Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-13 / 132. szám

1S*2 juülus .1 3k fiLLISNZfiK I Egy mmqyaw város ezer eszienJejje 1 PHiMIEfil Irta; Parsai Entze Lagos Százhatvannái is több oldalas, kék vászon- kötésű, Ízlésesen kiállított, íölötte szép és ér­tékes albumalaku kiadvány lepte meg az ol­vasót a könyvnapokon. Minden ember — ki-ki szellemi látóhatára szerint szőkébb vagy tá- gabb terepszemlében — igyekszik helyzetis­mereteket szerezni közvetlen és távolabbi jkörnyezetéről; az igazi müveit ember érdek­lődése nem torpan meg lakóhelyének jelen helyzeténél: építkezésének, társadalmának, művészetének és szellemi életének felfedezé­sénél; addig nem érzi otthonosan magát, amig a város településitörténete, egész politi­kai, gazdasági és művelődési múltja meg nem világosodik előtte. Ez a kék fedelű könyv is ezt a célt szolgálja. Cime: Kolozsvár. Tar­talma: egy nagy kiterjedésű és gyökerében mélyen magyar tájegységnek, Erdélynek fő­városa, politikai súlypontja és művelődési góca. Kolozsvár mutatkozik meg benne, a du- navölgyi magyar idők hosszmetszetében. Makkai László, a neves fiatal történész, az Erdélyi Tudományos Intézet tanára és Vásár­helyi Z. Emil szerkesztette; az előbbi a ^szö­veg nagyobb részét gondozta, sőt irta ist az •utóbbi egy művészettörténeti tanulmány mel­lett a nyolcvanhárom művészi fényképből álló mellekletanyagot szerezte be és állította ösz- sze. A város házi kiadásában megjelent könyv azonban nem csupán külsőségeiben, de még inkább tartalmában kétségtelenül mintaszerű alkotás. Tömörségével igen aLkalmas az Er­dély történelmét nagy vonalakban felölelő város múltjának, politikai és szellemi törek­véseinek, nyert csatáinak és vesztett ügyeinek megismertetésére. Bevezetésül Horthy Miklós kormányzónak Kolozsvárott, Î940 szeptember 15-én mondott történelmi beszédéből Idéztek néhány arany- veretes bekezdést: „Ennek a felszabadult földnek a szenvedése véget ért. .. Egy szo­morú korszaka a magyar történelemnek lezá­rulóban van. Kövessék az ünneplést a munka hétköznapjai.. ." Makkai László „Kolozsvár a magyar törté­nelemben“ cimü összefoglaló tanulmánya al­kotja a könyv alapszövegét, amelyre szépen rá lehet hímezni a későbbieket. Érdemes vol­na itt is bővebben megemlékezni a tanulmány­ról, ahogy a dák alapítású Napocától a nagy jómai városig nyomon kiséri a helység alaku­lását, népvándorláskori pusztulását, a honfog­laló magyarság idetelepítését, felkeresve az itt-ott jeientéktelen foltocskákban mutatkozó szláv néptöredékeket, kirajzolva a későbbi Kolozsmegye területének nagyobb részére le­telepedő Borsa nemzetség szállásbirtokait, s a szentistváni, közigazgatási és egyházkormány- zati vármegye középpontját képező várat • (castrum Clus). Ám a tatárjárás ezt a várszer­vezetet is megtöri s a második országepités a királyi magánbirtokok uradalmi várai helyett országszerte hadászati várakat épit. Kolozs­vár az Anjou-királyok alatt ipart és kereske­delmet űző polgárváros lesz, a városi' polgár­ság felduzzasztására szabad utat nyitva a kör­nyék bekivánkozó jobbágyainak. Ez a város a magyar polgárság iskolája: nemcsak a be­hívott és beszivárgott idegen elemeket szívja fel magába, de a kiváltságos osztály hatalmát is megtöri a falakon belül. Parasztmozgalmak­nak és magyar ügyért seregbe verődőknek fészke. Pedig történelme folyamán hányszor súlyosan megfizet érte, az idegennek (osztrák­nak, töröknek) arannyal, a más nézetű ma­gyarnak vérrel! De a falai állották a vihart, mert magyar polgári öntudat támasztotta be­lülről. Amikor a fejedelmi székhely, Gyulafe­hérvár és a kormánvszéki város, Nagyszeben, után 1790-ben Erdély hivatalos fővárosa lesz, csak a szellemiekben már rég befejezett tény­re ütnek politikailag is pecsétet: ettől kezdve Kolozsvár sorsa Erdély sorsa, a magyar nem­zet keleti részének sorsa. Ernyei Gáspár „Kolozsvár a magyar szel- .lemi életben“ címmel mutatja meg a magyar ^zellemi élettér egyik legerősebb kisugárzó gócát. Kolozsvár akkor ad szobrászokat, fes­tőket, humanista Írókat, költőket, hitvitázókat, könyvnyomtató apostolokat, tudománymüvelő lánglelkü embereket Nyugat-Európának: hol­land és német egyetemi városoknak, olasz vá­rosállamoknak, amikor ott még alig eszmél- kednek. Tudós szerzetesek, Európaszerte tisz­telettel emlegetett nevelők, kodexmásolók, bibliaforditók, kőfaragók, történetírók rajza- ; nak ki tőlünk Nyugat felé; csak Márton és György szobrászra, a megbámult Szent , György-szobor alkotóira, Csuda Miklósra, és másokra gondoljunk és milyen kevés Szenczi Molnár Albert, Apáczai Cseri János, Misztót- falusi Kiss Miklós akadt, aki visszatért hoz­zánk, mostoha körülmények közé, csakhogy kivételes tehetségét nemzete javára fordit- hasssa. Kolozsvár teremti meg a magyar szín­játszást. Számtalan hőse és nem kevés vérta­núja is van ennek a szent ügynek. Éppen ak­kora elszántság kellett a hazatéréshez, a meg nem értő környezet vállalásához, kevés kilá­tású művelődési küzdelmek Indításához, ame­lyen felemésztődés, tüdővész, korai halál várt 1 a magyar szellem katonájára, mint annak, aki pallos alá hajtja a fejét. Vásárhelyi Z. Emil „Művészetében élő Ko­lozsvár" c. alapvető munkája a város épitő- müvészeti történetét európai művészettörténet­be helyezi. A huszonkilenc oldalas tanulmány minden. szava le van mérve. Ásatási leletek­ből és falmaradványokból visszakövetkeztet a szentistváni vár építkezéseire, majd az Ár­pád-házi királyok részben máig is fennmaradt cpPkezés^t elemzi. Végigiária a csúcsíves (gót) építkezés kolozsvári emlékeit, aprólékos pontosságai szétválasztva az építő és díszítő­elemeket. Kolozsvár azonban hamarosan köz­vetlen kapcsolatot teremt az olasz városokkal: nem csupán művészetüket teszik ki kölcsön­hatásoknak, de művészeiket is elküldik egy­máshoz. Kolozsvár azonban az olasz Rinasci- mentóval egy időben Kalotaszeg népi művé­szetéből teleszivja magát, s megteremti a ma­gyar renaissance-ot. A népi művészet igy fi­nomul és szélesedik mesterek kézén nemzeti művészétté. Jóllehet ennek a művelődési kor­szaknak is az építőművészet ad nevet, valójá­ban az egész gondolkozás megtérül és belé- fordul, felkutatja és felhasználja a népi érté­keket. A kő- ás fafaragás, a kalotaszegi tem­plomok deszkamennyezetének festése külön­álló művészet lesz. Ámde amikor a magyar renaissance nemzetivé emelte a nép művésze­tét, a Habsburgokkal együtt betört hozzánk a barokk, ez a cicomás, zsúfolt, 'kevésbé nyílt s főként gyökértelen irány. Ha megmaradt volna az építkezésben, mindössze néhány ide­gén szabású épületet szúrt volna a más jellegű város utcasorába; de befurakodott a szellem területére is, a gondolkozásba, szellemi embe rek magatartásába, sőt a társadalomban, pol gárok érintkezésében is éreztette hatását Fokozatosan visszaszorította a népi művészet és népléiek értékelemeit. A Habsburgok ba rokkjának nem volt szüksége a magyar népi ség értékeire. Vásárhelyi Z. Emil tanulmánya nak ez a legértékesebb része, mert a polgár gondolkozás és népi gondolatvilág szakadéké nak keletkezéshez vezet vissza. A könyv negyedik tanulmánya Juhász 1st váné: Kolozsvár román uralom alatt. Tíz ol dalnyira összemarkolt szellemtörténet meg szálló románságról, elnyomott magyarokról egymásra gyürődő életformákról, a sorva- dásra Ítélt magyar műveltségről és a hatalmi eszközökéi életre keltegetett, kezdődő román polgárosodásról. A tanulmánynak több olyan megállapítása van, amelyet mindenképpen ide kellene iktatnunk. Két időpontot, 1918 decem­ber 24-éit és 1940 augusztus 30-át, hangsúlyo­zottan kiemeli, mert „ezek az évszámok a kolozsvári román élet kezdetét és végét je­lentik". Majd visszaemlékezik arra, hogy a románok még csak ideiglenes megszállók vol­tak itt, szerződésekről szó sem volt, máris hüségesküt követeltek, hogy a természetes módon megtagadó magyar hivatalnokokat egy tömegben utcára lökhessék. Ezután gazdasági téren indítottak hadjáratot: nemcsak arra tet­tek kezét, ami a magyar állam tulajdona volt, hanem más olyan társadalmi intézményre is, amire valakinek szüksége volt. Előfordult, hogy egyetlen kastélyért külön jogszabályo­kat alkottak, csakhogy aztán elvehessék. A kétféle adókulcs egyiptomi csapásával párhu­zamosan céltudatosan duzzasztották a román polgárságot, s hogy az gazdagodhassák, rá­szabadították a „gyarmatokra". A görög kato­likus egyház erőszakai veszi el a római ff Szamossá - niíwérefe ká&rázaSos m műsora Kolozs­vár íeweSőkeSöbb bárjában, a Fészekébe;:, Deák F©r@pe-w. S3 katolikus magyarok vagyonát. Eigy páratlan közéleti Patyomkin-fal mögött dolgoznak, be­felé a maguk zsebének, kifelé a statisztiká­nak. Ez a mesterségesen felhizlalt társadalom aztán adott pillanatban elhagyta a várost — amint írja Juhász — „nem a nemzeti bosszú- állástól, hanem a birói vizsgálattól és az er­kölcsi ítélettől való félelmében". Végül az erdélyi szellemiséget annyira kép­viselő Tamási Áronnak „Piros betűk a ha­zatérés napján" cimü Írása zárja le a könyv szöveges részét. A magyar csapatok bevonulá­sának napját megörökítő napló jegyzetben Ta­mási a homlokon sújtott Erdélyről beszél. Két csillag van fölötte, a Bethlen Gábor szeme, az egyik ragyog, Kolozsvár fölött, a másik sötét­ben van, valahol Nagyenyed táján. Aztán az estéről-estére jobban kiteljesedő holdkaréjt nézi, hangtalanul is eleget mondó jelképül. Ez a gyönyörű könyv történelemről beszél, művészetet mutat be, szellemi törekvéseket tár fel, népiségtörténetre utal. Csak ennyit tesz, egy betűvel sem többet. De ez a törté­nelem, művészet, szellem kezdettől fogva magyar, mert a magyar népiség, amelyre épült, magyar a táj és a város, amely a maga képére és hasonlatosságára, a maga szükség­leteinek fedezésére megteremtette. Ezer esz­tendeig úgy élt itt a magyarság, mint aki sa­ját Ízlésére otthont rendezett be a saját föld­jén, mint akinek, nincs szüksége bizonyítani a jogát saját tulajdonához. Nem is illetékes senki kétségbe vonni, hogy a föld, amelyet egy nép évezredes szorgalommal kulturtájjá szelídített, a vér és munka jogán örökre az övé. Ebben a magyar tájban Kolozsvár nem csupán történelmében (öntudatos polgárisága- ban, paraszti pártállásában), de szellemében (irodalmában, művészetében) is magyarnál magyarabb. A magyar szellemi ember, az iró és tudós, sohasem szállhat le a vitairat sík­jára. Csak tényeket mond el. De ezek a té­nyek mindennél erősebbek. Bár sehol egy sióval sincs érintve, de az egész mü anyaga mútatia, hogy Kolozsvár ezer esztendőn ke­resztül sohasem volt más, mint magyar. Ezer­éves magyar alkotómunka gyümölcse. Ma­gyarsága ezután «ena. lehet soha, egy pillana­tig sem vitás. fi második zsidótörvény alapján oldják meg az orvoskérdést —jelentette ki a képvise'őltázkan mindott beszé­dében Keresites-Fischer Ferenc bsídgymlnisztsr BUDAPEST, junius 13. A képvisel5■ ház pénteki ülését, amelyen az orvosok­ról és az egyes közegészségügyi rendelke­zések kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását folytat­ták, liz órakor nyitotta meg vitéz TörS Tibor alelnök. Németh Andor felszólalása ulán Tor­nyost György (MÉP) kiemelte, hogy a ja­vaslat tárgyalása során az ellenzék részé­ről isi ti&zteletreméJtóan lojális és meg­felelő szakszerűség nyilvánult meg. A közegészségügy államosítása terén a tiszti orvosi intézmény államosítása voU az el­ső lépés. Ez a javaslat továbbménően ál­lamosítja városokban és vidéken a ható­sági orvosi szolgálatot. Visszautasította azt az ellenzéki állítást, hogy az orvos­hiány a zsidó orvosok megmentésére irá­nyuló propaganda. Orvoshiány van és a javaslat ennek megsvintelését célozza. A közegészségügy végeredményben honvé­delmi ügy. Szerinte helyes lenne & kórhá­zak államosításai A javaslatot elfogadja. 1 Meskó Zolién (Magyar Párt) a liberális korszak káros hatásairól beszélt és az or­vosi pálya elzs-idósodását említette meg. Megfelelő orvoslakások építését kérte és azt, hogy a falusi orvosok elérjék az 5-ik fizetési osztályt. Kérte annak eltiltását, hogy a zsidó orvosok keresztények hul­láit boncolhassák. A törvényjavaslatban sok értéket lát, de hiányosságai miatt nem fogadhatja el. Deák Imre, Révész László felszólalása után Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter emelkedett szólásra. Hangsúlyoz­ta, hogy a javaslat tárgyalása során azt látta, hogy a felszólalásokból kivétel nél­kül kicsendül, hogy a javaslat rendelke­zései általában helyesléssel találkoznak: elismerik, hogy ez fejlődéi« a közegész­ségügyi politikában,, szervezetében es szolgálatában. Természetes dolog, hogy irigyléssel kell megállapítania, bogv a fel­szólalók — ki-ki a maga pártállása sze­rint -— fantáziáját szabadjára engedte és az optimumra mutatott rá'. Az egészség- ügyi szolgálatot fokozatosan, következe­tesen, lépésrőHépésre lehet előrevinni és minden következő lépés csak akkor tehe­tő meg, ha jogosultságát előzetes tapasz­talat már igazolta. Nincs az igazgatásnak egyetlen olyan ága sem, ahol a kísérlet­nek és tapasztalattal meg nem alapozott lépésnek olyan súlyos következménye le­hetne, mini ia közegészségügyben. Ezért számolni kell e téren az adottságokkal és lehetőségekkel, hogy éppen a mai hábo­rúban, amikor miden erőfeszitért más cé­lokra kell ford tani, a korlátok, az adott­ságok és lehetőségek nem engednek meg­valósítanunk annyit, mint amennyit ő is szeretne. A belügyminiszter a továbbiak- ! ban rámutatott arra, hogy a közegészség- | ügy megszervezésére régebben felállított j programit minden körülmények között j igyekszik betartani és igyekszik megküz- j deni azokkal a nehézségekkel, ann f yek a mai viszonyok között a program pontos végrehajtása elé akadályokat gördítenek, j Ma minden fillért, amely rendelkezésre * 1 áll, a háború megnyerésének céliára kell fordítani és csak a lehető mértékben tud- i ják az egyéb célokat dotálni. A felszó­lalt képviselők többen felvetették külön népegészségügyi, illetőleg közegészség- ügyi minisztérium felállításának kérdését. A belügyminiszter errevonatkozólag kije­lentette, hogy lehet a fejlődésnek egy olyan foka, amikor helyes és indokolt lesz a közegészségügyi minisztérium le ­állítása és az általános igazgatásnak a szakigazgatástól való elválasztása. Ha azonban ma a közegészségügyi szolgál a tot elszakítanák az általános közigazga­tástól, akkor az egy szankció nélküli sze­rencsétlenül vergődő szolgálat lenne. Egyelőre tehát nem taríja indokoltnak és megengedhetőnek a * orvosi közigazgatás különválasztását. Kijelentette a belügyminiszter, hogy a zsidó-törvény alkalmazása tekintetében kénytelen volt az 1939. évi IV. t. c'hez. az úgynevezett második zsidó-törvény hé: igazodnis mert az általános rendelkezés t tartalmaz a- közigazgatási tisztviselőkkel kapcsolatosan.. Ami az orvoshiány kérdé­sét általában illeti, a belügyminiszter an­nak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a törvény lényegesen segíteni fog a* orvo<shiányon. Orvoshiány különben sem azért mutatkozik, mert ennek, vagy annak az orvoéi kategóriának kévés a fi­zetése. Ma az a helyzet, hogy a közigaz­gatás egész vonaláu olyan emberhiány mutatkozik, amivel megküzdeni már alig tudunk. A szabad gazdasági életben sok­kal könnyebben tudnak elhelyezkedni a fiatalemberek és hamarabb tudnak olyan pozíciót elérni, amivel családot alapíthat­nak. Olyan jövedelmeket kaphatnak, amilyeneket az állam nem biztosíthat. Ez a hullám meg fog szűnni. Az állam- háztartás teljesen felborulna, ha az állam versenyre akarna kelni a magángazdaság­gal a fizetések tekintetében. A kórházüggyeí kapcsolatban a minisz­ter hangsúlyozta, hogy teljes mértékben tudatában vannak, hogy a kórházügy Magyarországon milyen elhanyagolt álla­potban van. Magyarországon sajnos, fele­annyi kórházi ágy sincs, mint amennyire) szükség volna. Ezt a hiányt a mai viszo­nyok között gyorsan pótolni nem lehet. Igyekszik a tempót lehetőleg gy őrsi lan i és mindent elkövet ezen a téren, amit csak tud. Ezután a Ház a törvény javaslatoi y'.la- láuosgágban elfogadta. Katona-símben tnspyilik a RAKBT3­cuhráufe Kossuth L?jos-u. 13. sz. alatt haSnap, Iuiilasí4-ér. A közönség s’ives pártfogását kérjük. Iskolák! Szülők * »IUMMIUU M jaSßimafcr« öihaliRa* ft0HQV€ti, ifjúsági, ismeretterjesztő müvek ItOVÓCS HiftlŐS DftUf aÖOSI kaphatók, Szentegyház-utca 3. sz. núTUi Zs ffmosasl: letfij jő lililld&glSálig 50 fillér, stb, stb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom