartaté Vole Ha van vita Moszkva és az angolszászok között ez alighanem a tartalék feláldozására vonatkozik. Uov tűnik azonban, hogy ez nem érinti a második front létesítését, hanem csrA méreteit és pontos idejét Már emlitettük. hogv a tenoelvhatalmak k-- fonal terveit mindé? nem befolyásolia. BeU-tí és Róma kétségkívül felkészült minden esh'' tőségre. A szovjetfronton gvors döntést k*- 'ps. ami pedig a leendő nvugati hadszinte-'t illeti, ve1eményét ilyenformán foglalja oss?e: Állunk elébe! v. e. Cipő• és ételmtszerfegy visszaélési leplezlek te Marosvásárhelyen Marosvásárhely, július (Az El­lenzék tudósítójától.) A marosváőár* helyi rendőrség nagyarányú cipő- és él el mis z e r j eg y -visszaélést le ple ze tt le. Egy magántisztviselő, miközben az egyik fodrásznál a hajat vágatta, elmesélte a várakozóknak, hogy tud cipőjegyet szerezni. Egy magasran- gu csendőrtiszt, aki szintén hallotta a beszélgetést, vizsgálatot indított az ügyben és meglepő adatok kerül­tek napvilágra. Megálliapitótták, hogy a városnál kisegítő szellemi mun­kásként alkalmazott szellemi szük­ségmunkások törvénytelen módon cipő- és élelmiszerjegyet adnak ki, nemcsak a város lakóinak, hanem vidékről jövő embereknek is. A rend­őrség kihallgatta az alkalmazottakat és átkutatta munkahelyüket. A vizs­gálat során nagymennyiségű cipö- és 'élelmiszerjegy került elő. Szombaton délelőtt a városi köz- élelmezési ügyosztály vezetőjét érte­sítette az ügyészség, hogy az egyik gyanúsított nőt azonnal küldje át a kapitányságra. Mikor az ügyosztály ■vezetője közölte alkalmazottjával, hogy a rendőrség hivatja, az elsa- padt és gyanúsan viselkedett. Az osztályvezető értesítette a rendőrsé­get és egy detektív azonnal a gyanú­sított nő lakására sietett. A lakásban, legnagyobb meglep? iésre, már ott taiálta a hölgyet, kályhájában hatalmas papirosomé égett. Amikor a hamut megvizsgálták. en állapították, hogy a terhelő bizon' - (okokat égette el. Az ügyben na: v- arányu nyomozás folyik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom