Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-27 / 144. szám
BUDAPEST SS SZOMBAT, lS42lîâi<Î81 ” Pit h >-:. t %r<vv JLîOIL évfolyam IU. szám. dim is filléb 3 îS; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-n. 16., I. emelet Telefon: 11—09. Nyomda: fSL ,Egyeteifl-u’.ca 8. ttzám, Telelőn sz.: 29—23. SLIPilSUI: B1RTH1 MIKLÓS .Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT"; Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P., tegyedévre 8 P.f félévre 16 P., egész évre 32 P. a■ ■y«fr'-Wi ’ MEmZETI POLITIKA Irta: ZATHUBECZKY GYULA A Magyar Élet Pártja és az Erdé- /I lyl Párt között még Bárdossy László a miniszterelnöksége idejében meg kőit tett pártszövetség ünnepélyes meg- q pecséteiése alkalmával Teleki Béla » .gróf, az Erdélyi Párt elnöke a Mail gyár Élet Pártjához intézett szavai- d ban hangsúlyozta, hogy az Erdélyi T Párt a legteljesebb egységben Kállay ft Miklós miniszterelnök felfogásával, tt „nemzeti politikát folytat, amely feil lette van a napi politika problémáí- & nak“. Ugyanez alkalommal hangoz- t tatia Kállay Miklós miniszterelnök, i magáévá téve Teleki Béla gróf sza- r vaii, hogy: „A pártpolitikának a r nemzeti életből való kikapcsolása * «gyík alapfeltétele annak a sikernek, í anűt az egyetemes magyarság érde- I; kében elérni óhajtunk.“ Ha a két párt között kötött szövet- s> ség inditékait és mélyebb értelmét t kutatjuk, úgy azt á fentidézett mom- I dalokban találhatjuk meg. Nemcsak Erdélyre, hanem az egész országra kötelező, hogy napi és pártpolitikai szempontokon felülemelkedve, mindenki nemzeti politikát folytasson, azaz más szavakkal kifejezve: mindent alárendeljen a nemzet egyetemes érdekeinek. Ezt cselekedte a szövetség megkötésével az Erdélyi Fárt is, amelyről említett beszédében Kállay miniszterelnök megállapította, hogy: „A magyar közéletben még nem volt egy ilyen párt, amely annyi önzetlenséggel, összetartással végezte volna munkáját*1 * Időszerű, hogy egy ilyen nagy kihatású politikai esemény végrehajtásának pillanatában, mint amilyen jaz ország két legnagyobb kormány- zópártjának szövetségre lépése, kísérletet tegyünk a múlt felvázolására és a jövő feladatainak feísorolá- ssára. A csütörtökön este elhangzott üd- -vözlések nemcsak egy politikai ak- ieió sikeres befejezését jelentik, hasnem elsősorban a jövő felé mutat- ;nak. Amikor tehát a Magyar Élet Pártjának helyiségében mint szövetségesek jelentek meg az Erdélyi Párt képviselői, nemcsak munkaere- tjüket hozták oda, hanem feladataikat is, amelyek megoldása Immár .közös erővel kell, hogy megtörténjék. Parancs ez a jövőre nézve és az Erdélyi Párt bizalma, amely őt, mint szövetségest vitte az Akadémia- utcai palotába, a jövőbe és a feladatok immár a közös erőből foiyóan könyebb, jobb és alapos megoldásába vetett bizalom. A miniszterelnök és az Erdélyi Párt elnöke által egyaránt vallott nemzeti politika kötelez arra, hogy immár a szövetség megkötése után, a tettek és cselekedetek gyors egymásutánja következzék, igénybe véve) hozzá minden szükséges fegyvert és munkaeszközt. Erdély szellemét és az ország erejét, azt a szellemet, amely annak a mondatnak elmondására késztette legutóbb Kállay Miklós miniszterelnököt is. hogy: „Azt hittem azért kell Erdélybe mennem, hogy hitet, bizalmat, leiket és kitartást öntsek erdélyi testvéreimbe és én és barátaim jöttünk vissza onnan megeresődva lélekben, hitben és elhatározásban.** íme, igy is meg tud nyilvánulni az erdélyi szellem, amelynek létét egyesek vitatják, mások csufondároskod- nak felette és csak kevesen hisznek erejében, mert kevesen tudják, hogy: a szellem erő. A miniszterelnök régi politikus és ha őí erdélyi úti élményéi ilyen Urai lendületű és átfűtött szavak elmondására késztették, úgy bizonyos, hogy tisztán látott Erdélyben és amit tisztán látott, az Erdély szellemének megnyilvánulása volt, nemcsak elmondott szavakban és ismertetett programokban, hanem emberben és magatartásban: népiségben, egységben, osztálytalan társadalomban, a pillanatra néző szemekben és a jövőben rendületlenül hivő lélekben, az „ahogy lehet“ erejében és mérhetetlen bölcsességében. Az a szellem sugárzott Erdélyben Kállay Miklós miniszterelnök felé, amely nem tűri egyéni érdek érvényesülését a köz hátrányára, amely népi, mert a népből fakadt és a népért van, amely elveti a címeket és rangckat, nem véti össze a hivatali méltóságot a tekintéllyel, irtózik a frázisoktól és keresi a gyakorlati megoldásokat, a mában él és ismeri a mindennapi kenyér megszentelt értékét, de azt is hajlandó odaadni a jövendőért. Ez a szellem az, amellyel Eállay Miklós miniszterelnök erdélyi körútja során találkozott és amely őt, aki hitet adni jött, megerősítette. De kanyarodjunk vissza a tulajdonképpeni tárgyhoz, a pártszövetség megkötésének indítékaihoz és a megkötésből fakadó jövőbeni feladatokhoz. Magyarország és Erdély osztatlan és felbonthatatlan egység volt minden időkben, azokban is, amikor itt és amott külön államiság keretében különböző fejedelmek alatt éltek a magyarok. Ha elbukott az egyik, őrt állt az örök magyarság mellett a másik. így volt ez az elmúlt negyedszázad során is, amikor Erdély idegen állam keretébe került. Nemcsak a harcot állta Erdély magyarsága önmagáért, hanem a kisebbségi élet esztendeiben is állandóan adni tudott az egyetemes magyarságnak és olyan örökérvényű eszméket és formákat termelt ki saját nehéz sorsából, hogy azokat drága ajándékként helyezheti a haza oltárára. Északer- dély felszabadulásának percében Erdély magyarsága tisztában volt azzal, hogy adnia kell és hogy adni tud. Adni tud minden szegénysége, elmaradottsága, háttérbe szoritott- sága, kicsinysége és megkisebbiiett- ségo ellenére is. Adni tud, mert a szellem erejéhez nincsen mérőléc és mégoly kicsiny életből örökkévaló és mérhetetlen szellem fakadhat. Ezt tudta néhai gróf Teleki Pál is, amikor nagyon szerető szivéhez szólította a visszatért Fél-Erdélyi és életének hátralevő rövid ideje alatt olyan politikát folytatott Erdélyben, amelyet sértetlen és szent hagyományként kötelesek átvenni utódai minden időkben a kormányzás terén. Senki nála világosabban nem ismerte fel és senki nála jobban nem értékelte Erdély belső erőit, amelyek a külső körülmények hatása folytán itt-ott talán kissé félszegen, vagy csonkán jelentkeztek, de éltek és hatottak, • mindenkor az alkotás, az építés, az egymáshoz való közelség jegyében és a nemzet érdekében. Ezért mondhatjuk el méltán azt, hogy ha „politika“ szóval illetjük az erdélyi magatartást, úgy az a politika valóban nemzeti politika marad a jövőben, talán csak azért, mert hagyományból, akaratból, felismerésből, valóban népi politika. Valóban népi politika, mert nem népi jelszavak, emblémák és frázisok ködében fulladozik, hanem minden gondolatával, cselekedetével a népért van és érette munkálkodik. Ez az erdélyi politika tette kötelességévé az erdélyieknek, hegy megóvása érdekében a pártpolitika eszközét is igénybe vegyék és ezért alakult meg annakidején az Erdélyi Párt azzal az elsőrangú céllal, hogy Erdélytől éppen a pártpolitikát tartsa távol. Az Erdélyi Párt másik feladata az erdélyi jóvátétel kérdésének szolgálata. Sok történt ezen a téren eddig is, az intézményesség eszközéhez is nyúltak néhány helyen, de szembeállítva a feladatok megszámlálhatatlan mennyiségével és szinte felmérhetetlen nagyságával, kevés az, ami történt és történhetett. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy az ipari népesség Erdélyben százalékban kifejezve félannyi sem, mint a trianoni Magyarországon. A trianoni Magyar- országon például a községek negyvenegy százaléka villanyvilágítással rendelkezik, Erdélyben csupán négy százalék. A trianoni Magyarországon száz négyzetkilométerre nyolc kilométer normális vasútvonal esett, a visszatért területeken csak feleany- nyi. így van ez az élet minden vonatkozásában. Százezer lakosra a trianoni Magyarországon 116-9 orvos, 17.4 gyógyszertár, 540 kórházi ágy jutott, a visszatért területen pedig 47.5 orvos, 19.5 gyógyszertár, 215 kórházi ágy. A bábahiány oly nagymértékű, hogy átlagos számítás szerint a keleti országrészen 300 ezer lélek áll bába nélkül. Egy 1930-as számlálás szerint a trianoni Magyarország területén a hat éven felüli lakosság 9.6 százaléka, a visszatért területen a lakosság 33 százaléka volt analfabéta. A trianoni Magyarországon ugyanez időben a községek 75 százaléka és a népességnek 95 százaléka volt postaszolgálattal ellátva, a visz- szatért területen pedig a községek 25 százaléka és a népességnek 57 százaléka birt rendszeres postaszolgálattal. Talán ennyi kiragadott adat is elegendő annak jelzésére, hogy milyen anyagi természetű különbségek állanak fenn a visszatért Észak-Erdély és a volt trianoni Magyarország ko* zött. Ha hozávesszük a nemcsak, nemzeti, hanem termelési szempontból is teljesen hibás birtokelosztást és a művelési terüleiek fajtáinak aránytalanságát, az iparosodás elmaradottságát, a súlyos népesedési viszonyokat, a kulturális, szociális és egészségügyi kérdések özönét, úgy csak hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak arról, hogy mi mindent kell cselekednünk az éráé lyi jóvátétel érdekében, mekkora erőfeszítésekre van szükség munkában, szervezésben és az anyagi eszközök előteremtésében egyaránt És ne feledjük Erdély sajátos nagy problémáját, a nemzetiségi kérdést, amelynek helyes megoldása csak úgy következhet be, ha az itteni szükségletekhez és igényekhez hasonul az ország nemzetiségi politikája, amely eddig csak elszórt kisebbségi töredékek és a velünk baráti viszonyban álló németség kérdéseit volt hivatott megoldani. A megoldásra váró problémák tehát számosak és súlyosak. A világtörténelem legnagyobb arányú és következményeiben is kétségkívül legnagyobb hatású háborújának kellős közepén állunk. Jó, vagy balsorsunk dől el most hosszú nemzedékekre. Minden kétségen felül áll — a háborúk természetéből kifolyóan — hogy ez a háború is e pillanatban még talán föl sem mérhető változásokat hoz magával, nemcsak országhatárok eltolódása, államok megszűnése vagy megszületése, az erőviszonyok megváltozása terén, hanem a háború után gyökeresen meg fog változni az élet maga és ez a változás érzékelhető lesz szellemben és formában egyaránt. A nagy áldozatok mindenkor meghozzák a maguk gyümölcseit és azok az eredmények és javak, amelyek e háború áldozataiból fakadnak, immár lassan íelismerhetckké válnak annak a fogalomnak kereteiben, amelyet uj Európának nevezünk. Amikor tehát Erdély és annak politikai kifejezője, az Erdélyi Párt egy évszázados elmaradottság és háttér» be szoritottság anyagi és erkölcsi jóvátételéért küzd egyfelől, másfelől minden erejét és belső értékét a nemzeten keresztül az eljövendő uj Európa szolgálatába állítja. Ezek a jelenbeli kötelességek és jövőbeni feladatok késztették arra az Erdélyi Pártot, hogy az eredményesebb munka kifejtése érdekében szövetségre lépjen a Magyar Élet Pártjával, támogatást nyerjen tőle erőben és támogatást adjon számára szellemben. Az erdélyi, magyarok a huszonkét esztendős kisebbségi idők alatt érzékenyebbek lettek úgy a nemzet ügyei, mint az államvezetés gondjai iránt.' Ezárt hatja át az erdélyi magyarságot ma is egy mélyebb realizmus, mint a trianoni Magyarország magyarjait, akik viszont szükségképpen etatizálódtak a trianoni sorsban, azaz, mindent az államtól vártak és
