Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-23 / 165. szám

1 1H2 Jöiíüs 2t. ellenzék: fiz Ellenzék Iiaditudősitójának jelentése: I nap kelafi effenzi¥a megindulásának pillanatáról il szövetséges csapatok egy éra alatt áttörték az eresz hadállásokat Keleti front, 1942 junius 29, éjfél. Este. az eligazítás után tudtuk meg, hogy hajnalban megindul az elsöprő erejű általános támadás az orosz vonalak ellen. Feliéi egezitünk. Végre! Végre végeszakad a 6okhónapos állóharc jninden gyötrelmének, végre szárnyat kaphat az ősi magyar támadási kedv és szabadon ^udithatja súlyos pörölycsapásait minden ko­rok iegálnokabb és leggyalázatosabb .ellensé­gének: a vörös rémnek a fejére. A bolsevista kolosszus mult nyáron már rettenetes veszteségeket szenvedett emberben es anyagban egyaránt, úgy, hogy voltak pil­lanatok, amikor a szövetséges hadvezetés mir-már azt hihette, hogy ereje megtört. De a itelies, csapadékban bő időjárás túlságos gyorsan köszöntött be és a sártenger áthatol­hatatlan védővonalként fogta körül a bolse­vista állásokat: a szövetséges hadaknak téli szállást kellett keresniök, ha nem akartak Na­poleon sorsára jutni. Megkezdődött az állóharc, majd december­ben a világgá harangozott szovjet téli offen- giva. Moszkva és London egyaránt hirdette, hogy most aztán lesz nemulass, meg sem állunk Berlinig, meg Budapestig .. . Ám nemcsak, hogy Berlinig és Budapestig nem I jutottak el, de az irtózatos tömeggel és ha­dianyaggal megindított vörös támadás való­sággal szétfröccsent a kultúrát és civilizációt, keresztet és kereszténységet védő európai né­pek ércfalán. A hosszú téli hónapok is elmúltak, a hó elolvadt a végeláthatatlan orosz pusztaságokon és az első vonalak mögött elkezdődött a meg­semmisítő erejű nagy szövetséges offenziva előkészítése. A legkomiszabb időjárási cs közlekedési vi­szonyok ellenére hónapokon keresztül hadi­anyaggal és emberrel megrakott gépkocsiosz­lopok ezrei özönlöttek megáradt cs feltartóz­tathatatlan folyamként a keleti front állásai felé, sokszor »tekintélyes erőkkel végrehajtott orvlövésztámadások pergőtüzében. Az offen­ziva megszervezői nem ismertek akadályt ma­guk előtt. Csak a célt látták: Európa megmen­tését a bolsevista veszedelemtől. Minden es­hetőségre gondoltak, még a lehetetlent is számításba vették és emberileg kiszámítható nem kerülte el a figyelmüket. Sztalinék természetesen tudták, mi vár rá­juk. Éppen ezért minden áron be akartak te­kinteni a szövetséges tervekbe, de sikertele­nül. Hogy a nagy német offenziva hol és mi­kor indul meg, ez mindvégig titok maradt még a ^magasabb szövetséges parancsnokok előtt is. Idegfeszitl Arák az opálos éjszakában Tehát holnap hajnalban! 2 óra 15 perckor felüvölttenek az ágyuk torkai, az aknavetők, fülsiketítő ropogással megszólalnak a géppus­kák és golyószórók és okádni fogják a halált a szovjet vonalakra. A légierő a legteljesebb mértékben támogatja a földi hadműveleteket. Este nyolckor takarodó volti De ki tud ilyen éjszakán aludni? Amikor tudjuk, hogy ezen az éjszakán eldől a gigászi küzdelem és Európa fiai évszázadokig nyugodtan hajthat­ják álomra fejüket? Aludni ma éjszaka? Ami­kor amerre tekintünk észoknak és nyugatnak és délnek, millió és millió hü harcos virraszt puskával vagy géppisztollyal a kezében, a futóárokban. és várja a támadási parancsot? Fenségesen 6zép ez az éjszaka. Telihold van éppen és tejszerü, opáloe köd vonja be a vidéket. Miriádnyi csillag ragyog az égen, de a csillagok közt alattomos, mély morgás: ellenséges bombázó. A vonalainkat keresi. Hosszú idők óta a szovjet csak magányos bombázókkal támadja állásainkat Komoly eredményt elérni nem tudnak ezek a magá­nyos gépek, a céljuk csak az, hogy kifárasz- szák katonáinkat. A morgás erősödik. — Csak morogj gaz­ember, — sziszegjük feléje. Úgyis az utolsó­kat morgód ... ólomlábakon mennek a percek. Órám vi­lágító számlapjára nézek: fél egy ... még ^öbb, mint másfél óra. Ki birja ezt ki? Az éjszakában apró zörejek, alig hallható neszek. Különben mélységes csend. Túlságo­san is csend van. Félelmetes, izgató, megfog­ható, szinte tapintható a csend. „Vihar előtti csend" — hasit agyamba. Egy óra. Megindulunk az arcvonal felé. Mindössze három kilométer. Átvágunk az er- dŐ6zélen, mindenütt a dombok árnyékában, hogy célpontot ne nyújtsunk, mert ez az el­lenségtől kitünően belátott terület. Itt-ott ha­talmas boinbatölcsérek... ez egy százkilós, ez ötvenkilóa.. . . ni, amott egy háromszázkilós vághatott be — magyarázunk egymásnak. De ezek már a stukák bombái. Egymásután maradoznak el mellettünk az apró szovjetfalucska rommálőtt, zsuptetős há­zai. Sehol egy teremtett lélek ... de mégis. A házakból itt-ott egészen váratlanul, komor, sötét alak bontakozik ki és a jelszót kéri. Az őrszemek. Láthatatlanul figyelik az éj­szakát. Ma éjszaka senki sem alszik. Egy óra hu­szonöt perc. . . idegeink alig birják már a várakozást. Mennyi még az ut? Nagy sár van, neiezen jutunk előre. A völgyben ugyanaz a kép, mint a hegytetőn: nincs egy ép .ház Orosz ütegek álltak itt valamkior. A stukák egész munkát végeztek ... öt lépésre egyik ház mellett megállunk. Nem látjuk aZ utat, tanakodunk. Hirtelen hang szólal meg a hátunk megett. Ismét az őr. „Tovább menni!" Itt állnak az ütegek, öt lépésről . nem vettük észre, úgy álcázták őket a modem hadviselés minden fortélyát is­merő derék tüzéreink. Óránkat egyeztetjük, aztán tovább sietünk. Még háromszáz lépés ide a tüzérségi főfigye­lő. A domb oldalába vájt gödör az egész, fe­lette néhány gerenda. Csak a szilánkok ellen véd, telitalálat éllen nem. Benn a parancs­nak, kezében stopper. Két óra öt perc. Fel­tesszük a sisakot. Élet és halál percei ezek. Pirkad, Az ég alja vöröses-kék, velünk szem­ben az orosz állások még áthatolhatatlan sö­tétben. Még három perc... A parancsnok éles metszésű arcán elszántság és acélos aka­rat. A kezét figyelem. A 6zó szoros értelmé­ben ezrek élete van e percben e kézben, de a kéz meg sem remeg. Szent Borbála nevében!. Csigalassúsággal a hármasra ér a nagymu­tató. A parancsnok szájához emeli a mikro­font. Kemény hangon kiadja a parancsot: —■ Szent Borbála nevében: tűz! Mintha az ég és föld megmozdult volna, szakad ki a lövegek százainak torkán a rob­banás. Zeng a lég, morajlik a föld. Tüzet és acélt okád minden völgyhajlat. A bunker fa­láról nyakunkba hull a földtömeg. Fülledt me­leg van. Izgatottan nézzük távcsövön át a 'vörös vonalakat. Lángban úszik már minden. Egyik robbanás a másik után. Vörös láng- nyelvek úsznak az égig. A nap izzővörösen most kél fel, de a tömény lőporfüstön nem tudnak áthatolni' a sugarak. Mi lehet odaát? v. Várjuk az orosz tüzérség lövéseit, de elke­rüli a párbajt. Egyetlen üteg sem viszonozza a pokoli tüzet. Igaz, hogy a mieink pontos légifelvétetek alapján lőnek. Hajszálpontos lőtéblázatokat^ kaptak a tüzérek. Tudják,- hol vannak az erődítmények, hol a tüzérségi állá­sok, hol a gyalogsági tűzfészkek. Fehér rakéta száll a magasba előttünk vagy bárom kilométernyire. Ezek már a mieink. Gyalogságunk elérte az ellenséges vonalakat, az utászok felszedték az aknákat, elvágták a .drótakadályokat és a rohamjárőrök most ron­tanak rá az ellenségre. Tüztámogatást kér­nek. A tüzérség ötpercenként kétszáz méterrel előbbre helyezi a tüzet. Nem látni mi törté­nik odaát, mert a sürü lőporfüst mindent el­takar. Csak a heves géppuskaropogásból és az időnként felhangzó és az állandó ágyudörejen át is tisztán kivehető jellegzetes hangokból tudjuk, hogy páncéltörő fegyvereink is be­avatkoztak a tűzharcba, tehát az ellenség /nyilván harcikocsitámadással kísérletezik. Keressük az ellenséges páncélosokat. Pár pillanat múlva meg is pillantjuk őket, amint a szemközti hegy peremén lassan vonulnak észak felé. Egy-kettő elakad, a többi megy tovább. Tüzelésünk is gyengül: rohamlövege- ink rohannak az ellenség után. Hurrá! Áttörtük a frontot! , . . De még korai az öröm. Északkeleten, S. fa­lunál, úgy látszik, heves az ellenállás. Ide- hallatszik a heves géppuskatüzelés. Robbaná­sokat is látunk az erdő sarkán. Az orosz tüzérség azonban nincs sehol. pontosan oda dobják terhüket, ahová a ra­kéta szált. Pokoli színjáték. Még egy félórát tart. Negyed négykor az ellenség minden ponton megkezdte az általános visszavonu­lást. Most már igazán és joggal elmondhatjuk, hogy áttörtük a frontot. Egy óra alatt áttör­tük az»t az arcvonalat, amelyet az ellenség hét Lónap kemény és fáradságos munkájával a modern haditechnika minden eszközével épí­tett ki és utolsó erejéig védett. Kimerészkedünk az állásból és tetejéről fi­gyeljük tovább az ütközetet. Hirtelen, egé­szen váratlanul gyors robbanások előttünk. Száz méternyire robbannak. Most kezdik? — kérdezzük egymástól és pillanatok alatt bebújunk a föld alá. De nincs folytatása. „Csak zavaró tűz volt. Előnyomuló gyalogságunkat kereste négy orosz üteg tűzze ’ — jelentik. Hazafelé indulunk. Mindenütt hosszú sorban lövegek és még mindig tüzelnek. Edison Mozgó Az évad legvidámabb vigjátéka: Végre. Főszerepben: Páger, Muráti, Mály. Előadások kezdete hétköznapokon 5, 7, 9, szombaton és vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Telefon 31—60. ÉRIK A Jön. Julius 28-tól. Jön. G Y CÍM ÖL CS. Hat óra. Az ellenség megverten hátrál, vo­nalai, rengeteg felhalmozott hadianyaga a mi birtokunkban. Az utón vöröskeresztes gépkocsik szágulda­nak. Sebesülteket visznek. Magyar fiuk. A magyar feltámadás, a magyar jövő hősei ők. A nap izzón tüzel. Reggel van. óvári-óss József, hdp. őrmester. (Honvéd haditudóstó század.] Aüffuszgus elseSélő! Négy fillérrel olcsóbbodik a kenyér kilogrammonként BUDAPEST, julius 23, A közell/Uósügyi miniszter julius 23~án rendeletét adott 1A. a kenyér legmagasabb árának megállapításáról. A rendelet értelmében Budapesten és környékén az egységes buzakenyér, rozs- és rozsos buzakenyér és árpás buzakenyér legmagasabb fogyasztóió ára augusztus 1-től kezdődően kilogramonkénf 44 fillér. A kenyér legmagasabb viszonteladói ára a vevő üzletébe szállítva kilo gr ámenként 41 fil­lér. Az ország egyéb területén az egységes buzakenyér, rozskenyér és rozsos buzakenyér és árpás buzakenyér legmagasabb fogyasztód ára kilogramonkénc 42 fillér, viszonteladói ára pedig kilo gr anionként 40 fillér. A rendelet augusztus l~én lép hatályba. Szeged kulturális intézményeit tekintette meg a kultuszminiszter SZEGED, julius 23. (MTI.) Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter szerdán délelőtt, a menetrendszerű gyors­vonattal Szegedre érkezett a város kulturá­lis intézményeinek megtekintésére. A kul­tuszminiszter a pályaudvarról szállására hajtatott, majd első útja a fogadalmi tem­plom sírboltjába vezetett. A mimiszter Kle~ belsberg Kunó gróf koporsójára nemzeti- szinü szalaggal átkötött nagy babérkoszorút helyezett el, rajta e felírással: Hálás ke­gyelettel.“ A miniszter ezután az egyetemi épületeket szemlélte meg, majd megnézte az egyetem központi épületéül tervezeti he­lyet. Meglátogatta a városi múzeumot is. SzínyeHVÍerse Jenő miniszter közel másfél- órát töltött a múzeumban és a városi könyv­tárban, ahol 140.000 kötet áíll a közönség rendelkezésére. A kultuszminiszter szemie- utja befejeztével Tukats Sándor főispánnal szükkörü ebéden vett részt. Kolozsvár szükségletének ellátására 16.000 vagon tűzifát termeltek ki KOLOZSVÁR, julius 23. A város lakossá­gának megfelelő mennyiségű tűzifával való ellátása elsőrendű feladait. Ennek tudatában a város vezetősége már a tavasz folyamán több megbeszélést folytatott a Kolozsvár és környékbeli faiermelőkkel és fakereskedők“ kel, akik kijelentették, hogy mindent elkö­vetnek a város közönségének tűzifával való eüi’átására. ez azonban attól függ, hogy az erdőkitermelések a rendes keretben történ­nek meg. A mull évben ugyani»» az átmeneti fahiányt az idézte elő, hogy nem termeltek ki elég fát. Mint illetékes helyről értesüutüalfc, ez év­ben a fakitermelés fokozott ütemben indult meg és ennek az az eredménye, hogy a k°~ lozsvári erdőigazgatóság fennhatósága alá i tartozó négy vármegye területén eddig Ko­lozsvár szükségletére 16.000 vagon tűzifát termeltek ki. Ennek a tekintélyes mennyi­ségnek leszállítása részben már megkezdő­dött s a közeljövőbe® a szállítások aránya még fokozódik* Esetleges nehézségeket csak az idézhet elő, ha a fuvarosok élelmiszerel­látásában fennakadás történne. Kolozsvár város közélelmezésti hivatala mindent elkö­vet, hogy ezt megelőzze s éppen ezért a vá­ros tüzifaeülátását. La nehézségekkel is, de biztosították. Sralbályuxiák a «fahunaléiék árát Lecsapnak a stukák a meneküli ellenségre __ Két óra negyvenöt — mondja az órám. Hihetetlen. Csak félórája indult volna meg a tánc? Úgy tűnik, mintha egy örökkévalóság óta reszketne és remegne minden halálos vonagláeban. E percben repülőmotorok rob­bannak bele a lövegek dübörgésébe. Ellensé­ges gépek? Nem látjuk őket, mert ép a fe­jünk felett zugnak haragos, mély morgással. Várjuk a bombabecsaptódásokat. összehuzó- dunk Egymásra nézünk. Arcunkon mérhetet­len várakozás. Feszült pillanatok, de aztán felenged a feszültség: stukák! Mint a darazsak, sűrű’rajokban húznak el felettünk. Karcsú I testük lomhának látszik a súlyos bombate- hertől. Lehetnek vagy kétszázan. Istenem, mi lesz odaát mindjárt? Percek alatt elérik az orosz vonalakat. Egymásután, támadnak. Pillanatokig keringenek a kiszemelt cél fe­lett, aztán zuhanni kezdenek, a föld felett egy pillanatra mintha megálianának, aztán megint vissza, fel a magasba, szinte függőlegesen. Szédítő látvány. Sohasem lehet elfelejteni. Az orosz vonal most tiszta fekete. Egymásután lobbannak a rakéták; rohamosztagaink egészen bent vannak az orosz állásokban és tüztá­mogatást kémek újból. A stukákat figyeljük: BUDAPEST, jiJius 23. A julius 23-án kidott minisztériumi) rendelet megállapít­ja a buza, rozs, kétszeres, árpa és zab 1942—43. gazdasági évi árát. A rendelet szerint az 1942-ben termett 78 kilogramm Hektoliter súlyú szokványos minőségű bu­za termelői ára az ország bármelyik fel­adóállomásán 100 kilogrammonkint 30 pengő, a 71 kilogrammos hektoliter súlyú szokványos minőségű idei rozs termelői ára az ország bármelyik feladóállomásán 100 kilogrammonkimt 28 pengői A két­szeres eladásánál a rozsra megállapított rendelkezések az irányadók. A 65 kilo­gramm hektóliter súlyú szokványos minő­ségű idei takarmányárpa termelői ára 100 kilogrammonkint 24.50 pengő az ország bármelyik feladóállomásán. A kopaszárpa termelői ára 100 kilogrammonkint 50 pen­gő. A rendelet az 1942-ben termett leg­alább 65 kg. hektoliter súlyú sörrépa ter­melői árát az ország bármely feladóállo­másán 100 kiogrnmmonkmt a következő­képpen állapították meg: közönséges sör­árpa 29 pengő, elsőrendű árpa 30 pengő, kiváló sörárpa 31 pengő. 41 kilogramm hektoliter súlyai szokványos minőségű zab termelői árát az ország bármelyik feladó­állomásán 100 kilogrammonkint 27 pen­gőben áMapitja meg a rendelet. Ezek az árak a legmagasabb és legalacsonyabb áraknak tekintendők. Ezektől eltérő árat a termelő részére kifizetni nem szabad. A rendelet 1942 julius 23-án lép hatályba». Az 1941. évi, vagy ennél korábbi termelé­sű gabonára az 1942. augusztus 1-től kez­dődően rendeletileg megállapított árak ér­vényesek. ~! L Parkettezési munkálatokat jutányosán vállal Lőrinczi Go., Zápolya-utca 14. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebők-cukrászda)

Next

/
Oldalképek
Tartalom