Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-13 / 132. szám

C tr f. r. N Z £ K 1 9 { 2 |up!ti<( 1 3 ma Hajnali támadás A baj nőin szórót magánosait járni. Mimiig ItoKr.isal szakiul az out born*. Rólon-p is n v♦*It*I len mosl kát káz/a'l szuria a bajt. V furcsa tbrtánct miau rear akkor clitululi valahol, bizony­talanul ás Höre nem lat bato zarolo- jezoittel, amikor Rotor átkozottul po­csék hangulatban lvolópotf a Hungá­ria Parkba. Az óvatos ember ilyen­kor szaporán menekül önmaga elöl, mielőtt kárt tenne magában, kebel, hogy Páter is titkon valami ilyesmi­re gondolt, amikor elvegyült a kissé t.ulhangosan vidam tömegben. Egy ideig járt-kelt fel ás alá, hallgatta a harsány nevet ást, a nők boldog si- kongásáI a hullámvasúton, ügy árez- te, mintha neki is némi vésze voihna masok örömében. Csak amikor a sze­szélyes tömeg váratlanul szétoszlok!, valmelyik ,,üzem“ mellől s neki is tovább kellett mennie, akkor érezte, mennyire egyedül van; a tömeg be­széde, kacagása, sikongása, 1 állhat ó mámora semmivel sem több, nem közelebbi neki, mintha egy holló ál­latsereglet tréfáit nézné, vagy egy papagájhad rikoltozását hallgatná. Ekkor látta meg a leányt. Egyedül állt, távolról nézte az embereket, amint örömtől teli szájjal cipelték és tuszkolták egymást egyik üzem­től a másikig. Félrebiccent fejével önkéntelenül elbeszélte, hogy ő is kívülről szemléli, ami itt történik. Péter nem tétovázott; melléje lé­pett, megkérdezte, volna-e kedve fel­ülni valamelyik hintára, vasútra, csónakba, akármire. Volt. S mint a maga csapdájába esett ember, Péter most jóleső kis kábul ássál vitte vé­gig mindenütt, ahol kacagni és si- kongani lehet, egykedvűen dobálta oda a pengősöket, mert most már volt, akivel sokat, tudóan összenevet­ni, .mint a csinytevő gyermek. S ami­kor egy órakor zárták a Parkot s el­oltották a lámpákat, már vállon fog­ta a lányt, úgy indult el vele az utón hazafelé. Csakhogy a lány Angyal­földön lakik, a Szent László-uton, a Rákos rendezőpályaudvaron is túl. Mire visszajött a villamosmegállóig, az utolsó kocsi is elment. Megáll. Ezen gondolkozni kell. Gépkocsi nem 'téved erre. Villamos, földalatti nincs. Innen Budára, a XIV. kerületből a harmadikba, majd­nem háromórai gyaloglás. Reggeli kapunyitás előtt még otthon lehet. Arcát felfelé fordítva, mélyen lélek­zik a tiszta levegőből. Amint igy áll, mint az eget kémlelő szobra, kövér, májusi esőcsepp pöttyén a homloká­ra. Meglepetés és düh összefoly ben­ne, de csak egy villanásnyit tart, az- ,tán gyors léptekkel elindul a kihalt, sötét Hermina-uton. A járda már szeplős az esőcseppektől; s ahogy sűrűsödnek a cseppek, úgy gyorsít­ja ö a lépteit. A villanyégők körül úgy látszik az eső, mintha ezüst hu­nok volnának függőlegesen kifeszit- ve. Felgyüri az esőköpeny gallérját, már majdnem szalad. Egy villalakás boltíves kőkapujá­ból három lompos alak lép magabiz­tos lomhasú egál eléje. A helyzet fél­reismerhetetlen: a három alak és közte levő alig lépésnyi távolság egyenesen megfélemlítésnek van szánva. ^ — Fiatal ur -- mondja csendesen az egyik — vesse le az esőkabátját. Nem szeretnék megázni, amíg haza­megyek. Péter a szeme sarkából mind a hármat figyelte, de bár a kezét sem húzta ki a zsebéből. — Rendben van — mondja. — Eső- köpenyem a magáé. — Jói van, latus — kacag egy má­sik vastagon. — A cipő meg a.z enyém. — Helyes. Holnap délben mindket­ten jöjjenek érre a lakásomra. Egv pillanatnyi csend támad. A két fickó, aki beszélt, összenéz. — Sajnos, nincs időnk sétálni — szólal meg ismét az első. — Aligha­nem megkérjük arra a szivességre, hogy mái- most adja át. Péter a világ legtermészétesebh hangján felel: — Nem lehet. .7 ót é kon y kod ásom helyét és idejét magam szoktam megjelölni. Ismét rövid hallgatás nehéz csend. - — Nem, talus, lépre nem megyünk kacag a másik. Majd rábeszéljük, bogy adja szé­lien ide - szólal meg a harmadik is, aki eddig hallgatott. A hangjában fenyegetés volt, amely, mint. tüskés­drót, szúrt és horzsolt. Péter azt is látta, amikor az megmozdult, de a Pirsa egy szem földit ássa! büntette. Egyikük sem törődött a süni eső­vel. \ barom alak ronggyá volt ázva. — Hallja:? — kezdi egy hanggal magasabban az első. —■ Szólítson továbbra is csak fia- ta urnák — vág a szavába Péter. — Fiatal is vagyok, meg ur is, az két­ségtelen. Meg aztán egyáltalán nem érdemeltem ki a bizalmát. A beszélő kissé meglepődik erre a hangra. Ez vagy részeg, vagy lacskó — gondolja magában. Aztán hangosan hozzáteszi: Mi őszinte emberek vagyunk. Megmondjuk úgy, ahogy van. 11a néhányszor odaverjük ehhez a kőkapuhoz, azzal remélhetőlg meg­győzzük arról, hogy jobban teszi, ha szép szóra ideadja. Egymást sokra becsülve, kedélyesen eíbursiizunk a viszontlát ácsra. A háix>m cinkos halkan egymásra kacag. — Boldog ember maga — kezdi a harmadik. — Szabadon választhat. Nem befolyásoljuk. — Örök hálára köteleznek, kiilö- nősén az őszi n t eségü k k el. Aki utoljára beszélt, a kisebbik, egy tömzsi alak, topogni kezd: — No, gyerünk, gyerünk — mond­ja s mintha fel akarná frissíteni a Péter emlékezetét, ismételgeti: — Kö­peny, cipő, kalap. De a társa, a nyurga legény, aki először szólalt meg s feladta a lec­két, feddőleg néz rá, mintii a kémé, hogy csak finoman, ne rontsa el a játékot. — Mit tenne, ha bokájánál fogva odavernők a kimpavashoz? — Nagyon lekötelező — szól Pé­ter. — Nyílt, kérdésre nyílt válasz jár. Nem igaz? Majd minden küloiio s('bl) hangsúly nélkül hozzáfűzi: — Hármukból kalangyái raknék az ul közepén s aztán felhívnám! a mentő­ket, hogy ne vizüljenek reggelig. Alig köpte ki az, utolsó hangol, a három áizoll, lompos alak egyszerre rávetette magád. De Pétéi- tudta, mi lesz n. tánc vége. Éppen olyan han­gulatban volt, amikor az embernek legjobb, ha kidühöngheli magát. Amint a legények megmozdultak, két csontos ökle tompán puffon ál 1 - csonton, szemgödrön, já romosom ton, mások vizes öklével csattan össze; a támadás az életuntat is védekezésre ösztökéli. A három alak a csikasz- farkas elkeseredésével csap le az ál- dozat.ra. Sarkat lan, átázott lábbeli­jük vartyog és esős szán az aszfalton. Hárman sem tudják megközelíteni Pétert. Az egyik, az a magas, félre­teszi a kültelki tisztesség utolsó gát­lását is: a lábát is harcba veti, egy kemény rúgás Péter térdét találja. A tömzsi a pillanatot kihasználva, rá­veti magát Péterre, átöleli, ráicsim- paszkodik. A másik keltű is vérsze­met kap: még epry-két ütést elhelyez I Péteren, aztán átkarolja. Péter egy forduláttál kitépi magát a szorítás­ból, de a drága esőköpeny, amiért a harc indult, egész hosszában ketté­hasad; egykük még után akap, de csak a köpeny sarkát, markolja meg I s az a kezében marad. Péter már j szembenáll a támadókkal, de egyik sem mozdul. Az elveszett zsákmá- I nyon keseregnek. 1 Valamelyik utcában rendőrsip hal- ük. A három legény idegesen felüti a fejét, beleszimatol a levegőbe, de a körülvevő jótékony sötétség és a sü­ni eső zokogása megnyugtatja. Péter végigtekint magán. Lehúzza azt is a karjáról s a villamosvasút védőkarfújára dobja. Hiába, odaadni gyávaság lett volna- ők a hibásak, miért türelmetlenkedtek? Holnap nem lett volna jó? — No. most aztán hova-állunk az eső elöl? — kérdi Péter. A 1 tárom alak válasz helyett elin­dul a kőkapu felé. Péier utánuk. Itt megvárja az eső végét, vagy az első hajnali kocsit. Négyesben mégis kel­lemesebb. Gyorsabban telik az idő. (P. i- 1.) NEDVES a háza, !a!:űs, belzik a kátráry- papir fedéllcmezzel ledéit ház letejc? Használjon iflZOil L bitumen emulzió nedvesség elleni szigetelő anyagot! — Gyártja: Vifeol Kálmán aziegteSö ét vegyi anyagok üzeme, Gyufagyár-utca 1. szám. Tel. 19-02 építő mistereknek szívesen adunk szakszerű tanácsot! Kérjen prospektust! CSENDES RÓM RÓMA, junius hó. Most venni észre, amikor a tavasz legszebb napjai telnek, hogy milyen csendes Róma. Ha az ember végigsétál a főut­cákon, azt tapasztalja, hogy a forgalom las­súbb, nyugodtabb ütemű. A háború előtti lá­zas ütemü autósitott életből alig maradt va­lami. Járnak ugyan autók, sőt aránylag, a háborús gazdálkodáshoz viszonyítva, még sok is van belőlük. Főleg önellátásra berendezett autó van sok. Ezek hátulján vagy tetején ügyes kiképzéssel van elhelyezve a gázfej­lesztő készülék, vagy a már kész gázzal töl­tött hosszú palack. Ezek a kocsik azonban a milliós város rengetegében nem tudják na­gyon észrevétetni magukat. Helyüket inkább a kerékpárok százezrei vették át. Azok meg nem zajjal mennek. Túlságosan is csendesek. Még az autóbuszok is lassan átalakultak. A leg több közlekedési vonal villamosításával az eddigi benzines kocsikból is villannyal hajtott kocsi lett. És ezek. a filobuszok, ahogy az ola­szok hivják, csendesen, nesztelenül futnak az utcákon. Villamos kocsik, a cirkoláre-k, is modem átalakítással a kényelem mellett zaj­talanabbak lettek. Az aranykorát, élő bérko­csi gumikerekeken gördül. Az egyre divato­san szaporodó egylovas kis .könnyű fogatok is, gumival abroncsozottak. Taxi kevés van és szigorúan megszabott irányba és irányból közlekedhetnek. Talán a teherautó forgalom az, ami a legjelentősebb zajjal jár. A minden­napi szállítások, az élet elemi szükségletei­nek fedezésére, az építések anyagának pótlá­sára zavartalanul járnak a nagy szállító autók. A esendss külső m&göif azonban nagyobb munkás élet húzódik meg. Ennek a munkás életnek külső jelei is van­nak szerte a városban. Parkok egy része, te­rek, utcák, hegyoldalak, vagy még be nem épített területek művelés alá kerültek. Az az elv, hogy egy talpalatnyi terület se marad­jon ma kihasználatlanul. Természetesen ez nem azl jelenti, hogy a parkok végleg például veteményes kertté változtak, hagymával, bab­bal, borsóval, lencsével, krumplival, vagy repcével. Gondosan ügyelnek ma is a város­kép egységére; virágágyakat veteményes ágyakkal váltogatják. Veteményt csak oda tesznek, ahol a föld erre kiválóan alkalmas, így a figyelve sétáló láthatja, hogy az An­gyalvár kertje, a Lateráni templom előtti nagy térség, a Via DellTmpero eddig pázsitos ré­szei, a Palatinusz, az Aventinusz, a Termák megfelelő területei, a Villák poétikus és fi­noman szép területei művelés alá kerültek. A mult év első háborús kertjei — ahogy ezeket a hasznos művelés alá vett területeket neve­zik — nagyon szép eredményt mutattak. A föld mindenütt kiválóan jól termőnek bizo­nyult. A lakosság pedig a lehető legnagyobb gonddal és szeretettel vette körül ezeket a területeket. Bár nem voltak elkerítve, csupán egy tábla hívta fel a figyelmet rájuk, min­denki elemi kötelességének tartotta védel­mezni ezeket a kerteket. Ugv, hogy mikor a termés betakarítására került a sor, várakozá­son felüli mennyiséget leheteti eredményként elkönyvelni. Ez a siker arra indította az ille­tékeseket, hogy az idén illetőleg már a mult évben a termés betakarítása ulán, még na­gyobb területeket vonjanak művelés alá. Az idén azután a tavaszi napsütésben megindult a munka meg nagyobb lendülettel. Mindenfelé uj ,,Orti di guerra" felirásu táblácskák jel­zik a célt a termelés ilyen rnódoni fokozását is. Eddig egy-egy testület vállalt kisebb vagy nagyobb területet művelésre és gondozásra. Most az idén a családi-kert intézménye kezd terjedni. Mindenki, aki erre képes, vállal egy darab földet, művelésre. Vetőmagot kap. Csak a földet kell megművelnie és 'azután a termés betakarításáig gondoznia, művelnie. És a je­lek azt mutatják, hogy ennek a kezdeménye­zésnek is nagy sikere lesz. Főleg a gverekek láttak a munkához nagy szeretettel és megér­téssel. Az iskola után, vagy a munka után pibenésszámba megy a föld művelése. És egy­fajta szórakozás is, nem is beszélve a tested­zésről, Nem kétséges, hogy ezzel a termés mennyiségét lényegesen emelik. KBTUNŐ F&ZKKEM JÉGMDSG SOR Tslfoffäsa voll újságíró mm ÜCrlIiellliS^&CII Maxim- nluiiiy SlüJUi zenekar. (Volt Budai-kert) Rákóczi-ut 134. sz. Érdekes megfigyelni hogy milyen nagy arányokat öltött a házi- nyul tenyésztés. Ez különösen a külvárosok­ban szembetűnő. Nincsen olyan ház, vagy ud­var, vagy majorság, ha már egészen a külső részekről van szó, hogy ne sorakozna szén icriüben egy-ket sor nyulketrec az udvaron. Egyszerű, lábas faházak ezek a ketrecek. Szel- lőse.k és nem nagyok, de arra nagyszerűen megfelelnek, hogy bennük fehér, barna, feke­te, vagy tarka nyulak .hízzanak, vagy szapo­rodjanak. Egyszerre észrevette a római a nyul- tenyésztésnek nagy hasznát. Majdnem semmi fáradtságba sem kerül egy kisebb, öt-hat ket­recből álló nyulfarm kezelése és a kis munka aránytalanul nagy jövedelmet hoz. Ma a hus- jegyes világban pompásan lehet a nyulte- nyésztéssel is a hiányzó husmennyiség egy ré­szét pótolni. És még minden kis nyulprém da­rabka jelentős értéket képvisel. így azután ennek a tavasznak elején nagy mértéket öltött a nyultenyésztés. Ahol erre alkiamas terület van, benn a városban is megtalálni a nyulket- receket. Bármennyire mosolytkeltő is az első pillanatra például az a látvány, amit egy-egy antik szobor, vagy szarkófág alatti nyulket­rec nyújt, nem is kell nagy idő még a leg­kényesebb Ízlésű rómainak sem, hogv termé­szetesnek találja az egészet. És a rokonszen­ves, nagvfülü, tiszta bundájú nyulak nagyon hamar megnyerik a ház lakóinak tetszését és kedvencei lesznek mindenkinek, antik szobor ide, vagy szarkofág oda, egészséges kedéllve! teszik túl magukat a rómaiak a formaságokon. Azokon a formaságokon, melyek már amugy is korszerűtlenek. Fő ma az idők parancsa, ezt pedig mindenki érti. A nyulak mellett sok a tyuk-telep is. De ez már kimondottan a külvárosok és a római campagna-k kivált­sága. Hogyne volna fontos a lyuk, mikor a, háztartások tojás és husszükségleteinek éllé-' tója? Ma a heti egy tojás fejadag világát él-’ jük. Tehát csak természetes, hogy aki teheti, tart egy-két, vagy ha erre módja van, tíz— busz tyúkot. Élelemről gondoskodik a tavasz a maga sokféle zöldféléivel. De meg a külsősé­geken mindig terem valami, ami a tyúkok­nak eleségül szolgál. Természetesen csak faj­baromfi tenyésztésről lehet szó. Mindenki könnyen hozzáférhet kiscsirkékhez a keltető, vagy tenyésztő telepekről. így a faj kitenyész­tésre is nagy gondot fordítanak eguttal. Nagy divat a méhészkedés Mind nagyobb népszerűségnek örvend az ingyen édesség szolgáltatásának ez a módja.. Statisztikai adatok mutatják ki, hogy a háború óta milyen nagy emelkedést mutat a méhész- kedés. Főleg a nem hivatásszerű méhészkedés. Nyoma ennek már a könyvkereskedések ki­rakataiban megvan. Sok szakkönyvkereskedés kirakataiban megtalálni majdnem a középpont­ban a jó s praktikus méhészeti -szakköny veket* Méhészeti eszközöket pedig mindenütt kapni a megfelelő üzletekben. És az emberek lassan de biztosan tesznek ezen a fronton is egy-egy léoést előre. Fáradtságmentes és teljesen szórakozásszámba menő a méhészet ma az em­bereknek. A méhek békés, épitő világa jő ha­tással van a lelkületre. Derültté és egyénsü- lyozottá tesz. fis ki nem akar ma derült és ki­egyensúlyozott lenni? így csak terméezles, hogy a villák kertjeibe szép sorban ál'r.ak a kaptárok. És a napi munka után mind többen öltenek méhészruhát és végzik a méhészeti teendőket a tavaszi napsütés békés, csendes délutánjain. fiam feledjük el a gyümölcstermesztés ugrásszerű növekedését sem. Az utolsó két év nagy lépéssel vitte előbbre az olasz gyümölcstermesztést. Azok a területek, melyek valami oknál fogva nem vol­tak más célra kellő jövedelmezőséggel ki- használhatók. mind gyümölcsfákkal nyertek beültetést. Különösen szembetűnő ez, ha va­laki utazik. A vonat ablakából majdnem min­denfelé nagy, újonnan ültetett gyümölcsösö­ket látni. Ha nem is narancs, vapy alma dísz­ük mindenütt a leg-igénytelenebb és minde­nütt megtenné olajfa azonban megtalálható. A jövő élelmezése kétségtelenül a évűire.!csil­léknek biztosit, nagy szerenet, nagyon termé­szetes. hogy a háborús évek nem akadályoz­hatják meg terjedését. Annál inkább sem. mi­vel ma énpen a háborúban a gyümölccsel na­gyon sok és lénveges dolgot lehet oótolni. loy mindennapi látvány a gyümölcsfa ültetés és a nagy komolyan végzett gyümölcsös gon­dozása. Tehát valóban csendes a római étet. Békés, «•vuekiLs. kiegyensúlyozott. Jövőt érdtő. IfiKE LiÄU

Next

/
Oldalképek
Tartalom