Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-27 / 144. szám

ifil *V >.J. in I ~ T iilíliflinirfiiilirtíiií ■Élni im ríiiriÉ Za^ka kitek MAGYAR SIKEREK OLASZORSZÁGBAN 'Á napokban tartotta meg milánói il KangverSényót Károlyi. Gyula, a nemrégen >/{ Kolozsvárott koncertezett, fiatal magyar os zongoramiivé&z. Károlyi Gyulának rend- iá kívüli sikere vök s a nagy milánói lapok id külön cikkekben emlékeznek meg róla. M Mussolini lapja tazti írja a fiatal művész iit játékáról, hogy nemcsak technikaiig tÖ- id kötetes, hanem kifejező ereje és száné pá­ni ratlan. Ha nem i® a baráti magy ar nem­os zet fia volna — Írja a lap —, akinek ki­üt jár a szeretet és udvariasság, okkor is el­ei ragadtatva ünnepelte volna az egész te­ái rém, mert kivételes nagy tehetség. Károlyit Gyula hangversenye csak egyr iá ke azoknak a hangversenyeknek, amelye- •d két a Kuiturintézet Olaszország városai - id ban rendez. A magyar-olasz miivészcsere □í keretében vezényelt Ferencs rk a milánói Scalaban és Rékay András, azonkívül err « nek keretében hanşrversenyeaett legutóbb fi Itáliában Zathureczky Ede, aki egyike az Olaszországban legnépszerűbb magyar ze­neművészeknek. BUZAF ÖLD A SZERKESZTŐSÉG ELŐTT Olaszországban az önellátás megvaH-óo-r tása érdekében man den talpalatnyi földet d bevetnek. De amíg nálunk tereken és ker* t lekben inkább csak zöldség és fó'zelék- 1 flipét termeszteneJc, addig a bábom® Clasa­ţi országban gyakran búzával vetik be a i megmunkálható kis föíddarabokat is. így l például Mussolini lapjának, a Popolo i dTta^bnak nj, hatalmas hatemeletes, ult­ramodern szerkesztőségi palotája előtt a milánói Piazza Cavouron kis búzamező van. A Cavour-szobor körüü térségen már majtlnem teljesen aratásra érett bu- i za várja, bogy szorgalma® kezek learas- i sák„ BORZALMAS YIHAR DfíLAMERIKÁBAN Most érkeznek csak résziéiesebb jelen­tések arról a szörnyűi viharról, amely a napokban Brazilia, Rio Grande do Std nevű tartományában pusztított1. Porto Alevre kikötőben két ba-tídmös szálloda épülee dőlt össze és körülbelül 50 má3 ház lett egyenlővé a földdel. Nines olvas Láz a városban, amely meg ne rongáló­dott volna. A szélvész óránként 120 ki­lométer sebességű volt és olyan irtózatos erejű, amare a legöregebb emberek s£m emlékeznek. A mezőn, ée a városban a fá­kat gyökerestől tépte ki a szél, a rádió­antennák, tebefon- és távírőosstepok tönkrementek, a vastrtvonalakkal együtt. A vihar mindössze 20 percig tartott. Ez­alatt a rövid idő alatt húsz halálos áldo­zata volt a szélvésznek és a rengeteg se­besültet nem is tudják elhelyezni a kór­házakban. A cafkü'on elpusztította a termés legnagyobb részét, azután az állam belse­je fáié vonult, de itt már nem okozott ilyen félelmes kárt. FIorianapolisnáI azon­ban elsütvedt a viharban az Ines Corrado nevű gőzös. ‘ AZ AKROBATA TOLVAJ Leonüda Paraccbini, egy Sineában ál­lomásozó kis cirkusz ügyes fiatal akroba­tája, valószínűleg nem volt megelégedve azzal, amit, mint iégtornása a kisvárosi cirkuszban keresett}. Elbát ár ózta, hogy nagv testi ügyességét máskép kamatoztat­ja. Megtudta, hogy a város ©gyük gazdag polgára. Achtle Rivolta elutazott. A fákon és falakon, mö cskaügyességgel bemászott , a sötét, másodakemeleti Rakásba és éppen á fiókokat kutatta, mikor Rivoltáné, aki nem utazott el, rajtakapta. Letartóztat­ták, de mivel büntetlen előéletű, kis bűn te test szabtak csak ki rá. AZ ELVESZETT GYŰRŰ A 85 éves Windier asszony Hannover­ben lakik 8 most, hatvan éves szorgalmas keresés után végre megtalálta azt a gyű­rűt, amit férjétől annakidején kapott. Windlerné első férje, Friedrich Malinké Ausztráliába mént kincskeresőnek még 1850-ben, onnan hozott egyszer magával Hannoverbe egy gyönyörű gyűrűt. Ezt a gyűrűt elvesztette az akkor 25 éve« a*z- 07.0nyj. Tudta, hogy valahol a házban van és hatvan éven át, mialatt hűtlen elha­gyás miatt elvált férjétől, mégegysaer férj- hezment és gyermekei születtek, nem .szűnt meg keresni. Rögeszméjévé vált a gg,tyí/ilágÁél &'Í* LEN2Ä.I Kom á liimiiiww ..... iwfiiirüüirt vovosScereszI szoiaifalálra» • Masy ar kaionák kőzotí » nemei liadikőrliázhan Valahol Németországban, június hú. Szapora eseppekhen veri az eső a vonatab­lakot, a hideg északi szél süvitése a kerekek zakatolását is tulharsogja. Idebenn is dider- günk, mégis szinte rettegve várjuk azt a pil­lanatot, amikor ki kall szállnunk. Nem kel­lemes utazás az igaz, de szívesen vállaljuk. A szeretet visz bennünket, magyar sebesülte­ket megyünk látogatni. Barátságos, tiszta szoba fogad. A mosolygós arcú ápolónővér éppen friss virágot tesz az asztalra. Hamarosan megállapítjuk, hogy a szoba valamikor a tudomány csarnoka volt. A sarokban most is ott áll a íeketetébla. Nem gondatlanságból vagy feledékenységből ma­radt itt: tarka virágos koszorúkban gyakor­latlan gyermekkezek girbe-görbe írása rajta. „Alle Kameraden herzlich willkommen"! (Minden baj társat szeretetünk fogad), ezekkel a szavakkal adták át a kis nebulók, apáik, testvéreik bajtársainak második otthonukat, annyi ártatlan öröm, gyorsan múló bánat és talán apró csinytevés színhelyét. A kedves ákombákomok alatt most már határozott, tár­gyilagos felnóttirással a terem uj lakóinak névsora. A sok Franz, Hans és Heinz között j nyomban szemünkbe ötlik néhány jó magyar név is. Tehát helyben vagyunk. Nem is keli már kérdezősködnünk, a névsor alapján ha­marosan ráakadunk magyar testvéreinkre. A magyar szó egyszerre élete* csal a sá­padt magyar arcokba. Mintha kutya bajuk sem lenne, olyan katonás keménységgel vá­laszolnak bemutatkozásunkra. Somogy, Sop­ron, Tiszántúl, az ország minden vidéke kép­viselethez jut, sőt pesti is akad közöttük. Ter­mészetes, hogy leginkább a pesti géppuskás őrvezető viszi a szót. Mozdulni, azt nem tud a kötésekben, de ugyancsak jól kihasználja az alkalmat, hogy egyszer magyar látogatóra akad. Csupa öröm, vagy több, büszkeség, igazi magyar büszkeség tölti el az embert, amikor hallgatja a derék fiuk jóizü elbeszélé­seit. Messziről jött ember sokat mesél mond­ja a jó magyar közmondás, ők azonban ellen tudnak állni a csábításnak: a hárijánoskodás- nak nyoma sincsen előadásukban. Talpraeset- J ten, de keresettség nélkül mesélik e.1 megse­besülésük körülményeit is. Zokszót, panaszt i még beresztkérdésekkeí sem lehet kicsikarni ! tőlük. Ha egy-egy mégis csak hátborzongató részletnél kitör • belőlük a csodálkozás, vagy részvét hangja, még ők próbálnak megnyug­tatni minket: „Semmi az egész, csak köteles­ségünket teljesítettük!" Az ellátás, a bánásmód iránt érdeklődünk. Mindennel nagyon meg vannak elégedve. Gondosabb ápolásban nem is részesülhetné­nek. Elhisszük neki, az éjjeliszekrényeken most is szép piros narancsok mosolyognak. Ilyesmi odahaza, a kis tiszántúli tanyán sem terem a fákon. Hát a német ba]társak? — tesszük fel a kérdést. Mintha csak erre vár­tak volna, egyszerre mutatnak a legelső ágy­ra. Egy hosszú, szőke fiú fekszik benne. Nem ad magáról életjelt, de már az első pillanat­tól kezdve csillogó szemekkel figyel minket, „ü a legjobb barátunk, Sepl! — adja meg a magyarázatot a ferencvárosi, őrvezető. Min­őig együtt harcoltunk és a sebesülésben sem hagyott el minket. Megsebesülésünk óta már az ötödik kórházban vagyunk, de Sepl min­dig csak velünk akar maradni. A világért sem szakadna el tőlünk". — Tud valaki maguk közül németül? Ho- gyar értik meg egymást? — „Bizony együttvéve is alig -tudunk hat­van szónál többet, már le is mondtunk az igyekezetről, hogy megtanuljunk németül. Sep] azonban iassankint tömi kezdi a magyar szót" — Igâz ez Sepl? fordulunk a aémet fiú felé. Sepl egy darabig töpreng, ugylátszik mégsem haladt még nagyon előre a magyar tudományban, de aztán felderül az arca: °.Él­jen Magyarország!", adja meg a minden kér­déshez egyformán illő választ. A látogatási idő már régen elmúlt, illenék indulni. Utoljára a fiuk kívánságai után ér­deklődünk. „Mindennel meg vagyunk eléged­ve. de azért legjobban mégis csak szeretnénk már otthon lenni. Szeretnénk megint szánta­ni, törni az ugart" — válaszol halkan a mo- kány somogyi fiú és szomorú vágyakozással tekint ki az ablak előtt hajladozó fákra. Nincs kínt szabadba csábitó idő, de a többi is ugyanazzal az elfoitott sóhajjal követi pil­lantását, még a ferencvárosi őrvezető is, pedig talán sohasem fogta még az eke szarvát Ennek az óhajnak sajnos, nem tudunk ele­get tenni, teljesíthet óbb kívánságot kérünk. „Magyar könwet, magyar újságot szeret- tiíí'-iV", kiált fel mind az öt egyszerre. Szeren­csénk van, jóelőre felkészültünk már a kér­désre. F«v halom, magyar újságot osztunk ki közöttük, sőt arai több, igazi magyar ciga­rettánk is van számukra. Megígérjük, hogy továbbra .is gondoskodni fogunk róluk, ma­gyar betűben már nem fognak hiányt szen­vedniük, azután elbúcsúzunk tőlük. Halas szemek kísérnek az ajtóig, aztán ki­lépünk a szitáló esőbe. Már könnyebb szív­vel tapossuk a sarat. A nyirkos párán át is látjuk, hogy a mezők frissen zöldéinek, a. sze­szélyesen bólogató fák zsenge lombot bordá­nak. A természet, az élet viaskodik az idővel és az élet győzni fog. A mi magyar katonáink szenvedései is meghozzák gyümölcsüket. Az a haza, amelyért ilyen egészséges, józan gon­dolkozást!, megtörhetetlen erejű somogyi, ti­szántúli. csallóközi fiuk küzdenek,' olyan ma- gátolértetődő, egyszerű ,természetes köteles- ségteljesitéssel, minden viharon és szenvedé­sen keresztül is a szebb jövő felé _haladu fiz flziaue Cß!onTa!e az areplszásiok zsídé-p.itikáíáré! Róma, június 27. (TP.) Ä római Azioue Cokmia&e cimü folyóirtát fi­gyelmeztetést intéz a Középső Kelet izlámhitü népeihez, hogy idejében védekezzenek a zsidóknak az arab országokba való terjeszkedése ellen, amit Anglia és az Egyesült-Államok teljes mértékben támogatnak. Az Azione Coloniale számos bizonyi.ték- kal mutatja ki, hogy Londonban és Washingtonban nemcsak Paleszti­nát szánják a zsidóknak, hanem ezen kívül a Középső Kelet különbö­ző más öveiben is le akarják őket telepíteni és ennek következtében az arabokat szülőföldjükről zsidókkal akarják kiszorittami. E bizonyiré- kok között szerepel elsősorban Kooseveltnek az a beszéde, amelyet ama kongreszusi határozat 20. öves fordulója alkalmával mondott, mely határozat a zsidóknak Palesztinában való letelepítésének támogatását ígérte meg. Az úgynevezett „közép­sőkeleti zsidó hadsereg“ felállítása csupán mesterséges leplező eszköz, amellyel a Palesztinán túl (tervezett zsidó expanzió tervét politikailag és jogilag alá akarják támaszt ami. Az Azione Coloniale szerint az Egye­sült-Államokban ezekben a napok­ban igen élénk propagandát folytat­tak, hogy az I SA vegye át Paleszti­na mandátumát. Az angolszászok módszered most ugyanazok, mint az első világháborúban voltak, állapítja meg az olasz folyóirat. Amit a mu­zulmánok javára igéitek 'meg, azt a zsidók javára teljesítették. Áfa in­kább, mint bármikor, kell az Mám népeinek óvakodniuk, nehogy sza­badságukat, sőt népi létüket felál­dozzák az angolszász és zsidó érde­kekért. gyűrű, hiába mondogatták gyerösékei és unokái, hogy öz a gyűrű nem tehet a ház­ban, mert' akkor már regen előkerült vol­na. Az öreg Windlerné tudta, hogy a gyű­rű valahol1 a közeliién van. Ott is volt, most került fiő a kertből,’ hatvan évi ke­resés után. (—) DRÁMA STOCKHOLMBAN Á svédországi Me.laren-fjordon há­rom összeroncsolt holttestet találtak a napokban. Megállapították, hogy Bergson stockholmi ügyvéd felesége és két gyermeke lelte borzalmas ha­lálát ezen a fjord on, amely egy ha­talmas szakadék alatt terül el. Berg­son felesége és gyermekei naháa.y hete tűntek el, még' pedig nagyon szomorú körülmények között. A hi­res stockholmi ügyvéd feleségén, már régebb kló óta mutatkoztak az elme­baj jelei. Február utolsó hetében az ügyvéd a beekombergai idegsmojató­riurnba akarta szállítani autóban fe­leségét, áld eddig mindig nagyon csendesen visekedett. Hét és hatéves gyermekeik is elkísérték szerencsét­len édesanyjukat. Mikor aztán a vá­rostól nem messze levő erdő közelé­be értek a szegény aszony megkérte az urát, hogy- szállhasson ki egy pil­lanatra gyermekeivel, mert olyan szépen süt a nap. Az ügyvéd teljesí­tette ezt az ártatlannak látszó ké­rést és az asszony gyermekeit kézen­fogva, kiszállt és lassan sétálva el­tűnt a közeli erdőbe. Az ügyvéd ek­kor látta utoljára őket, mert hosszas várakozás után sem tértek vissza. Hiába kutatta át azután az erdőt, kétségbeesve, családjának egyszerű- í en nyoma veszett. Most tudta meg azután a, rettentő valóságot: elhárult elméjű felesége kisgyermekeivel együtt a Mölaren-szakadókba vetette magát, —­...... -....... it ... Népszerűség Soka a azt hiszik, hogy nagyszerű c:, ki várír i- tos dolog népszerűnek lenni. Vágynak arra hogyha az utcán végigmennek, öszesugjanek » j. ci tűk mögött: Nézd, ez ő . . . Vágynak ; -j hogy szerepeljenek újságok hasábjain. h.tp<-: Jcépesinellékletein, szeretnék, hogyha vendég Jobe lépnek be, a pincér idvezült arccal siev seri eléjük, vagy ha üzletbe mennek bevásá- roini, a tulajdonos szolgálja ki őket azzal > mosollyal, ami, hírességüknek és kivételes sze­mélyisegüknek kijár, nlkepzeli, hogy milyen nagyszerű érzés lehet aláírást kérők gyűrűje ben állani s osztogatni kegyesen kézjegyüket. , mint valami alamizsnát. A népszerűségnek! mindezt a külső mázát főleg színészek élve ’ zik, feléjük fordul leginkább a tömeg kegye, ; mert a tömeg mindig hálás annak, aki szóra- ’ koztatja. Ezért irigylik annyian a híres szi neszt, mert hiszen mindenkiben él az a vágy hogy fontos legyen, több, különb a afcsik- naí Ez minden versengés és minden karrier lelki mozgató ereje —> ha úgy igaza van Car- negienek, az amerikai karrieristák filozófu­sának. á'an aztán valami, amit köznyelven ugv neveznek, hogy „a népszerűség átka". Mi íe- heL átok azon, ha valakit szeretnek, becéz nek, ha megtisztelve érzik magukat, ha ke­zet fog velük a hires ember és elájulnak a boldogságtól, ha rájuk is mosolyog? Mi lehet átak a népszerűségen, ezen a könnyű má­morhoz hasonló állapoton? Mi lehet? Ezer kellemetlen, kínos és bonyolult helyzet, amit a híresség hoz magával. Hogy ezt megértsük kérdezzük meg a híreseket, akik szeretnek ugyan híresek lenni, de azért néha nem bár, nák, ha nem ismerné őket a kutya sem Itt van mindjárt a híresség postája, amelyet muszáj számba venni, muszáj törődni vele, mert ha nem a nehezen megszerzett népszerű seg forog kockán. Mi van ebben a postábany\ Rajöngo es szerelmes levelek? igen, de csak’ húsz százalékban. A többi százalékot protek ciót, segély tkérő levelek teszik ki, amelyek között van egészen kellemetlen, sőt fenyege tő hangú is, hogy a fantasztikus levélírókról Î ne^is beszéljünk. Kérik a híres színésznő ru­háját, cipőjét, sót kolleganője cipőjét is, kér-! nek tőle pénzt és protekciót, mert hiszen „ne-: ki csak egy szavába" kerül. Elküldik hozzá; nyolcfelvonásos történelmi drámájukat és ki' nem adott verses kötetüket és mindig csak kérnek, kémek és kérnek Vannak aztán apró epizódok a híresség éie 1 teben. Nagyon kellemetlen és nagyon kínos kis epizódok. ' Nemregen Kolozsvárott filmezett a magyar filmek egyik legnagyobb nevű féríihőse. A fér hhos a magánéletben a világ legszerényebb.1 WPpózá'Janabb, legegyszeuübb embere, aki ; csak a családjának él és dolgozik. Kolozsvá-: ron két régi jó barátjával elment vacsorázni1 egy étterembe. Persze mindenki őt nézte, les-! ték az emberek, hogy a fihnkedvenc mikén-1 pen rendeli meg a vacsoráját, hogy nevet és hogy töri a kenyerét. Ugyanúgy evett és tör­te a kenyerét és nevetett, ahogy a filmen, ahol éppen azért van olyan elképesztő sikere : mert egyszerű termeszetességében magát a?, életet hozza vászonra. Szóval a hires sztár: milsemsejtően ült és vacsorázott baráti társa-, Ságéban, mikor egyszer csak mint a vihar : asztalénál termett egy hölgy, kezében piros' rózsákkal cs elkezdte: é — Drága mester engedje meg, hogy azért a sok gyönyörűségért, amit nekem filmjeiben okozott, átnyújtsam est a néhány szál virá­got . . . A sziuész, akinek feLíünéstkerüló természe­te nem szereti az ilyen nyilvános imádatot, elpirult kicsit, elvette a virágot és azt mondotta: — Köszönöm, igazán kedve® . . . Erre a rajongó hölgy megfogta a művész kezét és elkezdte rázni De úgy, oly vadu! és hosszasan, mintha sohasem akarna elen­gedni. Végül nekiugrott áldozatának, megmar­kolta a fejét és viharosan megcsókolta — a vendéglő közönségének nagy mulatságára . . . Hogy mennyire tetszett a hires művésznek ez az apró és jellemző jelenet, azt bizonyítja hogy a hölgy kivürarzása után rezignálton megjegyezte. — Istenem, miket kell nekem eltürnöaa 4 filmjeimért . . , (M. L.) Érdekes könyvujdonság! A gyermek illemtana , Irta: dr. Fóti J. Lajos. Ára 4 pengő. Tartalom: Ára 4 pengő I. Az Otthon. 1. Az Otthon. 2. A szülők. 3. A gyermekszoba. 4. Ajáték. 5. A telefon. 6. A rádió. 7. A személyzet. S. A ruházat. 9, A tár­salgás. 10. Az étkezés. II. A környezet, 1. A ház és lakói. 2, Az utca 3. Autóbusz, villamos. 4. Templomban. 5. A* iskolában. G .Üzletekben. 7. Színház, hang­„ verseny, mozi. 8. Utazás. ill. Mit kell minden kisgyemeknek tudni?? IV. Erények és hibák. V, A nagyvilág. 1. A társadalom. 2. A láto­gatás. 3. Egy csésze tea. 4r. Családi ünne­pek. 5. Levelezés. 6. Tapasztalatok és intel­mek. 7, Végszó. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTBAN Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre J pengő előzetes beküldése után, vagv véttel is szállítjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom