Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-18 / 161. szám
' IS42 Julius iS. ELLENZÉK wMMmmmmmtm&MEsmismmMami 5 sál)on mc-trjpJonő müvek révén. az intézem én y saját épülőiében rendezendő n.y ;vámos előadásckban szolgálják a tudományos *E.ÜeuÍLsé£ férj««! é A'.. Ari »tMiumiIc keil, 'nosy más könyvtá- írak is várni*.’; -VEroivasarlicl yen. Így a irefocni#tt*>i i.iWoţyiiin könyvritkaságokkal ■és 1 (iA&íite ri ékes eredeti koziratgyiijle- i mennyei risad.«-ikc*ő könyvtára, valamint a páratlan gazdagságú városi: könyvtár ai Közművelődési Házban. Hogy a három ma rofc vásárhelyi könyv!ár között semmi vitának helye ne Jegyen, elvben úgy egyeztek meg- hogy a 1 eleki-könyvtár — hi;vittasán aií megfelelően — kizárólag tudomá- avos könyveket szerez- meg. de- azt aztán jnánvta-Jf-tuul. A kollégium könyvtára ne v elástam müvekben pótolja a foghíjas áll- /ányokat. e városi könyvtár viszont első- 3orban a szépirodalomban és a másik két íönyvtár anyagának meg nem felelő niii- 1-ekben állítja össze telje« sorozatát. Négy gemzsdék után A nehéz, de hősi magyar sors rendelése 'zérint, lám. egy szent magyar szándék, így férfiú tiszta akarata egy évszázad íiutlva jut el oda, ahova szánva: voll. Egy nagyar eszme,.annyi áldozat és töprengés után, most öltölt ismét korszerű testet magára. Most tsz végre igazán „magyar Göttjnga Marosvásárhelyből. Négy magyar nemzedék sínylette meg a csirában mgadó magvar gondolatot. Most azonban, ha évszázados késéssel is, itt az alkalom: aj sarcktornyot raktunk a magyar művelődés védelmére és szolgálatára, uj várat ópite! tünk a magyar szellemi életnek. Maros-vásárhely- nemcsak országos, viszonylatban lehet tudományos életünk egyik gócpontja, de külfölddel helyreáliló cscrevi- >zonya révén még egvszer eljöhet a nagy BóiRaiak kora-., a Molnár Albertek. Pé- terffy Károly ok, Mentovicsok és Tolnai Lajosok pezsgő szellemi élele a székely fővárosba. A nagyszabású intézmény, mint alap és keret, most már megvan hozzá. (P.) ffÜTOfi katolikus magyarok kálváriát Hogyan Ítéli végét vetni egy történelmi előítéletnek? hamis 03 KOHMVEK Werner Beu mei burg: BOSEMÜLLER, A NÉMET KATONA REGÉNYE (Danul ia K önyvkiadó.) Alig olvashatunk időszerűbb könyvet, mint ■ít legismertebb német háborús rc-génv mr gyár fordítását, A regény tárgya a háború, pontosabban: a véres küzdelem ember-ember ellen, hőse pedig a német katona, akire ál- mélkodó csodálkozással tekint a világ. A regény feleletet'keres azokra a súlyos és fájó kérdésekre, melyeket a. háború ,adudén gondolkodó emberben fölvet. Kíméletlen őszinteséggel és nyers realizmussal szó! itt egy frontkatona bajtársairól a. küzdelemről és a hősiességről, érzéke't-etni tudja azt, milyen is az ember, akiinek >aik ara merőjéből a hősiesség csodálatos tettei fakadnak. A regényt 250 ezer példányban kapkodták szét Németországban. Megrázó és megrendítő olvasmány, Várady Zoltán: PÁLYAVÁLASZTÁSI ÜTMÜTATU (Danii ki a Köhy vkiadó.) Nagy szükség volt már erre a kis könyvre. Nem általános tanácsokkal szolgál, hanem pontos gyakorlati útbaigazításokat ad. Milyen pályák vannak? Hogyan és hová kell folyamodni fölvételért? Miilyen végzettség kell? Mennyi a tandíj? Mik a kedvezmények? Meddig tart a kiképzés? A szerző egyik állami jellegű pályaválasztási tanácsadó intézetnél .s-zerzelt évtizedes gyakorlat alapján iele! ezekre ta, kérdésekre. Időszerű és rendkívül hasznos útmutató ez, sok magyar ifjút fog eligazítani a pályaválasztás útvesztőiben, A könyv a Danubia könyvkiadónál jelent meg. Prinz Gyula: Erdély Útmutató Erdély Vendégei számára. II. Kiadás (Danubia Könyvkiadó.) Mindenki, aki Erdélybe utazik, különös hálával fogja használni a kolozsvári egyetem tudós földrajzi professzorának ezt a kis tájékoztató könyvét, amely most jelent mig 11. kiadásban. „Éppen jókor jö'i'k Írja a könyv egyik kritikusa, nagy szükség volt már egy' ilyen mindenre kiterjedő,, utazást és művelődést egybekapcsoló útikönyvre. Minden erdélyi1 ember, aki a román unalom alatt otthon élt, saját tapasztalatból tudja, hogy a kisebbségi sorsban sohasem volt egyenlőség, abban is voltak 'különbségek, sőt — hogy úgy .mondjuk — rang-fokozatok. Nemcsak a különféle erdélyi népkisebbségek, hanem magában véve az az erdély magyarság sem egyformán sínylette meg az idegen uralmat: voltak olyan rétegek, amelyeknek az általános egész keretében aránylagosan jobban ment a sorsuk', mint az átlgnak s viszont voltak egyes rétegek, amelyek az átlagnál keservesebben szenvedték magyarságukat. F,z utóbbiak közé tartoztak kétségtelenül a görög-hifii, görög-katolikus, vagy kivált, görögkeleti vallásai magyarok, akik tudvalevőleg szüntelenül két malomkő között őrlődtek. Hiába, tettek hitet akár naponta és csaknem minden órában magyarságuk mellett, a románok eJmagya.rosodot.t románoknak s következésképpen „renegátaknak-'' tartották őket, akiket minden módion igyekeztek beolvasztani a románságba, másfélül a magyar vallásiéi ékezetük miatt, legalább is kétes magyarokat láttak bennük s általában megtagadták velük a közösségét. Még a. kisebbségi somba is átkerült ugyanis jórészt az a régi, de annál tévesebb felfogás, hogy aki görögkatolikus, vagy görögkeleti vallásit, az magyar nem lehet. El kell ismerni, hogy ez a bizalmatlanság részben indokolt is volt, hiszen a román uralom két évtizede, különösen pedig első évei alatt: számtalan esete fordult elő annak, hogy az előző évtizedek alatt elma- gyarosodott göröghitü románok fogták magukat s jobb boldogulás reményében visszapártoltak a románsághoz. Sok eset adódott elő, hogy az ilyen újsütetű magyarok sietve levetették felvett, magyar nevüket s viszavették azt, amelyet ők maguk, vagy esetleg apjuk az évszázadfoir- duló körüli Magyarországon jóinak látott elhagyni. Mindezek ellenére azonban hibás dolog volt általánosítani i akkor is, mert másrészt, még több volt azoknak a görögkaitolikus s hozzá még gyakorta, román os nevii magyaroknak a száma, akik a román államhatalom és közvélemény nyomása, kényszergelése és sanyargatása ellenére sem voltak hajlandók megtagadni magyarságukat, amelybe többnyire beleszülettek. Ezeknek a helyzete aztán nehezebbé és keservesebbé lett az utolsó nemzeti. kisebbségénél is. A román hatóságok, mint alávaló „renegato- kát/', fokozott/szigorral kezelték őket, nem egyszer még annál is jobban elhúzták rajtuk a port, mint a kétségtelen magyarokon, folyton gyötörték őket a név elemzésse l s amikor azt erősitgették, hogy ők igenis és mégis magyarok, mindig fejükre olvasták vallásukat és nevüket, m iutegy állításuk kétségbevonháltállá n cáfolatául. De minek vázoljuk még részletesebben a görögkatolikus magyarok különleges szenvedéseit, amikor ezeknek ezernyi példájáról tud a visszatért északerdélyi és székelyföldi vidékek minden egyes polgára, ki az 'elmúlt két évtizedet átvészelte. Tény, hogy a román megszállás alatt ennek a magyar rétegnek volt a legkevésbé irigylésrém éltó a helyzete s ráadásul általában teljesen méltánytalanul és Igazságtalanul minden szempontból. Hogy mennyire méltánytalanul és igazságtalanul, megtudjuk Ivánka Endrének a Bouau- eurúpa című tekintélyes folyóirat legutóbbi, júniusi számában „Kirchlich-nationale Probleme in Öshm- g am‘ ‘ (Egy h á z i-nemz e t i p rob 1 émá k Kel et mágyarországon) c imme,l ímeg- jele.nl idevonatkozó, igen figyelemreméltó és érdekes tanulmányából. döFöcf pituso. magyarok a XIII« ©sE&g&diőI kezd¥8 Ivánka saját kutatási alapján kiírni tatja, hagy Erdélyben és a Kárpátalján korántsem minden görög katolikus magyar idegen eredetű, tehát; nem elmagyarosodott román, vagy rutén, hanem jórészük magyar volt már a XVIIL, sőt a XVEL században is, azaz abban az időben, amikor a magyarság sokhelyütt teret vesztett, de sehol nem tudott asszimilálni más nemzet iségek el , amelyek éppen akkor erős-előretörésben voltak, Ily- képpen mindmikább bebizonyosodüit a folytonosság a XII., XIII. és XIV. század görögszertartásu magyarjai és a mai görögka tol ikus magyarok között. A kitűnő szerző utal arra a csaknem köztudomású tényre, hogy a bizánci görögkeleti egyház a középkorban Keíotünagyarországon i§ erős hittériiést folytatott, sőt kolostorokat, és kolostori püspökségeket is létesített. Kitűnik ez egy 123-4 november 14-ről kelt pápai iratból, amely kifogásolja a görögkeleti kolostor- püspökségek tevékenységét s eközben a görögszertartásu magyarokról is megemlékezik, mint akik a Kanal katolikus püspökök megkerülésével „a görög—román álpüspököktől“ veszik fel a szentségeket. Eszerint tollát már a XIII. században is sok görög ritusu magyar volt, mert be. nem lettek volna nagy számban, a római Szentszék aligha törődött volna velük. A reformáció ideje alatt aztán — amint. Ivánka érdekesen kifejti — Erdély protestáns fejedelmei szive- I sebben tűrték az őskeresztény kato- I likus anyaszentcgyhazból kivált gö- I rögkeleti szakad árok at. mint a ka- I kolikusokat, mert a szak ad ár ok köti zelebb álltak a protestant izmushoz. Igyekeztek át téri toni őket a protestáns hitre s ezért rendelték ei a nép- ny el vn e k ist e.tü i szí el éti nyelv k é 111 való használatát, vagyis teremtették meg a román egyházi nyelvet, azáltal, hogy először létesít ettek román könyvnyomdát és adták ki román nyelven a Bibliát. ilyk éppen a görög- szertárt ásíu magyarok egyházi nyelve is a. román lett és maradt azután is, ahogy az erdélyi görögkeleti egyház nagyrésze a XVtIL szazad végén, mint görögkatolikus egyház, Rómához visszacsatlakozott. De bogy a magyarság akkoriban is milyen jelentős szerepet játszott a görögszer- Ia! tásu- egyházban, annak jellemzésére felhozza a szerző, hogy a XVI.—XYíl. század fordulója körül keletkezeit úgynevezett Codex Sturci- zanus (Sturdza-kóöex) 153. oldalán hangzása szerint átírva a magyar Mi- atyánkoí is tartalmazza; ezt a kódexet az erdélyi, Mohács község román papja irta össze s az a körülmény, hegy a Miatyám,kot magyarul is felvette bele,, bizony Hja: magyar hívei is voltak,.akiknek kedvéért az istentiszteleteken a magyar szónak is szerephez kellett jutnia, A kódex román kiadója, B. Petriceicu-Kasdeu különben — jegyzi meg Ivánka — a magyar szövegben a székely tájszó* iás sajátos tulajdonságait véli felismerni. Ez a történelmi bizonyíték érthetővé teszi, miért, vannak még must is olyan erdélyi vidékeken, Itol magyarok zárt tömegekben élnek, (mint pl. a Székelyföldön, nagyszámban. magyar görögkaJoliik usok (egyes községekben 60, sőt 80 százalékban), mig ott, ahol románok között éltek', a románság asszimilálta őket, amiről a ma is tiszta román községekben a tisz-ta, magyar családnevek nagy száma tanúskodik... ,»Mindestek a görögkatolikus székelyek az 19311 beli román népszámlálás alkalmával is magyaroknak vallották magukat, ami a nemzeti öntudat nem csekély mértékéről tanúskodik, mert hiszen — folytatja Ivánka —, ha valamikor, úgy akkor fennállt számukra az a kísértés, hogy a románság rneüeu tegyenek hitet, amire szerfnrtá- ik és Erdély túlnyomóan román görög- katolikus egyházához való tartozásuk látszólag ösztökélte őket,11. A mai lielyzet és a meg-' oldás módjai A továbbiakban Ivánka rámutat, h ogy a, hajdú dorogi magyar görög katolikus püspökség határai még ma is a trianoni határokhoz igazodnak, minek következtében a liajdudorogi egyházul egyé bob 1919-be n kiszaki tova északérdélyi, valrnint a székelyföldi, magyar görögkatolikusok a vissza^;*, rés óta, alig elviselhető helyzetbe jutottak. „A széles magyar közönség' nek az az előítélete — írja , amely szerint a görögkatolikus az nem h’ hét magyar, amely gyakran az anyaországból idehelyezett hivatalos szó-' mélyek is osztottak, románoknak tüntette fel őket. Hiába vallották magukat húsz éven át gyakorta a legnehezebb körülmények között ma-, gy ároknak, a visszatérő magyarok nem hittek magyarságukban, csak azért, mert görögkatoiikusok s áikaratuk ellenére románoknak tali intett ék őket. Egy részük azzal vetett véget ennek a kínos helyzetnek, hogy vallásváltoztatásra, vagy az ősi görögszertartásról a rómaira való át-' térésre határozta el magát. A legnagyobb rész azonban továbbra is ki van téve a rcmánosodás veszélyének, annyival is inkább, mert most saját néptársai tekintik románnak. Mindenki el fogja ismerni, paradox állapot az, amely magában Magyarországon, magyar uralom alatt magyarok elrománosodásához vezet“-. Itt meg jegyezzük: az idézeteket németnyelvű cikkből fordítottuk magyarra, miután a cikket magyar eredeiijé- ben nem ismerjük)) A görögkatolikus magyarok mél-j tánytalan helyzetének orvoslására Ivánka azt javasolja, hogy a hajdú- dorogi egyházmegyéből 1919-ben i,i-: szakított területeket csatolják visz- sza, az Erdélyben, különösen a Székelyföldön élő görögkatolikus magyarokat pedig olyan egyházi szer-, vezetbe foglalják össze, amely oiz-i t ősit ja nekik a magyar egyházi, illetőleg isteniiszteleti nyelvet, amelyet: régóta követelnek. De inár az is so-’ kát tenne — mondja a cikkíró —, ha végre megszűnnék az, hogy nemzeti öntudatukban megingassák és megrendítsék őket azzal az átkos és történelmileg teljesen hamis eiÖitéletteH aki görögkatolikus, az nem lehet ma- gyár. Nos, aki az erdélyi viszonyokat isméid, jól tudja, hogy Ivánkának igaza van. Ezért addig is, amig az általa ajánlott hivatalos intézkedések megtörténnek, Erdély öntudatos és em el k ed e 11 szeli emü , i á r sa dal m a igyekezzék jóvátenni a görögkatoli kus magyarokkal szemben elkövetett' m é 11. án y t a I an s ágo kát-, a zzai. 1 íogy. magához emeli őket és megértő sze-| retettel feledteti el velük a kisebbse-; gi sors sokszoros szenvedéseit. Nem szabad tovább tartania annak az állapotnak, hogy a magyar társadalom, élt aszi tson maga tőt magyarokat: csak amiatt, mert görög szertartás szerint Imádják az Istent s ét nekilátnák magyarságukért. Körösi Sándor, A jó levél: jobb üzlet! Dr, Lánkaí István4 A kereskedelmi levelezés kézikönyve 3 50 modern kereskedelmi levélminta részleten magyarázatokkal, az áruüzteti, bank. üzleti, biztosítási. szállítmányozási, fuvarozás: egyéb üzletágakból. Kereskedelemben mindenkinek fontos! , Fűzve 4.50 pengő, kötve 6.— pengő Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTBAN
