Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-06 / 126. szám
í gf í l i * £l»'LKlf £ £JK mámmá „Divatban vannak" az erdélyiek Olaszországban Boma, má.ju's lió. Erdélyi fogáig máink szerint, szinte nyárias, forró napfény égeti Ráma tetői t, vöt kény es-bar na falu pallazzo-it s csak olykor támad gyönge hűvösség a monte Palatino pálmái, olajfái és pineái vagy a Bo rg 1 lesc-park babér- lombjai között a tenger felől áramló széltől... Volna itt innivaló Róma kivételes természeti szépségein kívül az olasz birodalom fővárosának kábomalatti életéről, arról a csodá.- latos kitartásról, áldozatkészségről és fegyelemről, amely a fasizmus által a légi i*ómai erények szellemében újjászületett olasz népet eltölti. Sok mindenről, mert a Bremner-há- gón innen megváltozott nagyon az élet annak számára, aki még a közelmúlt szemével akarja látni Olaszországot. Ezúttal azonban a magunk dolga az, ami érdeklődéssel eltölthet. Ha szabad ezt a kifejezést használnom, Erdély és az erdélyiek „divatban“ vannak a baráti Olaszország fővárosában, de másutt is Itáliában. Befolyásos olasz barátaimtól már nem egyszer hallottam: „Csodálatos, hogy önök, erdélyiek, mennyire áh cl ozatosan, fanaţi knsan magyarok, ugyanekkor pedig mennyire közel állanak hozzánk, a nyugati latin kultúrához“... A magyar lélek sajátos kettőssége ez, amely Erdélyben a történelmi erők következtében még plasztikusabban domborodik ki. Csak megemlítem., hogy éppen a közelmúltban adták át nagy ünnepséggel Ugray György, Olaszországban élő kiváló .székely származású szobrász ajándékát a. fasiszta olasz ifjúságnak: egy kardját próbáló ősmagyar harcost s ez alkalommal az olasz sajtó melegen emlékezett meg Erdély magyar művészetéről. XII. Fiús pápa 25 éves püspöki jubileuma alkalmából a római magyarok hódoló kihallgatása alkalmából Lut# tor Ferenc, a vatikáni követség káli nonjogi tanácsosa, mint erdélyi szár* mazásu költőt és újságírót mutatott I be Őszentségének, aki különös érdeklődéssel fordult felém és érdeklődött szülőhazám művelődéséről, irodalmáról. Franco VMlani Dionisi könyve Erdélyről Az erdélyi magyar közönséget kü- j lönösebben érdekelheti azonban, | hogy „II secondo arbitrato di Vien- j na“ ciimmel 260 oldalas impozáns ‘ olasz könyv jelent meg, amely — mint a címéből is kitűnik ■— a második bécsi döntéssel foglalkozik. A könyv jeletőségét emeli, hogy az előkelő „Garzanti“ kiadásában jelent meg, szerzője pedig Franco Vellani Dionisi, kiváló olasz költő, publicista és újságíró, régi barátunk és az erdélyi kérdés kitűnő ismerője. Franco Vellani Dionisi még a megszállás alatt beutazta Erdélyt s a huszas évek végén jelent meg egy müve, amely az érdélyi kérdés olyaitén megoldását ajánlja, amely a Székelyföldet is visszajuttatja Magyar- országnak.. (A második bécsi döntéskor ez igy is történt.) Könyvében a szerző a bécsi döntés történelmi lényéből indul ki, majd részletesen foglalkozik Erdély történelmével, földrajzi helyzetével, néprajzi, társadalmi, szociális viszonyaival a legrégibb időktől mostanáig. Semmiféle elfogultság sem vezeti a tollát, a magyar forrásokon kívül felhasznál különböző külföldi, román auktorokat is, Erdélyt járt olasz utazók, diplomaták, köztük Passevi.no jezsuita adatait, olyanokét, akiket igazán nem lehet a magyarok javára részrehajlással vádolni. Megállapítja, hogy az eaóLélyi magyar városokat az árpádházi magyar uralkodók alapították, hogy erőé ly földjén a magyarság volt a történelmet, az életet, a művelődést teremtő és fenntartó tényező, hogy az oláhokról („valacchi“) II. Endre magyar király idején, 1221-ben, illetőleg 1224-ben tesznek először említést a magyar törvénykönyvek. (Aranybulla és „Andreanum“.) A honfoglaló magyarság és a vendég németség mellett az oláhok számát, amely eleinte egész csekély volt, az állandó bevándorlás növesztette meg'. Ez a bevándorlás a (magyarságnak a török idők alatti rettentő vérveszteségével állandóan növekedett. így 17013 és 1800 között, az úgynevezett „fanarióta“ korszakbaji, több mint 800 ezer oláh vándorolt hel Moldvából és Havaselvéről Erdély és Bánát földjére. Viszont azt se mulasztja el megemlíteni, hogy a mult században az erdélyi magyarság számát a kivándorlás apasztotta, így 1SSO ós 1900 között 56 ezer székely vette a vá.ndorbotot a rossz gazdasági viszonyok miatt s ment ki Romániába. Az erdélyi városokról írva, a szerző többször és részletesen foglalkozik „kincses“ Kolozsvárral és nyomatékosan kiemeli a történelmi idők alatt éppenugy, mint most Erdély fővárosának eltörülheteilen szinmagyar jellegét és kultúráját*. Ennyit közölhetek vázlatosan az 'erdélyi közönségnek erről a kitűnő könyvről, amely az olasz sajtóban és a közönség körében méltó érdeklődést keltett. , Felvinczi Takács Zoltáa nagy- sikerű előadása Á másik erdélyi, sőt kolozsvári vonatkozású esemény Rómában: Fed- vinczi-Takáts Zoltánnak, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem professzorának előadása május 18-án, a római keleti intézetben (in- stituto italiano per il Medio ed es- tremio Oriente). A via Meruíana-n, a Santa Maria Maggiore közelében van a római keleti intézet a hatalmas palazzo Brancaccio-ban. A Brancaccio-palota a régi Róma egyik legnevezetesebb építészeti -alkotása. A széles márvány! épcsökön felmenve, ott találja magát az ember az intézet termeiben, amelynek remek gyűjteményei külön cikket érdemelnének. A palota nagy előadótermében ott van már az olasz tudományos élet számos kiválósága, a római egyetem tanári karából többen, igen sok olasz érdeklődő. Most érkezett meg dr. Máriássy Zoltán, Magyarország cruirináli követe dr. Papp Gábor kö- vetségi tanácsos és Muszka István sajtófőnök kíséretében. Itt van Gent- hon István, a Romi Magyar Intézet igazgatója, eljöttek a római magyar Akadémia tagjai és szép számmal van képviselve a római magyar kolónia i®. Ez az ünnepélyesség és érdeklődés szól az illusztris előadónak, az érdekes tárgykörnek, de nem utolsó sorban — Kolozsvárnak. A római keleti intézet részéről Tucci professzor köszönti meleg szavakkal a kolozsvári egyetem tudós tanárát. Tucci, akinek Körösi Csorna Sándorról szóló pompás előadását még nem felejtették el Kolozsvárt, aminthogy ő is emlegeti most a közönség díszes együttese előtt kolozsvári idézésének a napjait. Takáis Zoltán, a kolozsvári egyetem professzora megköszöni Tucci professzor üdvözlését, majd általános figyelem közepette kezd az előadásába, amelynek címe magyarul: „A pusztai népek művészete és kapcsolatai a középkori nyugati művészettel.“ Elsősorban a szkítákkal foglalkozik. Ez a lovas nomád, ko- esizó ós pásztor nép a Kr. előtti V. századból közvetlen Kr. utáni századokig volt ur az euráziai térségen s díszítő művészetükben állandó mo- timuvok a szarvas, az oroszlán, a szárnyas ló (griff) és a sas. A Kr. i előtti századokban M agyar országot is szkiták lakták s ebből az időből származik a zöldhalompusztai aranyszarvas-lelet. A szidták után következő törökfaju lovas nomád népeknél hunoknál, avaroknál, magyaroknál szintén előfordultak ezek a motívumok. Ezeknek a népeknek a művészete kizárólag díszítő jellegű volt és kimutatható hatással járt a középkorban azoknál a népeknél, amelyekkel az említett népek politikai, kereskedelmi vagy másfajta kapcsolatot tartottak fenn. Megemlieíite a hunoknál megvolt kínai eredetű sár- kány-motivumot, amely bekerült az itáliai diszitő művészet elemei közé is. íme, néhány részlet a nagy figyelemmel végighallgatott és tetszéssel fogadott előadásból, amelyet az előadó vetített képekkel kisért. Megemlítjük még, hogy a római keleti intézet igazgatósága teát adott a kolozsvári egyetem rektorának a tiszteletére s ezen a fogadódon olasz és magyar előkelőségek, az olasz és magyar szellemi és tudományos élet ittlévő képviselői jelentek meg. MIHÁLY LÁSZLÓP&Fkettezésí munkálatokat Jotányosaa váiiai Lőrinczi & €©» Zár.oiya-ntc* 8. »rám és Szeaiegyűifc* utca I sffám (Sebök Már a puszta «Inevezés is elárulja, hogy « terület nem csupán köz-igazgatási egység, egyszerű vármegye, mely idők folyama« valahogyan kialakult, hanem ennél sokkal több. Határozott arculatú táj, sajátos jelleggel. müveitségged és néppel. önálló élet, mely környezetéből felszívta a tápláló nedveket cs azokból fris* âllslu virágokat, uj zamalu gyümölcsöket termelt. Hátát keménye« nekiveti Erdélynek, de tekintete a szélesedő folyóvölgyeken keresztül az Alföld és a fdvidék felé száll. Ölelő karja? mindenfelé kitárja, de egyéná&égét nem adja fel. Nyalt s/Jv és zárt lélek: ez a csodálatos kettősség valami szokaítlau varázzsal tölti el Ady Endre „hepehupát vén Szilágy“-*t. Mi ez a varázs? Kalotaszeg zegzugos, kopárságában i* változóit oe dombjairól a Királyhágó bércei közé robog a társazgépkocsi. Csúcsa vadiegé- nyes vidékén hirtelen észak felé kanyarodik az ut. Meredek szerpentin mássza meg a Kéz cs Meszes bagóját. És nőikor a túlsó oldalion lefelé rohanunk, hirtelen észrevesszük, hogy minden megváltozóit. Két hatalmas hegyfaJ széttáruló vonulata között zöld vetéssel, levegővel és erdővel koronázott dombvidék hullámzik tova. A messze kígyózó országutat virágzó almafák kísérik, Ä kényelmesen nyújtózkodó völgyeket kristálytiszta patakok szelik át. Partjukat jegenyék szegélyezik. Csobogó vizükben virágos rétek nézegetik magukat. Egy-egy lejtőn vagy kanyarulatban pirostetős, fehér házak csoportja villan ki. Fölöttük templom őrködik. A kék égen feliér felhők vitorlája dagad. Pünkösdvasárnap van és minden ütme pel. A színek meleg harmóniája, a táj formáinak nyugodt vonalvezetése a Dunántúl Skelid moscáyát juttatja eszünkbe. Érdélv keményebb, ércetebfo komolysága még érződik, de lenyűgöző erejét valami kedvesen derűs alaphangulaf már í©tompította. És mo-sd hagyjuk c-í az országutat, siessünk be a dombok, közé, Itogy közelebbről hallhassuk az ólét lüktetését. A meredeken felszökkenő Meszes lábánál üde halmok között húzódik meg egy kiesi falu: Magyarkecel. Egy gerinc lejtője előtt smaragdzöld fülien hófehér tempiomocska. A hajó déli falát és a Szentély pillérközeit csodálatosan finom, díszesen faragott, gótikus ablakok törik át. Négyszeresen tagolt, leszek ivü déli bejárata a maga dus^adó. erőteljes formáir»! meglepően magas művészi színvonalat árul el. A szentélyre boruló gyönyörű hálóboltozat és a rendkívül választékom Ízléssel farago-tt ízentségfiiike csak megerősíti azt a felfogásunkat, hogy e templom a magyar falusi későgótikának egyik elsőrangú remeke. Épitészeti megoldása és diszkese olyan kiegyensúlyozottságot mutat, j:Z arányoknak olyan nemes harmóniáját, melyhez hasonlót nehezen találnánk. Mellette méltóságteljesen szökken a magasba a magyar fatornyok egyik kgszebbike. Alatta csendben pihen a falu. Nehezen buesuzuuk Magyarkeceli ők de nein me&sze tőle uj szépségek várnak. A tágas folyóvölgyben kényelmesen terpeszkedik Krsszua. Régen nevezetes váró«, ahova a vidék urai gyakran összeseregiettok. A Bánffyak és Csereiek fészke. Thököly egyik országgyűlésének színhelye. A mult fénye ma sem enyészett «1. A község közepén hüsz- kén emelkedő templom ódon fakó és különösen hatalmas, bástyaszerü tornya tiszteletet parancsol. A hajót borító, kazettás famennyezet kifejtése Pataki Asztalos János müve, 13 36-ból. Rajta a magyar képzelet színes derűje árad el. A növényi düziimények között, a négyszögü mezőkbe egész állutsc regle let festett a mester, gondos«» felírva mind egyiknek nevét. Megjelenik a Szeoi Korona és a város címere is. Mindkettő Kraszna egykori előkelő szerepét hangsu lyozza, A tcmplomelőCti tágas 'térre széles utcák torkolnak be. A szép rendben sorako zó házakat is érdemes megnézni. Változatos tornácaikat zömök, majd karcsú pillérek és oszlopok tartják, Lâfctuko« ismét a Dunán tűi bájos, fehéroszlopos tornácai villannak fel előttünk. Ezekben a szép házakban szép emberek laknak Magas, izmos, jó kiállá-u férfiak, akik széles karimája, sajáüúgosrn lapos kalapot hordanak. Törzsükön fekele-, zsinóros zeke feszül, lábukra fényes csizma simul. A nők vonásad finomak, testalkatuk arányos, Egyszerűen és üléssel öltözködnek Ruhájukon a piros, fehér és fekete szín uralkodik. A krasznai magyarság megjelenése .sokba« emlékeztet a kalotaszegiekre, még inkább a székiekre. Szép, erős és rokonszenves faj, értelmes és közvetlen. Büszkék le- Sietünk reájuk. Egy hosszú gerincen át Szilágysomlyó felé vezet irtunk. A tetőn még egyszer visszaintünk a fehéren mosolygó Kr&szoéra, B megfordulunk egy- hatalmas hegy tornyosul elénk. Zuhanó lejtőjét egy város szegélyezi Szilágysomlyó. E tündéri látvány azonnal a 1 el vidéket juttatja eszünkbe. Év, a benyomásunk benn a városban csők erősödik. A csinos és tiszta főútvonal a hegy lábánál fut végig, Itt_oÉt egy-egy térben öblösűdik k>, majd ismét továbbvezet. Fenn a hegyoldalon a várost a templomok koronázzák. Előt- lük sétaút kanyarog;, A római katolikus plébánia talán hazánk iegfi&Lalabb gótíkn# temploma. A felirat szerint 1332-faeu építtette Báthory István erdélyi vajda. Eredeti szépségéből, sajnos» ma már nagyon kivetkőzött de szentélyének háloboltozaCs és csinos re naiissEnee sekrestye ajtaja még most i* fogalmat adnak régi megjelenéséről. A Billiónak legneveaetesebb e mi éke ezonbuu nem a templom, hanem a város közepén, még romjaiban is Libáké vár. Hatalma* renaissance-Ízlésű kapubástyán át jutunk a négy-, szögű várudvarba, amely, rgen ötletesen, kertté van átalakítva. Oldali még áll két kerek bástya. Mögülük gyönyörű kilátás nyűik a varos felé, Az ódon falakat virágzó orgonabokrok szegélyezik, A langyos *uá- juEvégi estén a hóid sápadt fénye ezüatfá- tyolt vet a parkot körülölelő tálakra s az utas egy pádon ülve, elmerenghet a letűnt, dicső időkről. Emi ékek ezrei rajzanak fel előtte s ami eddig legfeljebb üres beszédnek tiint fel elölte, most fájó, édesbua valósággá nemesedik lelkében. Nem messze Somlyótól, a hegyek lábánál kitárulva az Alföld felé húzódik Nagyfáin. Testét a Berettyó szeli ketté. A fehér házak és zöld lombok közű! Kaéltóságteljesen emelkedik a magasba a református tesapéoca tornya Az egyház egyike Erdély legszebb arányú é-3 legnagyobb gótiiku# alkotásainak. Megnyúlt szentély© világosan mutatja, hogy valaha szerzetesek xsoloz&máBLak bemre. Tágas hajója ma teljesen sima, dis zielen* egyszerű lapos famemivezett®] fedve. Elsőrangú Ízléssé*) megépített hálóko&o'/atos szentélye annál meglepőbbe« hat. Bordázatának finom von alrendszere, aldakünak előkelő karcsúsága és tartózkodó, de vödtozatoa díszítése élénk ellentétben áll a hajó kopárságával. A templom belső művészi hatásának titka ép j:>éa e nagyszabású el&sníéicn alapszik. Rend. kivül érdekes, hogy az eoipáre-stűnsban helyrcállitolt gótikus aikoüsban e két erősen különböző izlé» milyen biztonsággal fonódik egymásba. Az egyház külső megjelenése a maga háromosztetu $á»pilléreivel, magas ívbe szökkenő ablakaival valóban le nyűgöző. A templom építőjének művészi tehetségét mi sem bízonyitja jobban, mint az a tény, hogy a legegyszerűbb, tisztán arcbi- tektonikus etfem ékből, minden disz mellőzé- Bével, teljesen kiegyensúlyozott ég egyedül nagyszerű arányaival ható műremeket tudott létrehozni, Az egykor pálosok tulajdonában lévő templomot a Bánffyak építtették a 13. Század közepén. E kitűnő és csak igen kevesek által ismert épületet méltán hasonlít hatjuk a Farkas-utcai és a déű református templomokhoz. Építészeti megfogalmazású- ha», térhatásában és aranyaiban ugyanaz a szellem szólal meg, mint amely e két utóbbi későgót emléket is oly scj.íro, au érces magyar zamattal tölti meg. A Szilágyságban Erdély műveltsége és ereje egyesül a Dunántúl derűjével és a Felvidék maga* színvonalú rendezettségével. Beu- ne táj, élet és alkotás e hármas szálból forr össze. Nemcsak vármegye, ennél is sokkal több. Műveltségi és történeti egység. me Ív ölelő karjait mindenfelé kitárja, de egyéniségéi az ősi tataj táplálja mindörökre. F-VTZ GÉZA.
